Wendy Higgins: Angyali ​kísértés (Angyali gonosz)

Maxim Könyvkiadó 2016
392 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Az ​​ellenállhatatlan rosszfiú, Kaidan Rowe sohasem akart pénzt, népszerűséget, zenei tehetséget vagy csinos csajokat. Ám óriásként, azaz a démonhercegek gyermekeként mégis mindez az ölébe pottyant. Ő a bujaság hercegének fia, sokat tanult az apjától, és így a szenvedély és a csábítás mesterévé, az érzékek irányítójává vált. Kaidan nagyon jó volt abban, amit csinált. Egészen addig, amíg nem találkozott az okos, bátor és elképzelhetetlenül jóságos Anna Whitt-tel…
Kaidan mindent megtesz, hogy a lány átadja magát a bűnös élvezetekkel teli életnek. De Anna látszólag teljesen immunis a fiú csáberejére. Egy bukott és egy őrzőangyal lányaként többre ösztönzi Kaidant, mint amennyit valaha is megérdemelne. Ám a szívnek nem lehet parancsolni. Kapcsolatuk épp annyira kínzó, mint amennyire szenvedélyes, mivel egy óriásnak tilos szerelembe esnie. Bár Kai minden erejével próbálja elkerülni, egyszerűen nem bír távol maradni Annától, és Anna sem tőle.
Annának kiválasztottként el kell tüntetnie a démonokat a föld színéről. De azt is elhatározza, hogy minden óriást megment a sötét élettől. Ezért egyesíti erőit Kaidanével, hogy legyőzzék a zsarnok herceget. Kaidenre az eddig legkeményebb harc vár, a szív csatája.

Egyszerűen nem tudok ennél kevesebb csillagot adni, annyira imádom a sorozatot. <3
Jó volt újraélni a történetet most Kaidan szemszögéből. Megtudni, mit gondolt az első találkozásakor Annáról, hogy hogyan bűvölte el őt napról napra a lány. Hogy mi mindent kellett Kaidannek is túlélnie az apja felügyelete alatt, és még Marissát is el kellett viselnie… Itt végre még jobban megismerhettük Kaidant, és ezt imádtam. :)


"Szeretném, ha Anna boldog lenne. Ha megkapná az élettől, amit én nem, akkor is, ha naponta újra belehalok ebbe a gondolatba."

Anna Whitt

Sajnos elég rövid a könyv, ahhoz képest, hogy mind a három részt magába foglalja, így nincs olyan részletesen kifejtve minden. Többször volt, hogy elég gyorsan le lett darálva egy-egy nap, de ettől még élvezhető volt a történet.
Nekem a trilógia összes része nagyon tetszett, így itt is örömmel olvastam minden sort. Jó volt olyan részket is megélni, ahol Anna nem volt jelen, és mint Daemon könyvében (Oblivion 2.), itt is most jöttem rá, hogy Kaidan tényleg mennyit szenvedett a tiltott szerelem miatt.

" Igen, mostantól más lesz, mert mostantól életre keltem. "

Kaidan Rowe

A harci jelenet a végén itt most kevésbe fogott meg. Valahogy ez most rövidre sikerült, meg hát Patti halála is eléggé el lett csapva… olyan semmilyen volt. :/ nem hozta ki belőlem azokat az érzéseket, amit a befejező kötetben.
Viszont a vége, a hat évvel későbbi rész… *-* Aw, hát attól még most is totál kész vagyok. :3
Imádom Kaidant és Annát, és hát jaj, nekem! Übercuki egy befejezés.♥♥♥




Borító: Nem igazán szimpik a modellek, de azért nem olyan rossz...
Kedvenc szereplők: Kaidan, Anna, Kope, Blake, Zania, Marna, Ginger, Patti - jaj, mindenkit imádok :D
Mélypont: a végső harc kicsit lelombozó volt
Fénypont: az árvaházas rész *-* plusz, amikor Anna LA-be megy Kaidan után, és együtt vannak
Csillagozás: 5/5

Kylie Scott: Lead ​– Szóló (Stage Dive 3.)

Könyvmolyképző 2016
440 oldal
Fordította: Császár László

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?

A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen.
Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?


Emlékszem mennyire nem bírtam Jimmyt az első részben, és akkor kicsit féltem is az ő könyvétől. De aztán mindenki elkezdte agyon dicsérni, így már én is alig vártam, hogy olvashassam. És igazatok volt, mert fú, ez eszméletlen jó lett! *-*

"– Egy csomó gyümölcsöt eszem. Már most is egészséges vagyok.
– Pitébe töltve nem számít.
Bárcsak lézert tudtam volna lőni a szememből! Rohadjon meg a technika, amiért ilyen lassan fejlődik! "

Ki gondolta volna, hogy Jimmy ennyire édes is tud lenni, ha a megfelelő személyről van szó?! Annyira jók voltak a csatározásai Lenával, tisztára felpezsdítette a vérem. Néha nekem is kedvem lett volna valamit hozzávágni Jimmyhez csak úgy a vicc kedvéért. :D De nem, Jimmyt szeretjük, még akkor is, ha néha nagyon önfejű tud lenni.

"Ő volt az én Rómeóm fekete farmerben, és ahogyan az, szinte biztos, hogy ez a történet is tragikus halállal ér majd véget."

A csajok közül azt hiszem eddig Lena a totális kedvencem. Egyszerűen hihetetlen egy csaj. Végigröhögtem a könyvet. Tetszett, hogy egy percre sem bírta befogni a száját, és amikor mégis, akkor a gondolatai voltak fergetegesek. Minden egyes jelenete Jimmyvel isteni volt, csak úgy forrtak a lapok.
Ó, és a futós részek. Részvétem, Lena, annyira átéreztem gyötrődésed, mivel én is kb. annyira vagyok aktív, mint te. :D

Ezek után már alig várom, Ben mit produkál majd nekünk. :)


"Angyalok sem mosolyognak nálam ártatlanabbul. Próbálkozhatnak, de ezek a mocskos szájú, szárnyas, hazug kis disznók akkor is elbuknak."


Borító: továbbra is nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Lena, David, Jimmy, Ben és itt Mal is :D
Mélypont: amikor Jimmy annyira önfejű volt
Fénypont: a Ben-es randi, ajtó berúgás Lena módra :D, futás = kínszenvedés, első csók, a vége :3
Csillagozás: 5/5

David Levithan: Egy ​másik nap (Nap nap után 2.)

Maxim Könyvkiadó 2016
336 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea

Minden nap ugyanolyan Rhiannonnak. Már elfogadta az életét, meggyőzte magát: megérdemli távolságtartó, temperamentumos pasiját, Justint, és még bizonyos útmutatásokat is írt magának: Ne számíts túl sokra. Kerüld el a feldühítését. Sose add fel a reményeidet.
Mindez addig a bizonyos reggelig működött is, amikor minden megváltozott. Úgy tűnt, Justin végre meglátja őt, és ez volt az első alkalom, hogy igazán vele akart lenni, így hát eltöltöttek együtt egy tökéletes, csodás napot, amiből Justin másnap reggel egy percre sem emlékszik. Rhiannon összezavarodik, mindent kérdőre von, és mindezek felett kétségbeesetten vágyik egy újabb csodás napra. Nem sokkal később egy idegen megszólítja, és elmondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a napot eltöltötte, aki elérte, hogy igazi, életteli embernek érezze magát, az a valaki nem is Justin volt.

Én nagyon el voltam tévedve, ugyanis úgy kezdtem neki ennek a könyvnek, hogy ez a Nap nap után folytatása lesz, nem pedig ugyan az a sztori csak Rhiannon szemszögéből. Ez miatt kicsit elkeseredtem, de azért érdekelt, hogy a lány hogyan élte meg ezt az egészet.

"Nem kell megköszönnöd. Csak olyan jó látni, hogy végre kilépsz az árnyékából. Mert a dolgok nem fejlődnek az árnyékban, tudod?"

Sajnos így elég unalmasra sikeredett a történet, mert „A” esetében minden nap más ember életbe nyerhettünk betekintést, itt meg maradtunk Rhiannonnal, Justinnal és a batáti társaságukkal. Justin és Rhiannon is nagyon mentek már az agyamra a folytonos szenvedéseikkel, + hogy Rhiannon azt állítja szereti Justint annak ellenére, ahogy az bánik vele. Elkeserítő.


"Az emberek sok mindent el tudnak viselni, hogy elérjenek oda, ahol lenniük kell."

De azokat a részeket nagyon vártam, ahol „A” is jelen van, mert továbbra is kedvelem a karakterét. Mivel nem emlékeztem már minden részletre pontosan, így jó volt feleleveníteni a történteket. Engem tényleg érdekel, hogy „A” miért olyan, amilyen, és hogy lehet-e ez ellen tenni valamit azon kívül,amit már elmondott. Remélem a folytatásban már erre is fény derül.
Rhiannont abban teljesen megértem, hogy miért nem tud így együtt lenni „A”-val, de mint mondtam, reménykedem, hogy lesz más megoldás.

"Nem hiszek a tündérmesékben, de hiszek benned."


Borító: Tetszik, de az első részé szebb ;P
Kedvenc szereplők: kedvenc még nem is annyira, de "A"-t kedvelem a legjobban...
Mélypont: Justin... a kapcsolata Rhiannonnal meg úgy minden kettejük között -.-, + hogy Rhiannon milyen kis naiv
Fényponyt: a tengerpartos rész, A és Rhiannon táncol, és a vége
Csillagozás: 5/4

J. L. Armentrout: Oblivion ​– Feledés 2. (Luxen 2,5)

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Daemon ​​Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Daemon egyszerűen csúcsszuper! <3 És Jennifer is, amiért megalkotta.

"Felé fordítottam a fejem, és egymás szemébe néztünk. Elborított az illata, és bár becsuktam a szemem, tudtam, sokáig, sokáig nem fogok elaludni.
És azt is tudtam, hogy bár most nem az enyém, egy napon az lesz."

Hihetetlen mennyire megunhatatlan ez a történet, főleg úgy, hogy most már Daemon godolatait is megismerhetjük.
Nekem az Ónix mindig sokkal jobban tetszett, mint az Obszidián. Nem zavart, hogy Katy miért viselkedett olyan bizalmatlanul egy bizonyos arrogáns luxennel, mert én megértettem az indokait. Valamint ez az a rész, ahol ők ketten végre igazán egymásra találnak, így nem lehetett nem szeretni.
Most Daemon szemszögéből felelevenítve csak még jobban tetszett. Már az előző részben is jó volt, hogy a Thompson ikrekkel több időt tölthettünk, mert egy másik szemszögől nézve, ők is igencsek szerethetők. Főleg Asht kezdem egyre jobban megkedvelni. :D

"Aznap volt a születésnapja.
És tudtam, hogy kapott egy új laptopot, mert reggel jött egy e-mail értesítés, hogy frissítette a blogját. Igen, feliratkoztam. Na és?"

Viszont itt, mivel híján voltam Katy gondolatainak, jobban sajnáltam szegény Daemont. Hogy tényleg mennyit megszenvedett ezzel a csökönyös lánnyal, aki egyszerűen nem és nem hajlandó beismerni az érzéseit. Szóval igen, amit az Ónixban megértettem, az most itt egy kissé eltörpült Daemon sajgó szíve mellett. De attól még imádom! Katyt, Daemont, Deet, Adam-et, és a végén Dawsont. Tökéletes. *-*

"Az enyém. Én pedig az övé vagyok. Ez az igazság, és ez sosem fog változni."

Borító: Jaj, hát imádom! :D Habár a piros háttér jobban tetszik, mégiscsak Pepe a lényeg, és ő szuper ;)
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Adam, Dee
Mélypont: Adam :( őt úgy sajnálom
Fénypont: az a pár rész, amit az Ónixban nem láthattunk, mert csak Daemon volt ott, de ami ennél is jobb volt, az a vége, amikor végre őszintén elmondják egymásnak az érzéseiket <3
Csillagozás: 5/5

Amy Ewing: A ​fehér rózsa (Az Ékkő 2.)

Maxim Könívkiadó 2016
304 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

Nagyon vártam már ezt a részt azok után, ahogy az első befejeződött. Kíváncsi voltam, mi lesz a szereplőkkel, hogy egyáltalán el-e jutnak a célig, vagy újra valamilyen csapdába esnek. A könyv felét végigizgultam, annyira féltettem Violettet és a kis társaságát. Mikor rátaláltak a Fehér Rózsára és Sil-re, újabb érdekességek vetődtek fel, főleg a mágiával kapcsolatban.

"Megérdemeljük, hogy szabadok legyünk."

Tetszett, hogy Violet mennyire megtanulta uralni a képességét, habár szerintem nagyon kevés idő alatt. Lehetett volna egy kicsit hosszabb a folyamat, csak úgy az érdekesség kedvéért, de sebaj. Lényeg, hogy megtanulta, és hogy mire használta.
Az én favoritom még mindig Raven, így örülök, hogy többet szerepelt. Még mindig a szívem szakad meg érte, annyira sajnálom. Habár tudtam, hogy az Ékkő kegyetlen, még mindig sikerül letaglóznia a szörnyű tetteivel. Ash és Lucien története is… hát, basszus! Inkább az Éhezők viadala mint ez.

"Azon a helyen megkeményedik az ember. Tükröt tart elénk, és megmutatja az emberi természet legrosszabb oldalát. Az Ékkő megváltoztatja az embert."

Garnet is egyre jobban meglep. Remélem semmi sem fog vele történni a következő részben, mert már eléggé megszerettem.
Befejezéshez kaptunk megint egy szép függővéget, ami majd kínozhat, de azért nem annyira szörnyűt, mint az első részben volt.

UI: Miért ilyen rövid a könyv? :(

Borító: Nagyon szép, illik az előzőhöz.
Kedvenc szereplők: Raven, Garnet, Violet, Ash és Lucien
Mélypont: ami majdnem Ravennel történt, Ash és Lucien története
Fénypont: amikor elérték Fehér Rózsát, akkor nagyon megkönnyebbültem, + Raven és Garnet szurkálódása
Csillagozás: 5/5

Új év BOOK TAG

Köszi K_A_Hikari a kihívást. Hát ha te megcsúsztál, akkor én is. :D De sebaj.


A legjobb könyv és/vagy könyv sorozat, amit 2016-ban olvastál:
A legjobb könyvből kettő is van. Az egyik Kim Holden: Bright Side, és a másik Mia Sheridan Stinger- A skorpió fullánkja
A legjobb sorozat, amit 2016-ban kezdtem el olvasni, és be is fejeztem, a Men of Honor sorozat.

Nemrégiben (= 2016-ban) megismert írók, akiktől szívesen olvasnál még:
K.C. Lynn - övé a MoH sorozat, Amy Harmon és Kim Holden <3

Melyik könyvből készült film/sorozat adaptációt várod a leginkább?
A Mielőtt megismertelek-et vártam a legjobban, és nagyon tetszett is. Plusz még nagyon várom a A viskó adaptációját. Igaz, könyvet nem olvastam, csak egyszer kezdtem neki még régebben, de az előzetes alapján nagyon jónak tűnik. Lehet, hogy újra meg kéne próbálkoznom a könyvvel is.

Nevezd meg a karakter(eke)t, akitől nem sajnálnád az éjféli csókodat!
Rowan jöhet csak nehogy Aelin felégessen xP, továbbá Carson Stinger♡♡♡, Gus, Ambrose, Rafe, Roth, Tamlin, Kolan, Cade vagy Sawyer (újra Moh sorozat).... oh, és Adam Connor!
- Na igen, nehéz a választás. :D

Mik szerepelnek a 2017-es várólistádon?

- K.C. Lynn eddig nem olvasott könyvei
- Rick Yancey-től a Végtelen tenger
- Oblivion - Feledés 2.
- Forbidden - Kimondhatatlan
- A fehér rózsa
- Angyali kísértés
- The Bird and the Sword Amy Harmon-tól
...és még egy csomó más, de ezek a legfontosabbak

Mennyi könyvet remélsz elolvasni 2017-ben?
Remélem 100 minimum meglesz. :)

Részt fogsz venni a GoodReads Reading Challenge-en vagy bármilyen hasonló (esetleg várólista csökkentő) eseményen?
Jelentkeztem a molyon a Nagy Fantasy reading Challenge 2017 és a Reading Challenge 2017 kihívásra, remélem sikerül teljesíteni. :) De GoodReads-en nem.

Tettél bármilyen újévi fogadalmat? (Blogos, könyves, satöbbi.)
Idén nem. Sose szoktam semmilyen újévi fogadalmat tenni, egyedül tavaly tettem, hogy minden hónapban elolvasok minimum 1 angol könyvet, és ezt be is tartottam. Sőt, aztán már nem csak egyet, hanem volt hogy többet is elolvastam.

Kiket hívsz meg a book tagre?
Hmm... mondjuk Naiva, loveQhuay és Gothic01, ha van kedvetek :)

Sarah J. Maas: Queen ​of Shadows – Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Könyvmolyképző 2016
816 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.


Én már nem is lepődöm meg, hogy ez is kedvenc lett. Nem azért, mert elfogult vagyok Maas könyveivel, konkrétabban az Üvegtrón sorozattal, hanem azért, mert ez valami brutál jó volt. Életem legszebb pillanata, amikor megláttam, hogy a könyv milyen terjedelmes. És aztán jött a még annál is szebb, amikor végre elkezdtem olvasni. :D

"– Rázzuk le a csillagokat az égből!"

Bevallom, ettől a résztől féltem a legjobban a Chaol ügy miatt, és igen, kaptam hideget és meleget is, de a végén úgyse csalódtam. És ennek nagyon örülök.♡

Celaena Aelin haragja engem is teljesen feltüzelt, alig vártam, hogy mindenkit porig égessen. Annyi fájdalmat kellet már elviselni, annyi halottól kellett elbucsúzni, annyian bántották és kihasználták már, de végre eljött az ő ideje. Az idő, hogy bosszút álljon és mindenkit felperzseljen, aki az utába merészel állni. Női karaktert nem imádtam még ennyire, mint őt. Igaz, ő sem tökéletes, követett el hibákat, de mindig talpra áll, és megy azután, amit akar. Nem hagyja magát, és ezt csodálom benne.
A szívem hasadt meg Aelin és Chaol találkozásakor. Haragudtam is – többnyire Chaolra – de be kellett látni, hogy a testőrkapitány is nagyon megváltozott a külön töltött idő alatt, nem csak Aelin. Viszont amikor felbukkant a régi barátságos Chaol, az nagyon jólesett. :)

"- Mitévő legyek?
Aelin nyelt egyet, mielőtt válaszolt.
- Hozz fényt a sötétségbe!"

A történet hihetetlen pörgős. Mindig van valami, ami leköti a figyelmedet. Sokat izgultam, többször előrelapoztam, mert nem bírtam magammal, de végül úgyse bírtam semmit elolvasni. Egyedül, amit okvetlen meg kellett tudnom, hogy Rowan♡ mikor fog felbukkani, mivel ő nagyon hiányzott. És Atya.Úr.Isten! ♡_♡ Ez a tündér még tökéletesebb, mint az előző részben. Ha ez egyáltalán lehetséges. Komolyan nem tudom, mire is számítottam, de ez… ez messze felülmúlta minden képzeltemet! Határtalan boldogság, csillagok közt repkedés… *-* kérlek istenem, csak ne történjen már semmi szörnyűség.

"Ha te szörnyeteg vagy, akkor én is."

Mindig örülök, ha Sam-et is megemlítik, még ha bele is sajdul a szívem. Itt ebben se volt hiány.
A Manon részeknek is sikerült teljesen lekötniük, hát még az Elide részek! Mindenkit egyre jobban kedvelek, és alig várom, hogy tovább olvashassak róluk. Nesryn is remélem még sokkal többet fog szerepelni, valamint hogy neki is összejönnek a dolgok. ;)
A legnagyobb meglepetés? Lysandra. És imádom!♡ Ki gondolta volna?!
Szóval tökéletes, imádtam, szeretem…♡ És még egy utolsó megjegyzés. A borító. Az eleje és a hátulja is annyira gyönyörű. A hátulján az a ruha *-*

Spoiler!
Az, hogy Aelin és Rowan összejöttek…. aww :3♡♡♡ Tökéletesebb párt már nem is alkothatnának.Lysandrával kapcsolatban egyedül azt sajnálom, hogy nem változott át az eredeti alakjába, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy néz ki igazából. Ó, és pls. Aedion *-* Legyen valami. Hihi, megint kombinálok. :D

+ Egy apró megfigyelés: Manon és Dorian? :O Komolyan? Először úgy voltam, hogy jaj,ne!, de most már egyre inkább tetszik az ötlet, mert ha elképzelem, mi mident lehetne ebből kihozni… :))
Spoiler vége!

"- Te éltetsz engem, Aelin Galathynius. Melletted nemcsak létezem, hanem valóban élek."

Borító: Imádom! Gyönyörű elöl és hátul is *-*
Kedvenc szereplők: Rowan, Aelin, Lysandra, Aedion, Dorian, és most már ide sorolhatom Manont, Asterint és Elidet is
Mélypont: a Sam-re való utalások még mindig fájnak + Chaolban egy kicsit csalódtam - nagyon csúnyákat vágott Aelin fejéhez
Fénypont: Rowan felbukkanása, Aelin és Manon összecsapása, Aelin és Dorian végső harca, Lysandra úgy egymagába
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!