Kylie Scott: Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Könyvmolyképző 2017
344 oldal
Fordította: Császár László

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?


A várva várt befejezés. Nagyon vártam már ezt a részt egyrészt, mert Ben nagyon szimpatikus volt, másrészt pedig az angol borító miatt, ami egyszerűen szemetgyönyörködtető. *-* Picit viszont úgy érzem, csalódtam mind a két téren.

Ne értsetek félre, imádtam a könyvet, mert mind már sokszor elmondtam, az ilyen sztorikért élek-halok! De nekem az előző részekből valahogy sose az jött le, hogy Ben ilyen bohém, elköteleződés mentes életet élne. Úgy gondoltam, ha megtudja a híreket, persze ki lesz akadva ő is, de közben kész lesz, hogy felelőséget vállaljon a tetteiért. Nem pedig, hogy ennyit fog érzelmi „fogócskázni” Lizzy-vel, és sorban ontja majd a rosszabbnál rosszabb válaszokat.

Szóval igen, valahol egy kicsit csalódtam Ben-ben, viszont örültem, amikor a fiúk jól helyretették, főleg Jimmy. Mert nagyon megérdemelte, hogy végre észhez térjen. Azután persze már könnyű Ben-be is beleszeretni. Mert… azta! Ez a pasi is aztán nagyon tud, ha akar. :D
Lizzy szókincse kicsit készületlenül ért, pedig róla nem hittem azt, hogy szende kislány lenne. De ez csak jó volt, mert legalább volt min szórakozni, nem esett egykönnyen kétségbe, és mert hinni a pozitív végkifejletben.

Az epilógus igazán cuki lett, főleg mert Jimmy és Lena is meg lettek említve. ^-^
Szerintem még majd tuti előkapom valamikor a Stage Dive egy-egy részét újraolvasásra.


"Lizzy: A rózsák vörösek, az ibolyák kékek, bejössz nekem Ben, én bejövök néked?
Ben: Vacak költő vagy."

Borító: jó lett így is, mert legalább passzol a többi részhez, de az eredeti akkor is ezerszer szebb
Kedvenc szereplők: Lena, Jimmy, Lizzy... a végére Ben is :D
Mélypont: Ben hülye viselkedése és Martha... hogy neki mi a fenéért kellett felbukkannia?!
Fénypont: az epilógus
Csillagozás: 5/4,5

Kristen Callihan: Idol (VIP 1.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Szabó Krisztina

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.


Én személy szerint imádtam! Pont egy ilyen romantikus sztori vágytam, és meg is kaptam benne mindent, amit elképzeltem. Igaz, hogy volt két erotikus jelenet, amitől kb. padlót fogtam a röhögéstől, ilyen se volt még, de hát ez van :D Szerencsére később már nem voltak ilyen gondok, és legalább sikerült jót nevetnem nekem is. Nézzük mindennek a pozitív oldalát!

"– Nekem nem kell a világ – suttogja.
– Akkor mi kell? – kérdezem éppolyan halkan.
– Te – válaszolja."

A történet nagyon cuki, és nem is annyira klisés, mint a kezdetkor gondoltam.
Libby és Killian is szerethető karakterek. Tetszett Libby nagyszájúsága, hogy folyton mindenkit kioszt, nem hagyja magát... és a lágyabb, kicsit bizonytalanabb oldala is, ami az elején visszatartotta, de később már ezt is uralta, elfogadta, és ezáltal sokkal jobban érezte magát a bőrében.
A találkozásuk Killiannal oltárira sikeredett. Valamint a későbbiekben is.... micsoda szócsatákat vívtak! :D  Killian engem is totál elvarázsolt. Nem hagyta annyiban, ha Libby épp bizonytalankodott, vagy kiborult, hanem igenis megmondta a magáét, kitárta az érzéseit. Ezt mindig is szerettem a karakterekben/emberekben, ha kerek-perec kimondják, hogy éreznek, és nem kertelnek.
Igaz, itt is volt pár "magam elé helyezlek, nem leszek önző" duma, amiből csak félreértés lett, de így legalább mind a ketten megtapasztalhattak egy másik opciót is az életben, és rájöhettek, mi is az, amira igazán szükségük van.

"– A lehető legrosszabb dolog, amit tehet az ember az életben, ha félelemből nem használ ki egy lehetőséget."

Nagyon szeretek rockerekről, énekesekről olvasni, és hogy hogyan találnak rá a szerelemre. Egyrészt a sok jó zene miatt, amit ilyenkor az írók beleírnak a sztoriba, másrészt pedig a történet meseszerűsége miatt. Az ilyen könyvekre mindig romantikus ábrándozásokként gondolok, ami képes arra, hogy bármikor kikapcsoljon és mosolyt csaljon az arcodra. :)
Az Idol is pont egy ilyen nagyszerű kreálmány. Megkaptam a szerelmet, az utazást, zenéket, vicces bandatagokat, és érdekes karaktereket, akikről nagyon szívesen olvasnék a folytatásokban.

"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Killian és Libby természetesen
Mélypont: nem volt, mindent imádtam :)
Fénypont: Killian és Libby találkozása, amikor Killian először hallja Libbyt énekelni, első közös zenélés a bandával, amikor kiderül a titok, Killian félresikeredett Prince üzenete :D
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: The ​Blood of Olympus (The Heroes of Olympus 5.)

Puffy 2015
536 oldal
Nyelv: angol

Though ​the Greek and Roman crew members of the Argo II have made progress in their many quests, they still seem no closer to defeating the earth mother, Gaea. Her giants have risen—all of them, and they’re stronger than ever. They must be stopped before the Feast of Spes, when Gaea plans to have two demigods sacrificed in Athens. She needs their blood—the blood of Olympus—in order to wake. The demigods are having more frequent visions of a terrible battle at Camp Half-Blood. The Roman legion from Camp Jupiter, led by Octavian, is almost within striking distance

Though it is tempting to take the Athena Parthenos to Athens to use as a secret weapon, the friends know that the huge statue belongs back on Long Island, where it might be able to stop a war between the two camps. The Athena Parthenos will go west; the Argo II will go east. The gods, still suffering from multiple personality disorder, are useless. How can a handful of young demigods hope to persevere against Gaea’s army of powerful giants? As dangerous as it is to head to Athens, they have no other option. They have sacrificed too much already. And if Gaea wakes, it is game over.

El sem hiszem, hogy vége! Olyan jó volt ez az utazás a hét főhőssel + Nicoval *-*
Micsoda kalandok és csaták! Micsoda furfangosság és lezárás! Egyszerűen imádtam az egészet!
Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt Percy, vagy Annabeth szemszög, de szerencsére így is kaptunk belőlük is valamit, és még pár romantikus részletet is. Ami viszont kiengesztelt, hogy most volt sok-sok Nico, és a vége felé egyre több Leo szemszög. Ők Percyvel az én abszolút kedvenc pasi trióm♥ :D

'Look, lady, we're not going to all Hunger Games on each other. Isn't going to happen.'

Jasont habár kedvelem, sosem tudtam annyira a szívembe zárni, mint a többieket. Most is olyan volt, hogy itt van, jól van, de közben semmilyen… Az ígérete is a kisebb Isteneknek is tiszta Percy koppintás volt.
Piper viszont kellemesen meglepett! Ebben a részben mindent beleadott, és még harcolni is milyen jól megtanult.
Azt hiszem Reyna szemszög nélkül is szuperül meglettem volna, mert megmondom őszintén, ő valahogy sosem érdekelt. Nem rossz karakter, csak számomra abszolút nincs jelentősége. Helyette igazán kaphattunk volna Percy részeket, mert belőle aztán soha nem elég.
Az Istenek, mint mindig, most se csináltak majdnem semmit. Kivéve egy apró beavatkozás a végső csata előtt. Azt is szívesebben olvastam volna Percy leírásaival, de mit lehet tenni…
Örültem, hogy Nico elengedte az ördögeit, és Leo pedig OMFG!!!♥ Alig várom, mit hoz majd Apollo könyve. Nemsokára neki is kezdek.



Borító: a kettő közül, ez tetszik jobban, mert itt mind a hét félisten rajta van :)
Kedvenc szereplők: csakúgy, mint mindig... Percabeth, Nico, Leo <3 ...ó, és Will is most már nagyon felkeltette az érdeklődésemet
Mélypont: kevés Leo szemszög, nuku Percy szemszög :(
Fénypont: Nico a végén, Percabeth cuki pillanatok, Nico, amikor megnyílt Reynanak + a francia sofőr
Csillagozás: 5/5

Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1)

Bloomsbury 2018
272 oldal
Nyelv: angol

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin

Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.

Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D

You make me so very happy. My life is happy, and I will never stop being grateful that you are in it.

A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében.

“I think my heart knew you were mine long before I ever realized it.”

Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

“I love you,” he breathed. “More than life, more than my territory, more than my crown.”

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rhys és Feyre, Azriel, Amren
Mélypont: Nesta és Elain viselkedése már kezd az agyamra menni -.-
Fénypont: Feyre ajándéka Rhys-nek
Csillagozás: 5/5

Mia Sheridan: Becoming ​Calder – Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.

Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Annyit gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mit írjak, mert egyik feléről imádtam, viszont a másik feléről itt-ott nagyon kihozott a sordromból a történet.

A szereplők életstílusa, helyzete, vallása, akármi is ez, nagyon eltér az eddigi Sheridan könyvektől. Az elején csak néztem, hogy hova csöppentem, mi is ez az egész, aztán mondom, oké, olyan ez, mint az amisok vagy a hare krisnások. Végre rájöttem mi is folyik a történetben, haladás. Tetszett? Nem. Utáltam? Teljesen! Az, hogy olvasás közben rájöttem, a való életben is vannak ilyen emberek, csoportok, csak még jobban felmérgesített. Egy csapat hülye, agymosott ember, aki egy álszent, hazug prédikátort istenít azt várja, hogy mikor jutnak el Elysiumba, ahol az élet majd csudi jó lesz, mert ők az Istenek akarata szerint jártak el mindenben.

"…amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja. Még a különösen zajos hibákkal együtt is."

Edenről már kislánykora óta mindenki úgy hiszi, hogy majd Hector felesége lesz. Senkit nem akasztott meg a tény, hogy egy felnőtt ember egy kislány hoz haza, hogy majd a többiek „Anyja” legyen. Miért is lenne ez furcsa, gusztustalan, vagy teljesen rossz, ha az Istenek egyszer így rendelkeztek?!

Két értelmes ember volt ebben a könyvben Edenen kívül, Calder és Xander. Imádtam a két srácot, főleg, hogy milyen jó barátok. Ők mertek gondolkodni és többet akarni. Meg merték kérdőlyelezni Hector szavait, és tessék! Nagyon izgultam mindhármójukért, hogy sikerüljön nekik minden, amit elterveztek. Tényleg csak ezek a részek, valamint a romantikus szál tartotta még életben az érdeklődésemet a könyv iránt.

"– Ha én csak egy fiú lennék, te meg csak egy lány, akkor nem csókolnálak meg egyszer, ahogy kérted.
Itt szünetet tartott, nekem pedig összeszorult a szívem. Ó!
– Akkor hosszan és gyakran csókolnálak, Eden."

Eden és Calder kapcsolata nagyon szép volt, Miához megszokottan. *-* Imádtam minden egyes lopott percüket, meg az izgalmat, amit az afférjaik okoztak. Olyan jó volt, hogy barátságból alakult ki a szerelem, majd még annál is többé növekedett. Xandert legszívesebben én vittem volna haza, annyira édes volt ő is. :)

Sajnos az utolsó pár oldalt alig voltam képes elolvasni, mert megint elöntött a pulykaméreg. Senki nem csinált semmit, és Calder apja képes lett volna…, és végül mindenki…, mert egyszerűen idióták voltak, azért!
Jézus Krisztus, hogy lehet így vége?! Teljes érzemi hullámvasút. Kérem gyorsan a folytatást!

"– Szeretlek, Hajnalka.
– Én is szeretlek, Tejkaramella."

Borító: Ez a borító sosem volt épp a kedvencem, viszont passzol a történethez, ezért egész jó. Jár a plusz pont :D
Kedvenc szereplők: Calder, Eden és Xander
Mélypont: az egész közösség és a hülye agymosottságuk, de legfőképpen Hector!!!
Fénypont: Calder és Eden titkos paradicsoma, találkái, amikor végre új életet kezdtek, Xander bátorsága
Csillagozás: 5/4

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"

Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!