224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…
Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…
Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.
Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.
Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!
Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)
Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…
Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.
Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.
Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!
Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)
Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése