Nicola Yoon: Minden, ​minden

GABO 2017
336 oldal
Fordította: Szabó Luca
Illusztrálta: David Yoon

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Már megjelenés óta várólistás a könyv, mégis csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Azóta már láttam az előzetest, film is kijött (amit mindjárt megyek is megnézni), de még így is teljesen váratlan volt, amit ez a könyv nyújtott nekem.

"– Ez mindig ilyen? – kérdezem elfúló hangon.
– Nem – feleli. – Sosem ilyen."

Nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik ilyen betegség, amiben Madeline is szenved. Soha ki nem tenni a lábunkat a házból, különben az ember akármikor meghalhat? Iszonyat szörnyű és magányos sors. Élhet így egyáltalán valaki teljes életet? Szerintem nem. És ezért mérhetetlenül sajnáltam Maddyt. A lány szerencséjére viszont a jóképű és vicces Olly lett a szomszédja, aki miatt képes volt kockáztatni.
Imádtam, amikor a történet ilyen fordulatot vett, ez a rész tetszett a legjobban. A romantikus szál nagyon aranyos volt. ^-^ Madeline és Olly minden közös percét mosollyal az arcomon olvastam. Tényleg nagy szerencse, hogy ezek ketten egymásra találtak. :)

"Minden egyes nap felkelsz, és tanulsz valami újat. Minden egyes napban megtalálod az örömöt. Minden egyes nap mosolyogsz rám."

Aztán jött a második nagy fordulat, ami miatt majdnem levontam egy fél csillagot. Nem azért, mert ne tetszett volna, hanem inkább mert baromira mérges lettem tőle. El sem hiszem, hogy valaki ilyesmire vetemedjen, még ha beteg is. No mindegy.
Viszont a könyv vége nagyon cuki lett, így tőlem megy is az 5 csillag. Örülök, hogy olvashattam.


"Az élet ajándék. Ne felejts el élni!"


Borító: Tetszik, és a filmes is gyönyörű :)
Kedvenc szereplők: Olly és Maddy, ki más? :D
Mélypont: Maddy anyukája
Fénypont: az utazás, első csók, antikvárim
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Cockloft

Magánkiadás 2017
214 oldal
Nyelv: angol

Cockloft: ​A firefighter term used as a structural space above ceiling and below rafters, often connecting adjacent occupancies and permitting fire to spread laterally, often unseen.

Gabriel Martinez is the most arrogant and infuriating man I’ve ever met. He has a knee-weakening smirk that makes me want to kiss—no—slap it off his rude, sexy face. Judging by his ego, you’d think the hose in his pants is as big as the one on his fire truck. Not that I know anything about that nor do I want to. Nope, not at all. He’s already been forgotten like last season’s Michael Kors.

CeCe Kensington is as pretentious and spoiled as they come. The ridiculous purses she shoulders around are as big as her attitude. And don’t get me started on her mile-long legs or full, glossy lips that are meant to be wrapped around a guy’s… If she only knew the dirty things I think about doing to that sassy mouth of hers, she'd be hightailing it back to her side of town.

When the beautiful boutique owner and sexy firefighter meet in the most unlikely situation, their two worlds collide, creating an explosion of misperceptions and combustible heat, trapping them in a fire they never saw coming.

Humoros, tele erotikával, rövid és szerethető. Ha valaki egy egyszerű, könnyed kis sztorira vágyik, bátran ajánlom.
Igaz akármennyire vártam is a könyvet, egy picit féltem, vajon hogy fogok viszonyulni Cece-hez. Ugye a Beautifully Insightful-ba már olvashattunk róla Emily legjobb barátjaként. Ő az a tipikus gazdag csajos csaj, márkás ruhákkal és óriási táskákkal. Engem ez egy kicsit elrettentett, féltem hogy mennyire fog ehhez társulni az elkényeztetett modor. Hát szerencsére semennyire. Cece nagyon jó fej, szuper a humora és a stílusa is. Egyáltalán nem nézett le másokat vagy ilyesmi.

" I will give you my purse but I swear to God, Fireboy, if anything happens to my dog I will punch your dick off. Got it?”

Már az első találkozása Gabriel Martinezzel hatalmas volt. A köztük levő kémia szinte tapintható, annak ellenére, hogy az elején mennyire nem bírták egymást.
Viszont tetszett, hogy nem húzták sokáig az egymásra találást. :)
Amit egy kicsit már soknak találtam, az az epilógus. Pedig azzal engem mindig meg lehet nyerni, de itt most sajnos nem sikerült. A röhejes ajándékról beszélek, amit Cece adott Emily 4 éves kislányának.
Ezt eltekintve mindent imádtam a könyvben, és alig várom KC következő könyvét.


“Well, if it isn’t Blondie and her little dog, too,” he greets, a cocky smirk forming on his lips.
I also hate smirks, especially the sexy kind. I want to kiss—no, slap it off his rude face.

Borító: Nagyon tetszik *-*
Kedvenc szereplők: Gabe, Cece, Emily és Ryder
Mélypont: az epilógus - az tényleg nagyon nem jött be
Fénypont: mindjért az első fejezet, Cece és Emily telefon beszélgetése, kincskeresés, Cece a Martinez családnál
Csillagozás: 5/5

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó (Az vagy nekem 3.)

Libri 2017
432 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta

Megértettem, hogy a szavak néha üresebbek tudnak lenni, mint a csend.

Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!


Ez a könyv egyszerűen tökéletes!
Az elején még olvadozol, nevetgélsz egy 10 éves gyermek bolondozásain, aztán szép lassan már ugyan ezért a gyerekért szakad meg a szíved. Azon gondolkozol, hogy ilyen traumából bizony nehéz lesz kilábalni, de bízol a főszereplőkben, és hiszed, hogy ha ők ketten ott vannak egymásnak, minden lehetséges.

"…ne küldj ismeretlen vizekre, mert biztos vagyok benne, hogy ott elmerülök."

Brooks és Maggie szerelme letaglózott. Többször is könnybe lábadt a szemem olvasás közben, főleg Brooks kitartása és odaadása miatt, aki, jöhetett bármi rossz, ott volt Maggienek. És amikor fordult a helyzet, Maggie erős maradt Brooks helyett is. Egymás horgonyai voltak.♥
A négy elem közül én mindig a vízhöz álltam a legközelebb – a Csendfolyó is mintha direkt szólongatott volna – ,így már meg se lepődtem, hogy ennyire imádtam az egészet.
Nem hiába, hogy ennyien szeretik a sorozatot, hisz Brittainy C. Cherry tudja mi a jó a szívnek.


"Megigéred, hogy ugyanazzal a szerelemmel fogsz szeretni, amelyikkel a könyvekben szeretnek?
(...)
– Nem, Maggie May. Én ennél sokkal, de sokkal többet ígérek neked."

"Nem hittem volna, hogy a csendes pillanatokban ilyen tisztán lehet hallani a kimondatlan hangokat."


Borító: Gyönyörűséges *-*
Kedvenc szereplők: Brooks és Maggie, valamint Maggie apukája, és mostohatesói
Mélypont: amikor Cheryl és Katie gonoszul bánik Maggie-vel, Brooks balesete, Maggie démonia
Fénypont: Maggie és Brooks levelei gyerekként, első csók, Brooks táncol Maggie-vel, Maggie először kimegy, először szólal meg, Brooks és Maggie újra együtt♥ ...a végtelensékig tudnám sorolni
Csillagozás: 5/5 Imádtam!

C. J. Redwine: Az ​árnyékkirálynő (Ravenspire 1.)

Twister Media 2016
416 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Tükröm, ​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.


Elég sokat gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mert habár a könyv olvastatta magát, mégse tett rám mély benyomást. Ez nem egy olyan történet, amire évekig emlékezni fogok. Az ötlet, a mese feldolgozása szerintem egész jó lett, de messze nem felejthetetlen, vagy szuper. Tetszett, hogy „Hófehérke” vagyis Lorelai varázserővel rendelkezik, és hogy képes harcolni a trónért. A testvére Leo is nagyon aranyos volt, plusz legalább vitt egy kis humort a történetbe. Eléggé meglepődtem, amikor meghalt. :( Sokáig azt hittem, hogy majd Lorelai úgyis feltámaszta, de sajna nem.

"-Tükröm, tükröm, mond meg nékem, mi történik Eldr vidéken!
– Miért kell rímelnie? – morogta Trugg."

Ami viszont már nem igazán jött be, hogy habár Lorelai-ban megvan az erő, fél használni, nehogy a gonosz királynő (Irina) rátaláljon.Gabril is folyton elutasítja a segítségét, amiből aztán csak felesleges gondok vannak.
Bevallom őszintén, engem az eleje nem igazán kötött le. Számomra akkor kezdtek érdekessé válni a dolgok, amikor Kol herceg is színre lép, főleg amikor találkozik a mi kis Hófehérkénkkel. Kol és két legjobb barátja volt a színes folt a nagy fekete-fehér kavalkádban. Az is érdekes volt, hogy itt mindig a hercegnő mentette meg a herceget, és nem fordítva. Igen, Kol is segített Lorelai-nak, de leginkább Kolnak volt szüksége mindig a lány segítségére. Ami nem is baj, sőt. Szerencsére a hercegecskénknek sem sértette az egóját. ;)
Mégis akármennyire voltak kedvelhetők a szereplők, izgalmas a történet, valami egyszerűen hiányzott. Fogalmam sincs mi, de nekem sajnos nem adta át azt az élményt, amit vártam.

                             "Ahova te mész, oda megyek én is."

Borító: Tetszik :)
Kedvenc szereplők: Lorelai, Kol, Leo
Mélypont: Hogy habár volt benne kaland, mégis többször unatkoztam
Fénypont: Amikor Lorelai segít Kolnak lecsillapítani a sárkány szívét
Csillagozás: 5/4

Jay Crownover: A ​tetovált srác (Welcome to the Point 1.)

Harlequin Magyarország 2016
368 oldal
Fordította: Bálint Orsolya

Nagy ​különbség van egy rosszfiú és egy olyan srác között, aki a lelke mélyéig züllött – akárcsak Shane Baxter. A szexis, kiszámíthatatlan és veszélyes Bax nem csupán rossz csillagzat alatt látta meg a napvilágot, ő maga a született bűnöző. Kocsitolvaj, verőlegény, ketrecharcos, a bajba keveredés fekete öves bajnoka, mígnem az egyik rossz döntése öt évre rács mögé juttatja. Miután visszanyeri a szabadságát, válaszokat keres, és nem érdekli, mit kell megtennie, kit kell megszorongatnia azért, hogy megtudja, ki csalta csapdába. Csakhogy beszáll mellé a játszmába még valaki, aki túlságosan ártatlan, túlságosan lágy, ráadásul nem hagyja magát lerázni. Dovie Pryce ismeri az élet sötét oldalát, a nehéz körülményekkel járó súlyos döntéseket. Mindig is jó akart maradni, önzetlenül segíteni másokon, nem hagyta, hogy a sötétség lehúzza és elnyelje őt. Az utcát azonban nehéz legyőzni, a dolgok rosszról gyorsan életveszélyesre fordulnak, és az egyetlen ember, aki mellett biztonságban lehet, a Point legfenyegetőbb, legszexisebb, legkiállhatatlanabb nehézfiúja, aki épp most szabadult. Bax közelsége eleinte rettegéssel tölti el Dovie-t, de hamarosan rájön, hogy a tetovált srác sem olyan, amilyennek a külseje alapján hinnénk.

"Egykor legenda voltam. De most már csak tanmese lehettem volna arról, hogyan ne baszd el az életed."

Dovie Pryce

Ez most sajnos úgy alakult, hogy inkább nem, mint igen. :/
Meg tudom érteni, egyeseknél miért 5 csillagos a könyv, még másoknál kevesebb. Az elején én is teljesem az előbbi felé hajlottam. Teljesen elragadott Bax rosszfiússága, kíváncsi voltam, vajon hova lett Race és tetszett a kialakuló kapcsolat Dovie és Bax között. Később viszont egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem a Race ügy iránt, meg hát így egészében az a nagy nyomozásdi se vezetett sehova.  Még én is hamarabb kitaláltam, hogy a gazdag pasi, aki iránt Race érdeklődött az apja, ezek meg komolyan ezer kört is lefutottak, mire oda kilyukadtak. Aztán ott van még maga a Point. Valahogy nem tudtam magam beleképzelni egy ilyen környékbe, ahol az emberek csak úgy lelövöldözik egymást, rendőrök meg sehol… Vagyis de, akkor ott voltak, amikor mindig épp eldurvult a helyzet. xP

"Tudom, hogy képes lennél meghalni értem (…). De tudnom kell, hogy képes lennél-e élni értem?"

Shane Baxter

SPOILER!

A végső leszámolás is mi a franc volt?! Elfogják Doviet, és mivel Bax annyira szereti az a nagy megoldása, hogy majd fejbe lövi magát, mert itt úgyis csak ő a fontos, és akkor az apja majd tuti összezavarodik, így a csaj képes lesz megszökni. Áááá! :D Mert a nagy és csúnya főgonosz (apuci) majd akkor tuti felhagyna minden szemétséggel, ha a fia öngyilkos lesz. Itt most csak nekem nem esett le valami, vagy ez tényleg ennyire röhejes?!

SPOILER VÉGE!

Bax-et amúgy kedveltem, főleg amikor Dovie-val volt, de amúgy vele is voltak néha problémáim. Pl. a sok fenyegetőzése (de igazából nem csak az övé, hanem mindenkié) már oda vezetett, hogy elkezdtem unatkozni. Mert mindig csak ment a sok „megöllek” és „kinyírlak”, és egy idő után már nem tudtam komolyan venni.
Lehet, hogy ezek után már senki nem hiszi el, ha azt mondom, hogy tetszett a könyv. Pedig tetszett. Nem 100%-ig, de azért élveztem és érdekel a folytatás is. Simán el tudom képzelni, hogy Race története lesz az áttörés. :)

"Szerencséjére nem szerepelt a terveim között, hogy a közeljövőben megjavulok. Rosszan voltam a legjobb, ez feküdt nekem, és az előbbi észbontó szex után már biztos voltam benne, hogy Dovie-nak is megy a rosszalkodás."


Borító: Nem tetszik xP
Kedvenc szereplők: Dovie kedveltem meg a leginkább
Mélypont: a spoilerben leírt rész... na ott kész voltam
Fénypont: amikor Bax megsérül és Dovie ápolja
Csillagozás: 5/3

J. R. Ward: The ​Beast (The Black Dagger Brotherhood 14.)

Berkley 2016
526 oldal
Nyelv: angol

Nothing is as it used to be for the Black Dagger Brotherhood. After avoiding war with the Shadows, alliances have shifted and lines have been drawn. The slayers of the Lessening Society are stronger than ever, preying on human weakness to acquire more money, more weapons, more power. But as the Brotherhood readies for an all-out attack on them, one of their own fights a battle within himself...

For Rhage, the Brother with the biggest appetites, but also the biggest heart, life was supposed to be perfect - or at the very least, perfectly enjoyable. Mary, his beloved shellan, is by his side and his King and his brothers are thriving. But Rhage can't understand - or control - the panic and insecurity that plague him...

And that terrifies him - as well as distances him from his mate. After suffering mortal injury in battle, Rhage must reassess his priorities - and the answer, when it comes to him, rocks his world . . . and Mary's. But Mary is on a journey of her own, one that will either bring them closer together or cause a split that neither will recover from...

Erre egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy TÖ-KÉ-LE-TES!♥
Vagy úgy ezer év után végre Rhage és Mary újra főszerepben, és jobbak mint valaha. Mary-t még sosem szerettem ennyire, mint itt. no jó, talán még akkor, amikor Zsadist elment hozzá Annyira egy szinten vannak, ő és Rhage, hogy az már tényleg irigyelni való. Úgy vártam már, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok, és… yup-yup :D Imádlak Bitty. :)
Ez a rész megint elég érzelmesre sikerült, úgy tűnik Ward mostanában a könnyekre hajt. Többször is volt, hogy csak pislogtam nagyokat könnyes szemmel, mert aawww, annyira édes és szomorú volt egyszerre a könyv. Kaptam hideget is, meleget is… egyszer majdnem még egy infarktust is.

I tried to kill myself last night, he said to her in his head. And I have no idea why.

Rhage és Mary tökéletesek voltak, csakúgy mint Bitty, akit nagyon könnyű megszeretni ^^
Aztán ott volt még Assail, továbbra is nagy szerelmem. Alig várom, hogy mi lesz majd vele és Solával, meg úgy egyáltalán ezután az egész után, ami majd következik számára. Végre elindult a helyes úton. :)
A Vishous részek külön öröm, mert ebből a testvérből sosem elég. Jane-t viszont hiányoltam, igaz, volt egy kisebb romantikus jelenetük, de még nem az igazi. Mármint, nemár… tudtok, ti jobbat is gyerekek :* :D

„I really trust you,” he heard himself say to this shellan.
„And I love you, too, Vishous.”

A Layla-Xcor szál is kezd kialakulni. Lehet azért mert Xcor most nem szerepelt valami sokat - a kóma miatt - ,de jobban élveztem a róluk szóló részeket. No mind egy, ez is érdekes lesz.

Jaj, igen. Qhuinn és Blay♥ Édesek mint mindig, olyan jó volt belőlük is kapni pár falatkát. És a kicsik… jaj, imádom őket! Úgy örülök, hogy mind a kettő túlélte. Köszönjük V és Payne ^^Az új szereplőkben is nagy esélyeket látok. És kérek szépen már Saxtonnak is valakit, és Lassiternek :3 Az ő könyvük hol marad?
Az utolsó megismerkedéses rész is aaaannyira szép volt♥♥♥ Zsadist, jaj ő mindig a legédesebb módon képes érzelmeket kicsalni belőlem ^^
És Lassiter♥ Már megint túlkombinálok mindent, de amikor Bitty azt mondta, hogy milyen gyönyörű a szeme… olvadoztam :3 Mekkora lenne már, ha ők összejönnének. Rhage feje biztosan felrobbanna mérgében :D
Huh. Azt hiszem ennyi volt. Egyszerűen végem, amikor befejezek egy FTT BDB könyvet. Most egy ideig csak megint találgathatok, hogy hogyan lesz tovább.
Gyerünk Ward, ne várass sokáig. ♥


"What’s going on? Do I need to kill something for you?”
It was the bonded male’s first response to anything that upset their shellan

Borító: Ezt a kéket imádom *-*
Kedvenc szereplők: Rhage, Mary, Bitty, Lassiter, Assail, Qhuay, Beth és LW
Mélypont: Layla, habár itt most nem idegesített annyira xP
Fénypont: Rhage találkozik Bittyvel, fagyizó, vacsora a TGI Friday's-ban, Rhage és LW, Assail új embert vámpírt hoz a csapatba, kis hableány :D, Bitty és a Testvérek
Csillagozás: 5/5

K. A. Tucker: In ​Her Wake – Sodrás (Tíz apró lélegzet 0,5)

Könyvmolyképző 2017
184 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Cole ​Reynoldsnak mindene megvolt. Mígnem egy este borzalmas, végzetes hibát követett el… és mindent elveszített.

Mikor egy alkoholmámoros egyetemi buli hat ember halálával végződik, Cole-nak fel kell dolgoznia a tragédiában játszott szerepét. Ilyen esetben általában támaszkodhatna a legjobb barátaira – azokra, akik gyakorlatilag azóta vele vannak, hogy megtanult járni. Csakhogy ők meghaltak. És ami még ennél is rosszabb: valahol egy kórházi ágyban egy tizenhat éves lány fekszik összetört testtel, akitől az egész életét elragadták, hála egy rekesz sörnek és egy kocsikulcsnak.

Mindenki azt mondogatja Cole-nak, tudják, hogy amit tett, nem volt szándékos, ő mégis folyton magán érzi tekintetük súlyát, és hallja a suttogásukat a háta mögött. A srác mindezek mellett a borzalmas bűntudattól sem képes megszabadulni, ami mindig rátör, valahányszor csak a lányra gondol, aki még csak a kórterme közelébe sem engedi őt, hogy Cole bocsánatot kérhessen. Ahogy telnek a hónapok, és Cole-on egyre jobban elhatalmasodik a bűntudat és a magány, a fiú markából kezd minden kicsúszni, ami valaha is fontos volt a számára: az egyetem, a barátnője, a jövője. Az élete. Ám Cole-nak előbb le kell érnie a gödör legaljára, hogy rájöjjön, van még kiút személyes poklából: a megbocsátás.

És csakis egyetlen személy van, aki megadhatja ezt neki…

Jó volt bepillantást nyerni Cole életébe. Megtudni, hogy kezdődött ez az egész, ő személyesen hogyan élte át a dolgokat. Látni mire képes a gyász, veszteség, depresszió. Hogy egy döntés mennyire megváltoztathatja az egész életünket… és másokét is.
Szörnyű az ilyen dolgokról olvasni/hallani, de mégse söpörhetünk minden rosszat az életben a szőnyeg alá. Ezért is jó, ha vannak ilyen könyvek, amik szembesítenek a nyers igazsággal.

"(…) az emberi természet egyszerűen a „velem úgysem fog megtörténni” mentalitás alapján működik."

Tetszett, hogy végigkövethettük Cole útját egészen az első hivatalos találkozásáig Kacey-vel. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy előtte ennyiszer „összefutottak”. Igaz, hogy mondták az első részben, de néha már egy picit sok volt Cole/Trent mániája. Szerencsére ő inkább afféle őrangyalként volt jelen Kacey életében, és vigyázott rá.
Most már tényleg belehabarodtam ebbe a sorozatba. Alig várom a folytatást. :)

"Akár tetszik, akár nem, az, hogy élünk vagy meghalunk, döntések végtelen sorától függ, amik életünk minden egyes lépésére hatással vannak."

Borító: Hát még mindig nem a legjobb, de elmegy no :D
Kedvenc szereplők: Trent, Livie és Dr. Stayner
Mélypont: majdnem az egész könyv, mert Cole/Trent is a mélyponton van :(
Fénypont: hogy Trent szülei mennyit segítettek a fiuknak
Csillagozás: 4.5/5

K. A. Tucker: Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet (Tíz apró lélegzet 1.)

Könyvmolyképző 2014
352 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Négy ​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Lélegeztem. Éreztem. Szerettem.

Egy újabb tökéletes példánnyal bővült a Miért halogattam eddig? listám. Persze tudom a miért okát. Féltem még egy gyászos könyvet a kezembe venni, hogy ez is az a „tipikus” sztori lesz, amiben a megtört szereplőkre még hosszú út vár a gyógyulásig, és az út során vár majd rájuk pár bukkanó, de a végére szerencsésen átvészelik és túlélik.
Igazam lett, ez az a könyv. És én teljességgel imádtam!♥

Imádtam, mert a szereplők a szívemhez nőttek.
Imádtam, mert senkinek sem volt könnyű, mégsem adták fel.
Imádtam, mert fájt, és mert megmosolyogtatott.
És imádtam, mert mérhetetlenül gyönyörűséges volt.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Habár a nagy csavarra én már hamarabb rájöttem, még úgy is tudott később meglepetést okozni. Trent Emerson, el sem hiszem mennyi érzést kicsikartál belőlem is. Volt egy rész, amikor nagyon szerettelek volna utálni, de egyszerűen nem ment. Nálam könnyen jön a megbocsátás. Főleg az olyanoknak akik segíteni akarnak.

Örülök, hogy a Tíz apró lélegzetben nemcsak Kacey, de Ciklon is megkapta a maga happy endjét. Alig várom, hogy a többiek könyvét is olvashassam.
Nagyon megszerettem ezt a furcsa, de annál érdekesebb baráti kört. :)

                                      "Találkozunk a felszínen!"

Borító: Ez a víz alatti téma tetszik, viszont maga csaj nagyon nem... mindig azt hiszem, hogy kopasz. xP Az eredeti szebb.
Kedvenc szereplők: Trent, Kacey, Livie, Ciklon/Nora és Mia, de a többieket is nagyon megszerettem - Dan, Cain, Ben, Nate :)
Mélypont: amikor kiderül az igazság...
Fénypont: közös étkezés Ciklonéknál, Trent és Kacey kézfogása, tetkói, a vége
Csillagozás: 5/5

Kasie West: Szívességből szerelem

Menő Könyvek 2017
304 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?
Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Ez valami iszonyat cuki történet volt! Elég gyorsan elolvastam, és még olvastam volna egy kicsit tovább is, mert Gia és Hayden – főleg Hayden – nagyon megszerettette magát velem.
Tetszett az érdekes találkozásuk, majd a szívesség viszonzása. :) Jó volt, hogy Gia nem búsult az exe után, hanem utat engedett az érzéseinek egy új irányba.
Ami Gia barátnőit illeti, örülök, hogy végül úgy alakultak a dolgok, ahogy, mert még Gia megváltozott, jobb lett, ők maradtak ugyanazon a szinten, amiből tényleg csak konfliktusok lettek volna. Így viszont sokkal hitelesebb lett az egész. De szerencsére ott volt még neki Reb is, aki iszonyat jófej egy csaj, főleg a végén az a húzása. :D
Szóval igen, én teljességgel imádtam, leginkább az egyszerűsége miatt. Volt egy olyan érzésem, hogy ez az én könyvem lesz. ;)

"– Na, hát ha te szétszórt vagy, akkor én meg egy katasztrófa.
– A legcukibb katasztrófa, amit valaha láttam."

Borító: Nyárias, romatikus... imádom ^^
Kedvenc szereplők: Hayden, Reb és Gia
Mélypont: Főleg Gia úgynevezett barátnői, akik egyáltalán nem álltak ki érte.
Fénypont: A méregtelenítő kúra Rebbel és Haydennel, Gia viszonozza a szívességet Haydennek, és végül a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Jamie McGuire: Gyönyörű ​lángolás (Maddox testvérek 4.)

Maxim Könyvkiadó 2016
398 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Ellison ​Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.
Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.

Eléggé féltem ettől a résztől, így kellemesen meglepődtem olvasás közben. Sokkal jobban tetszett, mint az előző rész, már csak Tyler miatt is, aki szerintem mérföldekkel jobb az ikertestvérénél. Nem gyötört folyton a „vicces” beszólásaival, mégis szellemes tudott lenni, ha kell, és ezt is olyan szerethető módon.

Taylor és Tyler Maddox

"Abban a pillanatban Tyler Maddox és a tüze betöltött egy űrt a lelkemben, melynek létezéséről nem is tudtam."

Igen, Ellison engem is nagyon idegesített az elején, aztán amikor úgy tűnt, jó útra tért, kezdett egész jó fej lenni, mégis folyton eltaszította magától Tylert. Az Ellie 2.0 se volt sokkal jobb, csak most már stílusosan leplezte mások előtt, mennyire el van cseszve. Nem mondom, tényleg elég szörnyűséges dologgal kellett megbirkóznia, mégse tudok csak úgy elsiklani a tettei fölött, és sajnálni szegény kis gazdag leánykát, aki nem találja helyét a világban, ezért az alkoholhoz és drogokhoz fordul. Mindenesetre a végére szépen kikupálódott, és Tylert se váratta sokáig… Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Ellisont sokkal jobban megkedveltem, mint Falynt. xP Jó volt, hogy ő nem szerepelt sokat, viszont a Maddox tesóknak, Abbynek és Caminek kimondottam örültem.

Annak ellenére, hogy mennyire lerágott csont már ez az egész sorozat, ezt még tudtam élvezni. De mondjuk jó, hogy már nincs több, tényleg nem kéne már fokozni. :D
A történet az a megszokott vonzódom-hozzád-vagy-szeretlek/kedvellek-de-nem-lehetünk-együtt-mert-csak-mert… Itt-ottt idegesítő, de én azért szerettem, mert szeritnem Tyler és Ellison jó csapatot alkotnak.

Ezzel nekem véget is ért a sorozat, búcsúzom Maddoxok. Max. még Trenton és Travis könyvét elő fogom venni újraolvasásra, de a többiekét nem hiszem. Na jó, Thomas is jöhet, mert őt is szerettem :D

"-Ha te vagy a tűz, Ellie… én égni fogok."

Ellison Edson

Borító: Szép, nekem nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: csak Tyler
Mélypont: főleg Ellie a könyv elején, meg amikor a tesója meg akarta őt leckéztetni, Ellie visszaesik, Ellie makacskodik, Paige jelenléte
Fénypont: Hálaadás Maddoxéknál, Ellie meggyógyul, a vége
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők: csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont: a vége :'(
Fénypont: Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás: 5/5

R. S. Grey: Scoring ​Wilder – Testcsel

Könyvmolyképző 2016
408 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett

Az ​olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.


"Hitt benne, és sikerült."

Nekem nagyon tetszett. :) Nem a legjobb könyv, amit életemben olvastam, nem is egy kiemelkedő történet, de kikapcsolódásra pont jó. Nem csak romantikus, hanem vicces és egyben észbontóan szexi is. Kinsley és Liam tényleg jó csapatot alkotnak, tetszett hogy Liam milyen védelmező vele kapcsolatban… meg már maga, ez a tiltott szerelem eléggé bejött. Aki viszont még Kinsley-éknél is jobban megszerettette magát velem, az Becca volt. Olyan jókat nevettem a beköpésein, meg hogy milyen merész egy csajszi. És amikor Penn is bekerült a képbe. ^-^ Olyan cukik voltak.

"Bárcsak tényleg a Harry Potterben lennénk! Akkor tuti, hogy bevetném ellene a Cruciót. Igen, pontosan, használnám az egyik főbenjáró átkot, lesz, ami lesz, Mágiaügyi Minisztérium!"

A történet amúgy meglepett, mert habár történtek dolgok, én mégis több feszültségre számítottam, netán valami félreértésre, fölösleges veszekedésre, szünetekre… Erre semmi. Igazából ezek olyan klisés dolgok, amire számít az ember, hogy egy kicsit összegubancolódjanak a dolgok, mielőtt újra helyre jönnének, itt szerencsére (?) mégse volt ilyen. Nem is tudom, hogy ez mennyire jó vagy rossz, mindenesetre meglepett.

Szerencsére én szeretem az ilyen egyszerrű, de nagyszerű könyveket, így nem tudok ennél kevesebb csillagot adni. De sajna maximumot se xP A Trónok hacrát felemlegető részek miatt pedig járnak a plusz pontok. :D♥

"– Holnap háromkor az ördöggel van találkozóm.
Becca összehúzott szemmel bólintott, és belépett a szobába.
– Nos, akkor úgy vélem, ma este Trónok harcát kellene néznünk arra az esetre, ha Tara megpróbálna végezni veled."

Borító: Nem is tudom... rondának biztos nem mondanám, mert nekem eléggé bejön, de a csajszi alfele valamiért zavar
Kedvenc szereplők: Becca és Liam :D
Mélypont: nem volt szép, amikor Penn úgy megbántotta Becca-t, ...amúgy semmi mélypont
Fénypont: Trónok Harca utalások, Becca beköpései, brazil gyanta xD, HP-s foci
Csillagozás: 5/4.5

Joss Stirling: Summer (Lélektársak 6.)

Menő Könyvek 2017
280 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?
Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.
Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.
Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.
Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.
Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?
A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Imádtam! A legújabb három rész közül ez a kedvencem.♡ Tényleg már nagyon vártam Summer könyvét, főleg mivel itt Victor is lélektársra talál. És igen, végre! Végre az utolsó Benedict sem szomorkodik többé. Annyira jó volt Victort boldognak látni. :)
Ami pedig Summert illeti, kellemesen meglepődtem. Tetszett a stílusa, és hogy milyen talpraesett. A családi háttere eléggé elszomorító, de ő még ezt is nagyszerűen kezelte.
A történet szerintem nagyon jó és érdekes lett. Robinsonék haláliak, főleg Hal. :D
Ez a név nem éppen lett kedvencem, de maga a srác annál inkább.Szerettem a kis csipjelődéseiket Sumerrel, és főleg azt, amikor Hal becézgette. ^-^ Szerencsére a köztük levő mosolyszünet nem volt hosszú, így csak még inkább megszerettem őket. Olyan jól összedolgoztak, mindjárt tudtam, hogy Hal majd megoldja Summer gondjait.

"– Szerencséd van, hercegnő, hogy a lélektársadnak ilyen jó reflexei vannak. Majdnem a képes feleden landoltál. Ráadásul elmulasztottad azt a romantikus pillanatot, amikor egy mozdulattal elkaptalak, és a karomba vettelek.
– Majd megpróbálhatod újra, ha jobban lettem. Mi a helyzet?"

Örültem, hogy a többiek is részt vettek a könyvben, mindig jó újralátni a megszokott csapatot. A végén az írónő eléggé rám hozta a frászt, pedig tudhattam volna, hogy nincs miért aggódni, de mégis..
Szerencsére a könyv úgy zárult, ahogy elképzeltem, mindenki megkapta a boldog befejezést. Viszont sajnálom, hogy ezzel végetért a sorozat, pedig én még sok-sok lélektársas sztorit el tudnék olvasni. Így marad az újraolvasás. ;)

"– Az én csodás kockám, akiben egy Thor veszett el. Vadító vagy.
Yves felnevetett.
– Ne önts olajat a tűzre, Phee."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Summer, Hal, Victor, Robinsonék, Benedicték... :D
Mélypont: Summer szüleit nem igazán tudtam megkedvelni :/
Fénypont: Hal megtudja, hogy Summer a lélektársa, Hal segít Summerp családi problémáján, Hal és Summer pillanatok, Victor és a lélektársa...
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5