Keresés ebben a blogban

2018. május 8., kedd

J. R. Ward: The ​Thief (The Black Dagger Brotherhood 16.)

Piatkus 2018
464 oldal
Nyelv: angol

Sola ​Morte, former cat burglar and safecracker, has given up her old life on the wrong side of the law. On the run from a drug lord’s family, she is lying low far from Caldwell, keeping her nose clean and her beloved grandmother safe. Her heart, though, is back up north, with the only man who has ever gotten through her defenses: Assail, son of Assail, who never meant to fall in love—and certainly not with a human woman. But they have no future, and not just because she doesn’t know he is a vampire, but because he is not about to stop dealing arms to the Black Dagger Brotherhood. Fate, however, has other plans for them. When Assail falls into a coma and lingers on the verge of death, his cousins seek out Sola and beg her to give him a reason to live. The last thing she wants is a return to her past, but how can she leave him to die?

As a lethal new enemy of the vampires shows its face, and the Brotherhood needs Assail back on his feet, Sola finds herself not only a target, but a mission-critical force in a war she doesn’t understand. And when Assail’s truth comes out, will she run from the horror . . . or follow her heart into the arms of the male who loves her more than life itself?


Annyira vártam ezt a részt, mégis azt kell mondjam, hogy sajnos csalódtam. Habár Assail és Sola nálam nagy kedvencek, leginkább V és Jane párosára voltam kíváncsi.

A könyv eleje tisztára kiidegelt. Teljesen kikészültem, belül már bőgtem, hogy mégis hogy tehet ilyet Ward az egyik kedvenc párosommal. Amilyen csúnya volt a veszekedésük, olyan hamar meg is oldódott. Szerencsére. (?) Ne értsetek félre, én vagyok a legboldogabb, hogy minden jól alakult, de én mondjuk egy hosszabb és szebb folyamatot képzeltem el a dolgok megoldására. Így is jó volt, mert legalább nem volt elnyújtva a szenvedés, de mégis. Amekkora ügyet csináltak belőle, olyan egyszerűen meg is beszélték. Örülök, hogy a végén mind a kettő magába nézett, és rájött, hogy nem csak a másik tehet a kapcsolatuk hanyatlásáért. Mert ahhoz két ember kell, és itt mind a ketten elcseszték.

“I thought I’d lost you,” he said hoarsely.
(…)
“Never,” she returned through her tears. “You’ll never lose me…"

Nekem speciel nagyon bejött V változása. Legalább Jane-nel szemben legyen már romantikus, az istenit! Ezt mindig is annyira hiányoltam V-ben, hogy nem mutatja ki az érzéseit. A saját könyvükben volt rá példa, de amúgy semmi. Remélem most már ez így marad. És az is, hogy Jane szintén kommunikatívabb lesz vele.
Amit nagyon hiányoltam – Lassiter. Hát mi a fenéért nem volt nagyobb szerepe?! Pl. arra is már nagyon felkészültem, hogy ugye kiderül a nagy titok, mit fog szólni Vishous és a többiek… Erre mikor kiderült, AHOGY kiderült…. Szóval nagyon nem így képzeltem -.-

Destiny was such a thief.

Örültem volna, ha Marcus-ról is több szó esik. Esetleg kaphatott volna saját szemszöget, elvégre mégiscsak köze van Assailhoz, de semmi. Pár említés és ennyi.
A Vitoria részekről meg ne is beszéljünk. Dögunalom. Lesz@rtam az egészet úgy, ahogy van. Akkor voltam a legboldogabb, amikor Sola fejbe lőtte a nőt xD.

Love transformed him back into the man she knew.
To her, he was beautiful no matter what he looked like.


Az Assail-Sola páros viszont nagyon tetszett. ^-^ Annyira cukik voltak együtt. Mindjárt az elején nyíltan felvállalták az érzéseiket, Assail is teljesen megváltozott. Ez amúgy szerintem várható volt, így nem sokkolt annyira, de tényleg mintha kicserélték volna. Engem nem zavart, keblemre <3 Egyedül a kis vámpír titok maradt csak a végére, ami nem tetszett. Azt is olyan hamar lerendezték és bumm, kész, vége.

I see you, he thought. And you are beautiful to me.

Összegezve – nem rossz könyv, de nem kellett volna ekkora elvárásokkal nekikezdenem. Lassú folyású, főleg sok a romantika, nekem ez plusz:) ,poén viszont nem sok volt. Konkrétan csak egy jeleneten nevettem fel, a pónis pizsón. Az valami isteni volt :D
Kíváncsi vagyok, kié lesz a következő könyv. Murhder engem csak John és Xhex miatt érdekel :D, leginkább Jo jöhetne már. Akkor lenne Manny és Butch is.



Borító: nagyon nem Assail, inkább Taylor Lautnerre emlékeztet a borító modell, viszont még így is sokkal jobb, mint a másik verzió xP
Kedvenc szereplők: V és Jane, Assail és Marisol
Mélypont: hogy minden konfliktus nagyon hamar el lett rendezve, Vitoria részek
Fénypont: a szerelmes V-Jane pillanatok, főleg  amikor V rátalál Jane-re Lassiter segítségével *-*, plusz V pónis pizsiben x'D
Csillagozás: 5/3.5

2018. május 7., hétfő

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.

Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen

Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?

Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."


A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."


Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"
– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"


Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők:
Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

2018. április 16., hétfő

Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Colleen írjon bármit is, abból mindig egy mestermű lesz. Nem tudom, hányszor leszek még képes az írónőt dicsérni, mert nemsokára már minden pozitív szót elhasználok, és már csak önmagamat ismételni leszek képes.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

A Confess – mint minden egyes coho könyv – is annyi érzelemmel van tele, annyi szenvedéllyel. Az, hogy tudtam, a vallomások tényleg más emberek igazi titkai, nem pedig csak kitaláltak, csak még mélyebb hatást gyakorolt rám olvasás közben.
Papírzsepire most nem volt szükségem, de attól még tényleg nagyon megérintett a könyv. Mindjárt az eleje olyan szívszaggatóan indul, aztán az egészet körüllengi a titokzatosság, és a vége… Jaj, hát a befejezés valami csodálatos lett!♥
Owen és Auburn nagyszerű karakterek, akiket tényleg a sors hozott újra össze. Tetszett Auburn eltökéltsége, hogy harcol azért, akit a legjobban szeret. Lydiat és Treyt pedig legszívesebben megfojtottam volna, amiért ennyire kihasználják és bántják szegényt.
Owen története pedig tényleg egy OMG ;) Nagyon ledöbbentem, amikor kiderült, hogyan is kapcsolódik az élete Auburnéhez. És imádtam!

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…)
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."



Borító: nem rossz, de sokkal jobban örültem volna, ha az eredit hagyják meg. Nekem ez a sorozatból vett kép nem éppen illik egy CoHo könyvhöz. A pasi tiszta Jamie Dornan :D
Kedvenc szereplők: Owen és Auburn
Mélypont:
Lydiat és Treyt szét tudtam volna szedni, annyira gonoszak voltak, plusz néhány vallomás elég durva volt
Fénypont: Adam vallomása, Owen-Auburn pillanatok, főleg mikor végre összejöttek *-* , Owen festményei a különböző vallomásokhoz, a vége :)
Csillagozás:
5/5

2018. április 1., vasárnap

J. R. Ward: Dearest ​Ivie (The Black Dagger Brotherhood 15,5)

Ballantine Books 2018
146 oldal
Nyelv: angol

In ​an exclusive ebook novella set in the world of the Black Dagger Brotherhood, #1 New York Times bestselling author J. R. Ward tells the story of a fiery couple . . . doomed by an undeniable passion.

Features a special preview of J. R. Ward’s upcoming Black Dagger Brotherhood novel, The Thief!

The last place Ivie expects to be approached by a devastatingly handsome male is in a crowded, smoky cigar bar rarely frequented by vampires—yet here he stands. Silas is flirtatious, gallant, and, above all, mysterious. Ivie is anything but. A nurse at the healer’s clinic and the daughter of a biker, Ivie is accustomed to speaking her mind. So she does. Since aristocrats rarely pick up females of her class, Ivie asks Silas just what kind of game he thinks he’s playing.

Despite her guarded exterior, Ivie surrenders to the fierce desire she feels for Silas. And yet, just as their courtship is heating up, he reveals that it cannot last, for he is bound to return to the Old Country. Their bond only deepens as they make the most of their precious time together. But when she learns the truth, Ivie must find a saving grace—before all is lost…

Közeledik a Thief megjelenése, úgyhogy gondoltam ideje végre elolvasni ezt is. A könyv tényleg nem kapcsolódik az eddigi részekhez, pár utaláson kívül, de szerintem a következő részben majd meg fogunk lepődni.

Ami a történet illeti, szeintem irtó cuki volt. :) Elég gyorsan bontakoztak ki az érzelmek, a cselekmény, elvégre milyen rövid a könyv, de engem ez nem zavart. Silas nagyon szimpatikus pasi, olyan aranyos volt a dearest Ivie-zásával. ^^ Viszont a történet körbelengi egy sötét energia, amitől nagyon rossz érzésem volt. Aztán történtek is dolgok, amin már csak a fejemet ráztam, hogy Ward hogy lehet megint ilyen kegyetlen. De nagy megkönnyebülésemre semmi sem vált valóra a gondolataim közül.


Ruhn jelenléte nagyon meglepett, de örültem is neki. Viszont mit jelent most ez az egész?
És ez a mondat: „Also, a brother who he couldn’t find.” Most lehet megint túlkombinálok ha FTT-ről van szó, akkor mindig :D ,de szerintem Silas tesója Marcus lesz.

Tényleg kíváncsi vagyok, hogy az itt történtek, hogy fogják befolyásolni a következő részek eseményeit.
Jaj, Thief gyere már! <3

Borító: kicsit fura a pasi hosszú hajjal, de amúgy szerintem ez most kifejezetten jó lett :)
Kedvenc szereplők: Silas és Ivie... meg persze Ruh és Jane *-*
Mélypont: ez a csúnya érzelmi játék, amit az írónő művelt *duzzog*
Fénypont: Siles iszik Ivie-ból, akárhányszor Silas azt mondta, hogy "dearest Ivie"
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Athéné ​jele (Az Olimposz hősei 3.)

Könyvmolyképző 2016
524 oldal
Fordította: Acsai Roland


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…



Ó, Istenek! Ez meg hogy? És miért? És most mi lesz? :O Hogy lehet így vége, hogy a fene essen belé?!

Kezdjük ott, hogy a borító becsapott. Mondom, itt aztán lesznek harcok, nézeteltérések Percy és Jászon között, elvégre mint a kettő vezéralkat, a nagy triász gyereke… Erre mi történik? Mindjárt az első perctől kezdve lebratyiznak. Igaz, volt pár féltékeny oldalpillantás, beszólás, egyetlen egy összecsapás, az is csak azért, mert a fiúkat megszállták a gonosz szellemek de ezen kívül semmi. Ne értsetek félre, nem hiányoltam a viszálykodást. Örülök, hogy mindenki együtt tudott dolgozni, még Frank és Leo is :D, csak a borítót elnézve teljesen mást vártam.

"– Én vagyok a legforróbb forrócsoki, Leo Valdez a rosszfiúk királya! A hölgyek imádják a rosszfiúkat."



Annabeth és Percy♥
Itt aztán annyi romantikus jelenetet kaptunk, hogy alig bírtam olvadozni. Annyira édesek ezek ketten, már ideje volt, hogy újra találkozzanak. Olyan jó volt, mind a viszontlátás, az azután lopott közös percek, kézfogások, csókok, és jaj, a vége! Most mi lesz?
Úgy örültem, amikor Annabeth végre kimondta, hogy szereti Percyt. *-* Az az egész jelenet annyira tökéletes volt.

"Percynél nincs drágább az életemben."


Szuper, hogy a hetek végre együtt vannak, jó sok vicces szituáció adódik, de így sokkal erősebbek is. Leo annyira kedvec és szerethető, mindjárt vinném, ha lehetne, csak ne legyen szomorú. És Nico, atyagatya! Szegény babám. :( De most már legalább ő is csatlakozott a csapathoz.

Alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, úgyhogy inkább nem is próbálkozom tovább. Hádész Háza jövök!



Borító: Tetszik, de félrevezető
Kedvenc szereplők: Percabeth, Leo, Frank, Hazel, Nico
Mélypont: a vége!
Fénypont: Annabeth és Percy éjszakai randija a hajón, a viszontlátás öröme, Percy segít Annabethéknek a mólón, az hogy együtt maradtak a végén
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Neptunus ​fia (Az Olimposz hősei 2.)

Könyvmolyképző 2015
484 oldal
Fordította: Acsai Roland


Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Szerettem volna ez után már végre Colleen-tól a Confesst olvasni, de ilyen befejezés után képtelenség nem a következő rész után nyúlni. *-*

Ezt a részt sokkal jobban szerettem, már csak Percy miatt is. Annyira hiányzott az az igazi Percy stílus :D Imádtam, hogy habár ő is emlékezetkiesésben szenved, legalább egy valakire biztosan emlékszik, és így hamarabb jut eszébe a többi részlet is.♡

"Ez volt a hátulütője annak, ha valaki a tábor legokosabb lányával randizott: tudniillik ráragadt néhány dolog."

A Jupiter tábor nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, tisztára, mint egy katonia tábor. Viszont Hazel és Frank nagyon édik voltak. Őket könnyű volt megszeretni. Mind a kettejükről egész érdekes dolgok derültek ki, és pár humoros részt is vettek a lapok közé, főleg Hazel lova és Frank :D
A küldetés is tetszett, habár bevallom, nekem az első részben jobban átjött a csapatszellem. Itt Percy kicsit kívülállónak hatott Hazel és Frank mellett. :/ De attól még ők is jó kis csapatot alkottak.
Megint sikerült jókat nevetnem, izgulnom a srácokért, és ujjonganom, akárhányszor Percy bevetette a szupererejét. ^-^
Nagyon remélem, hogy Niconak nem esett baja, valamint ez a Sammy dolog… :O Erre kíváncsi vagyok.
Tysont nem lehet nem imádni, és most már van egy Ellánk is. Hát nekem tényleg végem volt :D

Megyek, gyorsan folytatom is a sorozatot, kíváncsi vagyok a nagy találkára. Juhú! :))

"– Ha nagy leszek, Percy Jackson leszek – közölte a kislány komoly szemmel Hazelnek."



Borító:
Legjobb

Kedvenc szereplők: Percy, Hazel, Frank, Nico
Mélypont:
a sok római név és kifejezés xP a görögök sokkal jobbak
Fénypont: Percy!!! *-* Nico felbukkan, Hazel és Frank cuki kapcsolata
Csillagozás: 5/5


Rick Riordan: Az ​elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Könyvmolyképző 2015
538 oldal
Fordította: Acsai Roland

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!


Engem is beszippantott Rick Riordan nagyszerű világa, mert eddig mindegyik kömyvét imádtam, és alig várom, hogy többet is olvashassak tőle.
Érdekes volt ez az új felépítés az eddig ismeretlen hősökkel. Habár Jászon neve nem épp a kedvencem olyan hülyén hangzik, a srác már annál inkább. Imádom a szuperképességét, Leo-ét úgyszintén, és ha még Percy és Nico erejét is hozzávesszük, mindjárt kijön mind a négy elem. :D
Amúgy hiába Jászon volt a fő-főszereplő, én mégis Leot szerettem jobban. Imádom az ilyen életvidám, vicces srácokat.
Piper is szerintem egy érdekes karakter. Még jobban tetszik, hogy Afrodité gyereke, és hogy ilyen harcias. Plusz remélem tényleg összejönnek Jászonnal.
Tetszett, hogy Annabeth is szerepelt, és hogy Percyt a fiújaként emlegeti. ^-^ Jaj, csak találjanak egymásra!

"
– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."

Érdekes ez az egész római istenek szitu. Kicsit olyan, mintha személyiség zavarral küzdenének az istenek :D
Hérát sosem kedveltem, itt sem tudom, pontosan mit gondoljak róla. Mert habár itt nem a legrosszabb, de… hát akkor sem lehet benne megbízni. Zeusz dettó :D
A következő rész érdekel nagyon, mert Percy! *-* ♡

"
A fiúk is szeretnek vásárolgatni? Ennél határozottabb jele nem is lehetett annak, hogy a leggonoszabb varázslat alatt állnak."



Borító: Bejön, mert Festus :D
Kedvenc szereplők:
Leo, Annabeth, Gleeson
Mélypont:
az, hogy nem volt Percy :(
Fénypont:
Leo pillanatok, mert annyira szuper a srác *-*
Csillagozás:
5/5