J. R. Ward: The ​Thief (The Black Dagger Brotherhood 16.)

Piatkus 2018
464 oldal
Nyelv: angol

Sola ​Morte, former cat burglar and safecracker, has given up her old life on the wrong side of the law. On the run from a drug lord’s family, she is lying low far from Caldwell, keeping her nose clean and her beloved grandmother safe. Her heart, though, is back up north, with the only man who has ever gotten through her defenses: Assail, son of Assail, who never meant to fall in love—and certainly not with a human woman. But they have no future, and not just because she doesn’t know he is a vampire, but because he is not about to stop dealing arms to the Black Dagger Brotherhood. Fate, however, has other plans for them. When Assail falls into a coma and lingers on the verge of death, his cousins seek out Sola and beg her to give him a reason to live. The last thing she wants is a return to her past, but how can she leave him to die?

As a lethal new enemy of the vampires shows its face, and the Brotherhood needs Assail back on his feet, Sola finds herself not only a target, but a mission-critical force in a war she doesn’t understand. And when Assail’s truth comes out, will she run from the horror . . . or follow her heart into the arms of the male who loves her more than life itself?


Annyira vártam ezt a részt, mégis azt kell mondjam, hogy sajnos csalódtam. Habár Assail és Sola nálam nagy kedvencek, leginkább V és Jane párosára voltam kíváncsi.

A könyv eleje tisztára kiidegelt. Teljesen kikészültem, belül már bőgtem, hogy mégis hogy tehet ilyet Ward az egyik kedvenc párosommal. Amilyen csúnya volt a veszekedésük, olyan hamar meg is oldódott. Szerencsére. (?) Ne értsetek félre, én vagyok a legboldogabb, hogy minden jól alakult, de én mondjuk egy hosszabb és szebb folyamatot képzeltem el a dolgok megoldására. Így is jó volt, mert legalább nem volt elnyújtva a szenvedés, de mégis. Amekkora ügyet csináltak belőle, olyan egyszerűen meg is beszélték. Örülök, hogy a végén mind a kettő magába nézett, és rájött, hogy nem csak a másik tehet a kapcsolatuk hanyatlásáért. Mert ahhoz két ember kell, és itt mind a ketten elcseszték.

“I thought I’d lost you,” he said hoarsely.
(…)
“Never,” she returned through her tears. “You’ll never lose me…"

Nekem speciel nagyon bejött V változása. Legalább Jane-nel szemben legyen már romantikus, az istenit! Ezt mindig is annyira hiányoltam V-ben, hogy nem mutatja ki az érzéseit. A saját könyvükben volt rá példa, de amúgy semmi. Remélem most már ez így marad. És az is, hogy Jane szintén kommunikatívabb lesz vele.
Amit nagyon hiányoltam – Lassiter. Hát mi a fenéért nem volt nagyobb szerepe?! Pl. arra is már nagyon felkészültem, hogy ugye kiderül a nagy titok, mit fog szólni Vishous és a többiek… Erre mikor kiderült, AHOGY kiderült…. Szóval nagyon nem így képzeltem -.-

Destiny was such a thief.

Örültem volna, ha Marcus-ról is több szó esik. Esetleg kaphatott volna saját szemszöget, elvégre mégiscsak köze van Assailhoz, de semmi. Pár említés és ennyi.
A Vitoria részekről meg ne is beszéljünk. Dögunalom. Lesz@rtam az egészet úgy, ahogy van. Akkor voltam a legboldogabb, amikor Sola fejbe lőtte a nőt xD.

Love transformed him back into the man she knew.
To her, he was beautiful no matter what he looked like.

Az Assail-Sola páros viszont nagyon tetszett. ^-^ Annyira cukik voltak együtt. Mindjárt az elején nyíltan felvállalták az érzéseiket, Assail is teljesen megváltozott. Ez amúgy szerintem várható volt, így nem sokkolt annyira, de tényleg mintha kicserélték volna. Engem nem zavart, keblemre <3 Egyedül a kis vámpír titok maradt csak a végére, ami nem tetszett. Azt is olyan hamar lerendezték és bumm, kész, vége.

I see you, he thought. And you are beautiful to me.

Összegezve – nem rossz könyv, de nem kellett volna ekkora elvárásokkal nekikezdenem. Lassú folyású, főleg sok a romantika, nekem ez plusz:) ,poén viszont nem sok volt. Konkrétan csak egy jeleneten nevettem fel, a pónis pizsón. Az valami isteni volt :D
Kíváncsi vagyok, kié lesz a következő könyv. Murhder engem csak John és Xhex miatt érdekel :D, leginkább Jo jöhetne már. Akkor lenne Manny és Butch is.



Borító: nagyon nem Assail, inkább Taylor Lautnerre emlékeztet a borító modell, viszont még így is sokkal jobb, mint a másik verzió xP
Kedvenc szereplők: V és Jane, Assail és Marisol
Mélypont: hogy minden konfliktus nagyon hamar el lett rendezve, Vitoria részek
Fénypont: a szerelmes V-Jane pillanatok, főleg  amikor V rátalál Jane-re Lassiter segítségével *-*, plusz V pónis pizsiben x'D
Csillagozás: 5/3.5

J. R. Ward: Dearest ​Ivie (The Black Dagger Brotherhood 15,5)

Ballantine Books 2018
146 oldal
Nyelv: angol

In ​an exclusive ebook novella set in the world of the Black Dagger Brotherhood, #1 New York Times bestselling author J. R. Ward tells the story of a fiery couple . . . doomed by an undeniable passion.

Features a special preview of J. R. Ward’s upcoming Black Dagger Brotherhood novel, The Thief!

The last place Ivie expects to be approached by a devastatingly handsome male is in a crowded, smoky cigar bar rarely frequented by vampires—yet here he stands. Silas is flirtatious, gallant, and, above all, mysterious. Ivie is anything but. A nurse at the healer’s clinic and the daughter of a biker, Ivie is accustomed to speaking her mind. So she does. Since aristocrats rarely pick up females of her class, Ivie asks Silas just what kind of game he thinks he’s playing.

Despite her guarded exterior, Ivie surrenders to the fierce desire she feels for Silas. And yet, just as their courtship is heating up, he reveals that it cannot last, for he is bound to return to the Old Country. Their bond only deepens as they make the most of their precious time together. But when she learns the truth, Ivie must find a saving grace—before all is lost…

Közeledik a Thief megjelenése, úgyhogy gondoltam ideje végre elolvasni ezt is. A könyv tényleg nem kapcsolódik az eddigi részekhez, pár utaláson kívül, de szerintem a következő részben majd meg fogunk lepődni.

Ami a történet illeti, szeintem irtó cuki volt. :) Elég gyorsan bontakoztak ki az érzelmek, a cselekmény, elvégre milyen rövid a könyv, de engem ez nem zavart. Silas nagyon szimpatikus pasi, olyan aranyos volt a dearest Ivie-zásával. ^^ Viszont a történet körbelengi egy sötét energia, amitől nagyon rossz érzésem volt. Aztán történtek is dolgok, amin már csak a fejemet ráztam, hogy Ward hogy lehet megint ilyen kegyetlen. De nagy megkönnyebülésemre semmi sem vált valóra a gondolataim közül.

Ruhn jelenléte nagyon meglepett, de örültem is neki. Viszont mit jelent most ez az egész?
És ez a mondat: „Also, a brother who he couldn’t find.” Most lehet megint túlkombinálok ha FTT-ről van szó, akkor mindig :D ,de szerintem Silas tesója Marcus lesz.

Tényleg kíváncsi vagyok, hogy az itt történtek, hogy fogják befolyásolni a következő részek eseményeit.
Jaj, Thief gyere már! <3

Borító: kicsit fura a pasi hosszú hajjal, de amúgy szerintem ez most kifejezetten jó lett :)
Kedvenc szereplők: Silas és Ivie... meg persze Ruh és Jane *-*
Mélypont: ez a csúnya érzelmi játék, amit az írónő művelt *duzzog*
Fénypont: Siles iszik Ivie-ból, akárhányszor Silas azt mondta, hogy "dearest Ivie"
Csillagozás: 5/5

Kiera Cass: A ​szirén

GABO 2018
296 oldal
Fordította: Gonda Éva

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.



Szerintem nagyon szép mese volt. Eléggé lehangoló, de attól még nagyszerűen kidolgozott.
Szirénekről szerintem már mindenki hallott, viszont itt egy teljesen új megközelítésben láthatjuk őket. Annyira sajnáltam Khalent és a nővéreit. Hiába, hogy az Óceán megmentette őket, engem ez alig vigasztalt meg. Szomorú voltam helyettük is, hogy elvették tőlük a normális életüket.Ezért is vontam le egy fél csillagot. Nekem ez már néha túl depis volt.

"A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

Viszont a szerelmi szál iszonyatosan édes és romantikus volt. Kár, hogy Akinli nem szerepelt sokkal többet. Imádtam a közös perceiket Khalen-nel, és amikor már végre közdtem volna örülni, hogy megváltoznak a dolgok…. Az Óceán közbelép. Semmi bajom vízzel, sőt. Imádok mindent, ami a vízhez kapcsolódik, viszont az Óceánt egyszerűen sehogy sem tudtam megszeretni. Örültem, hogy a végén mutatott egy kis könyörűletet, de akkor is.
A végére csak annyit, hogy a befejezés lehetett volna, egy kicsit hosszabb, de sebaj. Én így is megkaptam, amit akartam. :)

"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni."

Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Akinli, Khalen
Mélypont: hogy nagyon lehangoló
Fénypont: hogy reményt ad :) +tetszettek, hogy a nővérek összetartanak
Csillagozás: 5/4.5

J. R. Ward: Blood ​Fury (Black Dagger Legacy 3.)

Ballantine Books 2018
432 oldal
Nyelv: angol

A ​vampire aristocrat, Peyton is well aware of his duty to his bloodline: mate with an appropriate female of his class and carry on his family’s traditions. And he thought he’d found his perfect match—until she fell in love with someone else. Yet when his split-second decision in a battle with the enemy endangers the life of another trainee, Peyton has to face the idea that his future, and his heart, actually lie with another.
Novo, as a female in the Black Dagger Brotherhood’s training program, feels like she has to prove herself to everybody—and she has no interest in being distracted by falling in love. But when Peyton proves to be so much more than a rich playboy, she is forced to confront the tragedy that has broken her soul and closed her off from love.
As the two grapple with Novo’s past and Peyton’s present, another couple must contend with an erotic connection that is unparalleled—and potentially scandalous. Saxton, who has had his heart broken, discovers in himself a deep-seated attraction to Ruhn, a new member of the household. But will the other male explore the connection? Or will he close his mind and his heart to what could be true love . . . and cost Saxton everything?

Már nagyon vártam ezt a könyvet, de bevallom, leginkább Saxton és Ruhn miatt. Peyton és Novo valahogy nem lettek kedvencek, viszont most, hogy kaptak egy saját könyvet, és jobban megismerhettük őket, már sokkal inkább szimpatikusak, mint előtte.

She was not his sun or moon, but his galaxy.
“I love you, too,” he said by her ear. “Forever and always.”

Peytonnal az elején voltak problémáim. Idegesített, hogy milyen könnyen elhagyja magát, feladja a dolgokat, mindig magát hibáztatja… Novo pedig az a tipikus túl-badass-vagyok-az-érzelmekhez csaj. Szóval az esély, hogy ezek ketten összejöjjenek, szerintem nulla volt.
Szerencsére csak egy nagy arcul csapás kellett ahhoz, hogy észhez térjenek egy kicsit, és a többi már ment magától. Novo múltja nem semmi. Most már nem is csodálkozom, hogy így elbarikádozta magát érzelmileg. Viszont örülök, hogy Peyton a végén végre a sarkára állt, nem hagyta magát, és megmondta a magáét, így Novo is magába nézhetett egy kicsit.
Nekem tetszett, ahogy a szerelem megváltoztatta őket. Végre mind a ketten boldogok, cukik és nevetősek voltak. :)

“Can I kiss you now?” Saxton asked.
(…)
“Yes,” he said as he touched Saxton’s blond hair. “You may always kiss me.”

Azonban akármennyire is volt cuki a párosuk, Saxtont és Ruhnt akkor sem tudták lekörözni. ^^ Alig vártam olvasás közben, hogy mikor jönnek már az ő részeik, mert azok egyszerűen imádnivalóak voltak. Folyton csak olvadoztam, sóhajtoztam, vigyorogtam, vagy épp pocsolyává olvadtam. Képtelenség ennek a két pasinak ellenállni.♥
Olyan édesek voltak együtt, és én olyan boldog voltam, hogy Saxton is végre boldog. Szerencsére köztük nem volt semmi nagy drámázás (párkapcsolati téren), köszönhetjük ezt főleg Ruhn őszinteségének és Saxton kedvességének. Érdekes volt a Ruhnt körülvevő sötét múlt is, valamint az új szereplők. Remélem még találkozunk Minnie-vel, Ahna-val és Romina-val is. Az utóbbira vagyok a legkíváncsibb.

Later, Ruhn would wonder where the courage came from. Where the honesty did. The answer to that, when it occurred to him, was both simple and profound: Love had wings that demanded flight.

Nagyon meglepett a könyv végén történt. Főleg Saxton. Bevallom nekem kicsit fura volt őt így látni, de közben hatalmasat nőtt is a szememben. Nem hiszem el, hogy megtette… mármint, wow! Tényleg soha az életben nem gondoltam volna erre. xP
Most már jöhetne Boone könyve, de persze előtte még Assail *-*





Borító: nagyon bejön, szerintem tiszta Peytonos :)
Kedvenc szereplők: Saxton és Ruhn természetesen :D <3
Mélypont: amint az értékelésben is írtam, Peyton és Nove viselkedése az elején eléggé elkeserített, de szerencsére később már összekapták magukat
...oh, és semmi Assail? :(
Fénypont: minden egyes Saxton és Ruhn pillanat, annyira édesek voltak együtt :3
Csillagozás: 5/4.5

Kerstin Gier: Az ​álmok harmadik könyve (Silber-trilógia 3.)

Könymolyképző 2017
368 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd

Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…

Merülj el e csodálatos világban!

Imádtam! Csak úgy, mint az első kettő. Hiába, elfogult vagyok, plusz ami jó, az jó. :D

Most is sokat nevettem Livnek (és Rasmusnak) hála. Grayson és Henry továbbra is nagyon aranyosak és védelmezők Livvel szemben. Tetszett, hogy mindenkinek van valami a tarsolyában.
Aki meglepett- Mia, és bevallom Florence is. pozitív értelemben
Aki cserbenhagyott- Jasper :( Olyan keveset szerepelt szegénykém. És rendben, hogy őt már nem érdekli ez az egész álom biznisz, de azért azt hittem, egy uttolsó menetben még benne lesz.
Akit utáltam- Arthur. Grr… hogy lehet valaki tényleg ennyire aljas?! Simán elcseszi más emberek jövőjét, csak hogy ő elérje azt, amit akar.
Anabel-ről inkább nem is mondok semmit, mert… hát nem is tudok. :D
Szerintem csak úgy, mint az Időtlen szerelem trilógiát, ezt is még újra fogom olvasni.

Nagyon cuki, aranyos, vicces és ötletes. Mi kellhetne még? :)

"– A végén már annyira unatkoztam, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet. Én! Elejétől a végéig, aztán még egyszer elölről. Amikor anyám meghallotta, rögtön tudta, hogy nagy a baj."

Borító: újra kivételesen szép lett *-*
Kedvenc szereplők: Liv, Mia, Grayson és Henry
Mélypont: Arthur galádságai
Fénypont: Rasmus hazugság :D, Mia és Grayson páros, Henry és Liv páros
Csillagozás: 5/5

Jeaniene Frost: A ​sír innenső oldalán (Cat és Bones 5.)

Ulpius-ház 2013
394 oldal
Fordította: Vándor Judit, H. Prikler Renáta

A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…

Nagyon szeretem a sorozatot, azt hiszem, ezt a részt még csak 3x olvastam újra.
Második olvasás utáni értékelésem:
Az egyik legjobb vámpíros sorozat mindenképpen Jeaniene Frosté. Cat és Bones a legjobb páros, lehetetlen őket megunni, folyton bajba kerülnek… még ha közvetve is :D
Ebben a részben a ghoulokkal kell megküzdeniük, aztán még ott van a vudu királynő is, akinek vérétől Cat új képességekre tesz szert.
Bones annyira dögös és imádnivaló ^^, imádom, hogy az ő szájából a legszebb bókok sosem hangzanak túl nyálasnak. Imádom, ahogy Cat-et becézi, és hogy folyton vigyáz rá és aggódik érte. Igazi álompasi ♥

"– Imádom a kezedet – sóhajtotta. – Azt mondtad, úgy nézek ki, mint egy angyal? Mert akkor, Cicuska, a te kezed a mennyország és a te szemed az otthonom."

Cat is végre megcsillogtatja az érzelmesebbik oldalát… szóval, romantika is pont annyi van a könyvben, amennyi kell, de a véres jelenetek sem lettek elhanyagolva.
Volt egy kis Menchers – Kira, Spádé – Denise, egy tényleg kis Ian a vége felé, és egy kis Vlad *.* is a történetben, amit én mindig csakis imádni tudok.
Alig várom, hogy következő részeket is olvashassam magyarul.

"– Cicuska – (…) – négy órán át aludni, úgy, hogy a karjaim között vagy, sokkal pihentetőbb, mint nyolc órán keresztül végtelenül hánykolódva forgolódni, amiért nem vagy velem."

Borító: Sajnálom, de nekem egyáltalán nem jönnek be a borítók xP
Kedvenc szereplők: Cat és Bones of course♥  de Vlad és többi fent említett személy is nagy kedvenceim
Mélypont: most egy picit zavart Cat sok dumálása, főleg azok badass beszólásai mielőtt/miután kinyír valakit
Fénypont: minden... Bones :D♥ főleg, hogy itt már mennyire romantikusak az ő Cicuskájával ^^
Csillagozás: 5/5

J. R. Ward: Megváltott ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 6.)

Ulpius-ház 2009
774 oldal
Frodította: Lukács Andrea

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.

Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Első olvasás utáni reakció: :D

"Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”."

"Istenem a vége, egyszerűen a happy endek happy endje *.*
Phuryra nagyon haragudtam, nemcsak magát tette tönkre, de még a testvéreket is bántotta a tetteivel, valamint Cormiát is, a Bella iránti megszállotságából pedig már nagyon elegem lett. De, mit ad isten, fokozatosan kezd magába szállni, és kijózanodni… és amikor már nem egy őstulokként viselkedik, akkor nagyon, de nagyon imádnivaló is tud lenni.
Cormiát az elején eléggé sajnáltam, mert szegény egyedül volt egy teljesen ismeretlen környezetben, semmit nem ismert, és Phury se nagyon törődött vele, de aztán összebarátkozott Johnnal, és jaj, azok ketten, a két elveszett lélek nagyonis egymásra talált.
És ha már Johnnál tartok, akkor, ó, te jó, ég! A Phury elleni kirohanása, a Lash ügy, és az utánna való beszélgetése Wrathtal, és ó,igen… a Xhex-John apró kis közjáték. Szóval imádtam, imádom a srácot, de tényleg.
Muszáj megemlítenem a két új legkedvesebb, és legszeretetteb párosomat: Blay és Qhuinn ^^
Mármint, áááá, ez meg mi, úrsiteeeen!!! Oda voltam meg vissza, végigvigyorogtam a köztük levő párbeszédeket, és jesszus, elolvadtam, amikor, hát… tudjátok :D
Nem akarok spoilerezni, de jaj, még annyi mindent tudnék írni, hogy csak na. Ezért inkább megyek is a következő részre."

"- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok! - Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi."


Másodszori olvasásra is mágval ragadott az érzelmek hulláma. Már el is felejtettem itt mennyire szét volt csúszva szegény Phury. Viszont Cormiának hála szerencsére összekapta magát, de szerintem a Zsadisttal való beszélgetés is segített. :) Nagyon szeretem amikor ők ketten dumcsiznak - főleg mivel Zsadist akkor sokkal közlékenyebb.
El se hiszem, hogy az első értékelésből kimaradt Lassiter. Pedig már akkor mély benyomást tett rám. :D Főleg azzal a bizonyos ajándékkal/meglepetéssel, amit a Testvériségnek adott.
Jaj, ott ment megszakadni a szívem, főleg John miatt. Édes szívem, nálam te örök kedvenc maradsz. <3 Először sajnáltam, hogy nem egy olyan csajos csaj mellett fog kikötni, viszont most már az istenért se panaszkodnék.
Az FTT egy örök kedvenc, nem is tudom, hogy nem lehet szeretni akár egyetlen könyvet is a sorozatból.

"- Nem változtathatod meg azt, amit rólad gondolok.
(...)
- Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
- A szíved akkor is ugyanaz lenne. És az az, amit szeretek."

Borító: Szépen beillik a többi részhez :)
Kedvenc szereplők: John, Wrath, Blay és Qhuinn, Cormia, Zsadist, Bella, Xhex, Lassiter... és a végére Phury is :D
Mélypont: Phury függősége, és hogy mennyire Bella megszállott
Fénypont: Johnék vásárolnak, Dirty Dancing, Cormia helyreteszi Phuryt, a vége, Cormia fürdik a kinti medencében, Qhuay cuki jelenet, Qhuinn megvédi Johnt... jézusom annyi kedvenc részem van *-*
Csillagozás: 5/5

J. R. Ward: The ​Beast (The Black Dagger Brotherhood 14.)

Berkley 2016
526 oldal
Nyelv: angol

Nothing is as it used to be for the Black Dagger Brotherhood. After avoiding war with the Shadows, alliances have shifted and lines have been drawn. The slayers of the Lessening Society are stronger than ever, preying on human weakness to acquire more money, more weapons, more power. But as the Brotherhood readies for an all-out attack on them, one of their own fights a battle within himself...

For Rhage, the Brother with the biggest appetites, but also the biggest heart, life was supposed to be perfect - or at the very least, perfectly enjoyable. Mary, his beloved shellan, is by his side and his King and his brothers are thriving. But Rhage can't understand - or control - the panic and insecurity that plague him...

And that terrifies him - as well as distances him from his mate. After suffering mortal injury in battle, Rhage must reassess his priorities - and the answer, when it comes to him, rocks his world . . . and Mary's. But Mary is on a journey of her own, one that will either bring them closer together or cause a split that neither will recover from...

Erre egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy TÖ-KÉ-LE-TES!♥
Vagy úgy ezer év után végre Rhage és Mary újra főszerepben, és jobbak mint valaha. Mary-t még sosem szerettem ennyire, mint itt. no jó, talán még akkor, amikor Zsadist elment hozzá Annyira egy szinten vannak, ő és Rhage, hogy az már tényleg irigyelni való. Úgy vártam már, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok, és… yup-yup :D Imádlak Bitty. :)
Ez a rész megint elég érzelmesre sikerült, úgy tűnik Ward mostanában a könnyekre hajt. Többször is volt, hogy csak pislogtam nagyokat könnyes szemmel, mert aawww, annyira édes és szomorú volt egyszerre a könyv. Kaptam hideget is, meleget is… egyszer majdnem még egy infarktust is.

I tried to kill myself last night, he said to her in his head. And I have no idea why.

Rhage és Mary tökéletesek voltak, csakúgy mint Bitty, akit nagyon könnyű megszeretni ^^
Aztán ott volt még Assail, továbbra is nagy szerelmem. Alig várom, hogy mi lesz majd vele és Solával, meg úgy egyáltalán ezután az egész után, ami majd következik számára. Végre elindult a helyes úton. :)
A Vishous részek külön öröm, mert ebből a testvérből sosem elég. Jane-t viszont hiányoltam, igaz, volt egy kisebb romantikus jelenetük, de még nem az igazi. Mármint, nemár… tudtok, ti jobbat is gyerekek :* :D

„I really trust you,” he heard himself say to this shellan.
„And I love you, too, Vishous.”

A Layla-Xcor szál is kezd kialakulni. Lehet azért mert Xcor most nem szerepelt valami sokat - a kóma miatt - ,de jobban élveztem a róluk szóló részeket. No mind egy, ez is érdekes lesz.

Jaj, igen. Qhuinn és Blay♥ Édesek mint mindig, olyan jó volt belőlük is kapni pár falatkát. És a kicsik… jaj, imádom őket! Úgy örülök, hogy mind a kettő túlélte. Köszönjük V és Payne ^^Az új szereplőkben is nagy esélyeket látok. És kérek szépen már Saxtonnak is valakit, és Lassiternek :3 Az ő könyvük hol marad?
Az utolsó megismerkedéses rész is aaaannyira szép volt♥♥♥ Zsadist, jaj ő mindig a legédesebb módon képes érzelmeket kicsalni belőlem ^^
És Lassiter♥ Már megint túlkombinálok mindent, de amikor Bitty azt mondta, hogy milyen gyönyörű a szeme… olvadoztam :3 Mekkora lenne már, ha ők összejönnének. Rhage feje biztosan felrobbanna mérgében :D
Huh. Azt hiszem ennyi volt. Egyszerűen végem, amikor befejezek egy FTT BDB könyvet. Most egy ideig csak megint találgathatok, hogy hogyan lesz tovább.
Gyerünk Ward, ne várass sokáig. ♥


"What’s going on? Do I need to kill something for you?”
It was the bonded male’s first response to anything that upset their shellan

Borító: Ezt a kéket imádom *-*
Kedvenc szereplők: Rhage, Mary, Bitty, Lassiter, Assail, Qhuay, Beth és LW
Mélypont: Layla, habár itt most nem idegesített annyira xP
Fénypont: Rhage találkozik Bittyvel, fagyizó, vacsora a TGI Friday's-ban, Rhage és LW, Assail új embert vámpírt hoz a csapatba, kis hableány :D, Bitty és a Testvérek
Csillagozás: 5/5

Joss Stirling: Summer (Lélektársak 6.)

Menő Könyvek 2017
280 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?
Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.
Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.
Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.
Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.
Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?
A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Imádtam! A legújabb három rész közül ez a kedvencem.♡ Tényleg már nagyon vártam Summer könyvét, főleg mivel itt Victor is lélektársra talál. És igen, végre! Végre az utolsó Benedict sem szomorkodik többé. Annyira jó volt Victort boldognak látni. :)
Ami pedig Summert illeti, kellemesen meglepődtem. Tetszett a stílusa, és hogy milyen talpraesett. A családi háttere eléggé elszomorító, de ő még ezt is nagyszerűen kezelte.
A történet szerintem nagyon jó és érdekes lett. Robinsonék haláliak, főleg Hal. :D
Ez a név nem éppen lett kedvencem, de maga a srác annál inkább.Szerettem a kis csipjelődéseiket Sumerrel, és főleg azt, amikor Hal becézgette. ^-^ Szerencsére a köztük levő mosolyszünet nem volt hosszú, így csak még inkább megszerettem őket. Olyan jól összedolgoztak, mindjárt tudtam, hogy Hal majd megoldja Summer gondjait.

"– Szerencséd van, hercegnő, hogy a lélektársadnak ilyen jó reflexei vannak. Majdnem a képes feleden landoltál. Ráadásul elmulasztottad azt a romantikus pillanatot, amikor egy mozdulattal elkaptalak, és a karomba vettelek.
– Majd megpróbálhatod újra, ha jobban lettem. Mi a helyzet?"

Örültem, hogy a többiek is részt vettek a könyvben, mindig jó újralátni a megszokott csapatot. A végén az írónő eléggé rám hozta a frászt, pedig tudhattam volna, hogy nincs miért aggódni, de mégis..
Szerencsére a könyv úgy zárult, ahogy elképzeltem, mindenki megkapta a boldog befejezést. Viszont sajnálom, hogy ezzel végetért a sorozat, pedig én még sok-sok lélektársas sztorit el tudnék olvasni. Így marad az újraolvasás. ;)

"– Az én csodás kockám, akiben egy Thor veszett el. Vadító vagy.
Yves felnevetett.
– Ne önts olajat a tűzre, Phee."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Summer, Hal, Victor, Robinsonék, Benedicték... :D
Mélypont: Summer szüleit nem igazán tudtam megkedvelni :/
Fénypont: Hal megtudja, hogy Summer a lélektársa, Hal segít Summerp családi problémáján, Hal és Summer pillanatok, Victor és a lélektársa...
Csillagozás: 5/5

Maggie Stiefvater: The ​Raven King – A Hollókirály (Hollófiúk 4.)

Könyvmolyképző 2017
440 oldal
Fordította: Molnár Edit

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.


Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! Így amikor kiderült, ami kiderült, kicsit csalódtam, de közben nem is annyira... inább Ganseyt sajnáltam.

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. Ronan és Adam annyira édesek voltak ^-^  Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D

"Adam vidáman mosolygott. Ronan háborúkat robbantott volna ki, városokat gyújtott volna fel ezért az őszinte, ruganyos, kedves mosolyért."

Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. Illetve az, ami vele történt. Én annyira bírtam őt, és ilyen lezáratlan véget kapott szegény. :(  Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt. Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, bizonyos helyzetekben, és Blue is kicsit szenvedhetett volna látványosabban.
Oh, és még ott van Noah. Miatta kicsit haragszom is írónőre, mert egyik percben még van Noah, a másikban már nincs. Plusz csak én éreztem úgy, mintha Gansey megint Noah-nak köszönheti az életét?!:/
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson.

"Ahogy a telefon fölé hajoltak, Gansey kigombolta a kabátját, és magához húzta Blue-t. Ez is különös, varázslatos élmény volt. A mozdulat könnyedsége, Gansey meleg teste, Blue hátán lüktető szívverése. A fiú Blue sérült szemére tapasztotta a tenyerét, mintha meg akárná óvni, de ez is csak ürügy volt arra, hogy megérinthesse a lányt."


Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Ronan, Blue és Gansey
Mélypont: sajnáltam, amikor Ronan egyik családtagja meghalt :(
Fénypont: a Ronan és Adam részek, és amikor Blue az apjával beszélget
Csillagozás: 5/4.5

J. R. Ward: The ​Chosen (The Black Dagger Brotherhood 15.)

Ballantine Books 2017
544 oldal
Nyelv: angol

Xcor, leader of the Band of Bastards, convicted of treason against the Blind King, is facing a brutal interrogation and torturous death at the hands of the Black Dagger Brotherhood. Yet after a life marked by cruelty and evil deeds, he accepts his soldier’s fate, his sole regret the loss of a sacred female who was never his: the Chosen Layla.
Layla alone knows the truth that will save Xcor’s life. But revealing his sacrifice and his hidden heritage will expose them both and destroy everything Layla holds dear—even her role of mother to her precious young. Torn between love and loyalty, she must summon the courage to stand up against the only family she has for the only man she will ever love. Yet even if Xcor is somehow granted a reprieve, he and Layla would have to confront a graver challenge: bridging the chasm that divides their worlds without paving the way for a future of even greater war, desolation, and death.
As a dangerous old enemy returns to Caldwell, and the identity of a new deity is revealed, nothing is certain or safe in the world of the Black Dagger Brotherhood, not even true love . . . or destinies that have long seemed set in stone.

Még mindig annyira jó. Szerintem ezt a sorozatot akármeddig tudnám olvasni. :)
A Chosent nem vártam annyira, mint pl. a Beast-et, vagy legalábbis nem a Layla és Xcor részeket, helyette inkább a Qhuay páros és főleg Lassiter érdekelt. Nem nagyon hittem benne, hogy Laylát és Xcort valaha megszeretem, de történnek csodák. Vagyis csak az utóbbira nézve, mivel az ex-kiválasztottat még mindig ki nem állhatom. Viszont Xcor… hát, mit ne mondjak, nagyon meglepett. Ki gondolta volna, hogy milyen szépeket is tud mondani, ha szerelmes?! És hogy megjön az esze, mert most végre racionálisan viselkedett. Szóval igen, Xcor jöhet – de azért nem Testvéri szinten –, míg Layla mehet, amerre lát.

„My heart is ever yours. Where'er I go, it is with you, through the darkness and into the light, from all my waking hours to those in which I sleep. Always… with you.”

Nagyon sokszor csak néztem, hogy mik történnek ebben a részben. Volt pár elég durva dolog! :O De egy csomószor a szívem szakadt meg – főleg Qhuinn, Blay, Vishous és Jane miatt. A Qhuay párosból sokkal többet szerettem volna kapni, főleg boldog jelenetek, de azért így is nagyon jó volt újra látni őket.♥ Ami V-t és Janet illeti, nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon remélem, hogy a következő részben minden tisztázva lesz, és hogy ők ketten le fognak szépen ülni, és mindent meg fognak beszélni egymással, mert ez így nem mehet tovább. Baromi dühös leszek, ha Ward valami rosszat mer tenni kettejükkel. Szerencsére voltak iszonyat cukker és aranyos jelenetek V-vel, ami kompenzált egy kicsit. :)


But there were a lot of times in life when you were dancing with the devil and had no idea evil was your partner. And you didn’t find out until it was too late.

Lassiter – na itt csak annyiban csalódtam, hogy milyen keveset szerepelt már szegénykém? :( Plusz én annyira vártam, hogy kiderüljön, aminek ki kell derülnie, erre csak Layla tudta meg?? No, ne már! Juj, de várom már a reakciókat, és V fejét, amikor rájönnek, hogy Lassiter az új Őrző. :D Én annyira büszke vagyok a mi kis bukott angyalkánkra. Végre kijár majd neki is a tisztelet.♥

Wrath, Beth továbbra is nagy kedvencek, de azért tőlük is padlót fogtam párszor. Nem a szerelmi életük miatt – arról itt most nincs is szó – ,hanem a döntéseiket Laylát és Xcort illetőn. Viszont ennyi erővel a többi páros is meglepett a semmi reakciójukkal. Furcsa.
A Throe részeket nem igazán szerettem, pedig ő is aztán vitt érdekességet a történetbe. Mi lesz még itt! :O
„…No matter what it takes, I’m going to prove that I love you and I need you and I want you—and that those kids are yours.”
Therese – jesszusmaris!!! Imádom, imádom, imádom. *-* De boldog voltam, amikor feltűnt. Kíváncsi vagyok, pontosan, hogy is lesz ez majd megoldva. Mindenesetre, eddig nagyon bejövős a dolog. :))
Jo, Assail, Saxton és Marcus – jó lett volna belőlük is sokkal többet kapni. Főleg Assail-ra fájt nagyon a fogam + Jo-ra, így eléggé elszomorodtam, amikor nem volt semmi.
Tetszett, hogy a könyv vége boldogan zárult, egy kissé már túl boldogan is, ami a hirtelen kialakult nagy családot illeti. :/ Xcor, Layla, Qhuinn, Blay és a gyerekek… Banditák  Hát nem tudom, szokni kell, az biztos.
Jöhet Assail könyve!♥ :D

“I’ve brought you some tea.”
(…)
“Come here,” he said, reaching out to take her hand. “You are what I need.”

Borító: Nagyon nem jön be. :D Viszont ez a változat egy fokkal jobb, mint a másik.
Kedvenc szereplők: Lassiter, Tohr, Qhuinn, Blay, és Vishous is :)
Mélypont: Na abból volt egy csomó, de főleg a Layla-Tohr párbeszéd, meg Vishous, khm... gondolatai - ó, és a Qhuay szomorú részek :(
Fénypont: az elején Qhuay cuki pillanatok, Tohr+Autumn rész♥, Lassiter annál a résznél, amikor Layla rájön..., Therese felbukkan
Csillagozás: 5/5

Joss Stirling: Angel (Lélektársak 5.)

Manó Könyvek 2017
272 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Megadom az 5 csillagot, mert szerettem, viszont eddig ezt a részt éreztem a leggyöngébbnek. Nem volt semmi baj a karakterekkel, sőt. Angelt egyszerűen imádtam, tetszett, hogy mennyire hiperaktív és bulizós, mindig mosolyog… Én is végig mosolyogtam az egész könyvet miatta. :)
Jó volt a Benedict csapat is. Most Will-nek jött el végre az ideje, hogy megismerkedjen a lélektársával. És persze nagyon cukik voltak, sajnáltam is, hogy nem láthatunk bele az ő, vagy a társa fejébe.

"A színpadmester megbökte a hátamat, így elindultam. El ne ess! Ne nyomj itt egy Oscar-gálás Jennifer Lawrence-t , mondtam magamnak."

Tetszett, hogy Misty, Alex és Summer is aktívan részt vesznek a történetben. A koncerteket imádtam, Angel képességét, és hogy hegedül, imádtam! Marcust… hát az elején nagyon, aztán később kevésbé szerettem. Viszont a végére csak sikerült újra megkedvelnem. Tudom, hogy sok lehetett neki ez így egyszerre, de akkor is. Elvártam volna, hogy egy kicsit rugalmasabb legyen. Sajnos itt most nem jött annyira át a nagy szerelem, remélem Summer könyve ütősebb lesz. Elvégre Victor is benne lesz. ;)

"Én a sor végén álltam, amikor az önuralmat osztogatták; sőt, nem, valószínűleg ahhoz sem volt türelmem, hogy eleve sorba álljak érte."

Borító: Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Angel, Will, Misty és Alex
Mélypont: Marcus viselkedése a savantos dolgok miatt, főleg amikor a legnagyobb szükség volt rá :/
Fénypont: Angel és az asztal tánc, Will megtalálja a lélektársát, Angel+Marcus első találka, végén a koncert...
Csillagozás: 5/5

B. N. Toler: Lélekvesztők

WOW kiadó 2015
320 oldal
Fordította: Dudás Éva

Hat ​​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Amikor az elején Charlotte bejelentette, hogy ő két testvérbe szerelmes, nagyon megijedtem, hisz nem győzöm hangoztatni, hogy nem épp a szívem csücske egy szerelmi háromszög. Viszont ez annak ellenére nagyon szépen sikerült, és elismerem, hogy tényleg nehéz választani Ike és George között, mivel mind a ketten hihetetlenül szerethetőek. ^-^
Charlotte-nak ”szerencsére” nem kellett választania, ami egyszerre jó, de nagyon szomorú is. Én őszintén George-t szerettem meg jobban, még ha Iken volt is a nagyobb hangsúly.
A szívem szakadt meg a szépséges lelkéért, de ennek így kellett lennie. George és Charlotte tényleg jobban megértik egymást, és annyira édesek együtt. *-*
A parnolmális szál is nagyon tetszett, nem lehetett könnyű Charlotte-nak együtt élni ezzel a tehetséggel. Főleg azok után, ami a testvérével történt, és hogy még a szülei is így elfordultak tőle.
Elég szörnyűségen ment át mind a három főszereplő, amibe az olvasó szíve is belesajdul, de szerencsére minden jó, ha a vége jó. Még ha egy kicsit keserédes is, de attól még gyönyörű.
Eddig még WOW könyvben nem csalódtam. Ezt is csak ajánlani tudom. :)

"A szívem az ötszörösére dagad, és a mellkasomat hirtelen szűknek érzem. Minden. Szerinte én minden vagyok."


"Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt."

Borító: Gyönyörű, sokkal szebb, mint az eredeti *-*
Kedvenc szereplők: George és Ike
Mélypont: Amikor kiderül az igazság, a vége :(
Fénypont: amikor Ike és Charlotte táncolnak + George és Charlotte jelenetek
Csillagozás: 5/5

Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása (Mara Dyer 2.)

Könyvmolyképző, 2016
512 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Íme az igazság Mara Dyer veszélyes és titokzatos képességéről.
Sorban minden kiderül...

Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját.
Nem menekülhet előle.
Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját.
Nem képzelődött.Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle.
Nagyon téved.

Amilyen zavarosan kezdődött, olyan zavaros és észvesztő lett a vége!

Az előző rész ott ért véget, hogy Mara elment a rendőrségre, ahol meglátott egy halottnak hitt személyt, kiborult, majd elájult. Ez a történet viszont Lillian és Alfred Rice Pszichiátriai Osztályán kezdődik Floridában. Nem csoda, hogy egy kicsit összezavarodtam az elején. Féltem, hogy nem fogok emlékezni az előzményekre, de ahogy haladtam a történettel, minden beugrott.

Mara Dyer

"– Erősebb vagy, mint hinnéd. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a félelmed! Ne hagyd magad!"

Hihetetlen, hogy Mara mennyi mindent kibír, tényleg le a kalappal előtte. Az a sok szörnyűség és megpróbáltatás... Nem is csoda, ha az ember már tényleg egy kicsit beleőrül ebbe az egészbe.
Nemcsak, hogy senki nem hisz neked, és veszély fenyeget, hanem egyre csak gyűlnek a megmagyárzhatatlan furcsaságok, amiknek látszólag semmi értelme. Amikor pedig egy titokra fényderül, mindjárt jön vele egy csomó másik. Frusztráló? Igen. De annál izgalmasabb is.

"Száz apróságot tudtam Noah Shaw-ról, ám amikor megcsókolt, még a saját nevemről is megfeledkeztem."

Noah Shaw

Utálom és egyben imádom is, hogy az írónő mennyire sötétben hagy minket. Mara gondolatai annyira kuszák, hogy mi sem tudunk belőle semmi értelmeset kihalászni, így együtt kínlódunk. És még ott van ez az azelőtti dolog is. Furcsa álmai vannak egy kislányról, egy babáról, a halálról...
Noah Mara egyetlen támasza. Egyedül ő hisz a lánynak, és próbál minél jobban segíteni. Igaz, hogy a romantikus szál eltörtpül a sok rejtély mellett, de ami van, az igazán intenzív. Annyira jó volt minden egyes pillanat, ami együtt töltöttek. ^^ Végre kezd egyre komolyobb lenni a kapcsolatuk.

"Ha ezer évig élnénk, mindig a tiéd lennék. Ha ezer életünk lenne, én mindegyikben azt akarnám, hogy az enyém légy." 

Jamie Roth, Mara barátja a suliból, külön öröm az elmegyógyintézetes jelenetek mellett. Még mindig nagy bírom azt a szarkasztikus humorát, és hogy továbbra is Mara mellett áll. Az ő jelenetei kicsit felvidítottak, amikor kezdett túl lehangolt lenni a történet. 
Kíváncsi vagyok, mit tartogat az utolsó kötet, ha már megint kaptunk egy ilyen gyönyörű függővéget.

Borító: Imádom! Továbbra is nagyon gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Noah, Mara és Jamie
Mélypont: az hogy nem jutunk előbbre, Jude, Noah titkolózása, Mara kiborulásai...
Fénypont: Daniel beszéde az elmegyógyintézetben, a szigetes rész, Noah segít Marának túllépni a félelmén...
Csillagozás: 5/5

Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss (The Dark Elements 1.)

Harlequin Teen, 2014
400 oldal
Nyelv: angol

One kiss could be the last.

Seventeen-year-old Layla just wants to be normal. But with a kiss that kills anything with a soul, she's anything but normal. Half demon, half gargoyle, Layla has abilities no one else possesses.

Raised among the Wardens—a race of gargoyles tasked with hunting demons and keeping humanity safe—Layla tries to fit in, but that means hiding her own dark side from those she loves the most. Especially Zayne, the swoon-worthy, incredibly gorgeous and completely off-limits Warden she's crushed on since forever.

Then she meets Roth—a tattooed, sinfully hot demon who claims to know all her secrets. Layla knows she should stay away, but she's not sure she wants to—especially when that whole no-kissing thing isn't an issue, considering Roth has no soul.

But when Layla discovers she's the reason for the violent demon uprising, trusting Roth could not only ruin her chances with Zayne…it could brand her a traitor to her family. Worse yet, it could become a one-way ticket to the end of the world.


Jesszus, hogy én ezt mennyire imádtam! Tudtam, hogy JLA jól ért a fantasy-hoz, na de ennyire?! A Luxen és most már a The Dark Elements is a kedvenceim közé tartoznak.

Layla

A történet Layla-ról szól, akiben félig Warden, félig démon vér folyik. Ő vezet be minket abba a világba, ahol a vízköpők, afféle őrzők, tartják biztonságban a világot a démonoktól. Layla már kiskorától úgy nevelkedett, hogy  a démonok rosszak, ezért próbálja elnyomni a démon oldalát. Egyik képessége, hogy meg tudja jelölni a gonosz lényeket, így később a vízköpők könnyebben rájuk találnak, és megölik őket.
Az egyik ilyen jelölgetős napján találkozik az igen nagyhatalmú és szexi démonnal Roth személyében.

Roth

Roth teljesen felforgatja Layla életét, egyáltalán nem olyan, amilyennek Layla a démonokat gondolta. A srác tele van meglepetésekkel, mindig védelmezi őt, ott van, amikor szükség van rá, és iszonyatosan édes. ^^
Viszont nem egy nyúlbéla, nehogy azt higgyétek :D Roth maga a szarkazmus, a szexiség. Piszkos a fantáziája, és nem is titkolja. Piercingelt és tetovált teste bűnre teremtett, és ezt tudja is magáról. ;D
Neki is van pár igazán érdekes képessége, amik még Laylát is leveszik a lábáról.

“There’s sweetness in evil,”

Megmutatja a lánynak, hogy a világ nem csak fekete, vagy fehér. A démonok között is akadnak jók, és a vízköpők is képesek a gonoszságra.

Zayne

Szóval igen, én totál Team Roth lettem!♥

“I lost myself the moment I found you.”

Aki a következő részben  még komplikációkat okozhat az sajnos Zayne. 
Zayne a Wardenekhez tartozik, Laylaval már gyerekkoruk óta barátok, együtt nevelkedtek, így talán nem is meglepő, hogy Layla többet érez iránta barátságnál, vagy testvéri szeretetnél. Viszont  köztük ez egy tiltott szerelem lenne, mivel Zayne-nek egy vízköpő lányt kell majd elvennie, és nem egy félvért. Layla ezt megérti, de azért sóvárog a srác iránt, aki úgy néz ki, szintén érez valamit iránta, csak hát beismerni egyikük sem merné. És ott van még az az icipici bökkenő, hagy Layla nem csókolhat meg senkit, akinek lelke van, nehogy elvegye azt.  Szerncsére egy démonnak nincs lelke <3

Igazán tetszett ez a Démon vs. Warden dolog, a szereplőkért is odavagyok meg vissza - főleg Roth-ért, de Layla is kitesz magáért. Zayne-ről még nem tudom, mit gondoljak, mert szerencsére nem igazán kavart bele a romantikus szálba, viszont róla még elég sokat nem is tudunk. 
Layla barátnője Stacey egy üdítő folt volt a sok fekete, és szürke lény között. Egy ilyen szeleburdi, szexmániás barátnő mindig jól jön. Tetszettek a beszólásai, és juj, remélem valami kialakul majd közte és Sam között is *-*   Sam, a mindenttudó kisokos is igazán szimpatikus, remélem belőle is kapunk még többet. 

…You should see me dance.” 

“Hmm,” Roth murmured, golden eyes twinkling. “I would like to see you dance.”

Csak reménykedni tudok, hogy majd magyarul is kiadják. :)

Borító: nagyon tetszik... főleg a színe ^^
Kedvenc szereplők: Roth, Layla
Mélypont: a vége... hogy lehet így vége??? :(((
Fénypont: Roth és Layla jelenetek, csókok, kiscicák, Bambi *-*
Csillagozás: 5/5 Imádtam!