Matthew Quick: Boy ​21

Könyvmolyképző 2017
256 oldal
Fordította: Stern Gábor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek…
Matthew Quick új regénye egy szótlan fiú nagyon is beszédes elméjébe vezet minket, ahol elgondolkodtató és szórakoztató gondolatok keverednek tragikus és humoros emlékekkel.

Istenem, ez a könyv! Emlékszem azért vettem meg, mert a fülszövege annyira megragadott, és eltöltött a kíváncsiság, hogy vajon ez most valamiféle fantasy lesz-e, vagy sem. Kiderült, hogy nem az, de attól még igenis mágikus hatással bír.
Ez a történet annyira elszomorított. Bizonyos részek egészen megmosolyogtatók, viszont nekem még így eléggé megsanyargatta a szívem. Finley és Russ is… hát nem is tudom, mit mondjak. Beleásták magukat a szívembe a szomorú sorsukkal, a gyönyörű barátságukkal, az elveszettségükkel, és azzal, hogy mind a ketten többet akartak az élettől.
Finley a kedvességével segített Russ nehéz korszakában, és amikor fordult a kocka, Russ is ott volt Finley mellett. Tetszett, hogy Finley szavak nélkül is képes kommunikálni Erinnel, a barátnőjével, és hogy később Russ is mennyire olvasott benne.
Izgalommal és félelemmel telve olvastam, hogy vajon mi lesz Finley sorsa, mert be kell valljam, néha igazán megijesztett a dolgok alakulása. Szerencsére boldog befejezés lett a vége. Nagy kő esett le a szívemről.

A sok érzelmi kavalkád miatt én csak ajánlani tudom a könyvet. Szerintem ez egy igazán szép történet volt, így nincs is kizárva, hogy még előg fogom venni egyszer-kétszer. :)

Számomra legmeghatóbb mondat az egész könyvben:
„– Jegyet kaptam Roxfortba.” :') ♥

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Finley, Russ és Erinn
Mélypont: maga Finley és Russ sorsa, + az a romlott hely, ahol élnek
Fénypont:  Harry Potter olvasás, + az a jelenet, amiben a legmeghatóbb mondatom is szerepel:)
Csillagozás: 5/5

Eoin Dempsey: Rebecca ​nyomában

Maxim Könyvkiadó 2016
280 oldal
Fordította: Loósz Vera

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rebeccát és szerelmét, Christophert semmi sem választhatja el egymástól. Sem a lány erőszakos szülei, sem a dúsgazdag vélegénye, Jonathan. Ám amikor a második világháború végül lecsap Jersey szigetére, a náci megszállók - a hitleri "végső megoldás" ürügyén - Európába deportálják a zsidó Rebeccát.
Christophert és családját hazájukba, Németországba internálják, s a mindenre elszánt fiatalember, hogy megmentse a nőt, akit keres, jelentkezik az SS-be. Auschwitzba helyezik, ahol ő felügyeli a gázkamrák áldozataitól ellopott pénzt. Miközben Rebecca után kutat, Christopher nem csupán az inkognitója megőrzéséért küzd, hanem lelki fájdalom is gyötri. Az Auschwitz iszonyatos világán keresztülfolyó tengernyi piszkos pénz váratlan lehetőségeket nyújt a számára. Vajon lesz hozzá ereje, hogy elfogadjon egy új, bátor sorsot, amely örökre megváltoztathatja a saját és mások életét?

Tudtam én, miért kellett nekem ez a könyv. Imádom a 2. világháborúról szóló történeteket, egyszerre szörnyű és érdekes is róla olvasni.
A Rebecca nyomában engem nagyon megérintett, szurkoltam a szereplőkért, hogy bárcsak legyen boldog vége – amennyire egy háborús történetben lehet –, főleg mivel még ilyen rövid is a könyv. Nem mondom, hogy minden vágyam teljesült, mindenesetre meglepett, az biztos.

A páros közül inkább Christopher-hez éreztem közelebb magam. Lehet azért, mert az ő életét követve ismerjük meg a történetet, de talán inkább azért, mert a pokolbon is megőrizte az emberségét, és kitartott Rebecca mellett. Nagyon tetszett, hogy mi mindent vitt véghez Christoher. Homályos szemmel és izzadt tenyérrel értem a könyv végéig, de nagyon megérte. Nem azt mondom, hogy a történet hibátlan. Itt-ott jobb lett volna pár mélyebb érzelem, viszont még ennek ellenére is… engem teljesen megvett. :)

Borító: Nagyon tetszik <3 sokkal jobb, mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Christopher és Anika
Mélypont: Auschwitz - az ott levő emberek sorsa ...azon belül is különösen két emberé :(
Fénypont: amikor Rebecca meglátogatja Christophert a kórházban, Christopher Berlini útjai a szüleihez, a vége
Csillagozás: 5/5

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

Animus 2015
752 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Ez, hát… Istenem, ez még az előzőnél is sokkal de sokkal jobb volt! Imádtam az RBF vizsgákat, hogy Voldemort visszatért, hogy kaptunk jóval többet Pitonból, még akkor is ha néha tényleg kiállhatatlan.
Az új szereplőknek az ember csak örülni tud, még ha az épp egy negatív szereplő is.
Umbridge egy a végtelenségig idegesítő nőszemély és tényleg csak a rosszat érdemli. De imádtam, ahogy meg lett írva a karaktere! És hogy az ikrek, ÉS a tanárok is mennyire kitettek magukért, ha az élete megkeserítéséről volt szó. :D Ez a rész még a sok szomorúság és gyűlölködés mellett is végtelenül szórakoztató volt.
Neville az én kis kedvenckém, annyira aranyos. Szomorú, ami a szüleivel történt. Annál a kórházas résznél mindig meghatódom.
A legjobb páros itt is hozza a formályát – Fred és George nélkül nem is lenne kerek a sztori :)
Imádtam az elejétől a végéig. Emlékek James és Lily Potterről, a fiatal Pitonról, Lupinról és Siriusról. Harry randija Choval – ami szerencsére nem lett valami sikeres, de annál viccesebb. A DS órák, és még sok más színesítik a történetet.
Jaj, igen, és Luna egy igazán pozitív fejlemény ebben a világban :))

"Kéne egy „női észjárás” tantárgy, gondolta Harry, és az oldalára fordult. Sokkal hasznosabb lenne, mint a jóslástan…"

A végét meg is könnyeztem, mivel nagyon sajnáltam Siriust. De aztán már nem csak Sirius miatt szakadt meg a szívem, aki szerintem egy igazán nagyszerű ember volt, hanem Harry miatt is. Szegény srác, annyi sorscsapás az életében és olyan fiatalon. Tudom, hogy sokan nem szeretik ebben a részben - vagy egyáltalán - Harryt. Hogy őt hibáztatják, ami Sirius-szal történt. De szerintem ez nem igaz. Nem Harry tehet a dolgok szörnyű alakulásáról, nem ő akarta, hogy egész nyáron mindenből kihagyják. Alig osztottak meg vele valamit, mert ahogy Dumbledore is mondta, őt védték. És az igazán szép dolog, mégis a sok titkolózás, forrófejűség, és persze Voldemort visszatérése lett a vesztük. Szóval, ha hibáztatni kell valakit, akkor hibáztassunk mindenkit, ne csak Harryt. Hermione gondolkodása természetesen logikus volt, de vajon akkor is ilyen nyugodtan és megfontoltan cselekedett volna, ha ő lett volna Harry helyében?! Ki tudja...

Mindenesetre nagy kedvenc lett ez a rész…. megyek és neki is kezdek a folytatásnak.

UI: Amikor Dumbledore könnyezik ;( Annyira szeretem, hogy ő mennyire szereti Harryt.♥

"– (…) Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni."

Borító: Nagyon szeretem az eredeti borítókat :)
Kedvenc szereplők: Harry, Hermione, Ron, George+Fred, Sirius, Lupin, Luna, Neville...
Mélypont: Sirius, Umbridge - más, más ok miatt
Fénypont: McGalagony és a süti, DS órák, Harry a csók után, Piton legrosszabb emléke...
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Jamie McGuire: Gyönyörű ​pillanat (Gyönyörű sorscsapás 2,6.)

Maxim Könyvkiadó 2017
176 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Emlékeztek még Americára és Shepley-re? Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvében, a Gyönyörű sorscsapásban ismerhettük meg őket. Itt az idő, hogy beavassanak titkaikba.

A pimasz Amarica Mason az egyetem első évében ismerkedett meg a romantikus Shepley Maddoxszal, és viharos gyorsasággal egymásba szerettek. A heves érzelmek pedig elhamarkodott cselekedetekhez vezettek, és amikor America másodszor is visszautasította a korai lánykérést, ki kellett találniuk, hogyan tovább, hiszen az elválás szóba sem jöhet, összeköti őket a lángoló szerelem. Egy romantikus esküvőn való részvétel azonban felébreszti a lányban a vágyat, hogy mégis igent mondjon, Shepley pedig elhatározza, tesz egy utolsó próbát. Izgatottan indulnak neki a szülők meglátogatásának, mit sem sejtve arról, hogy mind a ketten ugyanazt akarják, azonban a természet végzetes ereje közbeszól… Hatalmas viharba keverednek, és már nemcsak egymásért és a szerelemért, de a túlélésért is küzdeniük kell.

Nekem még mindig nagyon tetszik. :) Ebből a rövid kis történetből végre megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg, és mindjárt jött is össze, Shepley és America, valamint, hogy nem csak Traviséknak voltak problémái, náluk se ment zökkénőmentesen minden.
Igazából még Mare-t túlságosan nyomulósnak tartottam, addig Shepley maga volt a cukiság. Shepleyt könnyű megkedvelni, a szerelme America iránt annyira szép. Mare se egy rossz karakter, őt is mindig kedveltem, csak nekem ő már néha túl sok volt. De amikor a romantikus oldalát mutatta, azt nagyon szerettem.
A történet is szerintem izgalmasra sikeredett. Most is örömmel olvastam, ahogy Shep és Mare egymást keresi a nagy felfordulás közepette. Persze most már nem izgultam úgy értük, mint amikor először olvastam, de így is nagyon jó volt.
Az Abby+Travis részek aranyosak voltak, és még mindig a vége a legjobb. ^^

Borító: Gyönyörű, illek a többihez :)
Kedvenc szereplők: Shepley, Travis, Abby és America
Mélypont: hogy Mare és Shepley alig beszéltek a gondjaikról
Fénypont: a Wichitai út befejezése és az utolsó fejezet *-*
Csillagozás: 5/5

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha, ​de soha (Never never)

Könyvmolyképző 2016-2017
Fordította: Kamper Gergely
CreateSpace 2016
Oldal: 176 - 120 - 92

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.

Nem is tudom, pontosan mit vártam a trilógiától, mindenesetre nagyon meglepett, és teljességgel imádtam!♡
Az első rész nagyon kuszán indít, ugyanis Charlie arra eszmél a suliban, hogy semmire sem emlékszik. Se a saját nevére, kinézetére, hogy hol van, ki ő, mit keres egyáltalán egy iskolában... A körülötte levő emberek is mind idegenek a számára. Később kiderült, hogy nem ő az egyetlen, aki így járt, mert van egy srác Silas, aki szintén mindent elfelejtett. Nem értik, mi zajlik körülöttük, miért csak velük történt meg a dolog, de elhatározták, hogy kiderítik.
Szóval igen, az első rész csupa kérdés és kevés válasz, majd még több kérdés. Az ember maga is elgondolkozik, hogy mégis mi a franc okozhat ilyen emlékezetkiesést. De csak úgy, mint Charlie és Silas, mi sem jutunk sokra. A cselekmény ennélfogva nagyon izgalmas, még ha a könyv csak 176 oldal. A végére kapunk egy akkora függővéget, hogy ha nincs kéznél a folytatás, akár bele is őrülhet az ember. :D

"Az a cél, hogy újra belém szeress."

A második rész szerencsére pontosan ott indít, ahol az előző félbeszakadt. Míg az előző részben inkább Charlie, itt most Silas van a középpontban. Fel vannak elevenítve a régi emlékek, Silas egyre jobban kötődik Charlie-hoz, megtudunk pár új dolgot. Nem sokat, de azért egy kicsit haladunk.
Ebben a részben nagyon szerettem Silast, mert olyan aranyosan viselkedett. :) Persze már az első részben is teljesen belehabarodtam, de itt csak még inkább. ♡
Hogy ne szomorkodjunk, ez a rész is nagyon függővéges, ezért szerintem nem is csoda, hogy nem bírtam várni, és mindjárt nekikezdtem a 3. résznek.

"Inkább szeretlek a nehéz időkben, minthogy megvesselek a legszebb pillanatokban."

A befejező kötetben végre mindenre fény derül, ezzel lesz egész a történet. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett a lezárás, ez a fajta magyarázat a dolgokra, és én ezt meg is értem. Én se ilyen végkimenetelre számítottam, de 100%-osan elégedett vagyok. Épp azért, mert a megoldás annyira egyszerű volt, annyira romantikus. Tisztára mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Silast és Charliet tényleg az ég is egymásnak teremtette. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam a trilógiát. ^-^

"The only thing I have room for in this head of mine right now is the firm belief that fate absolutely exists. Fate…soul mates…time travel…you name it. It all exists. Because that’s what her kiss feels like. Existence."

Borító: Nagyon tetszenek :)
Kedvenc szereplők: Silas és Charlie
Mélypont: ezt most inkább nem mondom, mert spoileres :D
Fénypont: ez is spoileres, ezért maradjunk annyiban, hogy a megoldás ;)
Csillagozás: 5/5 az össze részre

Beth Ehemann: Even ​the Score

Mountlake Romance
322 oldal
Nyelv: angol

Single dad Andy Shaw loves his job as a sports agent, with one exception: it doesn’t leave him much time for his kids. No parent likes being sidelined, so Andy decides to hire someone to share the workload. But when one of the hottest agents in the industry applies, Andy knows that this deal is definitely trouble.
Danicka Douglas works her butt off, but being an attractive woman in a testosterone-heavy industry isn’t exactly a cakewalk. She guards her professional reputation fiercely, which means no crushing on her gorgeous boss. But the more they ignore that sexy little spark, the more it sizzles…
Just when it looks like romance might be in the game plan, Dani is threatened by a stalker with dark intentions. To keep her safe, Andy must cross the line between professional and very personal…because this time, he’s playing for keeps.

Beth Ehemann-tól eddig ez tetszett a legjobban. Tudtam, hogy Andy könyve is nagyon jó lesz, de azért ilyen jóra nem számítottam. :) Plusz nagyon örülök, hogy nincs folytatás, hiába szeretem a sorozatok. Ez a történet úgy jó, ahogy van. Egyszerű, könnyed és szerethető, izgalmas részekkel, szuper szereplőkkel… könnyen a szívébe zárja az ember.
Andyt már eddig is nagyon szerettem, de itt csak még jobban levett a lábamról. Ennyire aranyos és jószívű egy pasit! Kedvenc részeim, amikor a gyerekeivel töltötte az időt. Az egész annyira… aww! :3 És Danickához is mindig olyan kedves volt, alig vártam, hogy végre összejöjjenek. Persze egy ideig tartották a távolságot, próbáltak csak munkatársak lenni, de nem lehetett nem észrevenni a köztük levő izzást.
Amikor Danickát elkezdi zaklatni valaki, Andy próbálja őt megóvni, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a határok elmosódnak… Szóval nem nehéz kitalálni. :D A vége persze happy end, ez nem titok. Brody és Viper most is hozza a formáját, haláliak ezek ketten. :D Az epilógus pedig pont olyan lett, ahogy képzeltem és szertem.

"Why are you so good to me?”
(…) “Because whether or not you’re ready to admit it, you’re my girl.”

Borító: Elég egyszerű, de olyan Andys... elmegy xP
Kedvenc szereplők: igazából mindenki: Andy, Danicka, Logan és Becca
Mélypont: Logan sír Andy miatt :(
Fénypont: Danicka, Andy és a gyerekek elmennek együtt szórakozni, + amikor Logan először mondja Dani-nek, hogy szereti, és még az a rész, amikor Dani végre beadja a derekát Andy-nek :D
Csillagozás: 5/5

Maggie Stiefvater: The ​Raven King – A Hollókirály (Hollófiúk 4.)

Könyvmolyképző 2017
440 oldal
Fordította: Molnár Edit

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.


Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! Így amikor kiderült, ami kiderült, kicsit csalódtam, de közben nem is annyira... inább Ganseyt sajnáltam.

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. Ronan és Adam annyira édesek voltak ^-^  Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D

"Adam vidáman mosolygott. Ronan háborúkat robbantott volna ki, városokat gyújtott volna fel ezért az őszinte, ruganyos, kedves mosolyért."

Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. Illetve az, ami vele történt. Én annyira bírtam őt, és ilyen lezáratlan véget kapott szegény. :(  Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt. Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, bizonyos helyzetekben, és Blue is kicsit szenvedhetett volna látványosabban.
Oh, és még ott van Noah. Miatta kicsit haragszom is írónőre, mert egyik percben még van Noah, a másikban már nincs. Plusz csak én éreztem úgy, mintha Gansey megint Noah-nak köszönheti az életét?!:/
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson.

"Ahogy a telefon fölé hajoltak, Gansey kigombolta a kabátját, és magához húzta Blue-t. Ez is különös, varázslatos élmény volt. A mozdulat könnyedsége, Gansey meleg teste, Blue hátán lüktető szívverése. A fiú Blue sérült szemére tapasztotta a tenyerét, mintha meg akárná óvni, de ez is csak ürügy volt arra, hogy megérinthesse a lányt."


Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Ronan, Blue és Gansey
Mélypont: sajnáltam, amikor Ronan egyik családtagja meghalt :(
Fénypont: a Ronan és Adam részek, és amikor Blue az apjával beszélget
Csillagozás: 5/4.5