Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne (A nyertes trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2017
406 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…
Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.
A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Az egyik legjobb és egyben legfrusztrálóbb sorozat, amit valaha olvastam! Nagyon tetszik a világ, amit az írónő felépített. Az a csomó ármánykodás, politika, taktika, hazugság. Mindenki játszik mindenki ellen, és akárhogy is nézem Kestrel brutál jó benne! Persze a császár sem kispályás, neki is van szeme, de Kestrel mindig lenyűgöz.


"– Tehát üres kézzel engedsz el.
– Mikor adtam én neked bármit is?
Arin halkan felelt.
– Egyszer nagyon sokat adtál nekem."

Arinnak természetesen most is nagyon örültem, viszont ő itt most kicsit elmaradt a többi játékos mögött. Mindenesetre alig várom, hogy rájöjjön az igazságra.
Aki nagyon meglepett az Verex. Teljesen megkedveltem a srácot, nagyon remélem, hogy nem fog vele semmi történni a befejező részben.
Ez a sok hazudazás elég szívszaggatóvá teszi a könyvet. A vége miatt nagyon dühös voltam, de azért Tensent is megértettem.

Thank you, next :D <3

"– Könnyű vagy sem, nem számít. Az számít, hogy az én döntésem."

 Borító: Sajna a csajszi nekem még mindig nem tetszik rajta. Viszont a ruha színe tökéletes, és szerintem ha láthatnánk egészben, az is pont jó lenne :)
Kedvenc szereplők: Kestrel, Arin és Verex
Mélypont: a vége, a császár, és természetesen a titkok Kestrel és Arin között
Fénypont: Marj és Csípj játék, molylepkék, Kestrel és Arin első találkozása a könyvben
Csillagozás: 5/5

Emma Renshaw: Vow ​of Atonement (Vow 2.)

CreateSpace 2018
332 oldal
Nyelv: angol

A bossy Army vet determined to atone for his mistakes with the only girl he’s ever loved. A sassy boutique owner trying to shield her broken heart.
Roman stole every part of Harper’s heart and soul over a decade ago and left without giving her back the pieces. She’s spent the past decade trying to forget him and everything he made her feel.
When a mysterious figure shows up, changing her life with just a few sentences, she does the unthinkable—calls the man who left her shattered all those years ago.
Roman storms back into Harper’s life with a vengeance, determined to prove he is worthy of a second chance. He vows to keep her safe from the danger that has darkened her door.
But they’re both pawns in someone else’s game. And this vow might just be broken before the game is over…

This can be read as a standalone with a HEA. This is book two in the Vow Series — a series of interconnected standalones.


Első könyvem az írónőtől (igen, nem az első résszel kezdtem), de engem már meggyőzött. El is felejtettem, mi a neve a főszereplő pasinak, így amikor nem csak egy, de mindjárt két szexi példány is megjelent, egy kicsit összvezavarodtam, hogy akkor most ki is lesz a nyerő. :D
Tetszett a sztori, mert a stílusi hasonlít a KC könyvekhez. Egy lány megrázó múlttal, egy katona, aki azt hiszi, nem elég jó a szerelmének, így hülyeséget csinál és helyette dönt, ahelyett hogy a lányt is megkérdezné, baráti társaság, akikről többet is szeretnénk megtudni, mert nagyon jófejek, és persze a csavar, ami izgalmassá teszi a könyvet. 


"You didn't think I saw you. I saw you. I've always seen you.”

A karaktereket mindjárt sikerült megkedvelnem, Romannal álltam egy kicsit hadilábon a makacssága, parancsolgatása miatt, de végülis mindent Harperért tett. És olyan aranyos párost alkottak. Plusz a spanyol nekem is gyengém, szóval Roman végül csupa piros ponttal végezte nálam. :)
Tetszett, hogy a szerelmi szálon kívül van benne egy kis akció, nyomozás is. Egy két dolog eléggé előrelátható volt, de sebaj, attól még nagyon élveztem.
Ezek után tuti el kell olvasnam Savannah és Liam történetét is (1. rész), és alig várom, hogy majd utánnak James könyve is megjelenjen! *-* Remélem Kiernan is kap majd saját sztorit.

Csak azért nem lett 5 csillagos, mert nekem hiányzott belőle az a plusz, ami igazán különlegessé teszi a könyvet.

                                Every beat of my heart is for her.

Borító: figyelemkeltő ;)
Kedvenc szereplők: Harper, Kiernan, Liam, Roman, James... igazából mindenkit nagyon megszerettem
Mélypont: az ok, amiért Roman elhagyta Harpert, plusz a vége nekem egy picit túllőtt a célon :/
Fénypont: Roman és Harper találkoznak, a levelek, Roman harcol Harperért
Csillagozás: 5/4

Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.

"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 

 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Fictional Boyfriend Tag

Halihó! Szóval @Gothic01 meginvitálására én is végre valahára nekiültem, és végre kitöltöttem a Fictional Boyfrien Book Tag-at. Szeritnem nem is kell mondanom, hogy iszonyat nehéz, néha már-már lehetetlen volt, választani a sok feljövő név/szereplő közül a fejemben. Nem is vagyok teljesen elégedett vele, de tessék, íme! Már nem fogom tovább változtatgani :D

1. A legromantikusabb férfikarakter

Cat és Bones

Bones (Crispin Russell) - Igazából egy csomó mindenkire rá tudnám sózni ezt a címkét, de valahogy úgy érzem, ez most Bonest illeti. Ugyanis akármennyire badass vámpír a pasi, ha Cat-ről van szó, teljesen meglágyul. De csakis a legjobb értelemben. :) Gyönyörű bókokat képes mondani, csodás szerelmi vallomásokat tenni, és mindezt anélkül, hogy papucsnak tűnjön.
Pár példa:

"– Cicuska – (…) – négy órán át aludni, úgy, hogy a karjaim között vagy, sokkal pihentetőbb, mint nyolc órán keresztül végtelenül hánykolódva forgolódni, amiért nem vagy velem."

"– Imádom a kezedet – sóhajtotta. – Azt mondtad, úgy nézek ki, mint egy angyal? Mert akkor, Cicuska, a te kezed a mennyország és a te szemed az otthonom."

Simán tudnám folytati az idézgetést a végtelenségig, de akkor a többiekre nem futna idő.

2. A sötét és melankolikus rosszfiú - akinek azért van jó oldala is

Fekete Tőr Testvériség

Zsadist - Az a tipikus csöndes, agresszív, halálos férfi, akitől mindenki frászt kap, és tartja a minimum 2 méter távolságot. Nem igazán mondanám melankolikusnak, de attól még szerintem teljesen ebbe a kategóriába sorolható. Lelkileg nagyon el van cseszve szegény, egészen addig, amíg Bella személyében, meg nem jelenik a megmentője. Azért persze Bella előtt is megpillanthattuk párszor a jó oldalát, de a hatalmas változás csak a nagy ő után indult be.

"– Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted."

3. A természetfeletti pasi

A Court of Mist and Fury

Rhysand - Fura, mert az első két személy is természetfeletti, és Rhysand is simán bekerülhetne az első két kategóriába, mégis ide teszem, mert ide teszem. :D Aww, egyszerűen imádom!♥ Ezt már írtam egyszer de nem érdekel, el kell ismételnem: Rhys egy igazi kincs. Nem elég, hogy ő a legerősebb Főúr, de egyben a legromantikusabb, legszexisebb és legbecsületesebb is egyben. Egy igazi álmodozó, védelmező. Komolyan mondom, ha kicsábíthatnék valakit a lapok közül, akkor az biztos ő lenne. 
Nagyon tetszik, hogy habár ő is megtalálta magának az igazit, mégse tunyhult el teljesen, továbbra is megmaradt az az erős, ne-cseszekedj-velem személyisége. Valamint végre valahára megmutatta az igazi arcát a gonosz álarc mögött, ami egyszerűen szerelembe ejti az olvasót.

“To the stars who listen—and the dreams that are answered.”


4. A srác, akit megszelídítenél

Sweet Temptation

Sawyer Evans - Az első nem természetfeletti pasi a listán. Igazából Sawyer nem egy rosszfiú, sokkal inkább egy csajozógép. Egy csajozógép, aki a lelke mélyén szeretne megállapodni a megfelelő nő mellett, így talán nem is lenne olyan nehéz dolgom vele. :D Ő a Men of Honor sorozat második részében kap főszerepet, és teljesen elvarázsolja az embert. Nemcsak a nagy szájával és dumájával, hanem a karizmájával, a vicceivel és a kedvességével. Egy vérbeli katona, aki igazán gondoskodó, ha a családjáról és szeretteiről van szó.
"I know without a fucking doubt that God made this beautiful girl just for me."


5. A barát-zónába tett szerencsétlen / szerencsés

Az éhezők viadla

Gale Hawthorne - Szerelmi háromszögeknél sajnos mindig megszokott, hogy valaki végül csak a barát zónában végzi. Itt szegény Gale lett az a valaki. Igazából én mindig sajnálom, ha a karakterek érzéseit nem viszonozzák a szereplők, és ez itt is így volt. Mégis azt kell mondanom, hogy Katniss helyében én is így döntöttem volna, bármennyire fáj is. Viszont a történetben Gale már alapból barátként indult, és csak később ismertbe be az érzéseit, így szerintem előrelátható volt a kimenetel. Gale és Katniss amúgy is nagyon hasonló személyiségek, így talán jobban is járnak egymás nélkül, csak barátként. Elvégre barátoknak tökéletesek egymásnak. :)

"Felhúzza a kesztyűt, kinyújtja és behajlítja az ujjait, aztán elismerően bólint. – Legalább a kezem nem fog fázni, amikor megdöglök."


6. A lelki társad

Stinger - A Skorpió fullánkja

Carson Stinger - Ide is tudnék még találni pár másik könyves pasast, de még kitartok amellett, hogy Casron számomra a tökéletes. A Stinger az én nagy szerelmem! Rendesen lefagytam, azt sem tudom, mit írjak, pedig talán most lenne a legfontosabb. Egyszerűen nem is tudom rendesen kifejezni mennyire szeretem a könyvet, Carsont. Ilyen hűséges és odaadó férfit tudok elképzelni magam mellett. Olyan valakit aki annyira szeretne engem, mint Carson Gracet. Aki...
Ah, nem fogok itt áradozni, mert akkor már átmennék túl személyesbe, és azt nem akarjuk. :D

"Az élet vad dolog"



7. Akivel megszöknél

Carson Stinger - Hisz ki mással is mennék el, mint a lelki társammal?! *-*


8. Férfi, akiért mindent kockára tennél

Az csakis olyan férfi lehet, akibe majd őrülten szerelmes leszek. Olyan férfi, mint Carson Stinger, Daemon Black, Rhys, Marc Ramos, Bones, Sawyer Evans, Christopher Walker, Rowan Whitethorn, Rune Kristiansen, Archer Hale, Ridge Lawson, Lucas Maxfiel és még egy csomó álompasi egybegyúrva. Álmodni lehet. :D

9. Akivel szívesen ragadnál kettesben egy lakatlan szigeten

Luxen

Daemon Black - Teljes nyugalommal állíthatom, hogy vele biztonságban lennék, és 100%-ék, hogy egyszer sem unatkoznánk. Jó harcos, ontja a poénokat, tele van energiával, és halálosan romantikus is tud lenni, ha akar. Szóval vele bárhol, bármikor ott ragadnék egy lakatlan szigeten. De ha esetleg nem érne rá, van egy csomó másik pótterv is a készenlétben. :D

"– Micsoda? Nem is beszéltél, hanem…
– Eszméletlenre csókoltalak? – kérdezte ártatlanul. – Sajnálom, de ha velem vagy, csakis ehhez van kedvem. Na, jó, nem kizárólag, de eléggé közel áll…"


"– A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!"


10. A kedvenc badass rosszfiúd

Gyönyörű sorscsapás

Travis Maddox - Az igazi forrófejű, bunyózós, motoron száguldós rosszfiú. Ő és Alex Fuentes volt az első két motoros rosszfiú, akikért teljesen odavoltam. Most is nehéz volt választani, de Travis az idők során talán egy kicsivel nagyobb nyomot hagyott bennem. Igazi bunkó tud lenne a pasi, könnyen eldurran az agya és keveredik folyton balhéba, mégis egyszerűen ellenállhatatlan. Mindig is imádtam amikor Abbyt védte, vagy csak épp megmutatta nekünk romantikus oldalát.

"– Disznó vagy.
– Rosszabbnak is hívtak már – vonta meg a vállát."

"– … Menj haza.
A szemöldökét ráncolta. – Te vagy az otthonom."


Én most nem jelölnék meg senkit, de aki szeretné, nyugodtan töltse ki, a tag szabadon vihető forrásmegjelöléssel. :) Jó szórakozást.

Courtney Cole: Ha ​elhagysz (Megtört lelkek 2.)

Libri 2018
432 oldal
Fordította: Horváth M. Zsanett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kölcsönadnád ​a szárnyad, ha a másik zuhanna?

Gabriel Vincent hadnagy egy háborús hős. Legalábbis az volt. Amióta hazajött Afganisztánból, Gabe képtelen kiverni a fejéből azt a rémálomba illő éjszakát a csatatéren, amely örökre megváltoztatta az életét. Tudja, hogy tönkrement az élete, amit csak sok sörrel és még több nővel tud elviselni. Egészen Madison Hill feltűnéséig.
Madison élvezi a szinglilétet. Legalábbis ezt hiszi. Szüleinek tragikus halála után átvette a családi étterem vezetését, és azóta semmi másra nincs ideje. Egészen Gabriel Vincent felbukkanásáig.
Noha elsőre fel sem tűnik nekik, Gabe és Madison hamar egymásba bolondulnak. Gabe-nek van egy sötét titka, és attól fél, hogy ha Maddy megtudja, milyen is ő valójában, a nő csalódik benne. Maddy pedig olyan gondokkal küzd, amelyeket Gabe talán nem értene meg. Felismerik, mekkora szükségük van a másikra, de ehhez meg kell küzdeniük az életük démonaival – és a démonokkal az a baj, hogy csak fájdalmak árán tűnnek el.
Vajon sikerül helyrehozniuk a múltat, mielőtt elveszítenék egymást?

Szomorú vagyok, mivel azt vártam, sokkal jobb lesz ez a rész, mint az előző, aztán kiderült, hogy nem. Maddy és Gabriel kapcsolata nekem annyira elhamarkodottnak, gyorsnak tűnt. Az elején egy csomót drámáznak, majd összejönnek kétszer, hogy aztán megint legyen később min drámázni. Plusz a szerelem is csak úgy megtörténik, ami nem is lenne fura máskor, de itt tényleg nem így vártam volna.
Az egész könyv nekem olyan fanfiction kelletű volt, tele katasztrofális mondatokkal, elhamarkodott cselekvéssel. Nem tudom, hogy ez a fordítás miatt lett-e ilyen, vagy angolul is ilyen kis gagyi, mindenesetre nem élveztem annyira, mint Mila és Pax könyvét.
Persze voltak jó részei is a könyvek, de valahogy többet vártam.

Borító: Még mindig imádom! Egyszerűen szuperek a magyar borítók :)
Kedvenc szerplők: Mila és Pax
Méylpont: az írásmód, a szereplők, fölösleges haláleset a vége felé
Fénypont: hogy szerepelt Mila és Pax is benne ^^
Csillagozás: 5/3

Courtney Cole: Ha ​velem maradsz (Megtört lelkek 1.)

Libri 2018
320 oldal
Fordította: Horváth. M. Zsanett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem mindegy, hogy az ágyában vagy az életében

A huszonnégy éves Pax Tate egy igazi vadbarom. Tetovált, kőkemény rosszfiú, szemét hozzáállással. Persze minden oka megvan rá: hétéves volt, amikor az anyja meghalt, így Pax magára maradt az apjával, és rengeteg szorongással.
Azóta drogokkal és nőkkel próbálja elnyomni a fel-feltörő sötét múltat, amivel nem akar szembenézni, mint ahogy a lelke kongó ürességéről sem vesz tudomást. Ha úgy tesz, mintha nem lenne benne sivárság, akkor nincs is, nem igaz?
Tévedés.
Amikor megismerkedik a kedves és gyönyörű Mila Hill-lel, úgy érzi, a lány gyógyír lehet a be nem hegedő sebeire. Mila az igazi és az egyetlen, aki megmentheti Paxet saját megsebzett szívétől, akinek hatására megoldhatja a gondjait. De csak akkor, ha a férfi felhagy a szemétkedéssel, és engedi, hogy segítsék.
Az öntörvényű Pax mindezt jól tudja, és dolgozik a változáson.
Vajon ennyi elég ahhoz, hogy ne veszítse el Milát?

Erre is elsőre Zita (@ZitussKa) értékelése keltette fel az érdeklődésemet, aztán láttam, hogy a többieknek is nagyon tetszett, így most végre belevágtam. ^-^
Egy szó, mint száz, nagyon tetszett! Igen, az eleje pont egy olyan durr-bele-a-legrosszabba szitu, aminek hála Pax-et egyszerre sajnáltam, és találtam visszataszítónak. Nem semmi problémákkal küzd szegény srác, és tényleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy ki tudott lábalni egy ilyen helyzetből. Szóval elnyerte a legrosszabb könyvpasi bemutatkozást, de a végére a csodálatomat is.
Nagyon tetszett Mila racionális gondolkáda, hogy nem ugrott bele egyből egy ilyen látszólag instabil kapcsolatba, hanem meg is mondta, hogy csak lassan akar haladni.
Azt hiszem a kedvenc jelenetem az, amikor Pax kiakad a csónakban Milara, viszont a lány olyan nyugodtan kezeli az egészet. Nem támad vissza, hanem szépen nyugodtan próbálja elmagyarázni, miért is érzi kicsit bizonytalannak magát.
Csak azért nem adom meg az 5 csillagot, mert szerintem lesz ez még jobb is, így egyenlőre arra tartogatom. :)

Borító: Nagyon tetszik! Sokkal szebb, mint az eredeti :))
Kedvenc szereplők: Mila
Mélypont: a könyv eleje
Fénypont: festős jelenet
Csillagozás: 5/4.5

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Könyvmolyképző 2017
750 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.


"– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."

Még mindig imádom! Még mindig hatalmas kedvenc!
Rhysand itt megmutatja valódi arcát, betekintést enged nekünk, hogy lássuk, a zord maszk egy igazán érző, szerető szívet takar.♥ És ezáltal az olvasót annyira magába bolondítja, hogy Tamlinról egy életre megfeledkezünk.

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."

Az egyik ok, amiért ez a kedvenc részem a trilógiából, hogy Feyre mennyit fejlődik itt. Tudom, hogy már az első részben is megváltozott valamennyire, de itt komolyan a padlóról indul, és úgy kapaszkodik felfelé, amíg el nem éri a hegyeket. ^-^
Sarah mindig olyan nagyszerű és erős női karaktereket teremt, akikről az ember büszkén olvashat. Mert itt nem csak Feyre az, aki szerintem kivívja a tiszteletet magának, hanem Amren és Mor is.
Igaz, később néha az utóbbit jól megrázogatnám, hogy ébredjen már fel, de hát mindenkinek vannak hibái.
Rhys belső körének férfi tagjai is igazán figyelemre méltóak. Cassian a csibészes sármjával és Azriel a csendes titokzatosságával. Mind a kettő teljesen a szívemhez nőtt.

"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

Ami a fordítást illeti. Tudom, hogy akik angolul olvasták a könyveket, panaszkodnak, hogy mennyire nem jó a fordítás… Nos, most végre én is megérthettem ezt. Amikor angolul olvastam az ACOMAF-t sokkal jobban, mélyebben átjártak az érzések olvasás közben, mint most. És nem, nem hiszem, hogy ez azért lett volna most másképp, mert már másodszor olvastam. Tény és való, hogy néha annyira szembeötlő volt a rossz fordítás, hogy az már fájt. Khmm… a Sárkány. Most komolyan?! De megpróbáltam ezeket minél inkább figyelmen kívül hagyni, hogy képes legyek újra élvizni a könyvet.

Viszont megtanultam a leckét, és mostantól minden, ami Sarah J. Mass, csak angolul olvasom. :)

                            "– Megérdemeljük egymást és a boldogságot."

Borító: Még mindig tetszik, de nem tudom, minek kellettek oda a tüskék :/
Kedvenc szereplők: Feyre, Rhysand, Amren, Azriel, Cassian, Mor, Bone Carver, Suriel...
Mélypont: a fordítás, és a vége... még mindig a vége :(
Fénypont: 54. és 55. fejezet♥  ,a belső kör, minden egyes Feysand pillanat
Csillagozás: 5/5

Jennifer Ann: The ​Secrets Between Us

Magánkiadás 2017
268 oldal
Nyelv: angol

Some people keep secrets because the truth is too painful.
He keeps secrets to avoid losing her.
She keeps secrets to deliver revenge.

Seven years have passed since Cameron Quinn and Lincoln Farrington were high school sweethearts.
Seven years since she last saw him as the cops were taking him away.
Seven years since he left her to become a Navy SEAL.
When he suddenly comes back into her life, she’s forced to choose between following her heart, or sticking to a plan that would almost certainly destroy him.
His secrets brought them together.
Her secrets will tear them apart.


Nem is tudom, mit mondjak. Hülyeség a köbön.
Még ha az a jóféle hülyeség lenne, hogy haha, egyszer elolvasom, mert ok, akkor úgy lennék vele, hogy max. 3 csillag. De így?! Egy ilyen katasztrofális történettel és szereplőkkel?! Csak azért kap 2 csillagot, mert szép a borító az csábított el, és az én fáradozásomért.

Még a történet eleje okés volt.
Megismerkedünk Quinnel, aki el van jegyezve. Kap egy üzenetet a régi szerelmétől, hogy 7 év után szeretne vele találkozni, erre Quinn tudja, hogy nem szabadna, mégis elmegy.
A régi pasi nem más, mint Lincoln (Navy SEAL), akiről kiderül, hogy még mindig észbontóan dögös, és máig teljesen oda van az exéért. Egyedüli baj ugye, hogy mind a ketten egy csomót titkolóznak egymás előtt.
Ahogy az a titkokkal lenni szokott, mindegyik kiderül. Mindegyik borzalmas (szerintem), és mindegyik nagyot üt (a szereplők szemében). Egyik percben még dúl a l´amour, a másikban pedig felkapják a vizet, törnek-zúznak, elfutnak… Persze elég kb. egy nap, hogy mind a ketten rájöjjenek, attól még szeretik egymást, és újra szent a béke.

Egyik szereplővel sem voltam képes azonosulni, mert esküszöm, még egy fantasy világ is sokkal reálisabb, mint ez itt!
Tiszta szappanopera az egész. Legszívesebben elmesélném az egészet, hogy ti is velem szenvedjetek, de az már tényleg túl hosszú lenne. :D
Legalább a borító szép.


SPOILER!
Quinn, Lincoln ikertesójával van eljegyezve, de csak azért, mert a pasi szemét volt vele még anno a suliban, így Quinn meg akarja leckéztetni azzal, hogy ellopja a pénzét, amit amúgyis csak sikkasztott a gonosz ikertesó.

Mikor ezt így elmondta Lincoln-nak, az csak nézett rá, hogy: „Mi van? Hülye vagy, vazze? Van nekem is elég pénzem.” stílussal :D Erre Quinn beköpte, hogy őt bizony megerőszakolta Kellen, a gonosz ikertesó.

Nos, mikor ez kiderült, legszívesebben itt dobtam volna el az olvasóm, mert…! Még a vallomás előtt megtudhattuk, hogy Quinn egyszer már önszántából lefeküdt Lincoln tesójával, csak azért, mert egyformák, és így legalább úgy tehetett, mintha Lincoln-nal lenne, amikor hiányzott neki.Azt gondoltam, oké, ennyi Qiunn titka, de nem! Mert kellett még pár fejezet ahhoz, hogy kiderüljön, a csajt nem is egyszer erőszakolták meg, hanem kétszer. És azt olyan nyugalommal közölte nemcsak a szerelmével, hanem az anyjával is, hogy csak néztem. Még mondta is, hogy: "Semmi baj, már túl vagyok rajta."
SPOILER!



Borító: Gyönyörű *-* főleg ez vett rá, az olvasásra
Kedvenc szereplők: nincs
Mélypont: lásd, spoiler
Fénypont: nincs
Csillagozás: 5/2

Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."

Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."

A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.

"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: The ​Blood of Olympus (The Heroes of Olympus 5.)

Puffy 2015
536 oldal
Nyelv: angol

Though ​the Greek and Roman crew members of the Argo II have made progress in their many quests, they still seem no closer to defeating the earth mother, Gaea. Her giants have risen—all of them, and they’re stronger than ever. They must be stopped before the Feast of Spes, when Gaea plans to have two demigods sacrificed in Athens. She needs their blood—the blood of Olympus—in order to wake. The demigods are having more frequent visions of a terrible battle at Camp Half-Blood. The Roman legion from Camp Jupiter, led by Octavian, is almost within striking distance

Though it is tempting to take the Athena Parthenos to Athens to use as a secret weapon, the friends know that the huge statue belongs back on Long Island, where it might be able to stop a war between the two camps. The Athena Parthenos will go west; the Argo II will go east. The gods, still suffering from multiple personality disorder, are useless. How can a handful of young demigods hope to persevere against Gaea’s army of powerful giants? As dangerous as it is to head to Athens, they have no other option. They have sacrificed too much already. And if Gaea wakes, it is game over.

El sem hiszem, hogy vége! Olyan jó volt ez az utazás a hét főhőssel + Nicoval *-*
Micsoda kalandok és csaták! Micsoda furfangosság és lezárás! Egyszerűen imádtam az egészet!
Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt Percy, vagy Annabeth szemszög, de szerencsére így is kaptunk belőlük is valamit, és még pár romantikus részletet is. Ami viszont kiengesztelt, hogy most volt sok-sok Nico, és a vége felé egyre több Leo szemszög. Ők Percyvel az én abszolút kedvenc pasi trióm♥ :D

'Look, lady, we're not going to all Hunger Games on each other. Isn't going to happen.'

Jasont habár kedvelem, sosem tudtam annyira a szívembe zárni, mint a többieket. Most is olyan volt, hogy itt van, jól van, de közben semmilyen… Az ígérete is a kisebb Isteneknek is tiszta Percy koppintás volt.
Piper viszont kellemesen meglepett! Ebben a részben mindent beleadott, és még harcolni is milyen jól megtanult.
Azt hiszem Reyna szemszög nélkül is szuperül meglettem volna, mert megmondom őszintén, ő valahogy sosem érdekelt. Nem rossz karakter, csak számomra abszolút nincs jelentősége. Helyette igazán kaphattunk volna Percy részeket, mert belőle aztán soha nem elég.
Az Istenek, mint mindig, most se csináltak majdnem semmit. Kivéve egy apró beavatkozás a végső csata előtt. Azt is szívesebben olvastam volna Percy leírásaival, de mit lehet tenni…
Örültem, hogy Nico elengedte az ördögeit, és Leo pedig OMFG!!!♥ Alig várom, mit hoz majd Apollo könyve. Nemsokára neki is kezdek.



Borító: a kettő közül, ez tetszik jobban, mert itt mind a hét félisten rajta van :)
Kedvenc szereplők: csakúgy, mint mindig... Percabeth, Nico, Leo <3 ...ó, és Will is most már nagyon felkeltette az érdeklődésemet
Mélypont: kevés Leo szemszög, nuku Percy szemszög :(
Fénypont: Nico a végén, Percabeth cuki pillanatok, Nico, amikor megnyílt Reynanak + a francia sofőr
Csillagozás: 5/5

Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1)

Bloomsbury 2018
272 oldal
Nyelv: angol

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin

Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.

Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D

You make me so very happy. My life is happy, and I will never stop being grateful that you are in it.

A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében.

“I think my heart knew you were mine long before I ever realized it.”

Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

“I love you,” he breathed. “More than life, more than my territory, more than my crown.”

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rhys és Feyre, Azriel, Amren
Mélypont: Nesta és Elain viselkedése már kezd az agyamra menni -.-
Fénypont: Feyre ajándéka Rhys-nek
Csillagozás: 5/5

Mia Sheridan: Becoming ​Calder – Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.

Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Annyit gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mit írjak, mert egyik feléről imádtam, viszont a másik feléről itt-ott nagyon kihozott a sordromból a történet.

A szereplők életstílusa, helyzete, vallása, akármi is ez, nagyon eltér az eddigi Sheridan könyvektől. Az elején csak néztem, hogy hova csöppentem, mi is ez az egész, aztán mondom, oké, olyan ez, mint az amisok vagy a hare krisnások. Végre rájöttem mi is folyik a történetben, haladás. Tetszett? Nem. Utáltam? Teljesen! Az, hogy olvasás közben rájöttem, a való életben is vannak ilyen emberek, csoportok, csak még jobban felmérgesített. Egy csapat hülye, agymosott ember, aki egy álszent, hazug prédikátort istenít azt várja, hogy mikor jutnak el Elysiumba, ahol az élet majd csudi jó lesz, mert ők az Istenek akarata szerint jártak el mindenben.

"…amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja. Még a különösen zajos hibákkal együtt is."

Edenről már kislánykora óta mindenki úgy hiszi, hogy majd Hector felesége lesz. Senkit nem akasztott meg a tény, hogy egy felnőtt ember egy kislány hoz haza, hogy majd a többiek „Anyja” legyen. Miért is lenne ez furcsa, gusztustalan, vagy teljesen rossz, ha az Istenek egyszer így rendelkeztek?!

Két értelmes ember volt ebben a könyvben Edenen kívül, Calder és Xander. Imádtam a két srácot, főleg, hogy milyen jó barátok. Ők mertek gondolkodni és többet akarni. Meg merték kérdőlyelezni Hector szavait, és tessék! Nagyon izgultam mindhármójukért, hogy sikerüljön nekik minden, amit elterveztek. Tényleg csak ezek a részek, valamint a romantikus szál tartotta még életben az érdeklődésemet a könyv iránt.

"– Ha én csak egy fiú lennék, te meg csak egy lány, akkor nem csókolnálak meg egyszer, ahogy kérted.
Itt szünetet tartott, nekem pedig összeszorult a szívem. Ó!
– Akkor hosszan és gyakran csókolnálak, Eden."

Eden és Calder kapcsolata nagyon szép volt, Miához megszokottan. *-* Imádtam minden egyes lopott percüket, meg az izgalmat, amit az afférjaik okoztak. Olyan jó volt, hogy barátságból alakult ki a szerelem, majd még annál is többé növekedett. Xandert legszívesebben én vittem volna haza, annyira édes volt ő is. :)

Sajnos az utolsó pár oldalt alig voltam képes elolvasni, mert megint elöntött a pulykaméreg. Senki nem csinált semmit, és Calder apja képes lett volna…, és végül mindenki…, mert egyszerűen idióták voltak, azért!
Jézus Krisztus, hogy lehet így vége?! Teljes érzemi hullámvasút. Kérem gyorsan a folytatást!

"– Szeretlek, Hajnalka.
– Én is szeretlek, Tejkaramella."

Borító: Ez a borító sosem volt épp a kedvencem, viszont passzol a történethez, ezért egész jó. Jár a plusz pont :D
Kedvenc szereplők: Calder, Eden és Xander
Mélypont: az egész közösség és a hülye agymosottságuk, de legfőképpen Hector!!!
Fénypont: Calder és Eden titkos paradicsoma, találkái, amikor végre új életet kezdtek, Xander bátorsága
Csillagozás: 5/4