Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.

"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 

 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Könyvmolyképző 2017
750 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.


"– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."

Még mindig imádom! Még mindig hatalmas kedvenc!
Rhysand itt megmutatja valódi arcát, betekintést enged nekünk, hogy lássuk, a zord maszk egy igazán érző, szerető szívet takar.♥ És ezáltal az olvasót annyira magába bolondítja, hogy Tamlinról egy életre megfeledkezünk.

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."

Az egyik ok, amiért ez a kedvenc részem a trilógiából, hogy Feyre mennyit fejlődik itt. Tudom, hogy már az első részben is megváltozott valamennyire, de itt komolyan a padlóról indul, és úgy kapaszkodik felfelé, amíg el nem éri a hegyeket. ^-^
Sarah mindig olyan nagyszerű és erős női karaktereket teremt, akikről az ember büszkén olvashat. Mert itt nem csak Feyre az, aki szerintem kivívja a tiszteletet magának, hanem Amren és Mor is.
Igaz, később néha az utóbbit jól megrázogatnám, hogy ébredjen már fel, de hát mindenkinek vannak hibái.
Rhys belső körének férfi tagjai is igazán figyelemre méltóak. Cassian a csibészes sármjával és Azriel a csendes titokzatosságával. Mind a kettő teljesen a szívemhez nőtt.

"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

Ami a fordítást illeti. Tudom, hogy akik angolul olvasták a könyveket, panaszkodnak, hogy mennyire nem jó a fordítás… Nos, most végre én is megérthettem ezt. Amikor angolul olvastam az ACOMAF-t sokkal jobban, mélyebben átjártak az érzések olvasás közben, mint most. És nem, nem hiszem, hogy ez azért lett volna most másképp, mert már másodszor olvastam. Tény és való, hogy néha annyira szembeötlő volt a rossz fordítás, hogy az már fájt. Khmm… a Sárkány. Most komolyan?! De megpróbáltam ezeket minél inkább figyelmen kívül hagyni, hogy képes legyek újra élvizni a könyvet.

Viszont megtanultam a leckét, és mostantól minden, ami Sarah J. Mass, csak angolul olvasom. :)

                            "– Megérdemeljük egymást és a boldogságot."

Borító: Még mindig tetszik, de nem tudom, minek kellettek oda a tüskék :/
Kedvenc szereplők: Feyre, Rhysand, Amren, Azriel, Cassian, Mor, Bone Carver, Suriel...
Mélypont: a fordítás, és a vége... még mindig a vége :(
Fénypont: 54. és 55. fejezet♥  ,a belső kör, minden egyes Feysand pillanat
Csillagozás: 5/5

Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1)

Bloomsbury 2018
272 oldal
Nyelv: angol

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin

Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.

Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D

You make me so very happy. My life is happy, and I will never stop being grateful that you are in it.

A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében.

“I think my heart knew you were mine long before I ever realized it.”

Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

“I love you,” he breathed. “More than life, more than my territory, more than my crown.”

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rhys és Feyre, Azriel, Amren
Mélypont: Nesta és Elain viselkedése már kezd az agyamra menni -.-
Fénypont: Feyre ajándéka Rhys-nek
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Neptunus ​fia (Az Olimposz hősei 2.)

Könyvmolyképző 2015
484 oldal
Fordította: Acsai Roland

Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Szerettem volna ez után már végre Colleen-tól a Confesst olvasni, de ilyen befejezés után képtelenség nem a következő rész után nyúlni. *-*

Ezt a részt sokkal jobban szerettem, már csak Percy miatt is. Annyira hiányzott az az igazi Percy stílus :D Imádtam, hogy habár ő is emlékezetkiesésben szenved, legalább egy valakire biztosan emlékszik, és így hamarabb jut eszébe a többi részlet is.♡

"Ez volt a hátulütője annak, ha valaki a tábor legokosabb lányával randizott: tudniillik ráragadt néhány dolog."

A Jupiter tábor nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, tisztára, mint egy katonia tábor. Viszont Hazel és Frank nagyon édik voltak. Őket könnyű volt megszeretni. Mind a kettejükről egész érdekes dolgok derültek ki, és pár humoros részt is vettek a lapok közé, főleg Hazel lova és Frank :D
A küldetés is tetszett, habár bevallom, nekem az első részben jobban átjött a csapatszellem. Itt Percy kicsit kívülállónak hatott Hazel és Frank mellett. :/ De attól még ők is jó kis csapatot alkottak.
Megint sikerült jókat nevetnem, izgulnom a srácokért, és ujjonganom, akárhányszor Percy bevetette a szupererejét. ^-^
Nagyon remélem, hogy Niconak nem esett baja, valamint ez a Sammy dolog… :O Erre kíváncsi vagyok.
Tysont nem lehet nem imádni, és most már van egy Ellánk is. Hát nekem tényleg végem volt :D

Megyek, gyorsan folytatom is a sorozatot, kíváncsi vagyok a nagy találkára. Juhú! :))

"– Ha nagy leszek, Percy Jackson leszek – közölte a kislány komoly szemmel Hazelnek."

Borító: Legjobb♡
Kedvenc szereplők: Percy, Hazel, Frank, Nico
Mélypont: a sok római név és kifejezés xP a görögök sokkal jobbak
Fénypont: Percy!!! *-* Nico felbukkan, Hazel és Frank cuki kapcsolata
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Könyvmolyképző 2015
538 oldal
Fordította: Acsai Roland

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!


Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy Afrodité gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!

"– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."

Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

"A fiúk is szeretnek vásárolgatni? Ennél határozottabb jele nem is lehetett annak, hogy a leggonoszabb varázslat alatt állnak."



Borító: Bejön, mert Festus :D
Kedvenc szereplők: Leo, Annabeth, Gleeson
Mélypont: az, hogy nem volt Percy :(
Fénypont: Leo pillanatok, mert annyira szuper a srác *-*
Csillagozás: 5/5

Charlie N. Holmberg: Az ​üvegmágus (A papírmágus trilógia 2.)

GABO 2017
232 oldal
Fordította: Márton Zsófia

Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől.
Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön.
A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.


Nekem még mindig tetszik a sorozat. Most egy picit kettős érzet van bennem, mert szívesen mondanám, hogy jobban tetszett, mint a Papírmágus, csak itt a cselekményt nem találtam teljsen… hitelesnek. Vagy hogy is mondjam. Míg az előző részben érthető volt Ceony motivációra arra, hogy belevesse magát a dolgok sűrűjébe, itt egyszerűen csak hülyeségnek hatott az egész. Nem értem miért döntött Ceony úgy, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. Főleg, hogy nem is ért el vele semmit, csak még jobban összekuszálta a dolgokat, és fölösleges gondot okozott másoknak.
Szóval az itteni motiváció szerintem hülyeség, de azért a cselekmény ettől függetlenül érdekes volt, mert nem hagytam, hogy annyira zavarjon. Elég pörgős és lehet rajta izgulni. A szerelmi szál is halad előre, de mondjuk bennem nem mozgatott meg semmit sajna. :/ Emery és Ceony kicsit bambád, olyan cuki módon, viszont nem érzem a tüzet kettejük között. A cukiság ennek ellenére bejön, de itt most inkább a pörgősséget pontoztam.
Kíváncsi leszek, mi lesz a befejező kötetben, és arra is, vajon meg-e valósul Ceony jóslata.

"Mától kezdve az lehet, ami csak lenni akar."

Borító: Nagyon szép, passzol is a történethez, de bevallom nekem azért itt is az eredeti egy picivel jobban tetszik
Kedvenc szereplők: hát... most nincs senki :D
Mélypont: Ceony butasága
Fénypont: ami a végén kiderült
Csillagozás: 5/4

Sarah J. Maas: A ​Court of Wings and Ruin (A Court of Thorns and Roses 3.)

Bloomsbury 2017
706 oldal
Nyelv: angol

Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.

Ez tényleg egy ajándék. Az egész sorozat.❤

Egyszerre vagyok boldog, – hogy olvashattam – és egyben szomorú is – mert véget ért.
Feyre már az első részben megmutatta, hogy milyen fából is faragták, engem mégis képes volt újra és újra meglepni a kedvességével, bátorságával, kitartásával, szemfülességével. Tényleg csak néztem, hogy milyen kis csapdát állít az elején Tamlinnak. Nagyon tud trükközni a csaj, az biztos. Jó volt látni, hogy Lucien milyen személyiség, ha nincs Tamlin bafolyása alatt. Sajnáltam is, hogy később már nem szerepelt olyan sokat. Örülnék, ha megtalálná a boldogságot. Legyen az Elain… netán Vassa mellett.

I see all of you, Rhys. And there is not one part that I do not love with everything that I am.

Amikor Feyre és Rhys újra találkoztak… na ott végem volt. *-* Annyira imádom a párosukat. Hogy mind a ketten milyen mély hatással vannak a másikra, mennyire szeretik egymást. Rhysand is megint megmutta, hogy mennyire értékes férfi is ő. Hogy Feyre miért szereti annyira, hogy a barátai, Velaris lakosai miért szeretik annyira.

"My love."

Ebben a részben mindenki küdött teljse erőbedobással, hogy legyőtték Hybern királyát. A többi udvar uralkodóját is jó volt megismerni. Érdekelt volna, vajon Helion mit szólna Lucien-hez. Remélem erről is lesz még szó. Nagyon sok mindenki nem kapott rendes befejezést, ezért is örülök, hogy ezzel még nem ért véget teljesen az ACoTaR sorozat. Viszont Rhys és Feyre. Legalább róluk biztosan tudjuk, hogy minden rendben. Örültem volna még egy epilógusnak, ahol betekinthetünk egy kicsit kettejük jövőjébe, de sebaj.
Olvasás közben nagyon sokszor utáltam Tamlint, és nem értettem, hogy a francba válhatott ilyenné. A végén mégis… hát igen, megsajnáltam szegényt.

”Be happy, Feyre," he said quetly.

Rhys okozott egy kisebb szívinfarktust a végén, csakúgy mint Amren, aki egyszerűen csodás volt mindig. És Varian. Az a bizonyos jelent! Imádtam! <3

Mor is okozott meglepetést, viszont valahol sejtettem. Azriel-ről csak annyit, hogy kérdlek, hadd legyen már boldog szegény szívem. Annyira szeretem Azrielt, ezért úgy fáj, amikor szenved és szomorkodik.
Bevallom én Nestával nem voltam olyan jó barátságban az elején, mert annyira rideg egy csaj, hogy az nem igaz. Viszont amikor végre elkezd segíteni Feyre és csapatának, amikor elkezd kicsit feloldódni, mindjárt kedvelhetőbb személyiség. Tudom, hogy ő is sokmindenen ment keresztül, hogy bonyult személyiség, de akkor is. Viszont nagyon imádom őket Cassiannal, így remélem hallunk még róluk.

„One life may change the world.”

Csakúgy, mint az Üvegtrón sorozatban itt is egy csomó szereplő van, akiről szívesen olvasnék még, mert érdekesnek tartom, vagy már megszerettem, és nem akarom elingedni. Biztosan újra fogom még olvasni nem csak ezt, de az egész trilógiát.
Kedvenc, kedvenc, kedvenc.❤

„Remember that you are a wolf. And you cannot be caged.”


Lehet, hogy kuszára sikeredett az értékelés, de egyszerűen annyi gondolat kavarog bennem. :D


Ui: Kihagytam egy nagyon fontos dolgot. Suriel. Kövezzetek meg, de én majdnem sírtam. Imádom ^-^

Borító: Gyönyörű *-* imádom
Kedvenc szereplők: Rhys, Feyre, Azriel, Cassian, Amren, Suriel, Mor, Elain, Lucian, Nesta, Bone Carver, Varina, Tarquin, Helion... igazából majdnem mindenki :D <3
Mélypont: Suriel-Feyre jelenet, Rhysan "I love you" jelenet, Cassian és Neste a végén, Bitch Ianthe, és Tamlin viselkedése
Fénypont: Feyre és Rhys újra együtt, Azriel és Elain cuki jelenetei, Amren és Varian *-*, a Bone Carver jelenet, amikor Feyre és Rhys van jelen nála, Azriel viccelődik...
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Throne of Glass 5.)

Bloomsbury 2016
694 oldal
Nyelv: angol

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.
As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.
Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?


Próbáltam lenyugodni, és átgondolni az egészet, de kit akarok hülyíteni?! Még midig teljesen kész vagyok, ezerrel repesnek a gondolatok a fejemben. Szomorú vagyok. Mérges vagyok…
Valaki nyírja már ki Maeve-t az isten szerelmére!!!

“Unless you want to be lunch, girl, I suggest you come with me.”

Értitek, az elején izgalom, szerelem, olvadozás, itt-ott egy kis somolygás, aztán még több izgalom, öröm. Szurkolok a szereplőknek, az állam kapargatom a földről, hogy miket tud Lysandra, mit csinált Manon. Totálisan elveszek a rózsaszín ködben ahányszor Aelin és Rowan romantikáznak, vagy épp kuncogok, olvadozok kuncogva-olvadozok ha az Elide-Lorcan részeket olvasom. Aedion és Lysandra kapcsolata kikészít (jó értelemben), csakúgy mint Manon és Dorian páros, Gavriel és Fenrys dettó. Komolyan. Minden egyes részt imádtam, mert mindenkit szeretek, mindenki érdekel, és azt sem tudtam kiről akarok még többet olvasni.
És aztán ott van Maeve. A főgonosz, Erawan, még nem is igazán foglalkozat, mert ott van Maeve, aki egyszerűen… és én legszívesebben…

Szóval, valahogy így.

Tényleg elég sokszor meglepődtem. Most is bebizonyosodott, hogy milyen egy nagy játékos Aelin, hogy mennyire badass, és hogy tényleg helyén van a szíve. Az ember tényleg már-már elkezd kételkedni, mint Aedion, hogy aztán a végén az arcába robbanjon az igazság. Aelin-nek minden oka megvan az önfényezésre, mert basszus, ha valaki tényleg megteheti, akkor az ő. :D Viszont pont az a nagy csavar, az bizonyos igazság a végén, nálam nem ütött akkorát. Valahol sejtettem, és valljuk be, ki nem?! De attól még szuper volt, örülök, hogy most már 100%-ra tudjuk.
A vége tényleg nagyon sok vizet felkavart, ezért NAGYON remélem, hogy minden rendben lesz, és bizonyos szereplők is tisztáznak dolgokat, megbocsájtanak…
Ááá, basszus, hol a folytatás? És most nem Chaol könyvére gondolok. :D

“I love you,” (...) “I’d walk into the burning heart of hell itself to find you."

Borító: Gyönyörű, elöl-hátul *-*
Kedvenc szereplők: mindenki! Aelin, Rowan, Lorcan, Elide, Manon, Dorian, Lysandra, Aedion, Gavriel, Fenrys, a régi-új szereplők az Orgyilkos pengéjéből
Mélypont: Maeve! a vége!! Több dolog is történt a végén, ami teljesen kikészített, elszomorított; Darrow, mert felborította Aelin tervét, Manon nagyanja, Erawan
Fénypont: minden egyes Rowaline pillanat <3, főleg a tengerpartos... Elide és Lorcan kalandja, Manon részek - főleg az a bazi nagy csavar! Lysandra alakváltásai - sea dragon *o* ,Aedion és Gavriel (remélem jól alakul), az összes kedvenc párocskám közes részei :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury (A Court of Thorns and Roses 2.)

Bloomsbury 2016
624 oldal
Nyelv: angol

Feyre survived Amarantha’s clutches to return to the Spring Court–but at a steep cost. Though she now has the powers of the High Fae, her heart remains human, and it can’t forget the terrible deeds she performed to save Tamlin’s people.
Nor has Feyre forgotten her bargain with Rhysand, High Lord of the feared Night Court. As Feyre navigates its dark web of politics, passion, and dazzling power, a greater evil looms–and she might be key to stopping it. But only if she can harness her harrowing gifts, heal her fractured soul, and decide how she wishes to shape her future–and the future of a world cleaved in two.
With more than a million copies sold of her beloved Throne of Glass series, Sarah J. Maas’s masterful storytelling brings this second book in her seductive and action-packed series to new heights.


“Welcome to the Night Court,” was all Rhys said.

Kedvenc! Nem is kérdés. Ez a rész vagy ezerszer jobb volt, mint az első, és már az is mond valamit. De Rhysand… Ó, magasságos egek! *-* Rhys úgy melengeti meg a szívet, mint senki más. El sem hiszem, hogy Sarah mennyire becsapott vele kapcsolatban. (És Tamlinnal. Ki is ő tulajdonképpen?)

Here—here was the most powerful High Lord ever born.

Az elején, csak úgy, mint Feyre, én is azt vártam vajon mikor fog Rhys felbukkanni, hogy beváltsa rá az igényét. Akkor még egy kicsit sajnáltam Tamlint, de fokozatosan elhidegültem tőle. Az írónő tényleg nagyon ért ahhoz, hogy leromboljon egy szeretett karaktert. Ennek ellenére én még így is nagyon szeretem a stílusát, mert a karakterei legalább összetettek, és tényleg senki nem az aminek látszik. Nagyon megleptek, amik Tamlinról és Rhys-ről kiderültek. Amikor Rhys elmesélte a történetét Feyre-nek, mielőtt az odaadta volna neki a levest… hát nekem ott lett teljesen végem.♥ Rhys egy igazi kincs. És a barátai – mindet imádom. :D
Mor, Azriel, Cassian, Amren csak még fényesebbé, érdekesebbé tették a történetet. Tetszett, hogy közöttük sokkal szorosabb a kapcsolat, mint Tamlien és Lucien között. Az utóbbiakban tényleg nagyot csalódtam. Reméltem azért Lucien észreveszi magát, és tökösebb lesz. Tamlin pedig… hát ő már nem is érdekel. Csinálhat, amit akar. Igen, megmondták, hogy így fogok érezni. :D

Home. Home had been at the end of the bond, I’d told the Bone Carver. Not Tamlin, not the Spring Court, but … Rhysand.

Ez a rész is csupa kaland, ismerkedés – nemcsak az új Udvarokkal, hanem emberekkel egyaránt. Feyre önmagát is sokkal jobban megismeri, és egy igazi harcos lesz belőle. Méltó társa Rhys-nek♥
Jó volt látni, hogy mennyit tanult, mennyit segítettek neki mások, hogy újra önmaga legyen. És Feyre testvérei. Meglepetés, meglpetés. El sem hiszem, mik vannak. Most már tuti nem várok annyit a folytatással. 

Nagyon tetszett minden egyes részlet, leírás. Teljesen magába szippantott ez a csodálatosan izgalmas világ.


"We deserve each other. And we deserve to be happy.”




Borító: Nagyon szép :))
Kedvenc szereplők: Rhys, Feyre, Azriel, Mor, Amren és Cassian
Mélypont: a vége :(
Fénypont: az összes Rhys+Feyre jelenet, de főleg a vallomásos rész, Azriel+Mor és Cassian+Nesta részek, Feyre és Amren röhögcsélnek... az egész könyv, na :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők: csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont: a vége :'(
Fénypont: Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5

Maggie Stiefvater: The ​Raven King – A Hollókirály (Hollófiúk 4.)

Könyvmolyképző 2017
440 oldal
Fordította: Molnár Edit

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.


Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! Így amikor kiderült, ami kiderült, kicsit csalódtam, de közben nem is annyira... inább Ganseyt sajnáltam.

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. Ronan és Adam annyira édesek voltak ^-^  Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D

"Adam vidáman mosolygott. Ronan háborúkat robbantott volna ki, városokat gyújtott volna fel ezért az őszinte, ruganyos, kedves mosolyért."

Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. Illetve az, ami vele történt. Én annyira bírtam őt, és ilyen lezáratlan véget kapott szegény. :(  Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt. Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, bizonyos helyzetekben, és Blue is kicsit szenvedhetett volna látványosabban.
Oh, és még ott van Noah. Miatta kicsit haragszom is írónőre, mert egyik percben még van Noah, a másikban már nincs. Plusz csak én éreztem úgy, mintha Gansey megint Noah-nak köszönheti az életét?!:/
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson.

"Ahogy a telefon fölé hajoltak, Gansey kigombolta a kabátját, és magához húzta Blue-t. Ez is különös, varázslatos élmény volt. A mozdulat könnyedsége, Gansey meleg teste, Blue hátán lüktető szívverése. A fiú Blue sérült szemére tapasztotta a tenyerét, mintha meg akárná óvni, de ez is csak ürügy volt arra, hogy megérinthesse a lányt."


Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Ronan, Blue és Gansey
Mélypont: sajnáltam, amikor Ronan egyik családtagja meghalt :(
Fénypont: a Ronan és Adam részek, és amikor Blue az apjával beszélget
Csillagozás: 5/4.5

Charlie N. Holmberg: A ​papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)

GABO 2017
240 oldal
Fordította: Márton Zsófia

Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Szerintem nagyon jó ez a könyv. Igaz, hogy az eleje unalmasan indult (legalábbis számomra), de aztán egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, a történet kezdett izgalmassá válni, kíváncsi voltam mi fog történni… Kicsit szkeptikus voltam a papírmágiát illetően, és még most sem mondanám erős mágiának, de ennek is megvan a maga bája, ha ért hozzá az ember mágus, mint Emery Thane. Nagyon tetszett, hogy Emery miket tudott kreálni, engem is teljesen lenyűgözött és elbűvolt, ahogy Ceony-t. Ezek után nem utasítanám el én se ezt a fajta mágiát. :)

"De a papírbűvölésnek is megvan a maga bája."

Mindezek ellenére nem adom meg a max. csillagot, mert szerintem tud ez még jobb is lenni. Ceony-val még barátkoznom kell, mert habár nem ellenszenves a csaj, de még elég kiforratlannak érzem, és volt pár „furcsasága”, ami egy picit zavaró volt. Emery-t viszont nagyon megkedveltem, érezni a jószivűségét.
Lehet, az is egy kicsit rontott az olvasáson, hogy nem vagyok épp a legjobb hangulatban.
A borító gyönyörű, és a befejezés igazán tetszett. Várom a folytatást. :)

"Nem tudom, hány nő mondhatja el magáról, hogy bejárta egy férfi szívét, de én bejártam a magáét, Emery Thane."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: még nem avattam kedvencet
Mélypont: az uncsi kezdés
Fénypont: amikor Ceony elindul a kalandjára, és a papírkutyus ^^
Csillagozás: 5/4

Sarah J. Maas: Queen ​of Shadows – Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Könyvmolyképző 2016
816 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.


Én már nem is lepődöm meg, hogy ez is kedvenc lett. Nem azért, mert elfogult vagyok Maas könyveivel, konkrétabban az Üvegtrón sorozattal, hanem azért, mert ez valami brutál jó volt. Életem legszebb pillanata, amikor megláttam, hogy a könyv milyen terjedelmes. És aztán jött a még annál is szebb, amikor végre elkezdtem olvasni. :D

"– Rázzuk le a csillagokat az égből!"

Bevallom, ettől a résztől féltem a legjobban a Chaol ügy miatt, és igen, kaptam hideget és meleget is, de a végén úgyse csalódtam. És ennek nagyon örülök.♡

Celaena Aelin haragja engem is teljesen feltüzelt, alig vártam, hogy mindenkit porig égessen. Annyi fájdalmat kellet már elviselni, annyi halottól kellett elbucsúzni, annyian bántották és kihasználták már, de végre eljött az ő ideje. Az idő, hogy bosszút álljon és mindenkit felperzseljen, aki az utába merészel állni. Női karaktert nem imádtam még ennyire, mint őt. Igaz, ő sem tökéletes, követett el hibákat, de mindig talpra áll, és megy azután, amit akar. Nem hagyja magát, és ezt csodálom benne.
A szívem hasadt meg Aelin és Chaol találkozásakor. Haragudtam is – többnyire Chaolra – de be kellett látni, hogy a testőrkapitány is nagyon megváltozott a külön töltött idő alatt, nem csak Aelin. Viszont amikor felbukkant a régi barátságos Chaol, az nagyon jólesett. :)

"- Mitévő legyek?
Aelin nyelt egyet, mielőtt válaszolt.
- Hozz fényt a sötétségbe!"

A történet hihetetlen pörgős. Mindig van valami, ami leköti a figyelmedet. Sokat izgultam, többször előrelapoztam, mert nem bírtam magammal, de végül úgyse bírtam semmit elolvasni. Egyedül, amit okvetlen meg kellett tudnom, hogy Rowan♡ mikor fog felbukkani, mivel ő nagyon hiányzott. És Atya.Úr.Isten! ♡_♡ Ez a tündér még tökéletesebb, mint az előző részben. Ha ez egyáltalán lehetséges. Komolyan nem tudom, mire is számítottam, de ez… ez messze felülmúlta minden képzeltemet! Határtalan boldogság, csillagok közt repkedés… *-* kérlek istenem, csak ne történjen már semmi szörnyűség.

"Ha te szörnyeteg vagy, akkor én is."

Mindig örülök, ha Sam-et is megemlítik, még ha bele is sajdul a szívem. Itt ebben se volt hiány.
A Manon részeknek is sikerült teljesen lekötniük, hát még az Elide részek! Mindenkit egyre jobban kedvelek, és alig várom, hogy tovább olvashassak róluk. Nesryn is remélem még sokkal többet fog szerepelni, valamint hogy neki is összejönnek a dolgok. ;)
A legnagyobb meglepetés? Lysandra. És imádom!♡ Ki gondolta volna?!
Szóval tökéletes, imádtam, szeretem…♡ És még egy utolsó megjegyzés. A borító. Az eleje és a hátulja is annyira gyönyörű. A hátulján az a ruha *-*

Spoiler!
Az, hogy Aelin és Rowan összejöttek…. aww :3♡♡♡ Tökéletesebb párt már nem is alkothatnának.Lysandrával kapcsolatban egyedül azt sajnálom, hogy nem változott át az eredeti alakjába, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy néz ki igazából. Ó, és pls. Aedion *-* Legyen valami. Hihi, megint kombinálok. :D

+ Egy apró megfigyelés: Manon és Dorian? :O Komolyan? Először úgy voltam, hogy jaj,ne!, de most már egyre inkább tetszik az ötlet, mert ha elképzelem, mi mident lehetne ebből kihozni… :))
Spoiler vége!

"- Te éltetsz engem, Aelin Galathynius. Melletted nemcsak létezem, hanem valóban élek."

Borító: Imádom! Gyönyörű elöl és hátul is *-*
Kedvenc szereplők: Rowan, Aelin, Lysandra, Aedion, Dorian, és most már ide sorolhatom Manont, Asterint és Elidet is
Mélypont: a Sam-re való utalások még mindig fájnak + Chaolban egy kicsit csalódtam - nagyon csúnyákat vágott Aelin fejéhez
Fénypont: Rowan felbukkanása, Aelin és Manon összecsapása, Aelin és Dorian végső harca, Lysandra úgy egymagába
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!