Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 7., szerda

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.




Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ


Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'



 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:
Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége
:'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

2018. szeptember 28., péntek

Courtney Cole: Ha ​elhagysz (Megtört lelkek 2.)

Libri 2018
432 oldal
Fordította: Horváth M. Zsanett


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kölcsönadnád ​a szárnyad, ha a másik zuhanna?

Gabriel Vincent hadnagy egy háborús hős. Legalábbis az volt. Amióta hazajött Afganisztánból, Gabe képtelen kiverni a fejéből azt a rémálomba illő éjszakát a csatatéren, amely örökre megváltoztatta az életét. Tudja, hogy tönkrement az élete, amit csak sok sörrel és még több nővel tud elviselni. Egészen Madison Hill feltűnéséig.
Madison élvezi a szinglilétet. Legalábbis ezt hiszi. Szüleinek tragikus halála után átvette a családi étterem vezetését, és azóta semmi másra nincs ideje. Egészen Gabriel Vincent felbukkanásáig.

Noha elsőre fel sem tűnik nekik, Gabe és Madison hamar egymásba bolondulnak. Gabe-nek van egy sötét titka, és attól fél, hogy ha Maddy megtudja, milyen is ő valójában, a nő csalódik benne. Maddy pedig olyan gondokkal küzd, amelyeket Gabe talán nem értene meg. Felismerik, mekkora szükségük van a másikra, de ehhez meg kell küzdeniük az életük démonaival – és a démonokkal az a baj, hogy csak fájdalmak árán tűnnek el.
Vajon sikerül helyrehozniuk a múltat, mielőtt elveszítenék egymást?

Szomorú vagyok, mivel azt vártam, sokkal jobb lesz ez a rész, mint az előző, aztán kiderült, hogy nem. Maddy és Gabriel kapcsolata nekem annyira elhamarkodottnak, gyorsnak tűnt. Az elején egy csomót drámáznak, majd összejönnek kétszer, hogy aztán megint legyen később min drámázni. Plusz a szerelem is csak úgy megtörténik, ami nem is lenne fura máskor, de itt tényleg nem így vártam volna.
Az egész könyv nekem olyan fanfiction kelletű volt, tele katasztrofális mondatokkal, elhamarkodott cselekvéssel. Nem tudom, hogy ez a fordítás miatt lett-e ilyen, vagy angolul is ilyen kis gagyi, mindenesetre nem élveztem annyira, mint Mila és Pax könyvét.
Persze voltak jó részei is a könyvek, de valahogy többet vártam.






Borító: Még mindig imádom! Egyszerűen szuperek a magyar borítók :)
Kedvenc szerplők: Mila és Pax
Méylpont: az írásmód, a szereplők, fölösleges haláleset a vége felé
Fénypont: hogy szerepelt Mila és Pax is benne ^^
Csillagozás: 5/3

Courtney Cole: Ha ​velem maradsz (Megtört lelkek 1.)

Libri 2018
320 oldal
Fordította: Horváth. M. Zsanett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem mindegy, hogy az ágyában vagy az életében

A huszonnégy éves Pax Tate egy igazi vadbarom. Tetovált, kőkemény rosszfiú, szemét hozzáállással. Persze minden oka megvan rá: hétéves volt, amikor az anyja meghalt, így Pax magára maradt az apjával, és rengeteg szorongással.
Azóta drogokkal és nőkkel próbálja elnyomni a fel-feltörő sötét múltat, amivel nem akar szembenézni, mint ahogy a lelke kongó ürességéről sem vesz tudomást. Ha úgy tesz, mintha nem lenne benne sivárság, akkor nincs is, nem igaz?
Tévedés.
Amikor megismerkedik a kedves és gyönyörű Mila Hill-lel, úgy érzi, a lány gyógyír lehet a be nem hegedő sebeire. Mila az igazi és az egyetlen, aki megmentheti Paxet saját megsebzett szívétől, akinek hatására megoldhatja a gondjait. De csak akkor, ha a férfi felhagy a szemétkedéssel, és engedi, hogy segítsék.
Az öntörvényű Pax mindezt jól tudja, és dolgozik a változáson.
Vajon ennyi elég ahhoz, hogy ne veszítse el Milát?

Erre is elsőre Zita (@ZitussKa) értékelése keltette fel az érdeklődésemet, aztán láttam, hogy a többieknek is nagyon tetszett, így most végre belevágtam. ^-^
Egy szó, mint száz, nagyon tetszett! Igen, az eleje pont egy olyan durr-bele-a-legrosszabba szitu, aminek hála Pax-et egyszerre sajnáltam, és találtam visszataszítónak. Nem semmi problémákkal küzd szegény srác, és tényleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy ki tudott lábalni egy ilyen helyzetből. Szóval elnyerte a legrosszabb könyvpasi bemutatkozást, de a végére a csodálatomat is.
Nagyon tetszett Mila racionális gondolkáda, hogy nem ugrott bele egyből egy ilyen látszólag instabil kapcsolatba, hanem meg is mondta, hogy csak lassan akar haladni.
Azt hiszem a kedvenc jelenetem az, amikor Pax kiakad a csónakban Milara, viszont a lány olyan nyugodtan kezeli az egészet. Nem támad vissza, hanem szépen nyugodtan próbálja elmagyarázni, miért is érzi kicsit bizonytalannak magát.
Csak azért nem adom meg az 5 csillagot, mert szerintem lesz ez még jobb is, így egyenlőre arra tartogatom. :)



Borító: Nagyon tetszik! Sokkal szebb, mint az eredeti :))
Kedvenc szereplők: Mila
Mélypont: a könyv eleje
Fénypont: festős jelenet
Csillagozás:
5/4.5

2018. szeptember 7., péntek

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."



A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.


"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."




Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

2018. január 28., vasárnap

Rachel Vincent: Prey ​– Préda (Vérmacskák 4.)

Könyvmolyképző 2013
430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…

Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.


És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Ez a rész megint teljesen kicsinált. Nem is tudom, mi a rosszabb. Amikor először olvasva a könyvet még nem tudod, mi vár rád, vagy amikor újraolvasol és pontosan tudod, hogy közeledik az elkerülhetetlen. :(

"
– Semmi sem könnyű, ami igazán értékes"

A Prey tényleg egy érzelmi hullámvasút, nemhiába hirdeti ezt a könyv hátulja. Az eleje keserédes Marc és Faythe miatt. Örülsz, hogy újra látják egymást, de szomorkodsz is, hogy csak kevés időre. Izgulhatunk Manx-ért, Kaciért. Később egy hatalmas csavarnak köszönhetően már valaki másért is.
Jace itt változik meg igazán, ami valahol tetszik is a szomorú körülményeket tekintve ,viszont egy részem utálja, mert számomra sosem volt kérdés kit szeretek jobban.
Faythe-re nagyon haragudtam, mert megértem, hogy vigasztalásra szorult..., de akkor sem így! Marc mindig annyira jó hozzá, szóval nem ezt érdemelte.

Hihetetlen, hogy mik történtek ebben a részben. Még mindig teljesen padlót fogok, ha belegondolok.
Ilyenkor a legjobb, ha mindjárt kéznél is van a folytatás, különben az ember verheti a fejét a falba egy darabig. :D


"
Nélküle létezni szívás. De ha nem tudom, él-e még, vagy már halott, az kínzás."




Borító: Ezt a borítót nagyon imádom :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Kaci, Greg, Manx és Owen
Mélypont: az a bizonyos fordulópont a könyvben, amitől az ember csak még inkább gyűlöli Malonet... + a szerelmi háromszög elindítása sem tetszett :(
Fénypont: mindjárt a könyv eleje, ahol Faythe és Marc találkozik, a kicsi Des, Kaci-Faythe részek, a végén megint Marc és Faythe pillanatok <3
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

2017. december 19., kedd

Leylah Attar: The ​Paper Swan – Papírhattyú

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Kamper Gergely

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


Először is a borító. Annyira gyönyörű, és kifejező, és egyszerűen csak… aww :3

Aztán a történet. Ezzel már egy kicsit nehezebb. Az eleje olyan, hogy durr bele a közepébe, kezdjük is a legrosszabbal. Bevallom én egy kicsit megszeppentem, mert hirtelen el is felejtettem, hogy ez egy rázós könyv, de gyorsan helyrerázódtam, és már nagy kíváncsisággal lapoztam a következő oldalra. Egy Damiannal kapcsolatos dolgot sajnos már a könyv elején sikerült lespoielereznem magamnak, de ettől függetlenül, így is okozott meglepetést a könyv.
Szerettem Sky visszaemlékezésieről olvasni, és később Damian története is nagyon lekötött. Ami engem olvasás közben zavart egy kicsit, az gyorsaság. Olyan gyorsan haladt minden. Egyik percben még Sky-t elrabolja egy beteg állat, a másikban pedig már egy szigetecskén megy a romantika. Nem értem, hogy Sky hogy a francba tudott ilyen könnyen túllépni azon, amit Damian tett vele. Nem azt mondom, hogy nem bocsáthat meg neki, mert oké, ez egy könyv, legyen benne románc is, de ez komolyan egyik percről a másikra történt. 


"– Mi a dolgod, Skye? – kérdezte.
– Harcolok! Nem hagyom magam, és keményen harcolok."


Spoiler! Leszarom, hogy Sky és Damian, azaz Esteban, gyerekkori barátok. A pasi rohadtul elrabolta, összeverte, meggyalázta, és a ku.va anyját, még a kisujját is levágta!! Akárhányszor eszembe jutott főleg ez az utolsó dolog, legszívesebben a falhoz csaptam volna a könyvet. Azért, hogy Damian is érezze. Spoiler vége!

Annyira sajnáltam Sky-t, mert ő volt az egészben az ártatlan áldozat +MaMaLu. Nem tett semmi rosszatt, mégis neki kellett szenvednie a legtöbbet mások hülye, önző tettei miatt.
Damiant is sajnáltam, leginkább a gyerekkori énjét, mert igen, akár mennyire is hihetetlen, nekem is sikerült valamennyire megkedvelnem. Nem fogok róla ódákat zengeni, viszont mindenki megérdemel egy második esélyt, és nála látni is, hogy tesz is azért, hogy megkapja.
Kifejezetten örültem, amikor Damien börtönbe került, mert így legalább elnyerte a büntetését azért, amit Sky életével tett.

A könyv vége átment cukormázba, és én egyszerűen imádtam. A Sierra „titokra” magamtól jöttem rá, és nekem nagyon tetszett ez a féle fordulat/megoldás. Szép kerek lett tőle a történet, a papírhattyú is megjelent.


Spoiler! Azért annál a résznél, ahol Sky és Damian szerelmet vall egymásnak – olyan kevés idő elteltével! – nálam kiszaladt egy „nemár!” a nagy szemforgatás közepette. Mert őszintén? Én ott éreztem azt, hogy a Stockholm-szindróma végképp betalált.
Spoiler vége!

Kicsit neheten ment a csillagozás, mert a fölsoraltak ellenére, gyorsan ment az olvasás, és le is kötött. Tényleg szép történet, átjön a könyv mondanivalója, de most nem tudtam csak úgy elsiklani a hibák felett.

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."




Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Sky, Sierra, MaMaLu, Esteban
Mélypont: azt hiszem minden mélypontot kifejtettem az értékelésben :D de főleg az ,hogy Sky milyen gyorsan megbocsátott
Fénypont: Sierra, a kicsi Sky és Esteban
Csillagozás:
5/4

2017. október 5., csütörtök

William Paul Young: A ​viskó

Immanuel Alapítvány 2009
256 oldal
Fordította: Géczi Károly

Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt több mint 10millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között.

Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik..., ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. Akik már olvasták, azt ajánlják, hogy zsebkendővel felszerelkezve láss az olvasáshoz. Szükséged lesz rájuk...



Ezt a könyvet nekem két ember is ajánlotta. Az egyik vallásos, míg a másik kevésbé az – inkább spirituális. Mind a kettejük teljességgel imádta és dicsérte, és most végre eljött az én időm is, hogy belevágjak.

Bevallom, engem inkább a film megnézése ösztökélt, hogy elolvassam a könyvet és nem bántam meg. Még mindíg mérhetetlenül gyönyörűnek és szívfájdítónak tartom a történetet, viszont könyvben nekem sajnos nem tudta teljesen ugyanazt az élményt nyújtani, mint a filmvásznon. Leginkább az zavart, hogy néha már túl soknak éreztem Isten
azaz Papamagyarázatait. Jó, hogy elgondolkodtató, de volt, hogy hiába olvastam el többször is egy magyarázatot, még mindig nem értettem. Úgy éreztem, hogy Papa válaszai igazából nem is igazi magyarázatok (ha ez így érthető). A filmben sokkal egyszerűbb és lényegretörőbb volt minden. Ennek ellenére a könyvnek is vannak pluszjai. Nagyon tetszett például a vége hogy megtalálták Missy holtestét.

"Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes."


Most is sikerült megsiratnom a szereplőket. Mack fájdalma már-már tapintható volt, főleg a barlangos részben, amikor bírót játszott. A legjobban ebben a könyvben még mindig a megbocsátás erejét csodálom. Mert amin Mack keresztülment, az minden szülő rémálma, és hogy ő mégis képes volt ezek után kimondani, hogy: „Megbocsátok” …hát az nem semmi!
Engem megérintett a könyv, és habár tudom, megosztó, attól még remélem mások is meglátják benne azt, ami igazán fontos. :)


"A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátasz. De ha végül megbánja a bűnét és megtér, akkor egy csodát fedezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját."





És hogy kinek ajánlom?
Azoknak, akik hisznek Istenben, vagy valami többen. Akik nem utasítják el az ismeretlent, és képesek más szemmel is nézni a világra. Nyitott szívvel és lélekkel.
Mert nem kell mindent megmagyarázni, elég ha az ember elhiszi, hogy soha nincs egydül. Hogy ha segítséget kér, akkor meg is kapja, és ha túl mélyen van ahhoz, hogy kérjen, valamilyen úton-módon akkor is megjelenik, bármilyen formában is legyen. Ezt nem szabad elfelejteni. <3


"A szeretet mindig maradandó nyomot hagy."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Mack, Jézus
Mélypont: Missy, a barlangos jelenet, ahol Mack bírót játszik :(
Fénypont: a vége, a vízen járás
Csillagozás:
5/4

2017. szeptember 17., vasárnap

Emily Colin: Az ​emléktolvaj

Pioneer Books 2013
408 oldal
Fordította: Deres Anita

Az ​emlékek, a szerelem és a veszteség olykor a legváratlanabb módon köthetik össze az életünket.
Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától, J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta szerelmes Maddie-be.

Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.

Már nagyon régóta fájt a fogam erre a könyvre, és most, hogy végre olvashattam, elégedett vagyok. Nem 100%-ig, de mégis elégedett. Az alap ötlet nagyon megfogott, viszont be kell valljam, én picit másra számítottam, ami a Maddie-J.C. szálat illite. Egyszerűen nem tudok elmenni a felett, hogy Maddie milyen könnyedén túljut a férje halálán. Azt megértem, hogy mindenkire másképp hat a gyász, de ez már nekem kicsit sok volt. Főleg úgy, hogy mennyire sajnáltam Aidant. Nekem ő sokkal szimpatikusabb volt, mint J.C., és ez egyszerűen annyira igazságtalan, hogy pont vele történt mindez, amikor végre megtalálta a boldogságot. Szóval igen, Aidant megsirattam a végén. :(

"Annyira nem, ahogy én szeretlek téged."

A szereplők közül még Gabrielt sikerült megszeretnem, és Nicholasnak is szurkoltam. Bevallom én az elején azt hittem, hogy Maddie mellette fog kikötni. Tudom, hogy J.C. már régebb óta szereti Maddiet, viszont nekem egyszerűen nem volt szimpi a pasi. Talán mert Aidan szeme láttára ráhajt a barátnőjére, plusz még sértegeti is… De igazából Maddie sem volt jobb a férje halála után.
Nagyon tetszettek a Nicholas-Aidan emlékek, és az Aidan-Gabriel csevejek. Olyan szívmelengetőek voltak. A legjobban viszont akkor is az tetszett, hogy Aidan mi mindenre képes, csak hogy betarsta az ígéretét. *-*


"s mivel megállítani az Időt
lehetetlen, kergessük meg mi őt."



Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: Aidan és Gabriel
Mélypont: amikor J.C. megsértette Aidant, Maddie viselkedése  Aidan halála után
Fénypont:
Aidan és Nicholas + Aidan és Gabriel beszélgetés a végén, Aidan rajzai
Csillagozás:
5/4

2017. augusztus 16., szerda

K. A. Tucker: In ​Her Wake – Sodrás (Tíz apró lélegzet 0,5)

Könyvmolyképző 2017
184 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Cole ​Reynoldsnak mindene megvolt. Mígnem egy este borzalmas, végzetes hibát követett el… és mindent elveszített.

Mikor egy alkoholmámoros egyetemi buli hat ember halálával végződik, Cole-nak fel kell dolgoznia a tragédiában játszott szerepét. Ilyen esetben általában támaszkodhatna a legjobb barátaira – azokra, akik gyakorlatilag azóta vele vannak, hogy megtanult járni. Csakhogy ők meghaltak. És ami még ennél is rosszabb: valahol egy kórházi ágyban egy tizenhat éves lány fekszik összetört testtel, akitől az egész életét elragadták, hála egy rekesz sörnek és egy kocsikulcsnak.

Mindenki azt mondogatja Cole-nak, tudják, hogy amit tett, nem volt szándékos, ő mégis folyton magán érzi tekintetük súlyát, és hallja a suttogásukat a háta mögött. A srác mindezek mellett a borzalmas bűntudattól sem képes megszabadulni, ami mindig rátör, valahányszor csak a lányra gondol, aki még csak a kórterme közelébe sem engedi őt, hogy Cole bocsánatot kérhessen. Ahogy telnek a hónapok, és Cole-on egyre jobban elhatalmasodik a bűntudat és a magány, a fiú markából kezd minden kicsúszni, ami valaha is fontos volt a számára: az egyetem, a barátnője, a jövője. Az élete. Ám Cole-nak előbb le kell érnie a gödör legaljára, hogy rájöjjön, van még kiút személyes poklából: a megbocsátás.

És csakis egyetlen személy van, aki megadhatja ezt neki…

Jó volt bepillantást nyerni Cole életébe. Megtudni, hogy kezdődött ez az egész, ő személyesen hogyan élte át a dolgokat. Látni mire képes a gyász, veszteség, depresszió. Hogy egy döntés mennyire megváltoztathatja az egész életünket… és másokét is.
Szörnyű az ilyen dolgokról olvasni/hallani, de mégse söpörhetünk minden rosszat az életben a szőnyeg alá. Ezért is jó, ha vannak ilyen könyvek, amik szembesítenek a nyers igazsággal.

"
(…) az emberi természet egyszerűen a „velem úgysem fog megtörténni” mentalitás alapján működik."

Tetszett, hogy végigkövethettük Cole útját egészen az első hivatalos találkozásáig Kacey-vel. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy előtte ennyiszer „összefutottak”. Igaz, hogy mondták az első részben, de néha már egy picit sok volt Cole/Trent mániája. Szerencsére ő inkább afféle őrangyalként volt jelen Kacey életében, és vigyázott rá.
Most már tényleg belehabarodtam ebbe a sorozatba. Alig várom a folytatást. :)


"
Akár tetszik, akár nem, az, hogy élünk vagy meghalunk, döntések végtelen sorától függ, amik életünk minden egyes lépésére hatással vannak."



Borító: Hát még mindig nem a legjobb, de elmegy no :D
Kedvenc szereplők:
Trent, Livie és Dr. Stayner
Mélypont: majdnem az egész könyv, mert Cole/Trent is a mélyponton van :(
Fénypont: hogy Trent szülei mennyit segítettek a fiuknak
Csillagozás:
4.5/5

K. A. Tucker: Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet (Tíz apró lélegzet 1.)

Könyvmolyképző 2014
352 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Négy ​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Lélegeztem. Éreztem. Szerettem.

Egy újabb tökéletes példánnyal bővült a Miért halogattam eddig? listám. Persze tudom a miért okát. Féltem még egy gyászos könyvet a kezembe venni, hogy ez is az a „tipikus” sztori lesz, amiben a megtört szereplőkre még hosszú út vár a gyógyulásig, és az út során vár majd rájuk pár bukkanó, de a végére szerencsésen átvészelik és túlélik.
Igazam lett, ez az a könyv. És én teljességgel imádtam!♥

Imádtam, mert a szereplők a szívemhez nőttek.
Imádtam, mert senkinek sem volt könnyű, mégsem adták fel.
Imádtam, mert fájt, és mert megmosolyogtatott.
És imádtam, mert mérhetetlenül gyönyörűséges volt.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Habár a nagy csavarra én már hamarabb rájöttem, még úgy is tudott később meglepetést okozni. Trent Emerson, el sem hiszem mennyi érzést kicsikartál belőlem is. Volt egy rész, amikor nagyon szerettelek volna utálni, de egyszerűen nem ment. Nálam könnyen jön a megbocsátás. Főleg az olyanoknak akik segíteni akarnak.

Örülök, hogy a Tíz apró lélegzetben nemcsak Kacey, de Ciklon is megkapta a maga happy endjét. Alig várom, hogy a többiek könyvét is olvashassam.
Nagyon megszerettem ezt a furcsa, de annál érdekesebb baráti kört. :)

                                      "
Találkozunk a felszínen!"



Borító: Ez a víz alatti téma tetszik, viszont maga csaj nagyon nem... mindig azt hiszem, hogy kopasz. xP Az eredeti szebb.
Kedvenc szereplők:
Trent, Kacey, Livie, Ciklon/Nora és Mia, de a többieket is nagyon megszerettem - Dan, Cain, Ben, Nate :)
Mélypont: amikor kiderül az igazság...
Fénypont: közös étkezés Ciklonéknál, Trent és Kacey kézfogása, tetkói, a vége
Csillagozás:
5/5

2017. június 7., szerda

Beth Ehemann: Cement ​Heart (Viper's Heart Duet 1.)

Magánkiadás 2015
312 oldal
Nyelv: angol

Lawrence Finkle, known simply to his die-hard Minnesota Wild fans as Viper, isn’t used to hearing the word „no.” He lives his whole life just a little on the reckless side. After all, life is just one big game, right?
Wrong.
When what was supposed to be an innocent bet goes horribly wrong, he’s left to deal with the aftermath—and the guilt. In an effort to make things right the best way he can, he ends up falling for the one person on the planet he never should have.
The old saying goes that two wrongs don’t make a right . . . or do they?

Emlékszem a Room for more olvasása után mennyire egyértelműnek gondoltam, hogy kivel fog Viper összejönni ebben a könyvben. Elvégre a Cranberry Inn sorozat annyira klisés volt, de szerethető, így gondoltam itt is így lesz ez. Hát nem! Engem most tényleg nagyon meglepett az írónő. Nem gondoltam volna, hogy az fog történni, ami… szomorú is voltam, de közben nagyon tetszett, ahogy a két főszereplő lassan közeledett egymáshoz.

Viper nem semmi egy pasi. Imádtam, hogy végre láthattuk a gyengédebb oldalát is. ^^ Olyan édes volt Big Mike gyerekeivel.♥ Jó volt, hogy Kacie, Brody és a lányok is feltűntek, meg persze Andy, akinek már szintén nagyon kíváncsi vagyok a történetére.
Az pedig, hogy nem tudtam az elején, kivel fog Viper összejönni csak még érdekesebbé tette az egészet, így én se fogok spoilerezni. A vége szintén nagyon szép lett, semmi függővég… vajon mi lesz a folytatásban?!
Szerintem ez a könyv simán megérdemli az 5 csillagot, sokkal jobban tetszett, mint a Cranberry Inn.

Kedvenc idézetek:

"Do you ever wonder what if?” I asked cautiously.
(...) “I have thought about it, and it kills me every single time, because while I can’t imagine my past without him, I don’t want to imagine my future without you.”



Her eyes flashed up to mine and she licked her lips as she gently put her hand in mine. “I thought Viper doesn’t dance?”
I kissed the top of it. “Viper breaks his own rules sometimes… but only for someone very special.”

Right there, sitting on the couch in her living room, my cement heart broke into a million tiny pieces.
“You’re not alone,” I reassured her. “I may not be family technically, but I’m here, and I’m not going anywhere.”


Borító:
Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők:
Viper, Matthew, Michelle és Big Mike, Brody
Mélypont: tragédia az elején :(

Fénypont:
főzés leckék, Viper és Matthew közös jelenetek :3, a vége...
Csillagozás: 5/5

2017. április 18., kedd

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

Libri 2016
390 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Ez valami hihetetlen volt. Hihetetlenül szívet melengető, és szépséges.♥ Tudtam én, hogy nem lett volna szabad eddig halogatni, de úgy tűnik a Lebegésnek csak most jött el az ideje.
Már az első mondattal megfogott magának a könyv, és nem is eresztett el, egészen az utolsó oldalig. Én is szívesen lettem volna Tristan éltető levegője. Szívesen átsegítettem volna a sötétségen, csak hogy a végén képes legyen továbblépni. Annyira fájt még olvasni is a veszteségéről… persze Lizzie-t is nagyon sajnáltam, és habár nem mérhető egyik veszteség a másikhoz, neki mégiscsak ott volt Emma, aki fényt vitt az életébe.

"Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap."

Emmát annyira imádtam. Olyan édes volt, amikor az anyukáját vigasztalta, vagy épp Tristannal veszekedett.♥ Igazából mindhármójukat teljesen megszerettem. Tristan tetoválásai… biztos csodálatos látvány lehetett. *-* És Elizabeth, olyan jó, hogy mindig kitartott Tristan mellett. Minden ember másképp éli meg a kínt, másképp gyászol, másképp teszi túl magát a veszteségen.
Nincs megírva mikor és mit kell tenni. Ezért is tetszett Tristan és Elizabeth kapcsolata, mert ők megértették, vigasztalták egymást, ott voltak egymásnak, ha szükség volt rá, és hagytak időt, hogy kialakuljom valami sokkal belsőségesebb kettejük között.
Szerettem az egészet úgy, ahogy van. És az epilógus, jaj, nekem!♥ :')

"A varázslat nem bennünk rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem."



Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Emma, Tristan, Lizzie
Mélypont: Mindjárt a bevezető fejezet + azok a részek, ahol Tristan Jamie-re és Charlie-ra emlékszik vissza
Fénypont: Emma és a tollpihék, a pillanat, amikor Tristan beleszeret Lizzie-be, Mr. Henson bolti jelenetek...
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!

2017. április 13., csütörtök

Jessica Park: Lélegezz ​velem! (Lélegezz velem! 1.)

Könyvmolyképző 2015
440 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.

Ez első fejezet atya ég! rendesen megijesztett. Nagyon nem szeretem a depis, szétcsúszott szereplőket, akik az alkoholban találnak menedéket, úgyhogy mikor ezzel indított a történet, majdnem félre is tettem. Szerencsére kibírtam a második fejezetig, majd jött a harmadik, negyedi, ötödik… és egyszer már csak azt vettem észre, hogy teljesen magába szippantott a történet. Nagyon érdekelt, hogy mi történt Blythe és Chris múltjában. Szóval folytattam, és imádtam. :)

"
– Mit művelünk? Mit művelsz?
– Szeretlek – feleli egyszerűen. – Ha engeded."


A Shepherd tesók közül elsőként Sabint sikerült megszeretnem, és a végére is ő maradt a favoritom. Imádtam a humorát, és hogy mindig olyan túlbuzgó. Nagyon sokszor szerettem volna belépni a könyvbe, hogy egyszerűen csak megszeretgessem, amikor olyan elveszettnek látszott. Tetszett, hogy Blythe is milyen változáson ment keresztül hála neki, Chrisnek és az ikreknek. Volt hogy néha nem igazán tudtam hova tenni, és egy picit már túl sok is volt, de szerencsére sose ment át ellenszenves karakterbe.
Chris már egy kicsit más tészta, mivel őt szépen fokozaton kezdtem megszeretni, és mikor már pont úgy voltam, hogy „Igen! Végre!”, na akkor cseszett el mindent. Szívesen belerúgtam volna egyet, ha attól észhez tért volna, és nem halogatja olyan sokáig a dolgokat. A vége felé persze megjött az esze, úgyhogy megbocsátunk neki. :D
Igazából tényleg mindenkit sikerült megszeretnem, senkire se tudtam huzamosabb ideig haragudni. A legcukibb páros tuti Eric és Zach voltak, örülnék, ha ők is kapnának egy külön könyvet. ^^
Egy szép történet, szép borítóval, ami hol megmelengeti az ember lelkét, hol összefacsarja, hol pedig feltüzeli, ha úgy hozza a helyzet. ;) Alig várom a folytatást.


"Vég nélkül csókolózunk.
Hajamba fúrja az ujjait, és így maradunk nagyon sokáig. Talán túlságosan is sokáig.
És ekkor rádöbbenek, mi is történt ma éjjel kettőnk között.
Most szerettünk egymásba."


Borító: Tetszik :)
Kedvenc szereplők: Sabin, Eric és Zach
Mélypont: Amikor Chris eltólja magától Blythe-t, és nagy hülyeségre vetemedik...
Fénypont: a szállodás jelenet, Sabin ökörködései + hogy sosem hagyta cserben Blythe-t
Csillagozás:
5/4.5

2016. november 26., szombat

Rebecca Donovan: What ​If – Mi lenne, ha…

Maxim Könyvkiadó 2015
400 oldal
Fordította: Beck Anita

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.

Csalódtam magamban, hogy nem bíztam eléggé Rebecca Donovan új könyvében annak ellenére, hogy mennyire imádtam a Csak lélegezz! trilógiáját. Mert ez egyszerűen, hát… ez valami csodálatos volt. ♥

"– Szerinted lehetséges? Mindent újrakezdeni?
– Minden egyes napon – suttogja halkan, a csillagokat bámulva."


Imádtam, hogy Cal szemszögéből íródott a könyv, viszont a múltban játszódó részeket már a lányok mesélték.
Cal egy igazán kedves, aranyos és könnyen szerethető pasi. Tetszett, hogy minden bolondságban benne volt, még ha az elején őrültségnek is tartotta. Nyelle mellett sokkal felszabadultabb volt, és milyen szenvedélyes. *-* Alig vártam, hogy ők ketten újra összefussanak, és végre együtt legyenek. Lassan, de biztosan haladtak a cél felé.
Számomra ez a könyv letehetetlen volt, egyszerűen muszáj volt megtudnom, mi Nyelle titka. És még amikor rá is jöttem, mert később szerintem már könnyen kitalálható, csak még inkább folytatni akartam. Lehet, hogy nem sírtam ki a szemem, de attól még engem is mélyen megérintett. Mindig is imádtam az olyan lányokat, mint Richelle. Aki a pillanatnak él, és nem fél boldog lenni. :)
Mostantól tuti minél hamarabb el fogom olvasni az írónő könyveit, imádtam!

"Vajon mi történt volna, ha azon az éjszakán teszek is valamit? Ha nem sétálok tovább? Ha bemegyek a házukba, hogy segítsek neki? Ha úgy viselkedem, mint egy igazi barát, akire szüksége volt? Vajon akkor is itt feküdne most, és a csillagokban keresné önmagát?"




Borító: Olyan elagáns, tetszik. :)
Kedvenc szereplők: Cal, Nyelle, Richelle
Mélypont: nagyon sajnáltam a lányokat :(

Fénypont: a gyerekkori visszaemlékezések
Csillagozás:
5/5 Imádtam!

2016. szeptember 1., csütörtök

Jamie McGuire: A ​Beautiful Funeral (Maddox Brothers 5.)

Magánkiadás 2016
238 oldal
Nyelv: angol

Losing has never been easy for a Maddox, but death always wins.

Eleven years to the day after eloping with Abby in Vegas, Special Agent Travis Maddox delivers his own brand of vigilante justice to mob boss Benny Carlisi. Vegas's oldest crime family is now preparing for vengeance, and the entire Maddox family is in danger.
The secret Thomas and Travis have kept for a decade will be revealed to the rest of the family, and for the first time the Maddoxes will be at odds. While none of them are strangers to loss, the family has grown and the risk is higher than ever. With brothers against brothers and wives taking sides, each member will make a choice—let the fear tear them apart, or make them stronger.


Én szeretem a Maddox könyveket, nagyon-nagyon, de ez most nem esett valami jól. :( Kellett a gondolkodási idő, hogy összeszedjem a gondolataimat, és magamat is, mert egyszerűen kikészítettek a szereplők. Imádtam, amikor mindegyik Maddox tesó megkapta a saját happy endjét a könyvében, így nem örültem, hogy ennyi év után kiderült, nem is mindenki él olyan boldogan.

A történet izgalmas volt, főleg, hogy így összehozta az egész családot, viszont engem ez a Bennys ügy már baromira zavart. Ez a sztori már egyszer le lett zárva, azt hihettük Abby és Travis végre biztonságban élhetnek, de nem. És nemcsak, hogy ők nem, de a komplett család nem volt biztonságban. Akármennyire is izgi lett így a cselekmény, nem tudtam nem haragudni Thomasra, Travisre, Liisre, Abbyre, az FBI-ra…. Teljes mértékben Trentonnal értettem egyet, mert szerintem az ő helyében én is ennyire kiborultam volna.
Ezek ellenére valamennyire mégis tetszett a könyv, csak nem úgy istenigazából, ha ez érthető. Tetszett, hogy a történetet az összes szereplő felválta meséli, így mindenki fejébe beleláthattunk egy kicsit.
Thomassal kezdődik, és Jim fejezi be. Jim fejezete volt az, ami igazán gyönyörűre sikeredett.


„I did my best.”
I interlaced my fingers in hers, and she squeezed my hand. „You were perfect. I knew you could do it.”


Én azt hittem tudtam, mit takar a cím, hogy ki lesz az aki… De tévedtem, meg nem is. Mert a könyvben összesen 3 temetés van, viszont csak egy volt, amiért legszívesebben kinyírnám az írónőt. Nem hiszem el, hogy pont őt, a drága Olive-t kellett megölni. :'( Hogy tehette ezt Jamie? Az az édes lány, aki senkinek sem ártott. :( Az ő halála az, amit egyszerűen nem tudok megbocsátani. Azt szerintem mindenki gondolta, hogy Jim fog meghalni, én is rá tippeltem, így rajta nem is lepődtem meg, viszont attól még nagyon fájt. Szomorú voltam, hogy ő is eltávozott, de ő legalább együtt lehetett végre a feleségével. Ami szép is egyben.
Elég nagy veszekedések mentek testvérek, és feleségek között. Valahol várható is volt, ilyen idegtépő helyzetben, de attól még nem volt jó erről olvasni. Az egyedüli nyugis pár Tyler és Ellison volt, akik próbáltak mindig semlegesek maradni. Úgy tűnt ők az egyetlenek, akik boldogan élik a házas életet, + még Shepley és America. Legalább valaki.
De legalább a gyerekeket imádtam, főleg Falyn és Taylor kisfiát. Nagyon cuki volt. :)

Sajnos nem tudom többre értékelni a könyvet, hiába voltak szebb pillanatai. Bennem lerombolta az eddigi boldog emlékeket Maddoxékról, amit én sajnálok a legjobban. Talán úgy kéne tennem, mintha ezt a részt nem is olvastam volna. Most megyek, és szomorkodok még egy sort. :(

„It's hard to see the light in circumstances like this, even if you're holding the candle.”



Borító: Szép, és illik a történethez
Kedvenc szereplők: Trenton, Olive, és még Travis és Thomas is - még ha rájuk haragudtam is :P
Mélypont: az egyik személy halála, Falyn és Taylor, a sok hazugság és veszekedések
Fénypont: a kezdés *-*, Falyn és Taylor kisfia, Jim fejezete
Csillagozás: 5/3

2016. június 12., vasárnap

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Twister Media 2016
272 oldal
Fordította: Marczali Ferenc

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.


Ez a történet nemcsak kívül, hanem belül is gyönyörű. Amy Harmon csodaszépen ír. Az olvasó képes teljesen elmerülni a regényben, átélni a fájdalmas, és az örömteli perceket egyaránt. Megmutatja, hogy a szépség tényleg nem csak kívülrõl fakad – „a szépség a szemlélő szemében rejleik”.

Ambrose Young
Ambrose Young népszerűsége nemcsak szépségében rejlik, hanem a tehetségében is. Ő az egyik legjobb birkózó, akire a városban mindenki nagy reményekkel tekint. Csodálatos jövő áll előtte ösztöndíjjal, főiskolával, és további birkózással. Csakhogy 2001. szeptemberében valami megváltozik benne, amikor látja a tv-ben az ikertornyok leomlását. Ambrose Young később meghoz egy döntést, négy legjobb barátja csatlakozik, és onnantól kezdve minden más lesz.


"Sok mindent nem értek… de nem érteni jobb, mint nem hinni."


Fern Taylor
Számomra a könyv legkiemelkedőbb alakja Fern volt. Fern Taylor az a különleges lány, akit az ember mindjárt a szívébe zár. Kedvességével és szeretetével szebbé teszi a világot, megmosolyogtatja az embert, ha rossz kedve van, és mindig ott van, ha segítségre van szükség.
Talán nem ő a legszebb lány a világon, de van benne egy csomó bátorság - nem fél kimondani, mit érez - és engem ez teljesen lenyűgözött. Mert amilyen félénk, és kevés az önbecsülése a szépsége hiánya miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire szókimndó lesz Ambrose-val kapcsolatban.

Fern imád olvasni, és regényeket, verseket írni. Szereti az idejét unokatestvérével, és legjobb barátjával Bailey-vel tölteni. Szeret álmodozni és bolondozni... A legjobban viszont Ambrose Young-ot szereti. Már kiskora óta odavan a csodaszép birkózó iránt, aki viszont észre sem veszi. Legalábbis nem úgy, ahogy a lány szeretné. A fiú túl szép ahhoz, hogy a lánynak esélye legyen. De mi van akkor, ha ez megváltozik, ha fordul a kocka?



"Újra megcsókolta hát Fernt, aki lágyan, de mégis mohón fogadta a nyelvét, a fiú pedig érezte, hogy megállíthatatlanul tart afelé, hogy beleszeressen Fern Taylorba."


Fernen és Ambrose-on kívül még ott van Bailey Sheen is, aki egy hihetetlenül szuper karakter. Főleg az ő és Fern szavain/tettein keresztül láthattuk, hogy minden rossz dolognak képesek meglátni a pozitív oldalát is. Hogy nem létezik csak jó, és rossz. És hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak a saját szenvedésünktől gyakran nem látjuk azokat - vagy legalábbis nem vesszük figyelembe.
Baeley egy üde színfolt ebben a kavalkádban, megjegyzéseivel elgondolkoztatja az embert az életről. Imádtam róla olvasni, a barátságukról Fernnel, és a birkózókkal, a szüleivel való kapcsolatáról,a Ritához fűződő érzéseiről és a listájáról.
Sírtam, nevettem, örültem, és a végén teljesen meghatódtam.
Ezt a könyvet sosem feledem. :)


"A küzdelem maga a győzelem"



Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Fern, Bailey, Ambrose
Mélypont: a temetés, és az ahhoz vezető incidens
Fénypont: Fern és Ambrose üzenetei, Bailey listája, Herkules... a vége
Csillagozás: 5/5   KEDVENC!

2016. március 9., szerda

Kelly Oram: Cinder és Ella

Móra 2015
400 oldal
Fordította: Vándor Judit


Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?


Ha eddig nem lettem volna Kelly Oram híve, ezzel mindenképp meggyőzött volna.
Ez a könyv annyira jó volt, hogy az nem igaz! 
Azt hittem, valami kedves, egyszerű és mesés történetbe vágok bele, de aztán letaglózott a valóság. Már az elején rendesen földhöz vágtak az érzelmek, teljesen együtt éreztem Ellával. Annyira fájdalmas volt vele együtt túlesni mindenen, de hihetetlen, hogy mennyi erő lakozik ennek ellenére benne.

Ellamara Rodriguez

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."

Olyan jól van megírva az egész történet, hogy könnyen Ellamara helyébe tudtam képzelni magam. Vele együtt sírtam, nevettem és persze dühöngtem. Már az kikészített, amikor az apja közölte vele, hogy elajándékozta a könyvet. A könyveit!!! Úristen, szerintem én Ella helyében, akkor haltam volna meg másodszor.
Aztán persze jött még több is a kedves új "családtól", főleg az ikrektől (de itt is leginkább csak az egyiktől). Nem hogy segítettek volna Ellának átvészelni a traumát, amin átesett. Nem, ők csak még jobban gyötörték a kinézete miatt.
Ezt egyszerűen nem lehet kibírni könnyek nélkül. Akárhányszor Ella az anyukájára gondolt megszakadt a szívem. És amikor megtörtént a sárga ruhás incidens... na, nálam ott tört el végleg a mécses.
Tényleg, hogy valaki képes ennyire megbántani már egy amúgyis szenvedő embert...

„-Ella – kezdte Vivian –, az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni.”

Szerencsére később már akadtak olyanok is, akik nem a külső alapján ítélik el az embert, és képesek kedvesek lenni. Ilyen volt Vivian, aki Ella 2. legjobb barátja lett.
Imádtam Vivian-t. Mindig olyan vidám volt és kedves, örültem amikor bemutatták őket egymásnak Ellával. Nagy támasza volt szegény lánynak.
Ellamara iskolájáról viszont nem írok, mivel embertelen, amit ott műveltek vele a diákok.

Cinder

Aki viszont 1000% sikert ért el nálam Ellamarán kívül, az Cinder volt.

Ő a tökéletes pasi, akit mindenki akar magának. Okos, szexi, könyvmoly, vicces, valamint igazán gondoskodó és megértő.
Ellával már nagyon régóta üzengetnek egymásnak, viszont személyesen még egyszer sem találkoztak. Még csak nem is ismerik a másik személyazonosságát. Nekik viszont ez nem jelentett gondot, így is képesek voltak egymásba szeretni 
♥ ♥ ♥  Hát mi ez, ha nem a tökéletes tündérmese?

                                       "De Ella Cindere én vagyok!"


Olyan nagyon megszerettem ezt a könyvet, nehéz elengedni. Legszívesebben olvastam volna még, még és még. Hogy mi történt a nagy egymásra találás után, hogy hogyan éltek boldogan amíg...
Mindképpen bekerült a kedvenceim közé, és az is biztos, hogy még újraolvasom.
Nagyon tetszett a mélyebb mondanivalója is a könyvnek. Ezért külön emelem kalapom. Romantikus lelkűek bolondulni fognak érte.


"Mi Cinder és Ella vagyunk, te nő! Nekünk a tündérmese vége jár!"




Borító: Megmaradt az eredeti, olyan csajos és cuki... tetszik :)
Kedvenc szereplők: Ellamara, Cinder
Mélypont: A sárga ruhás eset, Ella osztálytársai
Fénypont: Cinder és Ella üzenetváltásai, a találkozás, az első csók... szóval minden, ami Cinder és Ella
Csillagozás: 5/5
KEDVENC!