Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 29., kedd

Nicola Yoon: Minden, ​minden

GABO 2017
336 oldal
Fordította: Szabó Luca
Illusztrálta: David Yoon

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Már megjelenés óta várólistás a könyv, mégis csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Azóta már láttam az előzetest, film is kijött (amit mindjárt megyek is megnézni), de még így is teljesen váratlan volt, amit ez a könyv nyújtott nekem.

"
– Ez mindig ilyen? – kérdezem elfúló hangon.
– Nem – feleli. – Sosem ilyen."


Nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik ilyen betegség, amiben Madeline is szenved. Soha ki nem tenni a lábunkat a házból, különben az ember akármikor meghalhat? Iszonyat szörnyű és magányos sors. Élhet így egyáltalán valaki teljes életet? Szerintem nem. És ezért mérhetetlenül sajnáltam Maddyt. A lány szerencséjére viszont a jóképű és vicces Olly lett a szomszédja, aki miatt képes volt kockáztatni.
Imádtam, amikor a történet ilyen fordulatot vett, ez a rész tetszett a legjobban. A romantikus szál nagyon aranyos volt. ^-^ Madeline és Olly minden közös percét mosollyal az arcomon olvastam. Tényleg nagy szerencse, hogy ezek ketten egymásra találtak. :)

"Minden egyes nap felkelsz, és tanulsz valami újat. Minden egyes napban megtalálod az örömöt. Minden egyes nap mosolyogsz rám."

Aztán jött a második nagy fordulat, ami miatt majdnem levontam egy fél csillagot. Nem azért, mert ne tetszett volna, hanem inkább mert baromira mérges lettem tőle. El sem hiszem, hogy valaki ilyesmire vetemedjen, még ha beteg is. No mindegy.
Viszont a könyv vége nagyon cuki lett, így tőlem megy is az 5 csillag. Örülök, hogy olvashattam.


"
Az élet ajándék. Ne felejts el élni!"


Borító: Tetszik, és a filmes is gyönyörű :)
Kedvenc szereplők: Olly és Maddy, ki más? :D
Mélypont: Maddy anyukája
Fénypont: az utazás, első csók, antikvárim
Csillagozás:
5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése