Rachel Vincent: Wild ​Card (Wildcats 3.)

Magánkiadás 2017
262 oldal
Nyelv: angol

Kaci ​Dillon is a man-eater.

She’s grown up on the fringes of shifter society, hearing the whispers. One desperate act as a starving, terrified child has made her the first tabby in history with no romantic prospects. But whatever. Eighteen is too young to get married anyway. Still, when she stumbles upon an opportunity to get away for a few days, who could blame her for seizing it?

Justus Alexander is screwed.

Confined to the South-Central territory, awaiting trial for crimes he committed as a traumatized, newly infected stray, Justus has discovered that the tribunal already intends to vote for the death penalty. He has no choice but to run. Too young to touch the trust fund that could finance his escape, he’s betting on a big win at the poker tables—until Kaci, his secret crush, catches him sneaking out and demands that he take her with him to Las Vegas
After a wild night she can’t remember, Kaci wakes up with a ring on her finger, next to a young billionaire who can’t access his fortune until he turns twenty-five—or ties the knot. If she can keep her hands off her hot, charismatic new groom, she can have their unconsummated marriage annulled. But can she really abandon Justus to his death sentence, just to undo her own mistake?


Legjobb! <3

„No one was special enough. Until now.”

Alig vártam már ezt a részt, mert végre Kaci került a főszerepbe. Már a Pride óta nagy kedvencem a lány, és az hogy kapott egy saját könyvet, saját pasival és boldog befejezéssel… hát totál végem van. ^-^ Az örömömet csak fokozta, hogy így Marc és Faythe is több szerepet kapott, hisz Kaci náluk nevelkedett, így elkerülhetetlen volt a jelenlétük. Olvadoztam akárhányszor Marc úgy utalt, vigyázott Kaci-re, mint a saját lányára. Valamint Kaci és Faythe megható beszélgetéseikor is teljesen kész voltam.

„Little Greg and the baby are my life. You know that. But you made me a mother, Kaci."

A történet szerintem csodaszép lett, főleg a Kaci-Justus szerelmi szálnak köszönhetően.
Justus olyan aranyos és megértő volt Kaci-vel. Egyáltalán nem riasztotta el a lány hátborzongató múltja, sőt. Imádtam minden egyes percet, amikor Kaci önbizalmát építette mind a szavaival és tetteivel egyaránt. A Las Vegasos csavar pedig hiába klisé, szerintem szuper ötlet volt. Viszont bírtam, hogy mindenki előhúzta a „túl fiatal” kártyát – ami igaz is – ,de pont a Vérmacskák között ez így volt normális. :D

„You’re coming with me, or I’m not going. I’m never leaving you again, Kaci.”

Szegény Kacit nem rajongták éppen körül a kandúrok, viszont ha ez mégsem lett volna így, én akkor is jobban örültem volna, ha Kaci is egy kóborba zúg bele. Szóval nincs okom panaszra. Így legalább tényleg van rá esély, hogy fejlődjön a Vérmacska társadalom. Remélem lassan a sok hülye szabályt is eltörlik, vagy legalább enyhítik, átformálják.
Alig várom, hogy még többet olvashassak ebből a sorozatból. Remélem még kapunk egy pár részt. Igez, nem tudom ez után, mi jön, de ezt nehéz lesz überelni, az biztos.

“If it were up to me, I’d tell you to take her. She’s not worth this. Man-eating little bitch.
(…)
“She’s worth everything, and you’ll never get near her again.

Borító: Nem rossz, de Justus nem igazán jön be xP
Kedvenc szereplők: Kaci, Justus, Faythe és Marc <3
Mélypont: hogy nem volt elég hosszú a könyv :D
Fénypont: Marc apáskodik Kaci felett, Vegasi út, Justus csókjai, Faythe és Marc, kicsi Greg és a baba, akárhányszor Justus védelmezte Kacit, a vége *-*
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!

Rachel Vincent: Blind ​Tiger (Wildcats 2.)

Magánkiadás 2017
358 oldal
Nyelv: angol

Robyn ​Sheffield wants her life back.
As the only female stray in the US, she's had to deal with bloodlust, flashbacks, a lack of impulse control (which might not have anything to do with being a shifter), and weeks under house arrest for crimes she never meant to commit. But when she overhears the territorial council plotting to marry her off to an eligible tom? It's time for this chick to fly the coop.
Titus Alexander wants recognition.
He’s spent the past year carving his territory out of the Mississippi free zone, forming a community for strays exiled and forgotten by the US Prides. As the first stray Alpha, he’s sworn to bring the toms under his authority the rights, support, and respect that official confirmation from the council will bring. But then the council’s precious female stray sneaks into the free zone in the back of his car and demands sanctuary.
The council gives Titus a choice: send Robyn back and have his Pride acknowledged, or prepare for war. Citizenship for his men is within his grasp. So why is it so hard for him to let one rebellious tabby go?

Sokkal jobb volt, mint az előző rész! *-*
A kóborok vannak terítéken, végre beleláthatunk az ő életükbe. Ha eddig valaki nem gondolt volna bele, milyen csekély lehetőségei vannak egy embernek, akit megfertőztek és vérmacska lett, hát akkor itt majd arculcsapásként éri az igazság. Eddig se voltam nagy kedvelője a vérmacska politikának, de ezek után már végképp utálom. Még mindig annyira elavult nézeteket vallanak, nem képesek változni. Rendesen felforrt az agyvizem párszor olvasás közben. Teljesen együtt tudtam érezni Robynnal, akit elzártak a világ elől a „saját” érdekében. Mondjuk kicsit csalódtam ez miatt Faythe-ben, hogy nem volt képes érte többet tenni, jobban kiállni. Pedig nála jobban senki sem tudja, milyen az, ha mások nem hagyják szabadon élni az életed.

"For decades, you’ve been banishing strays and rogues from your territories, waiting for them to break one of your laws so that you can justify executing them. And eventually they all break the laws—rules they don’t understand and aren’t even always aware of—because you’ve thrown them out without any guidance or advice. You don’t help them through scratch fever. You don’t teach them to control their new instincts and impulses. You toss them out like garbage. I’m out there standing in the Dumpster, cleaning up the mess you made."


Titust egyszerűen imádtam!♥ Vezéregyéniség, de közben igazi úriember is, valamint pokoli szexi. *-* Nem lehet neki ellenállni. Nagyon tetszett, hogy mennyire törődik a többi kóborral vadmacskával, mennyire törődik ténylegesen a sorsukkal. Jobb társat nem is találhatott volna magának Robynnál. Annyira illenek egymáshoz. Imádtam a köztük levő feszültséget, kémiát. Tetszett, hogy Robyn egyre jobban elsajátítja az alakváltást, lopakodást, és a többi macska dolgot :D
Szerintem a cselekmény is nagyon izgalmas volt, habár bevallom a gonosz kiléte elég egyértelműnek tűnt. Vagyis lehet inkább egyszerűnek mondanám. Az olvasónak is szerintem átfut az agyán a gyanakvás, de mivel olyan gyorsan elvetik az ötletet, te csak nézel, hogy akkor most ki a hülye. xP De amúgy tök jó volt. Egész idő alatt szurkoltam, hogy minden jól alakuljon.
Ó, és csak még megjegyezném, hogy a Wildcats sorozatban sokkal erotikusabban vannak leírva a khmm…. dolgok, mint a Shifters-ben voltak. ;) Részemről nincs panasz.

“I don’t want to give you up, Robyn. I want you here with me, even if I never get the Pride back. If you’re willing to stay.”

Borító: Eddigi kedvenc *-*
Kedvenc szereplők: Robyn, Titus, Justus
Mélypont: még mindig a tanács hülye szabályai, annak ellenére, hogy már Fayhte és Marc is benne van, nem sok változott a régi csontok miatt xP
Fénypont: Robyn Titus kocsijában kilopódzik, Robyn Titus pillanatok, első csók, első együtt lét, Justus megtalálása
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Lion's ​Share (Wildcats 1.)

Magánkiadás 2015
256 oldal
Nyelv: angol

Abby Wade has a dangerous secret.
Two months ago, she disobeyed an order, but instead of kicking her out of the Pride, Jace offered her a job. Since then, she’s been battling a completely inappropriate crush on the young, hot Alpha. But when accepting his job offer seems like the only way to keep her skeletons safely in their closet, Abby doesn’t hesitate.
Jace Hammond has a big problem.
A rogue is slaughtering humans in his territory, and he must eliminate the threat before the entire shifter species is exposed. There could not be a worse time for Abby to accept a job he only offered as a boost to her confidence. Abby is smart, beautiful, and resilient—more than enough to distract any man from the mission. Unfortunately, she may just be the worst enforcer ever to hold the title.
As they hunt the killer, Abby’s secret becomes a threat to Jace’s authority and to her own life. But the real danger is the grip she has on his twice-shy heart.

Ez nagyon jó volt! Annyira kellett ez a rész a lelkemnek, hogy megtudjam, mi van az én kedvenc – Marc és Fayhte – párosommal, hogy boldogul Jace, hogy van Kaci, Manx, Owen és a többiek. :)
És szerencsére megtudtam. Komolyan mondom, az volt a kedvenc részem, amikor Jace meglátogatta a Sanders-Ramos családot.♡

Jace looked hungry. And not for food.

Az Alfa óta eltelt 4 év, úgyhogy meglepetésekből volt bőven. Kicsit furcsálltam, hogy Abby Jace falkájához tartozik, mert nem gondoltam volna, hogy ezt a nőstényeknek is megengedik. Sebaj, így legalább még érdekesebb volt a sztori.
Abby nagyon megváltozott, majdnem olyan harcias lett, mint Faythe. Makacsságban viszont tényleg egy szinten állnak. :D Nekem Abby titka nem volt titok, mivel úgy már kikövetkeztethető, ha az ember (én) elolvassa a következő rész fülszövegét. xP Amúgy szerintem nem ront semmit az élményből.

How to lose an Alpha in eighteen hours. My life was a romantic comedy waiting to happen.

Ami még nagyon tetszik, hogy végre foglalkoznak a kóborokkal komolyabb szinten is. Sosem tetszett, amikor a tanácstagok utálkozó megjegyzéseket tettek rájuk. Most, hogy Faythe is a tanács tagja, végre ők is kapnak egy esélyt, hogy komolyan vegyék őket. Alig várom, hogy többet is megtudjak a Lion's Den-ről. Megyek is tovább olvasni ;)

That kiss was a problem – no use pretending otherwise – and no wrong in the world had ever felt more right.

Borító: Jobb mint az előző, de Abby még mindig olyan műnek néz ki :/
Kedvenc szereplők: Faythe és Marc :D <3 Abby, Jace, Robyn, Owen, Manx *-*
Mélypont: a tanács és a hülye szabályaik
Fénypont: hogy betekinthettünk a Ramos-Sanders családba *-*
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Hunt (Wildcats 0,5)

Magánkiadás 2014
52 oldal
Nyelv: angol

It’s been more than four years since Abby survived capture and torture by a quartet of rogue shifters. Back then she was a scared kid, just trying to survive.
Now Abby is all grown up, and if she’s learned anything from training with Faythe Sanders, the world’s first female Alpha, it’s that she can take care of herself—and anyone else who comes along. So when her college roommate is abducted from a campsite deep in the Appalachian woods, Abby knows exactly how to get her back…
The rules of the hunt are simple. Kill or be killed.
Abby Wade is not ready to die.


Végre idáig is eljutottam! Ez a könyv már vagy ezer éve csücsül a várlólistámon, és most, hogy végre elég jól tudok angolul, + időm is volt, el is olvashattam. ^^
A történet nagyon rövid, hisz csak bevezető az első részhez, ahol Abby és Jace lesz főszerepben, de attól még érdekes. Már most látni, hogy Abby mennyivel keményebb lett, szóval alig várom a folytatást, hogy többet is megtudhassunk róla.
És ha még Fayth-ékről is szó esne, csak még jobban örülnék. :)


Borító: szörnyű, ahogy Abby kinéz ezen a borítón xD
Kedvenc szereplők: hát Abby, ki más :))
Mélypont: a brutál mészárlás
Fénypont: hogy Abby mennyire megerősödött, bátrabb lett
Csillagozás: 5/4.5

Rachel Vincent: Alpha ​– Alfa (Vérmacskák 6.)

Könyvmolyképző 2014
464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.

Ez az első olvasás utána értékelésem. Nem szerettem volna újat írni, mert ez pontosan kifejezi azt, ahogy másodszorra is éreztem magam. Ideges, frusztrált, szomorú, megkönnyebbült, büszke és szerelmes. Íme:
Hát itt van, ez is megérkezett, a rettegett és egyben várva várt befejezés. A Shifters az egyik kedvenc sorozatom, és komolyan mondom, muszáj volt megsiratnom, hogy befejeződött.
A könyv tele van szívszaggató jelenetekkel, és nem csak azért, mert Faythe választás elé került két szerelme között. Számítottam is rá, hogy ebben a részben több szereplőtől is el fogunk búcsúzni, de attól még pokolian fájt.

"– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."

A választás Jace és Marc között iszonyatosan elhúzódik, a háború pedig már az ajtón kopogtat… szóval, nem csoda, hogy már én is a falat kapartam. Legszivesebben mindent törtem, zúztam volna, már csak azért is, mert Marc annyira szenvedett, és a remény is veszni látszott.
Viszont egyszerűen imádtam a könyvet, mert nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó. Igen, alaposan megjártam a kínok kínját Faythe-szel és a többiekkel, de azért, hogy a végén minden elrendeződjön, és jóra forduljon, határozottan megérte.
Faythe igazi alfa lett, kiérdemelte, megharcolt érte, és még ha el is bukott, sosem adta fel.
♥Marc pedig… hát, ő marad az én örök szerelmem.♥ Akárki mond akármit, ő és Faythe összetartoznak.

"– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha."

Amit nagon-nagyon sajnálok, hogy nem kaptunk semmi epilógust, pedig nem egyszer álmodtam már róla. Annyira vártam, hogy majd miután Faythe végre választott, és a háború is befejeződik, majd lesz egy szép „10 év múlva” rész, ahol mondjuk Faythe már anya lenne, és az elsőszülöttje egy kislány lenne.
Szerintem tök jó lett volna, de sebaj. A könyv mindeképpen ment a kedvencek közé :)


"– Ez szerelem, és a szerelem néha nem logikus. – A tapasztalataim szerint sosem az."

Borító: Nagyon szuper *-*
Kedvenc szereplők: Marc, Marc, Marc és még ezerszer is Marc♥  ...+ a többiek, akik eddig is ;)
Mélypont: még egy haláleset, ami kitépte a szívemet, amin mindig sírok, akárhányszor is olvasom :'(
Fénypont: természetesen a vége, amikor Faythe végre választ *-*
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Shift ​– Változás (Vérmacskák 5.)

Könyvmolyképző 2014
416 oldal
Fordította: Miks-Rédia Viktória


Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…

Tele izgalommal, tele kalanddal... csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hisz mindig történt valami.
El sem hiszem, hogy négy év elteltével még mindig ennyire jó ez a sorozat. Hogy még mindig ennyire magával tud ragadni, bele a történet sűrű közepébe. Na jó, miket beszélek! Ez még ezer év múlva is ugyan olyan érdekes lesz számomra, mint első olvasáskor volt. :D

Úgy érzem, mint folyamatosan csak ezt a hajtogatnám, de ebben a részben tényleg minden egyre jobban bonyolódik. A Prey-ben történtek nem maradhatnak titokban, és habár Faythe igyekszik is elmondani az igazat, valahogy sosem sikerül, szóval ugye pont akkor robban a bomba, amikor a legkevésbé alkalmas. Nem mintha erre valaha is alkalmas lenne az idő. Marcért a szívem szakadt meg, viszont nagyonis örültem, hogy kész harcolni Faythe szerelméért.

"– Folyton olyan helyekre mászkálsz, ahol nem tudlak megvédeni.
Meglepetten pislogtam rá.
– Igaz. De folyton visszajövök."

Azzal, hogy az írónő behozott a történetbe egy teljesen új fajt, csak még inkább feldobta a könyvet. Elég barbár egy népség, de valami hihetetlen kalandokban részesülhettünk miattuk. Tetszett, hogy Kaci megint egy kicsit főszerepbe került, még ha ilyen áron is. Faythe anyáskodása felette pedig annyira imádnivaló. Ne tudjátok meg, hányszor kreáltam különböző történeteket a fejemben róluk, Marcról, az egész bandáról. Kb. mint az FTT-ről xPSzóval annyira jó volt az egész! Faythe és Marc párbeszédei, részei olyan romantikusak voltak. Rendesen érezni lehet, hogy kihez húz inkább Feythe szíve, sajnos ő még nem képes dönteni.

"– Jobbat érdemelsz nálam – suttogtam, és egy önző részem remélte, hogy nem hallja meg.
Meghallotta."

Emlékszem első olvasáskor hiányoltam Ethan barátnőjét, és hogy mi is lesz a babával. Most, mivel már tudom, el tudtam e felett tekinteni. De azért jó lett volna, ha ők is kicsit szerepelnek.

Ami még nagyon tetszik ebben a részben, az az Owen-Manx szál. Egyszerűen annyira édesek, ezért reménykedsz értük, hogy bárcsak...

Faythe-n itt már annyira látni, hogy milyen nagy mértékben megváltozott az első rész óta. Sokkal okosabb, érettebb, megfontoltabb. Nagyon tetszik, ahogy most áll a dolgokhoz.


"– Tökéletes vagy a számomra, Faythe, úgy ahogy vagy, éppen azért, mert nem vagy tökéletes. Makacs vagy, lobbanékony és szókimondó, én pedig birtokló és túlóvó, amellett nagyon könnyen megdühödök. Mindkettőnkben rengeteg hiba rejlik, de egymáshoz tökéletesen illünk. Érted?"

Borító: Egyre szebbek a borítók :)
Kedvenc szereplők: a szokásos - Marc, Faythe, Kaci, Greg, Owen-Manx
Mélypont: Marc fájdalma :(
Fénypont: a zuhanyzós jelenet <3
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Prey ​– Préda (Vérmacskák 4.)

Könyvmolyképző 2013
430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…

Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.

És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Ez a rész megint teljesen kicsinált. Nem is tudom, mi a rosszabb. Amikor először olvasva a könyvet még nem tudod, mi vár rád, vagy amikor újraolvasol és pontosan tudod, hogy közeledik az elkerülhetetlen. :(

"– Semmi sem könnyű, ami igazán értékes"

A Prey tényleg egy érzelmi hullámvasút, nemhiába hirdeti ezt a könyv hátulja. Az eleje keserédes Marc és Faythe miatt. Örülsz, hogy újra látják egymást, de szomorkodsz is, hogy csak kevés időre. Izgulhatunk Manx-ért, Kaciért. Később egy hatalmas csavarnak köszönhetően már valaki másért is.
Jace itt változik meg igazán, ami valahol tetszik is a szomorú körülményeket tekintve ,viszont egy részem utálja, mert számomra sosem volt kérdés kit szeretek jobban.
Faythe-re nagyon haragudtam, mert megértem, hogy vigasztalásra szorult..., de akkor sem így! Marc mindig annyira jó hozzá, szóval nem ezt érdemelte.

Hihetetlen, hogy mik történtek ebben a részben. Még mindig teljesen padlót fogok, ha belegondolok.
Ilyenkor a legjobb, ha mindjárt kéznél is van a folytatás, különben az ember verheti a fejét a falba egy darabig. :D


"Nélküle létezni szívás. De ha nem tudom, él-e még, vagy már halott, az kínzás."

Borító: Ezt a borítót nagyon imádom :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Kaci, Greg, Manx és Owen
Mélypont: az a bizonyos fordulópont a könyvben, amitől az ember csak még inkább gyűlöli Malonet... + a szerelmi háromszög elindítása sem tetszett :(
Fénypont: mindjárt a könyv eleje, ahol Faythe és Marc találkozik, a kicsi Des, Kaci-Faythe részek, a végén megint Marc és Faythe pillanatok <3
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Mia Sheridan: Archer's ​Voice – Archer hangja (A szerelem csillagjegyében 4.)

Könyvmolyképző 2017
408 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre.
Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.

„Ami engem illet… nos, ha Archer Hale-ről volt szó, teljesen el voltam veszve.”


Ez az egy mondat annyira kifejezi, hogy érzek nemcsak Archer, de az egész történet iránt. *-*
Annyit vártam erre a könyvre. Komolyan már ott tartottam, hogy elolvasom angolul, erre pont akkor jött a hír, hogy előre lehet rendelni. Miután ez megtörtént, megint jött a várakozás. Vártam és vártam, aztán végre jött az email, hogy mehetek Archerért. Most, hogy végre a kezemben tarthattam, olvashattam, szerethettem, csak azt tudom mondani, megérte. De még mennyire, hogy megérte! Mert egyszerűen tökéletes volt.♥

"Odahajoltam és könnyedén szájon csókoltam. Hátrébb húzódva láttam, hogy hatalmas vigyor ül ki az arcára. Jaj, a szívem! A szívem nem bírja el ezt a vigyort. Túl sok, túl szép, túlságosan magával ragadó."

Mia Sheridan olyan történeteket tud alkotni, amitől nemcsak, hogy összetörsz, hanem felépülsz és szerelembe is esel.
Archer és Bree a két megtört lélek, akik számára sokkal fényesebben süt a nap, miután egymásra találnak. Imádtam, hogy mennyire passzolnak, és hogy milyen gyógyító hatással vannak egyik a másikára. A szívem szakadt meg Archerért, főleg a 7 éves kisfiúért, akinek ennyi szörnyűséget kellett átélnie. Én is legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy aztán sose eresszem.

Egyáltalán nem ilyen történetre számítottam, viszont hálás vagyok érte. Éppen azért mert ennyire meglepett, mert ennyire… gyönyörű.♥ Tisztára elérzékenyültem, de Mia könyvei mindig ezt teszik velem.

"– Az én sebzett gyógyítóm, az én gyönyörű Archerem."

Imádtam, hogy amikor Archer el is bizonyalanodott, Bree mindig ott volt mellette és biztosította az érzéseiről. A szerelméről.
Szomorú voltam, amikor Archer más utat választott, viszont egyben büszke is, hogy végre meri élni az életét.
Olvadoztam minden egyes percnél, ami a két főszereplő együtt töltött.
És rajongtam az egész könyvért, az írőnőért, amiért ilyen megható és szépséges befejezést adott nekünk. ^-^

"Meg is állapítottam magamban, hogy Archer Hale hangja az egyik legszebb dolog az egész földkerekségen."

Borító: Imádom! Annyira szép *-*
Kedvenc szereplők: természetesen Archer és Bree <3
Mélypont: Archer múltja, amin át kellett mennie... és a hülye tesója, akit legszívesebben agyonvertem volna
Fénypont: Minden egyes perc Bree és Archer között. Tényleg, egyszerűen képtelen vagyok válaasztani♥
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rachel Vincent: Pride ​– Falka (Vérmacskák 3.)

Könyvmolyképző 2013
466 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN

Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése.
Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is.
Amennyiben a saját peremet túlélem…

Ez az egyik kedvenc részem a sorozatból!♥

Faythe pere megkezdődött, ami nem alakul épp a legjobban. De elvégre mit is vártunk? Hogy pont majd ebben a fontos pillanatban jönnek helyre a dolgok? Megsúgom, egyáltalán nem. Így ezerszer idegtépőbb a történet. Várod, vajon Faythe megússza-e, vagy viselnie kell a tettei következményét. A döntés egyáltalán nem tűnik egyszerűnek a tanács szemében, főleg úgy nem, hogy az egyik tag megpróbál mindent, hogy Faythe-t a legsúlyosabb büntetés érje.


"– Te nem azt akarod, hogy kiálljak a tanács ellen. Te egy varázspálcát akarsz, amivel addig üthetnéd az emberek fejét, amíg minden úgy nem történik, ahogy te azt szeretnéd. De tudod mit, Faythe? Az élet nem így működik. Az élet beléd mar, és minél keményebben küzdesz ellene, annál nagyobb erővel üt vissza, hogy kitépje a szívedet a mellkasodból."


Persze mindig akadnak még plusz bonyodalmak is, ebben az esetben Kaci. És ő a legjobb bonyodalom a világon! :D Már első olvasáskor is nagyon tetszett, amikor felbukkant, mindjárt ment is a kedvencek közé az új szereplő. Ez a lány annyira hasonlít Faythe-re, a megdöbbentő és szörnyű sorsával pedig csak még szimpatikusabb lett. Nem lehet őt, nem sajnálni, vagy legalább szimpatizálni.
Nagyon tetszett, hogy Faythe is milyen gyorsan a védelmébe vette Kacit. Olyan jók voltak együtt, szóval szurkoltam, hogy ebben az esetben is minden jól alakuljon.


"Egy ágyban vagyok Marckal és Jace-szel? Ebből már igazán kellene valamire emlékeznem!!"

Amiért még persze lehetett izgulni, az a szerelmi szál. Ugye Marc és Faythe kapcsolata nem is lenne az igazi hullámvölgyek nélkül. Itt elég hűvösen kezdődnek a dolgok, viszont fel lehet fedezni a sorokban pár apró, reményteljes részletet, ami nagyon fel tudja dobni az olvasót. :)
Marc annyira csodálatos. Imádom, hogy ő minden körülmény között Faythe-t helyezi előre, próbálja mindentől megvédeni, de azért a saját harcait is engedi megharcolni, hogy aztán a végén büszkén nézhessen rá. Igen, még ennyi idő után is olvadozok tőle. <3

Elias Keller pedig már csak hab a tortán. Róla nem is mondok többet, inkább olvassátok.


"Szeretlek. Mindig is szerettelek, mindig szeretni foglak. Van még más is, de azt nem írhatom le. Itt és most nem. "

Borító: nagyon szeretem :))
Kedvenc szereplők: Faythe, Marc, Greg, Kaci, Keller
Mélypont: Calvin Malone - a sunyi kurafi - legszívesebben orrba vágtam volna
Fénypont: Kaci és Faythe jelenetek, Marc és Faythe újra jóban *-*, Greg kiosztja Malonet :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Amy Ewing: A ​fekete kulcs (The Jewel-trilógia 3.)

Maxim Könyvkiadó 2017
304 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Violet és a Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az Ékkő királyi családjainak szolgálatában. Most azonban a Fekete Kulcs nevű titkos társaság a hatalom átvételére készül. Bár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent el kell, hogy kövessen, hogy visszatérjen, és nem csak azért, hogy kiszabadítsa Hazelt, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét.


Nem is tudom, mit írjak. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, amiben folytonosan izgulhattam a szereplőkért, szurkoltam nekik, nehogy újra elkapják őket, örültem a sikereiknek, szomorkodtam a veszteségeiken… és most vége. Hirtelen azt sem tudom, hogy érzek.

Tetszett a befejező kötet, ez is elég eseménydúsra sikeredett, viszont van egy kis hiányérzetem is. Fogalmam sincs miért, hisz a könyv egy jobb jövő reményében ért véget, de akkor is. Azt hiszem a vége felé már eléggé elkapkodták a dolgokat, hogy minél hamarabb befejeződjön. Lucien sorsát rendesen érezni lehetett, így nem is lepett meg annyira. De attól még nagyonis elszomorított. :( Olive halála pedig olyan hülye volt, ha lehet ilyet mondani. A régi úrnője hozzácsap egy hangszert és egyszercsak volt Olive, nincs Olive. Én először azt hittem, csak összeesett. Később mondták csak meg, hogy halott.

                                         "A szeretet erősebb, mint a gyűlölet"

Miden háború, felkelés áldozatokkal jár, de itt talán csak 2x éreztem ennek a súlyát, és a következő percben már megint könnyen elfeledtem.
Hiányzott Ash és Raven. Garnet is elég keveset szerepelt, de még szerencsére így is többet, mint az előző kettő. Itt most Violet volt reflektorfényben. Megmutatta milyen kemény és rafinált tud lenni. Milyen erős hősnő is igazából. Azért volt pár dolog, ami elsülhetett volna jobban is, vagy épp nem értettem miért nem tesz valamit, amikor lehetőse lenne rá. A tükrös húzásánál csak ráztam a fejem, hogy mi a fenét művel. Sajnos meg is lett a következménye. Violet nem hibátlan, de azért bebizonyította az erejét és bátorságát.
Örültem volna, ha sokkal hosszabbra nyúlik a könyv, hogy minél inkább kibontakozhasson minden. Mondom, nekem egy picit elkapkodottnak tűnt.

UI: Az első rész volt a legütősebb.

Borító: Nagyon szép, habár kicsit elüt, az előző két fehértől
Kedvenc szereplők: Violet, Raven, Garnet, Ash, Lucien
Mélypont: túl gyors volt a cselekmény, kevés Ash volt 
Fénypont: Raven bosszúja
Csillagozás: 5/5

Rachel Vincent: Rogue ​– Latrok (Vérmacskák 2.)

Könyvmolyképző 2012
394 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…


Még mindig eszméletlen jó! Ennél a résznél már első olvasáskor is kicsit belezavarodtam a cselekménybe, mert tele van titkokkal és egy csomó névvel. És habár most már másodszor olvasom- így tudom, ki a tettes... - még így is sikerült engem újra megkeverni. :D

"Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet. Beleértve azokat az ellenfeleket is, akik nem küzdenek becsülettel."

Marc Ramos

Tetszik, hogy itt a történet úgy indul, Faythe és Marc együtt vannak. Újra dúl a romantika, Faythe tanulja, hogyan legyen jó végrehajtó, Jace háttérbe szorul, jönnek a bonyodalmak, egy kis titkolózás, még több bonyodalam... Szóval az ember biztos nem unatkozik.
Emlékszem Manx első olvasáskor nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont most már alig vártam, hogy felbukkanjon. Elég tökös egy nőci, azt meg kell hagyni. Később pedig csak még jobb lesz.

"– Mit ér az igazság, ha csak akkor használod, amikor kényelmes?"

Faythe Sanders

Andrew-t most is sajnáltam, de nem tudtam miatta Faythe-re haragudni. Elvégre tényleg nem direkt csinálta, amit, és lehetett érezni, tényleg mennyire bántja is a dolog. Így újraolvasva inkább Marca voltam kicsit kibukva. Őt is meg lehetett érteni addig, amíg nem tudta az egész történetet, de miután rájött, mi a fenéért nem volt képes megbocsátani? Értem, hogy neki kell a biztonság, a tudat, hogy Faythe nem fogja újra ott hagyni. Ebben 100%-ig vele értek egyet. De őszintén? Mégis mit várt? Hogy Faythe majd boldogan a nyakába ugrik? Ezt én már elsőre sem hittem el.
Faythe egy független, szabadlelkű, szabadszájú vadmacska, akinek kell a szabadság. Bizonyítani szeretne, hogy egy nő, nem csak egy dologra alkalmas.
Azért persze sajnáltam Marcot, mert így megint nem lehet teljes a boldogsá. Viszont e nélkül a történet sem lenne az igazi. :)

Greg - Faythe apja - nálam hatalmas kedvenc, főleg azok a részek a legjobbak, amikor a lányával végre egy nevezőre jutnak. Azért látni, kitől örökelte Faythe a temperamentumát.

"– Az első emlékem te vagy.
– Én? – néztem rá bután. Biztosan rosszul hallottam.
– Bizony. Felébredtem, és te ott álltál az ajtóban, ezekkel a hatalmas zöld szemeiddel lestél engem. A hónod alatt egy fejetlen babát szorongattál, és koszos volt a homlokod. Csak arra tudtam gondolni, milyen szép vagy."


Borító: Ezt a borítót kedvelem a legkevésbé, Faythe hülye nyaklánca miatt :D
Kedvenc szereplők: Faythe, Marc, Greg, Ethan
Mélypont: Marc és Faythe szakítása
Fénypont: sztiptízbáros jelenet, Karen és Greg jelenetek, Manx felbukkanása, Marc+Faythe jelenetek *-*
Csillagozás: 5/5