Keresés ebben a blogban

2016. február 25., csütörtök

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Cartaphilus 2012
488 oldal
Fordította: Lányi Judit


Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Ez a történet egyszerűen szívbemarkoló, önpusztító, sanyargató, könyörtelen és fájdalmas.

Ezenkívül viszont gyönyörű, szórakoztató, szívetmelengető, édes, aranyos, szépséges és IGAZI!
Annyival több van benne, mint a borító sejtet. Annyival több van benne, mint bárki is sejtené. Mert erre a történetre egyszerűen nincsenek szavak. Ha beleéled magad, ha szívvel-lélekkel beleéled magad, akkor mindent ezerszeresével érzel. Átérzed mindazt, amit Louisa Clark érez valahányszor találkozik Willel. Amit Will érez, valahányszor felkel, valahányszor küzd, szenved, valahányszor él.
Mert ilyen ez a könyv. Eltipor, kikészít. Egy részed neked is meghal, mire befejezed.

Will Traynor
Will Traynor a maga valójában teljesen megrengette az életem. Maradandó nyomot hagyott a szívemben, amit már sosem fogok elfeledni. Akárhányszor eszembe jut könnybe lábad a szemem és mosolygok. 
Rávesz, hogy gondolkodj el az életeden. Teljes életet élsz, vagy te is csak teng-lengsz, mint Louisa? 
Ha olyan helyzetbe kerülnél, mint Will, te vajon ugyan azt tennéd? Te máshogy csinálnád? Meddig bírnád? Vagy egyszerűen hogyan bírnád? Folyton ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Elvégre hibáztathatjuk Willt a döntése  miatt?  Ezt igazán csak az tudhatja, aki át is élt már ilyet.

Louisa Clark
Az egész történetet Louisa meséli nekünk, habár itt-ott beleláthatunk Nathan és Will szüleinek fejébe is. A könyveb nem Will az egyetlen, aki képes igazán megszerettetni magát az olvasóval. Louisa Clark is ilyen. 
Louisa (Lou) egy életvidám 26 éves lány, aki imád sokat beszélni, felszolgálni és bohókás cuccokban járni. Annyira jó volt az ő szemén át nézni és megismerni a dolgokat.  
Nagyon tetszett az a rész, amikor új munkát keresett és felajánlották neki a beteggondozást. Ő meg ugye mindjárt azzal jött, hogy ő bizony nem fogja semmilyen öregember fenekét kitörölni. 
Ez azért tetszett, mert így csak még élethűbbé varázsolta az írónő a karaktereket. Mert ugye az ember többségének ilyen dolgok ugranak be mindjárt, ha beteggondozásról van szó.
Az egész sztori él és lüktet.
Imádtam minden egyes szót, minden egyes idézetet, pillanatot, amit a szereplők egymás társaságában töltöttek. Igazán szép volt, hogy a barátságuk fokozatosan alakult ki, minden egyes nap egyre jobban és jobban megkedvelték egymást.Ez nem egy szokásos szerelmi történet. Mert ez a szerelem más, mint a többi. Ezért is olyan gyönyörű.
Kellett pár nap, mire a bennem tomboló érzések lenyugodtak, és normálisan is képes voltam leírni a könyvhöz fűződő érzéseimet.
Will és Louisa annyi könnyet csaltak ki belőlem, de nem bánom. Nem bánom, hogy elolvastam, mert ez a történet csak gazdagítani tudott. Igen, teljesen felemésztett, és még gondolkodni sem tudtam, de megérte. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Lehet, hogy fájni fog, és a végén nem látsz majd a könnyektől. Ilyenkor gondolj arra, hogy ez az élet, pontosan ilyen. 
Mert még ha többször fáj is, a végén mindig megéri.



Borító: Kifejező, szép... nagyon tetszik
Kedvenc szereplők: Will, Louisa, Nathan
Mélypont: A sok fájdalom, a vége
Fénypont: A koncert, a tengerpart, borotválkozás, hajvágás, nyaralások
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

2 megjegyzés: