Kiera Cass: The Selection Stories 2. – Párválasztó történetek 2. (A Párválasztó 0,4 & 2,6)

GABO 2016
240 oldal
Fordította: Gázsity Mila

Mielőtt America Singer története elkezdődött volna, egy másik lány érkezett a palotába, hogy egy másik herceg kezéért versenyezzen: Maxon herceg édesanyja, Amberly. Olvasd el, hogyan találkoztak és szerettek egymásba Maxon szülei, és hogyan lett egy hétköznapi lányból királyné! 

Míg America Singer Aspen és Maxon herceg között habozott, barátnője Marlee pontosan tudta, mit akar – és megfizette az árát. Annak a végzetes Halloween éjaszakának a története, amely megváltoztatta Marlee és Carter életét.

Ó, ez még az első Párválasztó történetektől is jobb! ^^ Amikor láttam, hogy ebben nem csak Amberly és Marlee, hanem még sokan mások is szerepet kapnak, nagyon megörültem. Szóval, akkor kezdjük:

A  KIRÁLYNÉ

Kicsit aggódtam, hogy milyen Amberly története, hogy hogy fogok viszonyulni Clarkson-hoz az ő szemszögén át, fog-e egyáltalán tetszeni... De feleslegesen aggódtam, mivel nagyon jó volt.
Amberly nagyon aranyos volt, tetszett, hogy mennyire rajon Clarksonért már kiskora óta. Néha olyan kis naivnak tűnt, vagy egy elvarázsolt tininek, de megmutatkoztak benne a királynői hajlamok is.
Meglepődtem, hogy Clarkson-t is szimpatikusnak találtam, pedig tudjuk, hogy milyen ember is lett igazából. A királyné szemszögéből legalább megértjük, hogy Clarksonnak se lehetett egy boldog gyerekkora, ő is katasztrofális szülőkkel volt megáldva. Még egy kicsit talán meg is sajnáltam. Viszont amit Maxonnal tett, az megbocsáthatatlan. Attól, hogy neki se voltak egy mintaszülei, még nem kellett volna ezt a példát követnie. Főleg, hogy Amberly milyen egy kedves teremtés volt.
Jó volt betekintést nyerni a régebbi párválasztóba is, szívesen folytattam volna az olvasást.

A KEDVENC

 
Marlee számomra mindig is egy kedves karakter volt. Ő volt America legjobb barátnője, ő volt a mindig mosolygós, mindig vidám lány, tényleg mindenki kedvence. Ami Az Elitben történt vele szörnyű volt, de én imádtam mindezért. Hisz megtalálta a szerelmet, a saját hercegét, és mi lehet annál romantikusabb, minthogy bármit megtennél azért, akit igazán szeretsz.
Marlee és Carter megismerkedése nagyon édes volt. Az ő történetük is tündérmesébe illő.
Carter teljesen elbűvölt, nem csoda, hogy Marlee is totál oda van érte. Folyton csak a lányt védené, megtesz mindent, hogy boldoggá tegye, és megadja neki azt amire vágyik. Az ilyen tiltott (de a végén beteljesült) szerelmek a kedvenceim. <3

CELESTE JELENETEI

Celeste nem volt egy barátságos lány. Igazán talán csak Az Igazi-ban tudtuk megérteni, illetve megszeretni. Ebben a novellában a megérkezéséről, a csókról, és a távozásáról olvashatunk.
Így, hogy betekintést nyerhettünk a gondolataiba, számomra sokkal könnyebb volt őt megérteni. Ő is vágyott barátokra, akikkel önfeledten beszélgethet, csak hát ő egy igazi harcos. Eleve már nyerni indult, keménynek kellett lennie, játszania a szerepét, hogy a végén végre megpihenhessen.
Jó volt látni őt érzékenyebb pillanataiban, vagy hogy a 3. részben már mennyire más volt a gondolkodása. És hogy milyen büszkén fogadta a vereséget. Ez tetszett. Igazából Celeste lenyűgöző. Kemény és elhatározott, de egyben érzékeny is. Szomorú volt az utolsó oldalakat olvasni, főleg úgy, hogy tudjuk, mi is lett vele. :(

A SZOBALÁNY

Jaj, Lucy! Lucy a kedves, Lucy a félénk, Lucy a szeretnivaló. ^^
Amikor ő és Aspen összejöttek nagyon boldog voltam. Leginkább Aspen miatt, mert ő is szenvedett eleget Mer miatt, így örültem, amikor kiderült, hogy már egy olyan lányt szeret, aki viszonozza is az érzéseit.
Lucy mindig szimpatikus volt, nem is kérdés, imádtam az ő mini novelláját is. Amikor megtudta, hogy Aspen és America régen együtt voltak... juj :( Ott a repülőn haragudtam is Aspenre, azt hittem, akkor már teljesen biztos volt az érzéseiben, erre itt gyötri szegény Lucyt.
Olyan kár, hogy ez se volt valami hosszú. Legszívesebben újraolvasnám az egész történetet, csak most más-más szereplő szemszögéből.

AZ IGAZI UTÁN... (EXTRA EPILÓGUS)

Hogy melyik volt a legjobb? 100% ez! Ahol Maxon jelen van... végem van. *sóhaj*  ♥ Maxon és America házasok, Kile már 1 éves, Aspen és Lucy és nemrég házasodtak. Csupa jó hír. Épp Maxon születésnapja van ünnepelve, és az biztos, hogy Mer adta neki a legszebb ajándékot. Annyira meghatódtam annál a jelenetnél. Ezek ketten örök kedvenceim maradnak, és csak ismételgetni tudom magam, de még, még, még... 

MI VAN VELÜK?

Ebben a kis szösszenetben megtudhatjuk, hogy 3 kiválasztott, hogyan is boldogult az életben a Párválasztó után. Mind a hármójuk boldog, és ez a lényeg. A legjobban Elise életének alakulása tetszett, habár Kriss és Natalie sem panaszkodhat.
Ezek a lányok sosem álltak olyan közel hozzám, mint Marlee, sőt a végén még Celeste is überelte őket, de azért örülök, hogy ők is megkapták a maguk boldog befejezését. Jó, hogy az írónő nekik is szánt pár oldalt. :)


Borító: lehetett volna eltérő az elsőtől, de hát így is jó  
Kedvenc szereplők: ó, hát Maxon♥ és Carter♥ és Marlee + America 
Mélypont: Clarkson anyjának a viselkedése
Fénypont: Maxon szülinapi ajándéka, Carter és Marlee megismerkedése, csókja, gyűrűi...
Csillagozás: 5/5

Jenny Han: We'll Always Have Summer – Örökké nyár lesz (Nyár-trilógia 3.)

Könyvmolyképző, 2015
280 oldal
Fordította: Tóth István

Két testvér – Egy igaz szerelem.

A nyár sosem lesz már ugyanolyan.

Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát.

Szinte.

Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.


És... igen! Erre vártam! Végre egy könnyed nyári regény. Oké, azért itt is volt dráma, de végre nem lengte körül az a szomorúság, ami az előző részben.

Belly itt sem lett kedvencem, de azért látni, hogy fejlődött, és így a végére ez nekem pont elég volt. Ebben a részben már Jeremiah a pasija, végre mind a ketten boldogok, és élvezik az együtt töltött időt.
Jeremiah kedves és jószívű, mindig odafigyel Belly-re, alig veszekednek, egyszerűen tökéletesnek tűnik minden. Nos igen, de nem sokáig.

Az egyik bulin fény derül valamire, amit Jere eltitkolt Belly elől. Ez miatt a dolog miatt Jere sajnos nagyot csökkent a szememben. Nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, aki ilyet tesz, de aztán eszembe jutottak a Maddox testvérek, akik közül ezt szintén megtették páran ugyan ezt, úgyhogy lényegében úgy-ahogy  elnéztem ezt Jere-nek is. :/

"Te vagy a tej a turmixomban. Örökkön-örökké, szeretlek: J."

Viszont aztán jött egy fordulat, amin csak nagyokat pislogtam, hogy: "Ez most komoly?!" És igen, az volt.

Persze az ember úgy is tudta, hogy mi fog, és mi nem fog megtörténni, de a vége mindenesetre még engem is meglepett. Már meg is volt  a fejemben a végkifejlet, amikor megint minden vett egy újabb fordulatot - szerencsére a jó értelemben.

"– Még mindig szeretlek. Mindig is szerettelek. Szerintem tisztában vagy ezzel. Szerintem mindig is tisztában voltál vele."

Végre volt egy csomó édes jelenet is, ami már nagyon kellett. Itt most Conrad szemszögéből is olvashattunk, ez szintén szuper volt. Kicsit beleláthattunk az ő gondolataiba is, viszont az előző részben való viselkedésére nem kaptunk magyarázatot.
Az írónő eléggé belerondított a Jeremiah-ról alkotott képünkbe, Conradot viszont megint jó színben emelte ki. Ez nem is volt rossz, mivel a romantikus lelkemnek kell a boldog, cukormázas befejezés, és itt ezt most megkaptuk.

Örültem, hogy Conrad végre elengedte Bellyt, hogy a szereplők végre nem a megfutamodás, hanem a szembenézés mellett döntöttek.

"Légy a jó fiú, akinek hisz téged! Engedd őt el!"

Örülök, hogy a vége jó lett, és hogy elolvastam a sorozatot. Nem bántam meg. :)


Borító: továbbra is tetszik, hozza azt a nyári feelinget 
Kedvenc szereplők: hmm... most Conrad :D
Mélypont: amit Jeremiah tett, a hirtelen döntésük
Fénypont: a vége ^^
Csillagozás: 5/4.5

Jenny Han: It's Not Summer Without You – Nincs nyár nélküled (Nyár-trilógia 2.)

Könyvmolyképző, 2014
264 oldal
Fordította: Tóth István

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút?


Ez a rész most nem vett meg magának annyira, mint az előző.

Sokkal szomorúbb volt, érezni lehetett minden oldalon azt a nyomasztó hangulatot, amit a haláleset hagyott maga után.
Nem azt mondom, hogy a szereplők ne gyászoljanak, viszont azt hittem ez is egy könnyed nyári regény lesz, erre mindenki csak szenvedett.

"Azt gondoltam, tudom, milyen az, amikor az embernek összetörik a szíve. (…) Ilyen az, amikor valakinek összetörik a szíve. A fájdalom a mellkasban, a hasogatás a fejben. A tudat, hogy semmi sem lesz többé ugyanolyan." 

Belly továbbra se egy szimpatikus karakter. Nagyon sokat siránkozik, hagyja magát rángatni ide-oda, folyton féltékeny, mindig elrohan, és imád sírni.

Ez a rész arról szól, hogy milyen volt Belly és Conrad kapcsolata. A nyáron összejöttek, együtt voltak, boldogok voltak, de aztán kezdtek eltávolodni egymástól. Conrad-ra nagy nyomás

nehezedett, megértem, szörnyű lehetett átmenni mindazon, amin ő, de attól még nem kellet volna olyan szörnyen bánnia Belly-vel.
Figyelmetlen volt és goromba. Lehet, hogy csak félt beismerni az érzéseit, vagy ilyesmi, nem tudom. Conradot nehéz kiismerni.

"Amikor biztosan tudtam, hogy elaludt, a füléhez hajoltam és belesúgtam: 

„Conrad, nekem csak te vagy! Mindig is te voltál!”"

A lényeg, hogy nem alakultak túl jól a dolgok. Belly-től megtudtuk, mik Conrad rossz tulajdonságai, hogy habár szereti, mennyire mérges tud rá lenni mindezért.
A bálos jelenet tényleg nem volt szép, de ott Bellyt sem értettem, miért kellett elfutnia anélkül, hogy Conrad elmagyarázta volna a dolgokat.

Azért nemcsak Conrad-ról, hanem Jeremiah-ról is hallunk a későbbiekben. Én kifejezetten örültem a srác jelenlétének, elvégre őt sokkal jobban megkedveltem az első részben.
Itt is hozta azt a tipikus Jere stílust - vicces, és aranyos. :)
Tetszett a közte, és Belly között kialakult kapcsolat, habár be kell valljam egy kicsit azért Conradot is sajnáltam. De hát ő tehetett az egészről, úgyhogy...

Azért a történet, a sorozat továbbra is tetszik. A Cousins Beach-en történtek kifejezetten tetszettek, és hogy Jeremiah szemszögéből is olvashattunk. 

Borító: nyárias, illik az előzőhöz
Kedvenc szereplők: Jeremiah
Mélypont: Belly viselkedése, Conrad hülyesége
Fénypont: Taylorék macskája Ellen xD
Csillagozás: 5/3.5

Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss (The Dark Elements 1.)

Harlequin Teen, 2014
400 oldal
Nyelv: angol

One kiss could be the last.

Seventeen-year-old Layla just wants to be normal. But with a kiss that kills anything with a soul, she's anything but normal. Half demon, half gargoyle, Layla has abilities no one else possesses.

Raised among the Wardens—a race of gargoyles tasked with hunting demons and keeping humanity safe—Layla tries to fit in, but that means hiding her own dark side from those she loves the most. Especially Zayne, the swoon-worthy, incredibly gorgeous and completely off-limits Warden she's crushed on since forever.

Then she meets Roth—a tattooed, sinfully hot demon who claims to know all her secrets. Layla knows she should stay away, but she's not sure she wants to—especially when that whole no-kissing thing isn't an issue, considering Roth has no soul.

But when Layla discovers she's the reason for the violent demon uprising, trusting Roth could not only ruin her chances with Zayne…it could brand her a traitor to her family. Worse yet, it could become a one-way ticket to the end of the world.


Jesszus, hogy én ezt mennyire imádtam! Tudtam, hogy JLA jól ért a fantasy-hoz, na de ennyire?! A Luxen és most már a The Dark Elements is a kedvenceim közé tartoznak.

Layla

A történet Layla-ról szól, akiben félig Warden, félig démon vér folyik. Ő vezet be minket abba a világba, ahol a vízköpők, afféle őrzők, tartják biztonságban a világot a démonoktól. Layla már kiskorától úgy nevelkedett, hogy  a démonok rosszak, ezért próbálja elnyomni a démon oldalát. Egyik képessége, hogy meg tudja jelölni a gonosz lényeket, így később a vízköpők könnyebben rájuk találnak, és megölik őket.
Az egyik ilyen jelölgetős napján találkozik az igen nagyhatalmú és szexi démonnal Roth személyében.

Roth

Roth teljesen felforgatja Layla életét, egyáltalán nem olyan, amilyennek Layla a démonokat gondolta. A srác tele van meglepetésekkel, mindig védelmezi őt, ott van, amikor szükség van rá, és iszonyatosan édes. ^^
Viszont nem egy nyúlbéla, nehogy azt higgyétek :D Roth maga a szarkazmus, a szexiség. Piszkos a fantáziája, és nem is titkolja. Piercingelt és tetovált teste bűnre teremtett, és ezt tudja is magáról. ;D
Neki is van pár igazán érdekes képessége, amik még Laylát is leveszik a lábáról.

“There’s sweetness in evil,”

Megmutatja a lánynak, hogy a világ nem csak fekete, vagy fehér. A démonok között is akadnak jók, és a vízköpők is képesek a gonoszságra.

Zayne

Szóval igen, én totál Team Roth lettem!♥

“I lost myself the moment I found you.”

Aki a következő részben  még komplikációkat okozhat az sajnos Zayne. 
Zayne a Wardenekhez tartozik, Laylaval már gyerekkoruk óta barátok, együtt nevelkedtek, így talán nem is meglepő, hogy Layla többet érez iránta barátságnál, vagy testvéri szeretetnél. Viszont  köztük ez egy tiltott szerelem lenne, mivel Zayne-nek egy vízköpő lányt kell majd elvennie, és nem egy félvért. Layla ezt megérti, de azért sóvárog a srác iránt, aki úgy néz ki, szintén érez valamit iránta, csak hát beismerni egyikük sem merné. És ott van még az az icipici bökkenő, hagy Layla nem csókolhat meg senkit, akinek lelke van, nehogy elvegye azt.  Szerncsére egy démonnak nincs lelke <3

Igazán tetszett ez a Démon vs. Warden dolog, a szereplőkért is odavagyok meg vissza - főleg Roth-ért, de Layla is kitesz magáért. Zayne-ről még nem tudom, mit gondoljak, mert szerencsére nem igazán kavart bele a romantikus szálba, viszont róla még elég sokat nem is tudunk. 
Layla barátnője Stacey egy üdítő folt volt a sok fekete, és szürke lény között. Egy ilyen szeleburdi, szexmániás barátnő mindig jól jön. Tetszettek a beszólásai, és juj, remélem valami kialakul majd közte és Sam között is *-*   Sam, a mindenttudó kisokos is igazán szimpatikus, remélem belőle is kapunk még többet. 

…You should see me dance.” 

“Hmm,” Roth murmured, golden eyes twinkling. “I would like to see you dance.”

Csak reménykedni tudok, hogy majd magyarul is kiadják. :)

Borító: nagyon tetszik... főleg a színe ^^
Kedvenc szereplők: Roth, Layla
Mélypont: a vége... hogy lehet így vége??? :(((
Fénypont: Roth és Layla jelenetek, csókok, kiscicák, Bambi *-*
Csillagozás: 5/5 Imádtam!

Lisa Kleypas: Karácsonyéj a Péntek kikötőben

Ulpius-ház, 2013
228 oldal
Fordította: Balogh Dániel

EGY KISLÁNYNAK CSALÁD KELLENEEgy esőtől síkos éjszakán a hatéves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szól.

EGY SZÓLÓ FÉRFINAK FELESÉG KELLENEMark Nolannak mi sem hiányzott kevésbé, mint egy hatéves kislány. Hamarosan mégis ráébred: bármire kész lenne, hogy a gyermek életét újra teljessé tegye. A húga végrendelete megmondta, mit kell tennie: Senki sem jöhet szóba, csak te. Kezdetnek csak szeressed. A többi majd jön magától.

NÉHA CSAK EGY KIS VARÁZSLAT HIÁNYZIK…
Miután Maggie Conroy egy év házasság után elvesztette a férjét, nem hisz benne, hogy újra szerelemre találhat. Annál inkább hisz a képzelet varázserejében. Amióta játékboltot vezet, abban élhet, amit szeret. És amikor összetalálkozik Holly Nolannal, egy olyan kislányt lát maga előtt, akinek nagyon hiányzik egy kis varázslat.

HOGY VALÓRA VÁLJANAK AZ ÁLMOK
Három magányos ember. Három válaszúthoz érkezett élet. Három ember, akik hamarosan megtapasztalhatják, hogy karácsonykor bármi lehetséges, hogy ilyenkor a kívánságok mintha maguktól válnának valóra.

Lisa Kleypas könyveit nagyon szeretem, ezért nem is volt kérdés, hogy ezt a kis aprócska könyvet is el fogom olvasni.

Ez a történet arról szól, hogy érdemes hinni a csodákban, hogy a rossz dolgok ellenére is történhetnek velünk igazán jó dolgok, amik megváltoztatják az életünket.

"– Imádok főzni – tette hozzá. 

– Akkor van bennünk valami közös. 

– Maga is szeret főzni? 

– Nem, én enni szeretek."

Igazi felüdülés volt most ez a könyv. Humoros, aranyos és szeretnivaló. Holly egy kis cukiság, aki az anyja halála után nem szól senkihez - még a két jófej, lökött bácsikájához sem, akik együtt nevelik. Egyszer viszont, amikor besétál Markkal egy játékboltba, a dolgok kezdenek megváltozni.

Mark egy igazán szuper pasi. A húga halála után, ő lett Holly gyámja, pedig alig tud valamit a gyerekekről. Az elején látni, mennyire ledöbbenti az egész, viszont kétség sem fér hozzá, hogy remekül csinálja az apaságot.  Elvégre a gyerekeket könnyű szeretni, és ha ők is viszont szeretnek, az már magában megéri. :)

"A szülőség nem csak a biológiai közreműködésből áll... sőt, az a legkisebb része."

Mark nem tartja magát családcentrikus embernek, és annak ellenére, hogy van barátnője, nem érzi úgy, hogy föl lenne készülve a házasságra. Holly levele a Mikulásnak viszont gondolkodóba ejti. Talán mégis ideje lenne keresni egy anyukát a kislány számára.

Aztán ott van Maggie. Egy játékbolt vezetője, aki hisz a csodákban, és a fantázia erejében. Amikor összetalálkozik Markkal, mindjárt megfogja benne valami, nem bírja kiűzni a férfit a gondolataiból, ezt az érzést viszont nem tartja helyesnek. Még mindig szomorú a férje halála miatt, és nem mer továbblépni, nehogy megint megsérüljön. Így az egész, csak afféle barátsággal kezdődik.
Maggie imádja Hollyt, és a kislány is odavan érte - gyakran találkoznak a boltban, ahova persze Mark kíséri el a kislányt. :)
Nem is csoda, hogy ezek ketten végül már egy csomó közös programot eszelnek ki.

"A szerelem nem választás dolga. Választás legfeljebb az lehet, hogy mihez kezdünk vele."

Mark testvérei - Sam és Alex - szintén ígéretesnek tűnnek, szívesen olvasnám az ő történetüket is. Kár, hogy magyarul nem adták ki a folytatásokat. Viszont angolul nem kizárt, hogy elolvasom.

Lehet, ha karácsonykor olvasom, még jobban átadja a hangulat, de így is tökéletes volt. Rövid, könnyed, aranyos... semmi sem hiányzott belőle.


Borító: tetszik ez a lila szín, és a hajók - egyszerű, de nagyszerű  :D
Kedvenc szereplők: Holly, Mark
Mélypont: nem volt
Fénypont: a hálaadás + Maggie családi találkozója
Csillagozás: 5/5

Amie Kaufman · Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok (Lehullott csillagok 1.)

Könyvmolyképző 2016
488 oldal
Fordította: Ipacs Tibor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten. 
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek. 
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni? 
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Nagyon vártam már ezt a könyvet, mert szerelem volt első látásra. A borító csak úgy vonzotta a tekintetem, és mikor a fülszöveget is elolvastam egyből eldőlt, hogy nekem ez a könyv kell.

Tarver Merendsen

A történet Tarver kihallgatásával kezdődik, ő kezdi mesélni, hogyan ismerkedett meg Lilac LaRouxal, és hogy milyen események vezettek a katasztrófához, amikoris az Icarus lezuhant egy ismeretlen bolygóra.

Tarver egy igazán megkapó katona, akit könnyű megszeretni. A tragédia után megtesz mindent a túlélés érdekebén. Kieszel egy tervet, tartja az iramot, és próbálja nem felpofozni Lilacet. Hát igen, a lánnyal való kapcsolata nem valami fényes az elején. Sokszor csak a csipkelődés tartja bennük a lelket, hogy folytatni tudják az utat.  A cél eljutni az Icarushoz, ahol remélik, megjelenik a felmentősereg.

"A harag pajzs, és ha leeresztem, darabokra török."

Lilac LaRoux

Lilac, ahhoz képest, hogy igazi hercegnőként bántak vele, nagyon is jól viseli a dolgokat. Nem nyavalyog, hanem próbál hasznos lenni, és nem Tarver terhére lenni. Jó volt látni, hogy milyen kis talpraesett, és még magassarkúban is legyalogol hosszú távot az erdőben, bedagadt bokával.
Viszont ezen az új bolygón fura dolgok történnek, és Lilac azt hiszi, talán kezd megőrülni. Hangokat hall, néha embereket lát. Vajon tényleg csak ketten vannak? Vagy más is ólálkodik körülöttük?

"Tarver felemeli a kezét, és megsimogatja az arcom. 

– Lilac, ha történne veled valami – mormolja –, én aztán mindenhogy lennék, csak rendben nem."

A történet haladtával a két főszereplő egyre jobban megismeri a másikat, elkezdenek bízni egymásban, és később már nem veszekedéssel töltik az időt. Tarver mesél a családjáról, és Lilac is kitárja a szívét a srácnak. A bolygóról is egyre többet tudnak meg, sok különös dolog történik velük, amire először úgy tűnik, nincs magyarázat, később viszont mindenről lehull a lepel.

Igazán érdekes volt végigkövetni ezt az űrbéli kalandot, amiben a két fiatal részesült. Tele volt izgalmakkal, és titkokkal, csak úgy faltam a lapokat. Az írónők még a végén is jól csavartak egyet a dolgokon, amin szerencsére nem akadtam ki annyira, mivel néha szeretek hátralapozni, és most is ez történt. :D De azért még így is meglepő volt, és végül is örülök jól meg lett oldva, így nem panaszkodom. Kíváncsi vagyok, mit hoz majd a folytatás.

"– Harcolni fogok érted."

Borító: Imádom! Annyira, de annyira gyönyörű *-*
Kedvenc szereplő: Tarver, Lilac
Mélypont: Ami Lilacel történt a végén
Fénypont: esős jelenet, barlangos jelenet, a kék virág
Csillagozás: 5/5

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1.)

Maxim Könyvkiadó, 2016
416 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea

Egy elsöprő erejű történelmi romantikus történet, amely során egy boszorkány előre látja meggyilkolását, és egyetlen egy fiú van, aki segíthet neki megváltoztatni a jövőt. 
A 16 éves Avery Roe el akarja foglalni jogos helyét Prince Island-en, bűbájai segítségével boszorkányként ő védené meg a sziget bálnavadászait a tengeren, édesanyja viszont arra kényszerítené, hogy a mindig jó jellemű és tiszteletreméltó, ámde varázstalan világban éljen. Amikor Avery egy álmában meglátja saját halálát, tudja, hogy fogytán van az ideje, fel kell fedeznie varázserejét és meg kell mentenie saját életét. 
Avery nem várt szövetségesre lel a tetovált fiúban, Tane-ben, a tengerészben, akinek megvan saját, különleges varázsereje, amely oly módon segíti a lányt, ahogyan sosem várta volna. Boszorkánnyá válása talán megakadályozhatja halálát, azonban a lány rájön, hogy varázsereje olyan áldozatot követel, amire sosem volt felkészülve.

Igazán varázslatos egy könyv. Lassú folyású, szépen fokozatosan indul, nincs semmi elkapkodva. Avery meséli el a történetét, hogy milyen Roe boszorkánynak lenni, mi mindenen ment keresztül a családja, milyen áldozatokat követel a mágia. 
Avery egyetlen vágya, hogy végre igazi boszorkány legyen, akire szükség van a kis szigeten, ahol élnek. Az anyja viszont nem ezt a sorsot szánta neki, így mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa őt a nagyanyjától.

 

A Prince-sziget lakói érdekesek. Van, aki kedveli, és tiszteli a Roe boszorkányokat, de a többség csak félelmében nem zaklatja őket. Mivel köztudott, hogy egy igazi Roe boszorkányt nem lehet megölni. És Avery-nek pont erre van szüksége.
Én igazán megszerettem ezt a könyvet. Amilyen nyugodtan indult, olyan izgalmasra sikeredett a vége. Számomra épp az a lassú kezdés volt nagyon jó. Így csak még reálisabbnak éreztem az egészet, még akkor is, ha boszorkányokról, és mágiáról olvastam.
Avery tehetsége különleges, én is szívesen elfogadnám. 

A bálnavadászat nincs igazán ínyemre, de látni, hogy az írónő nagyszerű kutatást végzett, mivel úgy éreztem, én is ott vagyok mindennek a kellős közepén.

Aztán ugye ott van még Tane. Különleges név, egy különleges srácnak.  Már az első pillanattól kezdve látni, hogy kettejük között Avery-vel kialakul egy kölcsönös vonzalom. A történet haladtával, és hogy egyre jobban megismerhettük Tane-t, csak még jobban elmélyülnek a dolgok kettejük között, és az olvasó is egyre jobban beleszeret a srácban.

Tetszett, hogy a végére Avery anyukájáról is megtudtuk az igazat, így már teljes lett a kép.
A könyv tele van csodaszép jelenetekkel, számomra letehetetlen volt. Mert az egész nemcsak a varázslatról, és mágikus képességekről szólt, hanem egyben a családról, a szerelemről. Mert annál varázslatosabb dolog nincs.



Borító: Tetszik a ruha, a hullámok, villámok... csodás :)
Kedvenc szereplők: Avery, Tane, Avery anyukája
Mélypont: a vége
Fénypont: világítótorony, tetoválás
Csillagozás: 5/5