Keresés ebben a blogban

2016. június 10., péntek

Leigh Bardugo Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2016
416 oldal
Fordította: Sziklai István

Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.


Aztaaa! Szuper jó, sokkalta jobb, mint az elsõ rėsz! Már az árnyék és csont is nagyon izgalmas volt, és alig vártam, hogy a folytatásnak is nekikezdhessek, de ez… Felülmúlta a várakozásaimat.

A történet ugya ott folytatódik, hogy Mal és Alina a bujdosók életét élik, megpróbálnak minél messzebb kerülni Ravkától. Ők ketten végre együtt vannak, és boldogok, csakhogy nem sokáig. Az írónő mindjárt az elején jól felkavarja a vizet, így nem kell attól félnünk, hogy unatkoznánk.

Az Igaz - tengeren hajózva bőven akad kaland, és egy hírhedt kalóz, aki szórakoztatja az olvasót.Nyikolajt sikerült nagyon-nagyon megkedvelnem, pedig az elején nem igazán bíztam benne. Az első rész után már óvatosabb vagyok, ami a szereplőkbe vetett bizalmamat illeti.
De Nyikolaj szerencsére vicces, és sziporkázó, visz egy kis színt a lapokba.
Nyikolaj Lancov


"– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni."

Alina Starkova

Alina szintén egy kiemelkedő karakter, és nem csak azért, mert ő a főszereplő. Imádtam, hogy mennyire megváltozott ebben a részben, még akkor is, ha az Mal-nak nem tetszett. Szerintem Alina nagyonis jó úton halad, tényleg egy vezéralkat, aki nem retten vissza mindentől. Hiába, be kell keményíteni, ha épp háborút vív, és még egy sereget is el akar vezetni.
Mallal sincsenek problémáim, mert tényleg egy nagyszerű harcos, csak az a szerelem ne készítené ki ennyire. Nem látom, hogy ők ketten, hogyan tudnának együtt maradni, főleg, hogy mennyire eltérőek. Kíváncsi vagyok, mi lesz a kapcsolatukkal a következő részben.  Engem most a szerelmi szál nem nyűgözött le annyira, viszont minden más igen.
Volt benne egy csomó érdekes fejlemény, jobbnál jobb csavar, és harc. Ó, és aki inkább Éjúr párti, az se féljen, mert ő is részese a történetnek - és továbbra is ontja "kedvességét".


"A lány ismét hajókról álmodott, de ezúttal ezek repültek. Fehér vászonszárnyaikon szárnyaltak, és egy ravasz tekintetű róka állt a kormánynál. A róka időnként herceggé változott, aki szájon csókolta, és drágaköves koronát kínált neki. Időnként vörös pokolkutyává alakult át, habzott a pofája, és a sarka felé kapdosott, ahogy üldözte a menekülő lányt."


Borító: tetszik, hogy mennyire kapcsolódik a történethez, imádom az ilyen borítókat
Kedvenc szereplők: Nyikolaj, Alina
Mélypont: a szerelmi civódás
Fénypont: a Kolibri, Ruszalja, a vége
Csillagozás: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése