Brigid Kemmerer: Spirit – Szellem (Elementál 3.)

Könyvmolyképző, 2016
400 oldal
Fordította: Farkas János

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit.
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Nagyon vártam már ezt a részt, mert bár nem mindig tudtam, hogy hányadán állok Hunterrel, kíváncsi voltam, hogy mi fog kiderülni az ő könyvéből. És nem kellett csalódnom, sőt! Még meg is lepődtem, hogy mennyivel jobb lett, mint vártam.

Hunter Garrity

 A szőke piercingelt tetkós srác lelkében igazi fájdalom rejtőzik. Hunter igazából el van veszve, nem tudja kiben bízhat teljesen, így inkább mindenkitől távol tartja magát. Árulónak nevezik, pedig nem az. Fájt érte a szívem, mivel még a családja is kegyetlenül bánik vele. Az anyja is ahelyett, hogy odamenne hozzá, és megbeszélnék a dolgokat, elzárkózik, és még a fiát hibáztatja. Én nem tudtam neki megbocsájtani, akármivel is magyarázta a végén a cselekedeteit. Szegény srác csak önmagát keresi, tudni szeretné, milyen ember is valójában. És nemcsak, hogy az anyja cserbenhagyta, de ahogy a nagyapja bánt vele. Forduljon fel! Utálom az ilyen embereket. Hisz Hunter még csak 16 éves, és máris mennyit bántották azok az emberek, akit a családjának nevez. Nem csoda, hogy Merrickékkel szemben is óvatoskodik.

Mondjuk ez itt-ott kicsit frusztráló is, főleg azok után, hogy Michael milyen kedvesen bánt vele. Befogadta a családjukba... Ezért is imádom Michaelt annyira. ^^  Ő és Hannah, nagyon édesek együtt, annyira várom már az ő könyvüket.
Gabrielre az elején egy kicsit haragudtam, nem szeretem az olyanokat, akik bántalmazzák az osztálytársukat. Gabrielről viszont tudjuk, hogy forrófejű, és hogy Hunter mennyire megbántotta, becsapottnak érezte magát... De akkor is, no. Szerencsére a végére majdnem minden happy lett, és a kórházas jelenet igazán szép volt. *-* Plusz Gabriel és Layne... aww.

Kate Sullivan

Kate nagyon bejött, igazi belevaló csaj. Magabiztos, okos, csinos… Igen, az hogy netán csak játszadozik Hunterrel nem tetszett, de mint kiderült, ettől nem kellett félni. Imádtam, amikor Hunter és ő egymásnak estek, persze romantikus szempontból. :D Jó volt látni, hogyan tanultak meg bízni egymásban, és hogy a végén a szívüket is kiöntötték a másiknak. ❤Sosem hittem volna, hogy megtörténik az, ami. Az tényleg nagyot ütött, és nem a jó szempontból :( Úgyhogy igen, Brigid. Utállak! Köszönöm, hogy így kicsináltál a végére.



Borító: nem rossz, de a srácok nagyon nem hasonlítanak a karakterekre :/
Kedvenc szereplők: Michael, + Kate és Hunter is nagyon szuperek voltak
Mélypont: a vége :( Silver
Fénypont:  Hunter tetkója, amikor Kate és Hunter végre igazán bíznak egymásban :)
Csillagozás: 5/5 ...egy kicsit hezitáltam egy fél csillaggal, de végül kiérdemelte