J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."

A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."

Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Athéné ​jele (Az Olimposz hősei 3.)

Könyvmolyképző 2016
524 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Ó, Istenek! Ez meg hogy? És miért? És most mi lesz? :O Hogy lehet így vége, hogy a fene essen belé?!

Kezdjük ott, hogy a borító becsapott. Mondom, itt aztán lesznek harcok, nézeteltérések Percy és Jászon között, elvégre mint a kettő vezéralkat, a nagy triász gyereke… Erre mi történik? Mindjárt az első perctől kezdve lebratyiznak. Igaz, volt pár féltékeny oldalpillantás, beszólás, egyetlen egy összecsapás, az is csak azért, mert a fiúkat megszállták a gonosz szellemek de ezen kívül semmi. Ne értsetek félre, nem hiányoltam a viszálykodást. Örülök, hogy mindenki együtt tudott dolgozni, még Frank és Leo is :D, csak a borítót elnézve teljesen mást vártam.

"– Én vagyok a legforróbb forrócsoki, Leo Valdez a rosszfiúk királya! A hölgyek imádják a rosszfiúkat."

Annabeth és Percy♥
Itt aztán annyi romantikus jelenetet kaptunk, hogy alig bírtam olvadozni. Annyira édesek ezek ketten, már ideje volt, hogy újra találkozzanak. Olyan jó volt, mind a viszontlátás, az azután lopott közös percek, kézfogások, csókok, és jaj, a vége! Most mi lesz?
Úgy örültem, amikor Annabeth végre kimondta, hogy szereti Percyt. *-* Az az egész jelenet annyira tökéletes volt.

"Percynél nincs drágább az életemben."

Szuper, hogy a hetek végre együtt vannak, jó sok vicces szituáció adódik, de így sokkal erősebbek is. Leo annyira kedvec és szerethető, mindjárt vinném, ha lehetne, csak ne legyen szomorú. És Nico, atyagatya! Szegény babám. :( De most már legalább ő is csatlakozott a csapathoz.

Alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, úgyhogy inkább nem is próbálkozom tovább. Hádész Háza jövök!

Borító: Tetszik, de félrevezető
Kedvenc szereplők: Percabeth, Leo, Frank, Hazel, Nico
Mélypont: a vége!
Fénypont: Annabeth és Percy éjszakai randija a hajón, a viszontlátás öröme, Percy segít Annabethéknek a mólón, az hogy együtt maradtak a végén
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Neptunus ​fia (Az Olimposz hősei 2.)

Könyvmolyképző 2015
484 oldal
Fordította: Acsai Roland

Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Szerettem volna ez után már végre Colleen-tól a Confesst olvasni, de ilyen befejezés után képtelenség nem a következő rész után nyúlni. *-*

Ezt a részt sokkal jobban szerettem, már csak Percy miatt is. Annyira hiányzott az az igazi Percy stílus :D Imádtam, hogy habár ő is emlékezetkiesésben szenved, legalább egy valakire biztosan emlékszik, és így hamarabb jut eszébe a többi részlet is.♡

"Ez volt a hátulütője annak, ha valaki a tábor legokosabb lányával randizott: tudniillik ráragadt néhány dolog."

A Jupiter tábor nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, tisztára, mint egy katonia tábor. Viszont Hazel és Frank nagyon édik voltak. Őket könnyű volt megszeretni. Mind a kettejükről egész érdekes dolgok derültek ki, és pár humoros részt is vettek a lapok közé, főleg Hazel lova és Frank :D
A küldetés is tetszett, habár bevallom, nekem az első részben jobban átjött a csapatszellem. Itt Percy kicsit kívülállónak hatott Hazel és Frank mellett. :/ De attól még ők is jó kis csapatot alkottak.
Megint sikerült jókat nevetnem, izgulnom a srácokért, és ujjonganom, akárhányszor Percy bevetette a szupererejét. ^-^
Nagyon remélem, hogy Niconak nem esett baja, valamint ez a Sammy dolog… :O Erre kíváncsi vagyok.
Tysont nem lehet nem imádni, és most már van egy Ellánk is. Hát nekem tényleg végem volt :D

Megyek, gyorsan folytatom is a sorozatot, kíváncsi vagyok a nagy találkára. Juhú! :))

"– Ha nagy leszek, Percy Jackson leszek – közölte a kislány komoly szemmel Hazelnek."

Borító: Legjobb♡
Kedvenc szereplők: Percy, Hazel, Frank, Nico
Mélypont: a sok római név és kifejezés xP a görögök sokkal jobbak
Fénypont: Percy!!! *-* Nico felbukkan, Hazel és Frank cuki kapcsolata
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Könyvmolyképző 2015
538 oldal
Fordította: Acsai Roland

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!


Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy Afrodité gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!

"– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."

Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

"A fiúk is szeretnek vásárolgatni? Ennél határozottabb jele nem is lehetett annak, hogy a leggonoszabb varázslat alatt állnak."



Borító: Bejön, mert Festus :D
Kedvenc szereplők: Leo, Annabeth, Gleeson
Mélypont: az, hogy nem volt Percy :(
Fénypont: Leo pillanatok, mert annyira szuper a srác *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"

Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.

Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Csata ​a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)

Könyvmolyképző 2011
344 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Annyira jó! *-* Már én is értem, miért ez a nagy rajongás a sorozat iránt.
A történet egyre érdekesebb, egyre kalandosabb, ahogy a sorozat a végéhez közeledik. Elég sok minden meglepett most engem is, aminek örültem, mert így nem volt kiszámítható a sztori.
Grover és Boróka – ezt csak így? Egyik percről a másikra? :D De milyen jó már. Nagyon tetszett ez a kis meglepi, olyan édik együtt. ^-^

Örülök, hogy Nico még mindig képven van, imádom a srácot. Csak olyan szomorú, hogy most milyen elveszett szegénykém. Elkélne neki egy jó nagy ölelés.
önként vállalkozom♡De minél többet szerepel, én annál boldogabb vagyok. Nagyon tetszik az erő, amit birtokol. Még sok érdekes dolog adódhat belőle.


"– Rossz híreket hoztam, barátaim. Gonosz híreket. A kisistenek átálltak. Morpheusz az ellenséghez csatlakozott. Janus, Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudja, még hányan tették ugyanezt!
Távoli mennydörgés hallatszott.
– Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!"

Aminek nagyon örültem, hogy Percy is kiaknázza végre a saját képességeit. Mindig a fellegekben vagyok, ha a vizet manipulálja a javára valamiképpen, szóval csak így tovább!
Rachelről még nem igazán tudom, mit gondolok. Minden mennyiségben Percabeth fan vagyok, szóval go Annabeth! ^^ Ááá, milyen jó volt már az a csók jelenet!!! De Percy is már igazán kigondolhatná mit akar, hogy haladjunk is valamerre :D


"– Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"

Kalüpszó

Lett még egy első látásra/olvasásra kedvenc karakterem mint Nico, aki nem más, mint Kalüpszó.♡ Tudom, hogy csak egy rövid jelenet erejéig szerepelt, de milyen jó volt már! Nem bírtam magammal, le kellett csekkolnom, hogy fel-e fog még tűnni. Szerencsére igen. Juhú! :))
Alig várom már a végső csatát, remélem valami epic lesz, ha már egyszer az Istenekről van szó.



Borító: kedvencem *-*
Kedvenc szereplők: Kalüpszó, Nico, Percy, Annabeth, Grover, Mr.D
Mélypont: szegény Nico :(
Fénypont: Kalüpszó és a szigete, Nico és Percy tortája, Percabeth jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Könyvmolyképző 2016
286 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Egyre jobb, és jobb! Imádtam ezt a részt, annyira izgalmas volt!
Az új szereplők, a történet, a fordulatok, egyszerűen… azta! Thalia, bevallom, nem igazán lopta be magát a szívembe. Nem egy rossz fej csaj, csak nekem túl komor karakter, plusz a hős szerepét már lefoglalák, bocsi. :P Zoé, Artemisz, Bianca és Apollón viszont nagyon ott voltak. Bianca inkább csak a titokzatossága miatt érdekelt, amúgy nem igazán díjaztam, hogy csak úgy lepattintotta a tesóját. És ha már belekezdtem. Uramisten, Nico!!! *-* Mennyire édes egy kölyök! Menten megzabálom. Amikor olyanokat mondott, hogy cuki, meg aranyos, hát jaj, nekem ^-^ Én amúgy gyanítottam, hogy kinek a fia, így nem is ért akkora meglepetéssel, inkább nagy lelkesedéssel fogadtam. Igen, hiába, nagy Hádész fan vagyok :D


"  – Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!"

Tetszett, hogy Percy megint egy barátja megmentésére indult. Sose hagyna senkit cserben, ezt imádom benne. Egyik legjobb rész, amikor Afroditéval találkozott. Juj, mi lesz még itt?! :D Most már még annál is inkább érdekel a folytatás.♥ Ezt a Luke megmentési mániát nem értem, és már nekem is kezd az agyamra menni, mint Percy-nek. Nem bírom a srácot, mégis úgy tűnik, minden csaj odavan érte.

"– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon? "

Két dolog, amin a fejem ráztam olvasás közben:


1. Percynek nem esett le, hogy ki a gonosz. Már az, hogy Anabeth a „mennyezetet” tarotta bazi nagy segítség volt. Ki az, aki nem hallott még Atlaszról? Rendben, a srác még fiatal, plusz senki sem tudhat mindent, de én az ő helyében már tuti végigolvastam volna egy csomó történetet az Istenekről, hogy képben legyek.

2. Héraklész. Az ő történetét imádom a legeslegjobban a görög mitológiából, úgyhogy nem tetszett, amikor Zoé ócsárolta. Bocsi, de nálam ez is egy érzékeny pont. :D

"– Nem tévesztette el a nevemet – lepődtem meg. – Percy Jacksonnak hívott.
– Bizonyára tévedsz, Peter Johnson. Most pedig hagyj békén!"

Thalia

Ezeket nem veszem amúgy negatívumokként, csak megfigyelés/megállapítás. Csakúgy, mint hogy Riska és Fekete Péter mostantól bekerültek a kedvenc karaktereim közé. :D Komolyan mondom, ez a sorozat képes mindig ámulatba ejteni. Annyira örülök, hogy nekikezdtem.

Borító: nem épp a kedvenc borítóm a sorozatból, de attól még tetszik :D
Kedvenc szereplők: Nicoooo *-* Percy, Annabeth, Grover, Apollo
Mélypont: Bianca :( Thaliat pedig nem nagyon kedveltem
Fénypont: Percy-Afridité találkozás, Nico cukisága :3, Apollo személyisége, Percy a világ súlyával a vállán
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."

Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.


"– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt
Fénypont: a Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők (Feszülő húr 1,5)

Könyvmolyképző 2017
480 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a frissen érettségizett Echo Emerson nyári autós túrára indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt. Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia, ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.
Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Amennyire vártam ezt a könyvet, sajnos olyan csalódás lett. :(
Echo és Noah az egyik kedvenc párosom, így nem is volt kérdes, hogy ez a kiegészítő kötet is kell nekem. Viszont amit ezek ketten lerendeznek, hát az valami katasztrófa.
Az elején leginkább Echora voltam kiakadva. Folyton azt hangoztatja, hogy ezen az úton meg akar változni, de aztán meg arról papol, hogy mennyire nem szeretné, ha bármi is megváltozna. Mert ugye olyan jó most ebben a pillanatban, és hogy Noah mellett lehet… Ami nem is baj. Csak akkor ne lenne olyan naiv, hogy azt hiszi minden egyszerű és nagyszerű lesz. Saját tapasztalatból tudja, az élet nem egyszerű, mégis abba a hitbe ringatja magát, hogy ezen a közös úton bizony az lesz, és jaj, ha haza mennek, akkor minden megint a „régi” lesz. Komolyan? -.-
A prűdségéről már inkább nem is mondok semmit. Rendesen nekem volt már ciki, amiket Echo kiejtett – vagy épp nem is mert kiejteni – a száján.
Noah-val először nem volt akkora gondom. Gondoskodik a barátnőjéről, megtesz mindent, hogy Echo vágyait kielégítse. Vicces, szexi, szórakoztató. Kár, hogy ő se szeretné igazán megbeszélni a sérelmei, félelmeit Echoval.
Annyira nem szeretem, ha a főszereplők csak úgy elnéznek egymás mellett, holott nyilvánvaló, mind a ketten szenvednek.
Noah hagyja magát elbizonytalanítani, Echo határozatlan, még mindig küszködik a tesója halála miatt. És ahelyett, hogy végre elmondaná mi bántja, végre kibeszélnének mindent, hülyeségeket halmoznak egymás után.
Voltak persze elég szép, aranyos jelenetek is, főleg az elején, meg aztán ugye a végén, de engem akkor is kikészített a többi része.
Tényleg sajnálom, hogy így alakult. Én egy romantikus, megismerjük egymást nyaralásra számítottam, nem pedig egy dráma hegyre. :/


"– Echo kiakadt. Rám sem akar nézni.
– Miért?
Hát ez az.
– Szerelmes vagyok belé, de azt sosem állítottam, hogy értem is."

Borító: ez a borító nem igazán jön be :/
Kedvenc szereplők: Isaiah, Beth... és igen, attól még Noah és Echo is maradtak a kedvenceim
Mélypont: hogy nem beszélnek, hogy hülyeségeket mondanak, folyton szenvednek, nem bíznak egymásban...
Fénypont: Isaiah és Beth megérkezik, Noah-Echo cuki jelenet az elején és a könyv végén
Csillagozás: 5/2.5

Rachel Vincent: Wild ​Card (Wildcats 3.)

Magánkiadás 2017
262 oldal
Nyelv: angol

Kaci ​Dillon is a man-eater.

She’s grown up on the fringes of shifter society, hearing the whispers. One desperate act as a starving, terrified child has made her the first tabby in history with no romantic prospects. But whatever. Eighteen is too young to get married anyway. Still, when she stumbles upon an opportunity to get away for a few days, who could blame her for seizing it?

Justus Alexander is screwed.

Confined to the South-Central territory, awaiting trial for crimes he committed as a traumatized, newly infected stray, Justus has discovered that the tribunal already intends to vote for the death penalty. He has no choice but to run. Too young to touch the trust fund that could finance his escape, he’s betting on a big win at the poker tables—until Kaci, his secret crush, catches him sneaking out and demands that he take her with him to Las Vegas
After a wild night she can’t remember, Kaci wakes up with a ring on her finger, next to a young billionaire who can’t access his fortune until he turns twenty-five—or ties the knot. If she can keep her hands off her hot, charismatic new groom, she can have their unconsummated marriage annulled. But can she really abandon Justus to his death sentence, just to undo her own mistake?


Legjobb! <3

„No one was special enough. Until now.”

Alig vártam már ezt a részt, mert végre Kaci került a főszerepbe. Már a Pride óta nagy kedvencem a lány, és az hogy kapott egy saját könyvet, saját pasival és boldog befejezéssel… hát totál végem van. ^-^ Az örömömet csak fokozta, hogy így Marc és Faythe is több szerepet kapott, hisz Kaci náluk nevelkedett, így elkerülhetetlen volt a jelenlétük. Olvadoztam akárhányszor Marc úgy utalt, vigyázott Kaci-re, mint a saját lányára. Valamint Kaci és Faythe megható beszélgetéseikor is teljesen kész voltam.

„Little Greg and the baby are my life. You know that. But you made me a mother, Kaci."

A történet szerintem csodaszép lett, főleg a Kaci-Justus szerelmi szálnak köszönhetően.
Justus olyan aranyos és megértő volt Kaci-vel. Egyáltalán nem riasztotta el a lány hátborzongató múltja, sőt. Imádtam minden egyes percet, amikor Kaci önbizalmát építette mind a szavaival és tetteivel egyaránt. A Las Vegasos csavar pedig hiába klisé, szerintem szuper ötlet volt. Viszont bírtam, hogy mindenki előhúzta a „túl fiatal” kártyát – ami igaz is – ,de pont a Vérmacskák között ez így volt normális. :D

„You’re coming with me, or I’m not going. I’m never leaving you again, Kaci.”

Szegény Kacit nem rajongták éppen körül a kandúrok, viszont ha ez mégsem lett volna így, én akkor is jobban örültem volna, ha Kaci is egy kóborba zúg bele. Szóval nincs okom panaszra. Így legalább tényleg van rá esély, hogy fejlődjön a Vérmacska társadalom. Remélem lassan a sok hülye szabályt is eltörlik, vagy legalább enyhítik, átformálják.
Alig várom, hogy még többet olvashassak ebből a sorozatból. Remélem még kapunk egy pár részt. Igez, nem tudom ez után, mi jön, de ezt nehéz lesz überelni, az biztos.

“If it were up to me, I’d tell you to take her. She’s not worth this. Man-eating little bitch.
(…)
“She’s worth everything, and you’ll never get near her again.

Borító: Nem rossz, de Justus nem igazán jön be xP
Kedvenc szereplők: Kaci, Justus, Faythe és Marc <3
Mélypont: hogy nem volt elég hosszú a könyv :D
Fénypont: Marc apáskodik Kaci felett, Vegasi út, Justus csókjai, Faythe és Marc, kicsi Greg és a baba, akárhányszor Justus védelmezte Kacit, a vége *-*
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!

Rachel Vincent: Lion's ​Share (Wildcats 1.)

Magánkiadás 2015
256 oldal
Nyelv: angol

Abby Wade has a dangerous secret.
Two months ago, she disobeyed an order, but instead of kicking her out of the Pride, Jace offered her a job. Since then, she’s been battling a completely inappropriate crush on the young, hot Alpha. But when accepting his job offer seems like the only way to keep her skeletons safely in their closet, Abby doesn’t hesitate.
Jace Hammond has a big problem.
A rogue is slaughtering humans in his territory, and he must eliminate the threat before the entire shifter species is exposed. There could not be a worse time for Abby to accept a job he only offered as a boost to her confidence. Abby is smart, beautiful, and resilient—more than enough to distract any man from the mission. Unfortunately, she may just be the worst enforcer ever to hold the title.
As they hunt the killer, Abby’s secret becomes a threat to Jace’s authority and to her own life. But the real danger is the grip she has on his twice-shy heart.

Ez nagyon jó volt! Annyira kellett ez a rész a lelkemnek, hogy megtudjam, mi van az én kedvenc – Marc és Fayhte – párosommal, hogy boldogul Jace, hogy van Kaci, Manx, Owen és a többiek. :)
És szerencsére megtudtam. Komolyan mondom, az volt a kedvenc részem, amikor Jace meglátogatta a Sanders-Ramos családot.♡

Jace looked hungry. And not for food.

Az Alfa óta eltelt 4 év, úgyhogy meglepetésekből volt bőven. Kicsit furcsálltam, hogy Abby Jace falkájához tartozik, mert nem gondoltam volna, hogy ezt a nőstényeknek is megengedik. Sebaj, így legalább még érdekesebb volt a sztori.
Abby nagyon megváltozott, majdnem olyan harcias lett, mint Faythe. Makacsságban viszont tényleg egy szinten állnak. :D Nekem Abby titka nem volt titok, mivel úgy már kikövetkeztethető, ha az ember (én) elolvassa a következő rész fülszövegét. xP Amúgy szerintem nem ront semmit az élményből.

How to lose an Alpha in eighteen hours. My life was a romantic comedy waiting to happen.

Ami még nagyon tetszik, hogy végre foglalkoznak a kóborokkal komolyabb szinten is. Sosem tetszett, amikor a tanácstagok utálkozó megjegyzéseket tettek rájuk. Most, hogy Faythe is a tanács tagja, végre ők is kapnak egy esélyt, hogy komolyan vegyék őket. Alig várom, hogy többet is megtudjak a Lion's Den-ről. Megyek is tovább olvasni ;)

That kiss was a problem – no use pretending otherwise – and no wrong in the world had ever felt more right.

Borító: Jobb mint az előző, de Abby még mindig olyan műnek néz ki :/
Kedvenc szereplők: Faythe és Marc :D <3 Abby, Jace, Robyn, Owen, Manx *-*
Mélypont: a tanács és a hülye szabályaik
Fénypont: hogy betekinthettünk a Ramos-Sanders családba *-*
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Alpha ​– Alfa (Vérmacskák 6.)

Könyvmolyképző 2014
464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.

Ez az első olvasás utána értékelésem. Nem szerettem volna újat írni, mert ez pontosan kifejezi azt, ahogy másodszorra is éreztem magam. Ideges, frusztrált, szomorú, megkönnyebbült, büszke és szerelmes. Íme:
Hát itt van, ez is megérkezett, a rettegett és egyben várva várt befejezés. A Shifters az egyik kedvenc sorozatom, és komolyan mondom, muszáj volt megsiratnom, hogy befejeződött.
A könyv tele van szívszaggató jelenetekkel, és nem csak azért, mert Faythe választás elé került két szerelme között. Számítottam is rá, hogy ebben a részben több szereplőtől is el fogunk búcsúzni, de attól még pokolian fájt.

"– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."

A választás Jace és Marc között iszonyatosan elhúzódik, a háború pedig már az ajtón kopogtat… szóval, nem csoda, hogy már én is a falat kapartam. Legszivesebben mindent törtem, zúztam volna, már csak azért is, mert Marc annyira szenvedett, és a remény is veszni látszott.
Viszont egyszerűen imádtam a könyvet, mert nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó. Igen, alaposan megjártam a kínok kínját Faythe-szel és a többiekkel, de azért, hogy a végén minden elrendeződjön, és jóra forduljon, határozottan megérte.
Faythe igazi alfa lett, kiérdemelte, megharcolt érte, és még ha el is bukott, sosem adta fel.
♥Marc pedig… hát, ő marad az én örök szerelmem.♥ Akárki mond akármit, ő és Faythe összetartoznak.

"– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha."

Amit nagon-nagyon sajnálok, hogy nem kaptunk semmi epilógust, pedig nem egyszer álmodtam már róla. Annyira vártam, hogy majd miután Faythe végre választott, és a háború is befejeződik, majd lesz egy szép „10 év múlva” rész, ahol mondjuk Faythe már anya lenne, és az elsőszülöttje egy kislány lenne.
Szerintem tök jó lett volna, de sebaj. A könyv mindeképpen ment a kedvencek közé :)


"– Ez szerelem, és a szerelem néha nem logikus. – A tapasztalataim szerint sosem az."

Borító: Nagyon szuper *-*
Kedvenc szereplők: Marc, Marc, Marc és még ezerszer is Marc♥  ...+ a többiek, akik eddig is ;)
Mélypont: még egy haláleset, ami kitépte a szívemet, amin mindig sírok, akárhányszor is olvasom :'(
Fénypont: természetesen a vége, amikor Faythe végre választ *-*
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Prey ​– Préda (Vérmacskák 4.)

Könyvmolyképző 2013
430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…

Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.

És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Ez a rész megint teljesen kicsinált. Nem is tudom, mi a rosszabb. Amikor először olvasva a könyvet még nem tudod, mi vár rád, vagy amikor újraolvasol és pontosan tudod, hogy közeledik az elkerülhetetlen. :(

"– Semmi sem könnyű, ami igazán értékes"

A Prey tényleg egy érzelmi hullámvasút, nemhiába hirdeti ezt a könyv hátulja. Az eleje keserédes Marc és Faythe miatt. Örülsz, hogy újra látják egymást, de szomorkodsz is, hogy csak kevés időre. Izgulhatunk Manx-ért, Kaciért. Később egy hatalmas csavarnak köszönhetően már valaki másért is.
Jace itt változik meg igazán, ami valahol tetszik is a szomorú körülményeket tekintve ,viszont egy részem utálja, mert számomra sosem volt kérdés kit szeretek jobban.
Faythe-re nagyon haragudtam, mert megértem, hogy vigasztalásra szorult..., de akkor sem így! Marc mindig annyira jó hozzá, szóval nem ezt érdemelte.

Hihetetlen, hogy mik történtek ebben a részben. Még mindig teljesen padlót fogok, ha belegondolok.
Ilyenkor a legjobb, ha mindjárt kéznél is van a folytatás, különben az ember verheti a fejét a falba egy darabig. :D


"Nélküle létezni szívás. De ha nem tudom, él-e még, vagy már halott, az kínzás."

Borító: Ezt a borítót nagyon imádom :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Kaci, Greg, Manx és Owen
Mélypont: az a bizonyos fordulópont a könyvben, amitől az ember csak még inkább gyűlöli Malonet... + a szerelmi háromszög elindítása sem tetszett :(
Fénypont: mindjárt a könyv eleje, ahol Faythe és Marc találkozik, a kicsi Des, Kaci-Faythe részek, a végén megint Marc és Faythe pillanatok <3
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Leylah Attar: The ​Paper Swan – Papírhattyú

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Kamper Gergely

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


Először is a borító. Annyira gyönyörű, és kifejező, és egyszerűen csak… aww :3

Aztán a történet. Ezzel már egy kicsit nehezebb. Az eleje olyan, hogy durr bele a közepébe, kezdjük is a legrosszabbal. Bevallom én egy kicsit megszeppentem, mert hirtelen el is felejtettem, hogy ez egy rázós könyv, de gyorsan helyrerázódtam, és már nagy kíváncsisággal lapoztam a következő oldalra. Egy Damiannal kapcsolatos dolgot sajnos már a könyv elején sikerült lespoielereznem magamnak, de ettől függetlenül, így is okozott meglepetést a könyv.
Szerettem Sky visszaemlékezésieről olvasni, és később Damian története is nagyon lekötött. Ami engem olvasás közben zavart egy kicsit, az gyorsaság. Olyan gyorsan haladt minden. Egyik percben még Sky-t elrabolja egy beteg állat, a másikban pedig már egy szigetecskén megy a romantika. Nem értem, hogy Sky hogy a francba tudott ilyen könnyen túllépni azon, amit Damian tett vele. Nem azt mondom, hogy nem bocsáthat meg neki, mert oké, ez egy könyv, legyen benne románc is, de ez komolyan egyik percről a másikra történt. 


"– Mi a dolgod, Skye? – kérdezte.
– Harcolok! Nem hagyom magam, és keményen harcolok."

Spoiler! Leszarom, hogy Sky és Damian, azaz Esteban, gyerekkori barátok. A pasi rohadtul elrabolta, összeverte, meggyalázta, és a ku.va anyját, még a kisujját is levágta!! Akárhányszor eszembe jutott főleg ez az utolsó dolog, legszívesebben a falhoz csaptam volna a könyvet. Azért, hogy Damian is érezze. Spoiler vége!

Annyira sajnáltam Sky-t, mert ő volt az egészben az ártatlan áldozat +MaMaLu. Nem tett semmi rosszatt, mégis neki kellett szenvednie a legtöbbet mások hülye, önző tettei miatt.
Damiant is sajnáltam, leginkább a gyerekkori énjét, mert igen, akár mennyire is hihetetlen, nekem is sikerült valamennyire megkedvelnem. Nem fogok róla ódákat zengeni, viszont mindenki megérdemel egy második esélyt, és nála látni is, hogy tesz is azért, hogy megkapja.
Kifejezetten örültem, amikor Damien börtönbe került, mert így legalább elnyerte a büntetését azért, amit Sky életével tett.

A könyv vége átment cukormázba, és én egyszerűen imádtam. A Sierra „titokra” magamtól jöttem rá, és nekem nagyon tetszett ez a féle fordulat/megoldás. Szép kerek lett tőle a történet, a papírhattyú is megjelent.


Spoiler! Azért annál a résznél, ahol Sky és Damian szerelmet vall egymásnak – olyan kevés idő elteltével! – nálam kiszaladt egy „nemár!” a nagy szemforgatás közepette. Mert őszintén? Én ott éreztem azt, hogy a Stockholm-szindróma végképp betalált.
Spoiler vége!

Kicsit neheten ment a csillagozás, mert a fölsoraltak ellenére, gyorsan ment az olvasás, és le is kötött. Tényleg szép történet, átjön a könyv mondanivalója, de most nem tudtam csak úgy elsiklani a hibák felett.

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Sky, Sierra, MaMaLu, Esteban
Mélypont: azt hiszem minden mélypontot kifejtettem az értékelésben :D de főleg az ,hogy Sky milyen gyorsan megbocsátott
Fénypont: Sierra, a kicsi Sky és Esteban
Csillagozás: 5/4