Marie Rutkoski: The ​Winner's Curse – A nyertes átka (A nyertes trilógia 1.)

Könyvmolyképző 2016
366 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Megfizethetsz-e ​​a szerelemért?
Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?
Kinek az élete ér többet?


Ó. Te. Jó. Ég. Ez meg mi volt? És miért nem olvastam el mindjárt a megjelenés után?

"A boldogság forrása a szabadság, (...), a szabadság pedig a bátorságon múlik."

Annyira lenyűgözött a történet. Lélegzetvisszafojtva olvastam minden sorát, egyszerűen nem bírtam elszakadni tőle. *-* Izgalmas és kalandos, és a romantikus szál…♡

"– Tiéd a lelkem."

Imádom a tiltott szerelmet, és ez itt tökéletesen volt megoldva. A szereplők nagyon lassan közeledtek egymáshoz, ami egyszerre volt szép, de kínzó is. Legszívesebben már egymásnak löktem volna őket, hogy „Hajár, mindent bele!” Érthető volt, miért nem teszik, ez volt a normális reakció, de akkor is. Jaaaj… a szívem hasadt meg értük.

Kestrel egy talpraesett, bátor, fiatol nő, aki tudja mit akar, és el is éri azt. Előtte nincsenek hazugságok, a stratégiákban is otthon van. Imádom, hogy mennyire szeret zongorázni, és hogy helyén van a szíve.
Arin pedig nagy rejtély volt, de már az elején teljesen megfogott magának. Vártam, hogy hátha ő lép valamit Kestrel felé, és esetleg meggondolja magát, viszont belátom, hogy úgy nem lett volna olyan érdekes a történet.

"Ismerte a fizika törvényeit: a vakitóan megvilágitott helyiségben levők nem láthatják, mi van a sötétben."

Az a sok forudlat elérte, hogy az olvasó egy percre se unatkozzon.  Annyi minden történt ebben a könyvben, és még mindig nem ért véget a kaland. Arinra és Kestrelre új megpróbáltatások várnak, és én alig várom, hogy elolvassam. Remélem a folytatás minél hamarabb napvilágot lát magyarul is.

Borító: Habár tetszik a betűtipus, a tőr és a ruha, a nő valahogy nem illik oda. A haja és a keze a homlokán nekem valamiért furán hat. :/ Ha messziről nézem, úgy okés, de közelről nagyon nem.
Kedvenc szereplők: Arin és Kestrel
Mélypont: a vége, ez az egész szituáció, mert hogy lesznek így együtt?!
Fénypont: azok a bizonyos pillanatok Arin és Kestrel között, amikor Kestrel Arinért harcol, a zongorázás, éneklés... *-*
Csillagozás: 5/5

Rebecca Donovan: What ​If – Mi lenne, ha…

Maxim Könyvkiadó 2015
400 oldal
Fordította: Beck Anita

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.

Csalódtam magamban, hogy nem bíztam eléggé Rebecca Donovan új könyvében annak ellenére, hogy mennyire imádtam a Csak lélegezz! trilógiáját. Mert ez egyszerűen, hát… ez valami csodálatos volt. ♥

"– Szerinted lehetséges? Mindent újrakezdeni?
– Minden egyes napon – suttogja halkan, a csillagokat bámulva."

Imádtam, hogy Cal szemszögéből íródott a könyv, viszont a múltban játszódó részeket már a lányok mesélték.
Cal egy igazán kedves, aranyos és könnyen szerethető pasi. Tetszett, hogy minden bolondságban benne volt, még ha az elején őrültségnek is tartotta. Nyelle mellett sokkal felszabadultabb volt, és milyen szenvedélyes. *-* Alig vártam, hogy ők ketten újra összefussanak, és végre együtt legyenek. Lassan, de biztosan haladtak a cél felé.
Számomra ez a könyv letehetetlen volt, egyszerűen muszáj volt megtudnom, mi Nyelle titka. És még amikor rá is jöttem, mert később szerintem már könnyen kitalálható, csak még inkább folytatni akartam. Lehet, hogy nem sírtam ki a szemem, de attól még engem is mélyen megérintett. Mindig is imádtam az olyan lányokat, mint Richelle. Aki a pillanatnak él, és nem fél boldog lenni. :)
Mostantól tuti minél hamarabb el fogom olvasni az írónő könyveit, imádtam!

"Vajon mi történt volna, ha azon az éjszakán teszek is valamit? Ha nem sétálok tovább? Ha bemegyek a házukba, hogy segítsek neki? Ha úgy viselkedem, mint egy igazi barát, akire szüksége volt? Vajon akkor is itt feküdne most, és a csillagokban keresné önmagát?"

Borító: Olyan elagáns, tetszik. :)
Kedvenc szereplők: Cal, Nyelle, Richelle
Mélypont: nagyon sajnáltam a lányokat :(
Fénypont: a gyerekkori visszaemlékezések
Csillagozás: 5/5 Imádtam!

Rysa Walker: Timebound ​– Időcsapda (Időcsapda 1.)

Könyvmolyképző 2016
400 oldal
Fordította: Varga Tibor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor Kate Pierce-Keller nagymamájától egy különös kék medált kap ajándékba, majd az időutazásról kezd mesélni neki, Kate úgy érzi, az asszonynak elment az esze. Ám az egész hihetetlen história hirtelen szörnyen valóssá válik, amikor egy a múltban elkövetett gyilkosság veszélybe sodorja Kate evilági életét.
Kate megtudja, hogy a gyilkosság egy még sötétebb terv része, és genetikai adottságát kihasználva visszamegy az időben, hogy kezdetét vegye egy évszázadokon átívelő macska-egér játék.
Az események megváltoztatásáért azonban Kate-nek fizetnie kell – ha sikerrel jár, a fiú, akit szeret, a létezésére sem fog emlékezni. De ha bármennyire is jó szándékkal teszi, van joga megváltoztatni az egész világ sorsát?

Ez aztán nem semmi! Lehet, hogy az eleje még fura, és tiszta kusza a sok információtól, de később… Izgalmas volt, és érdekes, a romantikus részeket imádtam ^-^, de itt aztán nem kalandozhat el az ember figyelme, különben semmit sem fog érteni.
Azért nem akarok senkit sem elijeszteni, mert ugye Kate se nagyon tudja követni a dolgokat az elején, de idővel belerázódik az olvasó. Én legalábbis így voltam vele.Tetszett ez az össze-vissza ugrálás az időben, meg a párhuzamos életek. Igazán érdekes.
Ami egy kicsit furcsa volt, hogy Kate milyen hamar megbízik az emberekben (nagymama, barátnő, Trey) főleg Trey-ben, és csak úgy elkotyogja neki a titkokat. De hát ő tudja. Lényegében jól is alakult minden – majdnem – úgyhogy nem panaszkodom.
Treyt nagyon megszerettem, remélem nem fog vele semmi baj történni.
Kiernant az elején nem tudtam, hogy kezeljem, és miután felbukkant Trey, már nem is nagyon érdekelt, de aztán később… hát, igen. Ez is megváltozott. :D
Omg, szerelmi hátomszög ilyen szuper pasikkal. Nem lesz ennek jó vége.
De azt hiszem, én maradok Trey párti. Nekik úgyis több esélyük van, már csak azért is, mert nincs köztük annyi idő. :D Aztán persze, lehet hogy megint a "rossz" srácot választom, mint majdnem mindig, de majd kiderül.
Van egy csomó megválaszolatlan kérdés, ezekre remélem a folytatásban fény derül. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz itt még. Én nem csalódtam a könyvben. :)

Borító: Tetszik, főleg a kék szín :P
Kedvenc szereplők: Treyt és Kiernant is nagyon megszerettem
Mélypont: az eleje, mert ott nagyon nem értettem, mi történik
Fénypont: Trey felbukkanása, kis Kiernan, az időutazás
Csillagozás: 5/4.5

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

Animus 2016
312 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot.

Nekem mondhat akárki akármit, én akkor is imádom a könyvet. Azzal, hogy ennyi év után megjelenik egy újabb Potter könyv, sok rajongó álma teljesült, köztük az enyém is. A Harry Potter világa már az első rész után magába szippantja az embert, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Emlékszem mennyire boldog, de egyben szomorú is voltam, amikor a Halál ereklyéit olvastam. Nehéz volt megválni a szereplőktől. Erre most itt ez a csodálatos, kvázi folytatás, ami egyszerűen letaglózott.

Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert szerintük ez egy fanfiction, de ugyan már! Lehet, hogy ez egy színdarab, és lehet, hogy nem Rowling írta egyedül, de akkor is ott virít a neve a borítón, ami már lehetetlenné teszi, hogy fanfiction legyen. Beleolvastam már életemben pár HP-s fanficbe, és azok még messziről sem voltak olyan jók, mint ez a történet.

És most akkor a történethez. Röviden: Imádtam! *-*
Hosszabban: Nagyon-nagyon imádtam!
Ott kezdődik, ahol a 7. rész befejeződött, vagyis Albus indulása Roxfortba, mint elsőéves. Fél, hogy mi lesz, ha a Mardekárba kerül, de Harry megnyugtatja, hogy akkor se lesz baj, legfeljebb a Mardekár gazdagabb lesz egy nagyszerű varázslóval.
Annyira vártam, hogy milyen lesz Harry és Albus kapcsolata, mert hogy nem zökkenőmentes, azt már előre láttam.
Harry viselkedése az elején meglepett, mert azt hittem, ha valaki, hát ő biztos megérti, milyen az, ha az ember egyedül érzi magát. Ők mégis a fiával kissé eltávolodtak egymástól, de néhol Albust is lehett hibáztatni, úgyhogy lényegében egálban voltak. Plusz később már érthető volt Harry viselkedése is, és ennyi év után újra majd meg szakadt érte a szívem. :'(

Nagyon tetszett Harry és Ginny kapcsolata, még mindig nagy kedvencek számomra. ^^ És persze Ron és Hermione is.
Ron valami fergeteges volt a poénjaival, és a viselkedésével. Sikerült megint egy csomószor megnevettetnie.
Akin még szintén nagyokat mulattam, az nem más, mint Scorpius. Esküszöm az a gyerkőc valami isteni! Egyáltalán nem olyan, mint Draco, kivéve külsőleg, inkább Hermionéhoz hasonlítanám. Annyira kis édespofa volt, el se akartam hinni, hogy ő is egy Malfoy. Nagyon cuki volt a rajongása Rose iránt, kíváncsi vagyok, a későbbiekben történt-e valami. :D

Scorpius és Albus

Tetszett, hogy milyen mély barátság alakult ki Albus és Scorpius között, főleg annak tudatában, hogy az apák enyhén szólva nem kedvelték egymást. Viszont itt most ez is javulni látszott. :)
Jó, hogy Draco is olyan sokat szerepelt, különben hiányoltam volna. McGalagonynak is nagyon örültem, + ott volt még Dumbledore és omg... Piton is.  A róluk szóló részeknél tényleg nem kellett sok a síráshoz. Volt min nosztalgiázni, az biztos.
Nevillet és Georget hiányoltam, bárcsak ők is feltűntek volna legalább egy röpke pillanat erelyéig.

Igazán érdekes volta történet, az apró hibái ellenére is. Engem teljesen megvett magának.
Nem volt egy mondat se, amit ne élveztem volna, és amitől ne kívántam volna azt, bárcsak hosszabb lenne a könyv. 100%, hogy újraolvasós.

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Scorpius, Harry, Ron
Mélypont: Dumbledore, Piton rész + a vége :'(
Fénypont: a Büfésboszorkány, Ron és Hermione részek :D, Scorpius poénok
Csillagozás: 5/5

B. N. Toler: Lélekvesztők

WOW kiadó 2015
320 oldal
Fordította: Dudás Éva

Hat ​​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Amikor az elején Charlotte bejelentette, hogy ő két testvérbe szerelmes, nagyon megijedtem, hisz nem győzöm hangoztatni, hogy nem épp a szívem csücske egy szerelmi háromszög. Viszont ez annak ellenére nagyon szépen sikerült, és elismerem, hogy tényleg nehéz választani Ike és George között, mivel mind a ketten hihetetlenül szerethetőek. ^-^
Charlotte-nak ”szerencsére” nem kellett választania, ami egyszerre jó, de nagyon szomorú is. Én őszintén George-t szerettem meg jobban, még ha Iken volt is a nagyobb hangsúly.
A szívem szakadt meg a szépséges lelkéért, de ennek így kellett lennie. George és Charlotte tényleg jobban megértik egymást, és annyira édesek együtt. *-*
A parnolmális szál is nagyon tetszett, nem lehetett könnyű Charlotte-nak együtt élni ezzel a tehetséggel. Főleg azok után, ami a testvérével történt, és hogy még a szülei is így elfordultak tőle.
Elég szörnyűségen ment át mind a három főszereplő, amibe az olvasó szíve is belesajdul, de szerencsére minden jó, ha a vége jó. Még ha egy kicsit keserédes is, de attól még gyönyörű.
Eddig még WOW könyvben nem csalódtam. Ezt is csak ajánlani tudom. :)

"A szívem az ötszörösére dagad, és a mellkasomat hirtelen szűknek érzem. Minden. Szerinte én minden vagyok."


"Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt."

Borító: Gyönyörű, sokkal szebb, mint az eredeti *-*
Kedvenc szereplők: George és Ike
Mélypont: Amikor kiderül az igazság, a vége :(
Fénypont: amikor Ike és Charlotte táncolnak + George és Charlotte jelenetek
Csillagozás: 5/5

Cassandra Clare: Bane krónikák

Könyvmolyképző 2013-2014
Legrövidebb: 56 oldal
Leghosszabb: 66 oldal
Fordította: Kamper Gergely

Elgondolkoztál már valaha a relytéjes, titokzatos boszorkánymesteren, akinek a neve Magnus Bane? Ő az egyetlen szereplő, aki az összes Árnyvadász könyvben feltűnik. Magnus múltját még nagyobb homály fedi, mint a jelenét, és most végre bepillantást nyerhetünk ebbe. Még ha csak tíz rövid novella erejéig is.

Emlékszem, amikor megjelent az első rész, sokáig hezitáltam, hogy elolvassam, vagy ne olvassam  e el. Aztán láttam, hogy sokaknak mennyire nem tetszett a Mi történt Peruban - annak ellenére se, hogy Magnus volt benne - így lemondtam róla. Később viszont, amikor már a többi rész is kijött, egyre jobban érdekelt, főleg mivel tudtam, hogy Will, Tessa és Alec is kaptak benne szerepet. Az olvasásig csak sajnos most jutottam el, de jobb később, mint soha. :) Örülök, hogy még előtte letudtam a Pokoli szerkezeteket, és A Végzet Ereklyéit, így legalább nem botlottam semmi spoilerbe, csak nosztalgiázni tudtam.
Jó volt jobban megismerni Ragnort, Catarinat és Raphaelt. Még ha Raphael nem is volt olyan régi, és kedves barátja Magnusnak, mint az első kettő, az idők folyamán ők is megkedvelték egymást. Nagyon tetszett, hogy Magnus milyen sokat segített neki a vámpírrá válásakor. Magnusnak tényleg óriási szíve van, mert mindig segít ott, ahol kell. <3 A különböző romantikus kapcsolatai is tetszettek, + nagyon jókat lehetett nevetni a szereplőkön. Valakinek mindig volt valami pofás válasza/beszólása. :D


Kedvenc rész: Cassandra Clare: Igaz ​szerelem (és egy első randi)

- Ó, hát ha Alec jelen van... ❤_❤ Az első randijuk igazán cikire, de közben cukira is sikeredett. :'D Róluk mindig öröm olvasni.

+ Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Az ​éjféli örökös

- És megint itt van, a Will-Tessa-Jem páros, akik örök kedvencek maradnak. Róluk is jöhet akármi, akárhol és akármikor, én szeretni fogom. *-* James pedig már az Árnyvadász Akadémián teljesen megszerettette magát velem, így nagyon örültem, hogy őt is viszontláthatom. De olvasnék még róla is. :)


Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Maureen Johnson: A ​Dumort Hotel tündöklése

- Ez volt a leggyengébb és legunalmasabb rész, az biztos. A végén kezdtek kicsit felpörögni a dolgok, de még az se volt elég. :/ Semmi ismerős arc nem volt Magnuson kívül, és az új emberek nem is érdekeltek, így olyan semmilyen lett az egész. De az utána levő rész legalább kárpótolt. :)



Borító: Tetszenek, szép színesek. :) Viszont az eredeti még ötletesebb.
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem, James, Raphael <3
Mélypont: a Dumort Hotel tündöklése - tényleg nagyon unatam, + Valentine kegyetlensége :(
Fénypont: minden, ami a kedvenc szereplőkkel összefügg
Csillagozás: erre a sorozatra egészében 4.5 csillagot adok, mert habár nagyon tetszett, de az Árnyvadász Akadémia sokkal jobb volt. :)

Cassandra Clare: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról

Könyvmolyképző 2015-2016
Fordította: Kamper Gergely
Legrövidebb: 62 oldal
Leghosszabb: 112 oldal

Simon Lewis ember volt, majd vámpír, most pedig árnyvadásszá készül válni. A Mennyei Tűz városában lejátszódó események után Simon elvesztette az emlékeit, és most már nem biztos abban, ki is ő valójában. Szóval amikor az Árnyvadász Akadémia megnyitja kapuit, Simon beleveti magát ebbe a démonokkal teli új világba, eltökélten, hogy újra rátalál önmagára. Akármilyen is legyen ez az új Simon.
De az Akadémia egy Árnyvadász intézmény, ami annyit tesz, hogy nem problémamentes. Elvégre nem titok, hogy az Árnyvadászok nem valami barátságosak a mondénokkal, hát ha az a mondén még előtte Alvilági is volt.

Bevallom, az elején féltem nekikezdeni ennek a sorozatnak, főleg mivel Simon került a főszerepbe. Nagyon sokáig nem volt épp kedvencem a srác, és annak ellenére is, hogy később már megbékéltem vele, egy kicsit ódzkodtam a könyvektől. Viszont amint belekezdtem fokozatosan kezdett magával ragadni. Érdekes volt végigkövetni, hogy hogyan válnak fiatal árnyvadászokból és mondénokból képzett harcosok. Megtudhattuk, hogy az étel sosem az aminek látszik, és talán jobb is ha az ember éhes marad, ha csak nincs egy saját konyhád a szobádon.
Tetszettek azok a részek, ahol Tessa, Isabelle és Clary is felbukkan, vagy ahol épp Willről mesélnek, esetleg egy másik Herondale-ról. És persze amikor Magnus is feltűnt, többre már nem is volt szükség. :D
Simon által új embereket is megismerhettünk, közülük a legjobban George lopta be magát  a szívembe. Nem csoda, hisz Simonnal nagyszerű párost alkottak, tényleg olyanok voltak mint két testvér.

Kedvenc rész: Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Örök ​éjre szánva

- Imádtam, hogy itt Magnus és Alec is szerepelt. Az ő kettősük egyszerűen szuper édes.♥♥♥ Jó látni, hogy Alec már milyen oldoltabb Magnus közelében. És az a kisebb meglepetés, amivel az írónő lepett meg... elaléltam. *-*

+ még a Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Csak ​árnyékok rész is nagy kedvenc lett Will, Tessa, Jem, James és Matthew miatt ^-^

Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Robin Wasserman: Sápadt ​királyok, hercegek

- Ez a rész se volt rossz, de nem volt olyan érdekes, mint az előzők. Tetszett, hogy Simon és Isabelle végre közelebb kerültek egymáshoz, de ez a folytonos „szenvedés” már kevésbé.


Borító: Imádom a borítókat, nagyon ötletes *-*
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem
Mélypont: az utolsó részben levő szörnyű jelenet :(
Fénypont: azok a részek, ahol a kedvencek szerepelnek + a kis kék csomag :3
Csillagozás: az egész sorozat megérdemli az 5 csillagot