Colleen Houck: A tigris átka (Tigris 1.)

Könyvmolyképző 2012
534 oldal
Fordította: Pásztor Judit

Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.

Ki gondolta volna, hogy ez a könyv ennyire érdekes. Emlékszem első látásra nem volt valami szimpatikus. Nemrég viszont megkaptam a 3. részt, úgyhogy gondoltam, ideje elkezdeni ezt a sorozatot. Hát nem bántam meg, az biztos! Olyan nagyon, de nagyon tetszett! Egy gyönyörű tigris, akin átok ül, egy lány, aki talán a megmentő, idegen ország, idegen kultúra, kaland a kaland hátán… Az nem kifejezés, hogy mennyire magába szippantott. Letenni is alig bírtam.

A történet azzal kezdődik, hogy Kelsey egy cirkuszban kezd el dolgozni. A cirkusz legérdekesebb állata egy fehér tigris, gyönyörű kék szemekkel, ezért nem is kérdés, hogy Kelsey érdeklődését mindjárt felkelti a szépséges állat.
A tigris szelíd, mindent megcsinál, Kelsey bátran viselkedik a közelében.

Igazából, nekem tetszettek ezek a rövid cirkuszban játszódó jelenetek is, mert habár a cirkusz nem valami érdekes, de Dhiren, a tigris, már annál inkább :)
Persze a történet ott kezd érdekessé válni, amikor megjelenik Mr. Kadam, megvásárolja Dhirent, Kelsey-nek meg felajánl egy munkát, hogy kísérje el a tigrist egy Indiai rezervátumba. A lány persze belemegy, és innentől kezdve csupa kaland az élet.

Dhiren / Ren

Amint az a könyv tartalmából kiderül, a tigris valójában egy herceg, akit elátkoztak. A herceg, Ren, nagyon sármos. Mindjárt belopja magát az ember szívébe ^^  Engem legalábbis megfogott.
Ren igazán okos és kedves, tényleg egy rendkívül romantikus tigris, de ahogy azt Kelsey is megállapította, tud ő veszedelmes is lenni. Ez csak még inkább érdekesebbé teszi a karakterét.

Szóval, a történet során a két főszereplő számtalan kalandon megy keresztül, hogy megtörjék az átkot, és Ren újra ember lehessen. Olvasás közben szépen megelevenedtek előttem a történtek, olyan volt, mintha egy filmet néznék. Tiszta Indiana Jones, csak több a fantasy.

Ami Kelsey-t illeti, hát ő volt az egyetlen negatívuma a könyvnek.

Kelsey Hayes

Az elején még nagyon tetszett, szimpi volt a csaj. Viszont amikor átment furába, na ott a legszívesebben már megcsapkodtam volna valamivel, de azt is jó erősen. Szegény lánynak egyszercsak átkattan, onnantól kezdve gonoszkodik Ren-nel, hogy a srác távolodjon el tőle, mert ha nem, akkor Kelsey menthetetlenül beleszeret, és Ren meg majd biztosan összetöri a szívét azzal, hogy elhagyja valami modellért. Pff...
Kelsey jó oldala viszont az, hogy igazán talpraesett és ügyes. Nagyon jól vette ezt az egész misztikus dolgot, kár hogy az írónő elrontotta ezzel a hangulatváltozással.

A történet még egy kiemelkedő szereplője Kishan Ren testvére.

Kishan 

Kishan nem szerepel olyan sokat, de érezni hogy a következő részekben még fontosabb lesz. Nem mondanám, hogy szerelmi háromszögről lenne szó ebben a könyvben, habár mind a két srác eléggé kimutatta, hogy szeretne valamit Kelsey-től. Ennek ellenére nem érezni, hogy nagy gyötrődések lennének az ügyben, hogy a lány kihez vonzódik jobban. Szerencsére. És remélem ez nem is fog változni a továbbiakban.

A fekete és a fehér tigris is nagyon meggyőző, mind a kettőben van valami sajátos, valami igazán csábító. Kíváncsi vagyok, mit hoz majd nekünk a folytatás.

Az indiai kultúrát is kicsit jobban megismerhetjük. Szép leírások vannak például a ruhákról, az ételekről, mitológiáról. Sőt, még egy-egy indiai szó is bekerült a könyvbe, ami csak színesíti a történetet. Talán tényleg egy kicsit sok leírás van arról, hogy hogyan esznek, isznak, alszanak a szereplők, de számomra ez nem volt zavaró. Inkább a tájleírásokra figyeltem, a kalandokra, rejtélyekre, a szerelem kibontakozására.
Alig várom, hogy nekikezdjek a következő résznek. Tényleg nagyszerű könyv.

Borító: Nem az eredeti, de nagyon tetszik. A tigris gyönyörű rajta, és a lány a háttérben is érdekes.
Kedvenc szereplő: Ren <3
Mélypont: Kelsey átkattanása...
Fénypont: A vízesés, első csók, vacsora randi, tánc...
Csillagozás: 4.5/5

Jay Crownover: Asa (Marked Men 6.)

HarperCollins 2015
416 oldal
Nyelv: angol

Starting over in Denver with a whole new circle of friends and family, Asa Cross struggles with being the man he knows everyone wants him to be and the man he knows he really is. A leopard doesn’t it change its spots and Asa has always been a predator. He doesn’t want to hurt those who love and rely on him, especially one luscious arresting cop who suddenly seems to be interested in him for far more than his penchant for breaking the law. But letting go of old habits is hard, and it’s easy to hit bottom when it’s the place you know best.

Royal Hastings is quickly learning what the bottom looks like after a tragic situation at work threatens not only her career but her partner’s life. As a woman who has only ever had a few real friends she’s trying to muddle through her confusion and devastation all alone. Except she can’t stop thinking about the sexy southern bartender she locked up. Crushing on Asa is the last thing she needs but his allure is too strong to resist. His long criminal record can only hurt her already shaky career and chasing after a guy who has no respect for the law or himself can only end in heartbreak.

A longtime criminal and a cop together just seems so wrong . . . but for Asa and Royal, being wrong together is the only right choice to make.

A várva várt és egyben rettegett befejezés. Rowdy könyve után kicsit félve indultam neki a folytatásnak, ezért sikerült pozitívan meglepődnöm, hogy mégis mennyire tetszett. 
Asa már az első felbukkanása óta nagyon érdekelt. A rosszfiú, aki megpróbál jó útra térni. Fejezetenként végigkövethettük, hogy hogyan változik apránként, hogy hogyan próbál meg jobb emberré válni, hogyan osztja a jobbnál jobb tanácsokat másoknak, ha problémák adódnak az életükben, stb. Itt viszont még annál is jobban beleláthatunk mint korábban. Végre megérthetjük, miért nem képes teljesen továbblépni, és maga mögött hagyni a múltat, hol ott teljesen világos, hogy már nem az a bűnöző, aki előtte volt.

Royal Hastings

Royal-t egyszerűen imádtam. Nagyon belevaló egy csaj, nem nyafog, megy azután, amit akar, és meg is szerzi azt, egy igazán erős személyiség. Az már csak hab a tortán, hogy még rendőr is :D A változatosság kedvéért jó volt nézni, hogy ebben a részben a lány az, aki elcsábítja a srácot.Igazán tetszett a közte és Asa közt kialakult kapcsolat, nagyon édesek voltak együtt. Eltartott egy ideig, de végül csak becserkészték egymást.

Asa Cross

“You and me alone is the dumbest idea I ever had, Red. Don’t say I didn’t warn you.”

Asa szintén nagyon megszerettette magát velem. Azok a whisky szemek, az a haj, a mosoly, a szép szavak... no végem volt *-*
Royal-lal együtt tényleg annyira harmonizáltak. Asa-nak egy kicsit tovább tartott elfogadni a dolgokat, de végül megtette, úgyhogy kaphattunk egy boldog befejezést.

Már megszokhattuk, hogy Jay Crownover mindig valami mélyebb dolgokat is belecsempész a könyveibe, valami tanulnivalót, ha úgy tetszik.
Asa könyvében egyfajta továbblépésről olvashatunk. Arról, hogy hogyan tanuljuk meg végre elfogadni a múltat, továbblépni és megbocsájtani. Főleg önmagunknak. Nem kell egy életen át vezekelni, ha már bizonyítottad, hogy igenis meg tudsz változni, és becsületesebb ember lenni. 
Tetszett, hogy Asa mindíg milyen okos tanácsokat osztogatott mindenkinek, viszont maga már nem igazán fogadta meg azokat. Ez elég reálisan hangzik. Persze végül ő is belátott dolgokat, ami a boldogsághoz vezetett. 

Igazából nagyon tetszett a történet, örülök, hogy olvashattam. Nehéz elbúcsúzni ezektől a nagyszerű srácoktól, viszont szerencsére nem végleges ez a búcsúzás. Jay ugyanis írt még egy sorozatot Saints of Denver címmel, ami az itt megismert főszereplőkről fog szólni. Alig várom, hogy nekikezdjek, mivel Dom nagyon megfogott ebben a részben, valamint Zeb történetére is fenem már a fogam :3

Örülök, hogy én is részese lehettem ennek a csapatnak, mindegyikőjük más-más élményt adott. Legnagyobb kedvenc továbbra is maradnak az Archer tesók, valamint Nash. Imádtam ezt a szép befejezést♥

"We all had marks, some physical, some emotional, some that would never 

leave us, and many of those marks were of our own making as we all tried to get 

to the place we were supposed to be."

Borító: Nem az igazi :/ a férfi szereplők szerintem nagyon nem lettek eltalálva, a lányok már sokkal inkább.
Kedvenc szereplő: Royal, Rome, Rule, Asa, Remy (a kislány)
Mélypont: A fölösleges konfliktus a végére. Megértem, hogy kellett valami, de szerintem ez tényleg hülyeség volt.
Fénypont: Rome és Cora esküvője, Rome a kislányával meglátogatja Rule-t...
Csillagozás: 4.5/5

Tammara Webber: Between The Lines – A sorok között (A sorok között 1.)

Könyvmolyképző 2014
372 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. 
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: 
egyszerűen normális lány szeretne lenni.


Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz Tammara Webber következő könyve, mivel az Easy-vel engem teljesen megfogott. Mivel olvastam már más könyvkritikákat is erről a műről, ezért nem vártam tőle sokat, így csalódás sem érhetett. Viszont kellemesen meglepődtem.
Igen, lehetett volna jobb is, mert tudjuk, hogy Tammara ennél sokkal többre is képes, de nekem ez is tetszett.

A történetet Emma és Reid váltott szemszögén át ismerhetjük meg, ami az elején még tetszett, később már kevésbé. Ugye megtudjuk, hogy Reid egy híres színész, aki szerepelni fog egy új filmben (A Büszkeség és balítélet modernizált változatában), amihez még keresik a megfelelő női főszereplőt. Ez a szereplő persze Emma lesz, a kevésbé híres, inkább kisebb reklámokból ismert színésznő. Jó volt végigkövetni a meghallgatásokat, majd később a próbákat is. Az érdekesebb jelenetekre viszont csak akkor kerül sor, amikor Graham Douglas felbukkan.
Már az az első találkozása Emmával... szinte érezni lehetett, hogy itt még lesz valami.

Graham és Emma

Olyan jól összeszokott a két szereplő. Ez egy kicsit meglepő volt, mivel többnyire azoknak a szereplőknek látunk a fejébe, akik összejönnek, itt viszont nem így volt. Inkább Reiden volt a hangsúly, az ő gondolatait ismerhettük meg annak ellenére, hogy Graham sokkal közelebb áll az olvasókhoz. Ő a kedves srác. Az a fajta, aki szívesen leül veled beszélgetni, áthív tortát enni, figyelmes és vicces.

Szóval nem csoda, hogy Emmát is vonzotta ez az imádnivaló pali. Kedvenc részek, amikor futni jártak. :))

Talán úgy a könyv feléig tarthatott a boldogságom, mivel később sajna Emma nagyon elcseszte a kedvem. Ha szabad így fogalmazni.  Most akkor jöjjön egy kis Spoiler! Annál a résznél, amikor Graham végre megcsókolta Emmát, még minden okés. Erre utána mi történik? Graham-nak haza kell utaznia a forgatásról családi zűrök miatt, ezt meg is írja Emmának, nehogy azt higgye, csak őt kerüli. Erre Emma még aznap megcsókolja Reid-et is egy klubban. Oké, Reid csókolta meg a lányt, de ő meg nem ellenkezett. Egyszerűen hagyta magát Reid által manipulálni, hogy azt csináljon, amit csak akar. Mikor Graham visszajön, az egészről nem beszélnek. Komolyan, semmit. Emma magában azt taglalja, hogy ő nem akarja, hogy Reid, vagy valaki más, azt higgye van köztük valami, de ezt a sráccal nem osztja meg. Nonszensz.

Reid meg egyszercsak lekapja Emmát Graham előtt egy csókra, a csaj meg persze nem ellenkezik. Nálam itt telt be a pohár. Spoiler vége! 
Szóval ez is egy olyan szerelmi háromszög, amit egyáltalán nem csípek. Persze vannak kivételek.

Forgatás közben megismerjük a többi szereplőt is. Maradandó kedvencek nincsenek, egyedül Brooke az, aki emlékezetes maradt a számomra.

A Reid és közte levő feszültség érdekes, valamint sok érdekes dolog derült ki kettejük múltjáról, amik még a továbbiakban nagyon érdekel.

Sajnos ahogy Emma, úgy Reid se lopta be magát a szívembe. Lehetett érezni egy hangyányit,  hogy próbálkozik, hogy Emma talán kicsit többet jelent neki, mint az eddigi futókalandjai. A későbbiekben persze ez is megváltozott. Reid nagyon bunkóként viselkedett, mint egy igazi elkényeztetett kis sztárfiúcska. Aki lényegében is. Még úgy is, hogy Emmára hajt, nem bírja megállni, hogy más csajokat fektessen meg sorra. Szánalmas.

Dráma az volt dögivel, csakúgy mint egy csomó smárolás a nagy Reid Alexanderrel. A történet folyamán az is kiderül, hogy a főszereplők családja nem épp a legjobb. Reid szülei csapnivalók, Emma apukája is aztán hihetetlen, a mostohaanyjáról meg inkább ne is beszéljünk... A végén Graham szekrényéből is előbújik pár csontváz. Meg kell mondjam, erre egyáltalán nem számítottam. De kíváncsi vagyok, hogy a következőkben, mit fog kihozni belőle az írónő. Remélem csak jobb lesz, mivel a második részben már Graham fejébe is beleláthatunk.

Borító: Eredeti, tetszik.
Kedvenc szereplő: Graham
Mélypont: Amikor Emma behódol Reid-nek
Fénypont: A vége
Csillagozás: 5/4     

Jasinda Wilder: Falling Into You – Zuhanok beléd (Beléd zuhantam 1.)

Könyvmolyképző 2015
336 oldal
Fordította: Kovács Anna

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el.
Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás.

Már nagyon vártam, hogy végre elolvashassam ezt a könyvet, főleg azért, mert a fülszövege kicsit eszembe juttatta a Rule-t, amit imádok. 
Az elejével nem vagyok igazán kibékülve. Nem gondoltam, hogy Kyle is ilyen sokat fog szerepelni. Azt hittem, lesz majd pár ilyen visszaemlékezésféle Nell részéről, úgyhogy ez meglepett. Igazából ez nem is volt rossz, így legalább az ő kapcsolatukba is jobban belemerülhettünk.
Viszont, jaaj… Kyle és Nell szerelme annyira rózsaszín (még nekem is túl sok volt). Itt-ott már kicsit nyálas. :/

Mivel tudtam, mi lesz majd Kyle sorsa, ezért „szerencsére” érzelmileg távolt tudtam maradni tőle. A halála ennek ellenére szörnyű volt és megrázó. :( 
Nellt is sajnáltam, hogy ezen kell keresztülmennie, de a fiú szüleit nála is jobban. Mégiscsak a fiukról volt szó, viszont Nell és Kyle, az csak egy cukormázas tiniszerelem volt és gyerekkori barátság. Ennek ellenére Nellt is meg tudom érteni. Szörnyű trauma lehetett látni, ahogy a legjobb barátja meghal.

 

A történet onnantól lett a legjobb, amikor Colton is felbukkant. 
Jesszusúristen Colton Calloway! ♥♥♥

Ez a srác minden pénzt megér, egyszerűen tökéletes. Ő volt az egész sztori megmentője a csodás kék szemeivel, a gyönyörű hangjával és dalaival. Annyira tetszett, hogy mennyire megbabonázta őt Nell. Tudta, hogy mennyire nincs jól még 2 év elteltével sem, segíteni akart neki, pedig tudta, hogy ő is sérülhet közben. Ó, hát nem csoda, hogy én is fülig beleszerettem :) 
A zenék a könyvben tényleg csodásak voltak, a legjobban mégis Colton saját költeményei tetszettek.

"Védelmezni foglak. Másoktól és magadtól is. Mindig."

 
Nellt sajnos nem tudtam annyira megszeretni, túl sokat nyafogott, saját magát kínozta azzal, hogy nem volt hajlandó engedni az érzéseinek, és ezt ő is tudta. Elég gyenge egy személyiség, könnyen szétesik. Szerencséjére ott volt neki Colton, aki mindig a felszínre húzta.

 Már csak Colton miatt járna az 5 csillag, meg persze a történet is szuper, csak hát Nell… De nembaj.

"Neked arra van szükséged, hogy megengedd magadnak, hogy érezz! 

Érezd, éld át, aztán lépj tovább! 

Csak magunkat gyógyíthatjuk meg. Hagyhatjuk gyógyulni magunkat."

Amit még muszáj megemlítenem, azok Colton szülei. Egyszerűen szörnyű, ahogy vele bántak kiskorában. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szívtelenül elbánnak az egyik gyerekükkel, magára hagyják, nem törődnek vele, belesulykolják, hogy ostoba, nem ér semmit. A másik fiukkal pedig annyival jobban bánnak, ő a kis kedvencük. Ezt tényleg nem hittem volna, mivel Kyle körül tényleg olyan másképp viselkedtek, mint amit Colton leírt.

A történet igazából nagyon szép és romantikus. Tele van jobbnál jobb jelenetekkel, érzelemkimutatással, és nemsemmi ágytornával. Hmm...

SPOILER!

Tetszett a végén az a nem várt fejlemény a babával, viszont Jasinda Wilder még itt is belerúgott a szereplőkbe. Az írónő még a végén is jól meggyötri szegényeket egy halálesettel. SPOILER VÉGE!
 
Nekem nem volt olyan, mintha túl gyorsan történt volna minden. Szerintem minden nagyon jól alakult ki a maga idejében. A vége viszont olyan, mintha nem lenne befejezve. Úgy örültem volna még valami epilógusnak, vagy valami.


Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplő: Colton
Mélypont: Halálesetek
Fénypont: Colton felbukkanásai, éneklése, a sok szép dal...
Csillagozás: 4.5/5

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve (Silber-trilógia 1.)

Könyvmolyképző 2015
326 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd

Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Kerstin Gier megint megcsinálta, megint nagyot alkotott. Az Időtlen szerelem trilógia után kicsit izgultam, hogy képes lesz-e hozni azt a szintet, amit ott is. Hát, képes volt, sőt! A történet nagyszerű, humoros és aranyos, kicsit hátborzongató és misztikus, érdekfeszítő, az utolsó oldalig leköt, egyszer sem unatkozol, és a szerelmi szál is szépen ki van dolgozva.

Az egész egy költözéssel kezdődik Londonba. Liv szülei elváltak, az anyja új állást kapott, ezért most Liv, a testvére Mia, és a német dadusuk Lottie kénytelenek elhagyni Amerikát. A két gyerek nem nagyon repes az örömtől, azután meg végképp, miután kiderül, hogy az anyjuk, Ann, új szerelme, Spencer, is bekerül a képbe. Spencernek is van két gyereke, Grayson és Florence, akik ikertestvérek. Itt inkább csak Florence az, aki nem szeretné elfogadni az új fejleményeket.

Már itt jól kezdődik a sztori, viszont ez még messze nem minden. Akkor kezdenek igazán érdekessé válni a dolgok, amikor Liv Silber álmodik.

Liv

Egyik este Liv Graysonnal álmodik. Álmában követi a fiút egy temetőbe, ahol még három másik srác is felbukkan(Henry, Jasper, Arthur). Furcsa dolgok történnek, de elvégre ez csak egy álom, gondolja Liv. Viszont, amikor másnap mindenre részletesen emlékszik, és úgy tűnik, hogy a fiúk is emlékeznek őrá, na ott kezdődnek igazán a rejtélyek és bonyodalmak.

Liv szerintem egy igazán talpraesett lány, akit nehéz nem kedvelni. Tetszett, hogy mennyire bohókás, milyen életvidám, szereti a rejtélyeket, ahogy a húga Mia is, és mindig racionális. Logikusan gondolkodik, nem hisz mindenféle szörnyekben, ez nagyon sok humoros helyzethez vezet. :D 

 "Vonakodva néztem körül. Egy folyosón találtam magam, egy végtelennek tűnő folyosón, ahonnan számtalan ajtó nyílt jobbra és balra. Az ajtó, amelyen át beléptem, fűzöldre volt festve. Megsötétedett, régimódi fémveretek díszítették, és egy levélnyílás is volt rajta ugyanabból az anyagból. A csinos kis sárgaréz ajtógomb összegömbölyödött gyíkot formázott."

Számtalan vicces pillanat ólálkodott a sorok között. A Hamletes álmon például nagy jól szórakoztam. 
Az is tetszett, hogy mindenkinek megvan a saját különleges ajtaja az álmaihoz, ami a személyiségéhez igazodik. És hogy le lehet védeni, nehogy akárki hívatlanul bekukkantson.

"- Tehát én is biztosíthatom az ajtómat hívatlan látogatók ellen?

- Igen, sőt, célszerű lenne. - (...) - Könnyen előfordulhat, hogy másik is érdeklődnek az álmaid iránt. Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban."

A négy srác közül Henry az, aki teljesen leveszi a lábáról az olvasót. Nagyon titokzatos, épp ezért olyan érdekes is, imád álmodni, csak úgy, mint Liv. Elég hamar meg is találják a közös hangot. Szépen, aranyosan alakul ki a kapcsolatuk, semmi kapkodás, semmi dráma. És Henry ajándéka a végén... jaj, már vártam, mikor teszi meg ^-^

A történetben van egy kis Hollófiúk, egy csipetnyi Gossip Girl, és egy nagy adag Kerstien Gier fantázia, ami igazán egyedivé teszi a könyvet.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a következő rész, mivel titkokból aztán van bőven. Tényleg csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az Időtlen szerelem trilógia (vagy ha még nem is olvasta), az ne habozzon, gyorsan szerezze meg, mert megéri.

Borító: Eredeti, imádom! Nagyon kifejező, minden rajta van, ami kell.
Kedvenc szereplő: Liv, Henry, Mia, Grayson
Mélypont: Nem volt.
Fénypont: Amikor Henry megmenti a 13 éves Livyt + a végén Henry ajándéka.
Csillagozás: 5/5
KEDVENC!

C. J. Roberts: Epilogue – Epilógus (A sötét páros 3.)

Könyvmolyképző 2015
232 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.

És megérkezett a várva várt befejezés is. Csak úgy, mint az első két részt, ezt is imádom. Végre eljött Caleb szemszöge is, és még az előző résznél is többet tudunk meg róla. Pontosabban arról, hogy mi is történt az epilógus után. 
Ugye Livvie azzal zárta a könyvet, hogy találkoznak, csókolóznak, és jön a boldogan éltek, amíg...
Ez mind szép, és jó, de Caleb megadja nekünk a betekintést az ezután történtekbe is. Kiderül, hogy azért nem is volt olyan egyszerű az az egymásra találás. Caleb tényleg megküzdött Livviért, megmutatja, hogy igenis képes a változásra.
Livvie se már az a kis naiv kislány, jól megizzasztja a pasit. Itt is látni, hogy Livvie mennyire talpraesett. Új életet kezd egy új országban, új barátokat szerez, továbbtanul... Viszont valamiért ő sem képes még túltennie magát a dolgokon.
Caleb próbált távol maradni, de folyton érzett egyfajta tátongó űrt a lelkében, és rá kellett jönnie, hogy szereti Livviet. Szereti az ő Cicáját, és vissza szeretné szerezni. 

Livvie (Sophia)

Itt a lényeg inkább a megbocsájtáson, az újrakezdésen van, ezért több benne a párbeszéd, mint az ágytorna. 
Ez a történet maga a romantika, de ez nem is baj. Szerintem ez a kis lágyság kellett Livvie-nek, kellett Caleb-nek, és kellett az olvasónak is. Végre tisztázódnak a dolgok, és eljön a megbocsájtás is.
Szintén kapunk új szereplőket is, akikben Livvie új barátait tisztelhetjük meg.
Rubio és Claudia nagyon mulatságos páros, színt visznek a történetbe.
Nagyon tetszettek Caleb megjegyzései a párosra, jókat mosolyogtam rajtuk.
Jó volt végigkövetni egy hétköznapi életet, nem egészen, de azért valamennyire mégis, hétköznapi párként a két főszereplővel. Igazán cukik voltak együtt ^-^ 
Nekem mindenesetre kedvenc lett a sorozat. Le a kalappal C. J. Roberts előtt.

Caleb (James)

Borító: Imádom, nagyon gyönyörű.
Kedvenc szereplő: Caleb, Livvie
Mélypont: Nem volt.
Fénypont: Karácsonyi séta, bolondozás...
Csillagozás: 5/5

C. J. Roberts: Seduced in the Dark – Megigézve a sötétben (A sötét páros 2.)

Könyvmolyképző 2015
480 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mi a bosszú ára? 
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni. 
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér. 
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?

Már alig vártam, hogy kiderüljön, mit is hoz nekünk a folytatás. Viszont ez... Hát, úristen! Nem találok szavakat. Az első rész is jó volt, viszont ez messze felülmúlta önmagát. Egyfolytában a körmöm rágtam, annyira izgultam a szereplőkért.
A történet még mindig brutális, még mindig „beteg”, de annyira jól van megírva, hogy nehéz lenne hibát találni benne, ha nem lehetetlen.
A cselekmény ott folytatódik, ahol abbamaradt. Livvie egy kórházban van, viszont már nem Mexikóban. Kiderül, hogy átlépett a határon, hogy végre megmenekült. De hogyan? Mi történt? És hová lett Caleb?
Livvie körül Reed ügynök, és Dr. Sloan tevékenykedik, akik szeretnének rajta segíteni, és az igazat is megtudni.
Reed nagyon szimpatikus karakter, igazi felüdülés. Tetszett a komolysága és elhivatottsága a munkája iránt. Róla is kiderül pár mocskos részlet ;)
Livvie neki meséli el, hogy hogy jutott el idáig, mi minden történt vele. Sloan, a pszichomókus, is egy érdekes új karakter. Az elején nem igazán jött be az a sok hülyeség, ami a száján kijött, de később már megszoktam, úgyhogy kedvelhetőbb volt.
Szóval, Livvie mesél, mi meg visszacsöppenünk a félbehagyott történetbe.

Caleb

Livvie, hát basszus, ez a lány mindig képes lenyűgözni.  Ennyi szörnyűségen keresztülmenni, mégis túlélni. Tényleg egy erős személyiség, aki a túlélésre törekszik. Látni, hogy mennyire meggyötrik az események, a rabság, de érezni a szerelmet is a felszín alatt. 

Livvie (Olivia)

Valahol tényleg érthetőek az érzései és a tettei. Elvégre Caleb volt ott vele mindig, ő "vigyázott rá", törődött vele, és másoktól is védi. Szerintem érthető a rajongása, szerelme a férfi iránt.
Igaz, néhol tényleg elgondolkodik az ember, hogy nem csak egy Stockholm-szindróma az egész.
A kórházban már Livvie is kételkedik, nem mindig tudja, hogy mit is érez a nagy fájdalom mellett.

A Felipe házában történtek igazán megrázóak, ugyanakkor annyira szexuális töltetűek, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettük. Megismerkedhetünk Celiaval és Kölyökkel, akik szintén rabszolgaként tartózkodnak ott.  Ez a két szereplő is aztán kicsapja a biztosítékot. Csakis jó értelemben. 
Lehet velem van a baj, vagy csak simán engem is megrontott a könyv, de nekem nagyon tetszettek a szexjelenetek is. Alapjáraton nem olvasok ilyesmiket, ezért is csodálkozom, de az biztos, hogy nagyon jók voltak. Komolyan, érezni lehetett azt a feszültséget, a tehetetlenséget, mintha én is ott lettem volna Livvievel, vagy én magam lettem volna ő.

"Akármit is tett, nagyon nagy dolog lehetett. Mindent megváltoztathatott kettőnk között. De azt kérte, hogy menjek vele, s amikor a szeretett férfi arra kér, hogy menj vele, akkor egyszerűen mész."

Ami Caleb-öt illeti, az előző részben még nem igazán tudtam hova tenni, de itt egyszerűen imádom. Végre róla is sikerült sokkal többet megtudnunk, a múltjáról, hogy miért lett olyan, amilyen...
Ő is megszenvedte a magáét, érthető mi sarkallta arra, hogy ilyen emberré váljon. Tényleg csak sajnálni tudom őt is, hogy mit tett vele az élet, és a benne szereplő szörnyetegek.
Jó volt látni, hogy mindezek ellenére képes a gyengédebb érzelmekre, hogy képes valamennyire megváltozni.

A Livvivel közös jelenetei nagyon tetszettek, látni lehetett, hogy valami mélyebb bontakozik ki közöttük.
A befejezést nagyon nem így képzeltem. Teljesen meglepett, és ledöbbentett, de imádtam. Szép lett, kerek lett, minden a helyére került és megoldódott.

"Valaha Caleb fogva tartott a sötétben, most pedig arra használta, hogy elcsábítson benne. Ujjbegyeivel mintákat rajzolt a bőrömre, miközben ajkai megtalálták az utat lefelé a gerincemen…"

"A szeretet és a szerelem a mozgatórugója mindennek."

Ajánlás: Azoknak, akiket nem riaszt vissza az ilyen brutális téma.
Borító: Nagyon gyönyörű, tetszik, hogy megmaradt az eredeti.
Kedvenc karakter: Livvie, Caleb
Mélypont: Az igazság Caleb-ről
Fénypont: Első együttlét, a vége.
Csillagozás: 5/5
KEDVENC!

Rólam és a blogról

                                  Magamról

Már nagyon rég szeretettem volna létrehozni ezt a blogot, de valahogy valami mindig gátolt benne. Leginkább az, hogy nem vagyok egy nagy számítógép zseni, de ez már nem is nagyon zavar. Végre eldöntöttem, hogy belevágok. Az új év is adott egy kis kezdőlökést, úgyhogy most itt vagyok.

Rólam elég csak annyit tudni, hogy kigyógyíthatatlan könyvmoly vagyok. Olvasok a buszon, a suliba, az ágyamba, egy jó karosszékben, vagy akár az utcán. Simán ki tudok kapcsolni, ha egy jó könyvet tartok a kezemben. Ezzel, tudom, nem vagyok egyedül.
A következő dolog, aminek hódolok, az az írás. Leginkább rövid versikéket szoktam papírra vetni, de egy ideje már egy saját könyv megírásán is gondolkodom. Tudom, tudom, írni bárki tud, de igazán maradandót alkotni csak kevesen. Remélem én majd az utóbbiak táborát erősíthetem.

Az első könyvemet biztos nagyon fiatalon kezdhettem, mivel már nem is emlékszem, hogy mi volt az. Azt viszont tudom, hogy Thomas Brezina: Fiúk kizárva! könyvsorozata volt az ugródeszkám a mély, történetekkel teli tengerbe. Magába szippantott az olvasás világa. A világ, ahol bármi lehetsz, ahol megküzdhetsz pár szörnyeteggel, beutazhatod a távoli világot, szerelembe eshetsz... Az egyedüli határt a fantázia szabja. Nem csoda, hogy engem is elragadott ez a varázslat.

Szóval ez lennék én. Remélem a lényeg kiszűrhető belőle. :)
A blogról még annyit, hogy remélem tetszeni fog, és másokat is több olvasásra sarkall majd.



Márti