400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
„A zene a barátoddá
válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A
haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem
találod a szavakat.”
LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?
KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.
Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől,ilyen se volt még,
de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és
legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív
oldalát!
"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."
A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.
"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."
Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.
"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."
Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5
LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?
KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.
Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől,
"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."
A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.
"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."
Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.
"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."
Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése