Jamie McGuire: Gyönyörű ​pillanat (Gyönyörű sorscsapás 2,6.)

Maxim Könyvkiadó 2017
176 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Emlékeztek még Americára és Shepley-re? Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvében, a Gyönyörű sorscsapásban ismerhettük meg őket. Itt az idő, hogy beavassanak titkaikba.

A pimasz Amarica Mason az egyetem első évében ismerkedett meg a romantikus Shepley Maddoxszal, és viharos gyorsasággal egymásba szerettek. A heves érzelmek pedig elhamarkodott cselekedetekhez vezettek, és amikor America másodszor is visszautasította a korai lánykérést, ki kellett találniuk, hogyan tovább, hiszen az elválás szóba sem jöhet, összeköti őket a lángoló szerelem. Egy romantikus esküvőn való részvétel azonban felébreszti a lányban a vágyat, hogy mégis igent mondjon, Shepley pedig elhatározza, tesz egy utolsó próbát. Izgatottan indulnak neki a szülők meglátogatásának, mit sem sejtve arról, hogy mind a ketten ugyanazt akarják, azonban a természet végzetes ereje közbeszól… Hatalmas viharba keverednek, és már nemcsak egymásért és a szerelemért, de a túlélésért is küzdeniük kell.

Nekem még mindig nagyon tetszik. :) Ebből a rövid kis történetből végre megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg, és mindjárt jött is össze, Shepley és America, valamint, hogy nem csak Traviséknak voltak problémái, náluk se ment zökkénőmentesen minden.
Igazából még Mare-t túlságosan nyomulósnak tartottam, addig Shepley maga volt a cukiság. Shepleyt könnyű megkedvelni, a szerelme America iránt annyira szép. Mare se egy rossz karakter, őt is mindig kedveltem, csak nekem ő már néha túl sok volt. De amikor a romantikus oldalát mutatta, azt nagyon szerettem.
A történet is szerintem izgalmasra sikeredett. Most is örömmel olvastam, ahogy Shep és Mare egymást keresi a nagy felfordulás közepette. Persze most már nem izgultam úgy értük, mint amikor először olvastam, de így is nagyon jó volt.
Az Abby+Travis részek aranyosak voltak, és még mindig a vége a legjobb. ^^

Borító: Gyönyörű, illek a többihez :)
Kedvenc szereplők: Shepley, Travis, Abby és America
Mélypont: hogy Mare és Shepley alig beszéltek a gondjaikról
Fénypont: a Wichitai út befejezése és az utolsó fejezet *-*
Csillagozás: 5/5

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha, ​de soha (Never never)

Könyvmolyképző 2016-2017
Fordította: Kamper Gergely
CreateSpace 2016
Oldal: 176 - 120 - 92

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.

Nem is tudom, pontosan mit vártam a trilógiától, mindenesetre nagyon meglepett, és teljességgel imádtam!♡
Az első rész nagyon kuszán indít, ugyanis Charlie arra eszmél a suliban, hogy semmire sem emlékszik. Se a saját nevére, kinézetére, hogy hol van, ki ő, mit keres egyáltalán egy iskolában... A körülötte levő emberek is mind idegenek a számára. Később kiderült, hogy nem ő az egyetlen, aki így járt, mert van egy srác Silas, aki szintén mindent elfelejtett. Nem értik, mi zajlik körülöttük, miért csak velük történt meg a dolog, de elhatározták, hogy kiderítik.
Szóval igen, az első rész csupa kérdés és kevés válasz, majd még több kérdés. Az ember maga is elgondolkozik, hogy mégis mi a franc okozhat ilyen emlékezetkiesést. De csak úgy, mint Charlie és Silas, mi sem jutunk sokra. A cselekmény ennélfogva nagyon izgalmas, még ha a könyv csak 176 oldal. A végére kapunk egy akkora függővéget, hogy ha nincs kéznél a folytatás, akár bele is őrülhet az ember. :D

"Az a cél, hogy újra belém szeress."

A második rész szerencsére pontosan ott indít, ahol az előző félbeszakadt. Míg az előző részben inkább Charlie, itt most Silas van a középpontban. Fel vannak elevenítve a régi emlékek, Silas egyre jobban kötődik Charlie-hoz, megtudunk pár új dolgot. Nem sokat, de azért egy kicsit haladunk.
Ebben a részben nagyon szerettem Silast, mert olyan aranyosan viselkedett. :) Persze már az első részben is teljesen belehabarodtam, de itt csak még inkább. ♡
Hogy ne szomorkodjunk, ez a rész is nagyon függővéges, ezért szerintem nem is csoda, hogy nem bírtam várni, és mindjárt nekikezdtem a 3. résznek.

"Inkább szeretlek a nehéz időkben, minthogy megvesselek a legszebb pillanatokban."

A befejező kötetben végre mindenre fény derül, ezzel lesz egész a történet. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett a lezárás, ez a fajta magyarázat a dolgokra, és én ezt meg is értem. Én se ilyen végkimenetelre számítottam, de 100%-osan elégedett vagyok. Épp azért, mert a megoldás annyira egyszerű volt, annyira romantikus. Tisztára mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Silast és Charliet tényleg az ég is egymásnak teremtette. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam a trilógiát. ^-^

"The only thing I have room for in this head of mine right now is the firm belief that fate absolutely exists. Fate…soul mates…time travel…you name it. It all exists. Because that’s what her kiss feels like. Existence."

Borító: Nagyon tetszenek :)
Kedvenc szereplők: Silas és Charlie
Mélypont: ezt most inkább nem mondom, mert spoileres :D
Fénypont: ez is spoileres, ezért maradjunk annyiban, hogy a megoldás ;)
Csillagozás: 5/5 az össze részre

Beth Ehemann: Even ​the Score

Mountlake Romance
322 oldal
Nyelv: angol

Single dad Andy Shaw loves his job as a sports agent, with one exception: it doesn’t leave him much time for his kids. No parent likes being sidelined, so Andy decides to hire someone to share the workload. But when one of the hottest agents in the industry applies, Andy knows that this deal is definitely trouble.
Danicka Douglas works her butt off, but being an attractive woman in a testosterone-heavy industry isn’t exactly a cakewalk. She guards her professional reputation fiercely, which means no crushing on her gorgeous boss. But the more they ignore that sexy little spark, the more it sizzles…
Just when it looks like romance might be in the game plan, Dani is threatened by a stalker with dark intentions. To keep her safe, Andy must cross the line between professional and very personal…because this time, he’s playing for keeps.

Beth Ehemann-tól eddig ez tetszett a legjobban. Tudtam, hogy Andy könyve is nagyon jó lesz, de azért ilyen jóra nem számítottam. :) Plusz nagyon örülök, hogy nincs folytatás, hiába szeretem a sorozatok. Ez a történet úgy jó, ahogy van. Egyszerű, könnyed és szerethető, izgalmas részekkel, szuper szereplőkkel… könnyen a szívébe zárja az ember.
Andyt már eddig is nagyon szerettem, de itt csak még jobban levett a lábamról. Ennyire aranyos és jószívű egy pasit! Kedvenc részeim, amikor a gyerekeivel töltötte az időt. Az egész annyira… aww! :3 És Danickához is mindig olyan kedves volt, alig vártam, hogy végre összejöjjenek. Persze egy ideig tartották a távolságot, próbáltak csak munkatársak lenni, de nem lehetett nem észrevenni a köztük levő izzást.
Amikor Danickát elkezdi zaklatni valaki, Andy próbálja őt megóvni, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a határok elmosódnak… Szóval nem nehéz kitalálni. :D A vége persze happy end, ez nem titok. Brody és Viper most is hozza a formáját, haláliak ezek ketten. :D Az epilógus pedig pont olyan lett, ahogy képzeltem és szertem.

"Why are you so good to me?”
(…) “Because whether or not you’re ready to admit it, you’re my girl.”

Borító: Elég egyszerű, de olyan Andys... elmegy xP
Kedvenc szereplők: igazából mindenki: Andy, Danicka, Logan és Becca
Mélypont: Logan sír Andy miatt :(
Fénypont: Danicka, Andy és a gyerekek elmennek együtt szórakozni, + amikor Logan először mondja Dani-nek, hogy szereti, és még az a rész, amikor Dani végre beadja a derekát Andy-nek :D
Csillagozás: 5/5

Maggie Stiefvater: The ​Raven King – A Hollókirály (Hollófiúk 4.)

Könyvmolyképző 2017
440 oldal
Fordította: Molnár Edit

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.


Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! Így amikor kiderült, ami kiderült, kicsit csalódtam, de közben nem is annyira... inább Ganseyt sajnáltam.

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. Ronan és Adam annyira édesek voltak ^-^  Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D

"Adam vidáman mosolygott. Ronan háborúkat robbantott volna ki, városokat gyújtott volna fel ezért az őszinte, ruganyos, kedves mosolyért."

Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. Illetve az, ami vele történt. Én annyira bírtam őt, és ilyen lezáratlan véget kapott szegény. :(  Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt. Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, bizonyos helyzetekben, és Blue is kicsit szenvedhetett volna látványosabban.
Oh, és még ott van Noah. Miatta kicsit haragszom is írónőre, mert egyik percben még van Noah, a másikban már nincs. Plusz csak én éreztem úgy, mintha Gansey megint Noah-nak köszönheti az életét?!:/
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson.

"Ahogy a telefon fölé hajoltak, Gansey kigombolta a kabátját, és magához húzta Blue-t. Ez is különös, varázslatos élmény volt. A mozdulat könnyedsége, Gansey meleg teste, Blue hátán lüktető szívverése. A fiú Blue sérült szemére tapasztotta a tenyerét, mintha meg akárná óvni, de ez is csak ürügy volt arra, hogy megérinthesse a lányt."


Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Ronan, Blue és Gansey
Mélypont: sajnáltam, amikor Ronan egyik családtagja meghalt :(
Fénypont: a Ronan és Adam részek, és amikor Blue az apjával beszélget
Csillagozás: 5/4.5

Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Könyvmolyképző 2017
310 oldal
Fordította: Benedek Dorottya

Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Ó, hogy ez mennyire meglepően jó volt! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire beleszeretek majd a könyvbe, főleg egy bizonyos karakterbe. Igen, Elec, rólad beszélek. *-*
A bunkó srác a felszín mögött többnyire mindig megtört, de érző szívet takar, és ez itt se volt másképp. Ezért nem zavartak Elec bunkózásai sem, vagy amikor Greta-t piszákálta. Annyira egyértelmű volt a srác bánata, és mindig bocsánatot kért, ha átlépett egy határt. Aztán meg, olyan édes volt néha, hogy konkrétan olvadoztam. :)

"A törött szív is dobogó szív."

A történet olyan jól indított, hogy engem mentem magába szippantott. Jókat nevettem, vártam, mikor jön már össze Elec és Greta, aztán mindjárt szomorkodhattam is, mert az útjaik különváltak, és csak 7 év múlva látták újra egymást. Nem volt hibátlan a sztori, volt pár kisebb dolog, ami zavart, pl. Greta mobil mániája. A csajnál non-stop ott volt a mobilja, mindig tudott válaszolni is az sms-ekre: randi alatt, vezetés és táncolás közben… A dupla randi alatt se Elec, se Greta partnere nem vette észre, hogy ezek ketten egymásnak üzentgetnek az asztal alatt. Most komolyan?
A végén Elec könyve egy picit untatott, az a rész nem, ahol megtudtuk az apjával kapcsolatos dolgokat, az érdekes volt, de miután elkezdte mesélni ugyanazt a sztorit, amit eddig Greta szemszögéből olvastam, kicsit elvette a kedvem. Még jó, hogy csak a rövidített verzió volt, és nem áradozott sokat. Az utószó viszont maga volt a cukiság! ^-^ Annyira szuper befejezése volt a könyvnek.
Remélem a Neighbor Dearest is meg fog jelenni magyarul, mert szívesen olvasnék Chelsie életéről is.

"A szeme őrült vágytól izzott.
– A fenébe a holnappal!
Még mielőtt felfoghattam volna, mi történik, két meleg tenyere közé fogta az
arcomat, és számat az övéhez emelte."

Borító: Imádom, mert tiszta Elec :D
Kedvenc szereplők: Elec és Greta - mindkettőt megszerettem
Mélypont: amikor Elec visszajött, de nem egyedül
Fénypont: a közös fagyizás, videójátékozás, Greta kiáll Elec-ért, a vége és az utószó
Csillagozás: 5/5

Kresley Cole: Endless ​Knight – Végtelen lovag (Az Arkánum Krónikák 2.)

Könyvmolyképző 2017
376 oldal
Fordította: Szoboszlay Anna

Váratlan szövetségek, sokkoló titkok, torokszorító árulások...
A Halál és a Császárnő számos korábbi játékban (vagy életben) összecsapott már, de a Halál most eltökélte, hogy megtöri a mintát, és ellenáll a Császárnő mágikus vonzerejének. Evie pedig egy szövetség létrehozásában reménykedik, ami véget vetne a pusztító játékoknak, és boldogan leélhetné az életét halandó szerelmesével.
A könyv Evie kétségbeesett erőfeszítésének regénye, amint zsákosok és kannibálok elől menekül és posztapokaliptikus viharokkal küzd meg, miközben megtanulja irányítani varázslatos képességeit, és megpróbál kiutat találni az életre-halálra szóló játékból.
Azonban váratlan vonzalom ébred benne legnagyobb ellensége iránt, és szembesülni kell korábbi önmaga gaztetteivel is. Evie nem emlékszik a korábbi közös történetükre, a Halál viszont képtelen felejteni...
Evie-t útja során sok Arkánummal hozza össze a sors, de sosem lehet biztos benne, hogy ki az ellensége, ki a barátja, és ki valami egészen más. És a küzdelem életre-halálra szól, a tét pedig az emberiség jövője.

Végre hosszú várakozás után megérkezett a folytatás. És őszintén? Szerintem erre megérte várni. :)
A történet szerencsére ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, így nem voltak nagy kiesések. Ugyanolyan örömmel kezdtem neki, mint a Méreghercegnő-nek, ugyanannyira izgultam a szereplőkért most is, és az utolsó mondat elolvasása után, ugyanannyira várom a folytatást, mint 2015-ben.

"– Azért nem kellett volna keresztet vetned…
– Katolikus vagyok. A barátnőm lemészárolt egy kölyköt, és még örült is neki. Azt hittem, démonok szálltak meg. – Megrázta a fejét. – Nem vagyok tökéletes."

Evie szerintem még mindig egy nagyon jó főhős. Kellőképpen bátor és elszánt, itt-ott igazi fúria is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja, viszont tartja magát ahhoz, hogy nem játszik. Elvégre az Árkánumokon kívül is elegendő veszély leselkedik rájuk.
Ami a kis csapatát illete… remélem mindegyikük túléli, mert már mindenkit megszerettem. Jacksonnak is annyira örültem, amikor végre képes volt feldolgozni ezt az egész sokkot, ami a nyakába hullot. Azzal, hogy a Halál is felbukkant, nagyon meg lett nehezítve ez a szerelmi szál, mert basszuuus… erre nagyon nem számítottam. De persze imádom! Jacksont, a Halált, ez tényleg nem lesz könnyű. :/ Azt se tudom, egyenlőre én kinek a pártján állok.

"– Időre van szüksége, amíg hozzászokik az új énedhez – nézte vörös és hamutól csíkos arcomat. – A csaja nyusziból vipera lett. Dögös pipiből dögös szörnyeteg. "

Remélem hamar jön a folytatás, mert ez így kész kínzás.
A borító szerintem nagyon szép lett. *-*

"Én a Halál vagyok, te pedig az Élet. Téged nekem teremtettek."

Borító: Nagyon megszerettem, és örülök, hogy nem az eredeti lett, mert ott nem igazán jön be a Halál xP
Kedvenc szereplők: természetesen Evie, Jackson, a Halál, Matthew, Selena, Finn... és Larkot is megkedveltem (vagyis mindenki kedvenc :D)
Mélypont: a kialakuló szerelmi háromszög :( ,és fuj, a kannibálos rész
Fénypont: amikor Evie és Jackson végre kibékültek, és..., Evie táncol, megtudjuk mi történt közte és  a Halál között
Csillagozás: 5/5

Beth Ehemann: Wild ​Heart (Viper's Heart Duet 2.)

Magánkiadás 2016
290 oldal
Nyelv: angol

For Lawrence “Viper” Finkle, hockey isn’t just a sport, it’s a way of life. Since the first time he stepped onto the ice at just eight years old, he knew what he was meant to do, and he does it well. When his career takes an unexpected hit, and his relationship is pushed to the breaking point, he’s left sidelined and wondering what his future holds.
Just when he’s sure things can’t get any worse…they do.
Can Viper pull himself together in time to save his career, his girl, and his sanity? Or will he be permanently benched?

Második rész. Az élet nehéz. Kell egy kis összezörrenés, hogy ne menjen minden simán a már előző részben összejött páros között. Adott egy baleset, Viper megkattan, beköltözik egy szexi szomszéd…

Kellett nekem hangoztatnom az előző részben, hogy mennyire tetszett Viper gyengédebb oldala. Most megkaptam azt a bunkó Vipert, akire a Cement Heart-ban számítottam. Nem hiszem el, hogy itt milyen szemétül viselkedett Michellel. Én elhiszem, hogy szar volt neki, de azért, no. Persze gondoltam, hogy lesz valami kisebb balhé, amit majd át kell vészelni, de azt hittem, hogy ez Mike-kal lesz kapcsolatos. Meg is lepődtem, hogy itt már alig emlegetik, mert nekem hiányzott. :(
Viszont legalább volt megint Brody, Kacie és a lányok, + Andy. Nemsokára az ő könyvét is előveszem. :) Matthew még mindig a top kedvencem, meg persze Gam is. :D
Szerencsére a könyv a kisebb negatívumok ellenére is élvezhető volt, plusz a happy end is kiengesztelt.

"Being on the road was nothing new for me, but having someone waiting for me when I got home was."

Borító: Illik az első részhez, de ezt most valamiért nem tetszik annyira :/
Kedvenc szereplők: Michelle, Matthew
Mélypont: Hogy Vipernek mennyire átkattant
Fénypont: Viper nagymamája, és amikor Kacie jól kiosztotta Vipert, Matthew cukisága, és hogy Michelle milyen kitartó volt, a vége :)
Csillagozás: 5/4.5

---