Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maffia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maffia. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 19., kedd

Leylah Attar: The ​Paper Swan – Papírhattyú

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Kamper Gergely

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


Először is a borító. Annyira gyönyörű, és kifejező, és egyszerűen csak… aww :3

Aztán a történet. Ezzel már egy kicsit nehezebb. Az eleje olyan, hogy durr bele a közepébe, kezdjük is a legrosszabbal. Bevallom én egy kicsit megszeppentem, mert hirtelen el is felejtettem, hogy ez egy rázós könyv, de gyorsan helyrerázódtam, és már nagy kíváncsisággal lapoztam a következő oldalra. Egy Damiannal kapcsolatos dolgot sajnos már a könyv elején sikerült lespoielereznem magamnak, de ettől függetlenül, így is okozott meglepetést a könyv.
Szerettem Sky visszaemlékezésieről olvasni, és később Damian története is nagyon lekötött. Ami engem olvasás közben zavart egy kicsit, az gyorsaság. Olyan gyorsan haladt minden. Egyik percben még Sky-t elrabolja egy beteg állat, a másikban pedig már egy szigetecskén megy a romantika. Nem értem, hogy Sky hogy a francba tudott ilyen könnyen túllépni azon, amit Damian tett vele. Nem azt mondom, hogy nem bocsáthat meg neki, mert oké, ez egy könyv, legyen benne románc is, de ez komolyan egyik percről a másikra történt. 


"– Mi a dolgod, Skye? – kérdezte.
– Harcolok! Nem hagyom magam, és keményen harcolok."


Spoiler! Leszarom, hogy Sky és Damian, azaz Esteban, gyerekkori barátok. A pasi rohadtul elrabolta, összeverte, meggyalázta, és a ku.va anyját, még a kisujját is levágta!! Akárhányszor eszembe jutott főleg ez az utolsó dolog, legszívesebben a falhoz csaptam volna a könyvet. Azért, hogy Damian is érezze. Spoiler vége!

Annyira sajnáltam Sky-t, mert ő volt az egészben az ártatlan áldozat +MaMaLu. Nem tett semmi rosszatt, mégis neki kellett szenvednie a legtöbbet mások hülye, önző tettei miatt.
Damiant is sajnáltam, leginkább a gyerekkori énjét, mert igen, akár mennyire is hihetetlen, nekem is sikerült valamennyire megkedvelnem. Nem fogok róla ódákat zengeni, viszont mindenki megérdemel egy második esélyt, és nála látni is, hogy tesz is azért, hogy megkapja.
Kifejezetten örültem, amikor Damien börtönbe került, mert így legalább elnyerte a büntetését azért, amit Sky életével tett.

A könyv vége átment cukormázba, és én egyszerűen imádtam. A Sierra „titokra” magamtól jöttem rá, és nekem nagyon tetszett ez a féle fordulat/megoldás. Szép kerek lett tőle a történet, a papírhattyú is megjelent.


Spoiler! Azért annál a résznél, ahol Sky és Damian szerelmet vall egymásnak – olyan kevés idő elteltével! – nálam kiszaladt egy „nemár!” a nagy szemforgatás közepette. Mert őszintén? Én ott éreztem azt, hogy a Stockholm-szindróma végképp betalált.
Spoiler vége!

Kicsit neheten ment a csillagozás, mert a fölsoraltak ellenére, gyorsan ment az olvasás, és le is kötött. Tényleg szép történet, átjön a könyv mondanivalója, de most nem tudtam csak úgy elsiklani a hibák felett.

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."




Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Sky, Sierra, MaMaLu, Esteban
Mélypont: azt hiszem minden mélypontot kifejtettem az értékelésben :D de főleg az ,hogy Sky milyen gyorsan megbocsátott
Fénypont: Sierra, a kicsi Sky és Esteban
Csillagozás:
5/4

2017. július 21., péntek

Matthew Quick: Boy ​21

Könyvmolyképző 2017
256 oldal
Fordította: Stern Gábor


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek…
Matthew Quick új regénye egy szótlan fiú nagyon is beszédes elméjébe vezet minket, ahol elgondolkodtató és szórakoztató gondolatok keverednek tragikus és humoros emlékekkel.

Istenem, ez a könyv! Emlékszem azért vettem meg, mert a fülszövege annyira megragadott, és eltöltött a kíváncsiság, hogy vajon ez most valamiféle fantasy lesz-e, vagy sem. Kiderült, hogy nem az, de attól még igenis mágikus hatással bír.
Ez a történet annyira elszomorított. Bizonyos részek egészen megmosolyogtatók, viszont nekem még így eléggé megsanyargatta a szívem. Finley és Russ is… hát nem is tudom, mit mondjak. Beleásták magukat a szívembe a szomorú sorsukkal, a gyönyörű barátságukkal, az elveszettségükkel, és azzal, hogy mind a ketten többet akartak az élettől.
Finley a kedvességével segített Russ nehéz korszakában, és amikor fordult a kocka, Russ is ott volt Finley mellett. Tetszett, hogy Finley szavak nélkül is képes kommunikálni Erinnel, a barátnőjével, és hogy később Russ is mennyire olvasott benne.
Izgalommal és félelemmel telve olvastam, hogy vajon mi lesz Finley sorsa, mert be kell valljam, néha igazán megijesztett a dolgok alakulása. Szerencsére boldog befejezés lett a vége. Nagy kő esett le a szívemről.

A sok érzelmi kavalkád miatt én csak ajánlani tudom a könyvet. Szerintem ez egy igazán szép történet volt, így nincs is kizárva, hogy még előg fogom venni egyszer-kétszer. :)

Számomra legmeghatóbb mondat az egész könyvben:
„– Jegyet kaptam Roxfortba.” :') ♥





Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők:
Finley, Russ és Erinn

Mélypont: maga Finley és Russ sorsa, + az a romlott hely, ahol élnek
Fénypont:  Harry Potter olvasás, + az a jelenet, amiben a legmeghatóbb mondatom is szerepel:)
Csillagozás: 5/5

2017. február 20., hétfő

J. M. Darhower: Mindörökké (Sempre 1.)

Könyvmolyképző 2016
592 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?
Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.
A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Ó, te jó ég! Imádom!❤ Hihetetlen, hogy majdnem kihagytam ezt a könyvet.

Nagyon jó volt belefeledkezni a történetbe, és izgulni a szereplőkért. Annyira érdekes volt már az elejétől kezdve, tele titkokkal, izgalommal, szerelemmel… egyszerűen letehetetlen. Ritkán olvasok thrillert, de az biztos, hogy ez az egyik legjobbak közé tartozik, amit eddig olvastam.
Haven már kiskorától kezdve egy csomó szörnyűségen megy keresztül, de szerencsére egy nap eljön a megváltás dr. DeMarco képében. Ő kiszakítja a lányt eddigi nyomorúságos életéből, és hazaviszi, ahol megismerkedik a két fiával. Carmine és Dominic nagyon különböznek, viszont mind a kettejüknek helyén van a szíve. Még ha Carmine nem is nagyon mutatja.

"– Hű! – simogatta meg gyengéden a fiú ajkát. – Meglepően édes a szád ahhoz képest, milyen csúnya szavak jönnek ki belőle."


Én nagyon megszerettem mind a két srácot, jó volt róluk olvasni. A legjobb viszont akkor is Haven és Carmine kapcsolata volt. *-* Amikor ők ketten együtt voltak… ó, jaj!❤ Imádtam, hogy milyen hamar egymásra találtak, hogy Carmine mennyire megváltozott a közelében. Még a mosolyszüneteket is szerettem, mert utánna úgyis jött az édes kibékülés.

"– Azt mondod, gyönyörű vagyok? – vigyorodott el Carmine.
– Gyönyörű ember- bólintott Haven.
– Sok mindennek neveztek már, de gyönyörű embernek még soha"


Igazából az egész DeMarco családot megszerettem. Vincent mennyi mindenben segítette a fiatalokat, és mindig azon volt, hogy Carminet védje. Igen, nem egy szent, többször is haragudtam rá, de sokat segített, hogy az ő fejébe is beleláthattunk, így könnyebb volt megérteni. És Corrado… omg, imádom a pasit :D remélem, tényleg szavatartó ember, és visszatér a feleségéhez.

Utálom, hogy ez egy sorozat, mert legszívesebben már egy teljesen lezárt boldog véget olvastam volna. De legalább nem függővég. Az is valami.
Ment a kedvencek közé. ^-^

"– És én is szeretlek – suttogta végül. Haven a lelke mélyén érezte a vallomás erejét.
– Per sempre – tette hozzá Carmine.
– Sempre? – kérdezett vissza a lány.
Carmine elmosolyodott, mutatóujját pedig gyengéden Haven szájához érintette.
– Mindörökké."



Borító: Gyönyörű *-* pedig első ránézésre fura volt, de élőben teljesen megszerettem :)
Kedvenc szereplők: Carmine, Haven
❤ + Dominic és Corrado
Mélypont: Haven mamája..., Nicholast is sajnáltam
Fénypont: minden egyes romantikus rész Haven és Carmine között ^-^ ők ketten annyira...

Csillagozás:
5/5 Kedvenc!