464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
A Tanács új, gátlástalan feje határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolt meg engem, Jace-t és Marcot. Hát igen, elfoglaltak voltunk mostanában. Most azonban ideje, hogy a saját kezünkbe vegyük az igazságszolgáltatást, megbosszuljuk a bátyám halálát és kivágjuk a Tanács szívében terjedő rothadást.
Nem lesz könnyű. A veszteségek elkerülhetetlenek, de megesküdtem, hogy mindenáron megvédelmezem a falkámat. Marckal az oldalamon – és célkereszttel a hátamon – haladok előre a végső leszámolás felé, amely mindent végleg megváltoztat majd.
Ez az első olvasás utána értékelésem. Nem szerettem volna újat írni, mert ez pontosan kifejezi azt, ahogy másodszorra is éreztem magam. Ideges, frusztrált, szomorú, megkönnyebbült, büszke és szerelmes. Íme:
Hát itt van, ez is megérkezett, a rettegett és egyben várva várt befejezés. A Shifters az egyik kedvenc sorozatom, és komolyan mondom, muszáj volt megsiratnom, hogy befejeződött.
A könyv tele van szívszaggató jelenetekkel, és nem csak azért, mert Faythe választás elé került két szerelme között. Számítottam is rá, hogy ebben a részben több szereplőtől is el fogunk búcsúzni, de attól még pokolian fájt.
"– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."
A választás Jace és Marc között iszonyatosan elhúzódik, a háború pedig már az ajtón kopogtat… szóval, nem csoda, hogy már én is a falat kapartam. Legszivesebben mindent törtem, zúztam volna, már csak azért is, mert Marc annyira szenvedett, és a remény is veszni látszott.
Viszont egyszerűen imádtam a könyvet, mert nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó. Igen, alaposan megjártam a kínok kínját Faythe-szel és a többiekkel, de azért, hogy a végén minden elrendeződjön, és jóra forduljon, határozottan megérte.
Faythe igazi alfa lett, kiérdemelte, megharcolt érte, és még ha el is bukott, sosem adta fel.
♥Marc pedig… hát, ő marad az én örök szerelmem.♥ Akárki mond akármit, ő és Faythe összetartoznak.
"– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha."
Amit nagon-nagyon sajnálok, hogy nem kaptunk semmi epilógust, pedig nem egyszer álmodtam már róla. Annyira vártam, hogy majd miután Faythe végre választott, és a háború is befejeződik, majd lesz egy szép „10 év múlva” rész, ahol mondjuk Faythe már anya lenne, és az elsőszülöttje egy kislány lenne.
Szerintem tök jó lett volna, de sebaj. A könyv mindeképpen ment a kedvencek közé :)
"– Ez szerelem, és a szerelem néha nem logikus. – A tapasztalataim szerint sosem az."
Borító: Nagyon szuper *-*
Kedvenc szereplők: Marc, Marc, Marc és még ezerszer is Marc♥ ...+ a többiek, akik eddig is ;)
Mélypont: még egy haláleset, ami kitépte a szívemet, amin mindig sírok, akárhányszor is olvasom :'(
Fénypont: természetesen a vége, amikor Faythe végre választ *-*
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése