Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 30., szombat

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…


Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-
Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"




Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')

Csillagozás:
5/5 Kedvenc!

2018. április 1., vasárnap

J. R. Ward: Dearest ​Ivie (The Black Dagger Brotherhood 15,5)

Ballantine Books 2018
146 oldal
Nyelv: angol

In ​an exclusive ebook novella set in the world of the Black Dagger Brotherhood, #1 New York Times bestselling author J. R. Ward tells the story of a fiery couple . . . doomed by an undeniable passion.

Features a special preview of J. R. Ward’s upcoming Black Dagger Brotherhood novel, The Thief!

The last place Ivie expects to be approached by a devastatingly handsome male is in a crowded, smoky cigar bar rarely frequented by vampires—yet here he stands. Silas is flirtatious, gallant, and, above all, mysterious. Ivie is anything but. A nurse at the healer’s clinic and the daughter of a biker, Ivie is accustomed to speaking her mind. So she does. Since aristocrats rarely pick up females of her class, Ivie asks Silas just what kind of game he thinks he’s playing.

Despite her guarded exterior, Ivie surrenders to the fierce desire she feels for Silas. And yet, just as their courtship is heating up, he reveals that it cannot last, for he is bound to return to the Old Country. Their bond only deepens as they make the most of their precious time together. But when she learns the truth, Ivie must find a saving grace—before all is lost…

Közeledik a Thief megjelenése, úgyhogy gondoltam ideje végre elolvasni ezt is. A könyv tényleg nem kapcsolódik az eddigi részekhez, pár utaláson kívül, de szerintem a következő részben majd meg fogunk lepődni.

Ami a történet illeti, szeintem irtó cuki volt. :) Elég gyorsan bontakoztak ki az érzelmek, a cselekmény, elvégre milyen rövid a könyv, de engem ez nem zavart. Silas nagyon szimpatikus pasi, olyan aranyos volt a dearest Ivie-zásával. ^^ Viszont a történet körbelengi egy sötét energia, amitől nagyon rossz érzésem volt. Aztán történtek is dolgok, amin már csak a fejemet ráztam, hogy Ward hogy lehet megint ilyen kegyetlen. De nagy megkönnyebülésemre semmi sem vált valóra a gondolataim közül.


Ruhn jelenléte nagyon meglepett, de örültem is neki. Viszont mit jelent most ez az egész?
És ez a mondat: „Also, a brother who he couldn’t find.” Most lehet megint túlkombinálok ha FTT-ről van szó, akkor mindig :D ,de szerintem Silas tesója Marcus lesz.

Tényleg kíváncsi vagyok, hogy az itt történtek, hogy fogják befolyásolni a következő részek eseményeit.
Jaj, Thief gyere már! <3

Borító: kicsit fura a pasi hosszú hajjal, de amúgy szerintem ez most kifejezetten jó lett :)
Kedvenc szereplők: Silas és Ivie... meg persze Ruh és Jane *-*
Mélypont: ez a csúnya érzelmi játék, amit az írónő művelt *duzzog*
Fénypont: Siles iszik Ivie-ból, akárhányszor Silas azt mondta, hogy "dearest Ivie"
Csillagozás: 5/5

2017. augusztus 29., kedd

Nicola Yoon: Minden, ​minden

GABO 2017
336 oldal
Fordította: Szabó Luca
Illusztrálta: David Yoon

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Már megjelenés óta várólistás a könyv, mégis csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Azóta már láttam az előzetest, film is kijött (amit mindjárt megyek is megnézni), de még így is teljesen váratlan volt, amit ez a könyv nyújtott nekem.

"
– Ez mindig ilyen? – kérdezem elfúló hangon.
– Nem – feleli. – Sosem ilyen."


Nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik ilyen betegség, amiben Madeline is szenved. Soha ki nem tenni a lábunkat a házból, különben az ember akármikor meghalhat? Iszonyat szörnyű és magányos sors. Élhet így egyáltalán valaki teljes életet? Szerintem nem. És ezért mérhetetlenül sajnáltam Maddyt. A lány szerencséjére viszont a jóképű és vicces Olly lett a szomszédja, aki miatt képes volt kockáztatni.
Imádtam, amikor a történet ilyen fordulatot vett, ez a rész tetszett a legjobban. A romantikus szál nagyon aranyos volt. ^-^ Madeline és Olly minden közös percét mosollyal az arcomon olvastam. Tényleg nagy szerencse, hogy ezek ketten egymásra találtak. :)

"Minden egyes nap felkelsz, és tanulsz valami újat. Minden egyes napban megtalálod az örömöt. Minden egyes nap mosolyogsz rám."

Aztán jött a második nagy fordulat, ami miatt majdnem levontam egy fél csillagot. Nem azért, mert ne tetszett volna, hanem inkább mert baromira mérges lettem tőle. El sem hiszem, hogy valaki ilyesmire vetemedjen, még ha beteg is. No mindegy.
Viszont a könyv vége nagyon cuki lett, így tőlem megy is az 5 csillag. Örülök, hogy olvashattam.


"
Az élet ajándék. Ne felejts el élni!"


Borító: Tetszik, és a filmes is gyönyörű :)
Kedvenc szereplők: Olly és Maddy, ki más? :D
Mélypont: Maddy anyukája
Fénypont: az utazás, első csók, antikvárim
Csillagozás:
5/5

2017. március 22., szerda

Ka Hancock: Üvegszilánkon ​táncolni

Pioneer Books 2015
432 oldal
Fordította: Morvay Krisztina

„Lucy, ​minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.

"
– Mickey, nem számít, hova mész, amikor rád tör a
betegség, ez… mi ketten… valóságosak vagyunk. És mindig itt várlak majd, amikor visszatérsz."


Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥


"
A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…"

Borító: Egyszerű, kifejező, szép :)
Kedvenc szereplők:
Lucy és Mickey
♥
Mélypont:
...amikor kezdett nagyon szomorú lenni a könyv (spoilerezés nélkül csak ennyit mondhatok) :(
Fénypont:
amikor kiderül, hogy Lucy terhes, amikor Mickey a lányával vanCsillagozás: 5/5

2016. június 12., vasárnap

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Twister Media 2016
272 oldal
Fordította: Marczali Ferenc

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.


Ez a történet nemcsak kívül, hanem belül is gyönyörű. Amy Harmon csodaszépen ír. Az olvasó képes teljesen elmerülni a regényben, átélni a fájdalmas, és az örömteli perceket egyaránt. Megmutatja, hogy a szépség tényleg nem csak kívülrõl fakad – „a szépség a szemlélő szemében rejleik”.

Ambrose Young
Ambrose Young népszerűsége nemcsak szépségében rejlik, hanem a tehetségében is. Ő az egyik legjobb birkózó, akire a városban mindenki nagy reményekkel tekint. Csodálatos jövő áll előtte ösztöndíjjal, főiskolával, és további birkózással. Csakhogy 2001. szeptemberében valami megváltozik benne, amikor látja a tv-ben az ikertornyok leomlását. Ambrose Young később meghoz egy döntést, négy legjobb barátja csatlakozik, és onnantól kezdve minden más lesz.


"Sok mindent nem értek… de nem érteni jobb, mint nem hinni."


Fern Taylor
Számomra a könyv legkiemelkedőbb alakja Fern volt. Fern Taylor az a különleges lány, akit az ember mindjárt a szívébe zár. Kedvességével és szeretetével szebbé teszi a világot, megmosolyogtatja az embert, ha rossz kedve van, és mindig ott van, ha segítségre van szükség.
Talán nem ő a legszebb lány a világon, de van benne egy csomó bátorság - nem fél kimondani, mit érez - és engem ez teljesen lenyűgözött. Mert amilyen félénk, és kevés az önbecsülése a szépsége hiánya miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire szókimndó lesz Ambrose-val kapcsolatban.

Fern imád olvasni, és regényeket, verseket írni. Szereti az idejét unokatestvérével, és legjobb barátjával Bailey-vel tölteni. Szeret álmodozni és bolondozni... A legjobban viszont Ambrose Young-ot szereti. Már kiskora óta odavan a csodaszép birkózó iránt, aki viszont észre sem veszi. Legalábbis nem úgy, ahogy a lány szeretné. A fiú túl szép ahhoz, hogy a lánynak esélye legyen. De mi van akkor, ha ez megváltozik, ha fordul a kocka?



"Újra megcsókolta hát Fernt, aki lágyan, de mégis mohón fogadta a nyelvét, a fiú pedig érezte, hogy megállíthatatlanul tart afelé, hogy beleszeressen Fern Taylorba."


Fernen és Ambrose-on kívül még ott van Bailey Sheen is, aki egy hihetetlenül szuper karakter. Főleg az ő és Fern szavain/tettein keresztül láthattuk, hogy minden rossz dolognak képesek meglátni a pozitív oldalát is. Hogy nem létezik csak jó, és rossz. És hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak a saját szenvedésünktől gyakran nem látjuk azokat - vagy legalábbis nem vesszük figyelembe.
Baeley egy üde színfolt ebben a kavalkádban, megjegyzéseivel elgondolkoztatja az embert az életről. Imádtam róla olvasni, a barátságukról Fernnel, és a birkózókkal, a szüleivel való kapcsolatáról,a Ritához fűződő érzéseiről és a listájáról.
Sírtam, nevettem, örültem, és a végén teljesen meghatódtam.
Ezt a könyvet sosem feledem. :)


"A küzdelem maga a győzelem"



Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Fern, Bailey, Ambrose
Mélypont: a temetés, és az ahhoz vezető incidens
Fénypont: Fern és Ambrose üzenetei, Bailey listája, Herkules... a vége
Csillagozás: 5/5   KEDVENC!