J. K. Rowling: Harry ​Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.)

Bloomsbury 2004
766 oldal
Nyelv: angol

Harry Potter is due to start his fifth year at Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry. His best friends Ron and Hermione have been very secretive all summer and he is desperate to get back to school and find out what has been going on. However, what Harry discovers is far more devastating than he could ever have expected...

Suspense, secrets and thrilling action from the pen of J.K. Rowling ensure and electrifying adventure that is impossible to put down.



Valahányszor megkérdezi tőlem valaki, melyik a kedvenc részem a HP sorozatból, egyből rávágom, hogy a Főnix rendje. Igazából mindegyiket egyformán imádom, de az a rész mindig különösen megérintett.
Ez a rész annyira szomorú és depressziós, frusztráló… mégis vannak benne részek, amiken olyan jókat lehet nevetni. Fred és George hihetetlen teljesítményt nyújt, mint mindig. :D McGalagony pedig határozottan a legkedvencebb tanárom. You go, girl! :D

ʹHave a biscuit, Potter.ʹ

Tudom, hogy Umbridge a mindenki álltal legjobban utált személy, viszont én egyszerűen i-má-dom, hogy mennyire nagyszerű gonosz karakter. Szerintem nem semmi teljesítmény, hogy jobban gyűlöljünk valakit Pitonnál és Voldemortnál. Tudom, tudom… Piton. Akármennyire is tartozik a jófiúk közé, én sosem felejtem el, amikor direkt leejtette Harry bájitallal teli fioláját, hogy így megint rossz jegyet kapjon. Engem ez a rész legalább annyira kiidegel, mint Umbridge önmaga. Szerintem Umbridge-nak járna valami külön díj, hogy ennyien ki nem állhatják. :D

Youth cannot know how age think and feels. But old men are guilty if they forget what it was to be young… and seem to have forgotten, lately…

Ami Harryt illeti, ő mindig is a szívem csücske volt, viszont itt… Itt csak még jobban megszerettem, megsajnáltam mint valaha. Tudom, hogy sokaknak épp Harry hangulatingadozásai miatt nem tartozik épp kedvenciek közé ez a rész, ellenben én legszívesebben csak agyon ölelgettem volna a srácot.
Egyik kedvenc jelenetem a sok közül, amikor beleleshetünk a fiatal Tekergők életébe, még ha épp nem is az egyik legjobb szakaszába. És persze az utána való Sirius-Lupin-Harry féle beszélgetés.

 'Don't worry. You're just as sane as I am.'

 Luna egy igazi kincs a karakterek között. Nincs még egy olyan aranyos és szerethető ember, mint ő. ^-^ Akárhányszor megjelenik, megzabálom. :))
Neville még talán vetekedhet vele. Ő is az egyik nagy meghatározó ok, amiért ennyire oda vagyok ezért a részért.
Ó, és Ginny! Igen, igen, végre megérett. Végre nem irul-pirul Harry közelében, hanem jól megmondja a magáét, ha úgy tetszik. :D

'You know, Minister, I disagree with Dumbledore on many counts… but you cannot deny he's got style…'

Először olvastam angolul HP-t, így természetesnek tűnt, hogy ezzel a résszel kezdjem. Így eredetiben is természetesen isteni, habár még szokni kell pár kifejezést, varázsigét…


Sirius-ról és a könyv végéről csak annyit:

Sose bírom ki sírás nélkül. Harry és Dumbledore párbeszéde annyira gyomorszorító, annyira fáj. Egyik legszebb jelenet♥



 Borító: nem rossz, de határozottan nem ez a kedvencem a sok közül
Kedvenc szereplők: Harry, Sirius, Lupin, Hermione, Neville, Tonks, Ron, McGalagony, Luna *-*, Ginny, Fred és Goerge...
Mélypont: természetesen a könyv vége :'(, Neville az anyukájával, Piton kegyetlen viselkedése Harryvel
Fénypont: Luna, Piton legrosszabb emléke (tudom, hogy szörnyű emlék, de imádom azt a részt, főleg az utánna való beszélgetést)
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5

Jennifer L. Armentrout: White ​Hot Kiss – Perzselő csók (Komor elemek 1.)

Könyvmolyképző 2017
480 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Az ​első csók az utolsó lehet.
A tizenhét éves Layla nem vágyik másra, csak normális életre. Szeretne beilleszkedni az iskolában, és rendes randira menni a dögös Zayne-nel, akibe egy örökkévalóság óta bele van zúgva. Az a gond, hogy Zayne úgy bánik Laylával, akár a kishúgával – ráadásul a lány élete csöppet sem normális. Layla félig démon, félig gorgó, és olyan képességekkel rendelkezik, mint senki más. És bár Zayne őrző, azaz a gorgók közé tartozik, akiknek feladata a démonok levadászása és az emberek védelme, Layla csókja megölne bárkit, akinek lelke van – beleértve Zayne-t is.
Aztán a lány megismerkedik Rothtal: a tetovált, pokolian szexi démonnal, aki azt állítja, hogy minden titkát ismeri. Layla tudja, hogy távol kéne tartania magát tőle, de nehéz ellenállni a kísértésnek, amikor ezzel a fiúval végre nem akadály a csókolózás. Ha megbízik Rothban, azzal végleg tönkreteheti az esélyeit Zayne-nél, miközben árulónak bélyegezheti az őrzők családja, akik felnevelték. Ám miután Layla egy erőszakos démon-összeesküvés kellős közepén találja magát, az ellenség csókja egyszeriben semmiségnek tűnik a közelgő világvégéhez képest.

Édes Jézus Jennifer! Már megint mit műveltél velem? Kit érdekel, hogy már egyszer olvastam, így tudtam, mire számítsak a végén, ha egyszer még most is nagyot üt! Nagyot és fájdalmasat. Persze közben imádtam minden sorát.
Már maga a borító annyira perzselő ;) ,és ami bévül van, szintén csodálatos. Imádom, hogy az írónő ilyen szuper fantasy-kat tud kreálni. Plusz szívdöglesztő pasikat, róluk se feledkezzünk meg.

"– Már megmondtam. Rosszfiú.
– Az a kedvenc típusom"

Ebben a könyvben konkrétan Roth az, akit a női szívek elrablójának nevezhetünk. Ha ez a szexi démon egyszer felbukkan, már le sem akarod többet tenni a könyvet. Imádom a humorát, a piszkálódását, kígyóját és cicuskáit
nem kódolt pervezség, tényleg állatok xD, és hogy milyen óvón és szeretőn bánik Laylával. Nagyon remélem, hogy a folytatásban is sokat fog szerepelni.

"– A gonosznak is van édes oldala"

Layla is egy nagyon menő főhős, habár itt-ott szerintem lehetne keményebb. Reméljük később már ki mer állni magáért, és nem fog mindenért bocsánatot kérni. Ez a sok mentegetőzés Zayne és Abbott miatt van, ezért sem bírom őket. Tudom, hogy Zayne jó srác, de akkor sem Laylához való.
Jó lenne Stacey-Sam párosról is többet olvasni, mert én őket is nagyon megszeretten.

Amúgy a történetet még mindig nagyon imádom. Vízköpők és démonok. Kíváncsi vagyok mit lehet még ebből kihozni. :)

"– Abban a pillanatban elvesztem, hogy rád találtam."

Első értékelés itt.

Borító: Layla és Roth... hát van ennél jobb? :D *-*
Kedvenc szereplők: Roth♥, Layla
Mélypont: a vége még mindig :(
Fénypont: első csók, második, hamadik... Bambi, cicusok, kertes jelenet
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Halál ereklyéi (Harry Potter 7.)

Animus 2016
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet.
Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találhatnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Ha azt mondanám, hogy Rowling egy egyszerűen felülmúlhatatlant alkotott, még azzal sem közelíteném meg a lényeget. Iszanyatosan jó volt a befejező rész. Harryt követve sok kalandban volt részünk nekünk is, és vele együtt nőttünk fel. Ezért is annyira nehéz őt elengedni. Én azok táborát erősítem, akik imádják Harryt mindenestől. Minden ember követ el hibákat az életben, dolgokat amiket megbánt, esetleg másképp csinálna. Mindenkinek volt már rossz kedve, vagy csak úgy érezte, hogy elveszett. Senki sem tökéletes, senki sem tud mindent, és ez alól Harry sem kivétel. Egy egyszerű fiú, akinek sok mindenen kellett keresztül mennie, mégis tisztalelkű és jószívű maradt. Ez teszi egyben annyira különlegessé is.

"Haza… de hiszen otthon van. A Roxfort volt az első, az egyetlen igazi otthona. Itt lelt menedékre, akárcsak Voldemort, Piton és a többi magára hagyott fiú."

Sok mindent megtudtunk Dumbledor életéről, amit az előző részekben nem is említettek. Ezek külön kedvenceim, mivel így ő is sokkal emberiesebb és nem csak egy bölcs tanácsadó. Harry is szembesül az igazsággal, Dumbledore múltja se épp makulátlan. Szerintem megint csak könnyű azonasulni Harry érzéseivel, és egyben Dumbledoret is megérteni, miért nem avatta őt be mindebbe.

Az biztos, hogy ez a rész tele volt érzelmekkel. Hol nevettem, hol épp a szívem tört apró darabokra. De elsősorban nagyon izgultam és szurkoltam a triónak, hogy minden sikerüljön. Csodálatos volt a horcruxok után kutatni, újabb és újabb rejtélyeket felderíteni. Ha voltak is félreértések, balhék Ron-Harry-Hermione között, képesek voltak megoldani.
Az a rész, amikor Ronból kitörnek az érzelmek Harry előtt a medál miatt, még mindig szívettépő. Mert Ron fájdalma nekem is fáj, viszont ott van Harry, mint legjobb barát, és megvigasztalja. :')

"- Miután elmentél - mondta csendesen -, Hermione egy hétig sírt utánad. Talán tovább is, csak titokban. (...)"

Aztán ott van még Luna, aki elbűvölő, mint mindig. Itt most épp egy olyan rész érintett meg a legjobban vele kapcsolatban, ahol személyesen nem is volt jelen. Igen, a falán levő barátok festményéről van szó. Ettől csak még inkább látszik, mekkora kincs is ez a lány.

Amitől eddig sosem borultam ki ennyire, csak most újraolvasáskor, az Piton és Nagani jelenet volt. Pontosabban az, amikor Voldemort beszél Pitonnak a Pálcák Uráról, Piton pedig egyfolytában csak a kígyót nézi, és azért könyörög, hogy hadd keresse meg Harryt. :'( Olyan volt, mintha most olvasnám először. Annyira megrázó.

"És Piton most Voldemortra nézett - az arca halotti maszk volt, márványfehér és dermedt, s mikor megszólalt, riasztó volt rádöbbenni, hogy elő ember van a tompa, üres szemek mögött.
- Nagyúr... hadd menjek el a fiúért..."

Akiket teljességgel imádtam ebben a könyvben az nem más, mint Lupin és Tonks, valamint Ron és Hermione.♥ Előbbiek igaz, nem sokat szerepeltek, de amikor igen, az nagyon szép volt. *-* És hát az utóbbi páros pedig magáért beszél. :D Ron és Hermione annyira egy kirobbanó páros. Imádom őket együtt, úgy az igazi a csapat. Nagyon szép lezárást kapott az ő külön kis történetük is a könyvben.

"– Szerelemben és háborúban mindent szabad – felelte vidoran Ron. – Itt most mindkettőből van egy kicsi."

Áldozatok árán ugyan, de a végére értünk ennek a történetnek, amit nagyon sajnálok. Nehéz lesz elszakadni a varázsló világtól.
Nagy kedvenc lett nem csak ez a könyv, de az egész sorozat…. biztos vagy benne, hogy még máskor is a kezembe fogom venni.

"A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte."

Borító: Nagyon szeretem :)
Kedvenc szereplők: Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Lupin, Tonks, összes Weasley, Neville, Piton, McGalagony... igazából mindenki :D
Mélypont: itt csak nevek - Fred, Tonks, Lupin, Dobby, Piton, Ron (a medálos jelenet)
Fénypont: Harry+Ginny csók, Ron+Hermione csók, Luna festmény, Lupin Teddyről, Harry Godric's Hollow-ban, Harry újra a rengetegben♥ ,Sipor és Dobby...
Csillagozás: 5/5
egész sorozat KEDVENC!

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők: csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont: a vége :'(
Fénypont: Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

Animus 2015
752 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Ez, hát… Istenem, ez még az előzőnél is sokkal de sokkal jobb volt! Imádtam az RBF vizsgákat, hogy Voldemort visszatért, hogy kaptunk jóval többet Pitonból, még akkor is ha néha tényleg kiállhatatlan.
Az új szereplőknek az ember csak örülni tud, még ha az épp egy negatív szereplő is.
Umbridge egy a végtelenségig idegesítő nőszemély és tényleg csak a rosszat érdemli. De imádtam, ahogy meg lett írva a karaktere! És hogy az ikrek, ÉS a tanárok is mennyire kitettek magukért, ha az élete megkeserítéséről volt szó. :D Ez a rész még a sok szomorúság és gyűlölködés mellett is végtelenül szórakoztató volt.
Neville az én kis kedvenckém, annyira aranyos. Szomorú, ami a szüleivel történt. Annál a kórházas résznél mindig meghatódom.
A legjobb páros itt is hozza a formályát – Fred és George nélkül nem is lenne kerek a sztori :)
Imádtam az elejétől a végéig. Emlékek James és Lily Potterről, a fiatal Pitonról, Lupinról és Siriusról. Harry randija Choval – ami szerencsére nem lett valami sikeres, de annál viccesebb. A DS órák, és még sok más színesítik a történetet.
Jaj, igen, és Luna egy igazán pozitív fejlemény ebben a világban :))

"Kéne egy „női észjárás” tantárgy, gondolta Harry, és az oldalára fordult. Sokkal hasznosabb lenne, mint a jóslástan…"

A végét meg is könnyeztem, mivel nagyon sajnáltam Siriust. De aztán már nem csak Sirius miatt szakadt meg a szívem, aki szerintem egy igazán nagyszerű ember volt, hanem Harry miatt is. Szegény srác, annyi sorscsapás az életében és olyan fiatalon. Tudom, hogy sokan nem szeretik ebben a részben - vagy egyáltalán - Harryt. Hogy őt hibáztatják, ami Sirius-szal történt. De szerintem ez nem igaz. Nem Harry tehet a dolgok szörnyű alakulásáról, nem ő akarta, hogy egész nyáron mindenből kihagyják. Alig osztottak meg vele valamit, mert ahogy Dumbledore is mondta, őt védték. És az igazán szép dolog, mégis a sok titkolózás, forrófejűség, és persze Voldemort visszatérése lett a vesztük. Szóval, ha hibáztatni kell valakit, akkor hibáztassunk mindenkit, ne csak Harryt. Hermione gondolkodása természetesen logikus volt, de vajon akkor is ilyen nyugodtan és megfontoltan cselekedett volna, ha ő lett volna Harry helyében?! Ki tudja...

Mindenesetre nagy kedvenc lett ez a rész…. megyek és neki is kezdek a folytatásnak.

UI: Amikor Dumbledore könnyezik ;( Annyira szeretem, hogy ő mennyire szereti Harryt.♥

"– (…) Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni."

Borító: Nagyon szeretem az eredeti borítókat :)
Kedvenc szereplők: Harry, Hermione, Ron, George+Fred, Sirius, Lupin, Luna, Neville...
Mélypont: Sirius, Umbridge - más, más ok miatt
Fénypont: McGalagony és a süti, DS órák, Harry a csók után, Piton legrosszabb emléke...
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha, ​de soha (Never never)

Könyvmolyképző 2016-2017
Fordította: Kamper Gergely
CreateSpace 2016
Oldal: 176 - 120 - 92

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.

Nem is tudom, pontosan mit vártam a trilógiától, mindenesetre nagyon meglepett, és teljességgel imádtam!♡
Az első rész nagyon kuszán indít, ugyanis Charlie arra eszmél a suliban, hogy semmire sem emlékszik. Se a saját nevére, kinézetére, hogy hol van, ki ő, mit keres egyáltalán egy iskolában... A körülötte levő emberek is mind idegenek a számára. Később kiderült, hogy nem ő az egyetlen, aki így járt, mert van egy srác Silas, aki szintén mindent elfelejtett. Nem értik, mi zajlik körülöttük, miért csak velük történt meg a dolog, de elhatározták, hogy kiderítik.
Szóval igen, az első rész csupa kérdés és kevés válasz, majd még több kérdés. Az ember maga is elgondolkozik, hogy mégis mi a franc okozhat ilyen emlékezetkiesést. De csak úgy, mint Charlie és Silas, mi sem jutunk sokra. A cselekmény ennélfogva nagyon izgalmas, még ha a könyv csak 176 oldal. A végére kapunk egy akkora függővéget, hogy ha nincs kéznél a folytatás, akár bele is őrülhet az ember. :D

"Az a cél, hogy újra belém szeress."

A második rész szerencsére pontosan ott indít, ahol az előző félbeszakadt. Míg az előző részben inkább Charlie, itt most Silas van a középpontban. Fel vannak elevenítve a régi emlékek, Silas egyre jobban kötődik Charlie-hoz, megtudunk pár új dolgot. Nem sokat, de azért egy kicsit haladunk.
Ebben a részben nagyon szerettem Silast, mert olyan aranyosan viselkedett. :) Persze már az első részben is teljesen belehabarodtam, de itt csak még inkább. ♡
Hogy ne szomorkodjunk, ez a rész is nagyon függővéges, ezért szerintem nem is csoda, hogy nem bírtam várni, és mindjárt nekikezdtem a 3. résznek.

"Inkább szeretlek a nehéz időkben, minthogy megvesselek a legszebb pillanatokban."

A befejező kötetben végre mindenre fény derül, ezzel lesz egész a történet. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett a lezárás, ez a fajta magyarázat a dolgokra, és én ezt meg is értem. Én se ilyen végkimenetelre számítottam, de 100%-osan elégedett vagyok. Épp azért, mert a megoldás annyira egyszerű volt, annyira romantikus. Tisztára mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Silast és Charliet tényleg az ég is egymásnak teremtette. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam a trilógiát. ^-^

"The only thing I have room for in this head of mine right now is the firm belief that fate absolutely exists. Fate…soul mates…time travel…you name it. It all exists. Because that’s what her kiss feels like. Existence."

Borító: Nagyon tetszenek :)
Kedvenc szereplők: Silas és Charlie
Mélypont: ezt most inkább nem mondom, mert spoileres :D
Fénypont: ez is spoileres, ezért maradjunk annyiban, hogy a megoldás ;)
Csillagozás: 5/5 az össze részre

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter 4.)

Animus 2015
674 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter vakációja a szokásosnál jobbnak ígérkezik: részt vehet a varázsvilág legnagyobb sportünnepén, a Kviddics Világkupán. Ám az egybegyűltek szórakozása korántsem alakul felhőtlenül: baljós történések zavarják meg az eseményt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába visszatérő diákok azonban hamar elfeledkeznek a meccsről, mivel kiderül, hogy ez évben a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát. Harry csak szurkolni készül a bajnokoknak, ám váratlanul maga is köztük találja magát. A próbák életveszélyesek, így gyanítható, hogy aki tudtán kívül benevezte Harryt a tusára, az bizony az életére tör.

2014-ben olvastam először a HP sorozatot. A filmeket már láttam előtte, és imádtam is mindet, de mint kiderült a könyvek tényleg mindig jobbaj. Első olvasás után ez volt a véleményem:

"– (…) Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?"

"Eddig a legjobb rész volt a Harry Potteres könyvek közül.
Jó volt megismerkedni más varázslókkal is a Roxfortbelieken kívül.A Trimágusi Tusa valami istenien volt megírva, nagyon tetszettek a feladatok és ahogyan a versenyzők megoldották őket.
Cedric Digori-t nagyon sajnáltam, kedves és nagyon bátor srác volt. Az előző részben csak egy rövid ideig szerepelt, itt annál fontosabb szerep jutott neki.
Krum egy nagy kedvencem lett, a mogorva külső egy igazán szerethető lelket takar. Persze nagyon örültem a kis románcának Hermionéval, tetszett Ron féltékenykedése is :))
Fleur, először nem volt szimpatikus, de fokozatosan megkedveltem őt is….hajrá Bill.
A történet vége nagyon ütősre sikeredett. Lélegzetvisszafolytva olvastam mi is lesz az egészből. Persze a filmet láttam, de egy könyv mégiscsak más.
Ebben a részben sokkal jobban kedveltem Siriust és Dumbledoret is. Nemsokára neki is kezdek a folytatásnak…nem bírom ki Roxfort nélkül."

"Ha van olyan fogalom, hogy „kedvenc család", akkor Harry számára Weasleyék voltak azok."

Most újraolvasva a könyvet, sem változott minden. Ugyan annyira élveztem, ha nem jobban, mint első olvasáskor... Fleur-t már teljesen imádom, nem is értem, miért nem volt először szimpatikus a csajszi. :D A jóslástant még mindig nehéz felülmúlni, imádom, amit Ron és Harry lerendez azon az órán, és persze Trelawney se semmi. :D A kedvencem viszont az SVK, az új tanárok mindig nagyon érdekessé teszik az órákat.
Magamban megint feljegyeztem, hogy mennyi minden maradt ki a filmekből, vagy lett épp átírva. Pl. Sirius jelenetek, főleg a végén, Dobby, MAJOM, Bill és Charlie Weasley, Ludo Bumfolt...



Borító: Nagyon szeretem, főleg Harry szemeit rajta :)
Kedvenc szereplők: Hát majdnem mindenki :D - Harry, Hermione, Ron, Krum, Fleur, Dumbledore, Sirius, McGalagony, Fred és George, Mr. Weasley, Ginny...
Mélypont: a végén a találkozás és a harc tudjukkivel, + amikor megtudjuk mi történt Neville szüleivel :(
Fénypont: Dobby jelenléte, a jóslástanórák, Fred és George a bagolyházban...
Csillagozás: 5/5

J. L. Armentrout: Oblivion ​– Feledés 2. (Luxen 2,5)

Könyvmolyképző 2016
376 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Daemon ​​Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Daemon egyszerűen csúcsszuper! <3 És Jennifer is, amiért megalkotta.

"Felé fordítottam a fejem, és egymás szemébe néztünk. Elborított az illata, és bár becsuktam a szemem, tudtam, sokáig, sokáig nem fogok elaludni.
És azt is tudtam, hogy bár most nem az enyém, egy napon az lesz."

Hihetetlen mennyire megunhatatlan ez a történet, főleg úgy, hogy most már Daemon godolatait is megismerhetjük.
Nekem az Ónix mindig sokkal jobban tetszett, mint az Obszidián. Nem zavart, hogy Katy miért viselkedett olyan bizalmatlanul egy bizonyos arrogáns luxennel, mert én megértettem az indokait. Valamint ez az a rész, ahol ők ketten végre igazán egymásra találnak, így nem lehetett nem szeretni.
Most Daemon szemszögéből felelevenítve csak még jobban tetszett. Már az előző részben is jó volt, hogy a Thompson ikrekkel több időt tölthettünk, mert egy másik szemszögől nézve, ők is igencsek szerethetők. Főleg Asht kezdem egyre jobban megkedvelni. :D

"Aznap volt a születésnapja.
És tudtam, hogy kapott egy új laptopot, mert reggel jött egy e-mail értesítés, hogy frissítette a blogját. Igen, feliratkoztam. Na és?"

Viszont itt, mivel híján voltam Katy gondolatainak, jobban sajnáltam szegény Daemont. Hogy tényleg mennyit megszenvedett ezzel a csökönyös lánnyal, aki egyszerűen nem és nem hajlandó beismerni az érzéseit. Szóval igen, amit az Ónixban megértettem, az most itt egy kissé eltörpült Daemon sajgó szíve mellett. De attól még imádom! Katyt, Daemont, Deet, Adam-et, és a végén Dawsont. Tökéletes. *-*

"Az enyém. Én pedig az övé vagyok. Ez az igazság, és ez sosem fog változni."

Borító: Jaj, hát imádom! :D Habár a piros háttér jobban tetszik, mégiscsak Pepe a lényeg, és ő szuper ;)
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Adam, Dee
Mélypont: Adam :( őt úgy sajnálom
Fénypont: az a pár rész, amit az Ónixban nem láthattunk, mert csak Daemon volt ott, de ami ennél is jobb volt, az a vége, amikor végre őszintén elmondják egymásnak az érzéseiket <3
Csillagozás: 5/5

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

Animus 2016
312 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot.

Nekem mondhat akárki akármit, én akkor is imádom a könyvet. Azzal, hogy ennyi év után megjelenik egy újabb Potter könyv, sok rajongó álma teljesült, köztük az enyém is. A Harry Potter világa már az első rész után magába szippantja az embert, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Emlékszem mennyire boldog, de egyben szomorú is voltam, amikor a Halál ereklyéit olvastam. Nehéz volt megválni a szereplőktől. Erre most itt ez a csodálatos, kvázi folytatás, ami egyszerűen letaglózott.

Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert szerintük ez egy fanfiction, de ugyan már! Lehet, hogy ez egy színdarab, és lehet, hogy nem Rowling írta egyedül, de akkor is ott virít a neve a borítón, ami már lehetetlenné teszi, hogy fanfiction legyen. Beleolvastam már életemben pár HP-s fanficbe, és azok még messziről sem voltak olyan jók, mint ez a történet.

És most akkor a történethez. Röviden: Imádtam! *-*
Hosszabban: Nagyon-nagyon imádtam!
Ott kezdődik, ahol a 7. rész befejeződött, vagyis Albus indulása Roxfortba, mint elsőéves. Fél, hogy mi lesz, ha a Mardekárba kerül, de Harry megnyugtatja, hogy akkor se lesz baj, legfeljebb a Mardekár gazdagabb lesz egy nagyszerű varázslóval.
Annyira vártam, hogy milyen lesz Harry és Albus kapcsolata, mert hogy nem zökkenőmentes, azt már előre láttam.
Harry viselkedése az elején meglepett, mert azt hittem, ha valaki, hát ő biztos megérti, milyen az, ha az ember egyedül érzi magát. Ők mégis a fiával kissé eltávolodtak egymástól, de néhol Albust is lehett hibáztatni, úgyhogy lényegében egálban voltak. Plusz később már érthető volt Harry viselkedése is, és ennyi év után újra majd meg szakadt érte a szívem. :'(

Nagyon tetszett Harry és Ginny kapcsolata, még mindig nagy kedvencek számomra. ^^ És persze Ron és Hermione is.
Ron valami fergeteges volt a poénjaival, és a viselkedésével. Sikerült megint egy csomószor megnevettetnie.
Akin még szintén nagyokat mulattam, az nem más, mint Scorpius. Esküszöm az a gyerkőc valami isteni! Egyáltalán nem olyan, mint Draco, kivéve külsőleg, inkább Hermionéhoz hasonlítanám. Annyira kis édespofa volt, el se akartam hinni, hogy ő is egy Malfoy. Nagyon cuki volt a rajongása Rose iránt, kíváncsi vagyok, a későbbiekben történt-e valami. :D

Scorpius és Albus

Tetszett, hogy milyen mély barátság alakult ki Albus és Scorpius között, főleg annak tudatában, hogy az apák enyhén szólva nem kedvelték egymást. Viszont itt most ez is javulni látszott. :)
Jó, hogy Draco is olyan sokat szerepelt, különben hiányoltam volna. McGalagonynak is nagyon örültem, + ott volt még Dumbledore és omg... Piton is.  A róluk szóló részeknél tényleg nem kellett sok a síráshoz. Volt min nosztalgiázni, az biztos.
Nevillet és Georget hiányoltam, bárcsak ők is feltűntek volna legalább egy röpke pillanat erelyéig.

Igazán érdekes volta történet, az apró hibái ellenére is. Engem teljesen megvett magának.
Nem volt egy mondat se, amit ne élveztem volna, és amitől ne kívántam volna azt, bárcsak hosszabb lenne a könyv. 100%, hogy újraolvasós.

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Scorpius, Harry, Ron
Mélypont: Dumbledore, Piton rész + a vége :'(
Fénypont: a Büfésboszorkány, Ron és Hermione részek :D, Scorpius poénok
Csillagozás: 5/5

Cassandra Clare: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról

Könyvmolyképző 2015-2016
Fordította: Kamper Gergely
Legrövidebb: 62 oldal
Leghosszabb: 112 oldal

Simon Lewis ember volt, majd vámpír, most pedig árnyvadásszá készül válni. A Mennyei Tűz városában lejátszódó események után Simon elvesztette az emlékeit, és most már nem biztos abban, ki is ő valójában. Szóval amikor az Árnyvadász Akadémia megnyitja kapuit, Simon beleveti magát ebbe a démonokkal teli új világba, eltökélten, hogy újra rátalál önmagára. Akármilyen is legyen ez az új Simon.
De az Akadémia egy Árnyvadász intézmény, ami annyit tesz, hogy nem problémamentes. Elvégre nem titok, hogy az Árnyvadászok nem valami barátságosak a mondénokkal, hát ha az a mondén még előtte Alvilági is volt.

Bevallom, az elején féltem nekikezdeni ennek a sorozatnak, főleg mivel Simon került a főszerepbe. Nagyon sokáig nem volt épp kedvencem a srác, és annak ellenére is, hogy később már megbékéltem vele, egy kicsit ódzkodtam a könyvektől. Viszont amint belekezdtem fokozatosan kezdett magával ragadni. Érdekes volt végigkövetni, hogy hogyan válnak fiatal árnyvadászokból és mondénokból képzett harcosok. Megtudhattuk, hogy az étel sosem az aminek látszik, és talán jobb is ha az ember éhes marad, ha csak nincs egy saját konyhád a szobádon.
Tetszettek azok a részek, ahol Tessa, Isabelle és Clary is felbukkan, vagy ahol épp Willről mesélnek, esetleg egy másik Herondale-ról. És persze amikor Magnus is feltűnt, többre már nem is volt szükség. :D
Simon által új embereket is megismerhettünk, közülük a legjobban George lopta be magát  a szívembe. Nem csoda, hisz Simonnal nagyszerű párost alkottak, tényleg olyanok voltak mint két testvér.

Kedvenc rész: Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Örök ​éjre szánva

- Imádtam, hogy itt Magnus és Alec is szerepelt. Az ő kettősük egyszerűen szuper édes.♥♥♥ Jó látni, hogy Alec már milyen oldoltabb Magnus közelében. És az a kisebb meglepetés, amivel az írónő lepett meg... elaléltam. *-*

+ még a Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Csak ​árnyékok rész is nagy kedvenc lett Will, Tessa, Jem, James és Matthew miatt ^-^

Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Robin Wasserman: Sápadt ​királyok, hercegek

- Ez a rész se volt rossz, de nem volt olyan érdekes, mint az előzők. Tetszett, hogy Simon és Isabelle végre közelebb kerültek egymáshoz, de ez a folytonos „szenvedés” már kevésbé.


Borító: Imádom a borítókat, nagyon ötletes *-*
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem
Mélypont: az utolsó részben levő szörnyű jelenet :(
Fénypont: azok a részek, ahol a kedvencek szerepelnek + a kis kék csomag :3
Csillagozás: az egész sorozat megérdemli az 5 csillagot

Penelope Douglas: Nélküled (Fall Away 1,5)

WOW kiadó 2015
375 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora

Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.
Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.
Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.
A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared.

Úgy örülök, hogy egy csomó új jelenetet is kaptunk, ami Tate könyvében nem volt benne. :)
Még mindig tetszik Tate és Jared története, viszont nem csodálkozom, hogy ezzel még nem lett meg a boldogan élnek, amíg…. Jared-nek rohadt nagy szerencséje van, hogy Tate ilyen megbocsájtó, de a teljes bizalmát még akkor sem nyerte el. A kapcsolatukról még mindig ugyan az a véleményem, mint az előző részben.

"Amikor szeretsz valakit, mindig többre vágysz belőle."

Ami meglepett, és fel is idegesített, az K.C. volt. Lehet, hogy ezzel az írónő valamennyire tisztázni szerette volna a lányt, de még így is a legpocsékabb barátnő. Lehet, hogy csak „játszottak” Jared-del, de akkor legalább Tate-et beavathatta volna, vagy a végén megmagyarázhatta volna a dolgokat, de nem tette. Sőt, Jared sem tette.

"Tate sokkal inkább az otthonommá vált, mint a saját vérem."

Viszont tetszett, hogy Jax is szerepelt a könyvben, róla még szívesen olvasnék. Madoc továbbra is nagyon oltári. :D Úgy sajnáltam szegény Jared-et, tényleg egy csomó szörnyűséget kellett túlélnie, és még amikor hazament, akkor is csak még jobban sérült a törtékeny lelke, attól amit hallott. :( Így sem helyes, amit tett, de legalább jobban megértettük, hogy benne mi játszódott le akkor. Csak megint azt nem értem, hogy ezt miért nem mondta el Tate-nek? Elvégre nem csak az zavarta, hogy játszották a „kis családot” nélküle, ahogy ő fogalmazott, hanem az is, amit Tate és az anyja mondott.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük a későbbiekben. Remélem Jared bebizonyítja, hogy érdemes Tate bizalmára. Hisz olyan édes is tud lenni, ha akar. :)

"Az én jó kislányom rózsaszínben.
Egy jó kislány, aki csak az én kedvemért volt rossz."

Borító: Még mindig jobban tetszik, mint az eredeti :)
Kedvenc szereplők: Madoc, Tate
Mélypont: K.C. - sajnos még most sem tudom megkedvelni...
Fénypont: gyerekkori emlékek, plusz jelenetek
Csillagozás: 5/4.5

Penelope Douglas: Szívatás (Fall Away 1.)

WOW kiadó 2015
344 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora

Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.
Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.

Ejha, ez nagyon jó volt! Emlékszem, már a magyar megjelenés előtt fölkeltette az érdeklődésemet, csak később valamiért elbizonytalanodtam a könyvvel kapcsolatban. Nagy hiba volt, mivel teljesen lekötött már az elejétől kezdve.

"Vihar voltál napos időben, mennydörgés az unalmas,felhőtlen égen."

Érdekes volt és fájdalmas. Nagyon sajnáltam Tatumot, egyszerűen utálom az olyanokat akik terrorizálják az embereket. Ezért is volt az, hogy féltem, hogy fogom így megszeretni Jaredet… A végére viszont sikerült, még szurkoltam is nekik. Nehéz nem megkedvelni a kis…. khm-t… annyi szent. :D Mocsokság volt, amit Jared művelt annyi éven keresztül Tatummal, úgyhogy én egyáltalán nem bántam, amikor a ő sem omlott mindjárt a srác karjaiba, és olyan bizonytalan volt vele. Persze volt pár cselekedet Tate részéről is, amit nem tartottam helyesnek. De végülis, hé, senki sem tökéletes, és ilyen vérmérséklet mellett tényleg teljesen passzolnak Jareddel. xP

Tetszett Tate erős jelleme. Nem hagyta többet magát terrorizálni, hanem felvette a harcot, és visszatámadt. Tényleg le a kalappal előtte, nagy fejlődésen ment keresztül az biztos. Viszont még neki is szüksége van néha útmutatásra, hogy ne legyen belőle is zsarnok. A kedves nagymama szépen útba igazította, ami segített a Jareddel való kapcsolatának javulásában is.

"– Meg akarlak érinteni – suttogta az ajkamra. – Érezni akarom, ami az enyém. Ami mindig is az enyém volt."

K.C.-t a drága barátnőt én elküldtem volna a jó…. -ba. Milyen barátnő már az ilyen? Őt utáltam. Ellenben Madoc, ró
la még nagyon szeretnék olvasni. ^-^ Igaz, hogy ő se kezdte valami pozitívan, de rajta látni lehetett, hogy tényleg megbánta a tetteit. Plusz azok a poénjai... :D
Imádtam, hogyan alakult Tate és Jared kapcsolata, alig várom, hogy még többet megtudhassak Jared életéről a következő részben.

"A tegnap örökké tart.
A holnap soha nem jön el.
Nélküled."

Borító: Nagyon szép. Sokkal jobban tetszik, mint az eredeti.
Kedvenc szereplők: Tate
Mélypont: Jared viselkedése, a végén az a videó
Fénypont: első csók, a verseny, végre együtt
Csillagozás: 5/4.5

Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig (Szeretni bolondulásig 2.)

Könyvmolyképző 2015
360 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

A ​​végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Azt hiszem Celeste mindenkire mély benyomást tett már az első részben, és nemcsak Fotó Finn miatt, hanem a különleges személyisége miatt is. Celeste az a "furcsa" kislány, aki túl választékosan és inteligensen beszél, sokszor használ feltételes módot, és néha olyan, mintha a viktoriánus korból csöppent volna ide. Az osztálytársai nem igazán tudnak vele lépést tartani, gúnyolódnak rajta a háta mögött, így Celeste kivonja magát a társas életből.  Viszont ahogy közeledik a gimiban az utolsó éve, rájön, hogy a főiskolán is ki lesz téve a társasági életnek, így próbál megváltozni, új hobbit felfedzni, amivel talán barátokra is szert tehet.

"...rengetegféle személyiség létezik, és nem hiszem, hogy mindenki kategorizálható."

Annyira imádtam minden egyes pillanatát a könyvnek! Szórakoztató és humoros, aranyos és megható, itt-ott kicsit szívszorító, de mindenképpen imádnivaló. Celeste és Justin kapcsolata nagyon édesen bontakozik ki, mind a kettejükben megvan az a szeretnivaló furcsaság, ami csak még tökéletesebbé teszi a párosunkat.
Olyan jókat lehetett nevetni a könyvön, és nem csak a két fiatal sms-ezése miatt, hanem ott volt még Matty is, aki szintén jól elszórakoztatott minket. :D
Nagyon örültem, hogy ő is aktívan részt vett a történetben, nélküle nem is lett volna az igazi. Igaz, vártak ránk meglepetések az eltetl évek alatt, de én azt mondom, hogy minden jó, ha a vége jó. És a vége az NAGYON jó! *-*  Akinek tetszett Julie és Matt románca, az tuti el fog alélni egy ilyen gyönyörű befejezéstől.


"...utálnám azt látni, amint megöregszel anélkül, hogy átélnél egy nagy szerelmet."


Egy csomó kedvenc részem van a könyvből, nehéz is lenne csak egyet választani - tényleg mindent, de mindent imádtam ebben a részben. Jó lenne, ha Celeste és Justin is kapnának egy kis novellás kötetet, mint Matty, szerintem sokakat érdekelné. Elvégre Justin is egy igazi cukipofa... :3



Borító: Imádom, nagyon-nagyon gyönyörű :))
Kedvenc szereplők: Celeste, Justin, Matt
Mélypont: nem volt... A Fotó Finnes rész szomorú volt, de számítottam valami ilyenre :(
Fénypont: Justin-Celeste első találka, az e-mailek, sms-ek, karácsonyfa, koktélparti :D, liftes rész♥
Csillagozás: 5/5

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve (Silber-trilógia 1.)

Könyvmolyképző 2015
326 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd

Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Kerstin Gier megint megcsinálta, megint nagyot alkotott. Az Időtlen szerelem trilógia után kicsit izgultam, hogy képes lesz-e hozni azt a szintet, amit ott is. Hát, képes volt, sőt! A történet nagyszerű, humoros és aranyos, kicsit hátborzongató és misztikus, érdekfeszítő, az utolsó oldalig leköt, egyszer sem unatkozol, és a szerelmi szál is szépen ki van dolgozva.

Az egész egy költözéssel kezdődik Londonba. Liv szülei elváltak, az anyja új állást kapott, ezért most Liv, a testvére Mia, és a német dadusuk Lottie kénytelenek elhagyni Amerikát. A két gyerek nem nagyon repes az örömtől, azután meg végképp, miután kiderül, hogy az anyjuk, Ann, új szerelme, Spencer, is bekerül a képbe. Spencernek is van két gyereke, Grayson és Florence, akik ikertestvérek. Itt inkább csak Florence az, aki nem szeretné elfogadni az új fejleményeket.

Már itt jól kezdődik a sztori, viszont ez még messze nem minden. Akkor kezdenek igazán érdekessé válni a dolgok, amikor Liv Silber álmodik.

Liv

Egyik este Liv Graysonnal álmodik. Álmában követi a fiút egy temetőbe, ahol még három másik srác is felbukkan(Henry, Jasper, Arthur). Furcsa dolgok történnek, de elvégre ez csak egy álom, gondolja Liv. Viszont, amikor másnap mindenre részletesen emlékszik, és úgy tűnik, hogy a fiúk is emlékeznek őrá, na ott kezdődnek igazán a rejtélyek és bonyodalmak.

Liv szerintem egy igazán talpraesett lány, akit nehéz nem kedvelni. Tetszett, hogy mennyire bohókás, milyen életvidám, szereti a rejtélyeket, ahogy a húga Mia is, és mindig racionális. Logikusan gondolkodik, nem hisz mindenféle szörnyekben, ez nagyon sok humoros helyzethez vezet. :D 

 "Vonakodva néztem körül. Egy folyosón találtam magam, egy végtelennek tűnő folyosón, ahonnan számtalan ajtó nyílt jobbra és balra. Az ajtó, amelyen át beléptem, fűzöldre volt festve. Megsötétedett, régimódi fémveretek díszítették, és egy levélnyílás is volt rajta ugyanabból az anyagból. A csinos kis sárgaréz ajtógomb összegömbölyödött gyíkot formázott."

Számtalan vicces pillanat ólálkodott a sorok között. A Hamletes álmon például nagy jól szórakoztam. 
Az is tetszett, hogy mindenkinek megvan a saját különleges ajtaja az álmaihoz, ami a személyiségéhez igazodik. És hogy le lehet védeni, nehogy akárki hívatlanul bekukkantson.

"- Tehát én is biztosíthatom az ajtómat hívatlan látogatók ellen?

- Igen, sőt, célszerű lenne. - (...) - Könnyen előfordulhat, hogy másik is érdeklődnek az álmaid iránt. Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban."

A négy srác közül Henry az, aki teljesen leveszi a lábáról az olvasót. Nagyon titokzatos, épp ezért olyan érdekes is, imád álmodni, csak úgy, mint Liv. Elég hamar meg is találják a közös hangot. Szépen, aranyosan alakul ki a kapcsolatuk, semmi kapkodás, semmi dráma. És Henry ajándéka a végén... jaj, már vártam, mikor teszi meg ^-^

A történetben van egy kis Hollófiúk, egy csipetnyi Gossip Girl, és egy nagy adag Kerstien Gier fantázia, ami igazán egyedivé teszi a könyvet.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a következő rész, mivel titkokból aztán van bőven. Tényleg csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az Időtlen szerelem trilógia (vagy ha még nem is olvasta), az ne habozzon, gyorsan szerezze meg, mert megéri.

Borító: Eredeti, imádom! Nagyon kifejező, minden rajta van, ami kell.
Kedvenc szereplő: Liv, Henry, Mia, Grayson
Mélypont: Nem volt.
Fénypont: Amikor Henry megmenti a 13 éves Livyt + a végén Henry ajándéka.
Csillagozás: 5/5
KEDVENC!