Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmadaptáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmadaptáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 7., szerda

Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán


Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.


Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.


"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 





 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.




Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ


Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'



 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:
Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége
:'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

2018. április 16., hétfő

Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Colleen írjon bármit is, abból mindig egy mestermű lesz. Nem tudom, hányszor leszek még képes az írónőt dicsérni, mert nemsokára már minden pozitív szót elhasználok, és már csak önmagamat ismételni leszek képes.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

A Confess – mint minden egyes coho könyv – is annyi érzelemmel van tele, annyi szenvedéllyel. Az, hogy tudtam, a vallomások tényleg más emberek igazi titkai, nem pedig csak kitaláltak, csak még mélyebb hatást gyakorolt rám olvasás közben.
Papírzsepire most nem volt szükségem, de attól még tényleg nagyon megérintett a könyv. Mindjárt az eleje olyan szívszaggatóan indul, aztán az egészet körüllengi a titokzatosság, és a vége… Jaj, hát a befejezés valami csodálatos lett!♥
Owen és Auburn nagyszerű karakterek, akiket tényleg a sors hozott újra össze. Tetszett Auburn eltökéltsége, hogy harcol azért, akit a legjobban szeret. Lydiat és Treyt pedig legszívesebben megfojtottam volna, amiért ennyire kihasználják és bántják szegényt.
Owen története pedig tényleg egy OMG ;) Nagyon ledöbbentem, amikor kiderült, hogyan is kapcsolódik az élete Auburnéhez. És imádtam!

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…)
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."



Borító: nem rossz, de sokkal jobban örültem volna, ha az eredit hagyják meg. Nekem ez a sorozatból vett kép nem éppen illik egy CoHo könyvhöz. A pasi tiszta Jamie Dornan :D
Kedvenc szereplők: Owen és Auburn
Mélypont:
Lydiat és Treyt szét tudtam volna szedni, annyira gonoszak voltak, plusz néhány vallomás elég durva volt
Fénypont: Adam vallomása, Owen-Auburn pillanatok, főleg mikor végre összejöttek *-* , Owen festményei a különböző vallomásokhoz, a vége :)
Csillagozás:
5/5

2018. március 18., vasárnap

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5


Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."


Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.



"
– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt

Fénypont:
a
Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

2017. október 5., csütörtök

William Paul Young: A ​viskó

Immanuel Alapítvány 2009
256 oldal
Fordította: Géczi Károly

Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt több mint 10millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között.

Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik..., ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. Akik már olvasták, azt ajánlják, hogy zsebkendővel felszerelkezve láss az olvasáshoz. Szükséged lesz rájuk...



Ezt a könyvet nekem két ember is ajánlotta. Az egyik vallásos, míg a másik kevésbé az – inkább spirituális. Mind a kettejük teljességgel imádta és dicsérte, és most végre eljött az én időm is, hogy belevágjak.

Bevallom, engem inkább a film megnézése ösztökélt, hogy elolvassam a könyvet és nem bántam meg. Még mindíg mérhetetlenül gyönyörűnek és szívfájdítónak tartom a történetet, viszont könyvben nekem sajnos nem tudta teljesen ugyanazt az élményt nyújtani, mint a filmvásznon. Leginkább az zavart, hogy néha már túl soknak éreztem Isten
azaz Papamagyarázatait. Jó, hogy elgondolkodtató, de volt, hogy hiába olvastam el többször is egy magyarázatot, még mindig nem értettem. Úgy éreztem, hogy Papa válaszai igazából nem is igazi magyarázatok (ha ez így érthető). A filmben sokkal egyszerűbb és lényegretörőbb volt minden. Ennek ellenére a könyvnek is vannak pluszjai. Nagyon tetszett például a vége hogy megtalálták Missy holtestét.

"Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes."


Most is sikerült megsiratnom a szereplőket. Mack fájdalma már-már tapintható volt, főleg a barlangos részben, amikor bírót játszott. A legjobban ebben a könyvben még mindig a megbocsátás erejét csodálom. Mert amin Mack keresztülment, az minden szülő rémálma, és hogy ő mégis képes volt ezek után kimondani, hogy: „Megbocsátok” …hát az nem semmi!
Engem megérintett a könyv, és habár tudom, megosztó, attól még remélem mások is meglátják benne azt, ami igazán fontos. :)


"A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátasz. De ha végül megbánja a bűnét és megtér, akkor egy csodát fedezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját."





És hogy kinek ajánlom?
Azoknak, akik hisznek Istenben, vagy valami többen. Akik nem utasítják el az ismeretlent, és képesek más szemmel is nézni a világra. Nyitott szívvel és lélekkel.
Mert nem kell mindent megmagyarázni, elég ha az ember elhiszi, hogy soha nincs egydül. Hogy ha segítséget kér, akkor meg is kapja, és ha túl mélyen van ahhoz, hogy kérjen, valamilyen úton-módon akkor is megjelenik, bármilyen formában is legyen. Ezt nem szabad elfelejteni. <3


"A szeretet mindig maradandó nyomot hagy."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Mack, Jézus
Mélypont: Missy, a barlangos jelenet, ahol Mack bírót játszik :(
Fénypont: a vége, a vízen járás
Csillagozás:
5/4

2017. szeptember 7., csütörtök

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Halál ereklyéi (Harry Potter 7.)

Animus 2016
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet.
Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találhatnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Ha azt mondanám, hogy Rowling egy egyszerűen felülmúlhatatlant alkotott, még azzal sem közelíteném meg a lényeget. Iszanyatosan jó volt a befejező rész. Harryt követve sok kalandban volt részünk nekünk is, és vele együtt nőttünk fel. Ezért is annyira nehéz őt elengedni. Én azok táborát erősítem, akik imádják Harryt mindenestől. Minden ember követ el hibákat az életben, dolgokat amiket megbánt, esetleg másképp csinálna. Mindenkinek volt már rossz kedve, vagy csak úgy érezte, hogy elveszett. Senki sem tökéletes, senki sem tud mindent, és ez alól Harry sem kivétel. Egy egyszerű fiú, akinek sok mindenen kellett keresztül mennie, mégis tisztalelkű és jószívű maradt. Ez teszi egyben annyira különlegessé is.

"Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú."

Sok mindent megtudtunk Dumbledor életéről, amit az előző részekben nem is említettek. Ezek külön kedvenceim, mivel így ő is sokkal emberiesebb és nem csak egy bölcs tanácsadó. Harry is szembesül az igazsággal, Dumbledore múltja se épp makulátlan. Szerintem megint csak könnyű azonasulni Harry érzéseivel, és egyben Dumbledoret is megérteni, miért nem avatta őt be mindebbe.

Az biztos, hogy ez a rész tele volt érzelmekkel. Hol nevettem, hol épp a szívem tört apró darabokra. De elsősorban nagyon izgultam és szurkoltam a triónak, hogy minden sikerüljön. Csodálatos volt a horcruxok után kutatni, újabb és újabb rejtélyeket felderíteni. Ha voltak is félreértések, balhék Ron-Harry-Hermione között, képesek voltak megoldani.
Az a rész, amikor Ronból kitörnek az érzelmek Harry előtt a medál miatt, még mindig szívettépő. Mert Ron fájdalma nekem is fáj, viszont ott van Harry, mint legjobb barát, és megvigasztalja. :')

"- Miután elmentél - mondta csendesen -, Hermione egy hétig sírt utánad. Talán tovább is, csak titokban. (...)"

Aztán ott van még Luna, aki elbűvölő, mint mindig. Itt most épp egy olyan rész érintett meg a legjobban vele kapcsolatban, ahol személyesen nem is volt jelen. Igen, a falán levő barátok festményéről van szó. Ettől csak még inkább látszik, mekkora kincs is ez a lány.

Amitől eddig sosem borultam ki ennyire, csak most újraolvasáskor, az Piton és Nagani jelenet volt. Pontosabban az, amikor Voldemort beszél Pitonnak a Pálcák Uráról, Piton pedig egyfolytában csak a kígyót nézi, és azért könyörög, hogy hadd keresse meg Harryt. :'( Olyan volt, mintha most olvasnám először. Annyira megrázó.

"És Piton most Voldemortra nézett - az arca halotti maszk volt, márványfehér és dermedt, s mikor megszólalt, riasztó volt rádöbbenni, hogy elő ember van a tompa, üres szemek mögött.
- Nagyúr... hadd menjek el a fiúért..."

Akiket teljességgel imádtam ebben a könyvben az nem más, mint Lupin és Tonks, valamint Ron és Hermione.♥ Előbbiek igaz, nem sokat szerepeltek, de amikor igen, az nagyon szép volt. *-* És hát az utóbbi páros pedig magáért beszél. :D Ron és Hermione annyira egy kirobbanó páros. Imádom őket együtt, úgy az igazi a csapat. Nagyon szép lezárást kapott az ő külön kis történetük is a könyvben.

"– Szerelemben és háborúban mindent szabad – felelte vidoran Ron. – Itt most mindkettőből van egy kicsi."


Áldozatok árán ugyan, de a végére értünk ennek a történetnek, amit nagyon sajnálok. Nehéz lesz elszakadni a varázsló világtól.
Nagy kedvenc lett nem csak ez a könyv, de az egész sorozat…. biztos vagy benne, hogy még máskor is a kezembe fogom venni.

"A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte."



Borító: Nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők:
Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Lupin, Tonks, összes Weasley, Neville, Piton, McGalagony... igazából mindenki :D
Mélypont:
itt csak nevek - Fred, Tonks, Lupin, Dobby, Piton, Ron (a medálos jelenet)
Fénypont: Harry+Ginny csók, Ron+Hermione csók, Luna festmény, Lupin Teddyről, Harry Godric's Hollow-ban, Harry újra a rengetegben
♥ ,Sipor és Dobby...
Csillagozás: 5/5
egész sorozat KEDVENC!

2017. augusztus 29., kedd

Nicola Yoon: Minden, ​minden

GABO 2017
336 oldal
Fordította: Szabó Luca
Illusztrálta: David Yoon

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Már megjelenés óta várólistás a könyv, mégis csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Azóta már láttam az előzetest, film is kijött (amit mindjárt megyek is megnézni), de még így is teljesen váratlan volt, amit ez a könyv nyújtott nekem.

"
– Ez mindig ilyen? – kérdezem elfúló hangon.
– Nem – feleli. – Sosem ilyen."


Nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik ilyen betegség, amiben Madeline is szenved. Soha ki nem tenni a lábunkat a házból, különben az ember akármikor meghalhat? Iszonyat szörnyű és magányos sors. Élhet így egyáltalán valaki teljes életet? Szerintem nem. És ezért mérhetetlenül sajnáltam Maddyt. A lány szerencséjére viszont a jóképű és vicces Olly lett a szomszédja, aki miatt képes volt kockáztatni.
Imádtam, amikor a történet ilyen fordulatot vett, ez a rész tetszett a legjobban. A romantikus szál nagyon aranyos volt. ^-^ Madeline és Olly minden közös percét mosollyal az arcomon olvastam. Tényleg nagy szerencse, hogy ezek ketten egymásra találtak. :)

"Minden egyes nap felkelsz, és tanulsz valami újat. Minden egyes napban megtalálod az örömöt. Minden egyes nap mosolyogsz rám."

Aztán jött a második nagy fordulat, ami miatt majdnem levontam egy fél csillagot. Nem azért, mert ne tetszett volna, hanem inkább mert baromira mérges lettem tőle. El sem hiszem, hogy valaki ilyesmire vetemedjen, még ha beteg is. No mindegy.
Viszont a könyv vége nagyon cuki lett, így tőlem megy is az 5 csillag. Örülök, hogy olvashattam.


"
Az élet ajándék. Ne felejts el élni!"


Borító: Tetszik, és a filmes is gyönyörű :)
Kedvenc szereplők: Olly és Maddy, ki más? :D
Mélypont: Maddy anyukája
Fénypont: az utazás, első csók, antikvárim
Csillagozás:
5/5

2017. augusztus 4., péntek

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők:
csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont:
a vége :'(
Fénypont:
Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás:
5/5

2017. június 7., szerda

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter 4.)

Animus 2015
674 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter vakációja a szokásosnál jobbnak ígérkezik: részt vehet a varázsvilág legnagyobb sportünnepén, a Kviddics Világkupán. Ám az egybegyűltek szórakozása korántsem alakul felhőtlenül: baljós történések zavarják meg az eseményt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába visszatérő diákok azonban hamar elfeledkeznek a meccsről, mivel kiderül, hogy ez évben a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát. Harry csak szurkolni készül a bajnokoknak, ám váratlanul maga is köztük találja magát. A próbák életveszélyesek, így gyanítható, hogy aki tudtán kívül benevezte Harryt a tusára, az bizony az életére tör.

2014-ben olvastam először a HP sorozatot. A filmeket már láttam előtte, és imádtam is mindet, de mint kiderült a könyvek tényleg mindig jobbaj. Első olvasás után ez volt a véleményem:

"– (…) Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?"

"Eddig a legjobb rész volt a Harry Potteres könyvek közül.
Jó volt megismerkedni más varázslókkal is a Roxfortbelieken kívül.A Trimágusi Tusa valami istenien volt megírva, nagyon tetszettek a feladatok és ahogyan a versenyzők megoldották őket.
Cedric Digori-t nagyon sajnáltam, kedves és nagyon bátor srác volt. Az előző részben csak egy rövid ideig szerepelt, itt annál fontosabb szerep jutott neki.
Krum egy nagy kedvencem lett, a mogorva külső egy igazán szerethető lelket takar. Persze nagyon örültem a kis románcának Hermionéval, tetszett Ron féltékenykedése is :))
Fleur, először nem volt szimpatikus, de fokozatosan megkedveltem őt is….hajrá Bill.
A történet vége nagyon ütősre sikeredett. Lélegzetvisszafolytva olvastam mi is lesz az egészből. Persze a filmet láttam, de egy könyv mégiscsak más.
Ebben a részben sokkal jobban kedveltem Siriust és Dumbledoret is. Nemsokára neki is kezdek a folytatásnak…nem bírom ki Roxfort nélkül."

"Ha van olyan fogalom, hogy „kedvenc család", akkor Harry számára Weasleyék voltak azok."

Most újraolvasva a könyvet, sem változott minden. Ugyan annyira élveztem, ha nem jobban, mint első olvasáskor... Fleur-t már teljesen imádom, nem is értem, miért nem volt először szimpatikus a csajszi. :D A jóslástant még mindig nehéz felülmúlni, imádom, amit Ron és Harry lerendez azon az órán, és persze Trelawney se semmi. :D A kedvencem viszont az SVK, az új tanárok mindig nagyon érdekessé teszik az órákat.
Magamban megint feljegyeztem, hogy mennyi minden maradt ki a filmekből, vagy lett épp átírva. Pl. Sirius jelenetek, főleg a végén, Dobby, MAJOM, Bill és Charlie Weasley, Ludo Bumfolt...



Borító: Nagyon szeretem, főleg Harry szemeit rajta :)
Kedvenc szereplők:
Hát majdnem mindenki :D - Harry, Hermione, Ron, Krum, Fleur, Dumbledore, Sirius, McGalagony, Fred és George, Mr. Weasley, Ginny...
Mélypont: a végén a találkozás és a harc tudjukkivel, + amikor megtudjuk mi történt Neville szüleivel :(
Fénypont: Dobby jelenléte, a jóslástanórák, Fred és George a bagolyházban...
Csillagozás:
5/5

2016. február 25., csütörtök

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Cartaphilus 2012
488 oldal
Fordította: Lányi Judit


Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Ez a történet egyszerűen szívbemarkoló, önpusztító, sanyargató, könyörtelen és fájdalmas.

Ezenkívül viszont gyönyörű, szórakoztató, szívetmelengető, édes, aranyos, szépséges és IGAZI!
Annyival több van benne, mint a borító sejtet. Annyival több van benne, mint bárki is sejtené. Mert erre a történetre egyszerűen nincsenek szavak. Ha beleéled magad, ha szívvel-lélekkel beleéled magad, akkor mindent ezerszeresével érzel. Átérzed mindazt, amit Louisa Clark érez valahányszor találkozik Willel. Amit Will érez, valahányszor felkel, valahányszor küzd, szenved, valahányszor él.
Mert ilyen ez a könyv. Eltipor, kikészít. Egy részed neked is meghal, mire befejezed.

Will Traynor
Will Traynor a maga valójában teljesen megrengette az életem. Maradandó nyomot hagyott a szívemben, amit már sosem fogok elfeledni. Akárhányszor eszembe jut könnybe lábad a szemem és mosolygok. 
Rávesz, hogy gondolkodj el az életeden. Teljes életet élsz, vagy te is csak teng-lengsz, mint Louisa? 
Ha olyan helyzetbe kerülnél, mint Will, te vajon ugyan azt tennéd? Te máshogy csinálnád? Meddig bírnád? Vagy egyszerűen hogyan bírnád? Folyton ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Elvégre hibáztathatjuk Willt a döntése  miatt?  Ezt igazán csak az tudhatja, aki át is élt már ilyet.

Louisa Clark
Az egész történetet Louisa meséli nekünk, habár itt-ott beleláthatunk Nathan és Will szüleinek fejébe is. A könyveb nem Will az egyetlen, aki képes igazán megszerettetni magát az olvasóval. Louisa Clark is ilyen. 
Louisa (Lou) egy életvidám 26 éves lány, aki imád sokat beszélni, felszolgálni és bohókás cuccokban járni. Annyira jó volt az ő szemén át nézni és megismerni a dolgokat.  
Nagyon tetszett az a rész, amikor új munkát keresett és felajánlották neki a beteggondozást. Ő meg ugye mindjárt azzal jött, hogy ő bizony nem fogja semmilyen öregember fenekét kitörölni. 
Ez azért tetszett, mert így csak még élethűbbé varázsolta az írónő a karaktereket. Mert ugye az ember többségének ilyen dolgok ugranak be mindjárt, ha beteggondozásról van szó.
Az egész sztori él és lüktet.
Imádtam minden egyes szót, minden egyes idézetet, pillanatot, amit a szereplők egymás társaságában töltöttek. Igazán szép volt, hogy a barátságuk fokozatosan alakult ki, minden egyes nap egyre jobban és jobban megkedvelték egymást.Ez nem egy szokásos szerelmi történet. Mert ez a szerelem más, mint a többi. Ezért is olyan gyönyörű.
Kellett pár nap, mire a bennem tomboló érzések lenyugodtak, és normálisan is képes voltam leírni a könyvhöz fűződő érzéseimet.
Will és Louisa annyi könnyet csaltak ki belőlem, de nem bánom. Nem bánom, hogy elolvastam, mert ez a történet csak gazdagítani tudott. Igen, teljesen felemésztett, és még gondolkodni sem tudtam, de megérte. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Lehet, hogy fájni fog, és a végén nem látsz majd a könnyektől. Ilyenkor gondolj arra, hogy ez az élet, pontosan ilyen. 
Mert még ha többször fáj is, a végén mindig megéri.



Borító: Kifejező, szép... nagyon tetszik
Kedvenc szereplők: Will, Louisa, Nathan
Mélypont: A sok fájdalom, a vége
Fénypont: A koncert, a tengerpart, borotválkozás, hajvágás, nyaralások
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!