Marie Rutkoski: The ​Winner's Kiss – A nyertes csókja (A nyertes trilógia 3.)

Könyvmolyképző 2018
512 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?




Imádom! A legtöbb disztópiának elég hiányos, semmitmondó befejező része szokott lenni, de it?! Itt megvolt minden!
Körömrágósan izgultam a szereplőkért, alig vártam, hogy Arin végre megtudja, mi is történt az előző rész végén, aztán ami kiderült… hát, basszus! Nem semmi, de mégis, ez így volt pont tökéletes. Kestrel annyi mindenen ment keresztül, de továbbra is képes harcolni az igazságért, a szerelemért. A szívem ezerrel repesett a romantikus jeleneteknél. Végre megkaptuk azt, amire már az első könyv óta várok. *-*

"Van egy alapvető különbség kettőnk között. Ha én meghalok, túléled. Ha te halsz meg, abba belepusztulok!"

A csaták, a taktikák is mind olyan érdekesen voltak leírva. Semmi sem volt fölöslegesen elnyújtva, a nézőpont is mindig cserélkezett, így tényleg nem unatkoztam egyszer sem.
Imádtam Arin és Kestrel őszinteséget, hogy Arin megkegyelmezett, hogy Kestrel megbocsátott. Örülök, hogy végre igazán ott voltak egymásnak.
Roshar és Verex, nem okoztatok csalódást. :) Sajnálom, hogy az utóbbi csak elég keveset szerepelt, de legalább ott volt, és az is több a semminél.
Ez a befejező rész mindent visz. Tényleg. Még a borító is tetszik.
Az biztos, hogy ez az egyik legjobb tiltott szerelem történet, amit valaha olvastam! ^-^

"– Gyere vissza hozzám! – suttogta.
– Visszajövök."

Borító: Ez lett a legjobb! A ruha, a szín, a betűk... mind gyönyörű, és végre a csaj is előnyesebben lett lefotózva.
Kedvenc szereplők: természetesen Kestrel és Arin, Verex, Roshar
Mélypont: Kestrel helyzete a könyv elején + amit elvesztett :(
Fénypont: Arin és Kestrel♥ végre felszínre került az igazság, a császár sorsa - imádtam! ,és a vége:)
Csillagozás: 5/5

Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne (A nyertes trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2017
406 oldal
Fordította: Neset Adrienn

Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…
Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.
A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Az egyik legjobb és egyben legfrusztrálóbb sorozat, amit valaha olvastam! Nagyon tetszik a világ, amit az írónő felépített. Az a csomó ármánykodás, politika, taktika, hazugság. Mindenki játszik mindenki ellen, és akárhogy is nézem Kestrel brutál jó benne! Persze a császár sem kispályás, neki is van szeme, de Kestrel mindig lenyűgöz.


"– Tehát üres kézzel engedsz el.
– Mikor adtam én neked bármit is?
Arin halkan felelt.
– Egyszer nagyon sokat adtál nekem."

Arinnak természetesen most is nagyon örültem, viszont ő itt most kicsit elmaradt a többi játékos mögött. Mindenesetre alig várom, hogy rájöjjön az igazságra.
Aki nagyon meglepett az Verex. Teljesen megkedveltem a srácot, nagyon remélem, hogy nem fog vele semmi történni a befejező részben.
Ez a sok hazudazás elég szívszaggatóvá teszi a könyvet. A vége miatt nagyon dühös voltam, de azért Tensent is megértettem.

Thank you, next :D <3

"– Könnyű vagy sem, nem számít. Az számít, hogy az én döntésem."

 Borító: Sajna a csajszi nekem még mindig nem tetszik rajta. Viszont a ruha színe tökéletes, és szerintem ha láthatnánk egészben, az is pont jó lenne :)
Kedvenc szereplők: Kestrel, Arin és Verex
Mélypont: a vége, a császár, és természetesen a titkok Kestrel és Arin között
Fénypont: Marj és Csípj játék, molylepkék, Kestrel és Arin első találkozása a könyvben
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Wings and Ruin (A Court of Thorns and Roses 3.)

Bloomsbury 2017
706 oldal
Nyelv: angol

Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.

Ez tényleg egy ajándék. Az egész sorozat.❤

Egyszerre vagyok boldog, – hogy olvashattam – és egyben szomorú is – mert véget ért.
Feyre már az első részben megmutatta, hogy milyen fából is faragták, engem mégis képes volt újra és újra meglepni a kedvességével, bátorságával, kitartásával, szemfülességével. Tényleg csak néztem, hogy milyen kis csapdát állít az elején Tamlinnak. Nagyon tud trükközni a csaj, az biztos. Jó volt látni, hogy Lucien milyen személyiség, ha nincs Tamlin bafolyása alatt. Sajnáltam is, hogy később már nem szerepelt olyan sokat. Örülnék, ha megtalálná a boldogságot. Legyen az Elain… netán Vassa mellett.

I see all of you, Rhys. And there is not one part that I do not love with everything that I am.

Amikor Feyre és Rhys újra találkoztak… na ott végem volt. *-* Annyira imádom a párosukat. Hogy mind a ketten milyen mély hatással vannak a másikra, mennyire szeretik egymást. Rhysand is megint megmutta, hogy mennyire értékes férfi is ő. Hogy Feyre miért szereti annyira, hogy a barátai, Velaris lakosai miért szeretik annyira.

"My love."

Ebben a részben mindenki küdött teljse erőbedobással, hogy legyőtték Hybern királyát. A többi udvar uralkodóját is jó volt megismerni. Érdekelt volna, vajon Helion mit szólna Lucien-hez. Remélem erről is lesz még szó. Nagyon sok mindenki nem kapott rendes befejezést, ezért is örülök, hogy ezzel még nem ért véget teljesen az ACoTaR sorozat. Viszont Rhys és Feyre. Legalább róluk biztosan tudjuk, hogy minden rendben. Örültem volna még egy epilógusnak, ahol betekinthetünk egy kicsit kettejük jövőjébe, de sebaj.
Olvasás közben nagyon sokszor utáltam Tamlint, és nem értettem, hogy a francba válhatott ilyenné. A végén mégis… hát igen, megsajnáltam szegényt.

”Be happy, Feyre," he said quetly.

Rhys okozott egy kisebb szívinfarktust a végén, csakúgy mint Amren, aki egyszerűen csodás volt mindig. És Varian. Az a bizonyos jelent! Imádtam! <3

Mor is okozott meglepetést, viszont valahol sejtettem. Azriel-ről csak annyit, hogy kérdlek, hadd legyen már boldog szegény szívem. Annyira szeretem Azrielt, ezért úgy fáj, amikor szenved és szomorkodik.
Bevallom én Nestával nem voltam olyan jó barátságban az elején, mert annyira rideg egy csaj, hogy az nem igaz. Viszont amikor végre elkezd segíteni Feyre és csapatának, amikor elkezd kicsit feloldódni, mindjárt kedvelhetőbb személyiség. Tudom, hogy ő is sokmindenen ment keresztül, hogy bonyult személyiség, de akkor is. Viszont nagyon imádom őket Cassiannal, így remélem hallunk még róluk.

„One life may change the world.”

Csakúgy, mint az Üvegtrón sorozatban itt is egy csomó szereplő van, akiről szívesen olvasnék még, mert érdekesnek tartom, vagy már megszerettem, és nem akarom elingedni. Biztosan újra fogom még olvasni nem csak ezt, de az egész trilógiát.
Kedvenc, kedvenc, kedvenc.❤

„Remember that you are a wolf. And you cannot be caged.”


Lehet, hogy kuszára sikeredett az értékelés, de egyszerűen annyi gondolat kavarog bennem. :D


Ui: Kihagytam egy nagyon fontos dolgot. Suriel. Kövezzetek meg, de én majdnem sírtam. Imádom ^-^

Borító: Gyönyörű *-* imádom
Kedvenc szereplők: Rhys, Feyre, Azriel, Cassian, Amren, Suriel, Mor, Elain, Lucian, Nesta, Bone Carver, Varina, Tarquin, Helion... igazából majdnem mindenki :D <3
Mélypont: Suriel-Feyre jelenet, Rhysan "I love you" jelenet, Cassian és Neste a végén, Bitch Ianthe, és Tamlin viselkedése
Fénypont: Feyre és Rhys újra együtt, Azriel és Elain cuki jelenetei, Amren és Varian *-*, a Bone Carver jelenet, amikor Feyre és Rhys van jelen nála, Azriel viccelődik...
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Halál ereklyéi (Harry Potter 7.)

Animus 2016
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet.
Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találhatnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Ha azt mondanám, hogy Rowling egy egyszerűen felülmúlhatatlant alkotott, még azzal sem közelíteném meg a lényeget. Iszanyatosan jó volt a befejező rész. Harryt követve sok kalandban volt részünk nekünk is, és vele együtt nőttünk fel. Ezért is annyira nehéz őt elengedni. Én azok táborát erősítem, akik imádják Harryt mindenestől. Minden ember követ el hibákat az életben, dolgokat amiket megbánt, esetleg másképp csinálna. Mindenkinek volt már rossz kedve, vagy csak úgy érezte, hogy elveszett. Senki sem tökéletes, senki sem tud mindent, és ez alól Harry sem kivétel. Egy egyszerű fiú, akinek sok mindenen kellett keresztül mennie, mégis tisztalelkű és jószívű maradt. Ez teszi egyben annyira különlegessé is.

"Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú."

Sok mindent megtudtunk Dumbledor életéről, amit az előző részekben nem is említettek. Ezek külön kedvenceim, mivel így ő is sokkal emberiesebb és nem csak egy bölcs tanácsadó. Harry is szembesül az igazsággal, Dumbledore múltja se épp makulátlan. Szerintem megint csak könnyű azonasulni Harry érzéseivel, és egyben Dumbledoret is megérteni, miért nem avatta őt be mindebbe.

Az biztos, hogy ez a rész tele volt érzelmekkel. Hol nevettem, hol épp a szívem tört apró darabokra. De elsősorban nagyon izgultam és szurkoltam a triónak, hogy minden sikerüljön. Csodálatos volt a horcruxok után kutatni, újabb és újabb rejtélyeket felderíteni. Ha voltak is félreértések, balhék Ron-Harry-Hermione között, képesek voltak megoldani.
Az a rész, amikor Ronból kitörnek az érzelmek Harry előtt a medál miatt, még mindig szívettépő. Mert Ron fájdalma nekem is fáj, viszont ott van Harry, mint legjobb barát, és megvigasztalja. :')

"- Miután elmentél - mondta csendesen -, Hermione egy hétig sírt utánad. Talán tovább is, csak titokban. (...)"

Aztán ott van még Luna, aki elbűvölő, mint mindig. Itt most épp egy olyan rész érintett meg a legjobban vele kapcsolatban, ahol személyesen nem is volt jelen. Igen, a falán levő barátok festményéről van szó. Ettől csak még inkább látszik, mekkora kincs is ez a lány.

Amitől eddig sosem borultam ki ennyire, csak most újraolvasáskor, az Piton és Nagani jelenet volt. Pontosabban az, amikor Voldemort beszél Pitonnak a Pálcák Uráról, Piton pedig egyfolytában csak a kígyót nézi, és azért könyörög, hogy hadd keresse meg Harryt. :'( Olyan volt, mintha most olvasnám először. Annyira megrázó.

"És Piton most Voldemortra nézett - az arca halotti maszk volt, márványfehér és dermedt, s mikor megszólalt, riasztó volt rádöbbenni, hogy elő ember van a tompa, üres szemek mögött.
- Nagyúr... hadd menjek el a fiúért..."

Akiket teljességgel imádtam ebben a könyvben az nem más, mint Lupin és Tonks, valamint Ron és Hermione.♥ Előbbiek igaz, nem sokat szerepeltek, de amikor igen, az nagyon szép volt. *-* És hát az utóbbi páros pedig magáért beszél. :D Ron és Hermione annyira egy kirobbanó páros. Imádom őket együtt, úgy az igazi a csapat. Nagyon szép lezárást kapott az ő külön kis történetük is a könyvben.

"– Szerelemben és háborúban mindent szabad – felelte vidoran Ron. – Itt most mindkettőből van egy kicsi."

Áldozatok árán ugyan, de a végére értünk ennek a történetnek, amit nagyon sajnálok. Nehéz lesz elszakadni a varázsló világtól.
Nagy kedvenc lett nem csak ez a könyv, de az egész sorozat…. biztos vagy benne, hogy még máskor is a kezembe fogom venni.

"A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte."

Borító: Nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Lupin, Tonks, összes Weasley, Neville, Piton, McGalagony... igazából mindenki :D
Mélypont: itt csak nevek - Fred, Tonks, Lupin, Dobby, Piton, Ron (a medálos jelenet)
Fénypont: Harry+Ginny csók, Ron+Hermione csók, Luna festmény, Lupin Teddyről, Harry Godric's Hollow-ban, Harry újra a rengetegben♥ ,Sipor és Dobby...
Csillagozás: 5/5
egész sorozat KEDVENC!

Eoin Dempsey: Rebecca ​nyomában

Maxim Könyvkiadó 2016
280 oldal
Fordította: Loósz Vera

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rebeccát és szerelmét, Christophert semmi sem választhatja el egymástól. Sem a lány erőszakos szülei, sem a dúsgazdag vélegénye, Jonathan. Ám amikor a második világháború végül lecsap Jersey szigetére, a náci megszállók - a hitleri "végső megoldás" ürügyén - Európába deportálják a zsidó Rebeccát.
Christophert és családját hazájukba, Németországba internálják, s a mindenre elszánt fiatalember, hogy megmentse a nőt, akit keres, jelentkezik az SS-be. Auschwitzba helyezik, ahol ő felügyeli a gázkamrák áldozataitól ellopott pénzt. Miközben Rebecca után kutat, Christopher nem csupán az inkognitója megőrzéséért küzd, hanem lelki fájdalom is gyötri. Az Auschwitz iszonyatos világán keresztülfolyó tengernyi piszkos pénz váratlan lehetőségeket nyújt a számára. Vajon lesz hozzá ereje, hogy elfogadjon egy új, bátor sorsot, amely örökre megváltoztathatja a saját és mások életét?

Tudtam én, miért kellett nekem ez a könyv. Imádom a 2. világháborúról szóló történeteket, egyszerre szörnyű és érdekes is róla olvasni.
A Rebecca nyomában engem nagyon megérintett, szurkoltam a szereplőkért, hogy bárcsak legyen boldog vége – amennyire egy háborús történetben lehet –, főleg mivel még ilyen rövid is a könyv. Nem mondom, hogy minden vágyam teljesült, mindenesetre meglepett, az biztos.

A páros közül inkább Christopher-hez éreztem közelebb magam. Lehet azért, mert az ő életét követve ismerjük meg a történetet, de talán inkább azért, mert a pokolbon is megőrizte az emberségét, és kitartott Rebecca mellett. Nagyon tetszett, hogy mi mindent vitt véghez Christoher. Homályos szemmel és izzadt tenyérrel értem a könyv végéig, de nagyon megérte. Nem azt mondom, hogy a történet hibátlan. Itt-ott jobb lett volna pár mélyebb érzelem, viszont még ennek ellenére is… engem teljesen megvett. :)

Borító: Nagyon tetszik <3 sokkal jobb, mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Christopher és Anika
Mélypont: Auschwitz - az ott levő emberek sorsa ...azon belül is különösen két emberé :(
Fénypont: amikor Rebecca meglátogatja Christophert a kórházban, Christopher Berlini útjai a szüleihez, a vége
Csillagozás: 5/5

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Twister Media 2016
272 oldal
Fordította: Marczali Ferenc

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Ez a történet nemcsak kívül, hanem belül is gyönyörű. Amy Harmon csodaszépen ír. Az olvasó képes teljesen elmerülni a regényben, átélni a fájdalmas, és az örömteli perceket egyaránt. Megmutatja, hogy a szépség tényleg nem csak kívülrõl fakad – „a szépség a szemlélő szemében rejleik”.

Ambrose Young

Ambrose Young népszerűsége nemcsak szépségében rejlik, hanem a tehetségében is. Ő az egyik legjobb birkózó, akire a városban mindenki nagy reményekkel tekint. Csodálatos jövő áll előtte ösztöndíjjal, főiskolával, és további birkózással. Csakhogy 2001. szeptemberében valami megváltozik benne, amikor látja a tv-ben az ikertornyok leomlását. Ambrose Young később meghoz egy döntést, négy legjobb barátja csatlakozik, és onnantól kezdve minden más lesz.


"Sok mindent nem értek… de nem érteni jobb, mint nem hinni."

Fern Taylor

Számomra a könyv legkiemelkedőbb alakja Fern volt. Fern Taylor az a különleges lány, akit az ember mindjárt a szívébe zár. Kedvességével és szeretetével szebbé teszi a világot, megmosolyogtatja az embert, ha rossz kedve van, és mindig ott van, ha segítségre van szükség.
Talán nem ő a legszebb lány a világon, de van benne egy csomó bátorság - nem fél kimondani, mit érez - és engem ez teljesen lenyűgözött. Mert amilyen félénk, és kevés az önbecsülése a szépsége hiánya miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire szókimndó lesz Ambrose-val kapcsolatban.

Fern imád olvasni, és regényeket, verseket írni. Szereti az idejét unokatestvérével, és legjobb barátjával Bailey-vel tölteni. Szeret álmodozni és bolondozni... A legjobban viszont Ambrose Young-ot szereti. Már kiskora óta odavan a csodaszép birkózó iránt, aki viszont észre sem veszi. Legalábbis nem úgy, ahogy a lány szeretné. A fiú túl szép ahhoz, hogy a lánynak esélye legyen. De mi van akkor, ha ez megváltozik, ha fordul a kocka?

"Újra megcsókolta hát Fernt, aki lágyan, de mégis mohón fogadta a nyelvét, a fiú pedig érezte, hogy megállíthatatlanul tart afelé, hogy beleszeressen Fern Taylorba."

Fernen és Ambrose-on kívül még ott van Bailey Sheen is, aki egy hihetetlenül szuper karakter. Főleg az ő és Fern szavain/tettein keresztül láthattuk, hogy minden rossz dolognak képesek meglátni a pozitív oldalát is. Hogy nem létezik csak jó, és rossz. És hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak a saját szenvedésünktől gyakran nem látjuk azokat - vagy legalábbis nem vesszük figyelembe.

Baeley egy üde színfolt ebben a kavalkádban, megjegyzéseivel elgondolkoztatja az embert az életről. Imádtam róla olvasni, a barátságukról Fernnel, és a birkózókkal, a szüleivel való kapcsolatáról,a Ritához fűződő érzéseiről és a listájáról.
Sírtam, nevettem, örültem, és a végén teljesen meghatódtam.
Ezt a könyvet sosem feledem. :)

"A küzdelem maga a győzelem"

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Fern, Bailey, Ambrose
Mélypont: a temetés, és az ahhoz vezető incidens
Fénypont: Fern és Ambrose üzenetei, Bailey listája, Herkules... a vége
Csillagozás: 5/5   KEDVENC!