Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne (A nyertes trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2017
406 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…
Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.
A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Az egyik legjobb és egyben legfrusztrálóbb sorozat, amit valaha olvastam! Nagyon tetszik a világ, amit az írónő felépített. Az a csomó ármánykodás, politika, taktika, hazugság. Mindenki játszik mindenki ellen, és akárhogy is nézem Kestrel brutál jó benne! Persze a császár sem kispályás, neki is van szeme, de Kestrel mindig lenyűgöz.


"– Tehát üres kézzel engedsz el.
– Mikor adtam én neked bármit is?
Arin halkan felelt.
– Egyszer nagyon sokat adtál nekem."

Arinnak természetesen most is nagyon örültem, viszont ő itt most kicsit elmaradt a többi játékos mögött. Mindenesetre alig várom, hogy rájöjjön az igazságra.
Aki nagyon meglepett az Verex. Teljesen megkedveltem a srácot, nagyon remélem, hogy nem fog vele semmi történni a befejező részben.
Ez a sok hazudazás elég szívszaggatóvá teszi a könyvet. A vége miatt nagyon dühös voltam, de azért Tensent is megértettem.

Thank you, next :D <3

"– Könnyű vagy sem, nem számít. Az számít, hogy az én döntésem."

 Borító: Sajna a csajszi nekem még mindig nem tetszik rajta. Viszont a ruha színe tökéletes, és szerintem ha láthatnánk egészben, az is pont jó lenne :)
Kedvenc szereplők: Kestrel, Arin és Verex
Mélypont: a vége, a császár, és természetesen a titkok Kestrel és Arin között
Fénypont: Marj és Csípj játék, molylepkék, Kestrel és Arin első találkozása a könyvben
Csillagozás: 5/5

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rick Riordan: The ​Blood of Olympus (The Heroes of Olympus 5.)

Puffy 2015
536 oldal
Nyelv: angol

Though ​the Greek and Roman crew members of the Argo II have made progress in their many quests, they still seem no closer to defeating the earth mother, Gaea. Her giants have risen—all of them, and they’re stronger than ever. They must be stopped before the Feast of Spes, when Gaea plans to have two demigods sacrificed in Athens. She needs their blood—the blood of Olympus—in order to wake. The demigods are having more frequent visions of a terrible battle at Camp Half-Blood. The Roman legion from Camp Jupiter, led by Octavian, is almost within striking distance

Though it is tempting to take the Athena Parthenos to Athens to use as a secret weapon, the friends know that the huge statue belongs back on Long Island, where it might be able to stop a war between the two camps. The Athena Parthenos will go west; the Argo II will go east. The gods, still suffering from multiple personality disorder, are useless. How can a handful of young demigods hope to persevere against Gaea’s army of powerful giants? As dangerous as it is to head to Athens, they have no other option. They have sacrificed too much already. And if Gaea wakes, it is game over.

El sem hiszem, hogy vége! Olyan jó volt ez az utazás a hét főhőssel + Nicoval *-*
Micsoda kalandok és csaták! Micsoda furfangosság és lezárás! Egyszerűen imádtam az egészet!
Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt Percy, vagy Annabeth szemszög, de szerencsére így is kaptunk belőlük is valamit, és még pár romantikus részletet is. Ami viszont kiengesztelt, hogy most volt sok-sok Nico, és a vége felé egyre több Leo szemszög. Ők Percyvel az én abszolút kedvenc pasi trióm♥ :D

'Look, lady, we're not going to all Hunger Games on each other. Isn't going to happen.'

Jasont habár kedvelem, sosem tudtam annyira a szívembe zárni, mint a többieket. Most is olyan volt, hogy itt van, jól van, de közben semmilyen… Az ígérete is a kisebb Isteneknek is tiszta Percy koppintás volt.
Piper viszont kellemesen meglepett! Ebben a részben mindent beleadott, és még harcolni is milyen jól megtanult.
Azt hiszem Reyna szemszög nélkül is szuperül meglettem volna, mert megmondom őszintén, ő valahogy sosem érdekelt. Nem rossz karakter, csak számomra abszolút nincs jelentősége. Helyette igazán kaphattunk volna Percy részeket, mert belőle aztán soha nem elég.
Az Istenek, mint mindig, most se csináltak majdnem semmit. Kivéve egy apró beavatkozás a végső csata előtt. Azt is szívesebben olvastam volna Percy leírásaival, de mit lehet tenni…
Örültem, hogy Nico elengedte az ördögeit, és Leo pedig OMFG!!!♥ Alig várom, mit hoz majd Apollo könyve. Nemsokára neki is kezdek.



Borító: a kettő közül, ez tetszik jobban, mert itt mind a hét félisten rajta van :)
Kedvenc szereplők: csakúgy, mint mindig... Percabeth, Nico, Leo <3 ...ó, és Will is most már nagyon felkeltette az érdeklődésemet
Mélypont: kevés Leo szemszög, nuku Percy szemszög :(
Fénypont: Nico a végén, Percabeth cuki pillanatok, Nico, amikor megnyílt Reynanak + a francia sofőr
Csillagozás: 5/5

Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Könyvmolyképző 2018
224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.


Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.

Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!

Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)

Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."

A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."

Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Athéné ​jele (Az Olimposz hősei 3.)

Könyvmolyképző 2016
524 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Ó, Istenek! Ez meg hogy? És miért? És most mi lesz? :O Hogy lehet így vége, hogy a fene essen belé?!

Kezdjük ott, hogy a borító becsapott. Mondom, itt aztán lesznek harcok, nézeteltérések Percy és Jászon között, elvégre mint a kettő vezéralkat, a nagy triász gyereke… Erre mi történik? Mindjárt az első perctől kezdve lebratyiznak. Igaz, volt pár féltékeny oldalpillantás, beszólás, egyetlen egy összecsapás, az is csak azért, mert a fiúkat megszállták a gonosz szellemek de ezen kívül semmi. Ne értsetek félre, nem hiányoltam a viszálykodást. Örülök, hogy mindenki együtt tudott dolgozni, még Frank és Leo is :D, csak a borítót elnézve teljesen mást vártam.

"– Én vagyok a legforróbb forrócsoki, Leo Valdez a rosszfiúk királya! A hölgyek imádják a rosszfiúkat."

Annabeth és Percy♥
Itt aztán annyi romantikus jelenetet kaptunk, hogy alig bírtam olvadozni. Annyira édesek ezek ketten, már ideje volt, hogy újra találkozzanak. Olyan jó volt, mind a viszontlátás, az azután lopott közös percek, kézfogások, csókok, és jaj, a vége! Most mi lesz?
Úgy örültem, amikor Annabeth végre kimondta, hogy szereti Percyt. *-* Az az egész jelenet annyira tökéletes volt.

"Percynél nincs drágább az életemben."

Szuper, hogy a hetek végre együtt vannak, jó sok vicces szituáció adódik, de így sokkal erősebbek is. Leo annyira kedvec és szerethető, mindjárt vinném, ha lehetne, csak ne legyen szomorú. És Nico, atyagatya! Szegény babám. :( De most már legalább ő is csatlakozott a csapathoz.

Alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, úgyhogy inkább nem is próbálkozom tovább. Hádész Háza jövök!

Borító: Tetszik, de félrevezető
Kedvenc szereplők: Percabeth, Leo, Frank, Hazel, Nico
Mélypont: a vége!
Fénypont: Annabeth és Percy éjszakai randija a hajón, a viszontlátás öröme, Percy segít Annabethéknek a mólón, az hogy együtt maradtak a végén
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Neptunus ​fia (Az Olimposz hősei 2.)

Könyvmolyképző 2015
484 oldal
Fordította: Acsai Roland

Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Szerettem volna ez után már végre Colleen-tól a Confesst olvasni, de ilyen befejezés után képtelenség nem a következő rész után nyúlni. *-*

Ezt a részt sokkal jobban szerettem, már csak Percy miatt is. Annyira hiányzott az az igazi Percy stílus :D Imádtam, hogy habár ő is emlékezetkiesésben szenved, legalább egy valakire biztosan emlékszik, és így hamarabb jut eszébe a többi részlet is.♡

"Ez volt a hátulütője annak, ha valaki a tábor legokosabb lányával randizott: tudniillik ráragadt néhány dolog."

A Jupiter tábor nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, tisztára, mint egy katonia tábor. Viszont Hazel és Frank nagyon édik voltak. Őket könnyű volt megszeretni. Mind a kettejükről egész érdekes dolgok derültek ki, és pár humoros részt is vettek a lapok közé, főleg Hazel lova és Frank :D
A küldetés is tetszett, habár bevallom, nekem az első részben jobban átjött a csapatszellem. Itt Percy kicsit kívülállónak hatott Hazel és Frank mellett. :/ De attól még ők is jó kis csapatot alkottak.
Megint sikerült jókat nevetnem, izgulnom a srácokért, és ujjonganom, akárhányszor Percy bevetette a szupererejét. ^-^
Nagyon remélem, hogy Niconak nem esett baja, valamint ez a Sammy dolog… :O Erre kíváncsi vagyok.
Tysont nem lehet nem imádni, és most már van egy Ellánk is. Hát nekem tényleg végem volt :D

Megyek, gyorsan folytatom is a sorozatot, kíváncsi vagyok a nagy találkára. Juhú! :))

"– Ha nagy leszek, Percy Jackson leszek – közölte a kislány komoly szemmel Hazelnek."

Borító: Legjobb♡
Kedvenc szereplők: Percy, Hazel, Frank, Nico
Mélypont: a sok római név és kifejezés xP a görögök sokkal jobbak
Fénypont: Percy!!! *-* Nico felbukkan, Hazel és Frank cuki kapcsolata
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Könyvmolyképző 2015
538 oldal
Fordította: Acsai Roland

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!


Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy Afrodité gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!

"– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."

Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

"A fiúk is szeretnek vásárolgatni? Ennél határozottabb jele nem is lehetett annak, hogy a leggonoszabb varázslat alatt állnak."



Borító: Bejön, mert Festus :D
Kedvenc szereplők: Leo, Annabeth, Gleeson
Mélypont: az, hogy nem volt Percy :(
Fénypont: Leo pillanatok, mert annyira szuper a srác *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"

Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.

Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Csata ​a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)

Könyvmolyképző 2011
344 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Annyira jó! *-* Már én is értem, miért ez a nagy rajongás a sorozat iránt.
A történet egyre érdekesebb, egyre kalandosabb, ahogy a sorozat a végéhez közeledik. Elég sok minden meglepett most engem is, aminek örültem, mert így nem volt kiszámítható a sztori.
Grover és Boróka – ezt csak így? Egyik percről a másikra? :D De milyen jó már. Nagyon tetszett ez a kis meglepi, olyan édik együtt. ^-^

Örülök, hogy Nico még mindig képven van, imádom a srácot. Csak olyan szomorú, hogy most milyen elveszett szegénykém. Elkélne neki egy jó nagy ölelés.
önként vállalkozom♡De minél többet szerepel, én annál boldogabb vagyok. Nagyon tetszik az erő, amit birtokol. Még sok érdekes dolog adódhat belőle.


"– Rossz híreket hoztam, barátaim. Gonosz híreket. A kisistenek átálltak. Morpheusz az ellenséghez csatlakozott. Janus, Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudja, még hányan tették ugyanezt!
Távoli mennydörgés hallatszott.
– Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!"

Aminek nagyon örültem, hogy Percy is kiaknázza végre a saját képességeit. Mindig a fellegekben vagyok, ha a vizet manipulálja a javára valamiképpen, szóval csak így tovább!
Rachelről még nem igazán tudom, mit gondolok. Minden mennyiségben Percabeth fan vagyok, szóval go Annabeth! ^^ Ááá, milyen jó volt már az a csók jelenet!!! De Percy is már igazán kigondolhatná mit akar, hogy haladjunk is valamerre :D


"– Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"

Kalüpszó

Lett még egy első látásra/olvasásra kedvenc karakterem mint Nico, aki nem más, mint Kalüpszó.♡ Tudom, hogy csak egy rövid jelenet erejéig szerepelt, de milyen jó volt már! Nem bírtam magammal, le kellett csekkolnom, hogy fel-e fog még tűnni. Szerencsére igen. Juhú! :))
Alig várom már a végső csatát, remélem valami epic lesz, ha már egyszer az Istenekről van szó.



Borító: kedvencem *-*
Kedvenc szereplők: Kalüpszó, Nico, Percy, Annabeth, Grover, Mr.D
Mélypont: szegény Nico :(
Fénypont: Kalüpszó és a szigete, Nico és Percy tortája, Percabeth jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Könyvmolyképző 2016
286 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Egyre jobb, és jobb! Imádtam ezt a részt, annyira izgalmas volt!
Az új szereplők, a történet, a fordulatok, egyszerűen… azta! Thalia, bevallom, nem igazán lopta be magát a szívembe. Nem egy rossz fej csaj, csak nekem túl komor karakter, plusz a hős szerepét már lefoglalák, bocsi. :P Zoé, Artemisz, Bianca és Apollón viszont nagyon ott voltak. Bianca inkább csak a titokzatossága miatt érdekelt, amúgy nem igazán díjaztam, hogy csak úgy lepattintotta a tesóját. És ha már belekezdtem. Uramisten, Nico!!! *-* Mennyire édes egy kölyök! Menten megzabálom. Amikor olyanokat mondott, hogy cuki, meg aranyos, hát jaj, nekem ^-^ Én amúgy gyanítottam, hogy kinek a fia, így nem is ért akkora meglepetéssel, inkább nagy lelkesedéssel fogadtam. Igen, hiába, nagy Hádész fan vagyok :D


"  – Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!"

Tetszett, hogy Percy megint egy barátja megmentésére indult. Sose hagyna senkit cserben, ezt imádom benne. Egyik legjobb rész, amikor Afroditéval találkozott. Juj, mi lesz még itt?! :D Most már még annál is inkább érdekel a folytatás.♥ Ezt a Luke megmentési mániát nem értem, és már nekem is kezd az agyamra menni, mint Percy-nek. Nem bírom a srácot, mégis úgy tűnik, minden csaj odavan érte.

"– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon? "

Két dolog, amin a fejem ráztam olvasás közben:


1. Percynek nem esett le, hogy ki a gonosz. Már az, hogy Anabeth a „mennyezetet” tarotta bazi nagy segítség volt. Ki az, aki nem hallott még Atlaszról? Rendben, a srác még fiatal, plusz senki sem tudhat mindent, de én az ő helyében már tuti végigolvastam volna egy csomó történetet az Istenekről, hogy képben legyek.

2. Héraklész. Az ő történetét imádom a legeslegjobban a görög mitológiából, úgyhogy nem tetszett, amikor Zoé ócsárolta. Bocsi, de nálam ez is egy érzékeny pont. :D

"– Nem tévesztette el a nevemet – lepődtem meg. – Percy Jacksonnak hívott.
– Bizonyára tévedsz, Peter Johnson. Most pedig hagyj békén!"

Thalia

Ezeket nem veszem amúgy negatívumokként, csak megfigyelés/megállapítás. Csakúgy, mint hogy Riska és Fekete Péter mostantól bekerültek a kedvenc karaktereim közé. :D Komolyan mondom, ez a sorozat képes mindig ámulatba ejteni. Annyira örülök, hogy nekikezdtem.

Borító: nem épp a kedvenc borítóm a sorozatból, de attól még tetszik :D
Kedvenc szereplők: Nicoooo *-* Percy, Annabeth, Grover, Apollo
Mélypont: Bianca :( Thaliat pedig nem nagyon kedveltem
Fénypont: Percy-Afridité találkozás, Nico cukisága :3, Apollo személyisége, Percy a világ súlyával a vállán
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."

Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.


"– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt
Fénypont: a Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők (Feszülő húr 1,5)

Könyvmolyképző 2017
480 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a frissen érettségizett Echo Emerson nyári autós túrára indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt. Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia, ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.
Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Amennyire vártam ezt a könyvet, sajnos olyan csalódás lett. :(
Echo és Noah az egyik kedvenc párosom, így nem is volt kérdes, hogy ez a kiegészítő kötet is kell nekem. Viszont amit ezek ketten lerendeznek, hát az valami katasztrófa.
Az elején leginkább Echora voltam kiakadva. Folyton azt hangoztatja, hogy ezen az úton meg akar változni, de aztán meg arról papol, hogy mennyire nem szeretné, ha bármi is megváltozna. Mert ugye olyan jó most ebben a pillanatban, és hogy Noah mellett lehet… Ami nem is baj. Csak akkor ne lenne olyan naiv, hogy azt hiszi minden egyszerű és nagyszerű lesz. Saját tapasztalatból tudja, az élet nem egyszerű, mégis abba a hitbe ringatja magát, hogy ezen a közös úton bizony az lesz, és jaj, ha haza mennek, akkor minden megint a „régi” lesz. Komolyan? -.-
A prűdségéről már inkább nem is mondok semmit. Rendesen nekem volt már ciki, amiket Echo kiejtett – vagy épp nem is mert kiejteni – a száján.
Noah-val először nem volt akkora gondom. Gondoskodik a barátnőjéről, megtesz mindent, hogy Echo vágyait kielégítse. Vicces, szexi, szórakoztató. Kár, hogy ő se szeretné igazán megbeszélni a sérelmei, félelmeit Echoval.
Annyira nem szeretem, ha a főszereplők csak úgy elnéznek egymás mellett, holott nyilvánvaló, mind a ketten szenvednek.
Noah hagyja magát elbizonytalanítani, Echo határozatlan, még mindig küszködik a tesója halála miatt. És ahelyett, hogy végre elmondaná mi bántja, végre kibeszélnének mindent, hülyeségeket halmoznak egymás után.
Voltak persze elég szép, aranyos jelenetek is, főleg az elején, meg aztán ugye a végén, de engem akkor is kikészített a többi része.
Tényleg sajnálom, hogy így alakult. Én egy romantikus, megismerjük egymást nyaralásra számítottam, nem pedig egy dráma hegyre. :/


"– Echo kiakadt. Rám sem akar nézni.
– Miért?
Hát ez az.
– Szerelmes vagyok belé, de azt sosem állítottam, hogy értem is."

Borító: ez a borító nem igazán jön be :/
Kedvenc szereplők: Isaiah, Beth... és igen, attól még Noah és Echo is maradtak a kedvenceim
Mélypont: hogy nem beszélnek, hogy hülyeségeket mondanak, folyton szenvednek, nem bíznak egymásban...
Fénypont: Isaiah és Beth megérkezik, Noah-Echo cuki jelenet az elején és a könyv végén
Csillagozás: 5/2.5

Kiera Cass: A ​szirén

GABO 2018
296 oldal
Fordította: Gonda Éva

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.



Szerintem nagyon szép mese volt. Eléggé lehangoló, de attól még nagyszerűen kidolgozott.
Szirénekről szerintem már mindenki hallott, viszont itt egy teljesen új megközelítésben láthatjuk őket. Annyira sajnáltam Khalent és a nővéreit. Hiába, hogy az Óceán megmentette őket, engem ez alig vigasztalt meg. Szomorú voltam helyettük is, hogy elvették tőlük a normális életüket.Ezért is vontam le egy fél csillagot. Nekem ez már néha túl depis volt.

"A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

Viszont a szerelmi szál iszonyatosan édes és romantikus volt. Kár, hogy Akinli nem szerepelt sokkal többet. Imádtam a közös perceiket Khalen-nel, és amikor már végre közdtem volna örülni, hogy megváltoznak a dolgok…. Az Óceán közbelép. Semmi bajom vízzel, sőt. Imádok mindent, ami a vízhez kapcsolódik, viszont az Óceánt egyszerűen sehogy sem tudtam megszeretni. Örültem, hogy a végén mutatott egy kis könyörűletet, de akkor is.
A végére csak annyit, hogy a befejezés lehetett volna, egy kicsit hosszabb, de sebaj. Én így is megkaptam, amit akartam. :)

"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni."

Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Akinli, Khalen
Mélypont: hogy nagyon lehangoló
Fénypont: hogy reményt ad :) +tetszettek, hogy a nővérek összetartanak
Csillagozás: 5/4.5

Alwyn Hamilton: A ​homok leánya (A sivatag lázadója 1.)

Maxim Könyvkiadó 2017
296 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Egy ​mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.

Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítéltkisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.

Tudtam én, hogy imádni fogom!

Nemcsak a borító, hanem a történet is figyelemre méltó. Mennyi kaland, izgalom, kis szerelem, csaták, különféle lények, különleges képességek… Minden megvan ebben a könyvben ahhoz, hogy ne akard letenni egészen addig, amíg a végére nem érsz. Utánna pedig csak még többre vágysz.
Engem ez az egész egy csodákkal teleszőtt arab/perzsa mesére emlékeztetett. Annyira beleszerettem.♡
Amani egy nagyszerű hősnő. Bátor, okos, vakmerő, viszont tudja mikor mentse a saját bőrét, és mikor hozzon áldozatokat. Nekem ez speciel nagyon tetszett. Nem játszotta a mártírt, vagy a hőst, egyszerűen az volt aki. Ó, és még mesterlövész is. Sok, sok plusz pont :D
Jint is egyből megszerettem. Én először más igazságot feltételeztem róla, de nem bánom, hogy nem lett igazam. A kaland során kialakuló románc annyira jó volt. Remélem a folytatásban is még folyatódni fog.
Két srác sorsa is nagyon negviselt. :( De legalább az egyikükért még lehet reménykedni.
Alig várom a következő részt. Remélem hamar hozza majd a kiadó.

"– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!"

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Amani és Jin
Mélypont: egy bizonyos haláleset :(
Fénypont: Amani-Jin pillanatok, amikor Amani felfedezi az erejét, felkelők tábora
Csillagozás: 5/5