Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne (A nyertes trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2017
406 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…
Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.
A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Az egyik legjobb és egyben legfrusztrálóbb sorozat, amit valaha olvastam! Nagyon tetszik a világ, amit az írónő felépített. Az a csomó ármánykodás, politika, taktika, hazugság. Mindenki játszik mindenki ellen, és akárhogy is nézem Kestrel brutál jó benne! Persze a császár sem kispályás, neki is van szeme, de Kestrel mindig lenyűgöz.


"– Tehát üres kézzel engedsz el.
– Mikor adtam én neked bármit is?
Arin halkan felelt.
– Egyszer nagyon sokat adtál nekem."

Arinnak természetesen most is nagyon örültem, viszont ő itt most kicsit elmaradt a többi játékos mögött. Mindenesetre alig várom, hogy rájöjjön az igazságra.
Aki nagyon meglepett az Verex. Teljesen megkedveltem a srácot, nagyon remélem, hogy nem fog vele semmi történni a befejező részben.
Ez a sok hazudazás elég szívszaggatóvá teszi a könyvet. A vége miatt nagyon dühös voltam, de azért Tensent is megértettem.

Thank you, next :D <3

"– Könnyű vagy sem, nem számít. Az számít, hogy az én döntésem."

 Borító: Sajna a csajszi nekem még mindig nem tetszik rajta. Viszont a ruha színe tökéletes, és szerintem ha láthatnánk egészben, az is pont jó lenne :)
Kedvenc szereplők: Kestrel, Arin és Verex
Mélypont: a vége, a császár, és természetesen a titkok Kestrel és Arin között
Fénypont: Marj és Csípj játék, molylepkék, Kestrel és Arin első találkozása a könyvben
Csillagozás: 5/5

Emma Renshaw: Vow ​of Atonement (Vow 2.)

CreateSpace 2018
332 oldal
Nyelv: angol

A bossy Army vet determined to atone for his mistakes with the only girl he’s ever loved. A sassy boutique owner trying to shield her broken heart.
Roman stole every part of Harper’s heart and soul over a decade ago and left without giving her back the pieces. She’s spent the past decade trying to forget him and everything he made her feel.
When a mysterious figure shows up, changing her life with just a few sentences, she does the unthinkable—calls the man who left her shattered all those years ago.
Roman storms back into Harper’s life with a vengeance, determined to prove he is worthy of a second chance. He vows to keep her safe from the danger that has darkened her door.
But they’re both pawns in someone else’s game. And this vow might just be broken before the game is over…

This can be read as a standalone with a HEA. This is book two in the Vow Series — a series of interconnected standalones.


Első könyvem az írónőtől (igen, nem az első résszel kezdtem), de engem már meggyőzött. El is felejtettem, mi a neve a főszereplő pasinak, így amikor nem csak egy, de mindjárt két szexi példány is megjelent, egy kicsit összvezavarodtam, hogy akkor most ki is lesz a nyerő. :D
Tetszett a sztori, mert a stílusi hasonlít a KC könyvekhez. Egy lány megrázó múlttal, egy katona, aki azt hiszi, nem elég jó a szerelmének, így hülyeséget csinál és helyette dönt, ahelyett hogy a lányt is megkérdezné, baráti társaság, akikről többet is szeretnénk megtudni, mert nagyon jófejek, és persze a csavar, ami izgalmassá teszi a könyvet. 


"You didn't think I saw you. I saw you. I've always seen you.”

A karaktereket mindjárt sikerült megkedvelnem, Romannal álltam egy kicsit hadilábon a makacssága, parancsolgatása miatt, de végülis mindent Harperért tett. És olyan aranyos párost alkottak. Plusz a spanyol nekem is gyengém, szóval Roman végül csupa piros ponttal végezte nálam. :)
Tetszett, hogy a szerelmi szálon kívül van benne egy kis akció, nyomozás is. Egy két dolog eléggé előrelátható volt, de sebaj, attól még nagyon élveztem.
Ezek után tuti el kell olvasnam Savannah és Liam történetét is (1. rész), és alig várom, hogy majd utánnak James könyve is megjelenjen! *-* Remélem Kiernan is kap majd saját sztorit.

Csak azért nem lett 5 csillagos, mert nekem hiányzott belőle az a plusz, ami igazán különlegessé teszi a könyvet.

                                Every beat of my heart is for her.

Borító: figyelemkeltő ;)
Kedvenc szereplők: Harper, Kiernan, Liam, Roman, James... igazából mindenkit nagyon megszerettem
Mélypont: az ok, amiért Roman elhagyta Harpert, plusz a vége nekem egy picit túllőtt a célon :/
Fénypont: Roman és Harper találkoznak, a levelek, Roman harcol Harperért
Csillagozás: 5/4

Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.

"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 

 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

Courtney Cole: Ha ​elhagysz (Megtört lelkek 2.)

Libri 2018
432 oldal
Fordította: Horváth M. Zsanett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kölcsönadnád ​a szárnyad, ha a másik zuhanna?

Gabriel Vincent hadnagy egy háborús hős. Legalábbis az volt. Amióta hazajött Afganisztánból, Gabe képtelen kiverni a fejéből azt a rémálomba illő éjszakát a csatatéren, amely örökre megváltoztatta az életét. Tudja, hogy tönkrement az élete, amit csak sok sörrel és még több nővel tud elviselni. Egészen Madison Hill feltűnéséig.
Madison élvezi a szinglilétet. Legalábbis ezt hiszi. Szüleinek tragikus halála után átvette a családi étterem vezetését, és azóta semmi másra nincs ideje. Egészen Gabriel Vincent felbukkanásáig.
Noha elsőre fel sem tűnik nekik, Gabe és Madison hamar egymásba bolondulnak. Gabe-nek van egy sötét titka, és attól fél, hogy ha Maddy megtudja, milyen is ő valójában, a nő csalódik benne. Maddy pedig olyan gondokkal küzd, amelyeket Gabe talán nem értene meg. Felismerik, mekkora szükségük van a másikra, de ehhez meg kell küzdeniük az életük démonaival – és a démonokkal az a baj, hogy csak fájdalmak árán tűnnek el.
Vajon sikerül helyrehozniuk a múltat, mielőtt elveszítenék egymást?

Szomorú vagyok, mivel azt vártam, sokkal jobb lesz ez a rész, mint az előző, aztán kiderült, hogy nem. Maddy és Gabriel kapcsolata nekem annyira elhamarkodottnak, gyorsnak tűnt. Az elején egy csomót drámáznak, majd összejönnek kétszer, hogy aztán megint legyen később min drámázni. Plusz a szerelem is csak úgy megtörténik, ami nem is lenne fura máskor, de itt tényleg nem így vártam volna.
Az egész könyv nekem olyan fanfiction kelletű volt, tele katasztrofális mondatokkal, elhamarkodott cselekvéssel. Nem tudom, hogy ez a fordítás miatt lett-e ilyen, vagy angolul is ilyen kis gagyi, mindenesetre nem élveztem annyira, mint Mila és Pax könyvét.
Persze voltak jó részei is a könyvek, de valahogy többet vártam.

Borító: Még mindig imádom! Egyszerűen szuperek a magyar borítók :)
Kedvenc szerplők: Mila és Pax
Méylpont: az írásmód, a szereplők, fölösleges haláleset a vége felé
Fénypont: hogy szerepelt Mila és Pax is benne ^^
Csillagozás: 5/3

Courtney Cole: Ha ​velem maradsz (Megtört lelkek 1.)

Libri 2018
320 oldal
Fordította: Horváth. M. Zsanett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem mindegy, hogy az ágyában vagy az életében

A huszonnégy éves Pax Tate egy igazi vadbarom. Tetovált, kőkemény rosszfiú, szemét hozzáállással. Persze minden oka megvan rá: hétéves volt, amikor az anyja meghalt, így Pax magára maradt az apjával, és rengeteg szorongással.
Azóta drogokkal és nőkkel próbálja elnyomni a fel-feltörő sötét múltat, amivel nem akar szembenézni, mint ahogy a lelke kongó ürességéről sem vesz tudomást. Ha úgy tesz, mintha nem lenne benne sivárság, akkor nincs is, nem igaz?
Tévedés.
Amikor megismerkedik a kedves és gyönyörű Mila Hill-lel, úgy érzi, a lány gyógyír lehet a be nem hegedő sebeire. Mila az igazi és az egyetlen, aki megmentheti Paxet saját megsebzett szívétől, akinek hatására megoldhatja a gondjait. De csak akkor, ha a férfi felhagy a szemétkedéssel, és engedi, hogy segítsék.
Az öntörvényű Pax mindezt jól tudja, és dolgozik a változáson.
Vajon ennyi elég ahhoz, hogy ne veszítse el Milát?

Erre is elsőre Zita (@ZitussKa) értékelése keltette fel az érdeklődésemet, aztán láttam, hogy a többieknek is nagyon tetszett, így most végre belevágtam. ^-^
Egy szó, mint száz, nagyon tetszett! Igen, az eleje pont egy olyan durr-bele-a-legrosszabba szitu, aminek hála Pax-et egyszerre sajnáltam, és találtam visszataszítónak. Nem semmi problémákkal küzd szegény srác, és tényleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy ki tudott lábalni egy ilyen helyzetből. Szóval elnyerte a legrosszabb könyvpasi bemutatkozást, de a végére a csodálatomat is.
Nagyon tetszett Mila racionális gondolkáda, hogy nem ugrott bele egyből egy ilyen látszólag instabil kapcsolatba, hanem meg is mondta, hogy csak lassan akar haladni.
Azt hiszem a kedvenc jelenetem az, amikor Pax kiakad a csónakban Milara, viszont a lány olyan nyugodtan kezeli az egészet. Nem támad vissza, hanem szépen nyugodtan próbálja elmagyarázni, miért is érzi kicsit bizonytalannak magát.
Csak azért nem adom meg az 5 csillagot, mert szerintem lesz ez még jobb is, így egyenlőre arra tartogatom. :)

Borító: Nagyon tetszik! Sokkal szebb, mint az eredeti :))
Kedvenc szereplők: Mila
Mélypont: a könyv eleje
Fénypont: festős jelenet
Csillagozás: 5/4.5

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Könyvmolyképző 2017
750 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.


"– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."

Még mindig imádom! Még mindig hatalmas kedvenc!
Rhysand itt megmutatja valódi arcát, betekintést enged nekünk, hogy lássuk, a zord maszk egy igazán érző, szerető szívet takar.♥ És ezáltal az olvasót annyira magába bolondítja, hogy Tamlinról egy életre megfeledkezünk.

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."

Az egyik ok, amiért ez a kedvenc részem a trilógiából, hogy Feyre mennyit fejlődik itt. Tudom, hogy már az első részben is megváltozott valamennyire, de itt komolyan a padlóról indul, és úgy kapaszkodik felfelé, amíg el nem éri a hegyeket. ^-^
Sarah mindig olyan nagyszerű és erős női karaktereket teremt, akikről az ember büszkén olvashat. Mert itt nem csak Feyre az, aki szerintem kivívja a tiszteletet magának, hanem Amren és Mor is.
Igaz, később néha az utóbbit jól megrázogatnám, hogy ébredjen már fel, de hát mindenkinek vannak hibái.
Rhys belső körének férfi tagjai is igazán figyelemre méltóak. Cassian a csibészes sármjával és Azriel a csendes titokzatosságával. Mind a kettő teljesen a szívemhez nőtt.

"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

Ami a fordítást illeti. Tudom, hogy akik angolul olvasták a könyveket, panaszkodnak, hogy mennyire nem jó a fordítás… Nos, most végre én is megérthettem ezt. Amikor angolul olvastam az ACOMAF-t sokkal jobban, mélyebben átjártak az érzések olvasás közben, mint most. És nem, nem hiszem, hogy ez azért lett volna most másképp, mert már másodszor olvastam. Tény és való, hogy néha annyira szembeötlő volt a rossz fordítás, hogy az már fájt. Khmm… a Sárkány. Most komolyan?! De megpróbáltam ezeket minél inkább figyelmen kívül hagyni, hogy képes legyek újra élvizni a könyvet.

Viszont megtanultam a leckét, és mostantól minden, ami Sarah J. Mass, csak angolul olvasom. :)

                            "– Megérdemeljük egymást és a boldogságot."

Borító: Még mindig tetszik, de nem tudom, minek kellettek oda a tüskék :/
Kedvenc szereplők: Feyre, Rhysand, Amren, Azriel, Cassian, Mor, Bone Carver, Suriel...
Mélypont: a fordítás, és a vége... még mindig a vége :(
Fénypont: 54. és 55. fejezet♥  ,a belső kör, minden egyes Feysand pillanat
Csillagozás: 5/5

Jennifer Ann: The ​Secrets Between Us

Magánkiadás 2017
268 oldal
Nyelv: angol

Some people keep secrets because the truth is too painful.
He keeps secrets to avoid losing her.
She keeps secrets to deliver revenge.

Seven years have passed since Cameron Quinn and Lincoln Farrington were high school sweethearts.
Seven years since she last saw him as the cops were taking him away.
Seven years since he left her to become a Navy SEAL.
When he suddenly comes back into her life, she’s forced to choose between following her heart, or sticking to a plan that would almost certainly destroy him.
His secrets brought them together.
Her secrets will tear them apart.


Nem is tudom, mit mondjak. Hülyeség a köbön.
Még ha az a jóféle hülyeség lenne, hogy haha, egyszer elolvasom, mert ok, akkor úgy lennék vele, hogy max. 3 csillag. De így?! Egy ilyen katasztrofális történettel és szereplőkkel?! Csak azért kap 2 csillagot, mert szép a borító az csábított el, és az én fáradozásomért.

Még a történet eleje okés volt.
Megismerkedünk Quinnel, aki el van jegyezve. Kap egy üzenetet a régi szerelmétől, hogy 7 év után szeretne vele találkozni, erre Quinn tudja, hogy nem szabadna, mégis elmegy.
A régi pasi nem más, mint Lincoln (Navy SEAL), akiről kiderül, hogy még mindig észbontóan dögös, és máig teljesen oda van az exéért. Egyedüli baj ugye, hogy mind a ketten egy csomót titkolóznak egymás előtt.
Ahogy az a titkokkal lenni szokott, mindegyik kiderül. Mindegyik borzalmas (szerintem), és mindegyik nagyot üt (a szereplők szemében). Egyik percben még dúl a l´amour, a másikban pedig felkapják a vizet, törnek-zúznak, elfutnak… Persze elég kb. egy nap, hogy mind a ketten rájöjjenek, attól még szeretik egymást, és újra szent a béke.

Egyik szereplővel sem voltam képes azonosulni, mert esküszöm, még egy fantasy világ is sokkal reálisabb, mint ez itt!
Tiszta szappanopera az egész. Legszívesebben elmesélném az egészet, hogy ti is velem szenvedjetek, de az már tényleg túl hosszú lenne. :D
Legalább a borító szép.


SPOILER!
Quinn, Lincoln ikertesójával van eljegyezve, de csak azért, mert a pasi szemét volt vele még anno a suliban, így Quinn meg akarja leckéztetni azzal, hogy ellopja a pénzét, amit amúgyis csak sikkasztott a gonosz ikertesó.

Mikor ezt így elmondta Lincoln-nak, az csak nézett rá, hogy: „Mi van? Hülye vagy, vazze? Van nekem is elég pénzem.” stílussal :D Erre Quinn beköpte, hogy őt bizony megerőszakolta Kellen, a gonosz ikertesó.

Nos, mikor ez kiderült, legszívesebben itt dobtam volna el az olvasóm, mert…! Még a vallomás előtt megtudhattuk, hogy Quinn egyszer már önszántából lefeküdt Lincoln tesójával, csak azért, mert egyformák, és így legalább úgy tehetett, mintha Lincoln-nal lenne, amikor hiányzott neki.Azt gondoltam, oké, ennyi Qiunn titka, de nem! Mert kellett még pár fejezet ahhoz, hogy kiderüljön, a csajt nem is egyszer erőszakolták meg, hanem kétszer. És azt olyan nyugalommal közölte nemcsak a szerelmével, hanem az anyjával is, hogy csak néztem. Még mondta is, hogy: "Semmi baj, már túl vagyok rajta."
SPOILER!



Borító: Gyönyörű *-* főleg ez vett rá, az olvasásra
Kedvenc szereplők: nincs
Mélypont: lásd, spoiler
Fénypont: nincs
Csillagozás: 5/2

Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."

Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."

A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.

"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1)

Bloomsbury 2018
272 oldal
Nyelv: angol

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin

Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.

Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D

You make me so very happy. My life is happy, and I will never stop being grateful that you are in it.

A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében.

“I think my heart knew you were mine long before I ever realized it.”

Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

“I love you,” he breathed. “More than life, more than my territory, more than my crown.”

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rhys és Feyre, Azriel, Amren
Mélypont: Nesta és Elain viselkedése már kezd az agyamra menni -.-
Fénypont: Feyre ajándéka Rhys-nek
Csillagozás: 5/5

Mia Sheridan: Becoming ​Calder – Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.

Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Annyit gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mit írjak, mert egyik feléről imádtam, viszont a másik feléről itt-ott nagyon kihozott a sordromból a történet.

A szereplők életstílusa, helyzete, vallása, akármi is ez, nagyon eltér az eddigi Sheridan könyvektől. Az elején csak néztem, hogy hova csöppentem, mi is ez az egész, aztán mondom, oké, olyan ez, mint az amisok vagy a hare krisnások. Végre rájöttem mi is folyik a történetben, haladás. Tetszett? Nem. Utáltam? Teljesen! Az, hogy olvasás közben rájöttem, a való életben is vannak ilyen emberek, csoportok, csak még jobban felmérgesített. Egy csapat hülye, agymosott ember, aki egy álszent, hazug prédikátort istenít azt várja, hogy mikor jutnak el Elysiumba, ahol az élet majd csudi jó lesz, mert ők az Istenek akarata szerint jártak el mindenben.

"…amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja. Még a különösen zajos hibákkal együtt is."

Edenről már kislánykora óta mindenki úgy hiszi, hogy majd Hector felesége lesz. Senkit nem akasztott meg a tény, hogy egy felnőtt ember egy kislány hoz haza, hogy majd a többiek „Anyja” legyen. Miért is lenne ez furcsa, gusztustalan, vagy teljesen rossz, ha az Istenek egyszer így rendelkeztek?!

Két értelmes ember volt ebben a könyvben Edenen kívül, Calder és Xander. Imádtam a két srácot, főleg, hogy milyen jó barátok. Ők mertek gondolkodni és többet akarni. Meg merték kérdőlyelezni Hector szavait, és tessék! Nagyon izgultam mindhármójukért, hogy sikerüljön nekik minden, amit elterveztek. Tényleg csak ezek a részek, valamint a romantikus szál tartotta még életben az érdeklődésemet a könyv iránt.

"– Ha én csak egy fiú lennék, te meg csak egy lány, akkor nem csókolnálak meg egyszer, ahogy kérted.
Itt szünetet tartott, nekem pedig összeszorult a szívem. Ó!
– Akkor hosszan és gyakran csókolnálak, Eden."

Eden és Calder kapcsolata nagyon szép volt, Miához megszokottan. *-* Imádtam minden egyes lopott percüket, meg az izgalmat, amit az afférjaik okoztak. Olyan jó volt, hogy barátságból alakult ki a szerelem, majd még annál is többé növekedett. Xandert legszívesebben én vittem volna haza, annyira édes volt ő is. :)

Sajnos az utolsó pár oldalt alig voltam képes elolvasni, mert megint elöntött a pulykaméreg. Senki nem csinált semmit, és Calder apja képes lett volna…, és végül mindenki…, mert egyszerűen idióták voltak, azért!
Jézus Krisztus, hogy lehet így vége?! Teljes érzemi hullámvasút. Kérem gyorsan a folytatást!

"– Szeretlek, Hajnalka.
– Én is szeretlek, Tejkaramella."

Borító: Ez a borító sosem volt épp a kedvencem, viszont passzol a történethez, ezért egész jó. Jár a plusz pont :D
Kedvenc szereplők: Calder, Eden és Xander
Mélypont: az egész közösség és a hülye agymosottságuk, de legfőképpen Hector!!!
Fénypont: Calder és Eden titkos paradicsoma, találkái, amikor végre új életet kezdtek, Xander bátorsága
Csillagozás: 5/4

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"

Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Könyvmolyképző 2018
224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.


Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.

Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!

Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)

Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4

J. R. Ward: The ​Thief (The Black Dagger Brotherhood 16.)

Piatkus 2018
464 oldal
Nyelv: angol

Sola ​Morte, former cat burglar and safecracker, has given up her old life on the wrong side of the law. On the run from a drug lord’s family, she is lying low far from Caldwell, keeping her nose clean and her beloved grandmother safe. Her heart, though, is back up north, with the only man who has ever gotten through her defenses: Assail, son of Assail, who never meant to fall in love—and certainly not with a human woman. But they have no future, and not just because she doesn’t know he is a vampire, but because he is not about to stop dealing arms to the Black Dagger Brotherhood. Fate, however, has other plans for them. When Assail falls into a coma and lingers on the verge of death, his cousins seek out Sola and beg her to give him a reason to live. The last thing she wants is a return to her past, but how can she leave him to die?

As a lethal new enemy of the vampires shows its face, and the Brotherhood needs Assail back on his feet, Sola finds herself not only a target, but a mission-critical force in a war she doesn’t understand. And when Assail’s truth comes out, will she run from the horror . . . or follow her heart into the arms of the male who loves her more than life itself?


Annyira vártam ezt a részt, mégis azt kell mondjam, hogy sajnos csalódtam. Habár Assail és Sola nálam nagy kedvencek, leginkább V és Jane párosára voltam kíváncsi.

A könyv eleje tisztára kiidegelt. Teljesen kikészültem, belül már bőgtem, hogy mégis hogy tehet ilyet Ward az egyik kedvenc párosommal. Amilyen csúnya volt a veszekedésük, olyan hamar meg is oldódott. Szerencsére. (?) Ne értsetek félre, én vagyok a legboldogabb, hogy minden jól alakult, de én mondjuk egy hosszabb és szebb folyamatot képzeltem el a dolgok megoldására. Így is jó volt, mert legalább nem volt elnyújtva a szenvedés, de mégis. Amekkora ügyet csináltak belőle, olyan egyszerűen meg is beszélték. Örülök, hogy a végén mind a kettő magába nézett, és rájött, hogy nem csak a másik tehet a kapcsolatuk hanyatlásáért. Mert ahhoz két ember kell, és itt mind a ketten elcseszték.

“I thought I’d lost you,” he said hoarsely.
(…)
“Never,” she returned through her tears. “You’ll never lose me…"

Nekem speciel nagyon bejött V változása. Legalább Jane-nel szemben legyen már romantikus, az istenit! Ezt mindig is annyira hiányoltam V-ben, hogy nem mutatja ki az érzéseit. A saját könyvükben volt rá példa, de amúgy semmi. Remélem most már ez így marad. És az is, hogy Jane szintén kommunikatívabb lesz vele.
Amit nagyon hiányoltam – Lassiter. Hát mi a fenéért nem volt nagyobb szerepe?! Pl. arra is már nagyon felkészültem, hogy ugye kiderül a nagy titok, mit fog szólni Vishous és a többiek… Erre mikor kiderült, AHOGY kiderült…. Szóval nagyon nem így képzeltem -.-

Destiny was such a thief.

Örültem volna, ha Marcus-ról is több szó esik. Esetleg kaphatott volna saját szemszöget, elvégre mégiscsak köze van Assailhoz, de semmi. Pár említés és ennyi.
A Vitoria részekről meg ne is beszéljünk. Dögunalom. Lesz@rtam az egészet úgy, ahogy van. Akkor voltam a legboldogabb, amikor Sola fejbe lőtte a nőt xD.

Love transformed him back into the man she knew.
To her, he was beautiful no matter what he looked like.

Az Assail-Sola páros viszont nagyon tetszett. ^-^ Annyira cukik voltak együtt. Mindjárt az elején nyíltan felvállalták az érzéseiket, Assail is teljesen megváltozott. Ez amúgy szerintem várható volt, így nem sokkolt annyira, de tényleg mintha kicserélték volna. Engem nem zavart, keblemre <3 Egyedül a kis vámpír titok maradt csak a végére, ami nem tetszett. Azt is olyan hamar lerendezték és bumm, kész, vége.

I see you, he thought. And you are beautiful to me.

Összegezve – nem rossz könyv, de nem kellett volna ekkora elvárásokkal nekikezdenem. Lassú folyású, főleg sok a romantika, nekem ez plusz:) ,poén viszont nem sok volt. Konkrétan csak egy jeleneten nevettem fel, a pónis pizsón. Az valami isteni volt :D
Kíváncsi vagyok, kié lesz a következő könyv. Murhder engem csak John és Xhex miatt érdekel :D, leginkább Jo jöhetne már. Akkor lenne Manny és Butch is.



Borító: nagyon nem Assail, inkább Taylor Lautnerre emlékeztet a borító modell, viszont még így is sokkal jobb, mint a másik verzió xP
Kedvenc szereplők: V és Jane, Assail és Marisol
Mélypont: hogy minden konfliktus nagyon hamar el lett rendezve, Vitoria részek
Fénypont: a szerelmes V-Jane pillanatok, főleg  amikor V rátalál Jane-re Lassiter segítségével *-*, plusz V pónis pizsiben x'D
Csillagozás: 5/3.5

Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Colleen írjon bármit is, abból mindig egy mestermű lesz. Nem tudom, hányszor leszek még képes az írónőt dicsérni, mert nemsokára már minden pozitív szót elhasználok, és már csak önmagamat ismételni leszek képes.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

A Confess – mint minden egyes coho könyv – is annyi érzelemmel van tele, annyi szenvedéllyel. Az, hogy tudtam, a vallomások tényleg más emberek igazi titkai, nem pedig csak kitaláltak, csak még mélyebb hatást gyakorolt rám olvasás közben.
Papírzsepire most nem volt szükségem, de attól még tényleg nagyon megérintett a könyv. Mindjárt az eleje olyan szívszaggatóan indul, aztán az egészet körüllengi a titokzatosság, és a vége… Jaj, hát a befejezés valami csodálatos lett!♥
Owen és Auburn nagyszerű karakterek, akiket tényleg a sors hozott újra össze. Tetszett Auburn eltökéltsége, hogy harcol azért, akit a legjobban szeret. Lydiat és Treyt pedig legszívesebben megfojtottam volna, amiért ennyire kihasználják és bántják szegényt.
Owen története pedig tényleg egy OMG ;) Nagyon ledöbbentem, amikor kiderült, hogyan is kapcsolódik az élete Auburnéhez. És imádtam!

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…)
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."

Borító: nem rossz, de sokkal jobban örültem volna, ha az eredit hagyják meg. Nekem ez a sorozatból vett kép nem éppen illik egy CoHo könyvhöz. A pasi tiszta Jamie Dornan :D
Kedvenc szereplők: Owen és Auburn
Mélypont: Lydiat és Treyt szét tudtam volna szedni, annyira gonoszak voltak, plusz néhány vallomás elég durva volt
Fénypont: Adam vallomása, Owen-Auburn pillanatok, főleg mikor végre összejöttek *-* , Owen festményei a különböző vallomásokhoz, a vége :)
Csillagozás: 5/5

J. R. Ward: Dearest ​Ivie (The Black Dagger Brotherhood 15,5)

Ballantine Books 2018
146 oldal
Nyelv: angol

In ​an exclusive ebook novella set in the world of the Black Dagger Brotherhood, #1 New York Times bestselling author J. R. Ward tells the story of a fiery couple . . . doomed by an undeniable passion.

Features a special preview of J. R. Ward’s upcoming Black Dagger Brotherhood novel, The Thief!

The last place Ivie expects to be approached by a devastatingly handsome male is in a crowded, smoky cigar bar rarely frequented by vampires—yet here he stands. Silas is flirtatious, gallant, and, above all, mysterious. Ivie is anything but. A nurse at the healer’s clinic and the daughter of a biker, Ivie is accustomed to speaking her mind. So she does. Since aristocrats rarely pick up females of her class, Ivie asks Silas just what kind of game he thinks he’s playing.

Despite her guarded exterior, Ivie surrenders to the fierce desire she feels for Silas. And yet, just as their courtship is heating up, he reveals that it cannot last, for he is bound to return to the Old Country. Their bond only deepens as they make the most of their precious time together. But when she learns the truth, Ivie must find a saving grace—before all is lost…

Közeledik a Thief megjelenése, úgyhogy gondoltam ideje végre elolvasni ezt is. A könyv tényleg nem kapcsolódik az eddigi részekhez, pár utaláson kívül, de szerintem a következő részben majd meg fogunk lepődni.

Ami a történet illeti, szeintem irtó cuki volt. :) Elég gyorsan bontakoztak ki az érzelmek, a cselekmény, elvégre milyen rövid a könyv, de engem ez nem zavart. Silas nagyon szimpatikus pasi, olyan aranyos volt a dearest Ivie-zásával. ^^ Viszont a történet körbelengi egy sötét energia, amitől nagyon rossz érzésem volt. Aztán történtek is dolgok, amin már csak a fejemet ráztam, hogy Ward hogy lehet megint ilyen kegyetlen. De nagy megkönnyebülésemre semmi sem vált valóra a gondolataim közül.

Ruhn jelenléte nagyon meglepett, de örültem is neki. Viszont mit jelent most ez az egész?
És ez a mondat: „Also, a brother who he couldn’t find.” Most lehet megint túlkombinálok ha FTT-ről van szó, akkor mindig :D ,de szerintem Silas tesója Marcus lesz.

Tényleg kíváncsi vagyok, hogy az itt történtek, hogy fogják befolyásolni a következő részek eseményeit.
Jaj, Thief gyere már! <3

Borító: kicsit fura a pasi hosszú hajjal, de amúgy szerintem ez most kifejezetten jó lett :)
Kedvenc szereplők: Silas és Ivie... meg persze Ruh és Jane *-*
Mélypont: ez a csúnya érzelmi játék, amit az írónő művelt *duzzog*
Fénypont: Siles iszik Ivie-ból, akárhányszor Silas azt mondta, hogy "dearest Ivie"
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Justice (Creed Brothers 1.)

CreateSpace 2018
266 oldal
Nyelv: angol

Fate ​made us brothers, loyalty made us family.
A bond that runs deeper than the Mississippi, my brothers and I might not have the same DNA but what we share is far more powerful. Our loyalty to one another and the man who made us a family is stronger than those bound by blood.
The most sought out sharp shooters in the country, our paths were certain, before one woman changed my life and altered the relationship I have with my brothers.
Ryanne Lockwood disappeared without a trace but her memory never faded, torturing me on the darkest nights. Until a twist of fate leads me back to her, sending our worlds to collide once more, and this time, there will be no escaping me.
***
Justice Creed’s bad boy appeal caught my attention from the moment he rolled into town. For years I watched from afar, swallowing up the rumors that surrounded him.
Until we shared a night of forbidden passion. One that destroyed my heart and reshaped my soul, and it sent me fleeing from the only town I’ve ever known.
Now, years later, he's barged back into my life, uncovering a secret I've worked so hard to keep and it's one that will change our lives forever.


KC mondta, hogy az a sorozat eléggé el fog térni az eddigi könyveitől, így kicsit félve, de attól még izgatottan vártam, majd kezdtem neki Justice könyvének.
Tényleg külöbözik bizonyos szempontból az eddig olvasottaktól, erotika téren. Kicsit hasonlít az Alexa Riley stílusra, valamint a Buja fiúk is eszembe jutott. ami nem jó dolog, mert nem szerettem azt a könyvet xP Viszont a történet tiszta KC, szóval nem lehett nem imádni! *-*

That day we became more than friends.
We became brothers.

Justice Creed

Justice és a testvére, Braxten és Knox, nagyon emlékeztettek a Men of Honor sorozatból Jaxston-Sawyer-Cade párosra. Csak itt a fiúk múltja sokkal sötétebbnek ígérkezik, valamint sokkal halálosabbak is.

Tetszett, hogy mindjárt ilyen durrbele :D szituval indított a könyv. A Ryanne-Justice közötti kémia csak úgy forr a lapokon keresztül. Nagyon tetszett mind a két karakter, a nem várt terhesség szitut pedig mindig szeretem a könyvekben. Gondoltam, hogy nem fog simán menni a dolog, de amit Ryanne tett, azon én is nagyon kiakadtam. Justice-nak minden joga meg volt, hogy rohadt dühös legyen a csajra. Hogy mi a francért nem szólt neki hamarabb a gyerekről, nekem még mindig magas. Simán elmondhatta volna Ryanne sokkal hamarabb is, és nem lett volna belőle ekkora balhé. Nagyon kicseszett így nem csak Justice-val, de Hannah-val is.

“Love. Love is blind and knows no color,” (...) “We are family and nothing will ever change that.”

Thatcher-t, a fiúk apját, nagyon csípem. Remélem még sokat hallunk róla a következő részekben is. Nagyon szimpi karakter. :)
Bevallom, engem Braxten könyve sokkal jobban vonz, mert Knox-től kitört a frász. Aztán lehet, pont majd az ő lesz a kedvencem a végére :D

Simán adnék 5 csillagot is a könyvre, ha nem lenne Ryanne buta döntése, és még egy bizonyos erotikus jelenet, ami nekem nagyon nem kellett volna bele, mert nem épp az én zsánerem. xP
Ettől eltekintve… imádtam! <3

“So what happens now?” (…)
“Now you sleep in my arms, where you belong."

Borító: Nagyon szuper, Thiago Lusardi tök szexi *-* ...egyedül, hogy szerintem kicsit túl sötét
Kedvenc szereplők: Justice, Hannah, Thatcher, Ryanne, Braxten
Mélypont: a titok, ami miatt justice is kiakadt, valamint AZ a jelenet a vége felé
Fénypont: Justice és Hannah, szeretlek rész, a vége♥
Csillagozás: 5/4.5