Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.

"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 

 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

Sarah MacLean: Tizenegy ​botrány egy herceg meghódításához (A csábítás kilenc szabálya 3.)

Könyvmolyképző 2016
414 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Nagyon jó lezárása lett a trilógiának. Julianát egyből sikerült megszeretnem a heves temperamentumával és a botrányaival. Tényleg beillik a St. John családba. :D Leighton hercegre viszont nagyon nem emlékeztem. Később már beugrott pár részlet az előző részekből, de főleg csak azok, amiket a szereplők felemlegettek. Jó volt látni, hogy Juliana mennyire elcsavarja a hercegecske fejét, és ezzel teljesen őrületbe kergeti. Szívesen megráztam volna Simont, hogy térjen már észhez, annyira idiótán viselkedett sokszor. Szerencsére Juliana állt a sarat, aminek meg is lett az eredménye.
Jó volt, hogy Gabriel és Callie mennyit szerepelt, + a vége felé kaptunk egy kis Nicholas és Isabel részt is. Tetszett, hogy St. Johnék milyen egy összetartó família.
Reménykedtem valami boldog befejezésben Georgiana és Benedic részére is, jó lett volna látni, hogy nekik is összejön a szerelem. :)

UI: Gabriel, továbbra is te maradsz a kedvencem♥ ^-^

"– Szenvedélyre mindenkinek szüksége van. Egy nagy adag szenvedély az élet bármely területén jól jön."

Borító: Tetszik, sokkal szebb mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Juliana, Gabriel, Callie, Benedic
Mélypont: hogy Simon nagyon sokáig kérette magát, annyira makacs volt
Fénypont: Juliana megmentése, amikor Juliana bevallja az érzéseit, és amikor Gabriel bever egyet Simon-nak :D
Csillagozás: 5/4.5