Kiera Cass: The Crown – A korona (A Párválasztó 5.)

GABO 2016
300 oldal
Fordította: Gázsity Mila

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.

Már úgy vártam a befejező kötetet, hogy végre megtudjam, ki lesz Eadly választottja, mi lesz Americával, a királysággal... Meg is lepődtem, amikor kiderült, milyen vékonyka a könyv, és egy kicsit féltem, hogy fog-e jutni mindenre elegendő idő. Hát, a válasz sajnos nem. :/

Nagyon aranyos volt a könyv, azt el kell ismerni. Befejezés után még egy ideig mosolyogtam rajta. :) Viszont sajna, szerintem pár dolog eléggé el lett kapkodva, mint Eadlyn és a nagy szerelembe esés. Kiera jócskán megtévesztett, mivel az előző részben Eadlyn elég sok időt töltött egy bizonyos személy közelében, és szerintem a többség kezdett örülni, hogy akkor majd biztos az a fiú lesz a befutó, erre nem. Szomorú voltam, hogy nem az én kedvencem nyert, de mivel Eadlyn választottját is megszerettem már az előző részben, így vele se volt gondom. Tényleg nagyon édesek voltak együtt Eadlyn-nel, és ha belegondolok, ez egy szuper választás volt, de akkor is elkapkodott. Nem volt elég idő, hogy ez a szerelem kibontakozzon, nagyon kevésszer találkoztak csak... valami plusz időnek örültem volna. Igazából a Párválasztó megoldotta önmagát, így Eadlynnek nem maradt ideje sokat gondolkodni rajta.

"– Tulajdonképpen nem ismerek senkit, akinek az első csókja igazán rendkívüli lett volna.
Pár másodperc után ennyit felelt csak: – Én se. Talán nem is az első csóknak kell igazán nagyszerűnek lennie. Hanem inkább az utolsónak."

Ami Eadlynt illeti, még mindig szeretem. Itt csak még jobban felnőtt a feladatához, és megmutatta, hogy tényleg mennyire felelősségteljes, egy igazi uralkodó.
Ahren is visszatért, de sajnos ő is csak minimál szerepet kapott.

Lucy és Aspen problémája pedig... :( Hogy lehet úgy befejezni a sorozatot, hogy nem tudjuk, adódott-e számukra valamilyen megoldás, vagy voltak-e olyan szerencsések, hogy végre megtörténjen a dolog?!

America és Maxon, na ők még mindig a totálas kedvencek. Kettőjüket egyszerűen nem lehet nem szeretni, még mindig annyira imádnivalóak együtt. Imádtam azokat a részeket, ahol együtt láthattuk őket. ^^

"-Ha esik, még mindig táncolnak…lassúznak. Fogalmam sincs, miért, de mihelyt beborul az ég, őket biztosan együtt találod."

A fölsoroltak ellenére is nagyon tetszett a könyv, és a sorozatot is még mindig imádom. Itt is azért volt min izgulni, főleg a vége felé, de persze úgyis tudtuk, hogy csak happy end-del fejezödhet be A korona. 


Borító: Szerintem gyönyörű - a háttér, a ruha... viszont a modell valami katasztrófa. A feje se szimpi, de szerintem a tartása ront el mindent. Úgy néz ki, mintha mindjárt lecsúszna róla az a szépséges ruha. Az előzőek ezerszer szebbek.
Kedvenc szereplők: America, Maxon, Kile, Eadlyn, Erik
Mélypont: Amikor megtudtam, nem az a fiú fog nyerni, akinek én szurkoltam. A túlságosan gyors lezárás.
Fénypont: Hogy Eadlyn mennyire felnőtt a feladatához, és még Kile testvére is kezdett megváltozni.
Csillagozás: 5/4.5

K. C. Lynn: The Final Temptation (Men of Honor 4.)

Magánkiadás, 2015
108 oldal
Nyelv: angol

KAYLA~ ​​He moved in next door to me, all bronzed skin and lean muscle, with a panty dropping smile that could make any girl weep with need. He set my body and teenage hormones on fire for three years. THREE LONG YEARS.
In that time he became a cop- Officer Sexy as I liked to call him- and every time I pushed, he retreated. But I knew he felt it, I saw it in the way he looked at me. So one night I set my plan in motion and upped my game. I finally reeled the sexy bastard in, and he didn’t know what hit him.
COOPER~ She tempted me with her smart mouth and tight body for three painful years. I took an oath to uphold the law and honor it, which she made almost impossible not to break. But when the day finally came, I made her pay, every beautiful inch of her. She might drive me crazy and be the biggest pain in the ass, but she’s my pain in the ass. And I’ll spend everyday for the rest of my life making sure she never forgets who she belongs to.
***
You asked for our story and now we are going to give it to you. Cooper and I are not only going to share our special day with you, but we are going to take you back to a time that was frustrating, sexy, explosive and downright beautiful. Here is our story, from beginning to… forever.


Kayla-t és Cooper-t már az első rész óta imádom, annyira örülök, hogy ők is kaptak egy külön könyvet. Igaz, lehetett volna hosszabb is, mert ezekből a srácokból sosem elég, viszont így is nagyon élveztem.
Ebben a részben nemcsak az esküvőjükbe nyerünk bepillantást, hanem Kayla-val még az időbe is visszamegyünk, hogy megtudjuk, hogy is jöttek össze ezek ketten.

Kayla Kellar

“We couldn’t have asked for a better wedding party. Coop and I are very thankful for you guys… Even you, Hulk,” she adds, glancing over at Jaxson. “And to think you didn’t turn green once today, I’m so damn proud of you.”

He grunts at her smart mouth. “I guess we both deserve a pat on the back then, because just think—you didn’t take a bat to anyone’s truck tonight.”

Kayla hozta a szokásos nagydumás formáját, amit nem lehet nem kedvelni. Ennyit kínozni szegény Cooper-t… :D És még egy kocsis incidens… végem volt. :D Nem gondoltam volna, hogy Cooper is ilyen sokáig kérette magát, habár neki legalább érthető kifogása volt. Az első három rész után jó volt végre egy kicsit oldottab hangulatba kerülni, és csak nevetni, vagy sóhajtozni, ha úgy hozta a helyzet.

"He is the most honorable and courageous man I’ve ever known. A man who puts his life on the line every day, and damn does he look good doing it too, uniform and all… "

Cooper tényleg egy szuper pasi, aki becsületes és jószivű, annyira édesek együtt Kayla-val. Remélem a spin-off sorozatban (Acts of Honor) is hallunk még róluk. Amit okvetlen ell kell olvasnom, főleg azok után, amit az írónő elejtett Anna-ról. 
Imádtam ezt is, csak úgy mint az előző részeket.

“I love you, Officer Sexy,” she mumbles against my lips.
“I love you too, baby.”

 


Borító: Jaj, nagyon tetszik... főleg az a fátyol ^^
Kedvenc szereplők: Kayla, Cooper, Jaxson, Sawyer és a többiek
Mélypont: nem volt, mindent imádtam
Fénypont: a kocsis csíny, és Kayla ajandéke Cooper-nek
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Resisting Temptation (Men of Honor 3.)

CreataSpace, 2014
406. oldal
Nyelv: angol

Faith ​​~ Cade Walker is like no man I’ve ever met before. He’s cynical, brooding, mysterious and, most of all, damaged. He’s a man who declares he’s broken, and one who detests the two very things I live for most: God and love. Yet, I’ve still fallen completely in love with him because I also see the good, something that no one else ever has. I see a man who is strong, silent, honorable and beautiful. He’s a man who is now scarred just as badly on the outside of his body as he is on the inside, all because of me. One who endured severe torture in order to save me from what would be the worst thing I will ever experience in my entire life. He is a man I call my dark angel, one who will have my heart until the end of time, even if I can never have his.
Cade ~ At fifteen years old I lost the only person that ever mattered to me, and the day I lost my little sister in the most vile way was the exact moment I stopped living and only existed. That’s until ten years later, when I walked into an open field in Iraq to hear the most incredible voice I would ever hear in my life. One that rooted me to my spot, and ended up belonging to the most beautiful woman in the world. The only woman to ever make me feel something again, something that I thought was dead inside of me. And no matter how badly I wanted to keep her, I knew I couldn’t. Not with what I have lurking inside of me. It’s something I’ve always kept hidden. That is, until the day I unleashed it on the people who dared to hurt her. It was the one thing that gave me the strength to save us, but it was also the one thing that would remind me of why I could never have her. Now two years later, the one girl I never thought I would see again, the one I have spent my days and nights craving like an addict, walks back into my life unexpectedly, giving us both the shock of our lives. And when the time comes that she needs me again, I no longer resist. Before I know it, I’m pulled into a life I thought I could never have, one that scares the shit out of me but it’s one I’m realizing I want. There is just one problem. One very big problem… She lives for the very thing I loathe, and the one thing that killed my sister… God.

Egyszerűen nem is tudom, hol kezdjem, annyira gyönyörű volt. Az eddigi részek közül ez volt a legmeghatóbb – talán a dalok miatt, talán Cade kishúga és Irak miatt, vagy talán mindezzel együtt.
K. C. Lynn mindig valami szívszorítóval indít, csakúgy mint most, és habár tudtam, hogy mi történt Cade testvérével, mégis sokként ért a brutalitás. Gondolhattam volna, hogy Cade és Faith könyve lesz a legfájdalmasabb, de azt nem, hogy egyben a legcsodásabb is. Pedig az lett. Ez a könyv maga a hit, a reménység. Megérinti a lelked. Megmutatja, hogy hiába van tele a világ akadájokkal, ha van miben hinned, akkor képes leszel őket leküzdeni, és tovább menni.

Faith olyan lány, aki mindig a fényben él. Aki kedves, és jószívű, segít az embereknek és sosem adja fel a hitét. Még akkor sem, amikor a élete legszörnyűbb hetét kell átélnie a pokolban. Irakban ismerkedik meg Cade-del, akit teljesen megbabonáz a lány, és olyat érez, ami már nagyon régóta nem. A lány gyönyörű hangja vonzza őt hozzá, aki egy kisfiúnak énekel.

„Music speaks what cannot be expressed. It soothes the mind and gives it rest. It heals the heart and makes it whole. It flows from heaven to heal the soul.”

Azon a pár napon belül, amit együtt töltenek, mély kapocs alakul ki közöttük. Ezért, amikor Faith bajba kerül, Cade egy percig sem gondolkozik azon, segítsen e neki, vagy se.

Cade is megjárta a maga poklát már 15 éves korában, amikor a 7 éves kishúga meghalt a legszörnyűbb módon, amit csak elképzelni lehet. Azóta gyűlöl mindent, ami Istennel függ össze, kivéve Faith-t, egy lelkész lányát.

Hiába a sok nagydarab védelmező szexi pasi, az írónő női karakteri annyival erősebbek, és ezt imádom. Faith volt az, aki nem csak Cade-t mentette meg, hanem Christopher-t és Ruthie-t is – igaz ők is segítettek neki a gyógyulásban. De a lány tiszta szíve volt az, ami véglegesen összehozza őket.



"People are often unreasonable and self-centered. Forgive them anyway.
If you are kind, people may accuse you of ulterior motives. Be kind anyway.
If you are honest, people may cheat you. Be honest anyway.
If you find happiness, people may be jealous. Be happy anyway.
The good you do today may be forgotten tomorrow. Do good anyway.
Give the world the best you have and it may never be enough. Give your best anyway. For you see, in the end, it is between you and God. It was never between you and them anyway."

https://www.youtube.com/watch?v=sDJgxE-0PZI&index=7&list=LLrWlOAAtH81m_iEhevLhJqQ


Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: Faith, Cade, Christopher, Ruthie, az egész banda :D
Mélypont: Megint csak Irak, Aadil, a prológus :'(
Fénypont: Christopher és Ruthie, Faith dalai
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Sweet Temptation (Men of Honor 2.)

CreateSpace, 2014
344 oldal
Nyelv: angol

At 17 years old Grace Morgan had managed to live through what would be the worst day of her life. One would think this is where her torment ended, but then she was sent to live with him- the devil himself. Three years later she finds herself in the beautiful, small town of Sunset Bay, South Carolina- a perfect place to start her life over. This is where she meets the best friends she will ever have, and one cocky, sexy, arrogant ex-Navy Seal whose heart turns out to be bigger than his ego. Right when things start looking up the worst day of her life comes back with a vengeance; ruining the peace she had just found. Sawyer Evans is a strong, sexy, confident ex-Navy Seal who loves women just as much as they love him. His philosophy is: the more the merrier, with no strings attached. But all that changes the day he rolls into Sunset Bay, where he meets a sweet, sexy blonde with sad amber eyes, who smells like cupcakes and bakes the most delicious pies. The only girl who isn’t affected by his good looks and charm… or so he thinks. But Sawyer is a fighter who is used to getting what he wants, and he wants Grace. Along the way of making that happen, he finds out she holds secrets, and a pain much deeper than he thought possible- and he has known pain like no other man has. A year ago he made a life-altering decision that not only bought him a week in hell with men he considers his brothers, but also ended his career. It was a decision he will never regret, no matter the scars he bares, physically or emotionally. He refused to let that moment in his life break him or define him. So when Grace’s life is threatened, he will make another decision, one to not only protect her, but also mend her broken heart.

Jaxson és Julia könyve annyira elvarázsolt, és a beleolvasó Grace és Sawyer könyvébe is csak még jobban megragadta az érdeklődésemet a sorozat iránt. K. C. Lynn nagyon tud, az biztos. Alig várom, hogy majd az Acts of Honor sorozatját is elolvassam.

Nem is nagyon tudom, mit mondjak, annyira jó volt olvasni ezt a szép történetet. Persze volt itt is pár konfliktus, amit el kellett simítani, de nem olyan nagy, mint Juls és Jaxson között. Ami főleg Sawyer-nek köszönhető, és a folytonos ökörködésének. Jesszusom, ez a pasi nem semmi! Mindenből viccet csinál. :D Majdnem mindenből. De persze nem lehet nem imádni.Grace és Sawyer kapcsolata igazán édes volt – szó szerint és átvitt értelemben is – mindig volt min nevetni, vagy épp sóhajtozni. Tetszett, hogy milyen hamar összemelegedett a páros, és hogy Grace mennyivel oldottabb, szabadabb lett Sawyer közelében. Elég szörnyűséget kellett átvészelni szegény lánynak, hogy a végén boldog legyen, és ki más tehette volna boldogabbá, mintsem Sawyer Evans?!

Szívbemarkoló kezdés volt, annyira át lehett érezni Grace fájdalmát. Egy 17 éves lány valami szörnyűségre ér haza, ami alapjaiban forgatja fel az életét. Azt hinné az ember, az volt élete legrosszabb napja, és onnantól már csak jobb lehet, amíg el nem küldik őt lakni magához az ördöghöz. Három évvel később Sunset Bay-en találja magát, ahol új életet kezd. Mac, egy étkező tulajdonosa, szárnyai alá veszi az elhagyatott lányt, munkát ad neki, tetőt a feje fölé, és szeretetet - amiben már rég nem volt része. Grace nemsokára megismeri Julia-t és Kayla-t, és legjobb barátnők lesznek, majd később Sawyer is belép az életébe, aki bármit megtesz azért, hogy közelebb kerüljön hozzá.
Imádtam, hogy Sawyer egyszerűen nem adja fel, hogy megszerezze magának a lány bizalmát. Még akkor is azon volt, miután elkövetett egy nagy baklövést. Szintén tetszett, hogy megismerkedhettünk a családjával, akik fantasztikusak, és mindjárt beleszerettek Grace-be.
Grace tényleg a legédesebb lány a sorozatból, annyira összeillenek Sawyer-rel. A befejezés pedig megint egy gyönyörű HEA, viszont itt már tovább sarkall az olvasásra egy bizonyos személy felbukkanásával.

"You will not break me, for I am unbreakable.
I will live with integrity, fight with honor, and die for what's right."


Borító: Nagyon szép :)
Kedvenc szereplők: Grace, Sawyer, Mac, Chuckie
Mélypont: a prológus :(
Fénypont: Chuckie a kutyus, amikor Cade hamarabb találná meg Grace-t, hogy senki se bánthassa, a gyönyörű vége
Csillagozás: 5/5

Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása (Mara Dyer 2.)

Könyvmolyképző, 2016
512 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Íme az igazság Mara Dyer veszélyes és titokzatos képességéről.
Sorban minden kiderül...

Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját.
Nem menekülhet előle.
Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját.
Nem képzelődött.Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle.
Nagyon téved.

Amilyen zavarosan kezdődött, olyan zavaros és észvesztő lett a vége!

Az előző rész ott ért véget, hogy Mara elment a rendőrségre, ahol meglátott egy halottnak hitt személyt, kiborult, majd elájult. Ez a történet viszont Lillian és Alfred Rice Pszichiátriai Osztályán kezdődik Floridában. Nem csoda, hogy egy kicsit összezavarodtam az elején. Féltem, hogy nem fogok emlékezni az előzményekre, de ahogy haladtam a történettel, minden beugrott.

Mara Dyer

"– Erősebb vagy, mint hinnéd. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a félelmed! Ne hagyd magad!"

Hihetetlen, hogy Mara mennyi mindent kibír, tényleg le a kalappal előtte. Az a sok szörnyűség és megpróbáltatás... Nem is csoda, ha az ember már tényleg egy kicsit beleőrül ebbe az egészbe.
Nemcsak, hogy senki nem hisz neked, és veszély fenyeget, hanem egyre csak gyűlnek a megmagyárzhatatlan furcsaságok, amiknek látszólag semmi értelme. Amikor pedig egy titokra fényderül, mindjárt jön vele egy csomó másik. Frusztráló? Igen. De annál izgalmasabb is.

"Száz apróságot tudtam Noah Shaw-ról, ám amikor megcsókolt, még a saját nevemről is megfeledkeztem."

Noah Shaw

Utálom és egyben imádom is, hogy az írónő mennyire sötétben hagy minket. Mara gondolatai annyira kuszák, hogy mi sem tudunk belőle semmi értelmeset kihalászni, így együtt kínlódunk. És még ott van ez az azelőtti dolog is. Furcsa álmai vannak egy kislányról, egy babáról, a halálról...
Noah Mara egyetlen támasza. Egyedül ő hisz a lánynak, és próbál minél jobban segíteni. Igaz, hogy a romantikus szál eltörtpül a sok rejtély mellett, de ami van, az igazán intenzív. Annyira jó volt minden egyes pillanat, ami együtt töltöttek. ^^ Végre kezd egyre komolyobb lenni a kapcsolatuk.

"Ha ezer évig élnénk, mindig a tiéd lennék. Ha ezer életünk lenne, én mindegyikben azt akarnám, hogy az enyém légy." 

Jamie Roth, Mara barátja a suliból, külön öröm az elmegyógyintézetes jelenetek mellett. Még mindig nagy bírom azt a szarkasztikus humorát, és hogy továbbra is Mara mellett áll. Az ő jelenetei kicsit felvidítottak, amikor kezdett túl lehangolt lenni a történet. 
Kíváncsi vagyok, mit tartogat az utolsó kötet, ha már megint kaptunk egy ilyen gyönyörű függővéget.

Borító: Imádom! Továbbra is nagyon gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Noah, Mara és Jamie
Mélypont: az hogy nem jutunk előbbre, Jude, Noah titkolózása, Mara kiborulásai...
Fénypont: Daniel beszéde az elmegyógyintézetben, a szigetes rész, Noah segít Marának túllépni a félelmén...
Csillagozás: 5/5

Melissa Grey: A lány éjfélkor (Midnight-trilógia 1.)

Maxim Könyvkiadó, 2016
416 oldal
Fordította: Robin Edina

New York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj, lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja.
Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott. Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar.
A háború nem várt fordulatokat hoz, és Ekhónak küldetése során együtt kell működnie az ellenséggel, az ifjú sárkánypikkelyes drakhar herceggel. Először bizalmatlan vele, ám ahogy az idő halad, lassan összebarátkoznak, és Ekhó hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik a fiúhoz…

Így a Förgeteg után kicsit eltörpült a könyv, meg hát jobbra is számítottam, de amúgy tetszett. Érdekes is volt, jó is volt, csak sajna hiányzott belőle az a plusz, amitől egy könyv felejthetetlen lesz.

Tetszett az alapötlet, aviánok és drakharok (madár- és sárkányemberek) harcolnak egymás ellen már hosszú idők óta. A Sárkányherceg és pár avián is viszont már belefáradt a folytonos ellenségeskedésbe, béket akarnak, amit a titokzatos Tűzmadár hozhat csak el. Senki se tudja pontosan mi az, többen úgy tartják csak egy legenda.  Mégis, amikor Ekhó ellop egy zenedobozt az Alának, és találnak benne egy térképet, hirtelen sokkal valóságosabbnak tűnik.

"-Szóval, ez tulajdonképpen egy kincses térkép – állapította meg Ekhó. – Könyörgöm, mondd, hogy hamarosan kalandos küldetésre indulok, amihez törpök, tündék és emberek szövetsége szükséges!"

Így hát Ekhó elindul, hogy fölkeresse, és ellopja a kincseket, amelyek majd elvezetnek a Tűzmadárhoz. Viszont nem ő az egyetlen, aki nekiindult a keresésnek. A Sárkányherceg és hűséges katonája, Dorian, is a madarat keresi. A sors úgy hozza, hogy összefogjanak, így hosszú idő óta az aviánok és drakharok együtt dolgoznak - ami nem is tűnik olyan rossznak.

Habár a történet kissé gyengécske volt, a szerelmi szál nagyon aranyos volt. ^^ Ekhó és Caius lassan, de biztosan közelednek egymás felé. Tetszettek Ekhó folytonos piszkálódásai, és beszólásai, valamint hogy a könyvtár az ő igazi otthona.
Caius is szerethető, habár hercegnek egy kissé... gyenge? Hiába, hogy kedves, de nincs meg benne az a tartás, ami egy hercegnek kell. Reméljük ez majd a folytatásban változni fog.
Ekhó barátnője, Borostyán, szintén tetszett. Vártam, és már előre örültem, hogy közte és Dorian között is majd kialakul valami, de sajna nem.


"Pszithüriszma – törte meg Ekhó a csendet.
Caius megmozdult mellette, csizmája halkan surrant a száraz leveleken. Ekhó érezte magán a tekintetét.
— Pszithüriszma? – kérdezte Caius.
— A szél susogása a levelek között.
— Nem is tudtam, hogy létezik rá szó — mondta Caius.
— Tulajdonképpen mindenre létezik szó, ha az ember kitartóan kutat utána."

Doriannak mással jött össze a romantikus szál, pedig szerintem Borostyánnal tényleg édesek lettek volna. A végén a nagy összecsapás eléggé összecsapott lett. :D Kicsit több akciót vártam volna, és kicsivel több halottat is. Ami a Tűzmadárról derült ki, az nem okozott meglepetést, hisz tényleg sejteni lehetett, hogy mi áll a háttérben. Picikét elcsépelt lett az is, de attól még tetszett.
Kíváncsi leszek a következő részre, remélem ütősebb lesz a mostaninál.

"Ujjai abbahagyták könnyed táncukat a könyveken, pillantása hirtelen megakadt az egyik címen. Két város regénye. Talán jó lehet valaki más harcáról olvasni. Még az is előfordulhat, hogy elfeledteti vele a sajátját."



Borító: nagyon tetszik *-*
Kedvenc szereplők: Ekhó, az Ala
Mélypont: végén a harc, latymatag kezdés
Fénypont: Borostyán és Dorian részek, Ekhó és Caius részek
Csillagozás: 5/4

Julie Cross: Tempest – Förgeteg

Könyvmolyképző, 2016
424 oldal
Fordította: Lakatos Anna

2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.
Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.
Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Kedvenc lett. Csak így egszerűen. Annyira csúcsszuper volt, hogy nem is dönthettem volna másként. Az időutazásos témát tényleg nagyon-nagyon szívlelem, így mindjárt tudtam, hogy a Förgeteget is imádni fogom.

Jackson Meyer

Nagyon izgalmas, ahogy Jackson a múltba ragadva próbálkozik visszajutni a jövőbe, és közben egyre több dolgot derít ki az apjáról, és saját magáról is. Komolyan, egy perc nyugtom sem volt, muszáj volt egyre csak lapozni előre, hogy minél közelebb jussunk az igazsághoz.
Jackson egyszerűen isteni! Örülök, hogy az ő szemszögéből van a könyv megírva; mindig is imádtam a pasi szemszögeket.

Jackson nem egy rosszfiú, de nem is az az elkényeztett ficsúr, még akkor sem, ha a családja gazdag. Persze benne van az a bad-ass beütés, és a lelke mélyén még igazán érzelmes is, aki imádja a barátnőjét, valamint okos, tényleg okos, és még ott van az az időuatzásos gén is, ami már komolyan ellanállhatatlanná teszi. Legalábbis számomra.

Holly Flynn

Már az elején belecsöppenünk ebba az egész időutazásos dologba, nem volt lassú felvetezés, semmi unatkozás... imádtam! És az is tetszett, hogy Julia Cross könyvében megint másképp működik az időutazás, mint amiről eddig hallottunk. Például, hogy Jackson nem tudja mindig megváltoztatni se a múltat, és így a jelent sem, csakk akkor, ha teljes ugrást végez.

A szereplők közül sikerült mindenkit megszeretnem, főleg Adam volt az, aki Jackson után mélyebb nyomot hagyott bennem. Tetszettek a kocka megjegyzései, és hogy mindig milyen precíz, ami az időutazást illeti. Nála jobb barátot tényleg elképzelni se lehet.
Aztán ott van Holly, Jackson barátnője, aki szintén egy pozitív karakter. Láthatjuk a 2009-es és a 2007-es énjét is, ami annyiban tér el, hogy a 007-es Holly még gondtalanabb volt, nem gondolt át mindent annyira, mint a 009-es.
Nekem mind a két énje bejött, ahogy Jacksonnak is. Tetszett, hogy milyen életvidám, és kedves, és az elképzelése a tökéletes pasiról nagyon romantikus.


Jó volt, hogy nem csak a romantikán volt a hangsúly, habár szerencsére jelentős szerepet kapott az is, de inkább az időutazásos dolgok voltak főszerepben. És persze a családi titkok.

Iszonyatosan kìváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban. Így befejezni egy könyvet… kínzás. Mondjuk számítottam is rá, hogy ez lesz, de attól még nagyon sajnálom. Remélem a következő részben ez változik, és akkor Holly jól behúz egyet annak a túlságosan szerető-védelmező pasijának. ;)

"Megcsókoltam a nyakát, majd ezt mondtam:
– Amor vincit omnia.
– Ez latin? – kérdezte, és a homlokomhoz érintette a homlokát. – Mit jelent?
– A szerelem mindent legyőz (…)
Holly a homlokomhoz dörzsölte a száját.
– Ez határozottan tetszik – szögezte le."

Borító: Nekem tetszik, tényleg szép ^^ ,habár az a félpucér pasi tényleg megtévesztő lehet, mivel semmi olyan nem volt benne. De, mondjuk az eredeti borító ezerszer jobb, mivel a könyvben is van egy olyan jelenet, mint a borítón. :)
Kedvenc szereplők: Jackson, Adam, Holly, Courtney
Mélypont: Jackson búcsúja a tesójától, amit Jackson a végén tesz
Fénypont: zuhanyzós jelenet, Holly elmeséli a Daviddel történt incidenst, a borítós jelenet, Jackson és Courtney jelenetek, Adam és a koffein... :D
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Calia Read: Elborulva (Fairfax 2.)

WOW Kiadó 2016
360 oldal
Fordította: Dudás Éva

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.

A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó
fordulat.

Önálló regényként is olvasható.

Calia Read megint megcsinálta, összetört, majd megragasztott. Hihetetlen milyen meseszépen bánik a szavakkal - külön dícséret jár a fordítónak is. Az előző részből okulva, itt már éberebb voltam, és levontam a magam következtetéseit, a végén mégis akkorát néztem, hogy csak na! Nem hiszem el, hogy ez történt. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami a végén kiderült.

Victoria Donovan

Victoriát nagyon megszerettem, könnyű volt megkedvelni - kedves volt és jószivű, csak sajnos szörnyű dolgokon ment keresztül.


"Sikítani akarok. Sírni akarok. Nevetni akarok. Egyszerre akarok csinálni akármit és mindent és semmit.
Nincs értelme, de velem kapcsolatban semminek nincs értelme."

Érdekes volt visszakövetni az emlékeit, mindig többet, és többet megtudni a múltról, amire nem emlékszik. Ott volt Wes, a férje, aki annyira szerelmesnek és boldognak tűnt, mégis egyik napról a másikra, mintha teljesen kicserélték volna.

Sinclair Mondtgomery

Aztán titokzatos sötéthajú idegen, aki már első pillantásra mély érzéseket ébreszt Victoriában. Sinclair maga volt a fény a sötétségben, minden rosszban a jó, Victoria mentsvára. Nem is csoda, ha azt mondom, teljesen belészerettem. Nagyon tetszett az összeismerkedésük, és minden, ami a későbbiekhez vezetett. :) Sinclair iszonyat aranyos, és még akkor is kitart a lány mellett, amikor az nem emlékszik rá.

"– Ami köztünk van, az irányíthatatlan."

Viszon a könyv befejezése után felmerült bennem egy csomó kérdés a történtekkel kapcsolatban, amire nem találok válaszokat. Erősen spoileres.

SPOILER!
Miután Victoria kórházba került, miért nem mondták meg neki, hogy él a kisbabája? Vagy legalább megmutathatták volna neki, hisz látták mennyire összetört szegény, és még motyogta is, hogy a kisbabám, a kisbabám... Plusz oké, az anyja nem engedte be Sinclairt a kórházba, de miután kiengedték, miért nem kereste meg? Hol volt Sinclair? Victoria Renee-re emlékezett, de Sinclair-re nem?! Nem értem. És Wes... nem csodálom, hogy Victoria ennyire belezavarodott az egészbe, de Wes-nek hogy nem tűnt fel semmi? Hogy a felesége egyik napról a másikra fél tőle?!
SPOILER VÉGE!

Lehet, hogy csak nekem tűnik ez furának, de ezeket a dolgokat tényleg nem értem. Szerintem el lehett volna kerülni azt a sok fájdalamat a végén, vagy legalább a nagyját. Jaj, és még jó lett volna egy kicsivel több romantika Victoria és Sinclair között. Simán meg lehett volna toldani egy pár száz oldallal.

"Itt nincs levegő.
Őrületet lélegzünk be.
Elmebajt lélegzünk ki.
És az emberek körülöttem? Nekik látszólag megfelel."

De hát ettől eltekintve imádtam a könyvet. Tényleg szuper volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akiknek már az előző rész is tetszett. Persze nem függ össze a kettő, kivéve, hogy Fairfaxban játszódik, úgyhogy bátran olvasható akár ez is első rész ként.
Remélem még kapunk az írónőtől hasonló történeteket, szívesen olvasnék még pár páciensről, akiknek szépen végződik a történetük. :)

Borító: tetszik, habár szerintem az eredeti sokkal jobb, ez nem annyira passzol az előző részhez
Kedvenc szereplők: Sinclair, Victoria
Mélypont: amikor kiderül az igazság, az ok, amiért Victoria kórházba kerül
Fénypont: Victoria bejelenti, hogy terhes, Sinclair felbukkanása, közös pillanataik Victoriával, a vége
Csillagozás: 5/5