432 oldal
Fordította: Morvay Krisztina
„Lucy, minden
házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő
túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek
idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged
van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan
összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”
Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.
Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.
"– Mickey, nem számít, hova mész, amikor rád tör a
betegség, ez… mi ketten… valóságosak vagyunk. És mindig itt várlak majd, amikor visszatérsz."
Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥
"A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…"
Borító: Egyszerű, kifejező, szép :)
Kedvenc szereplők: Lucy és Mickey♥
Mélypont: ...amikor kezdett nagyon szomorú lenni a könyv (spoilerezés nélkül csak ennyit mondhatok) :(
Fénypont: amikor kiderül, hogy Lucy terhes, amikor Mickey a lányával vanCsillagozás: 5/5
Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.
Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.
"– Mickey, nem számít, hova mész, amikor rád tör a
betegség, ez… mi ketten… valóságosak vagyunk. És mindig itt várlak majd, amikor visszatérsz."
Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥
"A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…"
Borító: Egyszerű, kifejező, szép :)
Kedvenc szereplők: Lucy és Mickey♥
Mélypont: ...amikor kezdett nagyon szomorú lenni a könyv (spoilerezés nélkül csak ennyit mondhatok) :(
Fénypont: amikor kiderül, hogy Lucy terhes, amikor Mickey a lányával vanCsillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése