Keresés ebben a blogban

2018. március 18., vasárnap

K. C. Lynn: Justice (Creed Brothers 1.)

CreateSpace 2018
266 oldal
Nyelv: angol

Fate ​made us brothers, loyalty made us family.
A bond that runs deeper than the Mississippi, my brothers and I might not have the same DNA but what we share is far more powerful. Our loyalty to one another and the man who made us a family is stronger than those bound by blood.
The most sought out sharp shooters in the country, our paths were certain, before one woman changed my life and altered the relationship I have with my brothers.
Ryanne Lockwood disappeared without a trace but her memory never faded, torturing me on the darkest nights. Until a twist of fate leads me back to her, sending our worlds to collide once more, and this time, there will be no escaping me.
***
Justice Creed’s bad boy appeal caught my attention from the moment he rolled into town. For years I watched from afar, swallowing up the rumors that surrounded him.
Until we shared a night of forbidden passion. One that destroyed my heart and reshaped my soul, and it sent me fleeing from the only town I’ve ever known.
Now, years later, he's barged back into my life, uncovering a secret I've worked so hard to keep and it's one that will change our lives forever.


KC mondta, hogy az a sorozat eléggé el fog térni az eddigi könyveitől, így kicsit félve, de attól még izgatottan vártam, majd kezdtem neki Justice könyvének.
Tényleg külöbözik bizonyos szempontból az eddig olvasottaktól, erotika téren. Kicsit hasonlít az Alexa Riley stílusra, valamint a Buja fiúk is eszembe jutott. ami nem jó dolog, mert nem szerettem azt a könyvet xP Viszont a történet tiszta KC, szóval nem lehett nem imádni! *-*


That day we became more than friends.
We became brothers.
Justice Creed


Justice és a testvére, Braxten és Knox, nagyon emlékeztettek a Men of Honor sorozatból Jaxston-Sawyer-Cade párosra. Csak itt a fiúk múltja sokkal sötétebbnek ígérkezik, valamint sokkal halálosabbak is.

Tetszett, hogy mindjárt ilyen durrbele :D szituval indított a könyv. A Ryanne-Justice közötti kémia csak úgy forr a lapokon keresztül. Nagyon tetszett mind a két karakter, a nem várt terhesség szitut pedig mindig szeretem a könyvekben. Gondoltam, hogy nem fog simán menni a dolog, de amit Ryanne tett, azon én is nagyon kiakadtam. Justice-nak minden joga meg volt, hogy rohadt dühös legyen a csajra. Hogy mi a francért nem szólt neki hamarabb a gyerekről, nekem még mindig magas. Simán elmondhatta volna Ryanne sokkal hamarabb is, és nem lett volna belőle ekkora balhé. Nagyon kicseszett így nem csak Justice-val, de Hannah-val is.


“Love. Love is blind and knows no color,” (...) “We are family and nothing will ever change that.”

Thatcher-t, a fiúk apját, nagyon csípem. Remélem még sokat hallunk róla a következő részekben is. Nagyon szimpi karakter. :)
Bevallom, engem Braxten könyve sokkal jobban vonz, mert Knox-től kitört a frász. Aztán lehet, pont majd az ő lesz a kedvencem a végére :D

Simán adnék 5 csillagot is a könyvre, ha nem lenne Ryanne buta döntése, és még egy bizonyos erotikus jelenet, ami nekem nagyon nem kellett volna bele, mert nem épp az én zsánerem. xP
Ettől eltekintve… imádtam! <3


“So what happens now?” (…)
“Now you sleep in my arms, where you belong."






Borító: Nagyon szuper, Thiago Lusardi tök szexi *-* ...egyedül, hogy szerintem kicsit túl sötét
Kedvenc szereplők: Justice, Hannah, Thatcher, Ryanne, Braxten
Mélypont: a titok, ami miatt justice is kiakadt, valamint AZ a jelenet a vége felé
Fénypont: Justice és Hannah, szeretlek rész, a vége

Csillagozás: 5/4.5

Rick Riordan: Az ​utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak 5.)

Könyvmolyképző 2015
358 oldal
Fordította: Acsai Roland

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.



Azt sem tudom, mit mondjak! :O Egyszerűen szuper volt az elejétől egészen a végéig!
Az előző rész után vártam a nagy epic csatára, hát itt aztán megkaptam bőven. Egy nagy harcmező volt az egész könyv. Nem mint máshol, hogy csak a végére marad a csata, és pár oldalon el is intézik. Annyira szuper!

"Meg kell mentened az Olimposzt, Pedro!"


Nico, Nico.. jaj, annyira imádom! ^-^ És Hádész, benne sem csalódtam. Viszont Perszephoné itt olyan nyafkának van megszemélyesítve a folytonos „Anyám!” felszólalásaival. Pedig én őt teljesen másként képzelem el.

Érdekes volt ez a fordulat a nagy próféciában. Nem számítottam erre, de nagyon bejött. Sajnos Luke még így sem férkőzött a szívemben, de itt eléggé megsajnáltam. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a múltjába, hogy láthattuk a fiatal Annabeth-t. Aztán ott volt még egy csomó érdekes dolog:
-Nico szülei
-Percabeth részek *-*
-Sztüx és Akhilleus
-Poszeidón birodalma
-Orákulum

"Mielőtt az inamba szállt volna a bátorság, megkérdeztem:
– Nem kapok búcsúcsókot? Azt hittem, így szoktuk.
(...)
– Gyere vissza, élve, Hínáragyú, aztán majd meglátjuk!"

Jaj, annyi szuper dolog történt! Nagyszerű befejezése lett ez a sorozatnak. Tényleg nagyon örülök, hogy olvashattam. Percy Jackson is olyan, mint a Harry Potter sorozat… kortalan. :)

Most már alig várom, hogy Az Olimposz hősei sorozatnak is nekikezdjek.



Borító: tetszik, mert Fekete Péter is rajta van :D
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Grover, Mr.D, Hádész, Fekete Péter,Mrs. O'Leary, és igen Clarisse :D
Mélypont: mindjárt az elején Charles :( ,Rachel se volt nagyon szimpi
Fénypont: megmártózás a Sztüxben, Hádész-Nico jelenetek, az egész csata, árnyékutazás, a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: Csata ​a labirintusban (Percy Jackson és az olimposziak 4.)

Könyvmolyképző 2011
344 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Annyira jó! *-* Már én is értem, miért ez a nagy rajongás a sorozat iránt.
A történet egyre érdekesebb, egyre kalandosabb, ahogy a sorozat a végéhez közeledik. Elég sok minden meglepett most engem is, aminek örültem, mert így nem volt kiszámítható a sztori.
Grover és Boróka – ezt csak így? Egyik percről a másikra? :D De milyen jó már. Nagyon tetszett ez a kis meglepi, olyan édik együtt. ^-^

Örülök, hogy Nico még mindig képven van, imádom a srácot. Csak olyan szomorú, hogy most milyen elveszett szegénykém. Elkélne neki egy jó nagy ölelés.
önként vállalkozom♡De minél többet szerepel, én annál boldogabb vagyok. Nagyon tetszik az erő, amit birtokol. Még sok érdekes dolog adódhat belőle.


"– Rossz híreket hoztam, barátaim. Gonosz híreket. A kisistenek átálltak. Morpheusz az ellenséghez csatlakozott. Janus, Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudja, még hányan tették ugyanezt!
Távoli mennydörgés hallatszott.
– Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!"

Aminek nagyon örültem, hogy Percy is kiaknázza végre a saját képességeit. Mindig a fellegekben vagyok, ha a vizet manipulálja a javára valamiképpen, szóval csak így tovább!
Rachelről még nem igazán tudom, mit gondolok. Minden mennyiségben Percabeth fan vagyok, szóval go Annabeth! ^^ Ááá, milyen jó volt már az a csók jelenet!!! De Percy is már igazán kigondolhatná mit akar, hogy haladjunk is valamerre :D


"– Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"

Kalüpszó
Lett még egy első látásra/olvasásra kedvenc karakterem mint Nico, aki nem más, mint Kalüpszó.♡ Tudom, hogy csak egy rövid jelenet erejéig szerepelt, de milyen jó volt már! Nem bírtam magammal, le kellett csekkolnom, hogy fel-e fog még tűnni. Szerencsére igen. Juhú! :))
Alig várom már a végső csatát, remélem valami epic lesz, ha már egyszer az Istenekről van szó.



Borító: kedvencem *-*
Kedvenc szereplők: Kalüpszó, Nico, Percy, Annabeth, Grover, Mr.D
Mélypont: szegény Nico :(
Fénypont: Kalüpszó és a szigete, Nico és Percy tortája, Percabeth jelenetek <3
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Könyvmolyképző 2016
286 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…


Egyre jobb, és jobb! Imádtam ezt a részt, annyira izgalmas volt!
Az új szereplők, a történet, a fordulatok, egyszerűen… azta! Thalia, bevallom, nem igazán lopta be magát a szívembe. Nem egy rossz fej csaj, csak nekem túl komor karakter, plusz a hős szerepét már lefoglalák, bocsi. :P Zoé, Artemisz, Bianca és Apollón viszont nagyon ott voltak. Bianca inkább csak a titokzatossága miatt érdekelt, amúgy nem igazán díjaztam, hogy csak úgy lepattintotta a tesóját. És ha már belekezdtem. Uramisten, Nico!!! *-* Mennyire édes egy kölyök! Menten megzabálom. Amikor olyanokat mondott, hogy cuki, meg aranyos, hát jaj, nekem ^-^ Én amúgy gyanítottam, hogy kinek a fia, így nem is ért akkora meglepetéssel, inkább nagy lelkesedéssel fogadtam. Igen, hiába, nagy Hádész fan vagyok :D


"
  – Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!"

Tetszett, hogy Percy megint egy barátja megmentésére indult. Sose hagyna senkit cserben, ezt imádom benne. Egyik legjobb rész, amikor Afroditéval találkozott. Juj, mi lesz még itt?! :D Most már még annál is inkább érdekel a folytatás.♥ Ezt a Luke megmentési mániát nem értem, és már nekem is kezd az agyamra menni, mint Percy-nek. Nem bírom a srácot, mégis úgy tűnik, minden csaj odavan érte.

"– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon? "


Két dolog, amin a fejem ráztam olvasás közben:


1. Percynek nem esett le, hogy ki a gonosz. Már az, hogy Anabeth a „mennyezetet” tarotta bazi nagy segítség volt. Ki az, aki nem hallott még Atlaszról? Rendben, a srác még fiatal, plusz senki sem tudhat mindent, de én az ő helyében már tuti végigolvastam volna egy csomó történetet az Istenekről, hogy képben legyek.

2. Héraklész. Az ő történetét imádom a legeslegjobban a görög mitológiából, úgyhogy nem tetszett, amikor Zoé ócsárolta. Bocsi, de nálam ez is egy érzékeny pont. :D

"– Nem tévesztette el a nevemet – lepődtem meg. – Percy Jacksonnak hívott.
– Bizonyára tévedsz, Peter Johnson. Most pedig hagyj békén!"

Thalia


Ezeket nem veszem amúgy negatívumokként, csak megfigyelés/megállapítás. Csakúgy, mint hogy Riska és Fekete Péter mostantól bekerültek a kedvenc karaktereim közé. :D Komolyan mondom, ez a sorozat képes mindig ámulatba ejteni. Annyira örülök, hogy nekikezdtem.




Borító:
nem épp a kedvenc borítóm a sorozatból, de attól még tetszik :D
Kedvenc szereplők: Nicoooo *-* Percy, Annabeth, Grover, Apollo
Mélypont: Bianca :( Thaliat pedig nem nagyon kedveltem
Fénypont: Percy-Afridité találkozás, Nico cukisága :3, Apollo személyisége, Percy a világ súlyával a vállán
Csillagozás: 5/5

Rick Riordan: A ​szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

Könyvmolyképző 2016
254 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Omg! Ez olyan jó volt!

Nagyon tetszett Tyson érkezése, imádtam, hogy Percy milyen kedves hozzá, megvédi. Annyira szerettem a közös jeleneteiket. ^-^ Ez az új küldetés is nagyon izgalmas volt. Hőseink megint egy csomó szörnnyel néztek szembe. Annabeth és Percy továbbra is nagy kedvencek. Tetszik, hogy itt már mennyire odafigyelnek, vigyáznak egymásra.

" Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

Grover jelenetein jókat nevettem, meg az egész Senki dolgon. :D Nem volt minden újdonság, mert ugye a filmből is felrémlettek dolgok, viszont mostantól már minden új lesz számomra. Alig várom. Kíváncsi vagyok, kiről is szól a prófécia, és remélem Luke megkapja a magáét, mert engem nagyon irritál a srác.
Esetleg romantikus gondolakot nem fognak még keringeni Percy fejében? Én speciel örülnék neki ;)

" – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."


Borító: ez is nagyon beszédes, szóval imádom :)
Kedvenc szereplők: természetesen a legjobb trió + Tyson
Mélypont: itt sem volt semmi kivetnivalóm
Fénypont: Tyson megvédi Percyt, Annabeth és Percy a víz alatt, az egész Senki jelenet :D
Csillagozás: 5/5


Rick Riordan: A ​villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)

Könyvmolyképző 2015
374 oldal
Fordította: Bozai Ágota

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Már régóta terveztem, hogy elolvasom a könyvet, de eddig mindig csak húztam, halogattam. Hiba volt, mert engem is teljesen levett a lábamról. A görög és egyiptomi mitológiáért élek-halok, így nem is értem, miért nem szántam rá magam már korábban. Szerencsére most is érvényes a jobb későn, mint soha dolog. :D

"– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."


Percy, Annabeth és Grover nagyon cukik. Kicsit emlékeztetnek egy másik golden trióra. A hős, sötét hajú, zöld szemű, túlbuzgó, pimasz kölyök, az eszes, akaratos kiscsaj, és a kissé fura, cikibb legjobb barát, akinek aranyból van a szíve, és mindenki szereti. ;) Ez a filmben eddig fel sem tűnt, de ettől csak még inkább megszerettem az egészet.
Tetszett a kaland, amire a főszereplők vállalkoztak, és a sok akadály, amibe belebotlottak útközben. Annabeth és Percy piszkálódásai, cukkolásai nagyon aranyosak voltak. Főleg a szerelem alagutas, kupidós rész. Héphaisztosz nagyon tud :D

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek."

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, láttam a filmet, de már alig emlékszem remélem lesznek még táboros jelenetek, mert azokat nagyon szerettem.



"
– Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni.
– Miért?
– Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"



Borító: tetszik, mert köze van a történethez :)
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Grover
Mélypont: nem volt

Fénypont:
a
Borzongató Szerelemutazás :D, Percy beszólásai, Mr.D csak úgy
Csillagozás: 5/5

2018. március 17., szombat

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők (Feszülő húr 1,5)

Könyvmolyképző 2017
480 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a frissen érettségizett Echo Emerson nyári autós túrára indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt. Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia, ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.
Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Amennyire vártam ezt a könyvet, sajnos olyan csalódás lett. :(
Echo és Noah az egyik kedvenc párosom, így nem is volt kérdes, hogy ez a kiegészítő kötet is kell nekem. Viszont amit ezek ketten lerendeznek, hát az valami katasztrófa.
Az elején leginkább Echora voltam kiakadva. Folyton azt hangoztatja, hogy ezen az úton meg akar változni, de aztán meg arról papol, hogy mennyire nem szeretné, ha bármi is megváltozna. Mert ugye olyan jó most ebben a pillanatban, és hogy Noah mellett lehet… Ami nem is baj. Csak akkor ne lenne olyan naiv, hogy azt hiszi minden egyszerű és nagyszerű lesz. Saját tapasztalatból tudja, az élet nem egyszerű, mégis abba a hitbe ringatja magát, hogy ezen a közös úton bizony az lesz, és jaj, ha haza mennek, akkor minden megint a „régi” lesz. Komolyan? -.-
A prűdségéről már inkább nem is mondok semmit. Rendesen nekem volt már ciki, amiket Echo kiejtett – vagy épp nem is mert kiejteni – a száján.
Noah-val először nem volt akkora gondom. Gondoskodik a barátnőjéről, megtesz mindent, hogy Echo vágyait kielégítse. Vicces, szexi, szórakoztató. Kár, hogy ő se szeretné igazán megbeszélni a sérelmei, félelmeit Echoval.
Annyira nem szeretem, ha a főszereplők csak úgy elnéznek egymás mellett, holott nyilvánvaló, mind a ketten szenvednek.
Noah hagyja magát elbizonytalanítani, Echo határozatlan, még mindig küszködik a tesója halála miatt. És ahelyett, hogy végre elmondaná mi bántja, végre kibeszélnének mindent, hülyeségeket halmoznak egymás után.
Voltak persze elég szép, aranyos jelenetek is, főleg az elején, meg aztán ugye a végén, de engem akkor is kikészített a többi része.
Tényleg sajnálom, hogy így alakult. Én egy romantikus, megismerjük egymást nyaralásra számítottam, nem pedig egy dráma hegyre. :/


"
– Echo kiakadt. Rám sem akar nézni.
– Miért?
Hát ez az.
– Szerelmes vagyok belé, de azt sosem állítottam, hogy értem is."




Borító: ez a borító nem igazán jön be :/
Kedvenc szereplők: Isaiah, Beth... és igen, attól még Noah és Echo is maradtak a kedvenceim
Mélypont: hogy nem beszélnek, hogy hülyeségeket mondanak, folyton szenvednek, nem bíznak egymásban...
Fénypont: Isaiah és Beth megérkezik, Noah-Echo cuki jelenet az elején és a könyv végén
Csillagozás:
5/2.5

Kiera Cass: A ​szirén

GABO 2018
296 oldal
Fordította: Gonda Éva

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.



Szerintem nagyon szép mese volt. Eléggé lehangoló, de attól még nagyszerűen kidolgozott.
Szirénekről szerintem már mindenki hallott, viszont itt egy teljesen új megközelítésben láthatjuk őket. Annyira sajnáltam Khalent és a nővéreit. Hiába, hogy az Óceán megmentette őket, engem ez alig vigasztalt meg. Szomorú voltam helyettük is, hogy elvették tőlük a normális életüket.Ezért is vontam le egy fél csillagot. Nekem ez már néha túl depis volt.

"A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

Viszont a szerelmi szál iszonyatosan édes és romantikus volt. Kár, hogy Akinli nem szerepelt sokkal többet. Imádtam a közös perceiket Khalen-nel, és amikor már végre közdtem volna örülni, hogy megváltoznak a dolgok…. Az Óceán közbelép. Semmi bajom vízzel, sőt. Imádok mindent, ami a vízhez kapcsolódik, viszont az Óceánt egyszerűen sehogy sem tudtam megszeretni. Örültem, hogy a végén mutatott egy kis könyörűletet, de akkor is.
A végére csak annyit, hogy a befejezés lehetett volna, egy kicsit hosszabb, de sebaj. Én így is megkaptam, amit akartam. :)

"Nem hiszem, hogy bárki képes egészében egy másik személyért létezni. – (…) – Bár lehet, hogy így van. Ha megtalálja a megfelelő személyt. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy érted képes lennék élni."





Borító: nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Akinli, Khalen
Mélypont: hogy nagyon lehangoló
Fénypont: hogy reményt ad :) +tetszettek, hogy a nővérek összetartanak
Csillagozás: 5/4.5

Alwyn Hamilton: A ​homok leánya (A sivatag lázadója 1.)

Maxim Könyvkiadó 2017
296 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Egy ​mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.

Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítéltkisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.

Tudtam én, hogy imádni fogom!

Nemcsak a borító, hanem a történet is figyelemre méltó. Mennyi kaland, izgalom, kis szerelem, csaták, különféle lények, különleges képességek… Minden megvan ebben a könyvben ahhoz, hogy ne akard letenni egészen addig, amíg a végére nem érsz. Utánna pedig csak még többre vágysz.
Engem ez az egész egy csodákkal teleszőtt arab/perzsa mesére emlékeztetett. Annyira beleszerettem.♡
Amani egy nagyszerű hősnő. Bátor, okos, vakmerő, viszont tudja mikor mentse a saját bőrét, és mikor hozzon áldozatokat. Nekem ez speciel nagyon tetszett. Nem játszotta a mártírt, vagy a hőst, egyszerűen az volt aki. Ó, és még mesterlövész is. Sok, sok plusz pont :D
Jint is egyből megszerettem. Én először más igazságot feltételeztem róla, de nem bánom, hogy nem lett igazam. A kaland során kialakuló románc annyira jó volt. Remélem a folytatásban is még folyatódni fog.
Két srác sorsa is nagyon negviselt. :( De legalább az egyikükért még lehet reménykedni.
Alig várom a következő részt. Remélem hamar hozza majd a kiadó.

"– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!"



Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Amani és Jin
Mélypont: egy bizonyos haláleset :(
Fénypont: Amani-Jin pillanatok, amikor Amani felfedezi az erejét, felkelők tábora
Csillagozás:
5/5

J. R. Ward: Blood ​Fury (Black Dagger Legacy 3.)

Ballantine Books 2018
432 oldal
Nyelv: angol

A ​vampire aristocrat, Peyton is well aware of his duty to his bloodline: mate with an appropriate female of his class and carry on his family’s traditions. And he thought he’d found his perfect match—until she fell in love with someone else. Yet when his split-second decision in a battle with the enemy endangers the life of another trainee, Peyton has to face the idea that his future, and his heart, actually lie with another.
Novo, as a female in the Black Dagger Brotherhood’s training program, feels like she has to prove herself to everybody—and she has no interest in being distracted by falling in love. But when Peyton proves to be so much more than a rich playboy, she is forced to confront the tragedy that has broken her soul and closed her off from love.
As the two grapple with Novo’s past and Peyton’s present, another couple must contend with an erotic connection that is unparalleled—and potentially scandalous. Saxton, who has had his heart broken, discovers in himself a deep-seated attraction to Ruhn, a new member of the household. But will the other male explore the connection? Or will he close his mind and his heart to what could be true love . . . and cost Saxton everything?

Már nagyon vártam ezt a könyvet, de bevallom, leginkább Saxton és Ruhn miatt. Peyton és Novo valahogy nem lettek kedvencek, viszont most, hogy kaptak egy saját könyvet, és jobban megismerhettük őket, már sokkal inkább szimpatikusak, mint előtte.

She was not his sun or moon, but his galaxy.
“I love you, too,” he said by her ear. “Forever and always.”


Peytonnal
az elején voltak problémáim. Idegesített, hogy milyen könnyen elhagyja magát, feladja a dolgokat, mindig magát hibáztatja… Novo pedig az a tipikus túl-badass-vagyok-az-érzelmekhez csaj. Szóval az esély, hogy ezek ketten összejöjjenek, szerintem nulla volt.
Szerencsére csak egy nagy arcul csapás kellett ahhoz, hogy észhez térjenek egy kicsit, és a többi már ment magától. Novo múltja nem semmi. Most már nem is csodálkozom, hogy így elbarikádozta magát érzelmileg. Viszont örülök, hogy Peyton a végén végre a sarkára állt, nem hagyta magát, és megmondta a magáét, így Novo is magába nézhetett egy kicsit.
Nekem tetszett, ahogy a szerelem megváltoztatta őket. Végre mind a ketten boldogok, cukik és nevetősek voltak. :)

“Can I kiss you now?” Saxton asked.
(…)
“Yes,” he said as he touched Saxton’s blond hair. “You may always kiss me.”


Azonban akármennyire is volt cuki a párosuk, Saxtont és Ruhnt akkor sem tudták lekörözni. ^^ Alig vártam olvasás közben, hogy mikor jönnek már az ő részeik, mert azok egyszerűen imádnivalóak voltak. Folyton csak olvadoztam, sóhajtoztam, vigyorogtam, vagy épp pocsolyává olvadtam. Képtelenség ennek a két pasinak ellenállni.♥
Olyan édesek voltak együtt, és én olyan boldog voltam, hogy Saxton is végre boldog. Szerencsére köztük nem volt semmi nagy drámázás (párkapcsolati téren), köszönhetjük ezt főleg Ruhn őszinteségének és Saxton kedvességének. Érdekes volt a Ruhnt körülvevő sötét múlt is, valamint az új szereplők. Remélem még találkozunk Minnie-vel, Ahna-val és Romina-val is. Az utóbbira vagyok a legkíváncsibb.

Later, Ruhn would wonder where the courage came from. Where the honesty did. The answer to that, when it occurred to him, was both simple and profound: Love had wings that demanded flight.

Nagyon meglepett a könyv végén történt. Főleg Saxton. Bevallom nekem kicsit fura volt őt így látni, de közben hatalmasat nőtt is a szememben. Nem hiszem el, hogy megtette… mármint, wow! Tényleg soha az életben nem gondoltam volna erre. xP
Most már jöhetne Boone könyve, de persze előtte még Assail *-*





Borító:
nagyon bejön, szerintem tiszta Peytonos :)
Kedvenc szereplők: Saxton és Ruhn természetesen :D <3
Mélypont: amint az értékelésben is írtam, Peyton és Nove viselkedése az elején eléggé elkeserített, de szerencsére később már összekapták magukat
...oh, és semmi Assail? :(

Fénypont: minden egyes Saxton és Ruhn pillanat, annyira édesek voltak együtt :3
Csillagozás: 5/4.5