Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Könyvmolyképző 2017
750 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.


"– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."

Még mindig imádom! Még mindig hatalmas kedvenc!
Rhysand itt megmutatja valódi arcát, betekintést enged nekünk, hogy lássuk, a zord maszk egy igazán érző, szerető szívet takar.♥ És ezáltal az olvasót annyira magába bolondítja, hogy Tamlinról egy életre megfeledkezünk.

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."

Az egyik ok, amiért ez a kedvenc részem a trilógiából, hogy Feyre mennyit fejlődik itt. Tudom, hogy már az első részben is megváltozott valamennyire, de itt komolyan a padlóról indul, és úgy kapaszkodik felfelé, amíg el nem éri a hegyeket. ^-^
Sarah mindig olyan nagyszerű és erős női karaktereket teremt, akikről az ember büszkén olvashat. Mert itt nem csak Feyre az, aki szerintem kivívja a tiszteletet magának, hanem Amren és Mor is.
Igaz, később néha az utóbbit jól megrázogatnám, hogy ébredjen már fel, de hát mindenkinek vannak hibái.
Rhys belső körének férfi tagjai is igazán figyelemre méltóak. Cassian a csibészes sármjával és Azriel a csendes titokzatosságával. Mind a kettő teljesen a szívemhez nőtt.

"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

Ami a fordítást illeti. Tudom, hogy akik angolul olvasták a könyveket, panaszkodnak, hogy mennyire nem jó a fordítás… Nos, most végre én is megérthettem ezt. Amikor angolul olvastam az ACOMAF-t sokkal jobban, mélyebben átjártak az érzések olvasás közben, mint most. És nem, nem hiszem, hogy ez azért lett volna most másképp, mert már másodszor olvastam. Tény és való, hogy néha annyira szembeötlő volt a rossz fordítás, hogy az már fájt. Khmm… a Sárkány. Most komolyan?! De megpróbáltam ezeket minél inkább figyelmen kívül hagyni, hogy képes legyek újra élvizni a könyvet.

Viszont megtanultam a leckét, és mostantól minden, ami Sarah J. Mass, csak angolul olvasom. :)

                            "– Megérdemeljük egymást és a boldogságot."

Borító: Még mindig tetszik, de nem tudom, minek kellettek oda a tüskék :/
Kedvenc szereplők: Feyre, Rhysand, Amren, Azriel, Cassian, Mor, Bone Carver, Suriel...
Mélypont: a fordítás, és a vége... még mindig a vége :(
Fénypont: 54. és 55. fejezet♥  ,a belső kör, minden egyes Feysand pillanat
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"

Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.

Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Wings and Ruin (A Court of Thorns and Roses 3.)

Bloomsbury 2017
706 oldal
Nyelv: angol

Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.

Ez tényleg egy ajándék. Az egész sorozat.❤

Egyszerre vagyok boldog, – hogy olvashattam – és egyben szomorú is – mert véget ért.
Feyre már az első részben megmutatta, hogy milyen fából is faragták, engem mégis képes volt újra és újra meglepni a kedvességével, bátorságával, kitartásával, szemfülességével. Tényleg csak néztem, hogy milyen kis csapdát állít az elején Tamlinnak. Nagyon tud trükközni a csaj, az biztos. Jó volt látni, hogy Lucien milyen személyiség, ha nincs Tamlin bafolyása alatt. Sajnáltam is, hogy később már nem szerepelt olyan sokat. Örülnék, ha megtalálná a boldogságot. Legyen az Elain… netán Vassa mellett.

I see all of you, Rhys. And there is not one part that I do not love with everything that I am.

Amikor Feyre és Rhys újra találkoztak… na ott végem volt. *-* Annyira imádom a párosukat. Hogy mind a ketten milyen mély hatással vannak a másikra, mennyire szeretik egymást. Rhysand is megint megmutta, hogy mennyire értékes férfi is ő. Hogy Feyre miért szereti annyira, hogy a barátai, Velaris lakosai miért szeretik annyira.

"My love."

Ebben a részben mindenki küdött teljse erőbedobással, hogy legyőtték Hybern királyát. A többi udvar uralkodóját is jó volt megismerni. Érdekelt volna, vajon Helion mit szólna Lucien-hez. Remélem erről is lesz még szó. Nagyon sok mindenki nem kapott rendes befejezést, ezért is örülök, hogy ezzel még nem ért véget teljesen az ACoTaR sorozat. Viszont Rhys és Feyre. Legalább róluk biztosan tudjuk, hogy minden rendben. Örültem volna még egy epilógusnak, ahol betekinthetünk egy kicsit kettejük jövőjébe, de sebaj.
Olvasás közben nagyon sokszor utáltam Tamlint, és nem értettem, hogy a francba válhatott ilyenné. A végén mégis… hát igen, megsajnáltam szegényt.

”Be happy, Feyre," he said quetly.

Rhys okozott egy kisebb szívinfarktust a végén, csakúgy mint Amren, aki egyszerűen csodás volt mindig. És Varian. Az a bizonyos jelent! Imádtam! <3

Mor is okozott meglepetést, viszont valahol sejtettem. Azriel-ről csak annyit, hogy kérdlek, hadd legyen már boldog szegény szívem. Annyira szeretem Azrielt, ezért úgy fáj, amikor szenved és szomorkodik.
Bevallom én Nestával nem voltam olyan jó barátságban az elején, mert annyira rideg egy csaj, hogy az nem igaz. Viszont amikor végre elkezd segíteni Feyre és csapatának, amikor elkezd kicsit feloldódni, mindjárt kedvelhetőbb személyiség. Tudom, hogy ő is sokmindenen ment keresztül, hogy bonyult személyiség, de akkor is. Viszont nagyon imádom őket Cassiannal, így remélem hallunk még róluk.

„One life may change the world.”

Csakúgy, mint az Üvegtrón sorozatban itt is egy csomó szereplő van, akiről szívesen olvasnék még, mert érdekesnek tartom, vagy már megszerettem, és nem akarom elingedni. Biztosan újra fogom még olvasni nem csak ezt, de az egész trilógiát.
Kedvenc, kedvenc, kedvenc.❤

„Remember that you are a wolf. And you cannot be caged.”


Lehet, hogy kuszára sikeredett az értékelés, de egyszerűen annyi gondolat kavarog bennem. :D


Ui: Kihagytam egy nagyon fontos dolgot. Suriel. Kövezzetek meg, de én majdnem sírtam. Imádom ^-^

Borító: Gyönyörű *-* imádom
Kedvenc szereplők: Rhys, Feyre, Azriel, Cassian, Amren, Suriel, Mor, Elain, Lucian, Nesta, Bone Carver, Varina, Tarquin, Helion... igazából majdnem mindenki :D <3
Mélypont: Suriel-Feyre jelenet, Rhysan "I love you" jelenet, Cassian és Neste a végén, Bitch Ianthe, és Tamlin viselkedése
Fénypont: Feyre és Rhys újra együtt, Azriel és Elain cuki jelenetei, Amren és Varian *-*, a Bone Carver jelenet, amikor Feyre és Rhys van jelen nála, Azriel viccelődik...
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Throne of Glass 5.)

Bloomsbury 2016
694 oldal
Nyelv: angol

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.
As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.
Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?


Próbáltam lenyugodni, és átgondolni az egészet, de kit akarok hülyíteni?! Még midig teljesen kész vagyok, ezerrel repesnek a gondolatok a fejemben. Szomorú vagyok. Mérges vagyok…
Valaki nyírja már ki Maeve-t az isten szerelmére!!!

“Unless you want to be lunch, girl, I suggest you come with me.”

Értitek, az elején izgalom, szerelem, olvadozás, itt-ott egy kis somolygás, aztán még több izgalom, öröm. Szurkolok a szereplőknek, az állam kapargatom a földről, hogy miket tud Lysandra, mit csinált Manon. Totálisan elveszek a rózsaszín ködben ahányszor Aelin és Rowan romantikáznak, vagy épp kuncogok, olvadozok kuncogva-olvadozok ha az Elide-Lorcan részeket olvasom. Aedion és Lysandra kapcsolata kikészít (jó értelemben), csakúgy mint Manon és Dorian páros, Gavriel és Fenrys dettó. Komolyan. Minden egyes részt imádtam, mert mindenkit szeretek, mindenki érdekel, és azt sem tudtam kiről akarok még többet olvasni.
És aztán ott van Maeve. A főgonosz, Erawan, még nem is igazán foglalkozat, mert ott van Maeve, aki egyszerűen… és én legszívesebben…

Szóval, valahogy így.

Tényleg elég sokszor meglepődtem. Most is bebizonyosodott, hogy milyen egy nagy játékos Aelin, hogy mennyire badass, és hogy tényleg helyén van a szíve. Az ember tényleg már-már elkezd kételkedni, mint Aedion, hogy aztán a végén az arcába robbanjon az igazság. Aelin-nek minden oka megvan az önfényezésre, mert basszus, ha valaki tényleg megteheti, akkor az ő. :D Viszont pont az a nagy csavar, az bizonyos igazság a végén, nálam nem ütött akkorát. Valahol sejtettem, és valljuk be, ki nem?! De attól még szuper volt, örülök, hogy most már 100%-ra tudjuk.
A vége tényleg nagyon sok vizet felkavart, ezért NAGYON remélem, hogy minden rendben lesz, és bizonyos szereplők is tisztáznak dolgokat, megbocsájtanak…
Ááá, basszus, hol a folytatás? És most nem Chaol könyvére gondolok. :D

“I love you,” (...) “I’d walk into the burning heart of hell itself to find you."

Borító: Gyönyörű, elöl-hátul *-*
Kedvenc szereplők: mindenki! Aelin, Rowan, Lorcan, Elide, Manon, Dorian, Lysandra, Aedion, Gavriel, Fenrys, a régi-új szereplők az Orgyilkos pengéjéből
Mélypont: Maeve! a vége!! Több dolog is történt a végén, ami teljesen kikészített, elszomorított; Darrow, mert felborította Aelin tervét, Manon nagyanja, Erawan
Fénypont: minden egyes Rowaline pillanat <3, főleg a tengerpartos... Elide és Lorcan kalandja, Manon részek - főleg az a bazi nagy csavar! Lysandra alakváltásai - sea dragon *o* ,Aedion és Gavriel (remélem jól alakul), az összes kedvenc párocskám közes részei :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

J. R. Ward: Megváltott ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 6.)

Ulpius-ház 2009
774 oldal
Frodította: Lukács Andrea

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.

Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Első olvasás utáni reakció: :D

"Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”."

"Istenem a vége, egyszerűen a happy endek happy endje *.*
Phuryra nagyon haragudtam, nemcsak magát tette tönkre, de még a testvéreket is bántotta a tetteivel, valamint Cormiát is, a Bella iránti megszállotságából pedig már nagyon elegem lett. De, mit ad isten, fokozatosan kezd magába szállni, és kijózanodni… és amikor már nem egy őstulokként viselkedik, akkor nagyon, de nagyon imádnivaló is tud lenni.
Cormiát az elején eléggé sajnáltam, mert szegény egyedül volt egy teljesen ismeretlen környezetben, semmit nem ismert, és Phury se nagyon törődött vele, de aztán összebarátkozott Johnnal, és jaj, azok ketten, a két elveszett lélek nagyonis egymásra talált.
És ha már Johnnál tartok, akkor, ó, te jó, ég! A Phury elleni kirohanása, a Lash ügy, és az utánna való beszélgetése Wrathtal, és ó,igen… a Xhex-John apró kis közjáték. Szóval imádtam, imádom a srácot, de tényleg.
Muszáj megemlítenem a két új legkedvesebb, és legszeretetteb párosomat: Blay és Qhuinn ^^
Mármint, áááá, ez meg mi, úrsiteeeen!!! Oda voltam meg vissza, végigvigyorogtam a köztük levő párbeszédeket, és jesszus, elolvadtam, amikor, hát… tudjátok :D
Nem akarok spoilerezni, de jaj, még annyi mindent tudnék írni, hogy csak na. Ezért inkább megyek is a következő részre."

"- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok! - Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi."


Másodszori olvasásra is mágval ragadott az érzelmek hulláma. Már el is felejtettem itt mennyire szét volt csúszva szegény Phury. Viszont Cormiának hála szerencsére összekapta magát, de szerintem a Zsadisttal való beszélgetés is segített. :) Nagyon szeretem amikor ők ketten dumcsiznak - főleg mivel Zsadist akkor sokkal közlékenyebb.
El se hiszem, hogy az első értékelésből kimaradt Lassiter. Pedig már akkor mély benyomást tett rám. :D Főleg azzal a bizonyos ajándékkal/meglepetéssel, amit a Testvériségnek adott.
Jaj, ott ment megszakadni a szívem, főleg John miatt. Édes szívem, nálam te örök kedvenc maradsz. <3 Először sajnáltam, hogy nem egy olyan csajos csaj mellett fog kikötni, viszont most már az istenért se panaszkodnék.
Az FTT egy örök kedvenc, nem is tudom, hogy nem lehet szeretni akár egyetlen könyvet is a sorozatból.

"- Nem változtathatod meg azt, amit rólad gondolok.
(...)
- Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
- A szíved akkor is ugyanaz lenne. És az az, amit szeretek."

Borító: Szépen beillik a többi részhez :)
Kedvenc szereplők: John, Wrath, Blay és Qhuinn, Cormia, Zsadist, Bella, Xhex, Lassiter... és a végére Phury is :D
Mélypont: Phury függősége, és hogy mennyire Bella megszállott
Fénypont: Johnék vásárolnak, Dirty Dancing, Cormia helyreteszi Phuryt, a vége, Cormia fürdik a kinti medencében, Qhuay cuki jelenet, Qhuinn megvédi Johnt... jézusom annyi kedvenc részem van *-*
Csillagozás: 5/5

Mary E. Pearson: Az ​árulás szépsége (A Fennmaradottak krónikái 3.)

GABO 2017
632 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Elérkeztünk az út végére. Volt dolgok, amiket egyáltalán nem így képzeltem, és voltak, amikre már az előző rész óta vártam, de szerencsére a végeredményt nagyon-nagyon szerettem.

"– Hogy szereztél egy orgyilkost és egy frissen megkoronázott királyt bizalmasodnak?
– Az isteneknek veszekedett humorérzéke van."

Ezt a sorozatot biztosan nem fogom egykönnyen elfelejteni, annyira a szívembe zártam. Lia útja, az egész jellemfejlődése, a bátorsága és az a jó szíve… rendesen fáj tőle elbúcsúzni. Nagyon tetszett, ahogy a sarkára állt, és igazi királynőként viselkedett. Szerettem, hogy mennyire szereti Vendát és Morrighant, viszont sajnáltam, hogy Dalbreck már nem állt olyan közel a szívéhez. Tudom, hogy Dalbreck Rafe felségterülte, és hogy nem az volt a fő célpont, de akkor is. Megértettem Rafe bánatát és félelmét, tiszteltem, hogy végül elengedte Liát, utáltam, amit azután cselekedett, és közben mégis szerettem. Szóval hol imádtam, hol haragudtam rá, hol agyon ölelgettem volna.♥

"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."

A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát. Szerettem volna, ha több Pauline és Kaden részt kapunk, igaz Rafe szemszögből is elfogadtam volna még egy párat. Ármánykodás, harc, szerelem… meg volt benne minden ami kell, nekem a végére mégis maradt egy pici hiányérzetem. Jó lett volna, ha kicsit bővebben kifejti az írőnő a dolgokat, vagy ugrottunk volna pár évet, hónapot a jövőbe, mert nagyon szerettem volna tudni, hogy akkor most Rafe Vendába költözött, vagy később vissza-e mentek Dalbreckbe?! Hogyan oldották meg ezt végül kettejük között? Hiába volt boldog a vége, én még elviseltem volna pár romantikát. :)


Ami viszont még nagyon sokat dobott a könyvön, az Morrigan története. No az, valami brutálisan jó volt! *-* Tuti, hogy majd azt is újraolvasom. Morrigan és Jafir… imádom, imádom, imádom.♥ Ők miért nem kaptak folytatást?

"A tiéd vagyok, Morrighan, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek."

Borító: Imádom, gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rafe, Lia, Kaden
Mélypont: amikor az egyik kedvencem meghalt - Rafe katonái közül :( + amikor Rafe és Lia szenvedett
Fénypont: minden Rafe+Lia boldog pillanat, Kaden és Pauline részek, Jeb és a többi katona jelenléte, és a Morrighan történet!!!! Abban komolyan mindent imádtam♥♥♥
Csillagozás: 5/5