Stephanie Garber Caraval (Caraval 1.)

Libri 2017
Fordította: Falcsik Mari
470 oldal

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Nem értem, miért nincs legalább 90%-on a könyv, hisz ez egyszerűen csodálatos volt! *-*

"Túlélni nem elég: élni kell."

Engem teljesen beszippantott a Caraval. Az a sok titok, a nyomozás… az egész egy hihetetlenül érdekes és az izgalmas játék, amiből nem tud egyhamar kiszállni az ember. Azt hittem, hogy az Éjszaki cirkuszhoz fog hasonlítani, holott nekem inkább a Cluedo játékot juttatta eszembe a könyv, csak csupa mágiával. Nagyon jó volt!♥
Scarlett és Tella élete nem épp fenékig tejfel, ezért is örültem nagyon, amikor eljutottak a Caravalra. Viszont ott is egy csomó nehézséggel kellett szembenézniük, főleg Scarlettnek. Nagyon szeretem a titokzatos történeteket, amikben nem tudni, pontosan ki kicsoda. Itt pedig még azt is találgathattam vajon mi a valóság, és mi csak a játék része, egy megtévesztés.

A szerelmi szálért is odavoltam. Bevallom, én az elején még teljesen mást vártam, találgattam, komplikáltam, de ami kiderült… Így csak még csodálatosabb lett az egész.^-^
Engem teljesen elbűvölt mind a Caraval, Julian, Scarlett és Tella. Alig várom, hogy mit hoz nekünk a folytatás.


"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Borító: Rejtélyes *-* nagyon szép
Kedvenc szereplők: Scarlett és Julian
Mélypont: Scarlett és Tella gonosz apja
Fénypont: maga a játék, a ruhás rész, aminek meg van a saját ára, Scarlett és Julian jelenetek, a végkifejlet ^^
Csillagozás: 5/5

Sarah J. Maas: A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1)

Bloomsbury 2018
272 oldal
Nyelv: angol

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin

Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.

Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D

You make me so very happy. My life is happy, and I will never stop being grateful that you are in it.

A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében.

“I think my heart knew you were mine long before I ever realized it.”

Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

“I love you,” he breathed. “More than life, more than my territory, more than my crown.”

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rhys és Feyre, Azriel, Amren
Mélypont: Nesta és Elain viselkedése már kezd az agyamra menni -.-
Fénypont: Feyre ajándéka Rhys-nek
Csillagozás: 5/5

Mia Sheridan: Becoming ​Calder – Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5.)

Könyvmolyképző 2018
400 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.

Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Annyit gondolkodtam, hogy mégis hány csillagot adjak, mit írjak, mert egyik feléről imádtam, viszont a másik feléről itt-ott nagyon kihozott a sordromból a történet.

A szereplők életstílusa, helyzete, vallása, akármi is ez, nagyon eltér az eddigi Sheridan könyvektől. Az elején csak néztem, hogy hova csöppentem, mi is ez az egész, aztán mondom, oké, olyan ez, mint az amisok vagy a hare krisnások. Végre rájöttem mi is folyik a történetben, haladás. Tetszett? Nem. Utáltam? Teljesen! Az, hogy olvasás közben rájöttem, a való életben is vannak ilyen emberek, csoportok, csak még jobban felmérgesített. Egy csapat hülye, agymosott ember, aki egy álszent, hazug prédikátort istenít azt várja, hogy mikor jutnak el Elysiumba, ahol az élet majd csudi jó lesz, mert ők az Istenek akarata szerint jártak el mindenben.

"…amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja. Még a különösen zajos hibákkal együtt is."

Edenről már kislánykora óta mindenki úgy hiszi, hogy majd Hector felesége lesz. Senkit nem akasztott meg a tény, hogy egy felnőtt ember egy kislány hoz haza, hogy majd a többiek „Anyja” legyen. Miért is lenne ez furcsa, gusztustalan, vagy teljesen rossz, ha az Istenek egyszer így rendelkeztek?!

Két értelmes ember volt ebben a könyvben Edenen kívül, Calder és Xander. Imádtam a két srácot, főleg, hogy milyen jó barátok. Ők mertek gondolkodni és többet akarni. Meg merték kérdőlyelezni Hector szavait, és tessék! Nagyon izgultam mindhármójukért, hogy sikerüljön nekik minden, amit elterveztek. Tényleg csak ezek a részek, valamint a romantikus szál tartotta még életben az érdeklődésemet a könyv iránt.

"– Ha én csak egy fiú lennék, te meg csak egy lány, akkor nem csókolnálak meg egyszer, ahogy kérted.
Itt szünetet tartott, nekem pedig összeszorult a szívem. Ó!
– Akkor hosszan és gyakran csókolnálak, Eden."

Eden és Calder kapcsolata nagyon szép volt, Miához megszokottan. *-* Imádtam minden egyes lopott percüket, meg az izgalmat, amit az afférjaik okoztak. Olyan jó volt, hogy barátságból alakult ki a szerelem, majd még annál is többé növekedett. Xandert legszívesebben én vittem volna haza, annyira édes volt ő is. :)

Sajnos az utolsó pár oldalt alig voltam képes elolvasni, mert megint elöntött a pulykaméreg. Senki nem csinált semmit, és Calder apja képes lett volna…, és végül mindenki…, mert egyszerűen idióták voltak, azért!
Jézus Krisztus, hogy lehet így vége?! Teljes érzemi hullámvasút. Kérem gyorsan a folytatást!

"– Szeretlek, Hajnalka.
– Én is szeretlek, Tejkaramella."

Borító: Ez a borító sosem volt épp a kedvencem, viszont passzol a történethez, ezért egész jó. Jár a plusz pont :D
Kedvenc szereplők: Calder, Eden és Xander
Mélypont: az egész közösség és a hülye agymosottságuk, de legfőképpen Hector!!!
Fénypont: Calder és Eden titkos paradicsoma, találkái, amikor végre új életet kezdtek, Xander bátorsága
Csillagozás: 5/4

Tillie Cole: Ezer ​csók

Twister Media 2018
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Az első Tillie Cole könyvem… Az én Poppymmal és Rune-ommal.… A szívem meghasadt.

"-Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."

Erre nincsenek szavak. Vagy gondolom mégis, ha várnék pár napot és lecsillapodnék. De képtelen vagyok.

Ennyire szeretni valakit. Vajon lehetséges?
A történet gyönyörű, de felér egy szíven szúrással.
Nagyon rég sírtam már ennyit.
Viszont azokért a pillanatokért éltem, amikor a könyv újra mosolyra fakasztott. Amikor megmelengette és teljességgel megdobogtatta a szívemet.

"- Nem változtathatjuk meg a tényeket, nem változtathatjuk meg a sorunkat, de még élhetünk. Hátralévő napjainkban olyan élénken elhetünk, ahogy csak szeretnénk. Újra mi lehetünk: Poppy és Rune"

Jaj, Poppymin! Drága Rune!
Hogy élhet az ember újra teljes életet egy ilyen meghatározó, mindent betöltő szerelem után?
Szerettem volna. Vágytam rá. Reméltem, de közben mégis… belül tudtam.

Az epilógus.❤

"– Szabad nevetni (...) Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"

Borító: Lélegzetelállítóan gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rune és Poppy - náluk nincs jobb
Mélypont: A nagy igazságtalanság, a sok könny és szívfájdalom.
Fénypont: Rune és Poppy szerelme, mert annál nincs nagyobb, világot rengető szerelem az övék <3
Imádom, hogy Rune mi mindent meg nem tett Poppy boldogságáért, és fordítva :')
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Könyvmolyképző 2018
224 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.
Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.


Annyira vártam már ezt a könyvet, mivel az első rész nálam nagy kedvenc, és most végre olvashattam. :) Habár nem ütötte meg az első rész mércéjét, attól még nagyon is jólesett újra Jude és Lucy világába csöppenni.

Szerencsére a drámázásra föl voltam készülve, így nem ért sokk-ként, de azért kevesebb mennyiségben jobb lett volna. A két föszereplő nagyon impulzív és féltékeny típus, így nem is csoda, hogy többször veszekedésbe torkolltak a dolgok. Viszont amit Lucy leművelt… Részben neki is igaza volt, de túlnyomó részben, csak fölöslegesen túlgondolt, túldramatizált mindent. Saját magát lebeszélte a boldogságról, Jude-ról, hogy ne fájjon ennyire a szerelem. Mármint… milyen hülyeség ez?!

Persze Jude-nak is megvoltak a maga hibái, de ő legalább tényleg igyekezett, és mindig megerősítette Lucyt abban, hogy mennyire szereti. *-* Szegénykém, úgy sajnáltam, hogy annyit szenvedett.
A történet számomra teljesen unrealisztikus volt. Többször olyan érzésem volt, mintha egy gagyi filmből lopta volna az írónő a jeleneteket. Viszont akármennyire is volt gyönge ez a rész, én mégis élveztem, hogy újra olvashatok a fantasztikus hey Jude-ról.♥ A folytatásra pedig naná, hogy befizetek. ;)

Borító: nagyon tetszik, főleg ez is a pasztell szín miatt :))
Kedvenc szereplők: Jude és Luce, még akkor is ha itt sok hülyeséget csináltak
Mélypont: az a hülye ribi, aki bekavart, + a bizalomhiány Jude és Lucy között
Fénypont: a vége, valamint amikor nem veszekedtek a főszereplők
Csillagozás: 5/4

J. R. Ward: The ​Thief (The Black Dagger Brotherhood 16.)

Piatkus 2018
464 oldal
Nyelv: angol

Sola ​Morte, former cat burglar and safecracker, has given up her old life on the wrong side of the law. On the run from a drug lord’s family, she is lying low far from Caldwell, keeping her nose clean and her beloved grandmother safe. Her heart, though, is back up north, with the only man who has ever gotten through her defenses: Assail, son of Assail, who never meant to fall in love—and certainly not with a human woman. But they have no future, and not just because she doesn’t know he is a vampire, but because he is not about to stop dealing arms to the Black Dagger Brotherhood. Fate, however, has other plans for them. When Assail falls into a coma and lingers on the verge of death, his cousins seek out Sola and beg her to give him a reason to live. The last thing she wants is a return to her past, but how can she leave him to die?

As a lethal new enemy of the vampires shows its face, and the Brotherhood needs Assail back on his feet, Sola finds herself not only a target, but a mission-critical force in a war she doesn’t understand. And when Assail’s truth comes out, will she run from the horror . . . or follow her heart into the arms of the male who loves her more than life itself?


Annyira vártam ezt a részt, mégis azt kell mondjam, hogy sajnos csalódtam. Habár Assail és Sola nálam nagy kedvencek, leginkább V és Jane párosára voltam kíváncsi.

A könyv eleje tisztára kiidegelt. Teljesen kikészültem, belül már bőgtem, hogy mégis hogy tehet ilyet Ward az egyik kedvenc párosommal. Amilyen csúnya volt a veszekedésük, olyan hamar meg is oldódott. Szerencsére. (?) Ne értsetek félre, én vagyok a legboldogabb, hogy minden jól alakult, de én mondjuk egy hosszabb és szebb folyamatot képzeltem el a dolgok megoldására. Így is jó volt, mert legalább nem volt elnyújtva a szenvedés, de mégis. Amekkora ügyet csináltak belőle, olyan egyszerűen meg is beszélték. Örülök, hogy a végén mind a kettő magába nézett, és rájött, hogy nem csak a másik tehet a kapcsolatuk hanyatlásáért. Mert ahhoz két ember kell, és itt mind a ketten elcseszték.

“I thought I’d lost you,” he said hoarsely.
(…)
“Never,” she returned through her tears. “You’ll never lose me…"

Nekem speciel nagyon bejött V változása. Legalább Jane-nel szemben legyen már romantikus, az istenit! Ezt mindig is annyira hiányoltam V-ben, hogy nem mutatja ki az érzéseit. A saját könyvükben volt rá példa, de amúgy semmi. Remélem most már ez így marad. És az is, hogy Jane szintén kommunikatívabb lesz vele.
Amit nagyon hiányoltam – Lassiter. Hát mi a fenéért nem volt nagyobb szerepe?! Pl. arra is már nagyon felkészültem, hogy ugye kiderül a nagy titok, mit fog szólni Vishous és a többiek… Erre mikor kiderült, AHOGY kiderült…. Szóval nagyon nem így képzeltem -.-

Destiny was such a thief.

Örültem volna, ha Marcus-ról is több szó esik. Esetleg kaphatott volna saját szemszöget, elvégre mégiscsak köze van Assailhoz, de semmi. Pár említés és ennyi.
A Vitoria részekről meg ne is beszéljünk. Dögunalom. Lesz@rtam az egészet úgy, ahogy van. Akkor voltam a legboldogabb, amikor Sola fejbe lőtte a nőt xD.

Love transformed him back into the man she knew.
To her, he was beautiful no matter what he looked like.

Az Assail-Sola páros viszont nagyon tetszett. ^-^ Annyira cukik voltak együtt. Mindjárt az elején nyíltan felvállalták az érzéseiket, Assail is teljesen megváltozott. Ez amúgy szerintem várható volt, így nem sokkolt annyira, de tényleg mintha kicserélték volna. Engem nem zavart, keblemre <3 Egyedül a kis vámpír titok maradt csak a végére, ami nem tetszett. Azt is olyan hamar lerendezték és bumm, kész, vége.

I see you, he thought. And you are beautiful to me.

Összegezve – nem rossz könyv, de nem kellett volna ekkora elvárásokkal nekikezdenem. Lassú folyású, főleg sok a romantika, nekem ez plusz:) ,poén viszont nem sok volt. Konkrétan csak egy jeleneten nevettem fel, a pónis pizsón. Az valami isteni volt :D
Kíváncsi vagyok, kié lesz a következő könyv. Murhder engem csak John és Xhex miatt érdekel :D, leginkább Jo jöhetne már. Akkor lenne Manny és Butch is.



Borító: nagyon nem Assail, inkább Taylor Lautnerre emlékeztet a borító modell, viszont még így is sokkal jobb, mint a másik verzió xP
Kedvenc szereplők: V és Jane, Assail és Marisol
Mélypont: hogy minden konfliktus nagyon hamar el lett rendezve, Vitoria részek
Fénypont: a szerelmes V-Jane pillanatok, főleg  amikor V rátalál Jane-re Lassiter segítségével *-*, plusz V pónis pizsiben x'D
Csillagozás: 5/3.5

Rick Riordan: Hádész ​Háza (Az Olimposz hősei 4.)

Könyvmolyképző 2017
528 oldal
Fordította: Acsai Roland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

Egyszerűen csúcsszuper! *-* Szegény hőseink, egy perc nyugtuk se lehet, mindig jön valami veszély, fenyegetés, különböző akadályok, amik az útjukba állnak. Ezért unalomról itt szó sem lehet.

Annyira izgalmas volt, hogy képtelen voltam letenni. Leginkább Percy és Annabeth sorsa érdekelt, mert hát… OMG! De mindig az nyugtatott meg, hogy legalább ott vannak egymásnak. Mindig segítették, támogatták a másikat, szerencsére egy rendes útitársat is kaptak, aki szintén jó védelmezőjük volt. Ezer hála neked, Nico.♥

"– Gyűlölöm magam, és gyűlölöm Percy Jacksont."

A Nicoról kiderült titok rendesen megsanyargatta szegény szívemet. Nem durrant akkorát, mert igen, sajna sokat keresgélek a neten, ezért beleakadtam pár árulkodó képbe, de még így is… Hát legszívesebben agyonölelgettem volna, mert még mindig az a kis ártatlan srác jut róla eszembe, aki imádta a Mitomágiát. Remélem majd rendbe jön a kapcsolatuk Percyvel, mert szeretem a párosukat. :)

"– Megígérted, Hínáragy, hogy soha nem válunk el újra!
– Kibírhatatlan vagy!
– Én is szeretlek."

Frank és Hazel rendesen megemberelték magukat ebben a részben. Olyan jó látni, hogy mennyit fejlődtek a Neptunus fia óta. Jászonról és Piperről viszont már nem tudom ezt elmondani. Ők annyira mellékszereplőnek érződtek. Jászon is egyre többet veszít a tekintélyéből, most már sokkal inkább egy „átlagos” tini, mint a nagy Zeusz fia.
Aztán ott van Leo.♥ Végre,végre,végre! Erre vártam, amióta meglestem ezt is :D Kalüpszó, Ogügié, és az az eskü… juuuj ^-^

"– Visszajövök érted, Kalüpszó – suttogta az éjszakai szélbe. – Esküszöm a Sztüxre!"

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni az egész. Hogy fogják legyőzni Gaiát? Meg fognak halni itt is páran? Muszáj lesz angolul folytatnom.


Borító: Imádom! Először azt hittem Nico van rajta, de a lányt sosem tudtam beazonosítani (Biancára gondoltam, de az valahogy sehogy sem stimmelt :/),  viszont az előző rész befejezése után már nyilvánvaló volt, hogy Percy és Annabeth azok :))
Kedvenc szereplők: Percy, Annabeth, Nico, Leo, Kalüpszó, Frank, Hazel... igazánól megint mindenki :D hiába, imádom őket <3
Mélypont: Akárhányszor Nico vagy Leo szomorú az nálam mélypont :(
Fénypont: a Percabeth részek *-* valamint Ogügié szigeti jelenetek <3
Csillagozás: 5/5