Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Kiera Cass: A ​szirén

GABO 2018
296 oldal
Fordította: Gonda Éva

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.



Szerintem nagyon szép mese volt. Eléggé lehangoló, de attól még nagyszerűen kidolgozott.
Szirénekről szerintem már mindenki hallott, viszont itt egy teljesen új megközelítésben láthatjuk őket. Annyira sajnáltam Khalent és a nővéreit. Hiába, hogy az Óceán megmentette őket, engem ez alig vigasztalt meg. Szomorú voltam helyettük is, hogy elvették tőlük a normális életüket.Ezért is vontam le egy fél csillagot. Nekem ez már néha túl depis volt.

"A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

Viszont a szerelmi szál iszonyatosan édes és romantikus volt. Kár, hogy Akinli nem szerepelt sokkal többet. Imádtam a közös perceiket Khalen-nel, és amikor már végre közdtem volna örülni, hogy megváltoznak a dolgok…. Az Óceán közbelép. Semmi bajom vízzel, sőt. Imádok mindent, ami a vízhez kapcsolódik, viszont az Óceánt egyszerűen sehogy sem tudtam megszeretni. Örültem, hogy a végén mutatott egy kis könyörűletet, de akkor is.
A végére csak annyit, hogy a befejezés lehetett volna, egy kicsit hosszabb, de sebaj. Én így is megkaptam, amit akartam. :)

"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni."

Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Akinli, Khalen
Mélypont: hogy nagyon lehangoló
Fénypont: hogy reményt ad :) +tetszettek, hogy a nővérek összetartanak
Csillagozás: 5/4.5

J. R. Ward: The ​Beast (The Black Dagger Brotherhood 14.)

Berkley 2016
526 oldal
Nyelv: angol

Nothing is as it used to be for the Black Dagger Brotherhood. After avoiding war with the Shadows, alliances have shifted and lines have been drawn. The slayers of the Lessening Society are stronger than ever, preying on human weakness to acquire more money, more weapons, more power. But as the Brotherhood readies for an all-out attack on them, one of their own fights a battle within himself...

For Rhage, the Brother with the biggest appetites, but also the biggest heart, life was supposed to be perfect - or at the very least, perfectly enjoyable. Mary, his beloved shellan, is by his side and his King and his brothers are thriving. But Rhage can't understand - or control - the panic and insecurity that plague him...

And that terrifies him - as well as distances him from his mate. After suffering mortal injury in battle, Rhage must reassess his priorities - and the answer, when it comes to him, rocks his world . . . and Mary's. But Mary is on a journey of her own, one that will either bring them closer together or cause a split that neither will recover from...

Erre egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy TÖ-KÉ-LE-TES!♥
Vagy úgy ezer év után végre Rhage és Mary újra főszerepben, és jobbak mint valaha. Mary-t még sosem szerettem ennyire, mint itt. no jó, talán még akkor, amikor Zsadist elment hozzá Annyira egy szinten vannak, ő és Rhage, hogy az már tényleg irigyelni való. Úgy vártam már, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok, és… yup-yup :D Imádlak Bitty. :)
Ez a rész megint elég érzelmesre sikerült, úgy tűnik Ward mostanában a könnyekre hajt. Többször is volt, hogy csak pislogtam nagyokat könnyes szemmel, mert aawww, annyira édes és szomorú volt egyszerre a könyv. Kaptam hideget is, meleget is… egyszer majdnem még egy infarktust is.

I tried to kill myself last night, he said to her in his head. And I have no idea why.

Rhage és Mary tökéletesek voltak, csakúgy mint Bitty, akit nagyon könnyű megszeretni ^^
Aztán ott volt még Assail, továbbra is nagy szerelmem. Alig várom, hogy mi lesz majd vele és Solával, meg úgy egyáltalán ezután az egész után, ami majd következik számára. Végre elindult a helyes úton. :)
A Vishous részek külön öröm, mert ebből a testvérből sosem elég. Jane-t viszont hiányoltam, igaz, volt egy kisebb romantikus jelenetük, de még nem az igazi. Mármint, nemár… tudtok, ti jobbat is gyerekek :* :D

„I really trust you,” he heard himself say to this shellan.
„And I love you, too, Vishous.”

A Layla-Xcor szál is kezd kialakulni. Lehet azért mert Xcor most nem szerepelt valami sokat - a kóma miatt - ,de jobban élveztem a róluk szóló részeket. No mind egy, ez is érdekes lesz.

Jaj, igen. Qhuinn és Blay♥ Édesek mint mindig, olyan jó volt belőlük is kapni pár falatkát. És a kicsik… jaj, imádom őket! Úgy örülök, hogy mind a kettő túlélte. Köszönjük V és Payne ^^Az új szereplőkben is nagy esélyeket látok. És kérek szépen már Saxtonnak is valakit, és Lassiternek :3 Az ő könyvük hol marad?
Az utolsó megismerkedéses rész is aaaannyira szép volt♥♥♥ Zsadist, jaj ő mindig a legédesebb módon képes érzelmeket kicsalni belőlem ^^
És Lassiter♥ Már megint túlkombinálok mindent, de amikor Bitty azt mondta, hogy milyen gyönyörű a szeme… olvadoztam :3 Mekkora lenne már, ha ők összejönnének. Rhage feje biztosan felrobbanna mérgében :D
Huh. Azt hiszem ennyi volt. Egyszerűen végem, amikor befejezek egy FTT BDB könyvet. Most egy ideig csak megint találgathatok, hogy hogyan lesz tovább.
Gyerünk Ward, ne várass sokáig. ♥


"What’s going on? Do I need to kill something for you?”
It was the bonded male’s first response to anything that upset their shellan

Borító: Ezt a kéket imádom *-*
Kedvenc szereplők: Rhage, Mary, Bitty, Lassiter, Assail, Qhuay, Beth és LW
Mélypont: Layla, habár itt most nem idegesített annyira xP
Fénypont: Rhage találkozik Bittyvel, fagyizó, vacsora a TGI Friday's-ban, Rhage és LW, Assail új embert vámpírt hoz a csapatba, kis hableány :D, Bitty és a Testvérek
Csillagozás: 5/5

K. A. Tucker: Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet (Tíz apró lélegzet 1.)

Könyvmolyképző 2014
352 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Négy ​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Lélegeztem. Éreztem. Szerettem.

Egy újabb tökéletes példánnyal bővült a Miért halogattam eddig? listám. Persze tudom a miért okát. Féltem még egy gyászos könyvet a kezembe venni, hogy ez is az a „tipikus” sztori lesz, amiben a megtört szereplőkre még hosszú út vár a gyógyulásig, és az út során vár majd rájuk pár bukkanó, de a végére szerencsésen átvészelik és túlélik.
Igazam lett, ez az a könyv. És én teljességgel imádtam!♥

Imádtam, mert a szereplők a szívemhez nőttek.
Imádtam, mert senkinek sem volt könnyű, mégsem adták fel.
Imádtam, mert fájt, és mert megmosolyogtatott.
És imádtam, mert mérhetetlenül gyönyörűséges volt.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Habár a nagy csavarra én már hamarabb rájöttem, még úgy is tudott később meglepetést okozni. Trent Emerson, el sem hiszem mennyi érzést kicsikartál belőlem is. Volt egy rész, amikor nagyon szerettelek volna utálni, de egyszerűen nem ment. Nálam könnyen jön a megbocsátás. Főleg az olyanoknak akik segíteni akarnak.

Örülök, hogy a Tíz apró lélegzetben nemcsak Kacey, de Ciklon is megkapta a maga happy endjét. Alig várom, hogy a többiek könyvét is olvashassam.
Nagyon megszerettem ezt a furcsa, de annál érdekesebb baráti kört. :)

                                      "Találkozunk a felszínen!"

Borító: Ez a víz alatti téma tetszik, viszont maga csaj nagyon nem... mindig azt hiszem, hogy kopasz. xP Az eredeti szebb.
Kedvenc szereplők: Trent, Kacey, Livie, Ciklon/Nora és Mia, de a többieket is nagyon megszerettem - Dan, Cain, Ben, Nate :)
Mélypont: amikor kiderül az igazság...
Fénypont: közös étkezés Ciklonéknál, Trent és Kacey kézfogása, tetkói, a vége
Csillagozás: 5/5

Tabitha Suzuma: Forbidden ​– Kimondhatatlan

Könyvmolyképző 2016
392 oldal
Fordította: Molnár Edit

A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…


Azt mondani, hogy szerettem a könyvet, nem érzem helyesnek. Szerettem Mayát és Lochant, megszerettem az egész Whitely családot, de magáta szituációt, ahogy élnek… egy ilyen anyát, és az eleve megpecsételt sorsukat… hát, azt gyűlöltem.


"Mikor adod fel a küzdelmet, mikor döntesz úgy, hogy ami sok, az sok? Erre csak egy válasz lehetséges. Soha."


Az elején féltem, hogy fogok viszonyulni Maya és Lochan kapcsolatához, de mint kiderült, ez volt a legkevesebb, ami miatt aggódnom kellett. Az ő szerelmük annyira tiszta és bensőséges. Ők ketten úgy szerették egymást, ahogy csak nagyon ritkán szeret az ember, és én azon kaptam magam, hogy már nem is testvérekként tekintek rájuk.
Tabitha Suzuma ezt a tiltott témát annyi érzelemmel és megértéssel töltötte meg, hogy képtelenség nem szurkolni a két fiatalnak. Hiába a vérfertőzés, hiába a beteges gondolatok... Maya és Lochan túl hamar nőttek fel, túl kevés szeretetben. Csoda, hogy egymásban kerestek vigaszt? Hogy a körülmények áldozatai lettek?


"– Nem tettünk semmi rosszat! Miért lenne szörnyűség, hogy szeretjük egymást, ha senkinek sem ártunk vele?
(…)
– Nem tudom – suttogja. – Ez egyszerűen iszonyú, és mégis… annyira jó!"

Whitely-ék öten alkottak egy családot, és habár nem volt tökéletes, de valamennyi boldogság azért náluk is lakozott.
Viszont sokszor úgy éreztem, elemészt az a fájdalom, az a mélabú, ami Lochi felől sugárzott. Ennyire kétségbeesetten még sosem szerettem volna senkit úgy megölelni, mint őt. Az egyedüli jó dolog az életében, hogy ott volt neki Maya, akire támaszkodhatott, és akiben bízhatott. Akit szerethetett.
Én komolyan reménykedtem, hogy a dolgok végül összejöhetnek, és minden rendben lesz. Egészen addig a bizonyos utolsó mondatig élt bennem a remény, és aztán összetörtem.
Még így is, ennyi nap elteltével is könnybe lábad a szemem, ha csak eszembe jut a könyv. De örülök, hogy elolvastam, mert nagyon megérte, még akkor is, ha legszívesebben ordítottam volna a végén.
Az biztos, hogy az írónő egy nem mindennapi témát boncolgat. Legszívesebben nem ajánlanám senkinek, mert a végén úgyis darabokban végzi a lelked, de közben mégis... Aki kíváncsi, és nyitottan áll hozzá... csak tessék. De én szóltam.


"Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást. Értsd meg, Maya, ezt senki sem veheti el tőlünk!"

Borító: Hatásos. Telitalálat a könyv belső hangulatához.
Kedvenc szereplők: Lochan és Maya, de a 3 testvérüket is nagyon megszerettem
Mélypont: konkrétan majdnem az egész könyv, de a legjobban a vége ;(
Fénypont: az a rész, ahol Lochan és Maya is végre egy kicsit boldog volt, és mertek hinni a közös jövőben, + a fogócskázás
Csillagozás: 5/4.5 - egyszerűen nem tudom megadni az 5 csillagot, mert akkor el kellene ismernem, hogy mindent szerettem, de ez egyszerűen nem megy. Főleg azok után, hogy mi történt a végén.