750 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
"– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."
Még mindig imádom! Még mindig hatalmas kedvenc!
Rhysand itt megmutatja valódi arcát, betekintést enged nekünk, hogy lássuk, a zord maszk egy igazán érző, szerető szívet takar.♥ És ezáltal az olvasót annyira magába bolondítja, hogy Tamlinról egy életre megfeledkezünk.
"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."
Az egyik ok, amiért ez a kedvenc részem a trilógiából, hogy Feyre mennyit fejlődik itt. Tudom, hogy már az első részben is megváltozott valamennyire, de itt komolyan a padlóról indul, és úgy kapaszkodik felfelé, amíg el nem éri a hegyeket. ^-^
Sarah mindig olyan nagyszerű és erős női karaktereket teremt, akikről az ember büszkén olvashat. Mert itt nem csak Feyre az, aki szerintem kivívja a tiszteletet magának, hanem Amren és Mor is.
Rhys belső körének férfi tagjai is igazán figyelemre méltóak. Cassian a csibészes sármjával és Azriel a csendes titokzatosságával. Mind a kettő teljesen a szívemhez nőtt.
"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."
Ami a fordítást illeti. Tudom, hogy akik angolul olvasták a könyveket, panaszkodnak, hogy mennyire nem jó a fordítás… Nos, most végre én is megérthettem ezt. Amikor angolul olvastam az ACOMAF-t sokkal jobban, mélyebben átjártak az érzések olvasás közben, mint most. És nem, nem hiszem, hogy ez azért lett volna most másképp, mert már másodszor olvastam. Tény és való, hogy néha annyira szembeötlő volt a rossz fordítás, hogy az már fájt. Khmm… a Sárkány. Most komolyan?! De megpróbáltam ezeket minél inkább figyelmen kívül hagyni, hogy képes legyek újra élvizni a könyvet.
Viszont megtanultam a leckét, és mostantól minden, ami Sarah J. Mass, csak angolul olvasom. :)
"– Megérdemeljük egymást és a boldogságot."
Borító: Még mindig tetszik, de nem tudom, minek kellettek oda a tüskék :/
Kedvenc szereplők: Feyre, Rhysand, Amren, Azriel, Cassian, Mor, Bone Carver, Suriel...
Mélypont: a fordítás, és a vége... még mindig a vége :(
Fénypont: 54. és 55. fejezet♥ ,a belső kör, minden egyes Feysand pillanat
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése