376 oldal
Fordította: Kamper Gergely
A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.
Először is a borító. Annyira gyönyörű, és kifejező, és egyszerűen csak… aww :3
Aztán a történet. Ezzel már egy kicsit nehezebb. Az eleje olyan, hogy durr bele a közepébe, kezdjük is a legrosszabbal. Bevallom én egy kicsit megszeppentem, mert hirtelen el is felejtettem, hogy ez egy rázós könyv, de gyorsan helyrerázódtam, és már nagy kíváncsisággal lapoztam a következő oldalra. Egy Damiannal kapcsolatos dolgot sajnos már a könyv elején sikerült lespoielereznem magamnak, de ettől függetlenül, így is okozott meglepetést a könyv.
Szerettem Sky visszaemlékezésieről olvasni, és később Damian története is nagyon lekötött. Ami engem olvasás közben zavart egy kicsit, az gyorsaság. Olyan gyorsan haladt minden. Egyik percben még Sky-t elrabolja egy beteg állat, a másikban pedig már egy szigetecskén megy a romantika. Nem értem, hogy Sky hogy a francba tudott ilyen könnyen túllépni azon, amit Damian tett vele. Nem azt mondom, hogy nem bocsáthat meg neki, mert oké, ez egy könyv, legyen benne románc is, de ez komolyan egyik percről a másikra történt.
"– Mi a dolgod, Skye? – kérdezte.
– Harcolok! Nem hagyom magam, és keményen harcolok."
Spoiler! Leszarom, hogy Sky és Damian, azaz Esteban, gyerekkori barátok. A pasi rohadtul elrabolta, összeverte, meggyalázta, és a ku.va anyját, még a kisujját is levágta!! Akárhányszor eszembe jutott főleg ez az utolsó dolog, legszívesebben a falhoz csaptam volna a könyvet. Azért, hogy Damian is érezze. Spoiler vége!
Annyira sajnáltam Sky-t, mert ő volt az egészben az ártatlan áldozat +MaMaLu. Nem tett semmi rosszatt, mégis neki kellett szenvednie a legtöbbet mások hülye, önző tettei miatt.
Damiant is sajnáltam, leginkább a gyerekkori énjét, mert igen, akár mennyire is hihetetlen, nekem is sikerült valamennyire megkedvelnem. Nem fogok róla ódákat zengeni, viszont mindenki megérdemel egy második esélyt, és nála látni is, hogy tesz is azért, hogy megkapja.
Kifejezetten örültem, amikor Damien börtönbe került, mert így legalább elnyerte a büntetését azért, amit Sky életével tett.
A könyv vége átment cukormázba, és én egyszerűen imádtam. A Sierra „titokra” magamtól jöttem rá, és nekem nagyon tetszett ez a féle fordulat/megoldás. Szép kerek lett tőle a történet, a papírhattyú is megjelent.
Spoiler! Azért annál a résznél, ahol Sky és Damian szerelmet vall egymásnak – olyan kevés idő elteltével! – nálam kiszaladt egy „nemár!” a nagy szemforgatás közepette. Mert őszintén? Én ott éreztem azt, hogy a Stockholm-szindróma végképp betalált.
Spoiler vége!
Kicsit neheten ment a csillagozás, mert a fölsoraltak ellenére, gyorsan ment az olvasás, és le is kötött. Tényleg szép történet, átjön a könyv mondanivalója, de most nem tudtam csak úgy elsiklani a hibák felett.
"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."
Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Sky, Sierra, MaMaLu, Esteban
Mélypont: azt hiszem minden mélypontot kifejtettem az értékelésben :D de főleg az ,hogy Sky milyen gyorsan megbocsátott
Fénypont: Sierra, a kicsi Sky és Esteban
Csillagozás: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése