632 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.
A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.
Elérkeztünk az út végére. Volt dolgok, amiket egyáltalán nem így képzeltem, és voltak, amikre már az előző rész óta vártam, de szerencsére a végeredményt nagyon-nagyon szerettem.
"– Hogy szereztél egy orgyilkost és egy frissen megkoronázott királyt bizalmasodnak?
– Az isteneknek veszekedett humorérzéke van."
Ezt a sorozatot biztosan nem fogom egykönnyen elfelejteni, annyira a szívembe zártam. Lia útja, az egész jellemfejlődése, a bátorsága és az a jó szíve… rendesen fáj tőle elbúcsúzni. Nagyon tetszett, ahogy a sarkára állt, és igazi királynőként viselkedett. Szerettem, hogy mennyire szereti Vendát és Morrighant, viszont sajnáltam, hogy Dalbreck már nem állt olyan közel a szívéhez. Tudom, hogy Dalbreck Rafe felségterülte, és hogy nem az volt a fő célpont, de akkor is. Megértettem Rafe bánatát és félelmét, tiszteltem, hogy végül elengedte Liát, utáltam, amit azután cselekedett, és közben mégis szerettem. Szóval hol imádtam, hol haragudtam rá, hol agyon ölelgettem volna.♥
"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."
A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát. Szerettem
volna, ha több Pauline és Kaden részt kapunk, igaz Rafe szemszögből is
elfogadtam volna még egy párat. Ármánykodás, harc, szerelem… meg volt
benne minden ami kell, nekem a végére mégis maradt egy pici
hiányérzetem. Jó lett volna, ha kicsit bővebben kifejti az írőnő a
dolgokat, vagy ugrottunk volna pár évet, hónapot a jövőbe, mert nagyon
szerettem volna tudni, hogy akkor most Rafe Vendába költözött, vagy később vissza-e mentek Dalbreckbe?! Hogyan oldották meg ezt végül kettejük között? Hiába volt boldog a vége, én még elviseltem volna pár romantikát. :)
Ami viszont még nagyon sokat dobott a könyvön, az Morrigan története. No az, valami brutálisan jó volt! *-* Tuti, hogy majd azt is újraolvasom. Morrigan és Jafir… imádom, imádom, imádom.♥ Ők miért nem kaptak folytatást?
"A tiéd vagyok, Morrighan, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek."
Borító: Imádom, gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rafe, Lia, Kaden
Mélypont: amikor az egyik kedvencem meghalt - Rafe katonái közül :( + amikor Rafe és Lia szenvedett
Fénypont: minden Rafe+Lia boldog pillanat, Kaden és Pauline részek, Jeb és a többi katona jelenléte, és a Morrighan történet!!!! Abban komolyan mindent imádtam♥♥♥
Csillagozás: 5/5
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.
A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.
Elérkeztünk az út végére. Volt dolgok, amiket egyáltalán nem így képzeltem, és voltak, amikre már az előző rész óta vártam, de szerencsére a végeredményt nagyon-nagyon szerettem.
"– Hogy szereztél egy orgyilkost és egy frissen megkoronázott királyt bizalmasodnak?
– Az isteneknek veszekedett humorérzéke van."
Ezt a sorozatot biztosan nem fogom egykönnyen elfelejteni, annyira a szívembe zártam. Lia útja, az egész jellemfejlődése, a bátorsága és az a jó szíve… rendesen fáj tőle elbúcsúzni. Nagyon tetszett, ahogy a sarkára állt, és igazi királynőként viselkedett. Szerettem, hogy mennyire szereti Vendát és Morrighant, viszont sajnáltam, hogy Dalbreck már nem állt olyan közel a szívéhez. Tudom, hogy Dalbreck Rafe felségterülte, és hogy nem az volt a fő célpont, de akkor is. Megértettem Rafe bánatát és félelmét, tiszteltem, hogy végül elengedte Liát, utáltam, amit azután cselekedett, és közben mégis szerettem. Szóval hol imádtam, hol haragudtam rá, hol agyon ölelgettem volna.♥
"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."
Ami viszont még nagyon sokat dobott a könyvön, az Morrigan története. No az, valami brutálisan jó volt! *-* Tuti, hogy majd azt is újraolvasom. Morrigan és Jafir… imádom, imádom, imádom.♥ Ők miért nem kaptak folytatást?
"A tiéd vagyok, Morrighan, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek."
Borító: Imádom, gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rafe, Lia, Kaden
Mélypont: amikor az egyik kedvencem meghalt - Rafe katonái közül :( + amikor Rafe és Lia szenvedett
Fénypont: minden Rafe+Lia boldog pillanat, Kaden és Pauline részek, Jeb és a többi katona jelenléte, és a Morrighan történet!!!! Abban komolyan mindent imádtam♥♥♥
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése