Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 7., szerda

J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.




Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ


Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'



 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:
Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége
:'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

2018. március 17., szombat

Kiera Cass: A ​szirén

GABO 2018
296 oldal
Fordította: Gonda Éva

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.



Szerintem nagyon szép mese volt. Eléggé lehangoló, de attól még nagyszerűen kidolgozott.
Szirénekről szerintem már mindenki hallott, viszont itt egy teljesen új megközelítésben láthatjuk őket. Annyira sajnáltam Khalent és a nővéreit. Hiába, hogy az Óceán megmentette őket, engem ez alig vigasztalt meg. Szomorú voltam helyettük is, hogy elvették tőlük a normális életüket.Ezért is vontam le egy fél csillagot. Nekem ez már néha túl depis volt.

"A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

Viszont a szerelmi szál iszonyatosan édes és romantikus volt. Kár, hogy Akinli nem szerepelt sokkal többet. Imádtam a közös perceiket Khalen-nel, és amikor már végre közdtem volna örülni, hogy megváltoznak a dolgok…. Az Óceán közbelép. Semmi bajom vízzel, sőt. Imádok mindent, ami a vízhez kapcsolódik, viszont az Óceánt egyszerűen sehogy sem tudtam megszeretni. Örültem, hogy a végén mutatott egy kis könyörűletet, de akkor is.
A végére csak annyit, hogy a befejezés lehetett volna, egy kicsit hosszabb, de sebaj. Én így is megkaptam, amit akartam. :)

"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni."





Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Akinli, Khalen
Mélypont: hogy nagyon lehangoló
Fénypont: hogy reményt ad :) +tetszettek, hogy a nővérek összetartanak
Csillagozás: 5/4.5