Skye Warren: Anti ​Hero

Magánkiadás 2016
314 oldal
Nyelv: angol

Nate Gaines knows he's no hero. After losing his team in a fiery betrayal, he left the army. Now he works for cold hard cash.
And the girl he loves? She's better off without him.
Until her story makes her a target.
Then he'll protect her. He'll kill for her. He just won't let himself fall for her again. That would be dangerous, for both of them.



Kicsit lassabban haladtam az olvasással, otthoni teendők miatt, mint szerettem volna, de ettől még nem lett kevésbé élvezhető. Bevallom, engem először a borító bolondított magába, majd a fülszöveget elolvasva már a történet is érdekelt.

A Fighting Temptation óta még jobban rákattantam a katonás sztorikra, így nem is volt kérdés, hogy ezt is elolvasom.
Azt hittem a könyvben több romantika lesz, kevesebb akcióval, de nem így volt.

Sofia egy újságíró, aki próbál leleplezni egy befolyásos embert, ezért céltáblává válik. Persze ki más segíthetne rajta mint a szexi ex-pasi, aki egyben ex-katona is. :) Nate lesz Sofia goromba oltalmazója, aki képes megtenni bármit, csak hogy megvédje a lányt.
Néhol már picit untatott, hogy a főhősök ugynarra gondolnak már a huszadik alkalommal is, vagy hogy még mindig nem biztosak a másik érzéseiben, holott elég nyilvánvaló.
A történet amúgy élvezhető, kikapcsolódásra is tökéletes. De hiányzott belőle az a plusz, amitől számomra egy könyv felejthetetlen lesz. Viszont így is nagyon tetszett :)


„As long as you're with me, gorgeous, I have a reason to fight.”

Borító: Imádom, nagyon szexi ;)
Kedvenc szereplők: Sofia és Nate
Mélypont: nem volt
Fénypont: amikor Sofia először mondja Nate-nek, hogy szereti, és amikor Nate utána megy, majd a raktár előtt találkoznak
Csillagozás: 5/4.5

Abbi Glines: A ​jövőm (Existence trilógia 3.)

Maxim Könyvkiadó 2017
264 oldal
Fordította: Komáromy Zsófi

Dank ​vajon magába tudja bolondítani a lányt… újra?
Amikor Pagan Moore bebizonyította, hogy méltó a Halál szerelmére, esélyt kaptak arra, hogy együtt maradjanak, ha teljesítenek egy próbatételt.
Azonban azt senki sem ígérte meg Danknek, hogy a lány továbbra is akarni fogja őt…
Amikor egy lélek megteremtetik, annak párja is megszületik. Ezek a lelkek pedig minden életükben egymásra találnak. Beteljesítik egymás sorsát. Pagan számára ilyen lélek a voodoo király. Eljött hát az idő, hogy a lány eldöntse, mire vágyik jobban: együtt lenni a Halállal az örökkévalóságig, vagy amellett a lélek mellett maradni, akit neki teremtettek.
Dank sosem gondolta, hogy aggódnia kellene a választás miatt. Tudta, hova húz a lány szíve. Azonban rá kellett jönnie, hogy semmi sem biztos, miután a lánynak törölték az emlékeiből minden csókjukat, érintésüket, minden közösen eltöltött pillanatukat. Így hát újra el kell nyernie Pagan szerelmét, és bebizonyítania a lány lelkének, hogy pontosan ő az, akihez tartozik.
Mindezzel nem is lenne gond, ha Pagan lelki társa nem állna az útjában.

No végre! Sokkal jobb volt, mint az előző rész, habár itt sem 100% tökéletes.
Én ennek ellenére is szerettem, mert sokkal több romantikát kaptunk, aminek csak örülni tudtam. Mivel nem olvastam el a fülszöveget, nagyon meglepett, hogy mi történt Pagan-nal. Az ő helyében nagyon mérges lettem volna, ha csak így más elveszi az emlékeimet. Simán meg lehetett volna oldani másképp is ezt a választást lélektárs és szerelem között.
Jay-t amúgy egy picit sajnáltam, mert ez írónő teljesen ellehetetlenítette a srácot már az elejétől kezdve. Olyan kis bugyuta volt, pedig azt hittem szimpi lesz. Persze Dank mellett ugye senki sem rúghat labdáda…
Amúgy ha nem lett volna ez a fő csavar, lehet nem is élveztem volna ennyire a könyvet. Mert így olyan volt, mintha megint az elejéről kezdődött volna minden, és én azt imádtam. :) Hiába, szeretem, amikor Dank és Pagan romantikázik.


"– Tisztázzunk valamit, Pagan Moore! – szólt mély, szexis hangján. – Ha valaha is felajánlod, hogy levetkőzöl nekem, a teljes figyelmemet neked fogom szentelni."

Örülök, hogy Miranda is megkapta a boldog lezárást, még ha nem is kedvelem a csajt. :D Gee dettó. Jó lett volna még róla is hallani valamit, meg közben nem is. Már én sem tudom, mit akarok mondani xD
Igazából ez a sorozat akkor élvezhető, ha nem agyalsz rajta sokat, és nem vársz túl sokat. Nekem tetszett, és ez a lényeg :D
Ezen a borítón röhögök a legtöbbet xP

Borító: A három közül biztos a legrondább :D
Kedvenc szereplők: itt már mondhatom, hogy Dank
Mélypont: Pagan emlékei törlődnek, Jay féle drámázás
Fénypont: Pagan-Dank randi, és a végre pillanat ;)
Csillagozás: 5/4.5

Abbi Glines: A ​sorsom (Existence trilógia 2.)

Maxim Könyvkiadó 2016
288 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett.
A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el.
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…

Nem tudom, ez mennyire fura, de nekem még mindig tetszik a sorozat. :D Tisztában vagyok a hibáival, nagyon is!, ennek ellenére engem érdekel Pagan és Dank története.
Igaz, az első részt 3 évvel ezelőtt olvastam, mégis úgy rémlik az jobban tetszett, mint ez. Itt többször úgy éreztem, mitha valami amatőr fantasyt néznék. xP A cselekmény viszont szerintem érdekes volt, tetszettek Pagan gyerekkori emlékei Leif-ről, de a Dank-es jelenetek voltak a legjobbak.
Nagyon meglepődtem, és sajnáltam, azt a bizonyos dolgot. Épp ezért tetszett annyira a könyv vége. :) Ó, és Jay! Igaz, csak kétszer van jelen, de engem megfogott.
Leif-ről csak annyit, remélem a következő részben már nem lesz benne, mert én komolyan nem bírom. Annyira szánalmas egy alak.
Pagan, szegény, még mindig elég elveszettnek tűnik. Habár meg kell hagyni, legalább nem bízott meg vakon Leif-ben. Ezért jár a plusz pont, gratula. :D Kevesebb duzzogással, talán könnyebben elérthetné, hogy az olvasók szeressék.
Kíváncsi vagyok a befejező részre, úgyhogy megyek is olvasni.

UI: A borítók még mindig röhejesek xD


"Ekkor kiült az arcára a félelem, ami minden embert elöntött, ha a Halállal nézett farkasszemet. Pontosan, haver, én vagyok a Halál, és most hátrálj el a csajomtól!"

Borító: förtelmes és röhejes egyszerre... -.- az eredeti ezrszer szebb
Kedvenc szereplő: nincs kedvenc, de leginkább Dank-et kedveltem
Mélypont: ez az egész Leif ügy, Pagan folytonos duzzogása
Fénypont: Pagan-Dank részek, leginkább a brossos rész
Csillagozás: 5/4

Beth Ehemann: A ​Cranberry Inn Christmas (Cranberry Inn)

Magánkiadás 2016
136 oldal
Nyelv: angol

Christmas at the Murphy household has always been a big deal, but with her daughters getting older, Kacie Murphy is feeling a bit sentimental, so she decides to give her family the perfect Christmas.
Plans of cookie baking, sleigh ride taking, and snowman making are quickly put in jeopardy when Kacie receives devastating news—her mom has sold the beloved Cranberry Inn.
Not one to let his wife stay sad for long, hockey hunk and husband extraordinaire, Brody Murphy, hatches the ultimate surprise to save Kacie’s perfect Christmas.
When fate and the weather threaten his plans once again, Brody, Viper and Andy might just have to phone in a favor to Santa himself to save Christmas at the Cranberry Inn.


Nagyon aranyos volt ez a rövid kis rész, ami most pont jókor is jött, mert én már kezdek karácsonyi lázban égni. :D
Ezt a kis novellát tényleg úgy érdemes elolvasni, ha az ember előtte már olvasta mind a Cranberry Inn sorozatot, + Viper és Andy könyvét is. Bevallom jó volt újra Brody és Kacie szemszögéből olvasni, néha kaptunk rövid betekintést mások fejébe is, viszont jó lett volna, ha pl. Viper és Andy is több részt kap. Érdekelt volna, hogy vajon Adny mit adott Danickanak karácsonyra.
A gyerekek amúgy iszonyat cukik voltak, Viper is hozta a formáját… szóval jól szórakoztam.
Remélem Beth még ír pár jó könyvet. :)


Borító: hangulatos :)
Kedvenc szereplők: Viper, Brody és Andy... a feleségek és a gyerekek is, de ők hárman leginkább
Mélypont: kevés Andy+Danica rész volt :(
Fénypont: 3 pasi egy autóban - imádtam :D

Csillagozás: 5/4.5

Jeaniene Frost: A ​sír innenső oldalán (Cat és Bones 5.)

Ulpius-ház 2013
394 oldal
Fordította: Vándor Judit, H. Prikler Renáta

A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…

Nagyon szeretem a sorozatot, azt hiszem, ezt a részt még csak 3x olvastam újra.
Második olvasás utáni értékelésem:
Az egyik legjobb vámpíros sorozat mindenképpen Jeaniene Frosté. Cat és Bones a legjobb páros, lehetetlen őket megunni, folyton bajba kerülnek… még ha közvetve is :D
Ebben a részben a ghoulokkal kell megküzdeniük, aztán még ott van a vudu királynő is, akinek vérétől Cat új képességekre tesz szert.
Bones annyira dögös és imádnivaló ^^, imádom, hogy az ő szájából a legszebb bókok sosem hangzanak túl nyálasnak. Imádom, ahogy Cat-et becézi, és hogy folyton vigyáz rá és aggódik érte. Igazi álompasi ♥

"– Imádom a kezedet – sóhajtotta. – Azt mondtad, úgy nézek ki, mint egy angyal? Mert akkor, Cicuska, a te kezed a mennyország és a te szemed az otthonom."

Cat is végre megcsillogtatja az érzelmesebbik oldalát… szóval, romantika is pont annyi van a könyvben, amennyi kell, de a véres jelenetek sem lettek elhanyagolva.
Volt egy kis Menchers – Kira, Spádé – Denise, egy tényleg kis Ian a vége felé, és egy kis Vlad *.* is a történetben, amit én mindig csakis imádni tudok.
Alig várom, hogy következő részeket is olvashassam magyarul.

"– Cicuska – (…) – négy órán át aludni, úgy, hogy a karjaim között vagy, sokkal pihentetőbb, mint nyolc órán keresztül végtelenül hánykolódva forgolódni, amiért nem vagy velem."

Borító: Sajnálom, de nekem egyáltalán nem jönnek be a borítók xP
Kedvenc szereplők: Cat és Bones of course♥  de Vlad és többi fent említett személy is nagy kedvenceim
Mélypont: most egy picit zavart Cat sok dumálása, főleg azok badass beszólásai mielőtt/miután kinyír valakit
Fénypont: minden... Bones :D♥ főleg, hogy itt már mennyire romantikusak az ő Cicuskájával ^^
Csillagozás: 5/5

Emily Colin: Az ​emléktolvaj

Pioneer Books 2013
408 oldal
Fordította: Deres Anita

Az ​emlékek, a szerelem és a veszteség olykor a legváratlanabb módon köthetik össze az életünket.

Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától, J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta szerelmes Maddie-be.

Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.

Már nagyon régóta fájt a fogam erre a könyvre, és most, hogy végre olvashattam, elégedett vagyok. Nem 100%-ig, de mégis elégedett. Az alap ötlet nagyon megfogott, viszont be kell valljam, én picit másra számítottam, ami a Maddie-J.C. szálat illite. Egyszerűen nem tudok elmenni a felett, hogy Maddie milyen könnyedén túljut a férje halálán. Azt megértem, hogy mindenkire másképp hat a gyász, de ez már nekem kicsit sok volt. Főleg úgy, hogy mennyire sajnáltam Aidant. Nekem ő sokkal szimpatikusabb volt, mint J.C., és ez egyszerűen annyira igazságtalan, hogy pont vele történt mindez, amikor végre megtalálta a boldogságot. Szóval igen, Aidant megsirattam a végén. :(

"Annyira nem, ahogy én szeretlek téged."

A szereplők közül még Gabrielt sikerült megszeretnem, és Nicholasnak is szurkoltam. Bevallom én az elején azt hittem, hogy Maddie mellette fog kikötni. Tudom, hogy J.C. már régebb óta szereti Maddiet, viszont nekem egyszerűen nem volt szimpi a pasi. Talán mert Aidan szeme láttára ráhajt a barátnőjére, plusz még sértegeti is… De igazából Maddie sem volt jobb a férje halála után.
Nagyon tetszettek a Nicholas-Aidan emlékek, és az Aidan-Gabriel csevejek. Olyan szívmelengetőek voltak. A legjobban viszont akkor is az tetszett, hogy Aidan mi mindenre képes, csak hogy betarsta az ígéretét. *-*

"s mivel megállítani az Időt
lehetetlen, kergessük meg mi őt."

Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: Aidan és Gabriel
Mélypont: amikor J.C. megsértette Aidant, Maddie viselkedése  Aidan halála után
Fénypont: Aidan és Nicholas + Aidan és Gabriel beszélgetés a végén, Aidan rajzai
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Halál ereklyéi (Harry Potter 7.)

Animus 2016
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet.
Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találhatnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Ha azt mondanám, hogy Rowling egy egyszerűen felülmúlhatatlant alkotott, még azzal sem közelíteném meg a lényeget. Iszanyatosan jó volt a befejező rész. Harryt követve sok kalandban volt részünk nekünk is, és vele együtt nőttünk fel. Ezért is annyira nehéz őt elengedni. Én azok táborát erősítem, akik imádják Harryt mindenestől. Minden ember követ el hibákat az életben, dolgokat amiket megbánt, esetleg másképp csinálna. Mindenkinek volt már rossz kedve, vagy csak úgy érezte, hogy elveszett. Senki sem tökéletes, senki sem tud mindent, és ez alól Harry sem kivétel. Egy egyszerű fiú, akinek sok mindenen kellett keresztül mennie, mégis tisztalelkű és jószívű maradt. Ez teszi egyben annyira különlegessé is.

"Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú."

Sok mindent megtudtunk Dumbledor életéről, amit az előző részekben nem is említettek. Ezek külön kedvenceim, mivel így ő is sokkal emberiesebb és nem csak egy bölcs tanácsadó. Harry is szembesül az igazsággal, Dumbledore múltja se épp makulátlan. Szerintem megint csak könnyű azonasulni Harry érzéseivel, és egyben Dumbledoret is megérteni, miért nem avatta őt be mindebbe.

Az biztos, hogy ez a rész tele volt érzelmekkel. Hol nevettem, hol épp a szívem tört apró darabokra. De elsősorban nagyon izgultam és szurkoltam a triónak, hogy minden sikerüljön. Csodálatos volt a horcruxok után kutatni, újabb és újabb rejtélyeket felderíteni. Ha voltak is félreértések, balhék Ron-Harry-Hermione között, képesek voltak megoldani.
Az a rész, amikor Ronból kitörnek az érzelmek Harry előtt a medál miatt, még mindig szívettépő. Mert Ron fájdalma nekem is fáj, viszont ott van Harry, mint legjobb barát, és megvigasztalja. :')

"- Miután elmentél - mondta csendesen -, Hermione egy hétig sírt utánad. Talán tovább is, csak titokban. (...)"

Aztán ott van még Luna, aki elbűvölő, mint mindig. Itt most épp egy olyan rész érintett meg a legjobban vele kapcsolatban, ahol személyesen nem is volt jelen. Igen, a falán levő barátok festményéről van szó. Ettől csak még inkább látszik, mekkora kincs is ez a lány.

Amitől eddig sosem borultam ki ennyire, csak most újraolvasáskor, az Piton és Nagani jelenet volt. Pontosabban az, amikor Voldemort beszél Pitonnak a Pálcák Uráról, Piton pedig egyfolytában csak a kígyót nézi, és azért könyörög, hogy hadd keresse meg Harryt. :'( Olyan volt, mintha most olvasnám először. Annyira megrázó.

"És Piton most Voldemortra nézett - az arca halotti maszk volt, márványfehér és dermedt, s mikor megszólalt, riasztó volt rádöbbenni, hogy elő ember van a tompa, üres szemek mögött.
- Nagyúr... hadd menjek el a fiúért..."

Akiket teljességgel imádtam ebben a könyvben az nem más, mint Lupin és Tonks, valamint Ron és Hermione.♥ Előbbiek igaz, nem sokat szerepeltek, de amikor igen, az nagyon szép volt. *-* És hát az utóbbi páros pedig magáért beszél. :D Ron és Hermione annyira egy kirobbanó páros. Imádom őket együtt, úgy az igazi a csapat. Nagyon szép lezárást kapott az ő külön kis történetük is a könyvben.

"– Szerelemben és háborúban mindent szabad – felelte vidoran Ron. – Itt most mindkettőből van egy kicsi."

Áldozatok árán ugyan, de a végére értünk ennek a történetnek, amit nagyon sajnálok. Nehéz lesz elszakadni a varázsló világtól.
Nagy kedvenc lett nem csak ez a könyv, de az egész sorozat…. biztos vagy benne, hogy még máskor is a kezembe fogom venni.

"A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte."

Borító: Nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Lupin, Tonks, összes Weasley, Neville, Piton, McGalagony... igazából mindenki :D
Mélypont: itt csak nevek - Fred, Tonks, Lupin, Dobby, Piton, Ron (a medálos jelenet)
Fénypont: Harry+Ginny csók, Ron+Hermione csók, Luna festmény, Lupin Teddyről, Harry Godric's Hollow-ban, Harry újra a rengetegben♥ ,Sipor és Dobby...
Csillagozás: 5/5
egész sorozat KEDVENC!

J. R. Ward: Megváltott ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 6.)

Ulpius-ház 2009
774 oldal
Frodította: Lukács Andrea

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.

Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Első olvasás utáni reakció: :D

"Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”."

"Istenem a vége, egyszerűen a happy endek happy endje *.*
Phuryra nagyon haragudtam, nemcsak magát tette tönkre, de még a testvéreket is bántotta a tetteivel, valamint Cormiát is, a Bella iránti megszállotságából pedig már nagyon elegem lett. De, mit ad isten, fokozatosan kezd magába szállni, és kijózanodni… és amikor már nem egy őstulokként viselkedik, akkor nagyon, de nagyon imádnivaló is tud lenni.
Cormiát az elején eléggé sajnáltam, mert szegény egyedül volt egy teljesen ismeretlen környezetben, semmit nem ismert, és Phury se nagyon törődött vele, de aztán összebarátkozott Johnnal, és jaj, azok ketten, a két elveszett lélek nagyonis egymásra talált.
És ha már Johnnál tartok, akkor, ó, te jó, ég! A Phury elleni kirohanása, a Lash ügy, és az utánna való beszélgetése Wrathtal, és ó,igen… a Xhex-John apró kis közjáték. Szóval imádtam, imádom a srácot, de tényleg.
Muszáj megemlítenem a két új legkedvesebb, és legszeretetteb párosomat: Blay és Qhuinn ^^
Mármint, áááá, ez meg mi, úrsiteeeen!!! Oda voltam meg vissza, végigvigyorogtam a köztük levő párbeszédeket, és jesszus, elolvadtam, amikor, hát… tudjátok :D
Nem akarok spoilerezni, de jaj, még annyi mindent tudnék írni, hogy csak na. Ezért inkább megyek is a következő részre."

"- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok! - Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi."


Másodszori olvasásra is mágval ragadott az érzelmek hulláma. Már el is felejtettem itt mennyire szét volt csúszva szegény Phury. Viszont Cormiának hála szerencsére összekapta magát, de szerintem a Zsadisttal való beszélgetés is segített. :) Nagyon szeretem amikor ők ketten dumcsiznak - főleg mivel Zsadist akkor sokkal közlékenyebb.
El se hiszem, hogy az első értékelésből kimaradt Lassiter. Pedig már akkor mély benyomást tett rám. :D Főleg azzal a bizonyos ajándékkal/meglepetéssel, amit a Testvériségnek adott.
Jaj, ott ment megszakadni a szívem, főleg John miatt. Édes szívem, nálam te örök kedvenc maradsz. <3 Először sajnáltam, hogy nem egy olyan csajos csaj mellett fog kikötni, viszont most már az istenért se panaszkodnék.
Az FTT egy örök kedvenc, nem is tudom, hogy nem lehet szeretni akár egyetlen könyvet is a sorozatból.

"- Nem változtathatod meg azt, amit rólad gondolok.
(...)
- Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
- A szíved akkor is ugyanaz lenne. És az az, amit szeretek."

Borító: Szépen beillik a többi részhez :)
Kedvenc szereplők: John, Wrath, Blay és Qhuinn, Cormia, Zsadist, Bella, Xhex, Lassiter... és a végére Phury is :D
Mélypont: Phury függősége, és hogy mennyire Bella megszállott
Fénypont: Johnék vásárolnak, Dirty Dancing, Cormia helyreteszi Phuryt, a vége, Cormia fürdik a kinti medencében, Qhuay cuki jelenet, Qhuinn megvédi Johnt... jézusom annyi kedvenc részem van *-*
Csillagozás: 5/5