Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 8., szombat

Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."




Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

2018. szeptember 7., péntek

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."



A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.


"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."




Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

2018. június 30., szombat

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…


Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-
Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"




Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')

Csillagozás:
5/5 Kedvenc!

2017. november 16., csütörtök

Colleen Hoover: Maybe ​Someday – Egy nap talán (Egy nap talán 1.)

Könyvmolyképző 2017
392 oldal
Fordította: Barthó Eszter

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.


Ez a történet annyira szívmelengető.
Ha Colleen alkot, akkor mindig valami csodálatosat, de ez a könyve… A Maybe Someday számomra eddig a legkülönlegesebb. a Szívcsapással együtt
Leginkább a zene és Ridge miatt mondanám ennyire kiemelkedőnek a történetet, de hazudnék ha Sydney szintén nem tett volna rám akkora benyomást, mint az előző kettő. Olyan jól kezeli az egész helyzetet, amibe belecsöppent. Ő és Ridge mindig képesek őszintén beszelégteni, hol szavakkal, hol a zenén keresztül. ♡ És habár mindkettő nagyszerű, mégis amikor az utóbbit választják, az csodálatos. Mindig teljesen elérzékenyülök, ha meghallom az egyik dalukat.

"Senki sem ura a szívének."

A fordító is szerintem nagyszerű munkát végzett. Kicsit féltem, hogy milyenek lesznek a dalok magyarul, de nem kellett volna. Nagyszerűek lettek. Viszont angolul az igazi ;)
Maggie most is nagyon szerethető volt. Meg is sajnáltam, pedig valahol neki is jobb így. Elvégre ő tudja mi kell neki, hogyan akarja élni az életét.
Warren és Bridgette – örülök, hogy nekik is kijutott egy külön kis novella, mert amit majd ott lerendeznek… :D
Lényeg a lényeg, olvassátok. Ha pedig már olvastátok, duplázzatok, triplázzatok.
Nálam hatalmas kedvenc!♡

"Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek."



Borító: Imádom, annyira gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők:
Ridge, Sydney, Warren, Maggie és Bridgette is :D
Mélypont: a sok gyötrődés, szívfájdalom a kialakult szituáció miatt
Fénypont: a dalok közös megalkotása- főleg a Maybe Someday, első csók, Ridge megszólal, Ridge fellépése - Hold on to you
♥
Csillagozás:
5/5 Kedvenc!

2017. október 5., csütörtök

Elle Kennedy: The ​Deal – Az üzlet (Off-Campus 1.)

Könyvmolyképző 2016
440 oldal
Fordította: Barthó Eszter

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.


Istenem, szerelmes lettem! *-* Úgy érzem most azonnal végig kell olvasnom az egész sorozat, hogy még többet kapjak ebből vidám, szeretnivaló, szexis történetből. Tudom, hogy a következő részekben már nem Hannah és Garrett lesz a főszerepben, mégis alig várom, hogy folytathassam.

"Igen, Hannah és én barátok vagyunk. Ő az egyetlen lány barátom. És igen, szeretném, ha az is maradna.
De…
…le is akarok feküdni vele."


Engem teljesen megvett a könyv! Annyit röhögtem, sóhajtoztam és olvadoztam. :3 Hannah dumája csúcszuper, habár Garrettet sem kell félteni, mindig képes volt még a leglehetetlenebb helyzetben is hozni a formályát. :D Imádtam, hogy énekel – énekesek nálam mindig elönyben indulnak – főleg, amikor Garrett-nek énekelt. Az is nagyon tetszett, hogy habár egy hatalmas traumán esett át, mégsem volt összetörve, sőt. Képes volt róla beszélni, nem hagyta, hogy a szörnűségek maga alá gyűrjék.

Garrett pedig, jaj, annyira sziporkázó a srác. ^^ Imádtam, hogy milyen szókimondó és fesztelen. Ő is könnyen megnyílt Hannah előtt, elfogadta az érzéseit. Tetszett, hogy nem voltak nagyobb drámák a könyvben, mert a két főszereplő képes volt őszintén kommunikálni egymással. Az a kis galiba a végén sem tántorított el, mivel Hannah csak azt tette, amit jónak látott. Örülök, hogy szép befejezést kapott a történet, és tényleg megyek is olvasni Logan könyvét, mert nem bírok magammal. :D♥


"Néha egyszer csak váratlanul feltűnik valaki melletted, és onnantól nem érted, hogy élhettél eddig nélküle."



Borító: Elég egyszerű, de bejön :D
Kedvenc szereplők:
Garrett és Hannah, Logan és a többi srác is
Mélypont: a szakítás, Garrett apja, ami Hannah-val és a szüleiel történt
Fénypont: amikor Hannah először énekel Garrett-nek,
Férfiszörny és Női járat :'D, első szeretlek...
Csillagozás: 5/5

2017. április 4., kedd

Joss Stirling: Angel (Lélektársak 5.)

Manó Könyvek 2017
272 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Megadom az 5 csillagot, mert szerettem, viszont eddig ezt a részt éreztem a leggyöngébbnek. Nem volt semmi baj a karakterekkel, sőt. Angelt egyszerűen imádtam, tetszett, hogy mennyire hiperaktív és bulizós, mindig mosolyog… Én is végig mosolyogtam az egész könyvet miatta. :)
Jó volt a Benedict csapat is. Most Will-nek jött el végre az ideje, hogy megismerkedjen a lélektársával. És persze nagyon cukik voltak, sajnáltam is, hogy nem láthatunk bele az ő, vagy a társa fejébe.

"
A színpadmester megbökte a hátamat, így elindultam. El ne ess! Ne nyomj itt egy Oscar-gálás Jennifer Lawrence-t , mondtam magamnak."

Tetszett, hogy Misty, Alex és Summer is aktívan részt vesznek a történetben. A koncerteket imádtam, Angel képességét, és hogy hegedül, imádtam! Marcust… hát az elején nagyon, aztán később kevésbé szerettem. Viszont a végére csak sikerült újra megkedvelnem. Tudom, hogy sok lehetett neki ez így egyszerre, de akkor is. Elvártam volna, hogy egy kicsit rugalmasabb legyen. Sajnos itt most nem jött annyira át a nagy szerelem, remélem Summer könyve ütősebb lesz. Elvégre Victor is benne lesz. ;)


"
Én a sor végén álltam, amikor az önuralmat osztogatták; sőt, nem, valószínűleg ahhoz sem volt türelmem, hogy eleve sorba álljak érte."


Borító: Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők:
Angel, Will, Misty és Alex
Mélypont:
Marcus viselkedése a savantos dolgok miatt, főleg amikor a legnagyobb szükség volt rá :/
Fénypont: Angel és az asztal tánc, Will megtalálja a lélektársát, Angel+Marcus első találka, végén a koncert...
Csillagozás:
5/5

2017. március 22., szerda

K. C. Lynn: An ​Act of Courage (Acts of Honor 4.)

Magánkiadás 2017
Nyelv: angol

She’s ​the light from his past.
He’s the one her heart has always longed for.
Trained by the best, Christopher Walker has fought hard for his country and even harder to forget the only girl he’s ever loved. He spent countless nights submerged in death and destruction only to find himself clinging to the memories of her when the darkness crept in.
When her life is threatened, Christopher will stop at nothing to protect her. Even if it means having to confront his past.
Alissa Malone never thought she would find herself face-to-face again with the only boy she’s ever loved. But she soon realizes Christopher is not the same man he once was.
His touch is still electrifying—his voice still earth shattering. But there’s a darkness about him the
wasn’t there before. A pain he harbors so deep that she can feel it all the way to her soul.

One fateful moment destroyed his very existence, and only one person will be able to make him realize that what he considers an act of dishonor was truly an act of courage.

Annyira nagyon vártam már ezt a részt, Christopher könyvét, és nem kellett csalódnom. Imádtam az egészet úgy, ahogy van! *-*
Christopher már a Resisting Temptation-ba nagy kedvencem lett, így nem is csodálkozom, hogy eddig az ő +Kolan könyve érintett meg a legjobban ebből a sorozatból.

When music is at its loudest that’s when silence descends upon me. My demons are finally quiet.

Tudjuk, hogy történt vele valami, amitől teljesen megváltozott, de hogy milyen szörnyűség is volt az, csak most derült ki. A szívem szakadt meg szegény Christopher-ért, aki már 15 évesen is egy csomó nehézségen ment keresztül, és ez még csak később fokozódott. Szörnyű volt átélni vele a kudarcba fulladt bevetés emlékeit, egyáltalán nem csodálkozom, hogy ez a dolog belülről emésztette. Mindenkinek iszonyatosan nehéz lett volna az ő helyében, de szerencsére volt benne elég erő segítséget kérni, amikor már úgy gondolta, nem bírja tovább. Én mindig is csodáltam Christophert, és ez most sem változott.

“What you did was not a dishonor, not to you, your country, or Billy. It was an act of courage.”

Imádom a kapcsolatát a családjával, főleg a Ruthie-s részek voltak azok, amik a legjobban meghatottak. Annyira jó testvérek.♥ Külön öröm, hogy Cade szemszögéből is kaptunk egy részletet- jaj, ő is az egyik szívszerelmem <3

"Don’t you know, that even after all this time, I would still die for you?”

Ami Alissa-t illeti, őt is nagyon megkedveltem. Csak úgy, mint KC összes többi női karaktere, ő is kitart a szerelme mellett, és megtesz bármit, csak hogy átsegítse őt a sötétségen.
Örültem, hogy Christopher továbbra is zenél, és hogy Faith-nek is besegít a zene suliban. Jaj, azok a gyerkőcök sok mosolyt csaltak az arcomra. :D

“It’s okay to hurt.”
(...)
“Even heroes have the right to bleed,”

Tényleg nagyon jó volt – annyira, hogy órákig tudnék még beszélni róla, de nem fogok. Csak ajánlani tudom a sorozatot. Most már csak Ruthie könyve van hátra, és akkor az An Act of Honor sorozatnak is vége lesz. Nagyon várom! :) Mármint Ruthie könyvét, nem a sorozat végét.

She’s my anchor, my light
My salvation in the night
My angel, my peace
The best part of me


Borító:
Imádom *-*
Kedvenc szereplők: Christopher, Alissa, Cade, Faith, Ruthie és Mia - egész Walker család :D
Mélypont: amikor kiderül Christopher titka, + amikor eléri a mélypontot :(
Fénypont: amikor Christopher Ruthie-val gördeszkázik, a zene órák, a végén a vásár
Csillagozás:
5/5 Kedvenc!

2017. február 27., hétfő

Colleen Hoover: Maybe ​Someday (Maybe 1.)

Atria 2014
320 oldal
Nyelv: angol

From #1 New York Times bestselling author Colleen Hoover, a passionate tale of friendship, betrayal, and romance.

At twenty-two years old, Sydney has a great life: She’s in college, working a steady job, in love with her wonderful boyfriend, Hunter, and rooming with her best friend, Tori. But everything changes when she discovers Hunter's cheating on her—and she is left trying to decide what to do next.

Sydney becomes captivated by Ridge, her mysterious neighbor. She can’t take her eyes off him or stop listening to his playing his guitar every day out on his balcony. And there’s something about Sydney that Ridge can’t ignore, either. When their inevitable encounter happens, they soon find themselves needing each other in more ways than one…

Az biztos, hogy Colleen Hoover valami hihetetlenül ír. A történetei annyira gyönyörűek és szívhez szólóak, hogy az ember seperc alatt képes beléjük szeretni. Ez eddig olvasott könyveivel mind így voltam, és ez most sem változott. Mert a Maybe Someday, hát… az új kedvencem.♥

"People can't control matters of the heart"


Nem csak a borító gyönyrű, hanem a történet is. Sydney és Ridge kapcsolata bonyolult, és fájdalmas, de egyben különleges és szépséges is. Imádtam, hogy mennyire mély kapocs alakult ki közöttük, hogy milyen őszinték voltak. De főleg azt, ahogy a zenén keresztül kommunikáltak egymással. Mindegyik zene csodálatos, öröm volt hallgatni.

"I want to hold on to you
Just like these memories I can’t undo"


Egy csomó meglepetést okozott a könyv, és nem csak a szerelmi háromszögre gondolok, hanem pl. arra, hogy Ridge milyen teljesen új szemszögből mutatja be a világot – az ő világát.
Volt pár rész, ahol egyszerűen nem értettem, miért nem lehetnek végre egy pár… Miért nem fut Ridge azonnal Sydney után… És miért nem marasztalja őt Sydney, ha már kiöntötte neki a lelkét?!

"For her I bend, for you I break"

Viszont még ez sem tudott kizökkenteni a hangulatomból. Minden sorát csak úgy faltam, és imádtam. Még a szerelmi háromszög se zavart, pedig az nagyon fel tud húzni. Viszont itt… hát ki a fene tudná nem szeretni Maggiet? Ő tényleg annyira szerethető. Nem is csodálkozom, hogy Ridge mennyit gyötrődött a szituációja miatt.
Azt hiszem most megyek, begubózom az ágyamba, és erről a szépséges történetről fogok álmodni. ^-^

                                                     "She’s worth it all.
                                                      She’s worth more."


Borító: Annyira gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők:
Sydney, Ridge, Warren, Maggie
Mélypont:
az egész gyötrődés a szerelmi háromszög miatt :'(
Fénypont: amikor a Maybe someday-t írták, a végén Ridge fellépése - főleg a Hold on to you
♥, és hogy Sydney megtanult jelelni
Csillagozás:
5/5 Kedvenc!

2017. február 4., szombat

Anne Eliot: Toplistás ​szerelem

Móra 2016
492 oldal
Fordította: Kulcsár Júlia

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!


Jaj, én imádtam! Annyira aranyos, édes, vicces és szerethető volt. Az elején kicsit megijedtem, hogy mi lesz ebből, amikor kiderült, hogy Hunter egy problémás sztárocska, de miután eljutott Colorádóba, már kíváncsian vártam a folytatsást. Vere nagyon cuki volt a folytonos pirulásaival és bolondozásával. Tetszett, hogy milyen hamar megtalálták a közös hangot Hunterrel. Charlie-val úgy voltam, hogy hol bírtam, hol jól seggbe rúgtam volna a viselkedése miatt. Mert habár egy igazi védelmező báty, de attól néha előjött belőle a beképzelt sportoló. Viszont Vere, és főleg Jenna, jól helyretette. :D Jaj, hogy én mennyire imádtam Jennát. Az a lány komplett lökött, és csúcsszuper egyben. Jókat szórakoztam rajta. Ilyen barátnőt én is elfogadnék. :D
Örültem, hogy Hunter mennyire kikupálódott Vere társaságában, nagyon aranyosak voltak együtt. Folyton a közös jeleneteiket vártam, és hogy történjen végre valami. Az, hogy a végén még Hunter anyja is felbukkant, szerintem nagyon jó volt. Tetszett, hogy tényleg kaptunk egy szép happy endet a végére.
Habár örültem volna valami epilógusnak is, de az a LOL könyveknél mindig elmarad.

UI: Amúgy csak én vártam, hogy Hunter majd fog énekelni, vagy gitározni Vere-nek? Vagy az már túl rózsaszín lett volna?! *-*

                                "– A normális emberek unalmasak."


Borító: Nagyon szép, sokkal jobb, mint az eredeti :)
Kedvenc szereplők: Hunter, Vere, Jenna
Mélypont: nem volt - hála az égenek :D
Fénypont: Hunter átalakulása, Vere és Charlie bolondozása, Jenna ökörségei, tavas és csók jelenet
Csillagozás:
5/5

2017. január 20., péntek

Kylie Scott: Lead ​– Szóló (Stage Dive 3.)

Könyvmolyképző 2016
440 oldal
Fordította: Császár László

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?

A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen.
Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?


Emlékszem mennyire nem bírtam Jimmyt az első részben, és akkor kicsit féltem is az ő könyvétől. De aztán mindenki elkezdte agyon dicsérni, így már én is alig vártam, hogy olvashassam. És igazatok volt, mert fú, ez eszméletlen jó lett! *-*

"
– Egy csomó gyümölcsöt eszem. Már most is egészséges vagyok.
– Pitébe töltve nem számít.
Bárcsak lézert tudtam volna lőni a szememből! Rohadjon meg a technika, amiért ilyen lassan fejlődik! "


Ki gondolta volna, hogy Jimmy ennyire édes is tud lenni, ha a megfelelő személyről van szó?! Annyira jók voltak a csatározásai Lenával, tisztára felpezsdítette a vérem. Néha nekem is kedvem lett volna valamit hozzávágni Jimmyhez csak úgy a vicc kedvéért. :D De nem, Jimmyt szeretjük, még akkor is, ha néha nagyon önfejű tud lenni.

"Ő volt az én Rómeóm fekete farmerben, és ahogyan az, szinte biztos, hogy ez a történet is tragikus halállal ér majd véget."


A csajok közül azt hiszem eddig Lena a totális kedvencem. Egyszerűen hihetetlen egy csaj. Végigröhögtem a könyvet. Tetszett, hogy egy percre sem bírta befogni a száját, és amikor mégis, akkor a gondolatai voltak fergetegesek. Minden egyes jelenete Jimmyvel isteni volt, csak úgy forrtak a lapok.
Ó, és a futós részek. Részvétem, Lena, annyira átéreztem gyötrődésed, mivel én is kb. annyira vagyok aktív, mint te. :D

Ezek után már alig várom, Ben mit produkál majd nekünk. :)


"
Angyalok sem mosolyognak nálam ártatlanabbul. Próbálkozhatnak, de ezek a mocskos szájú, szárnyas, hazug kis disznók akkor is elbuknak."


Borító: továbbra is nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Lena, David, Jimmy, Ben és itt Mal is :D
Mélypont: amikor Jimmy annyira önfejű volt
Fénypont: a Ben-es randi, ajtó berúgás Lena módra :D, futás = kínszenvedés, első csók, a vége :3
Csillagozás:
5/5

2016. augusztus 31., szerda

Kylie Scott: Play ​– Futam (Stage Dive 2.)

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Császár László

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…
Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.
Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?


Az elején még nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz olyan jó, mint az előző rész, de szerencsére végül feltornázta magát, és ugyanúgy imádtam. :D

Habár a Taktusban Mal teljesen megszerettette magát velem, itt egy kicsit furcsálltam, hogy miért akarja ő is kihasználni Anne-t a saját érdekeire, plusz elég furcsán viselkedett amúgy is. Viszont amikor kiderült a miért, már nem tudtam rá haragudni. Tényleg szörnyű ilyen dolgokon keresztülmenni, és örültem, amikor Annet is végre beavatta a dolgokba. Így legalább van, aki mellette áll.

Annyira helyes pasi ez a Mal, tényleg nagy szív rejtőzik a bolondos külseje mögött. :3
Anne és ő tényleg nagyszerű párost alkotnak, mind a ketten egy cseppet dilisek, és az a dumájuk… Komolyan végem volt. :D

"Az élet néha egyszerre tud gyönyörű és különös is lenni.
Máskor meg kész katasztrófa. Viszont megtörténik, hogy végül a szépség győzedelmeskedik."

Tetszett, hogy végül Anne nem hagyta magát és visszabeszélt. Végre a talpára állt, és nem engedte, hogy kihasználják, és a Mal iránti rajongása sem kuszálta össze annyira az agyát. xP Reece eléggé okés volt, nem sok vizet kavart - és szerencsére szerelmi háromszög sem alakult ki.
Jó volt újra David és Ev életébe is belekukkantani, valamint látni Jimmy fejlődését. Ó, és Ben! Már alig várom az ő és Lizzy történetét. *-*

"
– Az isten verje meg! – szitkozódott David. – Ez a köcsög megharapott!
– Az én szerelmemet nem lehet elhallgattatni!"


Jó sokat tudtam nevetni ezen a könyvön, főleg az ágyon ugrálós részen. Az a legjobb. Imádtam! :D


"
– Annyira kedves lány vagy, Anne! – kiabálta Mal a szomszédok miatt. – Nagyon kedvellek, mint embert!
– Most komoly? Te ilyeneket szoktál mondani szex közben?"


Először le akartam vonni egy fél csillagot, mert a kezdés nem volt olyan ütős, mint a Taktusnál, de a vége annyira édes lett, hogy mégis 5* lett. Remélem hamar jönnek a folytatások.



Borító: még mindig nagyon tetszik *-*

Kedvenc szereplők: Jimmy, Ben pedig alig szerepeltek :(
Mélypont: hogy Mal nem akart megnyílni Anne-nek
Fénypont: ágyon ugrálás, kiskutyus, fürdős jelenet :D
Csillagozás:
5/5

Kylie Scott: Lick ​– Taktus (Stage Dive 1.)

Könyvmolyképző 2015
384 oldal
Fordította: Császár László

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Valahogy sejtettem, hogy nekem ez tetszeni fog, és miután nekikezdtem, egyszerűen imádtam. Eleve már az a kezdés annyira vicces volt, később pedig egyre csak jobb lett.

Evelyn személyisége haláli, tetszett hogy mennyire nyílt és őszinte. Igaz, hogy az elején ki volt borulva, – de ki ne lett volna – viszont később már olyan jól kezelte a helyzetet.


"
Ha az ember lánya 21 éves, és nagy dolgokat akar még véghezvinni az életben, nem mehet feleségül vadidegenekhez Vegasban, még akkor sem, ha a szóban forgó vadidegen egy ennyire csodálatos pasi!"

Nekem egyáltalán nem tűnt hisztisnek, se egy nagy drámakirálynőnek. Persze a történet azért van egy csomó drámázás is, de sosem tart sokáig, mert Evelyn tudja kezelni a helyzetet. Davidet is könnyen az ujja köré csavarta, de ez mondjuk fordítva is igaz volt. :D
Ó, és David… hát őt szintén imádom. Uramatyám milyen egy cuki pasi. *-* Már az első percben teljesen levett a lábamról, imádom a rocksztárokat! De mégis mi a fene volt az az orbitális baromság a részéről? Persze vártam, mikor jön már rá Evelyn a titokra, mert a történet nagyon kiszámítható, viszont azt nem vártam volna, hogy David így meghülyül. xP Próbáltam őt megérteni, de sajna nem ment. Itt teljesen Evelynnel éreztem együtt, főleg azok után, hogy David még megbeszélni sem akarta a dolgot.


"
– Te meg akarsz csókolni?
– Miért, nem akarod, hogy megcsókoljalak?
– De! – vágtam rá gyorsan. – Illetve, valahogy túlteszem magam rajta.
Elnyomott egy mosolyt.
– Nagyon kedves tőled. "


A többi Stage Dive-os tagot is azért sikerült megkedvelnem, főleg Malt, mert ő szerepelt a legtöbbet. Az ilyen mindig poénkodó zenészeket nem lehet nem szeretni. :D Jimmy-vel már voltak problémáim, de a végére csak összeszedte magát. Ben pedig a nagy rejtély, aki talán a legjobban foglalkoztat.

Szóval összességében, a könyvet a maga hibáival együtt is nagyon szeretem, és alig várom, hogy a többiek sztoriját is olvashassam.


Borító: nagyon tetszik, sokkal jobb, mint az eredeti fekete... az egy kicsit félelmetesn hatott :D
Kedvenc szereplők: Evelyn, Mal... ok, David is xP
Mélypont: amikor David elcseszte a dolgokat
Fénypont: ébredés Vegas-ban, Ev és Mal beszégetése
Csillagozás:
5/5