Keresés ebben a blogban

2017. október 24., kedd

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Throne of Glass 5.)

Bloomsbury 2016
694 oldal
Nyelv: angol

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.
As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.
Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?


Próbáltam lenyugodni, és átgondolni az egészet, de kit akarok hülyíteni?! Még midig teljesen kész vagyok, ezerrel repesnek a gondolatok a fejemben. Szomorú vagyok. Mérges vagyok…
Valaki nyírja már ki Maeve-t az isten szerelmére!!!

“Unless you want to be lunch, girl, I suggest you come with me.”

Értitek, az elején izgalom, szerelem, olvadozás, itt-ott egy kis somolygás, aztán még több izgalom, öröm. Szurkolok a szereplőknek, az állam kapargatom a földről, hogy miket tud Lysandra, mit csinált Manon. Totálisan elveszek a rózsaszín ködben ahányszor Aelin és Rowan romantikáznak, vagy épp kuncogok, olvadozok kuncogva-olvadozok ha az Elide-Lorcan részeket olvasom. Aedion és Lysandra kapcsolata kikészít (jó értelemben), csakúgy mint Manon és Dorian páros, Gavriel és Fenrys dettó. Komolyan. Minden egyes részt imádtam, mert mindenkit szeretek, mindenki érdekel, és azt sem tudtam kiről akarok még többet olvasni.
És aztán ott van Maeve. A főgonosz, Erawan, még nem is igazán foglalkozat, mert ott van Maeve, aki egyszerűen… és én legszívesebben…
Szóval, valahogy így.


Tényleg elég sokszor meglepődtem. Most is bebizonyosodott, hogy milyen egy nagy játékos Aelin, hogy mennyire badass, és hogy tényleg helyén van a szíve. Az ember tényleg már-már elkezd kételkedni, mint Aedion, hogy aztán a végén az arcába robbanjon az igazság. Aelin-nek minden oka megvan az önfényezésre, mert basszus, ha valaki tényleg megteheti, akkor az ő. :D Viszont pont az a nagy csavar, az bizonyos igazság a végén, nálam nem ütött akkorát. Valahol sejtettem, és valljuk be, ki nem?! De attól még szuper volt, örülök, hogy most már 100%-ra tudjuk.
A vége tényleg nagyon sok vizet felkavart, ezért NAGYON remélem, hogy minden rendben lesz, és bizonyos szereplők is tisztáznak dolgokat, megbocsájtanak…
Ááá, basszus, hol a folytatás? És most nem Chaol könyvére gondolok. :D


“I love you,” (...) “I’d walk into the burning heart of hell itself to find you."


Borító: Gyönyörű, elöl-hátul *-*
Kedvenc szereplők: mindenki! Aelin, Rowan, Lorcan, Elide, Manon, Dorian, Lysandra, Aedion, Gavriel, Fenrys, a régi-új szereplők az Orgyilkos pengéjéből
Mélypont:
Maeve! a vége!! Több dolog is történt a végén, ami teljesen kikészített, elszomorított; Darrow, mert felborította Aelin tervét, Manon nagyanja, Erawan
Fénypont:
minden egyes Rowaline pillanat <3, főleg a tengerpartos... Elide és Lorcan kalandja, Manon részek - főleg az a bazi nagy csavar! Lysandra alakváltásai - sea dragon *o* ,Aedion és Gavriel (remélem jól alakul), az összes kedvenc párocskám közes részei :D
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése