J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."

Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"

Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Colleen írjon bármit is, abból mindig egy mestermű lesz. Nem tudom, hányszor leszek még képes az írónőt dicsérni, mert nemsokára már minden pozitív szót elhasználok, és már csak önmagamat ismételni leszek képes.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

A Confess – mint minden egyes coho könyv – is annyi érzelemmel van tele, annyi szenvedéllyel. Az, hogy tudtam, a vallomások tényleg más emberek igazi titkai, nem pedig csak kitaláltak, csak még mélyebb hatást gyakorolt rám olvasás közben.
Papírzsepire most nem volt szükségem, de attól még tényleg nagyon megérintett a könyv. Mindjárt az eleje olyan szívszaggatóan indul, aztán az egészet körüllengi a titokzatosság, és a vége… Jaj, hát a befejezés valami csodálatos lett!♥
Owen és Auburn nagyszerű karakterek, akiket tényleg a sors hozott újra össze. Tetszett Auburn eltökéltsége, hogy harcol azért, akit a legjobban szeret. Lydiat és Treyt pedig legszívesebben megfojtottam volna, amiért ennyire kihasználják és bántják szegényt.
Owen története pedig tényleg egy OMG ;) Nagyon ledöbbentem, amikor kiderült, hogyan is kapcsolódik az élete Auburnéhez. És imádtam!

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…)
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."

Borító: nem rossz, de sokkal jobban örültem volna, ha az eredit hagyják meg. Nekem ez a sorozatból vett kép nem éppen illik egy CoHo könyvhöz. A pasi tiszta Jamie Dornan :D
Kedvenc szereplők: Owen és Auburn
Mélypont: Lydiat és Treyt szét tudtam volna szedni, annyira gonoszak voltak, plusz néhány vallomás elég durva volt
Fénypont: Adam vallomása, Owen-Auburn pillanatok, főleg mikor végre összejöttek *-* , Owen festményei a különböző vallomásokhoz, a vége :)
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Justice (Creed Brothers 1.)

CreateSpace 2018
266 oldal
Nyelv: angol

Fate ​made us brothers, loyalty made us family.
A bond that runs deeper than the Mississippi, my brothers and I might not have the same DNA but what we share is far more powerful. Our loyalty to one another and the man who made us a family is stronger than those bound by blood.
The most sought out sharp shooters in the country, our paths were certain, before one woman changed my life and altered the relationship I have with my brothers.
Ryanne Lockwood disappeared without a trace but her memory never faded, torturing me on the darkest nights. Until a twist of fate leads me back to her, sending our worlds to collide once more, and this time, there will be no escaping me.
***
Justice Creed’s bad boy appeal caught my attention from the moment he rolled into town. For years I watched from afar, swallowing up the rumors that surrounded him.
Until we shared a night of forbidden passion. One that destroyed my heart and reshaped my soul, and it sent me fleeing from the only town I’ve ever known.
Now, years later, he's barged back into my life, uncovering a secret I've worked so hard to keep and it's one that will change our lives forever.


KC mondta, hogy az a sorozat eléggé el fog térni az eddigi könyveitől, így kicsit félve, de attól még izgatottan vártam, majd kezdtem neki Justice könyvének.
Tényleg külöbözik bizonyos szempontból az eddig olvasottaktól, erotika téren. Kicsit hasonlít az Alexa Riley stílusra, valamint a Buja fiúk is eszembe jutott. ami nem jó dolog, mert nem szerettem azt a könyvet xP Viszont a történet tiszta KC, szóval nem lehett nem imádni! *-*

That day we became more than friends.
We became brothers.

Justice Creed

Justice és a testvére, Braxten és Knox, nagyon emlékeztettek a Men of Honor sorozatból Jaxston-Sawyer-Cade párosra. Csak itt a fiúk múltja sokkal sötétebbnek ígérkezik, valamint sokkal halálosabbak is.

Tetszett, hogy mindjárt ilyen durrbele :D szituval indított a könyv. A Ryanne-Justice közötti kémia csak úgy forr a lapokon keresztül. Nagyon tetszett mind a két karakter, a nem várt terhesség szitut pedig mindig szeretem a könyvekben. Gondoltam, hogy nem fog simán menni a dolog, de amit Ryanne tett, azon én is nagyon kiakadtam. Justice-nak minden joga meg volt, hogy rohadt dühös legyen a csajra. Hogy mi a francért nem szólt neki hamarabb a gyerekről, nekem még mindig magas. Simán elmondhatta volna Ryanne sokkal hamarabb is, és nem lett volna belőle ekkora balhé. Nagyon kicseszett így nem csak Justice-val, de Hannah-val is.

“Love. Love is blind and knows no color,” (...) “We are family and nothing will ever change that.”

Thatcher-t, a fiúk apját, nagyon csípem. Remélem még sokat hallunk róla a következő részekben is. Nagyon szimpi karakter. :)
Bevallom, engem Braxten könyve sokkal jobban vonz, mert Knox-től kitört a frász. Aztán lehet, pont majd az ő lesz a kedvencem a végére :D

Simán adnék 5 csillagot is a könyvre, ha nem lenne Ryanne buta döntése, és még egy bizonyos erotikus jelenet, ami nekem nagyon nem kellett volna bele, mert nem épp az én zsánerem. xP
Ettől eltekintve… imádtam! <3

“So what happens now?” (…)
“Now you sleep in my arms, where you belong."

Borító: Nagyon szuper, Thiago Lusardi tök szexi *-* ...egyedül, hogy szerintem kicsit túl sötét
Kedvenc szereplők: Justice, Hannah, Thatcher, Ryanne, Braxten
Mélypont: a titok, ami miatt justice is kiakadt, valamint AZ a jelenet a vége felé
Fénypont: Justice és Hannah, szeretlek rész, a vége♥
Csillagozás: 5/4.5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"

Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.

Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Csata ​a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)

Könyvmolyképző 2011
344 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Annyira jó! *-* Már én is értem, miért ez a nagy rajongás a sorozat iránt.
A történet egyre érdekesebb, egyre kalandosabb, ahogy a sorozat a végéhez közeledik. Elég sok minden meglepett most engem is, aminek örültem, mert így nem volt kiszámítható a sztori.
Grover és Boróka – ezt csak így? Egyik percről a másikra? :D De milyen jó már. Nagyon tetszett ez a kis meglepi, olyan édik együtt. ^-^

Örülök, hogy Nico még mindig képven van, imádom a srácot. Csak olyan szomorú, hogy most milyen elveszett szegénykém. Elkélne neki egy jó nagy ölelés.
önként vállalkozom♡De minél többet szerepel, én annál boldogabb vagyok. Nagyon tetszik az erő, amit birtokol. Még sok érdekes dolog adódhat belőle.


"– Rossz híreket hoztam, barátaim. Gonosz híreket. A kisistenek átálltak. Morpheusz az ellenséghez csatlakozott. Janus, Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudja, még hányan tették ugyanezt!
Távoli mennydörgés hallatszott.
– Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!"

Aminek nagyon örültem, hogy Percy is kiaknázza végre a saját képességeit. Mindig a fellegekben vagyok, ha a vizet manipulálja a javára valamiképpen, szóval csak így tovább!
Rachelről még nem igazán tudom, mit gondolok. Minden mennyiségben Percabeth fan vagyok, szóval go Annabeth! ^^ Ááá, milyen jó volt már az a csók jelenet!!! De Percy is már igazán kigondolhatná mit akar, hogy haladjunk is valamerre :D


"– Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"

Kalüpszó

Lett még egy első látásra/olvasásra kedvenc karakterem mint Nico, aki nem más, mint Kalüpszó.♡ Tudom, hogy csak egy rövid jelenet erejéig szerepelt, de milyen jó volt már! Nem bírtam magammal, le kellett csekkolnom, hogy fel-e fog még tűnni. Szerencsére igen. Juhú! :))
Alig várom már a végső csatát, remélem valami epic lesz, ha már egyszer az Istenekről van szó.



Borító: kedvencem *-*
Kedvenc szereplők: Kalüpszó, Nico, Percy, Annabeth, Grover, Mr.D
Mélypont: szegény Nico :(
Fénypont: Kalüpszó és a szigete, Nico és Percy tortája, Percabeth jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Könyvmolyképző 2016
286 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Egyre jobb, és jobb! Imádtam ezt a részt, annyira izgalmas volt!
Az új szereplők, a történet, a fordulatok, egyszerűen… azta! Thalia, bevallom, nem igazán lopta be magát a szívembe. Nem egy rossz fej csaj, csak nekem túl komor karakter, plusz a hős szerepét már lefoglalák, bocsi. :P Zoé, Artemisz, Bianca és Apollón viszont nagyon ott voltak. Bianca inkább csak a titokzatossága miatt érdekelt, amúgy nem igazán díjaztam, hogy csak úgy lepattintotta a tesóját. És ha már belekezdtem. Uramisten, Nico!!! *-* Mennyire édes egy kölyök! Menten megzabálom. Amikor olyanokat mondott, hogy cuki, meg aranyos, hát jaj, nekem ^-^ Én amúgy gyanítottam, hogy kinek a fia, így nem is ért akkora meglepetéssel, inkább nagy lelkesedéssel fogadtam. Igen, hiába, nagy Hádész fan vagyok :D


"  – Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!"

Tetszett, hogy Percy megint egy barátja megmentésére indult. Sose hagyna senkit cserben, ezt imádom benne. Egyik legjobb rész, amikor Afroditéval találkozott. Juj, mi lesz még itt?! :D Most már még annál is inkább érdekel a folytatás.♥ Ezt a Luke megmentési mániát nem értem, és már nekem is kezd az agyamra menni, mint Percy-nek. Nem bírom a srácot, mégis úgy tűnik, minden csaj odavan érte.

"– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon? "

Két dolog, amin a fejem ráztam olvasás közben:


1. Percynek nem esett le, hogy ki a gonosz. Már az, hogy Anabeth a „mennyezetet” tarotta bazi nagy segítség volt. Ki az, aki nem hallott még Atlaszról? Rendben, a srác még fiatal, plusz senki sem tudhat mindent, de én az ő helyében már tuti végigolvastam volna egy csomó történetet az Istenekről, hogy képben legyek.

2. Héraklész. Az ő történetét imádom a legeslegjobban a görög mitológiából, úgyhogy nem tetszett, amikor Zoé ócsárolta. Bocsi, de nálam ez is egy érzékeny pont. :D

"– Nem tévesztette el a nevemet – lepődtem meg. – Percy Jacksonnak hívott.
– Bizonyára tévedsz, Peter Johnson. Most pedig hagyj békén!"

Thalia

Ezeket nem veszem amúgy negatívumokként, csak megfigyelés/megállapítás. Csakúgy, mint hogy Riska és Fekete Péter mostantól bekerültek a kedvenc karaktereim közé. :D Komolyan mondom, ez a sorozat képes mindig ámulatba ejteni. Annyira örülök, hogy nekikezdtem.

Borító: nem épp a kedvenc borítóm a sorozatból, de attól még tetszik :D
Kedvenc szereplők: Nicoooo *-* Percy, Annabeth, Grover, Apollo
Mélypont: Bianca :( Thaliat pedig nem nagyon kedveltem
Fénypont: Percy-Afridité találkozás, Nico cukisága :3, Apollo személyisége, Percy a világ súlyával a vállán
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."

Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.


"– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt
Fénypont: a Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Blind ​Tiger (Wildcats 2.)

Magánkiadás 2017
358 oldal
Nyelv: angol

Robyn ​Sheffield wants her life back.
As the only female stray in the US, she's had to deal with bloodlust, flashbacks, a lack of impulse control (which might not have anything to do with being a shifter), and weeks under house arrest for crimes she never meant to commit. But when she overhears the territorial council plotting to marry her off to an eligible tom? It's time for this chick to fly the coop.
Titus Alexander wants recognition.
He’s spent the past year carving his territory out of the Mississippi free zone, forming a community for strays exiled and forgotten by the US Prides. As the first stray Alpha, he’s sworn to bring the toms under his authority the rights, support, and respect that official confirmation from the council will bring. But then the council’s precious female stray sneaks into the free zone in the back of his car and demands sanctuary.
The council gives Titus a choice: send Robyn back and have his Pride acknowledged, or prepare for war. Citizenship for his men is within his grasp. So why is it so hard for him to let one rebellious tabby go?

Sokkal jobb volt, mint az előző rész! *-*
A kóborok vannak terítéken, végre beleláthatunk az ő életükbe. Ha eddig valaki nem gondolt volna bele, milyen csekély lehetőségei vannak egy embernek, akit megfertőztek és vérmacska lett, hát akkor itt majd arculcsapásként éri az igazság. Eddig se voltam nagy kedvelője a vérmacska politikának, de ezek után már végképp utálom. Még mindig annyira elavult nézeteket vallanak, nem képesek változni. Rendesen felforrt az agyvizem párszor olvasás közben. Teljesen együtt tudtam érezni Robynnal, akit elzártak a világ elől a „saját” érdekében. Mondjuk kicsit csalódtam ez miatt Faythe-ben, hogy nem volt képes érte többet tenni, jobban kiállni. Pedig nála jobban senki sem tudja, milyen az, ha mások nem hagyják szabadon élni az életed.

"For decades, you’ve been banishing strays and rogues from your territories, waiting for them to break one of your laws so that you can justify executing them. And eventually they all break the laws—rules they don’t understand and aren’t even always aware of—because you’ve thrown them out without any guidance or advice. You don’t help them through scratch fever. You don’t teach them to control their new instincts and impulses. You toss them out like garbage. I’m out there standing in the Dumpster, cleaning up the mess you made."


Titust egyszerűen imádtam!♥ Vezéregyéniség, de közben igazi úriember is, valamint pokoli szexi. *-* Nem lehet neki ellenállni. Nagyon tetszett, hogy mennyire törődik a többi kóborral vadmacskával, mennyire törődik ténylegesen a sorsukkal. Jobb társat nem is találhatott volna magának Robynnál. Annyira illenek egymáshoz. Imádtam a köztük levő feszültséget, kémiát. Tetszett, hogy Robyn egyre jobban elsajátítja az alakváltást, lopakodást, és a többi macska dolgot :D
Szerintem a cselekmény is nagyon izgalmas volt, habár bevallom a gonosz kiléte elég egyértelműnek tűnt. Vagyis lehet inkább egyszerűnek mondanám. Az olvasónak is szerintem átfut az agyán a gyanakvás, de mivel olyan gyorsan elvetik az ötletet, te csak nézel, hogy akkor most ki a hülye. xP De amúgy tök jó volt. Egész idő alatt szurkoltam, hogy minden jól alakuljon.
Ó, és csak még megjegyezném, hogy a Wildcats sorozatban sokkal erotikusabban vannak leírva a khmm…. dolgok, mint a Shifters-ben voltak. ;) Részemről nincs panasz.

“I don’t want to give you up, Robyn. I want you here with me, even if I never get the Pride back. If you’re willing to stay.”

Borító: Eddigi kedvenc *-*
Kedvenc szereplők: Robyn, Titus, Justus
Mélypont: még mindig a tanács hülye szabályai, annak ellenére, hogy már Fayhte és Marc is benne van, nem sok változott a régi csontok miatt xP
Fénypont: Robyn Titus kocsijában kilopódzik, Robyn Titus pillanatok, első csók, első együtt lét, Justus megtalálása
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Alpha ​– Alfa (Vérmacskák 6.)

Könyvmolyképző 2014
464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.

Ez az első olvasás utána értékelésem. Nem szerettem volna újat írni, mert ez pontosan kifejezi azt, ahogy másodszorra is éreztem magam. Ideges, frusztrált, szomorú, megkönnyebbült, büszke és szerelmes. Íme:
Hát itt van, ez is megérkezett, a rettegett és egyben várva várt befejezés. A Shifters az egyik kedvenc sorozatom, és komolyan mondom, muszáj volt megsiratnom, hogy befejeződött.
A könyv tele van szívszaggató jelenetekkel, és nem csak azért, mert Faythe választás elé került két szerelme között. Számítottam is rá, hogy ebben a részben több szereplőtől is el fogunk búcsúzni, de attól még pokolian fájt.

"– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."

A választás Jace és Marc között iszonyatosan elhúzódik, a háború pedig már az ajtón kopogtat… szóval, nem csoda, hogy már én is a falat kapartam. Legszivesebben mindent törtem, zúztam volna, már csak azért is, mert Marc annyira szenvedett, és a remény is veszni látszott.
Viszont egyszerűen imádtam a könyvet, mert nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó. Igen, alaposan megjártam a kínok kínját Faythe-szel és a többiekkel, de azért, hogy a végén minden elrendeződjön, és jóra forduljon, határozottan megérte.
Faythe igazi alfa lett, kiérdemelte, megharcolt érte, és még ha el is bukott, sosem adta fel.
♥Marc pedig… hát, ő marad az én örök szerelmem.♥ Akárki mond akármit, ő és Faythe összetartoznak.

"– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha."

Amit nagon-nagyon sajnálok, hogy nem kaptunk semmi epilógust, pedig nem egyszer álmodtam már róla. Annyira vártam, hogy majd miután Faythe végre választott, és a háború is befejeződik, majd lesz egy szép „10 év múlva” rész, ahol mondjuk Faythe már anya lenne, és az elsőszülöttje egy kislány lenne.
Szerintem tök jó lett volna, de sebaj. A könyv mindeképpen ment a kedvencek közé :)


"– Ez szerelem, és a szerelem néha nem logikus. – A tapasztalataim szerint sosem az."

Borító: Nagyon szuper *-*
Kedvenc szereplők: Marc, Marc, Marc és még ezerszer is Marc♥  ...+ a többiek, akik eddig is ;)
Mélypont: még egy haláleset, ami kitépte a szívemet, amin mindig sírok, akárhányszor is olvasom :'(
Fénypont: természetesen a vége, amikor Faythe végre választ *-*
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Shift ​– Változás (Vérmacskák 5.)

Könyvmolyképző 2014
416 oldal
Fordította: Miks-Rédia Viktória


Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…

Tele izgalommal, tele kalanddal... csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hisz mindig történt valami.
El sem hiszem, hogy négy év elteltével még mindig ennyire jó ez a sorozat. Hogy még mindig ennyire magával tud ragadni, bele a történet sűrű közepébe. Na jó, miket beszélek! Ez még ezer év múlva is ugyan olyan érdekes lesz számomra, mint első olvasáskor volt. :D

Úgy érzem, mint folyamatosan csak ezt a hajtogatnám, de ebben a részben tényleg minden egyre jobban bonyolódik. A Prey-ben történtek nem maradhatnak titokban, és habár Faythe igyekszik is elmondani az igazat, valahogy sosem sikerül, szóval ugye pont akkor robban a bomba, amikor a legkevésbé alkalmas. Nem mintha erre valaha is alkalmas lenne az idő. Marcért a szívem szakadt meg, viszont nagyonis örültem, hogy kész harcolni Faythe szerelméért.

"– Folyton olyan helyekre mászkálsz, ahol nem tudlak megvédeni.
Meglepetten pislogtam rá.
– Igaz. De folyton visszajövök."

Azzal, hogy az írónő behozott a történetbe egy teljesen új fajt, csak még inkább feldobta a könyvet. Elég barbár egy népség, de valami hihetetlen kalandokban részesülhettünk miattuk. Tetszett, hogy Kaci megint egy kicsit főszerepbe került, még ha ilyen áron is. Faythe anyáskodása felette pedig annyira imádnivaló. Ne tudjátok meg, hányszor kreáltam különböző történeteket a fejemben róluk, Marcról, az egész bandáról. Kb. mint az FTT-ről xPSzóval annyira jó volt az egész! Faythe és Marc párbeszédei, részei olyan romantikusak voltak. Rendesen érezni lehet, hogy kihez húz inkább Feythe szíve, sajnos ő még nem képes dönteni.

"– Jobbat érdemelsz nálam – suttogtam, és egy önző részem remélte, hogy nem hallja meg.
Meghallotta."

Emlékszem első olvasáskor hiányoltam Ethan barátnőjét, és hogy mi is lesz a babával. Most, mivel már tudom, el tudtam e felett tekinteni. De azért jó lett volna, ha ők is kicsit szerepelnek.

Ami még nagyon tetszik ebben a részben, az az Owen-Manx szál. Egyszerűen annyira édesek, ezért reménykedsz értük, hogy bárcsak...

Faythe-n itt már annyira látni, hogy milyen nagy mértékben megváltozott az első rész óta. Sokkal okosabb, érettebb, megfontoltabb. Nagyon tetszik, ahogy most áll a dolgokhoz.


"– Tökéletes vagy a számomra, Faythe, úgy ahogy vagy, éppen azért, mert nem vagy tökéletes. Makacs vagy, lobbanékony és szókimondó, én pedig birtokló és túlóvó, amellett nagyon könnyen megdühödök. Mindkettőnkben rengeteg hiba rejlik, de egymáshoz tökéletesen illünk. Érted?"

Borító: Egyre szebbek a borítók :)
Kedvenc szereplők: a szokásos - Marc, Faythe, Kaci, Greg, Owen-Manx
Mélypont: Marc fájdalma :(
Fénypont: a zuhanyzós jelenet <3
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Prey ​– Préda (Vérmacskák 4.)

Könyvmolyképző 2013
430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…

Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.

És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Ez a rész megint teljesen kicsinált. Nem is tudom, mi a rosszabb. Amikor először olvasva a könyvet még nem tudod, mi vár rád, vagy amikor újraolvasol és pontosan tudod, hogy közeledik az elkerülhetetlen. :(

"– Semmi sem könnyű, ami igazán értékes"

A Prey tényleg egy érzelmi hullámvasút, nemhiába hirdeti ezt a könyv hátulja. Az eleje keserédes Marc és Faythe miatt. Örülsz, hogy újra látják egymást, de szomorkodsz is, hogy csak kevés időre. Izgulhatunk Manx-ért, Kaciért. Később egy hatalmas csavarnak köszönhetően már valaki másért is.
Jace itt változik meg igazán, ami valahol tetszik is a szomorú körülményeket tekintve ,viszont egy részem utálja, mert számomra sosem volt kérdés kit szeretek jobban.
Faythe-re nagyon haragudtam, mert megértem, hogy vigasztalásra szorult..., de akkor sem így! Marc mindig annyira jó hozzá, szóval nem ezt érdemelte.

Hihetetlen, hogy mik történtek ebben a részben. Még mindig teljesen padlót fogok, ha belegondolok.
Ilyenkor a legjobb, ha mindjárt kéznél is van a folytatás, különben az ember verheti a fejét a falba egy darabig. :D


"Nélküle létezni szívás. De ha nem tudom, él-e még, vagy már halott, az kínzás."

Borító: Ezt a borítót nagyon imádom :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Kaci, Greg, Manx és Owen
Mélypont: az a bizonyos fordulópont a könyvben, amitől az ember csak még inkább gyűlöli Malonet... + a szerelmi háromszög elindítása sem tetszett :(
Fénypont: mindjárt a könyv eleje, ahol Faythe és Marc találkozik, a kicsi Des, Kaci-Faythe részek, a végén megint Marc és Faythe pillanatok <3
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Rogue ​– Latrok (Vérmacskák 2.)

Könyvmolyképző 2012
394 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…


Még mindig eszméletlen jó! Ennél a résznél már első olvasáskor is kicsit belezavarodtam a cselekménybe, mert tele van titkokkal és egy csomó névvel. És habár most már másodszor olvasom- így tudom, ki a tettes... - még így is sikerült engem újra megkeverni. :D

"Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet. Beleértve azokat az ellenfeleket is, akik nem küzdenek becsülettel."

Marc Ramos

Tetszik, hogy itt a történet úgy indul, Faythe és Marc együtt vannak. Újra dúl a romantika, Faythe tanulja, hogyan legyen jó végrehajtó, Jace háttérbe szorul, jönnek a bonyodalmak, egy kis titkolózás, még több bonyodalam... Szóval az ember biztos nem unatkozik.
Emlékszem Manx első olvasáskor nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont most már alig vártam, hogy felbukkanjon. Elég tökös egy nőci, azt meg kell hagyni. Később pedig csak még jobb lesz.

"– Mit ér az igazság, ha csak akkor használod, amikor kényelmes?"

Faythe Sanders

Andrew-t most is sajnáltam, de nem tudtam miatta Faythe-re haragudni. Elvégre tényleg nem direkt csinálta, amit, és lehetett érezni, tényleg mennyire bántja is a dolog. Így újraolvasva inkább Marca voltam kicsit kibukva. Őt is meg lehetett érteni addig, amíg nem tudta az egész történetet, de miután rájött, mi a fenéért nem volt képes megbocsátani? Értem, hogy neki kell a biztonság, a tudat, hogy Faythe nem fogja újra ott hagyni. Ebben 100%-ig vele értek egyet. De őszintén? Mégis mit várt? Hogy Faythe majd boldogan a nyakába ugrik? Ezt én már elsőre sem hittem el.
Faythe egy független, szabadlelkű, szabadszájú vadmacska, akinek kell a szabadság. Bizonyítani szeretne, hogy egy nő, nem csak egy dologra alkalmas.
Azért persze sajnáltam Marcot, mert így megint nem lehet teljes a boldogsá. Viszont e nélkül a történet sem lenne az igazi. :)

Greg - Faythe apja - nálam hatalmas kedvenc, főleg azok a részek a legjobbak, amikor a lányával végre egy nevezőre jutnak. Azért látni, kitől örökelte Faythe a temperamentumát.

"– Az első emlékem te vagy.
– Én? – néztem rá bután. Biztosan rosszul hallottam.
– Bizony. Felébredtem, és te ott álltál az ajtóban, ezekkel a hatalmas zöld szemeiddel lestél engem. A hónod alatt egy fejetlen babát szorongattál, és koszos volt a homlokod. Csak arra tudtam gondolni, milyen szép vagy."


Borító: Ezt a borítót kedvelem a legkevésbé, Faythe hülye nyaklánca miatt :D
Kedvenc szereplők: Faythe, Marc, Greg, Ethan
Mélypont: Marc és Faythe szakítása
Fénypont: sztiptízbáros jelenet, Karen és Greg jelenetek, Manx felbukkanása, Marc+Faythe jelenetek *-*
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Stray ​– Kóborok (Vérmacskák 1.)

Könyvmolyképző 2012
478 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Nálam ez a könyv, a sorozat, hatalmas kedvenc! Már háromszor olvastam és még mindig imádom!
Emlékszem elsőre is nagyon tetszett, de akkor még elég furána, idegennek találtam ezt az egész vérmacska dolgot. Most, hogy már egyszer végigolvastam a sorozatot, ez az egész alakváltás már nem újdonság, így nem is annyira zavaró.

"Egy okos nő elhallgatott volna. Én így tettem? Fenét, dehogy! Az intelligenciát különben is túlértékelik."

Faythe az egyik kedvenc női karakterem. Hiába makacs, hiába önfejű, vagy gyerekes itt-ott, egy igazi méregzsák... attól még nagyonis badass. Egy erős nő, aki ki mer állni a véleménye mellett. Plusz én mindig olyan jókat nevetek a beszólásain. :D Faythe folyton dumál, akkor is ha nem kéne. Egyszerűen szuper.
Ez az első rész azért nagy kedvencem, mert itt kezdődik újra minden. Faythe hazatér, Marc újra felbukkan az életében, és boldog befejezést kapunk. A folytatások már függővégesek, ami nem baj, csak akkor jobb, ha kéznél is van mindig a következő rész.

Nekem Faythe összes tesója nagyon szimpatikus, mindenkit könnyű megkedvelni - főleg Ethant. Tiszta Faythe, csak fiú kiadásban. :D Jace pedig... még mindig örülök, amikor felbukkan, de azért most már úgy vagyok vele, mivel tudom, mi lesz, hogy inkább maradjon csak a seggén, és ne más segge után tekingessen. Hiába no, Team Marc mindenek felett! <3


"– Szeretlek, Faythe – súgta, még mindig bennem; és aztán, olyan halkan, hogy alig értettem, hozzátette: – Ne hagyj el!"


A történetet imádom, annyira kalandos. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem pont az a kedvenc részem, amikor Faythe-t elrabolják. Olyan izgalmas. Szerintem egyáltalán nem Faythe hibája, mert habár a házból kiment, a telket nem hagyta el, így tényleg nem ő tehet arról, ami történt. Ennyi erővel a többiek ugyanennyire hibásak. Miért nem szereltettek be kamerákat, vagy miért nem állt mindig őrt valaki este?! Igen, másnak könnyű okskodni :D  Azt is nagyon szupernek tartom, hogy Faythe képes magát megmenteni. Persze imádtam, amikor Marc is befutott, de mégis csak ő végezte el a dolgok oroszlán részét. ;)

Ezt még huszadszorra sem fogom megunni, annyira jó.

"Annyira nincs irányérzéke, hogy azt is csodálom, hogy az anyja hasából kitalált."

Borító: Nagyon tetszik, tiszta Faythe :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Greg, Ethan, Jace, Abby
Mélypont: az, hogy Faythe folyton el akar menni xP
Fénypont: Marc+Faythe ágyjelenet, Faythe megmenekül, Abby segítsége, Faythe harca a dzsungelmacskákkal
Csillagozás: 5/5

Beth Ehemann: A ​Cranberry Inn Christmas (Cranberry Inn)

Magánkiadás 2016
136 oldal
Nyelv: angol

Christmas at the Murphy household has always been a big deal, but with her daughters getting older, Kacie Murphy is feeling a bit sentimental, so she decides to give her family the perfect Christmas.
Plans of cookie baking, sleigh ride taking, and snowman making are quickly put in jeopardy when Kacie receives devastating news—her mom has sold the beloved Cranberry Inn.
Not one to let his wife stay sad for long, hockey hunk and husband extraordinaire, Brody Murphy, hatches the ultimate surprise to save Kacie’s perfect Christmas.
When fate and the weather threaten his plans once again, Brody, Viper and Andy might just have to phone in a favor to Santa himself to save Christmas at the Cranberry Inn.


Nagyon aranyos volt ez a rövid kis rész, ami most pont jókor is jött, mert én már kezdek karácsonyi lázban égni. :D
Ezt a kis novellát tényleg úgy érdemes elolvasni, ha az ember előtte már olvasta mind a Cranberry Inn sorozatot, + Viper és Andy könyvét is. Bevallom jó volt újra Brody és Kacie szemszögéből olvasni, néha kaptunk rövid betekintést mások fejébe is, viszont jó lett volna, ha pl. Viper és Andy is több részt kap. Érdekelt volna, hogy vajon Adny mit adott Danickanak karácsonyra.
A gyerekek amúgy iszonyat cukik voltak, Viper is hozta a formáját… szóval jól szórakoztam.
Remélem Beth még ír pár jó könyvet. :)


Borító: hangulatos :)
Kedvenc szereplők: Viper, Brody és Andy... a feleségek és a gyerekek is, de ők hárman leginkább
Mélypont: kevés Andy+Danica rész volt :(
Fénypont: 3 pasi egy autóban - imádtam :D

Csillagozás: 5/4.5