Keresés ebben a blogban

2016. július 8., péntek

Melissa Grey: A lány éjfélkor (Midnight-trilógia 1.)

Maxim Könyvkiadó, 2016
416 oldal
Fordította: Robin Edina

New York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj, lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja.
Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott. Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar.
A háború nem várt fordulatokat hoz, és Ekhónak küldetése során együtt kell működnie az ellenséggel, az ifjú sárkánypikkelyes drakhar herceggel. Először bizalmatlan vele, ám ahogy az idő halad, lassan összebarátkoznak, és Ekhó hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik a fiúhoz…

Így a Förgeteg után kicsit eltörpült a könyv, meg hát jobbra is számítottam, de amúgy tetszett. Érdekes is volt, jó is volt, csak sajna hiányzott belőle az a plusz, amitől egy könyv felejthetetlen lesz.

Tetszett az alapötlet, aviánok és drakharok (madár- és sárkányemberek) harcolnak egymás ellen már hosszú idők óta. A Sárkányherceg és pár avián is viszont már belefáradt a folytonos ellenségeskedésbe, béket akarnak, amit a titokzatos Tűzmadár hozhat csak el. Senki se tudja pontosan mi az, többen úgy tartják csak egy legenda.  Mégis, amikor Ekhó ellop egy zenedobozt az Alának, és találnak benne egy térképet, hirtelen sokkal valóságosabbnak tűnik.


"
-Szóval, ez tulajdonképpen egy kincses térkép – állapította meg Ekhó. – Könyörgöm, mondd, hogy hamarosan kalandos küldetésre indulok, amihez törpök, tündék és emberek szövetsége szükséges!"

Így hát Ekhó elindul, hogy fölkeresse, és ellopja a kincseket, amelyek majd elvezetnek a Tűzmadárhoz. Viszont nem ő az egyetlen, aki nekiindult a keresésnek. A Sárkányherceg és hűséges katonája, Dorian, is a madarat keresi. A sors úgy hozza, hogy összefogjanak, így hosszú idő óta az aviánok és drakharok együtt dolgoznak - ami nem is tűnik olyan rossznak.


Habár a történet kissé gyengécske volt, a szerelmi szál nagyon aranyos volt. ^^ Ekhó és Caius lassan, de biztosan közelednek egymás felé. Tetszettek Ekhó folytonos piszkálódásai, és beszólásai, valamint hogy a könyvtár az ő igazi otthona.
Caius is szerethető, habár hercegnek egy kissé... gyenge? Hiába, hogy kedves, de nincs meg benne az a tartás, ami egy hercegnek kell. Reméljük ez majd a folytatásban változni fog.
Ekhó barátnője, Borostyán, szintén tetszett. Vártam, és már előre örültem, hogy közte és Dorian között is majd kialakul valami, de sajna nem.


"
Pszithüriszma – törte meg Ekhó a csendet.
Caius megmozdult mellette, csizmája halkan surrant a száraz leveleken. Ekhó érezte magán a tekintetét.
— Pszithüriszma? – kérdezte Caius.
— A szél susogása a levelek között.
— Nem is tudtam, hogy létezik rá szó — mondta Caius.
— Tulajdonképpen mindenre létezik szó, ha az ember kitartóan kutat utána."


Doriannak mással jött össze a romantikus szál, pedig szerintem Borostyánnal tényleg édesek lettek volna.
A végén a nagy összecsapás eléggé összecsapott lett. :D Kicsit több akciót vártam volna, és kicsivel több halottat is. Ami a Tűzmadárról derült ki, az nem okozott meglepetést, hisz tényleg sejteni lehetett, hogy mi áll a háttérben. Picikét elcsépelt lett az is, de attól még tetszett.
Kíváncsi leszek a következő részre, remélem ütősebb lesz a mostaninál.

"Ujjai abbahagyták könnyed táncukat a könyveken, pillantása hirtelen megakadt az egyik címen. Két város regénye. Talán jó lehet valaki más harcáról olvasni. Még az is előfordulhat, hogy elfeledteti vele a sajátját."



Borító: nagyon tetszik *-*
Kedvenc szereplők: Ekhó, az Ala
Mélypont: végén a harc, latymatag kezdés
Fénypont: Borostyán és Dorian részek, Ekhó és Caius részek
Csillagozás: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése