774 oldal
Frodította: Lukács Andrea
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.
Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos
lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával
folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a
testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…
J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
Első olvasás utáni reakció: :D
"Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”."
"Istenem a vége, egyszerűen a happy endek happy endje *.*
Phuryra nagyon haragudtam, nemcsak magát tette tönkre, de még a testvéreket is bántotta a tetteivel, valamint Cormiát is, a Bella iránti megszállotságából pedig már nagyon elegem lett. De, mit ad isten, fokozatosan kezd magába szállni, és kijózanodni… és amikor már nem egy őstulokként viselkedik, akkor nagyon, de nagyon imádnivaló is tud lenni.
Cormiát az elején eléggé sajnáltam, mert szegény egyedül volt egy teljesen ismeretlen környezetben, semmit nem ismert, és Phury se nagyon törődött vele, de aztán összebarátkozott Johnnal, és jaj, azok ketten, a két elveszett lélek nagyonis egymásra talált.
És ha már Johnnál tartok, akkor, ó, te jó, ég! A Phury elleni kirohanása, a Lash ügy, és az utánna való beszélgetése Wrathtal, és ó,igen… a Xhex-John apró kis közjáték. Szóval imádtam, imádom a srácot, de tényleg.
Muszáj megemlítenem a két új legkedvesebb, és legszeretetteb párosomat: Blay és Qhuinn ^^
Mármint, áááá, ez meg mi, úrsiteeeen!!! Oda voltam meg vissza, végigvigyorogtam a köztük levő párbeszédeket, és jesszus, elolvadtam, amikor, hát… tudjátok :D
Nem akarok spoilerezni, de jaj, még annyi mindent tudnék írni, hogy csak na. Ezért inkább megyek is a következő részre."
"- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok! - Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi."
Másodszori olvasásra is mágval ragadott az érzelmek hulláma. Már el is felejtettem itt mennyire szét volt csúszva szegény Phury. Viszont Cormiának hála szerencsére összekapta magát, de szerintem a Zsadisttal való beszélgetés is segített. :) Nagyon szeretem amikor ők ketten dumcsiznak - főleg mivel Zsadist akkor sokkal közlékenyebb.
El se hiszem, hogy az első értékelésből kimaradt Lassiter. Pedig már akkor mély benyomást tett rám. :D Főleg azzal a bizonyos ajándékkal/meglepetéssel, amit a Testvériségnek adott.
Jaj, ott ment megszakadni a szívem, főleg John miatt. Édes szívem, nálam te örök kedvenc maradsz. <3 Először sajnáltam, hogy nem egy olyan csajos csaj mellett fog kikötni, viszont most már az istenért se panaszkodnék.
Az FTT egy örök kedvenc, nem is tudom, hogy nem lehet szeretni akár egyetlen könyvet is a sorozatból.
"- Nem változtathatod meg azt, amit rólad gondolok.
(...)
- Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
- A szíved akkor is ugyanaz lenne. És az az, amit szeretek."
Borító: Szépen beillik a többi részhez :)
Kedvenc szereplők: John, Wrath, Blay és Qhuinn, Cormia, Zsadist, Bella, Xhex, Lassiter... és a végére Phury is :D
Mélypont: Phury függősége, és hogy mennyire Bella megszállott
Fénypont: Johnék vásárolnak, Dirty Dancing, Cormia helyreteszi Phuryt, a vége, Cormia fürdik a kinti medencében, Qhuay cuki jelenet, Qhuinn megvédi Johnt... jézusom annyi kedvenc részem van *-*
Csillagozás: 5/5
J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
Első olvasás utáni reakció: :D
"Blay dörmögött valamit válaszul, ami lehetett az, hogy „én is”, de akár az is, hogy „legszívesebben lenyakaználak egy láncfűrésszel, te utolsó patkány”."
"Istenem a vége, egyszerűen a happy endek happy endje *.*
Phuryra nagyon haragudtam, nemcsak magát tette tönkre, de még a testvéreket is bántotta a tetteivel, valamint Cormiát is, a Bella iránti megszállotságából pedig már nagyon elegem lett. De, mit ad isten, fokozatosan kezd magába szállni, és kijózanodni… és amikor már nem egy őstulokként viselkedik, akkor nagyon, de nagyon imádnivaló is tud lenni.
Cormiát az elején eléggé sajnáltam, mert szegény egyedül volt egy teljesen ismeretlen környezetben, semmit nem ismert, és Phury se nagyon törődött vele, de aztán összebarátkozott Johnnal, és jaj, azok ketten, a két elveszett lélek nagyonis egymásra talált.
És ha már Johnnál tartok, akkor, ó, te jó, ég! A Phury elleni kirohanása, a Lash ügy, és az utánna való beszélgetése Wrathtal, és ó,igen… a Xhex-John apró kis közjáték. Szóval imádtam, imádom a srácot, de tényleg.
Muszáj megemlítenem a két új legkedvesebb, és legszeretetteb párosomat: Blay és Qhuinn ^^
Mármint, áááá, ez meg mi, úrsiteeeen!!! Oda voltam meg vissza, végigvigyorogtam a köztük levő párbeszédeket, és jesszus, elolvadtam, amikor, hát… tudjátok :D
Nem akarok spoilerezni, de jaj, még annyi mindent tudnék írni, hogy csak na. Ezért inkább megyek is a következő részre."
"- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok! - Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi."
Másodszori olvasásra is mágval ragadott az érzelmek hulláma. Már el is felejtettem itt mennyire szét volt csúszva szegény Phury. Viszont Cormiának hála szerencsére összekapta magát, de szerintem a Zsadisttal való beszélgetés is segített. :) Nagyon szeretem amikor ők ketten dumcsiznak - főleg mivel Zsadist akkor sokkal közlékenyebb.
El se hiszem, hogy az első értékelésből kimaradt Lassiter. Pedig már akkor mély benyomást tett rám. :D Főleg azzal a bizonyos ajándékkal/meglepetéssel, amit a Testvériségnek adott.
Jaj, ott ment megszakadni a szívem, főleg John miatt. Édes szívem, nálam te örök kedvenc maradsz. <3 Először sajnáltam, hogy nem egy olyan csajos csaj mellett fog kikötni, viszont most már az istenért se panaszkodnék.
Az FTT egy örök kedvenc, nem is tudom, hogy nem lehet szeretni akár egyetlen könyvet is a sorozatból.
"- Nem változtathatod meg azt, amit rólad gondolok.
(...)
- Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
- A szíved akkor is ugyanaz lenne. És az az, amit szeretek."
Kedvenc szereplők: John, Wrath, Blay és Qhuinn, Cormia, Zsadist, Bella, Xhex, Lassiter... és a végére Phury is :D
Mélypont: Phury függősége, és hogy mennyire Bella megszállott
Fénypont: Johnék vásárolnak, Dirty Dancing, Cormia helyreteszi Phuryt, a vége, Cormia fürdik a kinti medencében, Qhuay cuki jelenet, Qhuinn megvédi Johnt... jézusom annyi kedvenc részem van *-*
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése