Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Könyvmolyképző 2018
224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.


Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.

Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!

Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)

Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4

J. R. Ward: The ​Thief (The Black Dagger Brotherhood 16.)

Piatkus 2018
464 oldal
Nyelv: angol

Sola ​Morte, former cat burglar and safecracker, has given up her old life on the wrong side of the law. On the run from a drug lord’s family, she is lying low far from Caldwell, keeping her nose clean and her beloved grandmother safe. Her heart, though, is back up north, with the only man who has ever gotten through her defenses: Assail, son of Assail, who never meant to fall in love—and certainly not with a human woman. But they have no future, and not just because she doesn’t know he is a vampire, but because he is not about to stop dealing arms to the Black Dagger Brotherhood. Fate, however, has other plans for them. When Assail falls into a coma and lingers on the verge of death, his cousins seek out Sola and beg her to give him a reason to live. The last thing she wants is a return to her past, but how can she leave him to die?

As a lethal new enemy of the vampires shows its face, and the Brotherhood needs Assail back on his feet, Sola finds herself not only a target, but a mission-critical force in a war she doesn’t understand. And when Assail’s truth comes out, will she run from the horror . . . or follow her heart into the arms of the male who loves her more than life itself?


Annyira vártam ezt a részt, mégis azt kell mondjam, hogy sajnos csalódtam. Habár Assail és Sola nálam nagy kedvencek, leginkább V és Jane párosára voltam kíváncsi.

A könyv eleje tisztára kiidegelt. Teljesen kikészültem, belül már bőgtem, hogy mégis hogy tehet ilyet Ward az egyik kedvenc párosommal. Amilyen csúnya volt a veszekedésük, olyan hamar meg is oldódott. Szerencsére. (?) Ne értsetek félre, én vagyok a legboldogabb, hogy minden jól alakult, de én mondjuk egy hosszabb és szebb folyamatot képzeltem el a dolgok megoldására. Így is jó volt, mert legalább nem volt elnyújtva a szenvedés, de mégis. Amekkora ügyet csináltak belőle, olyan egyszerűen meg is beszélték. Örülök, hogy a végén mind a kettő magába nézett, és rájött, hogy nem csak a másik tehet a kapcsolatuk hanyatlásáért. Mert ahhoz két ember kell, és itt mind a ketten elcseszték.

“I thought I’d lost you,” he said hoarsely.
(…)
“Never,” she returned through her tears. “You’ll never lose me…"

Nekem speciel nagyon bejött V változása. Legalább Jane-nel szemben legyen már romantikus, az istenit! Ezt mindig is annyira hiányoltam V-ben, hogy nem mutatja ki az érzéseit. A saját könyvükben volt rá példa, de amúgy semmi. Remélem most már ez így marad. És az is, hogy Jane szintén kommunikatívabb lesz vele.
Amit nagyon hiányoltam – Lassiter. Hát mi a fenéért nem volt nagyobb szerepe?! Pl. arra is már nagyon felkészültem, hogy ugye kiderül a nagy titok, mit fog szólni Vishous és a többiek… Erre mikor kiderült, AHOGY kiderült…. Szóval nagyon nem így képzeltem -.-

Destiny was such a thief.

Örültem volna, ha Marcus-ról is több szó esik. Esetleg kaphatott volna saját szemszöget, elvégre mégiscsak köze van Assailhoz, de semmi. Pár említés és ennyi.
A Vitoria részekről meg ne is beszéljünk. Dögunalom. Lesz@rtam az egészet úgy, ahogy van. Akkor voltam a legboldogabb, amikor Sola fejbe lőtte a nőt xD.

Love transformed him back into the man she knew.
To her, he was beautiful no matter what he looked like.

Az Assail-Sola páros viszont nagyon tetszett. ^-^ Annyira cukik voltak együtt. Mindjárt az elején nyíltan felvállalták az érzéseiket, Assail is teljesen megváltozott. Ez amúgy szerintem várható volt, így nem sokkolt annyira, de tényleg mintha kicserélték volna. Engem nem zavart, keblemre <3 Egyedül a kis vámpír titok maradt csak a végére, ami nem tetszett. Azt is olyan hamar lerendezték és bumm, kész, vége.

I see you, he thought. And you are beautiful to me.

Összegezve – nem rossz könyv, de nem kellett volna ekkora elvárásokkal nekikezdenem. Lassú folyású, főleg sok a romantika, nekem ez plusz:) ,poén viszont nem sok volt. Konkrétan csak egy jeleneten nevettem fel, a pónis pizsón. Az valami isteni volt :D
Kíváncsi vagyok, kié lesz a következő könyv. Murhder engem csak John és Xhex miatt érdekel :D, leginkább Jo jöhetne már. Akkor lenne Manny és Butch is.



Borító: nagyon nem Assail, inkább Taylor Lautnerre emlékeztet a borító modell, viszont még így is sokkal jobb, mint a másik verzió xP
Kedvenc szereplők: V és Jane, Assail és Marisol
Mélypont: hogy minden konfliktus nagyon hamar el lett rendezve, Vitoria részek
Fénypont: a szerelmes V-Jane pillanatok, főleg  amikor V rátalál Jane-re Lassiter segítségével *-*, plusz V pónis pizsiben x'D
Csillagozás: 5/3.5

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."

A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."

Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5