Neil Gaiman: Csillagpor

Agave 2016
224 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Habár láttam a filmet, a könyv így is meglepett mind pozitívan, és negatívan is. A történet szerintem nagyon szuper, viszont egy kicsit bezavart, hogy mennyire gyors, rövid és lényegre törő. Van egy olyan érzésem, hogy ha nő írta volna a sztorit, akkor sokkal részletesebb leírásokat kaptunk volna, valamint a szereplők és cselekményszál is jobban kibontakozik. Igazából én annyira imádom a filmet, hogy habár pár szereplő külseje eltért, én mégis a filmes szereplőkként láttam őket. Nagyon vártam Shakespeare kapitány felbukkanását, ebben viszont csalódnom kellet. Egyik kedvenc jelenetem a filmből, amikor a páros a hajón időzök, erre kiderül, hogy a könyvben ez az út lényegében egy nagy semmi. :( A romantika is harmatgyönge volt, a befejezés is eltért, igazából majdnem minden másképp alakult…
Ritka eset, amikor azt mondon, egy film jobb, mint a könyv, de ez most az az eset. Sajnálom, de az én full szerelmes szívem repes a gyönyörű filmes jelenetekért, és a csatákért. Az ottani befejezés mindig mosolyt csal az arcomra, míg itt keserédes volt az egész.

"– Palackozott álmokat tessék! Egy shilling palackja!" 

 Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Yvaine
Mélypont: nem volt Shakespeare kapítány :(, meg a túl gyors tempó
Fénypont: az unikornis, babilon gyertya
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Throne of Glass 5.)

Bloomsbury 2016
694 oldal
Nyelv: angol

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.
As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.
Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?


Próbáltam lenyugodni, és átgondolni az egészet, de kit akarok hülyíteni?! Még midig teljesen kész vagyok, ezerrel repesnek a gondolatok a fejemben. Szomorú vagyok. Mérges vagyok…
Valaki nyírja már ki Maeve-t az isten szerelmére!!!

“Unless you want to be lunch, girl, I suggest you come with me.”

Értitek, az elején izgalom, szerelem, olvadozás, itt-ott egy kis somolygás, aztán még több izgalom, öröm. Szurkolok a szereplőknek, az állam kapargatom a földről, hogy miket tud Lysandra, mit csinált Manon. Totálisan elveszek a rózsaszín ködben ahányszor Aelin és Rowan romantikáznak, vagy épp kuncogok, olvadozok kuncogva-olvadozok ha az Elide-Lorcan részeket olvasom. Aedion és Lysandra kapcsolata kikészít (jó értelemben), csakúgy mint Manon és Dorian páros, Gavriel és Fenrys dettó. Komolyan. Minden egyes részt imádtam, mert mindenkit szeretek, mindenki érdekel, és azt sem tudtam kiről akarok még többet olvasni.
És aztán ott van Maeve. A főgonosz, Erawan, még nem is igazán foglalkozat, mert ott van Maeve, aki egyszerűen… és én legszívesebben…

Szóval, valahogy így.

Tényleg elég sokszor meglepődtem. Most is bebizonyosodott, hogy milyen egy nagy játékos Aelin, hogy mennyire badass, és hogy tényleg helyén van a szíve. Az ember tényleg már-már elkezd kételkedni, mint Aedion, hogy aztán a végén az arcába robbanjon az igazság. Aelin-nek minden oka megvan az önfényezésre, mert basszus, ha valaki tényleg megteheti, akkor az ő. :D Viszont pont az a nagy csavar, az bizonyos igazság a végén, nálam nem ütött akkorát. Valahol sejtettem, és valljuk be, ki nem?! De attól még szuper volt, örülök, hogy most már 100%-ra tudjuk.
A vége tényleg nagyon sok vizet felkavart, ezért NAGYON remélem, hogy minden rendben lesz, és bizonyos szereplők is tisztáznak dolgokat, megbocsájtanak…
Ááá, basszus, hol a folytatás? És most nem Chaol könyvére gondolok. :D

“I love you,” (...) “I’d walk into the burning heart of hell itself to find you."

Borító: Gyönyörű, elöl-hátul *-*
Kedvenc szereplők: mindenki! Aelin, Rowan, Lorcan, Elide, Manon, Dorian, Lysandra, Aedion, Gavriel, Fenrys, a régi-új szereplők az Orgyilkos pengéjéből
Mélypont: Maeve! a vége!! Több dolog is történt a végén, ami teljesen kikészített, elszomorított; Darrow, mert felborította Aelin tervét, Manon nagyanja, Erawan
Fénypont: minden egyes Rowaline pillanat <3, főleg a tengerpartos... Elide és Lorcan kalandja, Manon részek - főleg az a bazi nagy csavar! Lysandra alakváltásai - sea dragon *o* ,Aedion és Gavriel (remélem jól alakul), az összes kedvenc párocskám közes részei :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Halál ereklyéi (Harry Potter 7.)

Animus 2016
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet.
Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találhatnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Ha azt mondanám, hogy Rowling egy egyszerűen felülmúlhatatlant alkotott, még azzal sem közelíteném meg a lényeget. Iszanyatosan jó volt a befejező rész. Harryt követve sok kalandban volt részünk nekünk is, és vele együtt nőttünk fel. Ezért is annyira nehéz őt elengedni. Én azok táborát erősítem, akik imádják Harryt mindenestől. Minden ember követ el hibákat az életben, dolgokat amiket megbánt, esetleg másképp csinálna. Mindenkinek volt már rossz kedve, vagy csak úgy érezte, hogy elveszett. Senki sem tökéletes, senki sem tud mindent, és ez alól Harry sem kivétel. Egy egyszerű fiú, akinek sok mindenen kellett keresztül mennie, mégis tisztalelkű és jószívű maradt. Ez teszi egyben annyira különlegessé is.

"Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú."

Sok mindent megtudtunk Dumbledor életéről, amit az előző részekben nem is említettek. Ezek külön kedvenceim, mivel így ő is sokkal emberiesebb és nem csak egy bölcs tanácsadó. Harry is szembesül az igazsággal, Dumbledore múltja se épp makulátlan. Szerintem megint csak könnyű azonasulni Harry érzéseivel, és egyben Dumbledoret is megérteni, miért nem avatta őt be mindebbe.

Az biztos, hogy ez a rész tele volt érzelmekkel. Hol nevettem, hol épp a szívem tört apró darabokra. De elsősorban nagyon izgultam és szurkoltam a triónak, hogy minden sikerüljön. Csodálatos volt a horcruxok után kutatni, újabb és újabb rejtélyeket felderíteni. Ha voltak is félreértések, balhék Ron-Harry-Hermione között, képesek voltak megoldani.
Az a rész, amikor Ronból kitörnek az érzelmek Harry előtt a medál miatt, még mindig szívettépő. Mert Ron fájdalma nekem is fáj, viszont ott van Harry, mint legjobb barát, és megvigasztalja. :')

"- Miután elmentél - mondta csendesen -, Hermione egy hétig sírt utánad. Talán tovább is, csak titokban. (...)"

Aztán ott van még Luna, aki elbűvölő, mint mindig. Itt most épp egy olyan rész érintett meg a legjobban vele kapcsolatban, ahol személyesen nem is volt jelen. Igen, a falán levő barátok festményéről van szó. Ettől csak még inkább látszik, mekkora kincs is ez a lány.

Amitől eddig sosem borultam ki ennyire, csak most újraolvasáskor, az Piton és Nagani jelenet volt. Pontosabban az, amikor Voldemort beszél Pitonnak a Pálcák Uráról, Piton pedig egyfolytában csak a kígyót nézi, és azért könyörög, hogy hadd keresse meg Harryt. :'( Olyan volt, mintha most olvasnám először. Annyira megrázó.

"És Piton most Voldemortra nézett - az arca halotti maszk volt, márványfehér és dermedt, s mikor megszólalt, riasztó volt rádöbbenni, hogy elő ember van a tompa, üres szemek mögött.
- Nagyúr... hadd menjek el a fiúért..."

Akiket teljességgel imádtam ebben a könyvben az nem más, mint Lupin és Tonks, valamint Ron és Hermione.♥ Előbbiek igaz, nem sokat szerepeltek, de amikor igen, az nagyon szép volt. *-* És hát az utóbbi páros pedig magáért beszél. :D Ron és Hermione annyira egy kirobbanó páros. Imádom őket együtt, úgy az igazi a csapat. Nagyon szép lezárást kapott az ő külön kis történetük is a könyvben.

"– Szerelemben és háborúban mindent szabad – felelte vidoran Ron. – Itt most mindkettőből van egy kicsi."

Áldozatok árán ugyan, de a végére értünk ennek a történetnek, amit nagyon sajnálok. Nehéz lesz elszakadni a varázsló világtól.
Nagy kedvenc lett nem csak ez a könyv, de az egész sorozat…. biztos vagy benne, hogy még máskor is a kezembe fogom venni.

"A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte."

Borító: Nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Lupin, Tonks, összes Weasley, Neville, Piton, McGalagony... igazából mindenki :D
Mélypont: itt csak nevek - Fred, Tonks, Lupin, Dobby, Piton, Ron (a medálos jelenet)
Fénypont: Harry+Ginny csók, Ron+Hermione csók, Luna festmény, Lupin Teddyről, Harry Godric's Hollow-ban, Harry újra a rengetegben♥ ,Sipor és Dobby...
Csillagozás: 5/5
egész sorozat KEDVENC!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők: csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont: a vége :'(
Fénypont: Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

Animus 2015
752 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Ez, hát… Istenem, ez még az előzőnél is sokkal de sokkal jobb volt! Imádtam az RBF vizsgákat, hogy Voldemort visszatért, hogy kaptunk jóval többet Pitonból, még akkor is ha néha tényleg kiállhatatlan.
Az új szereplőknek az ember csak örülni tud, még ha az épp egy negatív szereplő is.
Umbridge egy a végtelenségig idegesítő nőszemély és tényleg csak a rosszat érdemli. De imádtam, ahogy meg lett írva a karaktere! És hogy az ikrek, ÉS a tanárok is mennyire kitettek magukért, ha az élete megkeserítéséről volt szó. :D Ez a rész még a sok szomorúság és gyűlölködés mellett is végtelenül szórakoztató volt.
Neville az én kis kedvenckém, annyira aranyos. Szomorú, ami a szüleivel történt. Annál a kórházas résznél mindig meghatódom.
A legjobb páros itt is hozza a formályát – Fred és George nélkül nem is lenne kerek a sztori :)
Imádtam az elejétől a végéig. Emlékek James és Lily Potterről, a fiatal Pitonról, Lupinról és Siriusról. Harry randija Choval – ami szerencsére nem lett valami sikeres, de annál viccesebb. A DS órák, és még sok más színesítik a történetet.
Jaj, igen, és Luna egy igazán pozitív fejlemény ebben a világban :))

"Kéne egy „női észjárás” tantárgy, gondolta Harry, és az oldalára fordult. Sokkal hasznosabb lenne, mint a jóslástan…"

A végét meg is könnyeztem, mivel nagyon sajnáltam Siriust. De aztán már nem csak Sirius miatt szakadt meg a szívem, aki szerintem egy igazán nagyszerű ember volt, hanem Harry miatt is. Szegény srác, annyi sorscsapás az életében és olyan fiatalon. Tudom, hogy sokan nem szeretik ebben a részben - vagy egyáltalán - Harryt. Hogy őt hibáztatják, ami Sirius-szal történt. De szerintem ez nem igaz. Nem Harry tehet a dolgok szörnyű alakulásáról, nem ő akarta, hogy egész nyáron mindenből kihagyják. Alig osztottak meg vele valamit, mert ahogy Dumbledore is mondta, őt védték. És az igazán szép dolog, mégis a sok titkolózás, forrófejűség, és persze Voldemort visszatérése lett a vesztük. Szóval, ha hibáztatni kell valakit, akkor hibáztassunk mindenkit, ne csak Harryt. Hermione gondolkodása természetesen logikus volt, de vajon akkor is ilyen nyugodtan és megfontoltan cselekedett volna, ha ő lett volna Harry helyében?! Ki tudja...

Mindenesetre nagy kedvenc lett ez a rész…. megyek és neki is kezdek a folytatásnak.

UI: Amikor Dumbledore könnyezik ;( Annyira szeretem, hogy ő mennyire szereti Harryt.♥

"– (…) Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni."

Borító: Nagyon szeretem az eredeti borítókat :)
Kedvenc szereplők: Harry, Hermione, Ron, George+Fred, Sirius, Lupin, Luna, Neville...
Mélypont: Sirius, Umbridge - más, más ok miatt
Fénypont: McGalagony és a süti, DS órák, Harry a csók után, Piton legrosszabb emléke...
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter 4.)

Animus 2015
674 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter vakációja a szokásosnál jobbnak ígérkezik: részt vehet a varázsvilág legnagyobb sportünnepén, a Kviddics Világkupán. Ám az egybegyűltek szórakozása korántsem alakul felhőtlenül: baljós történések zavarják meg az eseményt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába visszatérő diákok azonban hamar elfeledkeznek a meccsről, mivel kiderül, hogy ez évben a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát. Harry csak szurkolni készül a bajnokoknak, ám váratlanul maga is köztük találja magát. A próbák életveszélyesek, így gyanítható, hogy aki tudtán kívül benevezte Harryt a tusára, az bizony az életére tör.

2014-ben olvastam először a HP sorozatot. A filmeket már láttam előtte, és imádtam is mindet, de mint kiderült a könyvek tényleg mindig jobbaj. Első olvasás után ez volt a véleményem:

"– (…) Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?"

"Eddig a legjobb rész volt a Harry Potteres könyvek közül.
Jó volt megismerkedni más varázslókkal is a Roxfortbelieken kívül.A Trimágusi Tusa valami istenien volt megírva, nagyon tetszettek a feladatok és ahogyan a versenyzők megoldották őket.
Cedric Digori-t nagyon sajnáltam, kedves és nagyon bátor srác volt. Az előző részben csak egy rövid ideig szerepelt, itt annál fontosabb szerep jutott neki.
Krum egy nagy kedvencem lett, a mogorva külső egy igazán szerethető lelket takar. Persze nagyon örültem a kis románcának Hermionéval, tetszett Ron féltékenykedése is :))
Fleur, először nem volt szimpatikus, de fokozatosan megkedveltem őt is….hajrá Bill.
A történet vége nagyon ütősre sikeredett. Lélegzetvisszafolytva olvastam mi is lesz az egészből. Persze a filmet láttam, de egy könyv mégiscsak más.
Ebben a részben sokkal jobban kedveltem Siriust és Dumbledoret is. Nemsokára neki is kezdek a folytatásnak…nem bírom ki Roxfort nélkül."

"Ha van olyan fogalom, hogy „kedvenc család", akkor Harry számára Weasleyék voltak azok."

Most újraolvasva a könyvet, sem változott minden. Ugyan annyira élveztem, ha nem jobban, mint első olvasáskor... Fleur-t már teljesen imádom, nem is értem, miért nem volt először szimpatikus a csajszi. :D A jóslástant még mindig nehéz felülmúlni, imádom, amit Ron és Harry lerendez azon az órán, és persze Trelawney se semmi. :D A kedvencem viszont az SVK, az új tanárok mindig nagyon érdekessé teszik az órákat.
Magamban megint feljegyeztem, hogy mennyi minden maradt ki a filmekből, vagy lett épp átírva. Pl. Sirius jelenetek, főleg a végén, Dobby, MAJOM, Bill és Charlie Weasley, Ludo Bumfolt...



Borító: Nagyon szeretem, főleg Harry szemeit rajta :)
Kedvenc szereplők: Hát majdnem mindenki :D - Harry, Hermione, Ron, Krum, Fleur, Dumbledore, Sirius, McGalagony, Fred és George, Mr. Weasley, Ginny...
Mélypont: a végén a találkozás és a harc tudjukkivel, + amikor megtudjuk mi történt Neville szüleivel :(
Fénypont: Dobby jelenléte, a jóslástanórák, Fred és George a bagolyházban...
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: Queen ​of Shadows – Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Könyvmolyképző 2016
816 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.


Én már nem is lepődöm meg, hogy ez is kedvenc lett. Nem azért, mert elfogult vagyok Maas könyveivel, konkrétabban az Üvegtrón sorozattal, hanem azért, mert ez valami brutál jó volt. Életem legszebb pillanata, amikor megláttam, hogy a könyv milyen terjedelmes. És aztán jött a még annál is szebb, amikor végre elkezdtem olvasni. :D

"– Rázzuk le a csillagokat az égből!"

Bevallom, ettől a résztől féltem a legjobban a Chaol ügy miatt, és igen, kaptam hideget és meleget is, de a végén úgyse csalódtam. És ennek nagyon örülök.♡

Celaena Aelin haragja engem is teljesen feltüzelt, alig vártam, hogy mindenkit porig égessen. Annyi fájdalmat kellet már elviselni, annyi halottól kellett elbucsúzni, annyian bántották és kihasználták már, de végre eljött az ő ideje. Az idő, hogy bosszút álljon és mindenkit felperzseljen, aki az utába merészel állni. Női karaktert nem imádtam még ennyire, mint őt. Igaz, ő sem tökéletes, követett el hibákat, de mindig talpra áll, és megy azután, amit akar. Nem hagyja magát, és ezt csodálom benne.
A szívem hasadt meg Aelin és Chaol találkozásakor. Haragudtam is – többnyire Chaolra – de be kellett látni, hogy a testőrkapitány is nagyon megváltozott a külön töltött idő alatt, nem csak Aelin. Viszont amikor felbukkant a régi barátságos Chaol, az nagyon jólesett. :)

"- Mitévő legyek?
Aelin nyelt egyet, mielőtt válaszolt.
- Hozz fényt a sötétségbe!"

A történet hihetetlen pörgős. Mindig van valami, ami leköti a figyelmedet. Sokat izgultam, többször előrelapoztam, mert nem bírtam magammal, de végül úgyse bírtam semmit elolvasni. Egyedül, amit okvetlen meg kellett tudnom, hogy Rowan♡ mikor fog felbukkani, mivel ő nagyon hiányzott. És Atya.Úr.Isten! ♡_♡ Ez a tündér még tökéletesebb, mint az előző részben. Ha ez egyáltalán lehetséges. Komolyan nem tudom, mire is számítottam, de ez… ez messze felülmúlta minden képzeltemet! Határtalan boldogság, csillagok közt repkedés… *-* kérlek istenem, csak ne történjen már semmi szörnyűség.

"Ha te szörnyeteg vagy, akkor én is."

Mindig örülök, ha Sam-et is megemlítik, még ha bele is sajdul a szívem. Itt ebben se volt hiány.
A Manon részeknek is sikerült teljesen lekötniük, hát még az Elide részek! Mindenkit egyre jobban kedvelek, és alig várom, hogy tovább olvashassak róluk. Nesryn is remélem még sokkal többet fog szerepelni, valamint hogy neki is összejönnek a dolgok. ;)
A legnagyobb meglepetés? Lysandra. És imádom!♡ Ki gondolta volna?!
Szóval tökéletes, imádtam, szeretem…♡ És még egy utolsó megjegyzés. A borító. Az eleje és a hátulja is annyira gyönyörű. A hátulján az a ruha *-*

Spoiler!
Az, hogy Aelin és Rowan összejöttek…. aww :3♡♡♡ Tökéletesebb párt már nem is alkothatnának.Lysandrával kapcsolatban egyedül azt sajnálom, hogy nem változott át az eredeti alakjába, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy néz ki igazából. Ó, és pls. Aedion *-* Legyen valami. Hihi, megint kombinálok. :D

+ Egy apró megfigyelés: Manon és Dorian? :O Komolyan? Először úgy voltam, hogy jaj,ne!, de most már egyre inkább tetszik az ötlet, mert ha elképzelem, mi mident lehetne ebből kihozni… :))
Spoiler vége!

"- Te éltetsz engem, Aelin Galathynius. Melletted nemcsak létezem, hanem valóban élek."

Borító: Imádom! Gyönyörű elöl és hátul is *-*
Kedvenc szereplők: Rowan, Aelin, Lysandra, Aedion, Dorian, és most már ide sorolhatom Manont, Asterint és Elidet is
Mélypont: a Sam-re való utalások még mindig fájnak + Chaolban egy kicsit csalódtam - nagyon csúnyákat vágott Aelin fejéhez
Fénypont: Rowan felbukkanása, Aelin és Manon összecsapása, Aelin és Dorian végső harca, Lysandra úgy egymagába
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

Animus 2016
312 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot.

Nekem mondhat akárki akármit, én akkor is imádom a könyvet. Azzal, hogy ennyi év után megjelenik egy újabb Potter könyv, sok rajongó álma teljesült, köztük az enyém is. A Harry Potter világa már az első rész után magába szippantja az embert, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Emlékszem mennyire boldog, de egyben szomorú is voltam, amikor a Halál ereklyéit olvastam. Nehéz volt megválni a szereplőktől. Erre most itt ez a csodálatos, kvázi folytatás, ami egyszerűen letaglózott.

Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert szerintük ez egy fanfiction, de ugyan már! Lehet, hogy ez egy színdarab, és lehet, hogy nem Rowling írta egyedül, de akkor is ott virít a neve a borítón, ami már lehetetlenné teszi, hogy fanfiction legyen. Beleolvastam már életemben pár HP-s fanficbe, és azok még messziről sem voltak olyan jók, mint ez a történet.

És most akkor a történethez. Röviden: Imádtam! *-*
Hosszabban: Nagyon-nagyon imádtam!
Ott kezdődik, ahol a 7. rész befejeződött, vagyis Albus indulása Roxfortba, mint elsőéves. Fél, hogy mi lesz, ha a Mardekárba kerül, de Harry megnyugtatja, hogy akkor se lesz baj, legfeljebb a Mardekár gazdagabb lesz egy nagyszerű varázslóval.
Annyira vártam, hogy milyen lesz Harry és Albus kapcsolata, mert hogy nem zökkenőmentes, azt már előre láttam.
Harry viselkedése az elején meglepett, mert azt hittem, ha valaki, hát ő biztos megérti, milyen az, ha az ember egyedül érzi magát. Ők mégis a fiával kissé eltávolodtak egymástól, de néhol Albust is lehett hibáztatni, úgyhogy lényegében egálban voltak. Plusz később már érthető volt Harry viselkedése is, és ennyi év után újra majd meg szakadt érte a szívem. :'(

Nagyon tetszett Harry és Ginny kapcsolata, még mindig nagy kedvencek számomra. ^^ És persze Ron és Hermione is.
Ron valami fergeteges volt a poénjaival, és a viselkedésével. Sikerült megint egy csomószor megnevettetnie.
Akin még szintén nagyokat mulattam, az nem más, mint Scorpius. Esküszöm az a gyerkőc valami isteni! Egyáltalán nem olyan, mint Draco, kivéve külsőleg, inkább Hermionéhoz hasonlítanám. Annyira kis édespofa volt, el se akartam hinni, hogy ő is egy Malfoy. Nagyon cuki volt a rajongása Rose iránt, kíváncsi vagyok, a későbbiekben történt-e valami. :D

Scorpius és Albus

Tetszett, hogy milyen mély barátság alakult ki Albus és Scorpius között, főleg annak tudatában, hogy az apák enyhén szólva nem kedvelték egymást. Viszont itt most ez is javulni látszott. :)
Jó, hogy Draco is olyan sokat szerepelt, különben hiányoltam volna. McGalagonynak is nagyon örültem, + ott volt még Dumbledore és omg... Piton is.  A róluk szóló részeknél tényleg nem kellett sok a síráshoz. Volt min nosztalgiázni, az biztos.
Nevillet és Georget hiányoltam, bárcsak ők is feltűntek volna legalább egy röpke pillanat erelyéig.

Igazán érdekes volta történet, az apró hibái ellenére is. Engem teljesen megvett magának.
Nem volt egy mondat se, amit ne élveztem volna, és amitől ne kívántam volna azt, bárcsak hosszabb lenne a könyv. 100%, hogy újraolvasós.

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Scorpius, Harry, Ron
Mélypont: Dumbledore, Piton rész + a vége :'(
Fénypont: a Büfésboszorkány, Ron és Hermione részek :D, Scorpius poénok
Csillagozás: 5/5

Cassandra Clare: Bane krónikák

Könyvmolyképző 2013-2014
Legrövidebb: 56 oldal
Leghosszabb: 66 oldal
Fordította: Kamper Gergely

Elgondolkoztál már valaha a relytéjes, titokzatos boszorkánymesteren, akinek a neve Magnus Bane? Ő az egyetlen szereplő, aki az összes Árnyvadász könyvben feltűnik. Magnus múltját még nagyobb homály fedi, mint a jelenét, és most végre bepillantást nyerhetünk ebbe. Még ha csak tíz rövid novella erejéig is.

Emlékszem, amikor megjelent az első rész, sokáig hezitáltam, hogy elolvassam, vagy ne olvassam  e el. Aztán láttam, hogy sokaknak mennyire nem tetszett a Mi történt Peruban - annak ellenére se, hogy Magnus volt benne - így lemondtam róla. Később viszont, amikor már a többi rész is kijött, egyre jobban érdekelt, főleg mivel tudtam, hogy Will, Tessa és Alec is kaptak benne szerepet. Az olvasásig csak sajnos most jutottam el, de jobb később, mint soha. :) Örülök, hogy még előtte letudtam a Pokoli szerkezeteket, és A Végzet Ereklyéit, így legalább nem botlottam semmi spoilerbe, csak nosztalgiázni tudtam.
Jó volt jobban megismerni Ragnort, Catarinat és Raphaelt. Még ha Raphael nem is volt olyan régi, és kedves barátja Magnusnak, mint az első kettő, az idők folyamán ők is megkedvelték egymást. Nagyon tetszett, hogy Magnus milyen sokat segített neki a vámpírrá válásakor. Magnusnak tényleg óriási szíve van, mert mindig segít ott, ahol kell. <3 A különböző romantikus kapcsolatai is tetszettek, + nagyon jókat lehetett nevetni a szereplőkön. Valakinek mindig volt valami pofás válasza/beszólása. :D


Kedvenc rész: Cassandra Clare: Igaz ​szerelem (és egy első randi)

- Ó, hát ha Alec jelen van... ❤_❤ Az első randijuk igazán cikire, de közben cukira is sikeredett. :'D Róluk mindig öröm olvasni.

+ Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Az ​éjféli örökös

- És megint itt van, a Will-Tessa-Jem páros, akik örök kedvencek maradnak. Róluk is jöhet akármi, akárhol és akármikor, én szeretni fogom. *-* James pedig már az Árnyvadász Akadémián teljesen megszerettette magát velem, így nagyon örültem, hogy őt is viszontláthatom. De olvasnék még róla is. :)


Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Maureen Johnson: A ​Dumort Hotel tündöklése

- Ez volt a leggyengébb és legunalmasabb rész, az biztos. A végén kezdtek kicsit felpörögni a dolgok, de még az se volt elég. :/ Semmi ismerős arc nem volt Magnuson kívül, és az új emberek nem is érdekeltek, így olyan semmilyen lett az egész. De az utána levő rész legalább kárpótolt. :)



Borító: Tetszenek, szép színesek. :) Viszont az eredeti még ötletesebb.
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem, James, Raphael <3
Mélypont: a Dumort Hotel tündöklése - tényleg nagyon unatam, + Valentine kegyetlensége :(
Fénypont: minden, ami a kedvenc szereplőkkel összefügg
Csillagozás: erre a sorozatra egészében 4.5 csillagot adok, mert habár nagyon tetszett, de az Árnyvadász Akadémia sokkal jobb volt. :)

Rachel Hawkins: School Spirits – Kísértetsuli (Hex Hall)

Könyvmolyképző 2016
248 oldal
Fordította: Acsai Roland

A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek tűnik. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket a kísértet megállításában, mielőtt még több embernek baja esik? Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt. Készüljetek fel még több titokra, varázslatra és románcra!


Be kell valljam, én most egy kissé csalódtam. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem, csak nekem valamiért teljesen más elképzelésem volt erről a spin-off részről.
Izzyt és Torint is már nagyon megkedveltem az előző részben, érdekelt, hogy mi volt az a titokzatosság kettejük között. Azt hittem, ez a rész főleg arról fog szólni, de sajna nem. Volt benne Izzy, volt benne Torin, egy szellem és boszorkányság, új suli, új barátok...
Izgalmasan kezdődött, de Adam, majd Dex felbukkanásával kicsit meghanyatlottak a dolgok. Az egész kezdett átmenni egy gyöngébb tini románcba, amiben itt-ott szóesik még a természetfeletti dolgokról is, de amúgy semmi különös.
Itt is elég hamar lezavarták a szellem ügyet, aminek örülök, mert nem lett fölöslegesen elnyújtva, de még akkor is elég gyöngécskére sikeredett az egész. Ez a könyv inkább egyfajta bevezetőnek tűnik további részekhez, mintsem egy önálló kötetnek. Túl sok minden marad lezáratlan, ami csak úgy lóg ott a levegőben, holott tudjuk, hogy nem lesz több folytatása a sorozatnak. Ha lenne, akkor azt kell mondjam, hogy nem is roszz, de így csak simán elmegy. 
Jóindulatból adok csak 4 csillagot, mivel szeretem a sorozatot, de ez most tényleg nem lett valami kiemelkedő.


Borító: Továbbra is tetszik, a tükröt is értem, kivéve, hogy miért Izzy van a tükörben... :/
Kedvenc szereplők: Torin az, akit a legjobban kedveltem
Mélypont: túl gyors szerelembe esés, elvarratlan szálak...
Fénypont: Torin részek
Csillagozás: 5/4

Rachel Hawkins: Spell bound – Megbűvölve (Hex Hall 3.)

Könyvmolyképző 2016
264 oldal
Fordította: Acsai Roland

Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul. Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz: a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét. Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?


Eléggé vártam már a befejező kötetet, mivel a Démonüveg nagyon függővégesen zárult, viszont ez! Ez még annál is rosszabb véget kapott. És nem úgy értem, hogy maradtak elvarratlan szálak, mert nem. Viszonylag hamar, és mondhatni kedvezően zárult a sorozat. Számomra mégis szörnyűséges volt olvasni az utolsó pár oldalt. Spoiler nélkül nem is lehet kifejteni miért, de annyit mondhatok, hogy totálisan nem erre számítottam.

"Tudhattam volna! Amikor elszabadul a pokol, te biztosan felbukkansz!"

Sophie Mercer

A történet szerencsére érdekes és izgalmas volt. Sophie hozta a nagydumás, mindenből-viccet-csinálok formáját, ami továbbra is haláli. :D Szerintem elég talpraesett egy lány, örülök, hogy nem csinált fölösleges drámákat. Habár, amikor Cal érzéseivel játszadozott, az határozottan nem tetszett. De amúgy semmi nagyobb kivetnivalót nem találok benne. Tényleg bírom a stílusát.


"Hihetetlen, hogy a humorérzéked most sem hagy el! Ha nem lenne annyira idegesítő, még méltányolnám is."

Archert is végül nagyon megkedveltem, hisz meg kell hagyni, tényleg nem semmi a srác. Viszont én ennek ellenére is maradok Cal híve. :) Az ő képességét egyenesen imádom, és ha ehhez még hozzáadjuk azt a nagyszerű személyiségét... Komolyan végem van. ^^

Tetszett, hogy ebben a részben Sophie mamája is többet szerepelt. Megtudtunk róla pár érdekes dolgot, és még új szereplők is csatlakoztak a sorozathoz. Róluk csak annyit mondok, hogy Torin keltette föl leginkább az érdeklődésem, úgyhogy kíváncsi vagyok a spin-off részre, ami ez után következik.

Összeségben jó volt, tetszett, szerettem, de a vége egy nagy NEM! Attól sajna nem tudok eltekinteni.


Borító: Nekem tetszik. Igaz, én sem értem a macskát, de engem valamiért nem is zavar. :D
Kedvenc szereplők: Cal, Sophie apja és Sophie
Mélypont: a vége :(
Fénypont: Hex Hall és Torin
Csillagozás: 5/4.5

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1.)

Maxim Könyvkiadó, 2016
416 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea

Egy elsöprő erejű történelmi romantikus történet, amely során egy boszorkány előre látja meggyilkolását, és egyetlen egy fiú van, aki segíthet neki megváltoztatni a jövőt. 
A 16 éves Avery Roe el akarja foglalni jogos helyét Prince Island-en, bűbájai segítségével boszorkányként ő védené meg a sziget bálnavadászait a tengeren, édesanyja viszont arra kényszerítené, hogy a mindig jó jellemű és tiszteletreméltó, ámde varázstalan világban éljen. Amikor Avery egy álmában meglátja saját halálát, tudja, hogy fogytán van az ideje, fel kell fedeznie varázserejét és meg kell mentenie saját életét. 
Avery nem várt szövetségesre lel a tetovált fiúban, Tane-ben, a tengerészben, akinek megvan saját, különleges varázsereje, amely oly módon segíti a lányt, ahogyan sosem várta volna. Boszorkánnyá válása talán megakadályozhatja halálát, azonban a lány rájön, hogy varázsereje olyan áldozatot követel, amire sosem volt felkészülve.

Igazán varázslatos egy könyv. Lassú folyású, szépen fokozatosan indul, nincs semmi elkapkodva. Avery meséli el a történetét, hogy milyen Roe boszorkánynak lenni, mi mindenen ment keresztül a családja, milyen áldozatokat követel a mágia. 
Avery egyetlen vágya, hogy végre igazi boszorkány legyen, akire szükség van a kis szigeten, ahol élnek. Az anyja viszont nem ezt a sorsot szánta neki, így mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa őt a nagyanyjától.

 

A Prince-sziget lakói érdekesek. Van, aki kedveli, és tiszteli a Roe boszorkányokat, de a többség csak félelmében nem zaklatja őket. Mivel köztudott, hogy egy igazi Roe boszorkányt nem lehet megölni. És Avery-nek pont erre van szüksége.
Én igazán megszerettem ezt a könyvet. Amilyen nyugodtan indult, olyan izgalmasra sikeredett a vége. Számomra épp az a lassú kezdés volt nagyon jó. Így csak még reálisabbnak éreztem az egészet, még akkor is, ha boszorkányokról, és mágiáról olvastam.
Avery tehetsége különleges, én is szívesen elfogadnám. 

A bálnavadászat nincs igazán ínyemre, de látni, hogy az írónő nagyszerű kutatást végzett, mivel úgy éreztem, én is ott vagyok mindennek a kellős közepén.

Aztán ugye ott van még Tane. Különleges név, egy különleges srácnak.  Már az első pillanattól kezdve látni, hogy kettejük között Avery-vel kialakul egy kölcsönös vonzalom. A történet haladtával, és hogy egyre jobban megismerhettük Tane-t, csak még jobban elmélyülnek a dolgok kettejük között, és az olvasó is egyre jobban beleszeret a srácban.

Tetszett, hogy a végére Avery anyukájáról is megtudtuk az igazat, így már teljes lett a kép.
A könyv tele van csodaszép jelenetekkel, számomra letehetetlen volt. Mert az egész nemcsak a varázslatról, és mágikus képességekről szólt, hanem egyben a családról, a szerelemről. Mert annál varázslatosabb dolog nincs.



Borító: Tetszik a ruha, a hullámok, villámok... csodás :)
Kedvenc szereplők: Avery, Tane, Avery anyukája
Mélypont: a vége
Fénypont: világítótorony, tetoválás
Csillagozás: 5/5