Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tragédia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tragédia. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 27., szombat

Mia Sheridan: Archer's ​Voice – Archer hangja (A szerelem csillagjegyében 4.)

Könyvmolyképző 2017
408 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre.
Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.


„Ami engem illet… nos, ha Archer Hale-ről volt szó, teljesen el voltam veszve.”


Ez az egy mondat annyira kifejezi, hogy érzek nemcsak Archer, de az egész történet iránt. *-*
Annyit vártam erre a könyvre. Komolyan már ott tartottam, hogy elolvasom angolul, erre pont akkor jött a hír, hogy előre lehet rendelni. Miután ez megtörtént, megint jött a várakozás. Vártam és vártam, aztán végre jött az email, hogy mehetek Archerért. Most, hogy végre a kezemben tarthattam, olvashattam, szerethettem, csak azt tudom mondani, megérte. De még mennyire, hogy megérte! Mert egyszerűen tökéletes volt.♥

"Odahajoltam és könnyedén szájon csókoltam. Hátrébb húzódva láttam, hogy hatalmas vigyor ül ki az arcára. Jaj, a szívem! A szívem nem bírja el ezt a vigyort. Túl sok, túl szép, túlságosan magával ragadó."


Mia Sheridan olyan történeteket tud alkotni, amitől nemcsak, hogy összetörsz, hanem felépülsz és szerelembe is esel.
Archer és Bree a két megtört lélek, akik számára sokkal fényesebben süt a nap, miután egymásra találnak. Imádtam, hogy mennyire passzolnak, és hogy milyen gyógyító hatással vannak egyik a másikára. A szívem szakadt meg Archerért, főleg a 7 éves kisfiúért, akinek ennyi szörnyűséget kellett átélnie. Én is legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy aztán sose eresszem.

Egyáltalán nem ilyen történetre számítottam, viszont hálás vagyok érte. Éppen azért mert ennyire meglepett, mert ennyire… gyönyörű.♥ Tisztára elérzékenyültem, de Mia könyvei mindig ezt teszik velem.

"– Az én sebzett gyógyítóm, az én gyönyörű Archerem."


Imádtam, hogy amikor Archer el is bizonyalanodott, Bree mindig ott volt mellette és biztosította az érzéseiről. A szerelméről.
Szomorú voltam, amikor Archer más utat választott, viszont egyben büszke is, hogy végre meri élni az életét.
Olvadoztam minden egyes percnél, ami a két főszereplő együtt töltött.
És rajongtam az egész könyvért, az írőnőért, amiért ilyen megható és szépséges befejezést adott nekünk. ^-^

"Meg is állapítottam magamban, hogy Archer Hale hangja az egyik legszebb dolog az egész földkerekségen."





Borító: Imádom! Annyira szép *-*
Kedvenc szereplők:
természetesen Archer és Bree <3
Mélypont:
Archer múltja, amin át kellett mennie... és a hülye tesója, akit legszívesebben agyonvertem volna
Fénypont: Minden egyes perc Bree és Archer között. Tényleg, egyszerűen képtelen vagyok válaasztani

Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

2017. augusztus 4., péntek

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők:
csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont:
a vége :'(
Fénypont:
Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás:
5/5

2017. március 22., szerda

Ka Hancock: Üvegszilánkon ​táncolni

Pioneer Books 2015
432 oldal
Fordította: Morvay Krisztina

„Lucy, ​minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.

"
– Mickey, nem számít, hova mész, amikor rád tör a
betegség, ez… mi ketten… valóságosak vagyunk. És mindig itt várlak majd, amikor visszatérsz."


Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥


"
A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…"

Borító: Egyszerű, kifejező, szép :)
Kedvenc szereplők:
Lucy és Mickey

Mélypont:
...amikor kezdett nagyon szomorú lenni a könyv (spoilerezés nélkül csak ennyit mondhatok) :(
Fénypont:
amikor kiderül, hogy Lucy terhes, amikor Mickey a lányával vanCsillagozás: 5/5

2016. augusztus 5., péntek

Kim Holden: Bright Side (Bright Side 1.)

WOW kiadó 2016
496 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora

Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe.   Mindkettejükben          fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.
Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Olvastam már könyveket, melyek összetörtek, és amelyek mélyen megérintettek. Olyanokat, amin sírtam, és olyanokat is, amin hosszan és teljes szívemből sírtam. Egy párat, ami tele van csodás gondolatokkal, és pár olyat is, ami csodás szereplőkkel. Olyan könyveket, amelyek egyik percben még felvidítanak, a másikban pedig szétzúznak. Mégis mindig meglepődöm, amikor valaki egy ehhez fogható gyönyörűen fájdalmas könyvet ír. Mint ez, mint a Bright Side. Ez is egy olyan könyv. Egy hihetetlenül szépséges, és becses könyv.


"A tenyeremre pillantok, ahol Katie kézírásával a következő áll: Bátor vagy."


Boldogabbanak érzem magam most, hogy olvashattam, még ha annyira fájt is a vége. Mert ha sosem veszem a kezembe, akkor nem ismerem meg a világ legcsodálatosabb csajsziját, akitől csak tanulhat az ember.
Bright Side egy csoda. Szerencsés tökfilkónak érezheted magad, ha az életedben tudhatod. Annyira könnyű megszeretni ezt a lányt. Ő tényleg a napos oldalon él, ott segít, ahol tud, a mosolya mindig őszinte és kedves. És mindezt még azok után, hogy az élet milyen nehéz lapokat osztott neki. Komolyan felnézek rá, és totál beleszerettem. Nekem egy Kate kell, de pasi kiadásban. :)


"-Ő a pozitivitás élő példája – folytatja Gus. – Olyan, mint a napsugár. Nemcsak látja az élet napos oldalát… hanem ott is él."


De ha nem jönne össze, akkor egy Gus❤ ,vagy Keller❤ szintén tökéletesen megfelel. Teljesen és reménytelenül belezúgtam mind a kettőbe. A szívem vérzett értük, és remélem Gus könyvében egy akkora happy end vár ránk, ami kárpótol minden egyes könnycseppért, amit hullattam.
Nem hiába imádják ennyien ezt a könyvet, nálam is bekerült a kedvencekhez. Ez valami több, mint az eddigiek. Ezt olvasni kell ahhoz, hogy megértsd. :)


                                     "Alkoss valami maradandót!"





Borító: Egyszerű, gyönyörű... imádom :)
Kedvenc szereplők: Bright Side Kate, Gus, Keller, a haverok... igazából mindenki :)
Ménypont: az amiért mindenki bőg, ha elolvassa
Fénypont: Kate - ő a legnagyobb fénypont az egész könyvben. Komolyan, ennyire még sosem szerettem egy női karaktert se, mint őt.
♡♡ ♡♡
Csillagozás: 5/5 vagy inkább 6* Imádtam! KEDVENC