Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."

Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."

A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.

"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

Mia Sheridan: Becoming ​Calder – Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.

Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Annyit gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mit írjak, mert egyik feléről imádtam, viszont a másik feléről itt-ott nagyon kihozott a sordromból a történet.

A szereplők életstílusa, helyzete, vallása, akármi is ez, nagyon eltér az eddigi Sheridan könyvektől. Az elején csak néztem, hogy hova csöppentem, mi is ez az egész, aztán mondom, oké, olyan ez, mint az amisok vagy a hare krisnások. Végre rájöttem mi is folyik a történetben, haladás. Tetszett? Nem. Utáltam? Teljesen! Az, hogy olvasás közben rájöttem, a való életben is vannak ilyen emberek, csoportok, csak még jobban felmérgesített. Egy csapat hülye, agymosott ember, aki egy álszent, hazug prédikátort istenít azt várja, hogy mikor jutnak el Elysiumba, ahol az élet majd csudi jó lesz, mert ők az Istenek akarata szerint jártak el mindenben.

"…amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja. Még a különösen zajos hibákkal együtt is."

Edenről már kislánykora óta mindenki úgy hiszi, hogy majd Hector felesége lesz. Senkit nem akasztott meg a tény, hogy egy felnőtt ember egy kislány hoz haza, hogy majd a többiek „Anyja” legyen. Miért is lenne ez furcsa, gusztustalan, vagy teljesen rossz, ha az Istenek egyszer így rendelkeztek?!

Két értelmes ember volt ebben a könyvben Edenen kívül, Calder és Xander. Imádtam a két srácot, főleg, hogy milyen jó barátok. Ők mertek gondolkodni és többet akarni. Meg merték kérdőlyelezni Hector szavait, és tessék! Nagyon izgultam mindhármójukért, hogy sikerüljön nekik minden, amit elterveztek. Tényleg csak ezek a részek, valamint a romantikus szál tartotta még életben az érdeklődésemet a könyv iránt.

"– Ha én csak egy fiú lennék, te meg csak egy lány, akkor nem csókolnálak meg egyszer, ahogy kérted.
Itt szünetet tartott, nekem pedig összeszorult a szívem. Ó!
– Akkor hosszan és gyakran csókolnálak, Eden."

Eden és Calder kapcsolata nagyon szép volt, Miához megszokottan. *-* Imádtam minden egyes lopott percüket, meg az izgalmat, amit az afférjaik okoztak. Olyan jó volt, hogy barátságból alakult ki a szerelem, majd még annál is többé növekedett. Xandert legszívesebben én vittem volna haza, annyira édes volt ő is. :)

Sajnos az utolsó pár oldalt alig voltam képes elolvasni, mert megint elöntött a pulykaméreg. Senki nem csinált semmit, és Calder apja képes lett volna…, és végül mindenki…, mert egyszerűen idióták voltak, azért!
Jézus Krisztus, hogy lehet így vége?! Teljes érzemi hullámvasút. Kérem gyorsan a folytatást!

"– Szeretlek, Hajnalka.
– Én is szeretlek, Tejkaramella."

Borító: Ez a borító sosem volt épp a kedvencem, viszont passzol a történethez, ezért egész jó. Jár a plusz pont :D
Kedvenc szereplők: Calder, Eden és Xander
Mélypont: az egész közösség és a hülye agymosottságuk, de legfőképpen Hector!!!
Fénypont: Calder és Eden titkos paradicsoma, találkái, amikor végre új életet kezdtek, Xander bátorsága
Csillagozás: 5/4

Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Könyvmolyképző 2018
224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.


Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.

Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!

Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)

Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."

A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."

Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Athéné ​jele (Az Olimposz hősei 3.)

Könyvmolyképző 2016
524 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Ó, Istenek! Ez meg hogy? És miért? És most mi lesz? :O Hogy lehet így vége, hogy a fene essen belé?!

Kezdjük ott, hogy a borító becsapott. Mondom, itt aztán lesznek harcok, nézeteltérések Percy és Jászon között, elvégre mint a kettő vezéralkat, a nagy triász gyereke… Erre mi történik? Mindjárt az első perctől kezdve lebratyiznak. Igaz, volt pár féltékeny oldalpillantás, beszólás, egyetlen egy összecsapás, az is csak azért, mert a fiúkat megszállták a gonosz szellemek de ezen kívül semmi. Ne értsetek félre, nem hiányoltam a viszálykodást. Örülök, hogy mindenki együtt tudott dolgozni, még Frank és Leo is :D, csak a borítót elnézve teljesen mást vártam.

"– Én vagyok a legforróbb forrócsoki, Leo Valdez a rosszfiúk királya! A hölgyek imádják a rosszfiúkat."

Annabeth és Percy♥
Itt aztán annyi romantikus jelenetet kaptunk, hogy alig bírtam olvadozni. Annyira édesek ezek ketten, már ideje volt, hogy újra találkozzanak. Olyan jó volt, mind a viszontlátás, az azután lopott közös percek, kézfogások, csókok, és jaj, a vége! Most mi lesz?
Úgy örültem, amikor Annabeth végre kimondta, hogy szereti Percyt. *-* Az az egész jelenet annyira tökéletes volt.

"Percynél nincs drágább az életemben."

Szuper, hogy a hetek végre együtt vannak, jó sok vicces szituáció adódik, de így sokkal erősebbek is. Leo annyira kedvec és szerethető, mindjárt vinném, ha lehetne, csak ne legyen szomorú. És Nico, atyagatya! Szegény babám. :( De most már legalább ő is csatlakozott a csapathoz.

Alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, úgyhogy inkább nem is próbálkozom tovább. Hádész Háza jövök!

Borító: Tetszik, de félrevezető
Kedvenc szereplők: Percabeth, Leo, Frank, Hazel, Nico
Mélypont: a vége!
Fénypont: Annabeth és Percy éjszakai randija a hajón, a viszontlátás öröme, Percy segít Annabethéknek a mólón, az hogy együtt maradtak a végén
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Neptunus ​fia (Az Olimposz hősei 2.)

Könyvmolyképző 2015
484 oldal
Fordította: Acsai Roland

Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Szerettem volna ez után már végre Colleen-tól a Confesst olvasni, de ilyen befejezés után képtelenség nem a következő rész után nyúlni. *-*

Ezt a részt sokkal jobban szerettem, már csak Percy miatt is. Annyira hiányzott az az igazi Percy stílus :D Imádtam, hogy habár ő is emlékezetkiesésben szenved, legalább egy valakire biztosan emlékszik, és így hamarabb jut eszébe a többi részlet is.♡

"Ez volt a hátulütője annak, ha valaki a tábor legokosabb lányával randizott: tudniillik ráragadt néhány dolog."

A Jupiter tábor nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, tisztára, mint egy katonia tábor. Viszont Hazel és Frank nagyon édik voltak. Őket könnyű volt megszeretni. Mind a kettejükről egész érdekes dolgok derültek ki, és pár humoros részt is vettek a lapok közé, főleg Hazel lova és Frank :D
A küldetés is tetszett, habár bevallom, nekem az első részben jobban átjött a csapatszellem. Itt Percy kicsit kívülállónak hatott Hazel és Frank mellett. :/ De attól még ők is jó kis csapatot alkottak.
Megint sikerült jókat nevetnem, izgulnom a srácokért, és ujjonganom, akárhányszor Percy bevetette a szupererejét. ^-^
Nagyon remélem, hogy Niconak nem esett baja, valamint ez a Sammy dolog… :O Erre kíváncsi vagyok.
Tysont nem lehet nem imádni, és most már van egy Ellánk is. Hát nekem tényleg végem volt :D

Megyek, gyorsan folytatom is a sorozatot, kíváncsi vagyok a nagy találkára. Juhú! :))

"– Ha nagy leszek, Percy Jackson leszek – közölte a kislány komoly szemmel Hazelnek."

Borító: Legjobb♡
Kedvenc szereplők: Percy, Hazel, Frank, Nico
Mélypont: a sok római név és kifejezés xP a görögök sokkal jobbak
Fénypont: Percy!!! *-* Nico felbukkan, Hazel és Frank cuki kapcsolata
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Könyvmolyképző 2015
538 oldal
Fordította: Acsai Roland

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!


Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy Afrodité gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!

"– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."

Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

"A fiúk is szeretnek vásárolgatni? Ennél határozottabb jele nem is lehetett annak, hogy a leggonoszabb varázslat alatt állnak."



Borító: Bejön, mert Festus :D
Kedvenc szereplők: Leo, Annabeth, Gleeson
Mélypont: az, hogy nem volt Percy :(
Fénypont: Leo pillanatok, mert annyira szuper a srác *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"

Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.

Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Csata ​a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)

Könyvmolyképző 2011
344 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Annyira jó! *-* Már én is értem, miért ez a nagy rajongás a sorozat iránt.
A történet egyre érdekesebb, egyre kalandosabb, ahogy a sorozat a végéhez közeledik. Elég sok minden meglepett most engem is, aminek örültem, mert így nem volt kiszámítható a sztori.
Grover és Boróka – ezt csak így? Egyik percről a másikra? :D De milyen jó már. Nagyon tetszett ez a kis meglepi, olyan édik együtt. ^-^

Örülök, hogy Nico még mindig képven van, imádom a srácot. Csak olyan szomorú, hogy most milyen elveszett szegénykém. Elkélne neki egy jó nagy ölelés.
önként vállalkozom♡De minél többet szerepel, én annál boldogabb vagyok. Nagyon tetszik az erő, amit birtokol. Még sok érdekes dolog adódhat belőle.


"– Rossz híreket hoztam, barátaim. Gonosz híreket. A kisistenek átálltak. Morpheusz az ellenséghez csatlakozott. Janus, Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudja, még hányan tették ugyanezt!
Távoli mennydörgés hallatszott.
– Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!"

Aminek nagyon örültem, hogy Percy is kiaknázza végre a saját képességeit. Mindig a fellegekben vagyok, ha a vizet manipulálja a javára valamiképpen, szóval csak így tovább!
Rachelről még nem igazán tudom, mit gondolok. Minden mennyiségben Percabeth fan vagyok, szóval go Annabeth! ^^ Ááá, milyen jó volt már az a csók jelenet!!! De Percy is már igazán kigondolhatná mit akar, hogy haladjunk is valamerre :D


"– Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"

Kalüpszó

Lett még egy első látásra/olvasásra kedvenc karakterem mint Nico, aki nem más, mint Kalüpszó.♡ Tudom, hogy csak egy rövid jelenet erejéig szerepelt, de milyen jó volt már! Nem bírtam magammal, le kellett csekkolnom, hogy fel-e fog még tűnni. Szerencsére igen. Juhú! :))
Alig várom már a végső csatát, remélem valami epic lesz, ha már egyszer az Istenekről van szó.



Borító: kedvencem *-*
Kedvenc szereplők: Kalüpszó, Nico, Percy, Annabeth, Grover, Mr.D
Mélypont: szegény Nico :(
Fénypont: Kalüpszó és a szigete, Nico és Percy tortája, Percabeth jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Könyvmolyképző 2016
286 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Egyre jobb, és jobb! Imádtam ezt a részt, annyira izgalmas volt!
Az új szereplők, a történet, a fordulatok, egyszerűen… azta! Thalia, bevallom, nem igazán lopta be magát a szívembe. Nem egy rossz fej csaj, csak nekem túl komor karakter, plusz a hős szerepét már lefoglalák, bocsi. :P Zoé, Artemisz, Bianca és Apollón viszont nagyon ott voltak. Bianca inkább csak a titokzatossága miatt érdekelt, amúgy nem igazán díjaztam, hogy csak úgy lepattintotta a tesóját. És ha már belekezdtem. Uramisten, Nico!!! *-* Mennyire édes egy kölyök! Menten megzabálom. Amikor olyanokat mondott, hogy cuki, meg aranyos, hát jaj, nekem ^-^ Én amúgy gyanítottam, hogy kinek a fia, így nem is ért akkora meglepetéssel, inkább nagy lelkesedéssel fogadtam. Igen, hiába, nagy Hádész fan vagyok :D


"  – Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!"

Tetszett, hogy Percy megint egy barátja megmentésére indult. Sose hagyna senkit cserben, ezt imádom benne. Egyik legjobb rész, amikor Afroditéval találkozott. Juj, mi lesz még itt?! :D Most már még annál is inkább érdekel a folytatás.♥ Ezt a Luke megmentési mániát nem értem, és már nekem is kezd az agyamra menni, mint Percy-nek. Nem bírom a srácot, mégis úgy tűnik, minden csaj odavan érte.

"– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon? "

Két dolog, amin a fejem ráztam olvasás közben:


1. Percynek nem esett le, hogy ki a gonosz. Már az, hogy Anabeth a „mennyezetet” tarotta bazi nagy segítség volt. Ki az, aki nem hallott még Atlaszról? Rendben, a srác még fiatal, plusz senki sem tudhat mindent, de én az ő helyében már tuti végigolvastam volna egy csomó történetet az Istenekről, hogy képben legyek.

2. Héraklész. Az ő történetét imádom a legeslegjobban a görög mitológiából, úgyhogy nem tetszett, amikor Zoé ócsárolta. Bocsi, de nálam ez is egy érzékeny pont. :D

"– Nem tévesztette el a nevemet – lepődtem meg. – Percy Jacksonnak hívott.
– Bizonyára tévedsz, Peter Johnson. Most pedig hagyj békén!"

Thalia

Ezeket nem veszem amúgy negatívumokként, csak megfigyelés/megállapítás. Csakúgy, mint hogy Riska és Fekete Péter mostantól bekerültek a kedvenc karaktereim közé. :D Komolyan mondom, ez a sorozat képes mindig ámulatba ejteni. Annyira örülök, hogy nekikezdtem.

Borító: nem épp a kedvenc borítóm a sorozatból, de attól még tetszik :D
Kedvenc szereplők: Nicoooo *-* Percy, Annabeth, Grover, Apollo
Mélypont: Bianca :( Thaliat pedig nem nagyon kedveltem
Fénypont: Percy-Afridité találkozás, Nico cukisága :3, Apollo személyisége, Percy a világ súlyával a vállán
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."

Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.


"– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt
Fénypont: a Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők (Feszülő húr 1,5)

Könyvmolyképző 2017
480 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a frissen érettségizett Echo Emerson nyári autós túrára indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt. Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia, ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.
Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Amennyire vártam ezt a könyvet, sajnos olyan csalódás lett. :(
Echo és Noah az egyik kedvenc párosom, így nem is volt kérdes, hogy ez a kiegészítő kötet is kell nekem. Viszont amit ezek ketten lerendeznek, hát az valami katasztrófa.
Az elején leginkább Echora voltam kiakadva. Folyton azt hangoztatja, hogy ezen az úton meg akar változni, de aztán meg arról papol, hogy mennyire nem szeretné, ha bármi is megváltozna. Mert ugye olyan jó most ebben a pillanatban, és hogy Noah mellett lehet… Ami nem is baj. Csak akkor ne lenne olyan naiv, hogy azt hiszi minden egyszerű és nagyszerű lesz. Saját tapasztalatból tudja, az élet nem egyszerű, mégis abba a hitbe ringatja magát, hogy ezen a közös úton bizony az lesz, és jaj, ha haza mennek, akkor minden megint a „régi” lesz. Komolyan? -.-
A prűdségéről már inkább nem is mondok semmit. Rendesen nekem volt már ciki, amiket Echo kiejtett – vagy épp nem is mert kiejteni – a száján.
Noah-val először nem volt akkora gondom. Gondoskodik a barátnőjéről, megtesz mindent, hogy Echo vágyait kielégítse. Vicces, szexi, szórakoztató. Kár, hogy ő se szeretné igazán megbeszélni a sérelmei, félelmeit Echoval.
Annyira nem szeretem, ha a főszereplők csak úgy elnéznek egymás mellett, holott nyilvánvaló, mind a ketten szenvednek.
Noah hagyja magát elbizonytalanítani, Echo határozatlan, még mindig küszködik a tesója halála miatt. És ahelyett, hogy végre elmondaná mi bántja, végre kibeszélnének mindent, hülyeségeket halmoznak egymás után.
Voltak persze elég szép, aranyos jelenetek is, főleg az elején, meg aztán ugye a végén, de engem akkor is kikészített a többi része.
Tényleg sajnálom, hogy így alakult. Én egy romantikus, megismerjük egymást nyaralásra számítottam, nem pedig egy dráma hegyre. :/


"– Echo kiakadt. Rám sem akar nézni.
– Miért?
Hát ez az.
– Szerelmes vagyok belé, de azt sosem állítottam, hogy értem is."

Borító: ez a borító nem igazán jön be :/
Kedvenc szereplők: Isaiah, Beth... és igen, attól még Noah és Echo is maradtak a kedvenceim
Mélypont: hogy nem beszélnek, hogy hülyeségeket mondanak, folyton szenvednek, nem bíznak egymásban...
Fénypont: Isaiah és Beth megérkezik, Noah-Echo cuki jelenet az elején és a könyv végén
Csillagozás: 5/2.5

Rachel Vincent: Alpha ​– Alfa (Vérmacskák 6.)

Könyvmolyképző 2014
464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.

Ez az első olvasás utána értékelésem. Nem szerettem volna újat írni, mert ez pontosan kifejezi azt, ahogy másodszorra is éreztem magam. Ideges, frusztrált, szomorú, megkönnyebbült, büszke és szerelmes. Íme:
Hát itt van, ez is megérkezett, a rettegett és egyben várva várt befejezés. A Shifters az egyik kedvenc sorozatom, és komolyan mondom, muszáj volt megsiratnom, hogy befejeződött.
A könyv tele van szívszaggató jelenetekkel, és nem csak azért, mert Faythe választás elé került két szerelme között. Számítottam is rá, hogy ebben a részben több szereplőtől is el fogunk búcsúzni, de attól még pokolian fájt.

"– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."

A választás Jace és Marc között iszonyatosan elhúzódik, a háború pedig már az ajtón kopogtat… szóval, nem csoda, hogy már én is a falat kapartam. Legszivesebben mindent törtem, zúztam volna, már csak azért is, mert Marc annyira szenvedett, és a remény is veszni látszott.
Viszont egyszerűen imádtam a könyvet, mert nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó. Igen, alaposan megjártam a kínok kínját Faythe-szel és a többiekkel, de azért, hogy a végén minden elrendeződjön, és jóra forduljon, határozottan megérte.
Faythe igazi alfa lett, kiérdemelte, megharcolt érte, és még ha el is bukott, sosem adta fel.
♥Marc pedig… hát, ő marad az én örök szerelmem.♥ Akárki mond akármit, ő és Faythe összetartoznak.

"– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha."

Amit nagon-nagyon sajnálok, hogy nem kaptunk semmi epilógust, pedig nem egyszer álmodtam már róla. Annyira vártam, hogy majd miután Faythe végre választott, és a háború is befejeződik, majd lesz egy szép „10 év múlva” rész, ahol mondjuk Faythe már anya lenne, és az elsőszülöttje egy kislány lenne.
Szerintem tök jó lett volna, de sebaj. A könyv mindeképpen ment a kedvencek közé :)


"– Ez szerelem, és a szerelem néha nem logikus. – A tapasztalataim szerint sosem az."

Borító: Nagyon szuper *-*
Kedvenc szereplők: Marc, Marc, Marc és még ezerszer is Marc♥  ...+ a többiek, akik eddig is ;)
Mélypont: még egy haláleset, ami kitépte a szívemet, amin mindig sírok, akárhányszor is olvasom :'(
Fénypont: természetesen a vége, amikor Faythe végre választ *-*
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Shift ​– Változás (Vérmacskák 5.)

Könyvmolyképző 2014
416 oldal
Fordította: Miks-Rédia Viktória


Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…

Tele izgalommal, tele kalanddal... csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hisz mindig történt valami.
El sem hiszem, hogy négy év elteltével még mindig ennyire jó ez a sorozat. Hogy még mindig ennyire magával tud ragadni, bele a történet sűrű közepébe. Na jó, miket beszélek! Ez még ezer év múlva is ugyan olyan érdekes lesz számomra, mint első olvasáskor volt. :D

Úgy érzem, mint folyamatosan csak ezt a hajtogatnám, de ebben a részben tényleg minden egyre jobban bonyolódik. A Prey-ben történtek nem maradhatnak titokban, és habár Faythe igyekszik is elmondani az igazat, valahogy sosem sikerül, szóval ugye pont akkor robban a bomba, amikor a legkevésbé alkalmas. Nem mintha erre valaha is alkalmas lenne az idő. Marcért a szívem szakadt meg, viszont nagyonis örültem, hogy kész harcolni Faythe szerelméért.

"– Folyton olyan helyekre mászkálsz, ahol nem tudlak megvédeni.
Meglepetten pislogtam rá.
– Igaz. De folyton visszajövök."

Azzal, hogy az írónő behozott a történetbe egy teljesen új fajt, csak még inkább feldobta a könyvet. Elég barbár egy népség, de valami hihetetlen kalandokban részesülhettünk miattuk. Tetszett, hogy Kaci megint egy kicsit főszerepbe került, még ha ilyen áron is. Faythe anyáskodása felette pedig annyira imádnivaló. Ne tudjátok meg, hányszor kreáltam különböző történeteket a fejemben róluk, Marcról, az egész bandáról. Kb. mint az FTT-ről xPSzóval annyira jó volt az egész! Faythe és Marc párbeszédei, részei olyan romantikusak voltak. Rendesen érezni lehet, hogy kihez húz inkább Feythe szíve, sajnos ő még nem képes dönteni.

"– Jobbat érdemelsz nálam – suttogtam, és egy önző részem remélte, hogy nem hallja meg.
Meghallotta."

Emlékszem első olvasáskor hiányoltam Ethan barátnőjét, és hogy mi is lesz a babával. Most, mivel már tudom, el tudtam e felett tekinteni. De azért jó lett volna, ha ők is kicsit szerepelnek.

Ami még nagyon tetszik ebben a részben, az az Owen-Manx szál. Egyszerűen annyira édesek, ezért reménykedsz értük, hogy bárcsak...

Faythe-n itt már annyira látni, hogy milyen nagy mértékben megváltozott az első rész óta. Sokkal okosabb, érettebb, megfontoltabb. Nagyon tetszik, ahogy most áll a dolgokhoz.


"– Tökéletes vagy a számomra, Faythe, úgy ahogy vagy, éppen azért, mert nem vagy tökéletes. Makacs vagy, lobbanékony és szókimondó, én pedig birtokló és túlóvó, amellett nagyon könnyen megdühödök. Mindkettőnkben rengeteg hiba rejlik, de egymáshoz tökéletesen illünk. Érted?"

Borító: Egyre szebbek a borítók :)
Kedvenc szereplők: a szokásos - Marc, Faythe, Kaci, Greg, Owen-Manx
Mélypont: Marc fájdalma :(
Fénypont: a zuhanyzós jelenet <3
Csillagozás: 5/5